GY

„GY”

 

gyagya - Zsezse. (MÁSZ)

gyakorlat hiányában elromlott vizsla (D: verliegen) (F:VMSZ)

gyakorló vadászat (D: Trainjagd) - A szarvashajszát megelőzőleg az ebfalkát begyakorolják, vagyis azzal álszimaton rendszeres vadászatot visznek keresztül. (H:VM)

gyakran azon egy falkára, vadra lőni (D: beschiessen) (F:VMSZ)

gyakran megjárt csapa (D: Gang) (F:VMSZ)

gyakran meglődözött falka (D: beschossene Kette) (F:VMSZ)

gyakorlati célú keresztezések (D: Gebrauchskreuzung) - Különböző kutyafajták bizonyos - meghatározott - célból történő keresztezése pl. tacskó x terrier, kopó x terrier disznóskutyának. A keresztezésből származó egyedek (F1-generáció) különösen teljesítőképesek, de ezeket már nem lehet sikert ígérően továbbtenyészteni, mert az öröklött adottságok a következő nemzedékben hasadnak. (VL)

gyakorló bak - Ez a neve annak a többnyire fából készült, rövid lábakkal, és így a kölyökvizslának könnyen szájba vehető kis fadarabnak, amellyel idomításkor a majdan lelőtt apróvad elhozását gyakoroltatjuk. (Eö:VNy)

gyakorló sólyom (Syn: tansólyom; D: Übungsfalke) - Jól kiképzett sólyom, amelynek a solymászaton a tanítás alatt álló sólymokat be kell „tanítania”. A fiatal, tapasztalatlan sólymok igazodnak (eltanulás) a gyakorló sólyom repülési stílusához és vadászmódszereihez, különösen a vadász-, kerecsen- és feldegg-sólymok. Az ilyen módon betanult sólymok később különösen jól vadásznak társas solymászatokon is. (VL)

 gyakorlóterek (D: Truppenübungsplätze) – Nagy kiterjedésű, zárt katonai területek, amelyek a vad részére különleges feltételeket kínálnak, amelyek a környező kultúrtájaktól messzemenően különböznek: nincs földművelés, korlátozott erdőgazdálkodási hasznosítás folyik, hatalmas, kietlen területek és parlagok, szigorú belépési tilalom illetéktelenek részére, ezáltal térben és időben zavartalan életfeltételek, természetes takarmányozási viszonyok, csekély vadkár. Így a gyakorlóterek messzemenően „természetközeli” mentsvára a csülkösvadnak (különösen a szarvasnak és a vaddisznónak), és pl. a száraz gyepen és vízi élőhelyen élő sok más, különösen veszélyeztetett állatfaj visszavonulási területe. A rögzített pályákon (kifutópályák, lőpályák, célterületek) zajló katonai gyakorlatok nem zavarják a vadat, bár lövészeti balesetek előfordulnak. A vad viselkedése a gyakorlótereken tanpéldája lehet a szabad természetben készített utak, illetve belépési tilalmak értelmének. Németo.-ban a szövetségi erdőfelügyelőség alkalmazottai, valamint vadászvendégei a helyi gyakorlótér-parancsnokság egyetértésével vadászhatnak. Magyarországon a gyakorlótereken haszonbérbe adott vadászat folyik megfelelő korlátozásokkal. (VL)

gyaksa - Aki látott ilyet, kéretik jelentkezni! Kékessy LászIó közlése szerint, a gyaksa régi hajító vadászfegyver. Hogy hogyan néz ki, ki, hova, miért és mire hajítja - sajnos (itt) válasz nélkül marad. Támpontnak annyi, hogy a „gyak”, „gyakni” szócskák ősi magyar szótövek, és az emberi szaporodási tevékenység kendőzetlen megjelölésére szolgáltak. (VE:MSzT)

gyaksa - A régi vadászoknál használt hajító fegyver. (K:MVK)

gyaksa - Karó alakú hegyes fa, amilyeneket teherhordáskor a szekér oldalaira szoktak felszúrni (tájszóval).

gyalog cseklye - A szalonka fogása nálunk sohasem igen bírt jelentőséggel. A hálókkal való fogás, a lőfegyverek tökéletesedésével, divatját múlta és a gyalog cseklyékkel való fogása, főleg tavasszal, nemcsak nem vadászhoz illő, de roppant káros is, mert ezen módon sokkal több nőstény pusztul el, mint a lövés következtében. (DM:AV)

gyalog cseklye - Lábhurok, a földszinten elhelyezett madárhurok. (K:MVK)

gyalog-háló - Sövényháló (D: Steckgarn), igen redős, kétrétű, 30-35 m hosszú, 30-35 cm magas, vékony szálú háló foglyok és fürjek fogására. A háló keresztülállíttatik a vetésföldön s a vad belehajtatik a hálóba. (H:VM)

gyalogakác (Syn: ámorfa, kinincs; L: Amorpha fruticosa) - Észak-amerikai származású cserje. Folyóártereken elvadultan nálunk is meghonosodott. Levele páratlanul szárnyalt, 11-25 levélkével. Virága pillangós, kékeslila színű, a sziromlevelek nagyrészt hiányoznak, csak a vitorla alakult ki. Termése bibircses hüvely, 6-9 mm hosszú. A nyúl kedvelt eledele. Vadvédelmi célra, továbbá mezővédő fásításokban alkalmazzák. (BL:EVFL)

gyalogbodza (Syn: földibodza; L: Sambucus ebulus) - Évelő kóró. Tarvágásokban, erdőszéleken, nitrogénben gazdag helyeken  néhol tömegesen lép fel. Virága fehér, termése fekete bogyó. Erdészeti jelentősége nincs. (BL:EVFL)

gyalogfácán - A felrepülni nem tudó, vagy nem akaró (rossz módszerrel nevelt „félvad”) fácán, amely vadászatra alkalmatlan, mert ha nagy noszogatásra, vagy a kutya előtt szárnyra kap, akkor is pár arasznyira a földszint fölött repül. (VE:MSzT)

gyalogfácán - A földön futó vagy sétáló fácán. (K:MVSZGY)

gyalogfácán - Gyalogfogoly vagy más gyalogló szárnyas, így nevezzük a földön üldögélő, sétáló vagy futva menekülő szárnyasvadat. Vadászetikánk tiltja az ilyenre való lövést, mert az igaz vadász, ismerve sörétes fegyverében rejlő előnyét, mindig megadja a vadnak a menekülési lehetőséget, jelen esetben a szárnyasvadnak, hogy repüljön, mert úgy nehezebb azt eltalálni, s esélye lehet, hogy elhibázzuk és életben marad. Más a helyzet a sebzetten, szárnyazottan menekülő gyalogfácánnal, és általában sebzett állapotban minden más vaddal szemben is, mert az ilyent meg kötelessége a vadásznak kellő körültekintéssel mielőbb agyonlőni, hogy megszabadítsa a kínjától. (Eö:VNy)

gyalogfácán - Béna, szárnyazott, mely szárnylövést kapott s lábon igyekszik továbbmenekülni. (K:MVK)

gyalogfenyő (D: Spirke) - A törpefenyő magas növésű változata. (VL)

gyalogfenyő (Syn:, törpefenyő, henyefenyő, bércifenyő; L: Pinus montana) - Közép-Európa magas hegységeiben az erdőhatár szélén gyakori, kúszó vagy felemelkedő törzsű cserje. Tűi kettesével helyezkednek el. Toboza felnyílás előtt gömbös vagy kúp alakú. Nálunk díszfaként parkokban ültetik. (BL:EVFL)

gyalogfogoly - Gyalogfácán vagy más gyalogló szárnyas, így nevezzük a földön üldögélő, sétáló vagy futva menekülő szárnyasvadat. Vadászetikánk tiltja az ilyenre való lövést, mert az igaz vadász, ismerve sörétes fegyverében rejlő előnyét, mindig megadja a vadnak a menekülési lehetőséget, jelen esetben a szárnyasvadnak, hogy repüljön, mert úgy nehezebb azt eltalálni, s esélye lehet, hogy elhibázzuk és életben marad. Más a helyzet a sebzetten, szárnyazottan menekülő gyalogfácánnal, és általában sebzett állapotban minden más vaddal szemben is, mert az ilyent meg kötelessége a vadásznak kellő körültekintéssel mielőbb agyonlőni, hogy megszabadítsa a kínjától. (Eö:VNy)

gyalogfogoly - Béna, szárnyazott, mely szárnylövést kapott s lábon igyekszik továbbmenekülni. (K:MVK)

gyalogháló - A foglyot ugyanolyan módszerrel fogják, mint a fácánt, de használják az úgynevezett gyaloghálót is. A gyalogháló felépítése hasonló, mint a nyúlhálóé, ez is tükrös háló, csak kb. harmadakkora magas. Ötven-hatvan centis karókra szerelik, amit sűrűk szélén, kukorica és lucerna találkozásánál állítanak fel. A foglyot mindössze néhány ember mozgatja óvatosan, hogy azok ne rebbenjenek fel. A cél az, hogy a madár a zajforrás, a hajtók felől futva meneküljön a háló felé. A helyüket jól tartó fogolycsapatok előzetes megfigyelés után foghatók be ezzel a módszerrel. (VSzT:VGy)

gyalogháló (D: Steckgarn) - Körülbelül 40 cm magas háló, amelyet botokkal a földbe rögzítenek. Régebben a gyaloglómadarakat fogták vele, fürjet, foglyot, fácánt), valamint mezei nyulat. (VL)

gyalogháló - A fácán és a fogoly befogására készült alacsony, többtükrös hálófal, amit lehetőleg sűrű növényzetbe rejtve húzunk ki, hogy a ráhajtott és futva menekülő szárnyasvad gyanútlanul szaladjon bele. (Eö:VNy)

gyalogháló - Sövényháló, fogoly, nyúl tömeges befogására szolgál. Van hulló sövényháló, egyrétű és háromrétű sövényháló. (K:MVK)

gyalogló agár - Legyalogolta, kigyalogolta. Igazi gyalogló agár az, mely a futás kezdetétől a legvégéig - anélkül hogy felmenne a nyúlra, anélkül hogy érné, fordítaná vagy legkisebb erőfeszítést tenne magán, kimért egyforma futással kíséri a nyulat (ez agár csak sík térre való) mindaddig míg a nyúlban szusz van, azaz míg azt el nem fogja. Nemesebb értelemben venni a gyalogló agarat nem lehet. P. o. az A jó agár, míg a B gyalogló ; az első felkelt nyulat hajtja az A beéri, fordít, vág rajta, derekasan, végre zsinórban elkapja; a B agár igaz mindenütt futott az A-val , de soha fel nem ment hozzá s csak akkor ért a nyúlhoz, midőn már az meg volt halva. Felugrik a második nyúl, az A ismét éri, veri a nyulat 4-5-ször, a nyúl egy árok mellett elhajítódik tőle, lágy vetésre megy a nyúl, meleg van, az A kimerítette erejét s kezd lemaradni, fel is vágja a farkát. A B pedig most is mint az első nyúl kiugrásánál, csak azon erővel és sebességgel fut a nyúl után; a nyúl az A-tól szenvedett 4-5 vágás által szintén kifáradt s nem is látja már elöbbeni ellenségét az A-t, csendesedik, vész ereje. A B ezalatt behúzza csendesen a nyulat, de a világért sem képes még érni, vagy fordítani - ereszti tovább a nyulat, mert tudja hosszabb az ő lába, tudja a gaz, hogy ő még nem adván ki semmi erőt, elébb utóbb meg kell adni annak a nyúlnak magát, mely már az A-tól annyira ki volt merítve erejéből, hajtja tehát mindaddig, míg a nyúl utoljára úgy szalad, mint ezt az ő kényelme restsége kívánja, ekkor utoléri és megfojtja azt. (A gyaloglótól különböztetjük meg a győzős agarat erről mondják aztán hogy kigyalogolta a nyulat.) (BK:VM)

gyalogló agár - Mely a nyulat egyforma sebességgel, látszólag minden megerőltetés nélkül addig hajtja, amíg végre elkapja. (H:VM)

gyalogló agár - Mely a futás kezdetétől a legvégéig - anélkül, hogy felmenne a nyulra, anélkül, hogy érné, fordítaná -  egyforma, kimért futással kíséri a nyulat, míg az kifárad, s akkor elkapja és akkor azt mondják: legyalogolta a nyulat. (K:MVK)

gyalogösvény (Syn: ösvény) - Gyalogosok által előzetes tervezés nélkül hosszabb-rövidebb idő alatt kijárt keskeny nyomszalag. (BL:EVFL)

gyalogtőr - A földszinten elhelyezett, kisebb szőrmés vad fogására használt hurok. (K:MVK)

gyalom (Ó-török eredetű szó, Syn: zsákos kerítőháló) - A legnagyobb méretű, a meghalászandó víz jellegétől függően 50-300 m hosszú, 6-8 tagú akcióközösség által használt tavi kerítőháló. Legfontosabb formai jellemzője, hogy középen bő zsákja (káta, szebesz) van, svégül ebbe szorul bele a tértölelő vontatással a partra kihúzott haltömeg. Az ilyen hálóféle használata a jegeshalászatban is általános volt.

gyalomháló - Vidrafogásra használt háló. (K:MVK)

gyalomvetés - Gyalomháló felállítása. (K:MVK)

gyanút fog - A vad, ha valami szokatlan dolgot észlel s akkor felneszel. (K:MVK)

gyapjas szőrű griffon (FR: Griffon á Poil Laineux; GB: Griffon Boulet) - Francia fajta; származása ismeretlen. Feltehetően több vadászkutya keresztezéséből alakították ki. Eléggé nagy termetű, erőteljes felépítésű kutya. Villámgyors, ugyanakkor, kitartó, jó szaglású, szelíd természetű. Vadászkutya. Erdőn, mezőn, mocsaras területen egyaránt megbízható, önállóan dolgozik. (W:KT)

gyapjasság (D: Wollhaarigkeit) - Ritkán előfordul üregi nyulakon mint rendellenesség, a szőrzet puha, hosszabb, egységesnek tűnő (hasonlít az angóranyúlhoz). (VL)

gyapju - A nyúl szőrét »gyapju«-nak nevezik. A nyúlnak alsó szőre, melyet a felső szőrrel együtt »gyapju«-nak neveznek, nyáron gyérebb, rövidebb s általában gyengébb, mint télen. (DM:AV)

gyapjú (D: Wolle) - 1: Az emlősállatok szőrzetének alsó, jó hőszigetelő, gyapjas része. (VL)

2: Vadásznyelven a teljes szőrzet megnevezése (a fedőszőrzet is), néhány apróvad, különösen a róka és a nyúl esetében. (VL)

gyapjú - A nyúl szőre. (K:MVK)

gyapjúszőr (D: Wollhaar) - Gyapjas szőr (alsó gyapjú). (VL)

gyapjúszőr - Az emlősöket általában kétféle szőr fedi. Az egyik az aljszőr, ami rövidebb, gyapjasabb, ezért melegebb is, ezt pehelyszőrnek vagy gyapjúszőrnek nevezzük. Erre borul rá, és ezt fedi be a felszőr, ami az előbbinél ritkább, vastagabb és hosszabb, általában fényesebb szálakból áll. (Eö:VNy)

gyártási jel (D: Fertigungszeichen) - A töltény-egységcsomagokon tüntetik fel, az egy munkafolyamattal és pontosan ugyanolyan összetevőkből előállított töltényt jelöli. Az ugyanazon gyártási jellel jelzett tölténysorozat a legnagyobb valószínűség szerint azonos találati ponthelyzetet ad. Más gyártási jellel ellátott töltény felhasználásakor a próbalövés indokolt. (VL)

gyásztöret - A töretek csoportjai: terítéktöretek, gyásztöret, jelzéstöretek. (VKSz)

gyenge (D: schwach) - 1: Az eb, ha az idomításnál nehézkesnek vagy félénknek mutatkozik. (H:VM)

2: (D: gering) - A vad, ha rossz húsban van. (H:VM)

3: Az agancs, a lapát, ha silány. (H:VM)

4: (D: leicht) - A puskacső, ha vékony. (H:VM)

gyenge bak - Az őzbak mindaddig, míg hatos agancsa nem eléggé vastag és gyöngyözött, rendszerint gyenge. (K:MVK)

gyenge bika - Rendszerint a nyolcasig a bikát gyengének jelzik. (K:MVK)

gyenge bika, gyenge bak vagy gyenge lapátos - A gyenge meghatározás nem a vad testi erőnlétére, hanem agancsának minőségére vonatkozik. (Eö:VNy)

gyenge lapátos - A dámbika a 4. évben. (KL:MVK)

gyenge természetű eb (D: ein weicher Hund) (F:VMSZ)

gyenge töltés (D: matte Ladung, schwacher Schuss) (F:VMSZ)

gyenge vad (D: schwach, gering) (F:VMSZ)

gyep (D: Borstgrasrasen) - A tartós zöldterületek gyér hozamú növénytársulása vizes, savanyú és tápanyagban szegény talajokon (mint pl. a törpecserjés rét is). Az alföldektől a magas hegyekig mindenütt megtalálható. Mezőgazdasági hasznosítása: juhlegelőként. (VL)

gyepcsapda (D: Rasenfalle) - Gyeptéglákkal fedett dorongcsapda. (VL)

gyepcsapda - Dorongból készült tábla, melyet gyeppel megrakva megnehezítenek. A feltámasztó billentyű a földön van, melyre holmi csalfalatot (madárdögöt, nyúlzsigert, stb.) akasztanak. (Krippel) (K:MVK)

gyephántás (Syn: gyeptörés) - 10 cm mélységig ekével, tárcsával vagy kultivátorral végzett talajmunka. (BL:EVFL)

gyepi szalonka (Syn: selyemszalonka, szőrszalonka; L: Gallinago gallinula L.) (DM:AV)

gyeptörés (Syn: gyephántás) - 10 cm mélységig ekével, tárcsával vagy kultivátorral végzett talajmunka. (BL:EVFL)

gyere ide! (D: hieher) - „Ide!”, parancs a vizslának, hogy a vadászhoz térjen. (H:VM)

gyerekbika - Vagy kölyökbika. A fiatal, még nem ivarérett szarvasbikát nevezzük így. Más a kamaszbika. (Eö:VNy)

gyerekséma (D: Kindchenschema) - A magatartáskutatásban a kulcsingerek kombinációja, amelyek a kölcsönös tudatban hatnak, s bizonyos meglévő arányok (pl. relatív vaskos fej, nagy szemek, homlokboltozat, bolyhos bunda és egyebek) a fajtársakban vagy a figyelő emberekben gondozási magatartást vált ki ezen átlagtól eltérő küllemű egyeddel szemben, pl. a gidák és más fiatal állatok esetében, amelyeket megkísérelnek felnevelni (anya-gyermek kapcsolat). (VL)

gyertya - Az agancsos vad rendszeresen feni, csiszolja a fejdíszét kisebb-nagyobb faágakon, bokrokon, fiatal fák törzsén. A fenés eredménye az ágvégek csillogó fehérré fényeződése, a gyertya, ami jelentősen növeli az agancs értékét. A fehérre fent ághegyű agancsos szarvast gyertyásnak is nevezik. (VE:MSzT)

gyertya - Amikor a szarvasfélék hímjei agancsaikat fákhoz, bokrokhoz fenik, azok ágvégei lassankint fényes fehérre, világos csontszínűre csiszolódnak úgy, hogy szinte világítanak. Ezért a szarvasnál az ilyen virító ágvégeket gyertyának, az agancsot pedig gyertyásnak is nevezzük. A szép, fehérre csiszolt ágvégek az agancsbírálatnál ponttöbbletet jelentenek. (Eö:VNy)

gyertyán (L: Carpinus betulus) - Nagyon kemény és súlyos fa. Hazánkban a középhegységekben és a Dunántúlon általánosan megtalálható, a sík vidékeken csak szórványosan. Leginkább a kocsánytalan tölggyel alkot elegyes állományokat. Jellegzetesen kísérő fafaj, bár önálló állományokat is alkot. (BL:EVFL)

gyertyánfa (D: Hornbaum) (BK:VM)

gyertyánfa (L: Carpinus betulus; D: Hainbuche, Hagebuche, Weißbuche, Hornbaum) - Eredetileg alföldi, ártéri erdőkben és keleten (a Baltikumban) terjedt el. Sarjaztatással sok bükkös területen is elterjedt. Ökológiailag értékes elegyfa-típus (intenzív gyökérhálózat, előnyös humuszképződés a könnyen szétteríthető alom által, árnyékot tűrő) mellékállománynak tölgy- és erdeifenyő-állományhoz. Erős, kemény fát ad. Könnyű, gyakran bőséges természetes felújítás. Előszeretettel rágják az őzek és szarvasok. A csülkösvad és nyúl szívesen rágja; különlegesen erős a sarjadzó-képessége, a vágást magas korig is jól viseli (gyertyánsövények), és többek között jól használható csenderesek, búvóhelyek védelmére és szegélyeként. (VL)

gyesznó - Sertés. (MÁSZ)

gyémántfácán - Díszmadár. (MÁSZ)

gyérfüstű lőpor - Vadász vonatkozásban kétféle puskaport ismerünk: bőfüstű vagy füstös, és a gyérfüstű vagy füstnélküli lőport. A füstös por mindinkább veszít jelentőségéből, kiszorítja a nagyobb hatású füstnélküli. (Eö:VNy)

gyérít - A fogalmat a vadász mindig hangsúlyozottan használja. A vadászat ellenzői és ellenségei minden lelövést irtásnak minősítenek, mert szűk „befogadó kapacitásuk”, vagy döbbenetes tájékozatlanságuk nem engedi megérteni, hogy a mai „agyoncivilizált” világban a természeti egyensúly fönntartásának jelentős (és sokszor kényszerű) feladatai - sajnos! - a vadászokra (is) tartoznak, ezért minden esztendőben meg kell fontolni a terület vadállományának gyérítését, vagy éppen kíméletét. (A vadászat igen sokszor nem csak „élvezkedés”). A tévesen felmért állomány, a külső nyomás (vadkár) miatti oktalan gyérítés helyrehozhatatlan károkat okozhat a vadállományban. A figyelemmel nem kísért, nem követett védelem, kímélet ugyancsak fel képes borítani a kényes biológiai egyensúlyt. (VE:MSzT)

gyéríteni - Apasztani, ritkítani. A gyérítő vadászat az évről évre szaporodó vadállomány szakszerű létszámapasztása, amit tenyészérdekének és élőhelye eltartóképességének figyelembevételével végzünk. Nemes vadjainkon kívül természetesen a dúvad állandó gyérítése (nem irtása!) is fontos teendője a vadgazdának. (Eö:VNy)

gyérítés (D: Jungdurchforstung) - Állományápolás, tisztítás főként negatív beavatkozással (túl magas fák eltávolítása), emellett a fafajok arányának szabályozása. (VL)

gyérítés (Syn: erdőlés; D: Durchforstung) - A kellő növekedési erélyű fák koronájának kiszabadítása, hogy vastagodjon a fa. (VL)

gyérítés - Ritkítás, az állomány szükségszerű, folyamatos apasztása. (Eö:VNy)

gyérítő lelövés (D: Durchforstungsabschuß) - Megfelel a selejtezés fogalmának, csak nem vadászati, hanem erdészeti szempontok miatt lövik le a felesleges létszámú vadat. (VL)

gyévér - Vadászkutyát, vizslát jelent. (VE:MSzT)

gyévér (D: scharf) - Az eb, különösen a tacskó, mely a rókát marakodással is megtámadja. (H:VM)

gyévér-eb - Vadászeb. (Pák Dénes: »Vadászattudomány« - 1829) (K:MVK)

gyévéreb - Minden, bármily fajú, vadászatra használt eb. (BK:VM)

gyilkolási vágy - A nyest nemcsak éhségből rabol s nem annyit, a mennyit fiaival megemészteni képes, hanem öl és gyilkol, hogy gyilkolás vágyát és telhetetlen vérszomját kielégítse. Habár a vadállományban okozott kár inkább a nyuszt rovására esik is, a baromfi-ólakban elkövetett tömeges gyilkolások a nyest lelkiismeretét terhelik. (DM:AV)

gyilkos (D: Mörder) - Régies, megengedhetetlen, humanizált jelölése a hosszú, ág nélküli agancsú őzbaknak, szarvasbikának, amelyek bizonyos körülmények között alkalmasak a vetélytársat küzdelem közben halálosan megsebesíteni (gyilkos bika, gyilkos őzbak). (VL)

gyilkos - A gyilkos agancsról hiányoznak az ágak, a szarvasnál legalább a középág és a korona, őznél a szem- és hátsó ágak egyaránt. A gyilkos agancshoz vér először akkor tapad, amikor háncsát (barka) letisztítja - ekkor a saját vére, később (másodszor, többedszer), amikor alkalmassá válik a másik vad „megbicskázására”. Az ilyen agancs érdekes trófea, de a gyilkos agancsából készült bicskanyél egy szemernyit sem javít a kés hatékonyságán. A gyilkos agancsú vad „kivaló”, mivel rendellenességét gyakran örökíti, ami eredményes és bőséges szaporulat esetén erdei-mezei bűnbandát hozhat létre. (VE:MSzT)

gyilkos - A hosszú, ág nélküli agancsú őzbakot és szarvasbikát nevezik így. Az ilyen példányok hamar rájönnek arra, hogy milyen halálos sebeket tudnak osztogatni félelmetes fegyverükkel, és verekedő, garázda állatokká válnak. Egy másik fajtája, mikor a szemág vékony hegye nem görbül fel, hanem egyenes és a támadásra, szúrásra kiválóan alkalmas. A jó vadgazda szerepe, hogy a nem kívánatos példányokat időben kiselejtezze. (VKSz)

gyilkos agancs - Szarvasfajokhoz tartozó bakok, illetve bikák erősen ághiányos agancs a. Őznél pl. egyik vagy akár mindkét oldalt ág nélküli csupasz szárak, gímszarvasnál pedig korona vagy villa nélküli szárvégződés, de lehet az is teljesen egyenes vagy enyhén görbe dárda. Az ilyen fejdíszek roppant veszedelmes fegyvernek számítanak, üzekedési időben folyó párviadaloknál rendkívüli előnyt biztosítanak a szabályos aganccsal rendelkező vetélytársakkal szemben. Szélsőséges esetben az ilyen tőrszerű fejékkel halálra is sebezheti a másik bikát vagy bakot. Ezért nevezzük gyilkos agancsnak. Nem tévesztendő össze a fiatal szarvasfélék első csapos agancsával. Az ilyen példányokat minél hamarább érdemes kiszelektálni a vadállományból. (K:VL)

gyilkos agancs - Őz esetében egy vagy kétoldalt ág nélküli, hegyben végződő szárak, szarvas esetében pedig az első három ággal rendelkező, de korona nélküli hegyes szárvégben végződő agancs.  (K:MVSZGY)

gyilkos agancs - Az ilyen „fejdísz” veszedelmes harci eszköze némelyik agancsos vad hímjének , mert ezzel a szabálytalanul nőtt agancsával a harcban érdemtelenül előnyben van sokszor a nála erősebb, fejlettebb, de szabályos agancsú vetélytársaival szemben. Ág nélküli, hegyes, dárda alakú vagy egyenes gyilokként előremeredő szemágú agancsával párszerzési küzdelmében az ilyen akadály nélkül döf át ellenfele fejdíszének ágai között, és előfordul, hogy azt halálra is sebzi. Ez a nemkívánt agancstípus öröklődő hiba, viselőjének már fiatal korban sem kegyelmezünk, habár gyilkossá csak idősebb korban válik. (Eö:VNy)

gyilkos agancs - Kártékony agancs. Legismertebb alakja a hosszú, hegyes dárdában végződő nyársas, villás, hat-, esetleg nyolcágú agancs. Többnyire öregedő, hanyatlásnak indult szarvasokon mutatkozik. Veszélyes, tőrszerű fegyver, amelynek hordozói nagyonis tudatában vannak harci fölényüknek. (Sz.Zs.)

gyilkos bika - Általában vén, csúnyán visszarakott, gyilkos agancsú nyársasbika. Veszedelmes fegyvere fölényének tudatában, meg-megvillázza, néha súlyosan meg is sebzi ellenfeleit. Haszontalan egyed, bármely állománynak kárára való, mielőbb kiirtandó selejtszarvas. (Sz.Zs.)

gyilkos bika (bak) - A tőrszerű, ágtalan vagy kevés és nagyon rövidágú koronában végződő agancsot rakott bak vagy bika verekedésben ezt az előnyt kihasználva könnyen legyilkolja ellenfeleit. A „gyilkos” szarvasféle örökíti ezt a tulajdonságát, ezért az ilyen agancsú, két évnél öregebb őzbak és négy évesnél idősebb szarvasbika selejt, amelyet ki kell lőni. (BL:EVFL)

gyilkos szarvas - Csakhamar megférhetetlenné, kötekedővé, verekedővé válik, összevissza villázza, akárhányszor halálrasebzi legszebbagancsú ellenfeleit, s nemcsak a bőgés ideje alatt, még később is, egész télen háborgatja döfködi társait. Az ilyen szarvast a legsürgősebben ki kell lőnünk, mert nemcsak a többiek életét veszélyezteti, hanem bőgés idején gyakran elveri a törzsbikákat, sok tehénhez jut, kártékony hajlamosságát nyakló nélkül örökíti. (Sz.Zs.)

gyilkos szarvas - Az olyan bika, melynek agancstörzsén ágak nem fejlődnek, csak a törzs nyúlik hosszúra. Az ilyen bika rendszerint rájön arra, hogy milyen halálos sebeket tud osztogatni félelmetes fegyverével és verekedő, rabiátus, garázda lesz. Egy másik fajtája, mikor a szemág vékony hegye nem görbül fel, hanem egyenes s támadásra, szúrásra kiválóan alkalmas. (K:MVK)

gyim (Syn: gim) - Ez alatt hajdan aligha értettek - mint némelyek, később szarvastehenet vagy borjút - hanem hímszarvast és tehenet együtt, és szarvasgim alatt eredetileg nem érthettek mást, mint gimet, mely szarvat visel, mit aztán egyszerűen szarvasnak is neveztek. Közmondás: „hajtják mint a gyimot”; már pedig a gimet legalább is annyit hajtották mint a tehenet. Gyimbor (L: viscum album, loranthus europaeus) minden rőtvad kedves eledele és Ghymes környékén alkalmasint nem csupa szarvastehén tartózkodott. Hanák az egész cervus fajt gimnek nevezi, küIönböztetve közönséges gimet, dámgimet és őzgimet. A szarvas, mint általános kifejezés hibás, mert a suta nem visel szarvat s a hím agancsa, nem felel meg a szarv lényege fogalmának. Gimvad vagy rőtvad, tehát egyértelmű. (BK:VM)

gyomfa (D: Unhölzer) - Spontán, főleg csupasz területeken megjelenő. csekély értékű pionír fafajok (nyírek, fűzfélék, rezgő nyár, vörös- v. madárberkenye) gyűjtőfogalma. Gyakori előfordulásuk nem kívánt konkurenciát jelent a gazdasági fafajok számára. Korábban mint „gyomfák” - ma lágy lombos fafajok - ellen gyakran radikálisan védekeztek, ma ökológiai előnyük miatt megszabott mértékben mindenképpen kívánatosak. Kedvelt tápláléknövények az őz és a szarvas számára (kivétel: nyírfa). Ritka nappali pillangók fontos táplálékalapja, mint „töltelék- és hordalékfa erdők” gyors záródát eredményeznek. (VL)

gyomnövények (D: Unkräuter) - A mezőgazdasági kultúrnövények állományaiban található növények és füvek meghatározott nagyságrend után gyomnövényekké válnak, ha a növekedési faktorokért - fény, víz, tápanyag - a kultúrnövényekkel konkurálnak. A gyomnövények kártevőket és kórokozókat is átvihetnek a kultúrnövényekre. A kultúrnövények különbözőképpen reagálnak a konkurencia nyomására, így pl. a rozs igazán ellenállóképes, a kukorica viszont nagyon érzékeny. Többnyire specifikus kapcsolat alakul ki a gyomnövények és a kultúrfajok között. A növényvédelem - elleni intézkedései között napjainkban túlnyomórészt a herbicidek használata jellemző (vegyi növényvédelem). A herbicidek használata néhány gyomnövényt már csaknem a kipusztulás sorsára juttatott. Ritka gyomnövények: búzavirág (L: Centaurea cyanus; D: Kornbume); pipacs (L: Papaver rhoeas; D: Klatschmohn). (VL)

gyomor (D: Magen) - A bélcsatorna zsákszerű, egy- vagy többkamrás izmos tágulata: a hasüregben egészen elöl fekszik (közel a májhoz), és elindítja az emésztést; ehhez a nagyszámú miriggyel ellátott nyálkahártyája enzimtartalmú emésztőnedvet termel (a bagolyfélékben a gyomorban nem termelődik sósav, ezért a csontokat nem tudják megemészteni, - köpet). Madarak esetében a mirigyes gyomrot (tápláléktípustól függően) záróizom választja el a zúzó gyomortól, amely a növényi táplálékot zúzókő (kavics, gritt) segítségével aprítja össze. A kérődzők gyomra négy kamrából áll: bendő, százrétű gyomor, recés gyomor és az oltógyomor, amelyek közül csak az utóbbi a valódi gyomor, az első három a garat zsákjainak szerepét tölti be, amelyekben a nehezen emészthető (cellulóztartalmú) táplálékot a szimbionta mikroorganizmusok fermentálják. Az izmos gyomorfal összehúzódása következtében a gyomortartalom meghatározott irányban áramlik és az emésztőnedvekkel összekeveredik. Erősen megduzzadó (puffasztó) anyagok pl. kukorica és más magvak egyéb táplálékkal együtt gyakran elhullással járó gyomorterhelést („bezabálás”) vagy felfúvódást okozhatnak. Az emésztés a kérődző oltógyomorban megy végbe, amely megfelel a többi emlős együregű gyomrának. (VL)

gyomor- és bélférgek (D: Magen- und Darmwürmer) - A fonálférgek (L: Nematoda) törzsébe tartoznak. Sok fajuk létezik; hosszuk 12 mm-25 cm. Többnyire világos színűek. Egy részük a gyomorban, másik részük az alkalmas gazdaállatok meghatározott bélszakaszaiban él. A vadban előforduló legnagyobb bélférgek az orsóférgek. A tüdőférgek (szőrférgek) hosszúak és vékonyak. Az ostorférgek teste vékony, hosszú és rövid, vastag részből áll. Többségük hossza 5-30 mm, két végük hegyes, középen hengeres alakúak. A gazdaállat testnedvéből táplálkoznak a gyomor és bélnyálkahártya átfúrásával. Lárváik egy része a gyomor- és bélnyálkahártyát továbbfejlődés céljából fúrja át. Ennek következménye erős gyomor-bél gyulladás, részben elhullást okoz. A megbetegedés jellegzetes tünetei a vérszegénység, a hasmenés és fogyás. A praepatencia (a fertőződéstől a peték kimutathatóságáig eltelt időszak) a legtöbb féregfaj esetében 20-25 nap. Ezután következik a petelerakás, nőstényenként 200 000 pete; a peték az ürülékkel a szabadba kerülnek. Ott megfelelő meleg és nedvesség esetén kibújnak a lárvák, amelyek kétszer vedlenek. Csak a 3. stádiumban lévő lárvák fertőzőképesek, és tudnak a táplálékkal való felvétel után a gazdaállatban ivarérettséget elérni. A -6 oC-nál erősebb fagy a szabadban elpusztítja a lárvákat. Az egész körfolyamat - kedvező időjárás esetén - körülbelül egy hónapig tart. Különösen a fiatal állatok esnek áldozatul (amelyekben még nem fejlődött ki a megfelelő immunitás), valamint a beteg és az idős egyedek. A vadállomány tömeges megbetegedése a mindenkori élőhely vadállományának túl nagy egyedszámára utal. Thiabendazollal, mebendazollal és más gyomorféreg elleni szerrel való gyógykezelés átmenetileg segít. (VL)

gyomor- és bélférgesség - Vadonélő kérődzők és a vadnyúl fonálférgek által okozott parazitás betegsége. Okozói kérődzőkben a Cooperia és Ostertagia genushoz tartozó fonálférgek, nyúlban a Graphidium strigosum, esetleg a Trichostrongylus retortaeformis. A táplálékkal felvett fertőzőképes lárvák a gyomorban és a belekben kifejlődve heveny és idült gyulladásos elváltozásokat okoznak. Nagymérvű jelenlétük esetén az állaton fokozatos lesoványodás, vérfogyottság, hasmenés, a toroktájék vizenyője észlelhető. Néha tömeges elhullás is előfordul. Tekintettel arra, hogy rendszerint csak egyéb okok miatt csökkent ellenálló képességű állatok betegednek meg súlyosabban, lényeges a megfelelő ellenálló képességű állomány kialakítása és az állomány szükség szerinti mesterséges táplálása. (BL:EVFL)

gyomor-bél gyulladás (D: Magen-Darmentzündung) - Vadon élő állatokban is gyakran végződik elhullással. Okozhatja a gyomor-bél paraziták nagy száma, ezenkívül a baktériumok, pl. szalmonellák. Meg kell említeni a megromlott, nem a fajnak megfelelő vagy mérgező takarmányt is. (VL)

gyomorkövek (D: Magensteine) - 1: Zúzókő, kemény, többnyire kvarc tartalmú kövek, amelyeket a növényevő madarak vesznek fel, hogy a zúza a magokat és növényrészeket könnyebben felapríthassa. Főleg a tyúkfélékben lehet rendszeresen megtalálni. (VL)

2: Kerek, réteges, zöldesszürke, sima képződmények a kérődzők elő-gyomraiban. Karbonátok, szilikátok és egyéb sók lerakódott kristályképződményei (bezoár-kő). (VL)

gyomorlövés - Bendőlövés, lágylövés. A belein, a bendőjén eltalált, köznyelven a hasba lőtt nagyvadra mondjuk, hogy lágylövést kapott, ami a vadászembert két okból is bántja. Elsősorban azért, mert a vad az ilyen találatot messze elviszi, és kínok között pusztul el valahol, ha nem találunk rá. Másodsorban pedig sok nehézséggel jár ilyen sebesüléssel a vad utánkeresése. (Eö:VNy)

gyomormérgek - A legrégibb állatölő szerek. Hatásuk főleg a gyomorba kerülve, felszívódva fejtik ki, de a bőrre is mérgezők. Igen nagy hátrányuk, hogy már kis  koncentrációban is mérgezők emberre, háziállatokra, ezért használatuk nagy elővigyázatosságot kíván. Lehetnek a): foszforvegyületek: főleg cinkfoszfid alakjában használatos, csalétekként fészekrabló madarak, rágcsálók és a talajban élő rovarkártevők ellen. Nálunk Arvalin néven van foszforos gyomorméreg forgalomban. b): növényi eredetű mérgek (alkaloidok), amelyek közül a sztrichnint használják ragadozó madarak és emlősök irtására. (BL:EVFL)

gyomortartalom - Az, ami a gyomorban van. Hogy ez mi, az csupán kétféle módon derülhet ki: ha az elejtett (elhullott) vad bendőjének tartalmát megvizsgáljuk; a másik lehetőség az élő állat biológiai „produkciója”, ami vagy a fajra jellemző emésztési folyamat (bagoly, kérődzők), vagy kényszerhelyzet következménye okán napvilágra kerülő elfogyasztott táplálék (menekülő és előzőleg bezabált farkas, megriasztott, felrepülő madár). Vizsgálata tanulságos, a vadász számára a tapasztalatot gyarapító ismeretek szerezhetők így a vad (ragadozó) táplálkozási szokásairól az évszakok vonatkozásában is, esetleges betegségeiről, káros vagy hasznos tevékenységéről. (VE:MSzT)

gyorsító (D: Stecher) - Berendezés az elsütőbillentyű finom kioldásához. (VL)

gyorsító (Syn:rögtönző) - A golyóspuskák elsütő billentyűjének funkciója, amellyel az elsütést igen érzékennyé lehet fokozni: a lövés enyhe, érintő nyomásra megtörténik, az izgatott vadász nem „ránt bele” a lövésbe. A gyorsító figyelemre szoruló veszélyforrás is - nemcsak a vad számára - mert ha a fegyver elsütő szerkezetét a vadász nem biztosítja, és a gyorsító is lőkész állapotban van, a legkisebb óvatlan mozdulatra is elsülhet. (VE:MSzT)

gyorsító - Laikusok gyakran nézik hüledezve az olyan egycsövű golyós puskákat, amelyeknek két ravaszuk van egymás mögött. Ennek magyarázata, hogy a két billentyű közül rendesen az első süti el a fegyvert, míg a hátsóval annak előtte leheletérzékennyé lehet tenni a tulajdonképpeni elsütő billentyűt, olymódon, hogy a hátrébb fekvőt hátrahúzzuk. Ezt nevezzük gyorsítónak, régiesebben: rögtönzőnek Létezik olyan megoldás is, amikor mindez kívülről nem látható, az egyetlen elsütő billentyűhöz van építve a szerkezetben, s azt előretolva válik finommá az elsülés. (K:VL)

gyorsító - Vagy rögtönző. A golyós fegyverek elsütőszerkezetének finomító berendezése, amivel elsütését érzékenyebbé tehetjük, és ezzel meggátoljuk lövéskor a fegyver elrántását. Régebben németül „schnellernek” nevezték. (Eö:VNy)

gyorsító oldása (D: entstechen) -  A gyorsító elsütőbillentyűjének finom visszaállítása lövés nélkül. Ez az elsütőberendezés konstrukciójától függően - az elsütőbillentyű működtetésével, a fegyverzár előzetes kinyitása és/vagy a zárak biztosítása ill. fesztelenítése után. A két leggyakrabban használatos gyorsító oldása: a) német gyorsító: az eIsütőbillentyű húzása a mutatóujjal, mialatt a középső ujj a gyorsítóemelőt (a 2. elsütőbillentyűt) nyomja; b) gyorsító oldása: az elsütőbillentyűt a mutatóujj és hüvelykujj között lassan visszavezetni (a fegyvert előzőleg feltétlenül biztosítani kell; billenőcsövű puskáknál pedig adott esetben a zárat is ki kell nyitni). (VL)

gyorsítót működtet (D: stechen) - Gyorsítót használ, „begyorsít”.

gyorskezű lövő - Így nevezzük az olyan vadászt, aki jó reflexszel kapásból lövi a futó és a repülő vadat. (Eö:VNy)

gyorskapású - Jófogású, testhez szabott, kézbe illő fegyver. (Sz.Zs.)

gyógyítás - Egyes észlelők azt hitték, hogy a szalonkában meg van az ösztön arra, hogy ellőtt lábát meggyógyítsa. Pl. Becker 1818-ban egy szalonka csüdjén, közel a sarokhoz, sörét által okozott törést talált. A törési hely kitépett hastollakkal sínszerűleg körül volt véve, melyeket a megaludt és rászáradt vér úgy összetartott, hogy az eltörött csont ezáltal egyenes állásban maradt. Biztosra vehető (?), hogy a szalonkák képesek magukat ily módon gyógyítani. Az úgynevezett saját készítményű kötéseket a sebekben található tollcsomókat nem a sebzett szalonka készíti, hanem csakis a véletlennek lehet tulajdonítani. A sebzett lábú szalonka is természetesen felhúzza a lábát; miért ne lenne tehát lehetséges, hogy ennél is a tollak tapadjanak a sebhez, melyek a vérzést csillapítva a gyógyulást elősegítik? Miért ne lenne lehetséges, hogy az ilyen sebesült szalonka nehézkes járása alkalmával száraz fűszálak tapadjanak a sebhez, melyek a gyógyulást elősegítik? Én ezen érdekes és már annyiszor megvitatott kérdés megfejtését ebben találom. (DM:AV)

gyógyszeres kezelés (D: Medikamentierung) - Gyógyszerek adagolása a vad takarmányához. Többnyire a kereskedelmi forgalomban lévő Thiabendazolt, mebendazolt, fenbendazoIt etetik takarmányban elkeverve, az őz bélcsatornájában megtelepedett élősködők leküzdésére, ürülékvizsgálattal megállapított, átlagon felüli élősködőfertőzöttség esetében. A vad gyógyszeres kezelése ma már túlhaladott, vadaskertekben és fácánosokban azonban szükséges. (VL)

gyökeret ver a lába - Hangjelzésre megáll a futó vad. (Sz.Zs.)

gyökérbaktériumok (D: Knöllchenbakterien) - Rhizobium nemzetség baktériumfajainak szimbiózisa a hüvelyesek, pillangósok gyökereivel, amelyek nitrogént (N) asszimilálnak a talajban levő levegőből. (VL)

gyöngy (D: Perlen, Steine) - Az agancsokon kifejlődött bibircsek, melyeknek nagysága és sűrűsége az agancs értékét emeli. (H:VM)

gyöngybaglyok (L: Tytoniae) - A többi baglyoktól abban különböznek, hogy arcukon a fátyolkoszorú szív alakú. Csőrük oldalról összenyomott. Csűdjük aránylag hosszú, ujjaikat serték fedik. Fülpamatjuk nincs. Nálunk egy faj van: gyöngybagoly vagy lángbagoly (L: Tyto alba). (BL:EVFL)

gyöngybagoly (L: Tyto alba; D: Schleiereule) - Karcsú termetű bagoly, testalja fehér, hátoldala szürkés-sárgás. Szemei sötétek, arcfátyla (tollkoszorú a szemek körül) szív alakú. Kiáltása horkantó. Templomtornyikban, pajtákban és régi épületekben költ. Tápláléka szinte csak kisemlős. Állománya és fészekalj száma erősen ingadozik a téli időjárás és a táplálékkínálat függvényében. (VL)

gyöngybagoly - Jelentése: épületekben fészkelő, pettyes tollazatú bagoly (L: Tyto alba). A név 1793-ban, Grossingernél olvasható először. Népnyelvi neve a gyöngyös bagoly (Erdély), gyöngybagó és a fátyolos bagó (Vas m.), idegen nyelvi megfelelője a német: Perleule, dán, norvég: perleugle, svéd: pärlugga, finn: helmipöllö. Skandináviában 'gatyáskuvik’. Gyöngybagoly nevét onnan kapta, hogy tollazata hamvasan lágy, finoman „gyöngyözött”, pettyezett. A szárnyon itt-ott rozsdás, vöröses, fehér és fekete gyöngyözéssel, alul apró, sötét, helyenként fehér gyöngyözéssel és foltokkal. A fátyolbagoly társneve a német: Schleiereule fordítása. Lángbagoly (1841: láng-bagály) nevét rozsdavöröses szárnyáról kapta, a terminus a latin szaknyelvi Strix flammea és a német Flammeneule fordítása. Sívó bagoly, sivító bagoly neve a hangjára vonatkozik; német: Schnarcheule 'horkoló bagoly', Klageeule 'panaszkodó bagoly’. Toronyi bagoly neve pedig arra vonatkozik, hogy a tornyok, padlások gerendázatán gunnyaszt; német: Thurmeule, Kircheneule ’torony bagoly’, illetve ’templomi bagoly’. A gyöngybagoly a madarak osztályának bagolyalakúak (L: Strigiformes) rendjébe és a gyöngybagolyfélék (L: Tytonidae) családjába tartozik. Az Antarktiszon kívül minden földrészen megtalálható. Óriási elterjedési területén kívül többfelé is telepítette az ember, mivel kiváló rágcsálóirtó. A Kárpát-medencében a sötét mellű alfaj, a Tyto alba guttata jellemző, de hazánk déli, délnyugati területein szórványosan a fehér mellű, atlanti elterjedésű alfaj, a Tyto alba alba is fészkel, és a sötét mellű közép-európai formával kevert populációt alkot. A gyöngybagoly közepes termetű, karcsú testű, hosszú szárnyú és lábú. Szív alakú arca világos, szeme sötét. Ritkán, de megtalálták köpeteiben a hörcsögöt, a patkányfajokat, egyes pelefajokat, kistermetű menyétféléket, sőt fiatal sünt és egyes denevérfajokat is. Lakott területeken és környékükön fészkel. Állandóan nálunk marad, s padlások zugaiban, gerendákon, fülkékben, fali lyukakban, galambdúcokban fészkel. Szívesen beköltözik templomtornyokba, elhagyott istállók, házak padlására. A faj egész európai költőterületén fogyatkozóban van. Hazánkban az 1980-as évek felmérései alapján szintén jelentősen csökkent a költőállomány. (RJ:ÁE)

gyöngybagoly (L: Tyto alba) (MÁSZ)

gyöngybagoly (L: Strix flammea) - fátyolos bagó. Színe hamuszínű, gyöngyözött. Szeme sötétbarna, kékesfekete szembogarakkal. Csőre sárgásfehér. 5-7 fehér tojást rak. Hasznos. (K:MVK)

gyöngybagoly (L: Tyto alba; GB: Barn Owl) - Főleg pockokkal, cickányokkal, egerekkel táplálkozik, ezért a fészekalj nagysága nagymértékben függ a mezei pocok állományától, de apróbb énekesmadarakat is elejt. Két alfaja fordul elő hazánkban. A sárgás, narancssárgás mellű alfaj elterjedtebb, míg a fehér mellű alfaj igen ritka, leginkább Dél-Dunántúlon fordul elő, a két alfaj kereszteződései is megfigyelhetők. Szív alakú arcfátyláról könnyen felismerhető. Írisze sötét. Európai állománya csökken, melynek oka elsősorban a tanyasi, extenzív mezőgazdálkodás csökkenése, valamint a külterjes állattartás csökkenése. Jelentős veszélyező tényező a faj számára az utakon történő elütés, a másodlagos mérgezés és a nyestek predációja. Templomtornyok, padlások, állattartó telepek, magtárak rejtett életű madara. Leginkább a nyílt mezőgazdasági területeket kedveli, ezáltal kötődik az emberi jelenléthez. A zárt erdőket, valamint a 3000 méter tengerszint feletti magasságot elkerüli. Elfoglalja a mesterséges költőládákat is, de gyakran költ elhagyott épületek padlásterében, templomtornyokban. Táplálékban gazdag időszakban hamarabb kezdi meg költését, ilyenkor előfordul másodköltése is. A fészekalj általában 4-9 tojásból áll, melyeken rendszerint a tojó kotlik, a hím pedig a táplálékszerzésben segít. Hazai fészkelő-állománya 800 - 1 000 párra tehető, az országos állományváltozás trendje nem ismert. Rendszeres fészkelő, állandó madarunk. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 ft. (MME)

gyöngybagoly vagy lángbagoly (L: Tyto alba). Nevét tollazatának sajátságos, gyöngyös rajzolatáról kapta. Inkább lakott helyeken tartózkodik. Padlásokon, romokban, tornyokban fészkel. Gyakori állandó madár, a fiatalja vonuló. Igen hasznos.  (BL:EVFL)

gyöngyfog - A szarvas gömbölyűre kopott szemfoga, amit - különösen a tehénét -  ugyanúgy kivesznek, mint a vadkan agyarát, de ez nem kerül a falra. Kerül inkább a szépasszony kebelére, ezüstbe foglalva, ékszerré emelkedve. A gyöngyfog őse a vadember nyakán viselt, felfűzött tigris-, medve- stb. fogból szerkesztett nyaklánc. A gyöngyfog tehát amolyan „majdnem trófea”. (VE:MSzT)

gyöngyfog - A szarvas felső állkapcsának két utolsó ferdére nőtt szemfoga, vadásznyelven: gyöngyfog (grandli). (BL:EVFL)

gyöngyfog - Rontott németséggel grandlinak is nevezik, s ez bizonyos szarvasfajok sajátossága. Valójában a felső állkapocsban aránylag lazán elhelyezkedő csökevényes szemfogakat értjük alatta. Megtalálható pl. a gímszarvas mindkét neménél. Ezek gömbölyű felületűek, melyek a korral egyre kopnak, s általában sárgásra színeződnek. Brossok, kalap- és nyakkendőtűk, ékszerek készülnek a felhasználásával. Azt már kevesen tudják, hogy a gímszarvasnál ugyan sokkal-sokkal ritkábban, de olykor az őznél szintén megtalálható, viszont a dámnál nem. (K:VL)

gyöngyfog - Grandli, szarvasbika és -tehén elülső felső két szemfoga, melyet trófeaként tisztelnek, viselnek és ékszerek készítéséhez is felhasználják. A grandli elnevezés a német eredeti „magyarosításából származik. (K:MVSZGY)

gyöngyfog - Sarokfog, melyet a szerencsés szarvasvadász trófeaként »kigránliz«? (K:MVK)

gyöngyfog - Mindkét nemű szarvas gömbölyded szemfoga, amelynek felülete a korosodással egyre kopik, és kopásfelülete általában megsárgul. A vadászok a gyöngyfogat is trófeaként becsülik, különösen a tehénét, mivel egyrészt annak ez az egyedüli trófeája, azonkívül gyöngyfoga jóval kisebb a bikáénál, amiért ékszerbe foglaltan tetszetősebb. Többen nevezik még ma is ferdített németességgel „grandli”-nak, ami helytelen és fölösleges, különösen, hogy ilyen szép magyar neve van! (Eö:VNy)

gyöngyfog - Németből „kölcsönzött” nevén grandli, a szarvas felső állkapcsában fejlődő jellegzetes alakú szemfog. A vadászok nagy becsben tartják, ékszerként kalap- vagy nyakkendőtűnek, kitűzőnek, vagy gyűrűbe foglalva készíttetik el az ékszerésszel. Hagyomány, hogy a kísérő vadász a gyöngyfog-párt nem a terítéknél, a töret átadáskor, hanem később, a fej levágása után ünnepélyes alkalommal, vacsoránál vagy más eseménynél már letisztítva adja át a szerencsés elejtőnek. Általában díszítve, tölgylevélen, vagy gyertyával beöntött tölgymakk-kupacsba nyomva nyújtja át a kísérő vadász, aki a vadászvendégét az elejtés varázslatos élményéhez segítette. (?)

gyöngyfogak - Itt-ott az őznél is találtak már, ez azonban igen ritkán fordul elő. (DM:AV)

gyöngyfogak (D: Grandeln, Granen, Haken) - Visszafejlődött szemfogak a szarvasfélék állcsontjában; a szarvas - mindkét neme - esetében rendszeresen megtalálhatók, más szarvasféléknél csak kivételesen. A szarvasnál a szép rajzolatú (erezett), vízcseppszerűen legömbölyített gyöngyfogak trófeának számítanak (a tehéné valamivel kisebb a b ikáénál), és ékszerekké dolgozzák fel. A táplálkozásban már nincs jelentőségük, szerepük a fajon belüli magatartásban van: a szarvas fogvicsorgatáskor a felső ajkát felhúzza a szájrésig úgy, hogy a gyöngyfogak láthatóvá váljanak. Az alsó ajakkal szemben fekvő sötét folt erősíti a felfedett fog kontrasztját a szemben lévő szövettel. A fogvicsorgatással egyidejűleg a nyak és hát szőrzete felborzolódik, valamint a szemfehérje erősen látható lesz. Fejlődéstörténetileg ezt a fenyegető magatartást a jól fejlett szemfogú primitív kérődzőkre (pézsma-, muntyákszarvas, víziőz) lehet visszavezetni. A gímszarvas esetében a vetélytársak elleni magatartásban és a tereléskor van szerepe. (VL)

gyöngyfogak - Visszafejlődött szemfogak, a gímszarvas mindkét neme esetében megtalálhatók. Az állcsontban (felső állkapocsban) levő szép rajzolatú, erezett, vízcseppszerűen legömbölyített gyöngyfog trófeának számít, és rendszerint ékszerekké dolgozzák fel. (VKSz)

gyöngygolyó (D: FIintenlaufgeschoß) - Egyes lövedék, amely a sima, sörétes csőből a lehető legjobb lőteljesítményt adja, használata azonban csak kis lőtávolságon lehetséges. Általában csak szükségmegoldás marad. Különösen a Brenneke terjedt el az egész világon, és sok javítás után mindenütt bevált. Ólomtestének kúpos hegye van, és ormózatszerű vezetőbordái. A stabilizáció a nyílelv alapján történik, s ezt a becsavarozott filcfojtás támogatja. A stabilizációs elv azonban azt is magával hozza, hogy a brenneke, mint minden gyöngygolyó, különösen hajlamos arra, hogy röppályájáról az akadályok letérítsék (pattanás). Ez különösen a hajtóvadászatokon és a kegyelemlövéseknél meggondolandó. (VL)

gyöngygolyó - Sörétes lőszer hüvelyébe helyezett egyetlen ólomgolyó - megfelelően kilőve, 30-50 méterről is komoly, a vadat helyben marasztaló találatot ad. A sörétes fegyverét óvó és kímélő vadász nem (szívesen) használja, mert „gyalázza” a fegyver csövét. (VE:MSzT)

gyöngygolyó - Olyan korszerű ólomlövedék, amely minden furatú serétes vadászfegyverből, tehát a choque csőből is kilőhető. A gyöngygolyó ballisztikailag úgy van készítve, hogy rövid távolságon belül aránylag megbízható pontossággal lőhető. (BL:EVFL)

gyöngygolyó - Sörétes fegyverbe való ólomgolyó, amelynek üreges a belseje, s emiatt felülete enged a nyomásnak, ezért szűkített (csokk) csövű puskából is kilőhető. Megjegyzem, hogy használata szükségmegoldás, nagyvadhoz golyósfegyver való, azonkívül a gyöngygolyó ugyan kilőhető, de ez nem használ a szűkített csőnek! (Eö:VNy)

gyöngyház berakás - Tengeri és édesvízi kagylók vagy csigaházak belső összetartó, párhuzamos lemezekből álló rétege, mely a fénytöréstől irizál, alkalmas faberakások készítésére. Mozaik vagy figurális díszítéseknél a hatás fokozására bemetszik (gravírozzák). (BL:EVFL)

gyöngyök (D: Perlen) - Az agancs kis kinövései. (BK:VM)

gyöngyök (D: die Perlen des Hochwildes) - Agancsokon elszórt apró kinövések. (F:VMSZ)

gyöngyök - Az agancs bibircsós kinövései. Minél számosabb a gyöngy s mentői gyöngyözöttebb az agancs, annál értékesebb. (K:MVK)

gyöngyök, gyöngyözés (D: Perlen, Perlung) - Szemcsék, egyenetlenségek az agancsszár felületén. Adottsága szerint az agancs lehet kevéssé gyöngyözött (többé-kevésbé sima), jól gyöngyözött, a mérete szerint pedig durván vagy finoman gyöngyözött. Az agancson, különösen az agancsszárak alsó hátoldalán egyes gyöngyök olyan nagyra nőttek, hogy ágaknak hatnak. (VL)

gyöngyözés - Az agancsszárakon terem, a vadász fölöttébb nagy gyönyörűségére. A trófea kiemelkedően jelentős dísze, értéke - minél sűrűbben, minél vastagabban borítják az agancs szárát a rózsától fölfelé, annál tetszetősebb a trófea. Az őzagancs esetében a centiméteresnél nagyobbra nőtt gyöngyök ággá lép elő. A gyöngyök nagysága fölfelé haladva kisebbedik. (VE:MSzT)

gyöngyözés - A szarvasbika és az őzbak agancsán képződő kidudorodások. Az agancs fejlődése során a mészsók lerakódása elsősorban az agancs végső részén és külső felületén történik meg, ezért az ágvégek, a gyöngyök és az agancs külső részei a legtömörebb csontanyagot tartalmazzák. Ezzel magyarázható az agancsok ágvégeinek és a gyöngyöknek világos színe, ami az agancs értékét és szépségét fokozza. Ezért a gyöngyök nagysága, sűrűsége és színe adja azokat a szépségpontokat, amelyek az agancs értékelésekor számításba jöhetnek. (BL:EVFL)

gyöngyözés - A szarvasfélék agancsán található gyöngysorszerűen, sűrűn nőtt apró csontszemcsék. Minél egyenletesebb, sűrűbb, nagyobb felületen található, annál szebb az agancs, amit trófeabírálatnál is méltányolnak, értékelnek. (K:VL)

gyöngyözés - Az agancson kiemelkedő apró, gyöngysorszerűen - sokszor hosszanti sorban - elhelyezkedő, kisebb-nagyobb csontszemek. (K:MVSZGY)

gyöngyözés - Apró kis csontkinövések az agancson, ami a trófeabíráló bizottság mai álláspontja szerint annál több pontot érdemel, minél apróbb, minél sűrűbben nőtt, és minél jobban fedi az agancsot, beleértve az ágak felületét is. Ilyenkor szépen gyöngyözött agancsról beszélünk. (Eö:VNy)

gyöngyvér - A nép nyelvén: lengyel liba. (BK:VM)

gyöngyvér - Nagy lilik. (MÁSZ)

gyöngyvér (D: verschiedene Gattung wilder Gänse) - Lilik, lúd. (F:VMSZ)

gyöngyvér - A nagylilik neve egyes vidékeken. (Eö:VNy)

gyöngyvérlile (D: Strandreiter) (F:VMSZ)

gyöngyvérlile - Gólyatöcs. (MÁSZ)

győzős agár - Röviden értelmezve az, mely a melléje vetett sebes agár fordításait, vágásait, a hajtás derekától végig, sűrűbben képes visszaadni, megkínálni, átengedni, mint a hajtás elején a sebes agár tette. De tágasabb értelemben, mint neve is mutatja, az a győzős agár, mely többet bír; de e többet bírás nem azt teszi ám, hogy csak akkor bír már többet, midőn a jó sebes agár - úgy az elején mint derekán, végén, kétszer-háromszorta többet s határozottan fordított, különösen döntő beérést tett, vágott, a nyúlon, mint a győzős, s midőn amaz már kiadta minden erejét és tovább nem bír: a győzős ekkor felmegy a nyúlra. Nem, mert ekkor ez nem győzős, de gyalogló agár lesz, hanem győzős agár az, mely bizonyos sebességgel a hajtás elején, derekán s végén is bír a mellett, hogy e sebessége, mentül tovább hajt, annál jobban növekedik, a mikor a sebes agár hajtása mentül tovább megy, annál inkább lassúdik, kevesbedik. Az ily győzős agár megver s leállít minden a képzettel határos nyílsebességű bármi fajú agarat. Ugyanis. A agár sebes, a B győzős. Az első nyúlnál az A fog csalhatlanúl több vágást tenni a nyúlon, mint a B, de 3-4 vágást, azért adott a nyúlnak. A második nyúlon már szemlátomást megoszlik a fordítások, vágások száma az A és B közt, sőt a derekaláskor, ha a nyúl elhajítódott a két kutyától 30-50 lépésnyire, egyre százat lehet tenni, hogy azt a B fogja beérni, vége felé pedig már a B többször zsinórban el fog hajtani az A mellett. A harmadik nyúlnál pedig elég, ha egy fordítást fog tenni az A, míg a B átengedi, megkínálja többször az A-t a nyúllal, hiába, az A nem éri, a B pedig egyedül szép forgatások közt beszámol a nyúllal. (BK:VM)

győzős - Agár, kopó, paripa, mely kitartó, sok fárasztást elbír. (H:VM)

győzős agár - Mely mentől tovább hajt, futásinak sebessége mindinkább növekszik. (K:MVK)

győztes bika - Törzs-bika, mely a rigyető helyre összeterelt suták mellől a vetélytársakat elveri, leküzdi s a sutákat megtermékenyíti. (K:MVK)

gyutacs (D: Zündhütchen) - A füst nélküli nitrolőpornak iniciátorra, csappantyúra van szüksége az azonnali lángra lobbanáshoz, és ennek megfelelő a tökéletes elégéshez. A gyúelegy a töltény aljában lévő gyutacs tálacskájába van behelyezve és az ütőszeg (vagy ütőpecek) ütése, amely az (ütőszeg) hegye és a kupak (gyúelegy kupakja), illetve hüvely csappantyúja között pontkompressziót idéz elő és gyújtja be. Megkülönböztetik a Berdan-gyújtás nyitott gyutacsát, és a ma majdnem kizárólag alkalmazott csappantyús gyutacsot, vagy a bokszergyújtás bokszergyutacsát. (VL)

gyutacs - Nemcsak a vadászatban használatos szó,hiszen minden robbanószerkezet a gyutaccsal indít. A vadászlőszer gyutacsát az utánozhatatlanul szép kapli szóval emlegetik. (VE:MSzT)

gyutacs - Helyes magyar kifejezése csappantyú. Felül nyitott, alul zárt rézhenger, ezt használják a vadásztöltényekben. Ütéssel, a csappantyúra csapódó ütőszeggel gyújtják be a csappantyúban és a töltényben levő lőport. Az égés folytán előálló gázok feszítő ereje röpíti ki a sörétet vagy a golyót a vadászfegyverből. A lőpor fajtától függően másféle gyutacsot használnak a könnyen gyulladó fekete lőporhoz és mást a füstnélküli lőporhoz. A füstnélküli lőporhoz használt gyutacs minősége igen fontos, mert annak összhangban kell lennie a lőpor-fajtával. Rossz gyújtás esetén egyenlőtlenül ég el a lőpor és ezáltal nagy szórási különbségek állnak elő. A golyóstöltények gyutacsa „ülőkés”. (BL:EVFL)

gyutacs (D: Kapsel, Zündhütchen) - A vörösrézből készült süveg- vagy kupak-alakú, robbanó mézgával töltött tokocska, mely az elöltöltőknél, de a töltény-hüvelyeknél is használtatik. (H:VM)

gyutacs - Csappantyú, a vadásztölténynek az a része, amely cserélhetően a töltényhüvely vagy tölténykupak közepén helyezkedik el. Erre vág rá az ütőszeg vagy kakas nélküli puskánál a rejtett kakas, azt begyújtja, szikrájától a lángra lobbanó puskapor gázzá válik, s a rászorított lövedéket robbanásszerűen, hatalmas erővel kivágja. (Eö:VNy)

gyutacs illesztő (D: Kapselmaschine) - Puskaszerelvény, mellyel a gyutacsok a kilőtt töltényhüvelyekből kihúzatnak, s újak beillesztetnek. (H:VM)

gyutacsolni - Az a művelet, amikor az újratöltéshez használatba vett kilőtt patronhüvelybe a gyutacsológép segítségével új gyutacsot nyomunk be. (Eö:VNy)

gyutacsos (D: Kapsler) - Sárga bádogból készült lapos szelencze, mely a gyutacsokat tartalmazta, s a vadásztarisznya szíjára illesztve hordatott. (H:VM)

gyutacsológép - Kis szerkezet, amivel a kilőtt patronhüvelyből az elsütött csappantyút házilag ki-, majd helyére újat lehet benyomni. (Eö:VNy)

gyúhenger (D: Piston) - Az elöltöltők farcsavarába illesztett lyukas henger, melyre a gyutacs illesztetik. (H:VM)

gyújtás (D: Zündung) - 1: Töltény gyújtásának folyamata. (VL)

2: Sörétes töltény gyújtókészüléke, ma majdnem kizárólag a gyújtás eszköze. Mint a sörétes töltény eleme, a gyúelegyből, köpenyből és csappantyúból áll. (VL)

gyújtólyuk - A serpenyő vagy a gyúhenger nyílása, melyen keresztül a farkamarában lévő puskaportöltés fellobban. (H:VM)

gyúródás (Syn: nyárjadás) - Fontos nyomjel, a suta tehén csülkeinek nyoma, amely a lépésnél szétnyílik, „V” alakú lenyomatot ad, amíg a bikáé nem vagy csak alig. A mély talaj a csülök körmei közé gyúródik. (VE:MSzT)

gyúródás - Zár, nyárjadás. Nyomjel, amennyiben a suta csülke a földrelépésnél szétnyílik, a bikáé azonban zárt marad. (K:MVK)

gyúszeg (D: Schlagbolzen) - A fegyverzár alkotórésze és szerepe van a lövés kioldásában közvetlenül vagy ütőszegen keresztül közvetve. Nem minden fegyvernek van gyúszege, mivel sok típusnál a lövés közvetlenül ütőszeggel, ill. kakassal és ütőelemmel váltható ki. (VL)

gyúszeg (D: Zündstift) - A závárzatban (Lancaster rendszere) vagy a töltény hüvelyen (Lefaucheux rendszere) levő szeg, mely a gyutacsot fellobbantja. (H:VM)

gyúszeges rendszer (D: Stiftfeuersystem) - Oly rendszerű puskák, melyeknél a gyúszeg a töltényhüvelyén van alkalmazva. Feltalálója után Lefaucheux rendszernek neveztetik. (H:VM)

gyútűs rendszer (D: Zündnadelsystem) - Amelynél a závárzatban alkalmazott erős rugóval kapcsolatban álló hosszú acéltű a töltényhüvelyen és a puskaporon áthatolva s a puskaporfojtás aljára illesztett gyutacsot szétütve, a puskaport fellobbantja. Feltalálója után Dreysse-féle rendszernek neveztetik. (H:VM)

gyülekező (D: Sammelplatz) - Azon hely, melyen a vadászok és hajtók a vadászat előtt összejönnek. (H:VM)

gyülekezőhely - Az a tereprész, ahová társasvadászatoknál minden kör vagy hajtás után a vadászok, esetleg a hajtók is összejönnek , ahol azután az új eligazítás megtörténik. Külön jelentősége az, hogy ide a vadászok hajtáskor csak jeladás után indulhatnak el, és minden esetben csak üres, nyitott závárzatú vagy megtört puskával a vállon érkezhetnek. (Eö:VNy)

gyülekezőt fújni - Az elszéledt kopókat kürtszóval összehívni. (H:VM)

gyümölcstermesztési hulladék (D: Obstbaumausputz) - A téli gyümölcsfametszés hulladéka. Kiválóan egészíti ki a nyulak és őzek téli etetését. Szükség esetén az ágakat gyógyszerrel vonják be, de ez nem csökkenti a vadra gyakorolt vonzóerejét (rágófa). (VL)

gyümölcsök - A nyersen is fogyasztható termések. Az erdőgazdálkodás melléktermékeként általában a következő gyümölcsöket gyűjtik: málna, szeder, szamóca, som, áfonya, bodza, csipkebogyó, borókabogyó, kökény, galagonya, sóskaborbolya. (BL:EVFL)

gyümölcstörköly (D: Obstrester) - Gyümölcslevek előállításakor visszamaradt, kipréselt gyümölcsmaradék (szőlőtörköly, almatörköly, gyümölcstörköly). Kedvelt vadtakarmány lédús takarmány etetéséhez, szilázs készítéséhez is. Az ipari eredetű lédús takarmányok között hasznosak a szeszgyári származású szőlő- és gyümölcstörköly, sörtörköly és sörélesztő. A vadtakarmányozáshoz szükséges silótakarmány nyerésének előfeltétele a magas víztartalmú (silózható) alapanyagok beszerzése, mint pl. takarmánytörköly, szőlőtörköly. A leghasznosabbak a silónak az almatörkölyből történő előállítása. A gyümölcstörkölyökből készült szilázs önmagában tápanyagszegény. (VL)

gyürüce (Syn: gyűrice, vörösgyűrűsom, veresgyűrű som; L: Cornus sanguinea) - Középtermetű cserje. Hajtásai vörösek. Levelei széles tojásdadok, alul rövid szőrűek, de az érzugok kopaszok. Virágai fehér színűek és sátorozó álernyőt alkotnak. Termése gömbös, 1-2 rekeszű, csonthéjas, fekete színű. Száraz tölgyesekben, karsztbokorerdőkben, ligeterdőkben gyakori. Síksági-dombvidéki, mediterrán (eurázsiai) faj. Vesszőjét és botját hófogó rácsok és vesszőkosarak készítésére használják. (BL:EVFL)

gyűjtés - A vadászható madárfajok tojásainak természetből való gyűjtése. Nem minősül gyűjtésnek a vadászatra jogosult által fészekmentés céljából végzett vadvédelmi tevékenység. (VT)

gyűlölködés (D: hassen) - Mindenekelőtt minden ragadozó madár és énekes madár sajátos viselkedése (különösen a varjúféléké) látszattámadások, részben egyidejű figyelmeztető kiáltásokkal, valószínű ellenség, különösen baglyok ellen. Ezt a viselkedést a vadász a leskunyhóból való vadászatkor hasznosítja. Gyakran megfigyelhető, ahogy a varjak ölyvet, a rigók a költési idő alatt varjakat vagy szajkókat támadnak. A macskákat, kutyákat, rókákat a varjak és más énekes madarak, valamint a bíbicek is támadják. (VL)

gyűrni (D: knautschen) - A vadászkutya túl feszes, préselő szorítása az apróvad, mindenekelőtt a szárnyasvad elhozásakor, általa a vadhús értékét veszti. (VL)

gyűrű (D: Hülsen, Ringe) - A Pieper-féle puskáknál a csövek nem forrasztatnak, hanem fölül két gyűrű, alul kettős hüvely által tartatnak össze: az öbgyűrűk (D: Ring) és a kamarahüvelyek (D: Hülse, Kammerhülse) által. (H:VM)

gyűrűk (D: Ringe) (VL)

gyűrűs henger - Egy- és kétsoros változatban rögtörést, talajtömörítést végez. Nagy előnyük, hogy a nyomáson kívül dagasztó hatásuk is van. Az erdőművelésben is használatos talajtömörítő, talajegyengető eszköz. (BL:EVFL)

gyűrűz - A mesterségesen nevelt vagy befogott fácánokat szokták gyűrűzni, hogy hasznos adatokat szerezzenek a madarak kibocsájtás utáni hasznosulásáról, viselkedésükről, szétterjedéséről. (VE:MSzT)

gyűrűzni - Meggyűrűzni, különböző színű műanyag gyűrűkkel a fácántelep törzsállományának csüdjét szoktuk megjelölni, hogy életkorukat ellenőrizni tudjuk. Tenyésztési célból ésszerű a területre kibocsátott, nevelt szárnyasvadat is meggyűrűzni, ami a vadászatok és az élővadbefogás révén többféle tájékoztatást nyújthat a vadgazdának. Tudományos célt szolgál világszerte a madárgyűrűzés is, s a meggyűrűzött madarakból többször kerül vadászkézre egy-egy példány, amit mindenki köteles illetékes helyre, a Magyar Madártani Intézetbe eljuttatni. (Eö:VNy)

gyűrűzés (D: Beringung) - Madarak jelölése fém v. műanyag gyűrűk felerősítésével. A tudományos intézetek madárgyűrűin rövid címet (pl. ország, intézet), valamint egy sorszámot is feltüntetnek. A gyűrűk ismételt megtalálása révén a vonulásról, helyhez kötődésről, életkorról stb. lehet adatokhoz jutni. A gyűrűzést csak hivatalos igazolvánnyal ellátott, vizsgázott szakemberek végezhetik. Privát gyűrűket a postagalambok, kibocsátott fácánok, házi kacsák számára használnak. Magyarországon a KTM Madártani Intézetének felügyeletével folyik a madárgyűrűzés. (VL)

 

 

 

 

Holdfázis

Fogyó hold (domború)
Fogyó hold (domború)
19 napos
Powered by Saxum

Látogatóink száma

0170120
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
A hónapban
Múlt hónapban
Összesen
385
395
2907
164061
11510
16427
170120

Az Ön IP címe 44.192.254.246
2021-09-26 12:52
"A vadászat többek szemében a férfiasság, az erő, a hatalom szimbóluma is. A vadászok azt tartják, hogy a vadászaton ismerszik meg, ki milyen ember valójában."
Bársony István
A vadászathoz idő kell, csend, békesség, ködpárás hajnalok, hernyó az ágon, őszapó rebbenése vagy erdei szalonka korrogása.
Szarvasbogár a tölgylombon és ezer apró nesz körben a szarvasbôgéssel teli erdôben.
Ha mellesleg még lőhetünk vagy tanulhatunk is valamit - az már ajándék!