F

„F”

 

fa - A fa kettős jelentésű: az élőfa és a faanyag megjelölésére. A megkülönböztetés több nyelvben megvan (L: arbor-lignum, D: Baum-Holz, F: arbre-bois, GB: wood-timber). Az élőfa lomblevelű vagy tűlevelű, más felosztás szerint lombhullató vagy örökzöld. A faanyagnál megkülönböztetünk kemény- és lágy- (puha-) fát. A ipari termelés és általában a gazdálkodás fontos nyersanyaga. A legrégebben ismert építőanyag és tüzelőszer. Mint növény-típus olyan fásszárú növény, amelynek évenként vastagodó földfeletti fő szára, törzse van, áttelelő szervei, rügyei pedig magasan a talaj felett helyezkednek el. Három fő része közül a gyökérzet a fát a talajhoz köti és számára vizet, ill. vízben oldott ásványi sókat vesz fel; a törzs a tápanyaforgalmat bonyolítja le és szilárdító munkát végezi; a korona (lombozat) az asszimilációt végzi. (BL:EVFL)

fa(anyag) (D: Holz) - 1. Növényszárak (törzsek, ágak) és magvas növények gyökereinek tartós szövete. A fasejtek vastag sejtfala cellulózból áll, amelybe lignin rakódott. A képzési szövet (kambium) évente faréteget hoz létre (= évgyűrű) a szár közepében, kifelé pedig egy kevésbé jelentős kéregréteget. Feladatuk szerint a fasejtek ellenálló szilárdító szövetet, csöves vízvezető edényeket (trachea, tracheida) vagy tápanyagraktározó parenchymát (bélsugarakat) képeznek Csak a külső, vízvezető törzsrészeknek (splint) vannak élő fasejtjeik, a régebbi, belső részek többnyire a bennük lerakódott cserző- és festőanyagok miatt intenzíven elszíneződnek, a vizet nem eresztik át, és ellenállóbbak gombák és rovarlárvák ellen. Keményfák: bükk, tölgy, gyertyán, kőris; lágylombos fák: nyár, fűz, éger, nyír; puhafák: a tűlevelűek, mint a lucfenyő, jegenyefenyő, erdei- vörösfenyő, duglászfenyő; haszonfák: furnírfa (tölgy, kőris, bükk), bútorfa (bükk, tölgy, erdeifenyő), épületfa (lucfenyő, erdeifenyő), iparifa (lucfenyő, bükk papírnak és cellulóznak; erdeifenyő forgácslemeznek), bányafa (lucfenyő, erdeifenyő, tölgy). (VL)

2. Átvitt értelemben erdőt jelent fatömeg (lombos -, tűlevelű -). (VL)

faalak - Az álló fa külső képe a lombkoronával együtt. Tagozódása: a) korona az ágakkal, gallyakkal és levélzettel; b) törzs vagy törzsfa: a vágáslap és a fa csúcsa közötti rész az oldalágak nélkül. (BL:EVFL)

fabot - Sétabot, esernyő vagy napernyő bot, ill. nyél céljára tölgy, cser, bükk, kőris, akác, juhar v. somfa fűrészelt pallóból vagy nőtt sarjhajtásból vonókéssel vagy esztergályozással kialakított félkész választék, amelyet főzéssel, gőzöléssel vagy tüzön pörköléssel tartósítanak. (BL:EVFL)

FACE - A közös piaci országok vadászati szövetségének egyesülése, 1974-ben alapították, a DJV akkori ügyvivőjének, J. Grof Schönburgnak a kezdeményezésére. Az európai térségben a vad, a vadászat és a vadászok érdekeit képviseli a közös piac szervezeteivel szemben. Székhelye Brüsszelben van. (VL)

fagy - A levegő 0 C° alatti hőmérséklete. A Föld hosszú hullámú kisugárzása lehűti a talajfelszínt, ez pedig a vele érintkező levegőt. A lehűlés legerősebb a talaj közelében, éjjel, derült éjszakán, alacsony napállás időszakában. Ez a kisugárzási fagy, ill. a 0 C° alatti levegő beáramlása okozza a fagyot, akkor szállított v. advekciós fagyról beszélünk. (BL:EVFL)

fagyal (L: Ligustrum) - Jelentése: fehér bugás virágzatú, fekete bogyótermésű, sövénynek is ültetett cserje. Első adatunk a Besztercei Szójegyzékből származik (1395 k.). Egy csonka latin nyelvű természetrajzi műben a XVI. században: fagial ’Ligustrum’. Melius Juhász Péternél (1578) szintén szerepel: fagyolfa. A Dorstenius-féle Botaniconba bejegyzett magyar növénynevek között (1703): fagyal. Diószegi Sámuel Orvosi Fűvész Könyvében (1813) ugyanígy szerepel. Alakváltozatai a népnyelvben a fagyar, fagyor, fagyall, fagyol és a népetimológiai fagyálló, fagyállófa. Ez a fagyalfa nyelvjárási fagyófa nevéből keletkezett, mivel az összetétel első tagjában a fagy igét érezték. Az erdélyi Magyarózdon fagyarfa. Többek véleménye szerint (pl. Natter-Nád Miksa) a fagyal a sok helyen használt fagyállófa összevonásából keletkezett. Néhol fagyuka, fagyó, télálló fagyal, népetimológiával faggyúfa a növény neve, szerintük azért, mert leveleit későn, a fagyok beállta után hullatja. Az elnevezés etimológiailag a parentális szókincsünkhöz tartozó, finnugor eredetű fagy származékszava.

A növény társneve a vesszősfagyal, fagyalkafű és a fehér borostyáncserje, madárhúr, kányabogyafa. A Szigetközben ismerik még tintabugya, szürkevessző, tavaszvirág, valamint felhasználására utalva sövénfa néven. A Rábaközben gyürüfa a neve.

Ma is használatos tudományos nevét az ókori költőktől kapta. Vergilius írt először a ligustrumról, amelynek „fehér virágai hullanak”. Talán azért nevezte ligustrumnak, mert a ligurok földjén volt a legelterjedtebb; egyes névmagyarázók szerint azonban neve a latin ligare ’kötni’ szóból keletkezett, mert vesszőiből kosarat kötöttek. Ovidiusnál így magasztalják Galatheát: „Candidior nivei folio, Galatea, ligustri”, azaz ’tisztább vagy a ligustrum hófehér szirmánál, Galathea’. Plinius a növény levelének nedvével és a bogyókkal kapcsolatban gyógyhatásáról tájékoztat.

A kertet télen is díszítő bokrok sorába való az Európa délibb tájain és a Kaukázusban őshonos, az olajfélék családjába tartozó cserje. Legismertebb faja a nálunk is gyakori Ligustrum vulgare. Virága erős, kellemetlen szagú, de a méhek kedvelik. Májusban-júniusban virágzik, ősszel érik be a termése: apró fényesfekete, ritkán sárgás vagy zöldes bogyó. Tintabogyónak is hívják, de a belőle készült tinta kevéssé tartós; inkább a bort festették vele. Élősövénynek alkalmas cserje, sűrűn és gyorsan nő, talajban nem válogatós. Kitűnő vesszőseprű készül belőle. Levele csak tavasszal hull le. Fája kemény és szívós, az asztalosipar használja fel. Egyes keletről érkezett fajai szép dísznövények, például a Ligustrum japonicum, ami vöröses szegélyű, orgonaszerű virágú, szépen bokrosodó cserje. Magyar neve japán orgona. (RJ:NE)

fagyal (Syn: vesszős fagyal; L: Ligustrum vulgare) - 1-2 m magas cserje. Levelei keresztben átellenesek, lándzsás-hosszúkások. Virágai fehér bugában állnak. Termése fekete színű bogyó. Száraz, mészkedvelő és cseres tölgyesekben, karsztbokor-erdőkben, ligeterdőkben gyakori. Mérsékelten szárazságtűrő, árnyékban is jól megél. Síksági, dombvidéki, európai (mediterrán szubatlanti jelleggel) faj. (BL:EVFL)

fagyalfa (D: Liguster) (BK:VM)

fagyás - Halmazállapot változás; a cseppfolyós test hűtve, folyékony- állapotból szilárd halmazállapotba megy át. Fagyáskor a testek térfogata megváltozik. (BL:EVFL)

fagyérzékenység - Általában a növények ellenálló képessége a vegetációs időben fellépő késő tavaszi és kora őszi faggyal szemben. A fagyállóság nem azonos a télállóság fogalmával. Utóbbi a vegetáció szünetelésekor fellépő tartós, erős hideg-határokkal szemben tanúsított ellenállóképesség. A különböző növényfajok, fajták stb. fagyérzékenysége örökletes tulajdonság. A fagyérzékenységet emeli a korai fakadás (nedvkeringés), a vékony kéreg és sejtfalak, a plazma nagy víztartalma, kis koncentrációja stb. Mértékét befolyásolják a termőhelyi viszonyok, kor, fejlődési állapot stb. Erdei fáink közül fagyérzékenyek a bükk, cser, több nyárfaj, kőris, szelídgesztenye, akác, jegenyefenyő stb. Fagyállóak az erdeifenyő, nyírek, szil, gyertyán, hársak stb. (BL:EVFL)

fagyfúró (D: Frostbohrer) - Fúróforma vasrúd, mellyel fagyos földbe, kemény talajba a hálóállító dorongok részére lyukakat vernek.  (H:VM)

faggyas - A barcogásra felhízott, zsírtartalékot felhalmozó dámbika. (?)

faggyas állapot - A dámbika a szarvashoz hasonlóan a nyár végére elhízik, amit nála faggyas állapotnak nevezünk. (Eö:VNy)

faggyas szarvas - Döhér-, nyári-, hízott-, teljes- szarvas, a rigyetést megelőző ú. n. hízási idényben jó húsra vergődött bika. (K:MVK)

faggyu (D: Talg) - A hízott rőtvad zsírja. (BK:VM)

faggyú - Az őz bőralatti zsiradékát »kövérség«-nek, a hasűrben levőt »faggyú«-nak nevezik. (DM:AV)

faggyú - 1. (D: Unschnitt) Zsír. (VL)

2. (D: TaIg) - A szarvasfélék belső, tartalék (depo) zsírja (szarvasfaggyú). (VL)

3. (D: Feist) - A csülkösvad különböző testrészein lerakódott zsír (kivéve a vaddisznót - háj). Tartalékzsír, energiatartalék ínséges időkre (párzás, tél); a test belsejében főleg a vesék körül rakódik le (vesezsír). A faggyú kellő időben történő képzése nyáron és ősszel fontos az egészséges átteleléshez. (VL)

4. (D: Inselt) - Zsír a csülkösvad belső szervein, kivéve a vaddisznót. (VL)

faggyú - A szarvas belsőrészeire rakódott zsiradék; a bőr alatt levő: a kövérség. (K:MVK)

fagyhalál (D: Kältetod) - Az egészséges vad esetén, amelynek elegendő táplálék és víz áll rendelkezésre, a fagyhalál rendkívül ritkán fordulhat elő. Akkor következhet be, ha a szőrzet vagy a tollazat sérült. (VL)

fagyhatás - A fagy hatása az erdő életére lehet hasznos, többnyire azonban káros. Hasznos annyiban, hogy sok károsítót (rovarok, rágcsálók stb.) elpusztít, kedvező talajszerkezetet biztosít, elősegíti egyes magvak érését. Káros a növényi részek elpusztításával, amit elfagyásnak neveznek. Ez a jelenség arra vezethető vissza, hogy szélsőséges hideg esetén a sejtek plazmaanyagának eredeti fizikai és kémiai szerkezete megváltozik, s ez a plazma irreverzibilis kicsapódását okozza. (BL:EVFL)

fagyléc (Syn: fagyrepedés) - A szélsőséges téli fagyok következtében a fa külső palástja erősebb mértékben hűl le és húzódik össze, mint a belső mag. A fellépő feszültség-különbség a fapalást felrepedését okozza. Nyáron a keletkezett repedések behegednek. A laza szövetű sebréteg a következő télen kisebb fagy hatására is felrepedhet. Az ismétlődő beforradás és felrepedés következtében a törzsön léc alakú kidudorodás keletkezik, ez a fagyléc. (BL:EVFL)

fagyott agancs (D: Frostgeweih) - Mivel az őzbak agancsát télen növeszti, nagyon szigorú fagy esetén az agancs végén fagyások keletkeznek, a megfagyott agancs elhal. A megtisztított agancs aztán alsó szakaszában normálisan fejlődik, a fagyás helyén azonban tompán végződik. A többi szarvasféle más időszakokban növeszti agancsát, ezért ez köztük gyakorlatilag nem fordul elő. Ezzel az elnevezéssel szokták még az olyan rendellenességeket is jelölni, amikor is - bizonyára anyagcserezavarok miatt - az agancs dörzsölése hirtelen befejeződik és a kész ágak aztán hasonlóképpen lyukacsos csonkban végződnek. (VL)

fagyöngy (Syn: madárlép; L: Viscum album, Loranthus europaeus) - Jelentése: fehér vagy sárga bogyójú, fákon élősködő örökzöld növény. A fagyöngy növénynév már a XVI. század óta ismert. Az Ortus Sanitatis magyar glosszái között 1525 körül bukkan fel: Uiscus - fay Gewngh. Egy csonka latin nyelvű természetrajzi műben a XVI. században: fáj gyöngy; 1578-ban Melius Juhász Péter, 1583-ban Clusius, 1590-ben Szikszai Fabricius Balázs közli a fai gyöngy nevet.1786-ban a marosvásárhelyi Teleki-herbáriumban gyöngy fa, 1792-ben Baróti Szabó Dávidnál fa-gyöngy. Benkő Józsefnél 1783-ban fái-gyöngy, fejér fa-gyöngy. Diószegi Sámuel 1813-ban megjelent Orvosi Fűvész Könyvében fagyöngy. Ugyanitt olvasható a fakín társnév. A fakín az „Új nemi nevek laistroma” fejezetben azoknak a neveknek sorában szerepel, „meljek valami Tulajdonságból vevődtek”, azaz a parazita növény élettani hatására utal.

Az összetétel gyöngy tagja az élősködő növény gyöngy alakú, gyöngyházfényű bogyóira utal. Plinius szerint „A viscum nevet arra alkalmazzák, amely a kocsánytalan tölgyön, a magyaltölgyön, a vadkörtén, a terpentinfán és még nagyon sok egyéb fán is nő”. Tudományos neve, a Viscum a görög iszkein ’ragasztani’, illetve a latin viscosus ’ragadós’ szóból származik, mert bogyójából nehezen beszáradó enyvet, elsősorban madárfogó enyvet készítettek már az ókorban. Szintén erre utal a mi madárlép növénynevünk (1824: madárlépgyöngy ’Viscus album’). A fagyöngy fehér vagy sárga, ragadós, borsó nagyságú bogyót növeszt, a termés különleges mézgát tartalmaz. A fagyöngy a fenyőrigó kedvenc csemegéje. A ragadós anyaggal a kisebb madarakat úgy fogják, hogy az enyvbe mártott vékony vesszőcskéket a madarak leszállási helyére teszik. A ragadós anyag az apró pelyhekhez érve a repülést gátolja. Emiatt az anyag miatt nevezik enyvesbogyónak is. Régi módszer, már Plinius ismertette természetrajzában a madárlép készítésének módját. Nálunk még a XVIII. században is jól jövedelmező volt a készítés és eladás Vas megyében, mint arról Veszelszki Antal (1798) beszámol: „A’ bogyóival a’ fáj-tyúkok, és egyéb erdei-madarak élnek téletzaka, és úgyan ezen bogyóból, minek előtte ősszel a’ dér meg-tsipné, Vas-Vármegyében Madár-lépet készítenek főzés által, mellyet 14.15. forintokon addogálnak-el.” Szádler József 1824-ben írja: „a’ madárfogó lépnek az elkészítésére használják” (a növényt). Népi nevén gyimbor, gyomboru, gyöngybuckó, enyvbogyó, lép, gyöngyös madárlép.

A fagyöngyöt főleg a rigók terjesztik (csőrük tisztogatása közben az ágakra kenik, vagy ürülékükkel a magok a fákra tapadnak, ott kicsíráznak, és gyökerük behatol a fába). Innen ered a régi szólásmondás, hogy „a rigó saját magának ürít veszedelmet”. A bajt kereső és halmozó emberre vonatkozik az orosz közmondás: „ülteti, mint rigó a saját kelepcéjét”. A fagyöngy félparazita növény. Ezt a tulajdonságát már az ókorban felismerték. Plinius Naturalis historiae libri című hatalmas munkájának 16. kötetében azt írta, hogy „Egyes növények ugyanis nem tudnak a talajból élni, és ezért nincs saját lakóhelyük, a máséban élnek. Példa erre a fagyöngy.” Fotoszintetizál, de ehhez a vizet és az ásványi sókat a gazdanövény szöveteiből - speciális szívógyökerekkel - szerzi meg. Ha elszaporodik, igen veszedelmes, csökkenti a fa termőképességét, rontja a fa értékét. Veszelszki 1798-ban ki is adja a kemény utasítást: „Azért, mivel a’ mások’ eledelét eszik, méltók, hogy a’ fákról le vagdaltassanak.”

A fehér fagyöngy árusításával egy időben kínálják a hasonló, de sárga bogyójú, vékony, bőrszerű levelű, törékeny szárú élősködőt. Linné ezt az élősdi cserjét Loranthusnak, azaz bőrvirágnak nevezte el. Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály találóan fakínnak nevezték; egyes helyeken nálunk tölgyfagyöngy vagy cserfagyöngy, gimbor és fanyűg a neve. Ez utóbbi szintén találó név, hiszen ez az élősködő növény valóságos nyűge a fának.

A korai keresztények azt hitték, hogy a fehér fagyöngy Jézus idején igazi, szabadon álló fa volt, és ebből ácsolták a keresztet. A keresztre feszítésben betöltött szerepéért az Isten megbüntette a fát, élősködésre kárhoztatta. E történeten alapul a növény latin neve, a lignum crucis, a ’kereszt fája’, valamint a francia herbe de la croix is.

Pallas Athéné gyógyító növénye volt. A görögök a tölgyfa nemi szervének tartották, aranysarlóval a levágási rítus a tölgyfa kasztrálását szimbolizálta. A fagyöngy bogyójának nyúlós nedvét pedig a tölgy ondójának tekintették. Aeneas fagyönggyel a kezében tud úgy lemenni az alvilágba, hogy utána vissza is térhet. A krétai Minósz király fiának, Glaukusznak a feltámasztása is fagyönggyel sikerült. A germán mitológiában is megtalálható a fagyöngy és a tölgy kultusza. Loki letör egy fagyöngyágat, köpenye alá rejti, és így megy el az istenek mezejére. Hodr, felbosszantott cinkosa e varázsnövénnyel viseli el fájdalmait: a lándzsa által ejtett sebek elviselhetővé váltak. Odin fiát megölik, de a gyilkosok épp a fagyöngy segítségével tudnak életben maradni. A régi germánok a nappalok meghosszabbodásának kezdetét jelentő téli napforduló idején fagyöngygallyakkal díszítették fel hajlékaikat. Tüzet gyújtottak, s abba gyümölcsöt dobáltak. Ezután tüzes kerekeket gurítottak le a domboldalon, vagy fenyőfákat égettek el a tisztáson. A karácsonyfa, a fenyő feldíszítése és kivilágítása a németektől átvett szokás, bizonyára ennek a hajdani napfordulói ünnepnek a felújítása.

A gallok ősi papi rendjének, a druidáknak legfontosabb gyógyító növénye volt. Különleges szertartások kíséretében szedték le a tölgyfáról. A fagyöngyből készült italról azt hirdették, hogy minden méreg ellenszere, és minden élőnek termékenységet ad.

Fontos kelléke volt a különös növény a kuruzslásnak is, a javasasszonyok a bogyókat főzeteikbe keverték, ezüstbe foglalták, és így adták amulettként a gonoszság távol tartására. Erre utal német Hexenbesen, Hexenkraut (’boszorkányseprű, boszorkányfű’) neve.

Érdekes módon a fagyöngynek díszítésre való alkalmazása a magyar falvakban ritka. De a magyarságnál hiedelem vagy szokás sem fűződött hozzá. Az ok Takács Lajos szerint az lehet, hogy az őszi lombhullás után is zölden maradó növény a legtöbb vidéken fontos szükségtakarmányul szolgált. Hogy mennyire fontos lehetett a fagyöngynek ez a szerepe, arról vall például 1771-ben a kálmáncsai jobbágyok panaszlevele: „Midőn mak nintsen az erdőn mi Sörtvéleseinket tartására fa gyöngyöt vagy gyomborut szedünk, az erdőnek minden rontása nélkül. Mindazonáltal minden Sörtvélestől 6 krajtzárt tartozunk fizetni, holott az illy gyomboru le szedése a fának nem rombolására, hanem tisztítására szolgál”. 1776-ban pedig az ugyancsak Somogy megyei homokszentgyörgyiek emeltek panaszt azért, mert az uraság emberei „még a fán termett gyomborutul is bért vesznek”. A gyöngyözést, azaz a fagyöngy szedését többméteres nyelű köpűvel felerősített, görbe ívű éles késekkel végezték. A fagyöngyöt lemetélték, és azt a fák alatt az állatokkal föletették. Veszelszki is azt írja, hogy „a’ kanászok, mikor meddő esztendők vannak, nints makk, gyöngy-ágokkal teleltetik-ki a’ disznókat”. A fagyöngy már az ókorban is takarmánynövény volt, Plinius szerint „szarvasmarha-hizlalásra a viscum a bükkönynél is jobb!”

A görög mitológiában előkelő helye volt, de a gyógyítás terén sokszor csodaszerként szerepel. A Hippokratészi szerzők nem mulasztják el megemlíteni használatát epilepszia elleni szerként, valamint daganatok eloszlatásában. A rómaiak szintén nagy becsben tartották. Plinius azt írta, hogy „nem ismerünk gyógyítóbb szert a fagyöngynél, ha azt újholdkor vasszerszám használata nélkül a tölgyről leszedjük”. A középkorban is nagy híre volt, Albertus Magnus szerint a pestis leghatékonyabb gyógyszere. Azt tartották, hogy alkalmazása megkétszerezi az erőt; a fagyöngy a gazdagság és a jólét jelképe lett. Hildegard von Bingen a XII. században köszvény, illetve különböző tüdőbetegségek ellen javallotta. A XVI. században Matthiolus attól függően osztályozta a fagyöngyöt, hogy milyen fán nőtt. Ebben a korban nagy mennyiségben használták a szőlőtermelők a pusztító hernyóinvázió ellen.

A biológusok és vegyészek azután kiderítették fontos alkotórészeit: a viscalbin, a viscilflorin, az illó alkaloidák, a quercitrin, a cholin-származékok. A fagyöngyből nyert extraktum használata valóban hatásos rendszertelen vérkeringés, egyenetlen szívverés meglepően gyors gyógyítására. Megállapították azt is, hogy hatásos orvossága az érelmeszesedés és vesezavarok esetén jelentkező magas vérnyomásnak.

Lombját a szarvasmarha, kecske, juh nagyon kedveli. Fiatal ágait nagy mennyiségben gyűjtik gyógyszeralapanyagnak.

A fehér fagyöngy örökzöld levelei miatt télen feltűnő, különösen ha lombhullató fákon élősködik. Eurázsia egész lomberdőzónájában előfordul. Angliában karácsonyi dísz, és ősidők óta jelképes jelentőségű. Veszelszki arról tudósít, hogy „pipa-szárt-is tsinálnak az ágokból, a’ náma-barátok hajdan igen szép sugáras olvasó-szemeket esztergáltak a’ vastagabbakból”. Gyógyászati téren vérnyomáscsökkentőnek használható. (RJ:NE)

fagyöngy (D: Mistel) (BK:VM)

fagyöngy ( L: Viscum album) - Különböző lombos fákon és némely fenyőn élősködő, örökzöld levelű, fehér álbogyót termő, gömb alakú cserje. Szár és levélképleteit gyógyászati célra gyűjtik. Hatóanyagai: cukrok, C vitamin, kolin és származékai és amorf gyantás anyagok. Vérnyomáscsökkentő hatása van. A bogyók besűrített főzetét madár- és légy,fogólép készítésére is használják. Mint díszítőanyagot a virágkereskedelem és a koszorúkötő ipar is felhasználja. (BL:EVFL)

fagyöngy (D: Mistel) - Vén v. eltörpült tölgy - de más, különösen vadonc gyümölcsfákon található élősdi növény, illetve ennek bogyója; mindkettő kedvenc tápláléka a rőt- és őzvadnak; az utóbbiból madárlépet készítenek. (H:VM)

fagyöngy (D: Mistel) (F:VMSZ)

fagyrepedés (Syn: fagyléc) - A szélsőséges téli fagyok következtében a fa külső palástja erősebb mértékben hűl le és húzódik össze, mint a belső mag. A fellépő feszültség-különbség a fapalást felrepedését okozza. Nyáron a keletkezett repedések behegednek. A laza szövetű sebréteg a következő télen kisebb fagy hatására is felrepedhet. Az ismétlődő beforradás és felrepedés következtében a törzsön léc alakú kidudorodás keletkezik, ez a fagyléc. (BL:EVFL)

fagyzug - Az olyan lefolyástalan terepalakulat (völgy, teknő, medence, gödör), ahol a nagyobb súlyú hideg levegő felgyülemlik és környezetéhez képest jóval erősebben lehűl. Fagyzugban sokkal könnyebben fejlődik ki a kora őszi és késő tavaszi fagy. Ez a domborzati fagyzug. A talajtani fagyzug rossz hővezető, száraz talajon alakul ki, pl. homokon. (BL:EVFL)

faház - Fából készült épület. Többnyire a favázas házakat is így nevezik. Építési célokra felhasználható fafajok: vörös-, erdei-, feketefenyő, tölgy, akác stb. A magasépítészetben használt főbb faválasztékok: hengeres fa, gerenda, padló, deszka, parkettfriz, dorong, rúd stb. Faház építése hazánk fa-hiányára tekintettel nem gazdaságos, időtállása a kőházzal szemben alacsonyabb, karbantartási költségei igen nagyok. (BL:EVFL)

faiskola (D: Baumschule) - Növénytermesztő és kereskedelmi üzem, amelyben erdei és mezőgazdasági, továbbá gyümölcsfákat és cserjéket termesztenek, szaporítanak és nevelnek. Az erdei faiskola az erdőgazdálkodás és a tájvédelem számára szükséges fa- és cserjefajokkal foglalkozik, általában ezek szállítják a méltányos árú anyagot a csenderesek, sövények, ligetek számára. Vadkárt a nyulak és őzek okoznak benne. A kárt nem térítik meg, ha a szokásos védőintézkedéseket (bekerítés) nem teszik meg. Ezen túlmenően a faiskola feladata a szelekció: a kívánt jó tulajdonsággal (tulajdonságokkal) rendelkező egyedek (gyümölcsfák) szisztematikus kiválasztása és továbbfejlesztése. (VL)

faj (L: Species) - 1: (D: Art) - Az élőlények rendszerezésében a legfontosabb alapvető kategória. Az egy fajhoz tartozó egyedek testfelépítési jellemzői és funkciói lényegében megegyeznek és egymás között sok generáción keresztül termékenyen szaporodnak, populációt alkotnak, ivadékaikat ismét a fajra tipikus jellegek jellemzik. A hasonló fajokat Linné (1739) nemzetségekbe rendszerezte és egyértelműen elnevezte azokat. A Cervus nemzetséghez tartozó gímszarvas neve pl. Cervus elaphus. A nemzetség feletti magasabb kategóriák: család, rend, osztály és törzs, ahol a renszertani kategóriában a rang annál magasabb, minél távolabb esnek a közös ősformák.

2: (D: rasse) - Elszigetelési mechanizmusok folytán egy fajon belül kifejlődő új típus, amely ezen a fokozaton át (alfaj) új fajjá fejlődhet ki; természetes előfeltétele a földrajzi elszigetelődés (földrajzi faj) Az ember hatására (domesztikáció) számos háziállatfaj fejlődött ki egyetlen fajon belül. (VL)

faj (L: species) - Közös evolúciós háttérrel rendelkező, természetes populációkat alkotó élőlények összessége, amelynek tagjai egymással kereszteződve szaporodóképes utódokat hoznak létre. (K:VL)

faj alatti egységek - Az egy fajhoz tartozó egyedek valamennyien nem egyenlők. Köztük alaktani, élettani, ökológiai, genetikai különbségek lehetnek, amelyek nemcsak biológiai, de sokszor gazdasági vonatkozásban is jelentősek (pl. hibridek, heterózisok). Fontos tehát ismerni ezeket és ezek alá-, fölérendeltetési sorrendjét. Ez a több egyedet összefoglaló, magasabbrendű egységekkel kezdve a következő: 1- faj; 2- alfaj: önálló földrajzi vidéken él, ennek éghajlatához, az ökotípus szűkebb termőhelyi (talajbeli) adottságokhoz alkalmazkodott. A populáció két szülő utódainak összessége, a biotípus pedig ezek közül az egyforma öröklöttségű egyed-csoport; 3- ökotípus; 4- változat; 5- populáció; 6- klón: egyetlen szülőtől ivartalanul keletkezett utódok összessége; 7- egyed. Örökléstani vonatkozásban mindig különböznek egymástól, mert utódjaikra átörökítik a szerzett és megrögződött különleges ökológiai, élettani, genetikai tulajdonságaikat. Alaktanilag nem mindig térnek el egymástól, ez csak az (alaktani) változatokra érvényes. Fafajaink esetében is nagy jelentőségűek, mert a származástani kérdésnek ez a lényege és alapja. Pl. a különböző vidékekről, termőhelyektől származó egyedek (magvak) eltérő helyre telepítve a legtöbbször sínylődnek, betegeskednek.  A modifikációk és formák nem tekintendők faj alatti egységnek, mert fenotipikus tulajdonságaikat, amelyek rövid ideig tartó jobb helyzetből, táplálkozásból, stb. adódnak, nem örökítik át. (BL:EVFL)

fajd - Nálunk háromféle van: siketfajd (D: Auerhuhn), nyírfajd (D: Birkhuhn) és hófajd vagy gatyásfajd (D: Schneehuhn). Mind a három a tyúkrendi madarakhoz s a két első a nagy vadakhoz tartozik. (BK:VM)

fajd (L: Tetraonidae) - Jelentése: a szó a fajdféléket jelöli, pl. nyírfajd, siketfajd. Korábban gyakoribb volt fajt alakváltozata. Helynévi származékban a XIV. század első feléből, köznévként ennek a századnak a végéről adatolható, 1395: "nÿs:fauíd". 1500: "Bonosa vulgo Faid", 1570: faÿd, 1588: faith madar. A szabályos fejlemény fajt lenne, ám ennek t-je az előtte álló hang miatt zöngésült.

A sarki hófajd 'Lagopus lagopus' német Moorschneehuhn neve 'lápi, mocsári hótyúk' jelentésű. A skót hófajd 'Lagopus lagopus scoticus' alfaj neve a németben is schottisches Moorschnee vagy schottisches Heidehuhn, azaz 'skót mocsári hótyúk' vagy 'skót rónatyúk'. Az alpesi hófajd 'Lagopus mutus' a magas hegyek lakója, német neve szintén Alpenschneehuhn. Ennek latin mutus fajneve 'néma' jelentésű.

A latin Lagopus genusnév pedig a görög lagósz 'nyúl' és pus 'láb' szavakból való, e madarak tollakkal benőtt lábaira és ujjaira utal. A Tetrainidae terminus a fajdkakas görög tetraon nevéből való. A legnagyobb fajdféle a fajdkakas 'Tetrao urogallus'. A latin urogallus fajnév a kelta urus 'vad' és a latin gallus 'kakas' szavak összetételével alkotott. (RJ:ÁE)

fajdcsalogató síp - A nyírfajdkakas hívására használt csalsíp. (K:MVK)

fajdfélék (D: Rauhfußhühner) - A tyúkalkatúak családja, melyeknek a lábuk tollas (erdei tyúkféléknek is nevezik) a mezei tyúkfélékkel (fácánfélék) szemben. A kakasok tollazata gyakran pompás, a tojók többnyire terepszínűek. Közép-Európában: siketfajd, nyírfajd, császármadár, alpesi hófajd, továbbá betelepítették a sarki hófajdot. (VL)

fajdfélék (L: Tetraonidae) (MÁSZ)

fajdfélék (L: Tetraonidae) - A Tyúkalakúak rendjének egyik családjához tartoznak. A lábuk tollas, ezért Erdei tyúkfélének is nevezik a Mezei tyúkfélékkel (Fácánfélék) szemben. A kakasok tollazata színpompás, szemük fölött a csupasz bőr égővörös, amelyet rózsának is neveznek. Közép-Európában a legismertebbek: a siketfajd, nyírfajd, császármadár, alpesi hófajd és a sarki hófajd, amelyet sikerrel betelepítettek Európába. Erdélyben és az osztrák Alpokban előforduló fajdfélékből kettő vadászható: a siketfajd (nagykakas) és a nyírfajd (kiskakas). (VKSz)

fajdfélék - A tyúkalkatúak rendjébe tartozó madárcsalád. Közülük nálunk, középhegységeink erdőségeiben ma már csak a császármadár él, de az is annyira megfogyatkozva, hogy teljes védelemben részesül. Néhol, főleg Erdélyben, ahol még ma is több van belőle, mogyoróstyúknak is nevezik Hímjének neve kakas, a nőstényé tyúk, szaporulatát pedig csibének nevezzük. Dürgési ideje március s mivel igen összeférhetetlen természetű, ilyenkor gyakori a hímek között a véres verekedés. A kakas dürgéskor síphangra berepül, ezért ahol mód van rá, ma is - csalsíppal vadásszák. Hazánkban régebben e családot még két faj képviselte: egyik a siketfajd volt, másik pedig a nyírfajd, amelyek vadászati szempontból sokban hasonlítottak egymásra. Hímje mindkettőnek kakas, a nősténynek neve tyúk vagy tojó és csibe a szaporulatuké. De a siketfajd kakasát azért megkülönböztetésül nagykakasnak (Erdélyben sokhelyütt vadpávának) hívtuk, ellentétben a nyírfajdkakassal, amelynek vadászneve kiskakas volt. Párzása mindkettőnek dürgés, melynek ideje a tavasz, amikor a fajdok is nászruhát öltenek. Jellemző jegy ilyenkor a nyírfajd homlokán színesedő nászrózsa (nászfolt ) vagy más néven szemrózsa. Dürgőhelyük viszont különbözik, a siketfajdé fán, az ún. dürgőfán van, a nyírfajdé pedig a földön. Az előbbi - nászhangja: a kappogás, a trillázás, amit a takkanás követ, s utána a köszörülés következik. A dürgőének után a kakas a tyúkok közé vegyül (többnejű), és kakaskodva, - sátorozva „teszi nekik a szépet”. Amikor köszörül, olyankor süket és vak, ekkor szokták a vadászok az előre elkészített ugróúton fokozatosan megközelíteni, beugrani, hogy lövésre kaphassák. A nyírfajd viszont a földön jár táncot dürgés közben, ugrál, szárnyait széttárva csoszogtatja, miközben dürgő énekét hallatja: csihog, sivít, durukol, bugyborékol és nyávog. A hangját hűen utánozva a nyírfajdkakast is lehet sípra csalni. (Eö:VNy)

fajdkakas (D: Urhahn) - Hím siketfajd. (VL)

fajdok (D: Waldhühner) - A tyúkalkatúak családjába tartozó madarak, melyeknek a lábuk tollas (erdei tyúkféléknek is nevezik) a mezei tyúkfélékkel (fácánfélék) szemben. A kakasok tollazata gyakran pompás, a tojók többnyire terepszínűek. Közép-Európában: siketfajd, nyírfajd, császármadár, alpesi hófajd, továbbá betelepítették a sarki hófajdot. (VL)

fajdok (L: Tetraonidae) - A kiterjedt, háborítatlan hegységi erdők nagy vagy közepes madarai. Életük nagy részét a földön töltik, ott, is fészkelnek. Rendkívül óvatos madarak. Fák rügyeivel, zsenge hajtásaival, bogyókkal, rovarokkal és férgekkel táplálkoznak. Erdészetileg közömbösek, néha csekély kárt okozók. Vadászati szempontból rendkívül érdekes madarak. Csak a kakast szokás tavaszi násza - a dürgés - alkalmával vadászni. Jelenleg védelem alatt állnak. Siketfajd (Syn: nagykakas; L: Tetrao urogallus); császármadár (L: Tetrates bonasia); nyírfajd (L: Tetrao tetrix). (BL:EVFL)

fajdok - Sok vadászgyönyörűség, sok szép vadászemlék fűződik a fajdokhoz. A sejtelmes hajnali sötétségben meghallgatni a nagy kakas nászénekét s szívdobogva, lélegzetvisszafojtva belopni a szerelmi lázban égő, dürgő fajdkakast, vagy csalsíppal csalogatni a táncoló, csuhukoló, bugyogó nyírfajdot - mind olyan emlék, amely a »régi jó időkre« emlékeztet, mikor még a »mi hazánk« vadja volt. De dürög még nekünk újra a kakas! Hazánkban kétféle fájd fordul elő : a süketfajd és a nyírfajd. Megtörténik azonban ott, ahol mindkét faj előfordul, hogy összepárzanak, leggyakrabban a süketfajdkakas és a nyírfajdtyúk, amiből korcsok, az ú. n. középfajd származik. Ezek leginkább a süketfajd színezetét veszik fel, de lényegesen kisebbek és nagyságra a süket és nyírfajd között állanak. Felismerésük igen nehéz és egyedül az alsó farkfedő tollak elhelyezkedéséből állapíthatók meg. (K:MVK)

fajdok evedző tollai (D: Schwingen) (F:VMSZ)

fajdok lábai (D: die Füsse) (F:VMSZ)

fajdok széles farktollai (D: Spiel, Sicheln) (F:VMSZ)

fajdok veres szemkerete (D: Flammen) (F:VMSZ)

fajellenálló képesség (D: Sortenresistenz) - Növényfajok ellenálló képessége a betegségek, élősködők, fagy, hőség vagy aszály ellen. A növényvédelemnek ez a módja hatásos. Az élősködők ellen azonban csak addig hatásos, amíg új, agresszív kártevőfajok nem jelennek meg. (VL)

fajfenntartási ösztön - „Az erős bikák vándorlásának fajfenntartási szempontból komoly értéke van. Hiszen így végzik a legjobb, a legtermészetesebb vérfelfrissítést.” „ Nyílván a szarvascsapat létfenntartási ösztöne ez, amely egyszerűen nem tűri soraiban a fogyatékosságot, megtagadja tőle a közösség védelmét, kiszolgáltatja a magány sokféle veszedelmének, ösztönszerűleg kiközösíti a teljes értékűek társaságából. Emberi szemünknek kegyetlennek tűnik a természetnek ez az örök törvénye, amely alapjában véve csak az egészséges fajfenntartás, a közös cél nagy gondolatát szolgálják.” (Sz.Zs.)

fajjelleg (D: Race-Zeichen) - Összessége azon ismertetőjeleknek, melyeknek alapján a vadászatra használt ebek az illető fajba tartozóknak elismertetnek. (Általánosságban minden állatra vonatkozik). (H:VM)

fajok feljavítása (D: Aufartung) - Törekvés az adott vadállományt (különösen a csülkösvad állománynál az agancs minőségének szempontjából) az átlagosnál gyengébb, illetve gyengén fejlett vad selejtezésével genetikailag javítani, kiindulva a ma már messzemenően tévesnek vallott szempontból, hogy a vad külső megjelenése (testfelépítés, agancsfejlődés) döntően örökletes. Azonban az örökölt képesség a sokoldalú környezeti befolyások hatására csak széles keretek között jelentkezik, és - ellentétben a háziállatok tenyésztésével - a szabadon élő vad származását nem lehet regisztrálni és ellenőrizni, a vadgazdálkodásban szűk keretek közé szorul ez a „tenyésztői befolyásolás”. A vad megítélésében többnyire nem az (ismeretlen) képességet (örökölt és tenyészminőség), hanem csak a (kívülről látható) fejlődést (fenotípus) állapítják meg. (VL)

fajrontó (D: Artverderber) - A magyar nem használja ezt a kifejezést, nincs önálló szava a fogalomra. A gyenge, selejt, átlagon aluIi agancsképzésű bika vagy bak régi elnevezése. A ma már tévesnek minősített feltételezés szerint az agancs elsődlegesen örökletes (rossz örökítés), és a fajrontó kiemelésével a vadállományt genetikailag javíthatják. (VL)

fajrontó bika - Selejt, rendellenes, szépséghibás, hibájukat örökítő bika. „A szarvasbika azonban rendszerint csak harmadik agancsának birtokában, vagyis negyedik életévében jut tehénhez, addig tehát - mint fajrontó - nem jön számításba. (Sz.Zs)

fajta (L: cultivar) - Rendszertani egység, amely az ember tudatos vagy tudatosság nélküli tevékenysége folytán jött létre. Olyan, többé-kevésbé egységes jellegű növények vagy állatok csoportja, amelyet bizonyos meghatározott alak, működésbeli tulajdonság határol el a faj többi fajtájától és amelyek ezeket a tulajdonságokat, hasonló viszonyok között utódaikra is átörökítik. (BL:EVFL)

fajta - Élőbeszédben, olykor írva is gyakran és szerfelett tévesen használják mintegy a faj szinonimájaként. Holott ez nem természetes rendszertani kategória, hanem az ember által tenyésztett, kialakított, rögzült tulajdonságokkal rendelkező élőlények csoportja. Például beszélhetünk vadászkutyafajtákról, de szarvasféléknél már fajokról esik szó helyesen. (K:VL)

fajta (eb) - Valamely fajnak azon egyedei, melyek némely állandó jegyeikben ettől eltérnek, de különben ezzel azonosak. (K:MVK)

fajtalankodik - »Midőn tenyészésnek okáért fajtalankodik, hogy az ő nőstényének inkább tetszhessék.« (K:MVK)

fajtanélküli - Az eb, ha a szaporodás oly egyedek párosodásából jön létre, melyeken a fajtának semmiféle sajátos tulajdonságai nem ismerhetők fel. (K:MVK)

fajzás - Csak így „el”-nélkül. A madarak párzását jelenti az így ritkán használt kifejezés. (VE:MSzT)

fajzás - A nem párosan élő madarak nemi ösztönének kielégítése. (BL:EVFL)

fajzás - A madarak párzása. (K:MVK)

fajzás, fajzanak - A nem párosával élő szárnyasok. (H:VM)

fakátrány - A fa száraz lepárlásánál keletkező bomlási termék. Barnásfekete, olajszerű folyadék, mintegy 200 különböző vegyületet tartalmaz és főként fenolok, krezolok, xilenolok, guajakol, kreozot, zsírsavak, magas forrpontú parafinok, szurok, kotonok és aromás szénhidrogének elegye. Hús gyorsfüstölésére, állatgyógyászatban gyomorférgek ellen, ekcéma, rühesség, sugárgomba-fertőzés, patarák, ragályos körömfájás stb. ellen használják. (BL:EVFL)

fakó orr - Hússzínű orr az ebnél. (K:MVK)

fakó rétihéja (L: Circus macrourus) - Nagy rétek, mezők madara. Apró rágcsálókkal, kígyókkal, békákkal, nagyobb rovarokkal él, de a madarak fészkét is rabolja. Őszi-tavaszi átvonuló. (BL:EVFL)

fakó rétihéja (L: Circus macrourus; GB: Pallid Harrier) - A négy rétihéja közül ez a faj kerül legritkábban szem elé Magyarországon. Mivel a kékes, a hamvas és a fakó rétihéja tojók csak alapos megfigyelés során különíthetők el egymástól, sok példányt félrehatároznak. Minden évben kis számban átvonul Magyarországon, megfigyelésére leginkább augusztus és október között, valamint márciusban és áprilisban, leginkább az Alföld keleti részén lehet számítani. Költőhelyén ugyanazok a tényezők veszélyeztetik, amik rokonait, a mezőgazdasági munkák és élőhelyének leromlása. A telet Afrika trópusi területein tölti. Az Eurázsiai puszták fészkelője a Fekete-tengertől Mongóliáig. A nyílt, füves területeken, ezek helyén létesített mezőgazdasági területeken, félsivatagokban költ. Fészkét növényi anyagokból a földre építi. Fészekalja 3-6 tojásból áll. A fiókák 28-30 nap alatt kelnek ki, további 35-40 napig a fészekben maradnak, ahol a tojó eteti őket, a hím által fogott zsákmánnyal. Főleg rágcsálókat, madárfiókákat, hüllőket ejt el, ahol sok a sáska, ott jelentős mértékben azt is fogyaszthat. Vadászati módja a rokon fajokhoz hasonló, a nyílt területek felett alacsonyan siklik, és a megpillantott zsákmányra rávág. Március-április és augusztus-november hónapokban ritka vendég. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 ft. (MME)

fakó réti héja (L: Circus macrurus) - Színe halvány kékesszürke, alteste fehér. Szeme sárga. Lábai sárgák. Csorr feketés, kékesszürke. 4-6 zöldesen áttetsző, pettyes, foltos tojást rak. (K:MVK)

fakó rétihéja (L: Circus macrourus; D: Steppenweihe) - A kékes rétihéjához hasonló; csak ritka vendég Közép-Európában. Védett! (VL)

fakó rétihéja - Kis száma miatt már régóta kiemelten védett faj. (Eö:VNy)

fakulás (D: verfärben) - Néhány vadfaj nyári és téli szőrzetének váltásakor a színváltozás megnevezése. (VL)

fal - 1: (D: Kröpfen)  A ragadozó madarak táplálkozása. (VL)

2: (D: Wand) - A csülkösvad zsigerelésénél, feldarabolásánál a bordarészek - a mellkas fala, valamint a vékony részek (hasfalak). (VL)

3: Erdőben tarvágás („vágásfal”) mellett a zárt idős faállomány sima széle. (VL)

4: A 16-18. századi udvari vadászaton alkalmazott vászondarabokból készült zárt „állítófal”. Már kb. 10 nappal a vadászat kezdete előtt a vadászterületet kigöngyölhető vásznakkal vagy hálókkal és rémzsineggel körbevették, így az ott tartózkodó vadat bekerítették. Néha egészen nagy vadászterületet is bekerítettek, minden ott előforduló vaddal együtt. A vadat lassan hajtották át a vadászterület központjába az előre meghatározott „lövőterület” irányába. Így a bekerített terület egyre kisebb lett. Amikor a vad már viszonylag kis helyre (kamrába) összegyűjtötték, magas vászonfallal szorosan bezárták. Másnap egy helyen kinyitották a kamrát, és a vadászó uraság leshelye vagy lessátra előtti lőállásra hajtották a vadat, ahol terítékre került. (VL)

fal - Az erdei rétet öreg szálfafenyves sötét fala zárja körös-körül. (Sz.Zs)

fal (D: frisst) - A farkas s nem eszik. (BK:VM)

fal, tép (D: reisst, frisst, kröpft) - A marcangoló ragadozó - a szárnyas is, midőn prédáját eszi. (H:VM)

falat - A rókafogásnál a vadász segédeszközei: a »csalételek«, a »falat«, a »vonszalék«, a »csalfalat« a csapóvasban; a róka a »falatot felveszi«. (DM:AV)

falat (D: Brocken) - Csalifalat (csalétek), amelyet azért helyeznek ki, hogy a ragadozókat meghatározott helyre csalogassák vagy szoktassák (csapdák, dögtér). Régebben mérgezett falatokat is használtak, főleg a rókák ellen. (VL)

falat (D: Brocken) - Azon húsdarabkák v. töpörtyűk, melyek a felállított csapóvas körül csalogatónak elszóratnak, hogy a vad a csapóvas tányérára illesztett falatot annál bizalmasabban felvegye; a hol a vadat méreggel pusztítják, ezen falatokba rejtik a halált hozó mérget. (H:VM)

faláb - Gamó, mellyel a túlóvatos vadász a róka vagy borz odúját megközelíti, hogy a láb nyomán szimat ne maradjon. (K:MVK)

faldos (Syn: hozzákap) - Érdekes módon, a régi vadásznyelv különbséget tett a sebzett emse és a vadkan viselkedése között: az emse védekezve-támadva faldos, azaz inkább harap, míg a vadkan az agyarával vág. (VE:MSzT)

faldos - Hozzákap az emsedisznó a vadászhoz, ha közelébe férkőzik, a kan pedig vág az agyaraival. (K:MVK)

falka - Ha egy csapat, vagy mi télen nem ritkaság, több családból összeverődött falka van együtt, akkor rendesen egy öreg suta a vezető s csak mikor ez óvatosan mindenfelé neszelt, akkor a többi is lassankint kilép. Az nagyon ritka eset, hogy bak végezné a kémszemlét. (DM:AV)

falka (D: Meute) - Több együttesen dolgozó vadászkutya; különösen kopók vagy – főleg disznóhajtáson - a különböző fajtájú kevert falka (disznósfaIka). (VL)

falka (D: Kette) - Egy vezérkakas után tartó számosabb fogoly. (BK:VM)

falka - A kutya, farkas, hiéna, sakál stb. többes száma. A csürhéhez hasonló csoportmegjelölés, de ennek nem nagyon van „humán” jelentéstartalma. (VE:MSzT)

falka - Eredetileg a falka az állatok, főleg a kutyafélék csoportosulása élelemszerzés, védekezés szempontjából. Így beszélnek farkas-, róka- stb. falkáról. Szűkebb értelemben vadászat céljára hajtást végző vadászkutyák összeszoktatott csoportját jelenti. (BL:EVFL)

falka (D: Kitt, Kette) - 1: A családokban, fészekaljakkint élő fajdfélék, foglyok serege - rendesen egy, néha több fészekalj.

2: Ebfalka (D: Meute) l. ezt; falkába ! (D: A la meute) ezen parancsszóval, esetleg ostorcsapással is egy csoportba hajtják - falkába szoktatják (D: meutefuhrig machen) a hajtó-ebeket; falka feje (D: Kopf der Meute) azon hajtó-ebek, melyek a »vezérebet« mint legelsők követik, melyek elül hajtanak; falkanagy (GB: Master of the hounds, Director) a hajtófalka tulajdonosa, vagy a kinek felügyeletére az bízva van; falkár (GB: huntsman) a ki a hajtófalkát vadászatkor vezeti; hajtófalka (D: Meute) a. m. »ebfalka« l. ezt. Kopó-falka (D: Koppel) egy fűzéren vezetett, együtt vadászni szokott kopók. (H:VM)

falka - Állatcsapatot jelent. 1. Elsődlegesen kutyafélét (kopófalka, farkasfalka). A szarvasfalka félrevezető, mert eredetileg a szarvashajszára használt kopófalkát jelentette, éppúgy, mint a rókafalka a rókakopókét. (Eö:VNy)

2. Használjuk még más állatokra is, így főleg a szarvasra és a dámra, de ezt inkább mellőzzük az előbbi okból. A „falkába csavarodik” kifejezés használata mellőzendő. (Eö:VNy)

falka, folt (D: Kette, Kitt) (F:VMSZ)

falka felrebbenése (D: aufstehen) (F:VMSZ)

falka kutyák - Angol, francia, szlovák, beagle, basset, stb. Közepes nagyságú vadászkutyák, melyeket a vad kinyomozására, felhajtására és elfogására használnak. A falka kutyákat gyalogos vagy lovas vadászok használják. (BL:EVFL)

falkakopó - A rendeltetésének megfelelően idomított és falkavadászatra igénybe vett kopófaj elnevezése. (Eö:VNy)

falkakopó - A falkavadászatnál használt kopó. (K:MVK)

falkakutyák (D: Meutehunde) - Eredetileg falkavadászaton használt kopók; külföldön (Anglia, Franciao.) még ma is erre használják, Németo.-ban már csak sport.  Lovas vadászathoz, a szimatvonszalékon, részben vaddisznós falkában vagy kopózáskor. A szarvasölő falka (vezér)kutyáiból tenyésztették ki a vezetőebeket. (VL)

falkanagy (GB: master of the hounds) - A kopófalka tulajdonosa, vagy kire a főfelügyelet van bízva. (BK:VM)

falkanagy - A falkát dirigáló vadász; a régieknél királyi tisztviselő, a »comes caniforum regiorum«. (K:MVK)

falkaól (GB: kennel) - Kopók szállásolására készített ól. (BK:VM)

falkavadászat (D: Meutejagd) - Vadászat kutyafalkával, különösen kopókkal, amelyek közösen hajtják a vadat a nyomán, végül hajszolják és állítják (a védekezésre kész vadat), illetve megfogják és megölik (a gyengébb vadat), miközben a vadászok lóháton vagy gyalog követik, majd megfelelő helyekre „állnak be”, hogy a hajtott vadat (korábban) hálóval elfogják, vagy kutyákkal befogják, ill. lelőjék. A tűzfegyverek bevezetése előtt a falkavadászat igen elterjedt volt, és a fejedelmi udvarokban mint parforce-vadászat érte el virágkorát. A hercegi udvarokban több száz kutyából álló falkát tartottak. Elsősorban szarvasra vadásztak, de minden más szőrmés vadra is. Külföldön még ma is szokásos (Anglia, Franciao.) csülkösvadra és rókára parforce-vadászatként. Németo.-ban tilos (hajsza) és csak mint a lovassportot kiegészítő esemény (mesterséges szimatvonszalékon) lehetséges. Ezzel szemben falkavadászatot tartanak apróvadra kisebb kopókkal. A disznóskutyákkal való vadászat is különbözik a klasszikus falkavadászattól. (VL)

falkavadászat - A múlt században hazánkban is divatos volt. Ennél a vadászok lóháton vettek részt a vadászatban és kutyák (kopók) segítségével verték fel, űzték és fogták el a vadat. (BL:EVFL)

falkavadászat - Rendkívül látványos, úri vadászsport, ahol a kopófalka a felvert vadat: vagy rókát vagy szarvast haladéktalanul űzőbe vette, s a lovas vadásztársaság követte árkon-bokron a hajszát, amíg a kopók beérték vagy éppen elvesztették a vadat. Olyan ága a vadászatnak, amit csak kismértékben irányíthatnak a résztvevők, nem a lovas határozza meg a terepet és tempót, hanem a vad és a falka. Ha a hajsza sikerrel járt, akkor a falkanagy, eredeti angol kifejezéssel a Master végzett a vaddal. A magyarországi falkázás „aranykora” gróf Széchenyi István tevékenységével kezdődött, aki Angliából importált falka után lovagolt az 1820-as esztendőkben. Ferenc József osztrák császár és magyar király, s felesége, Erzsébet királyné szintén vérbeli falkavadászok voltak. Erdélyben pedig báró Wesselényi Béla vált ilyen téren legendássá, aki nyúlra és rókára vadászott társaságával a zsuki falka mögött. Ma már ezt a vadászati módot sok helyen, így hazánkban is betiltották. Nem élő vadat, hanem vonszalékot űzve viszont mód van ennek a költséges sportnak „szelídített” humánusabb változatára. (K:VL)

falkavezér (D: Kopfhund) - Eredetileg a rangsorban első eb a falkában, amelyet a többiek követnek; ma általában öntudatos, erős jellemű kutya, amely nem szívesen rendeli alá magát gazdájának sem. (VL)

falkába csavarodik - Összeáll, falkába áll, csapatba verődik a szarvas. (K:MVK)

falkába szokott - A kopó, mely a falkavadászaton a teendőit tudja. (K:MVK)

falkába ugrik vizsla (D: einspringen) (F:VMSZ)

falkához tart - 1. Újra a csapathoz, a falkához verődik a borjas tehén, amikor megerősödött borja már követni tudja. Az elléshez ugyanis magányba vonul. (Eö:VNy)

2. Jobb kifejezés lenne helyette: csapathoz tart. (Eö:VNy)

falkához tart - A borjas suta, ha borja már követni tudja. (K:MVK)

falkár (GB: huntsman) - A kopók vezetője vadászat alatt. (BK:VM)

falnak (D: fressen) - A dúvadak a csaldögön, konczon. (F:VMSZ)

falu - Telep, egyes madárfajok, varjak, gémek tömeges fészkelőhelye, melyet falunak, madárfalunak is nevezünk. (Eö:VNy)

famászó felszerelés (Syn: mászóvas, mászólétra, mászó-szerkezet) - Az álló magas fák koronájába való feljutáshoz - maggyűjtés, ágnyesés vagy egyéb célból -  a törzs megmászására használt eszköz. (BL:EVFL)

fanyest (D: Holzmarder) - A nyuszt népies neve. (VL)

fanyest (L: Martes martes) - Nyuszt: Fanyest a népies elnevezés, de más megnevezések is használatosak, mint például: erdei nyest, nemesnyest vagy aranynyest. Zárt erdőségek lakója, az emberi településeket messziről elkerüli (a nyesttől eltérően). Csaknem egész Európában előfordul. Odvas fákban, ragadozó madarak fészkében, mókusfészekben tanyázik. Prémje régen valutaként szerepelt. A szőrzet alapszíne gesztenyebarna. A torkát sárgás-fehértől narancssárgáig, néha vörösbe hajló lekerekített folt díszíti (a nyestnél hófehér). A torokfolt színe az év folyamán változik, színezésében a hasi mirigyből származó rozsdabarna váladék játszik szerepet. Fontos, hogy a folt kizárólag a torok részen található, a nyesttel ellentétben sosem húzódik le a mellső lábakra. A váladékkal tárgyakat vagy fajtársait jelöli meg, majd odadörzsöli hozzá a nyakát, s így kap eltérő tónusú színt a torokfolt. Magyarországon a nyuszt védett faj, elejtése tilos. (VKSz)

fanyest - A nyuszt helytelen elnevezése. (Eö:VNy)

FAO-szám (FAO = Food and Agriculture Organisation: az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, Róma székhellyel). Viszonylagos szám a kukorica érési idejének megjelölésére. A skála 100-900-ig terjed. Minél alacsonyabbak a számok, annál korábbi az érési idő. A németeknél termelt fajták 180 és 300 közöttiek. 50 FAO-egység 8-9 nap közötti különbséget mutat. (VL)

far (D: Kruppe) - A combok fölötti hátsó testrész, különös jeIentőségű a kutya- és lótenyésztésben. (VL)

far után - Hosszanta lőni, a vadásztól egyenesen távozó vadra. (K:MVK)

far után (Syn: hosszantra lő) - Így lőni illetlen dolog. Golyós fegyverrel az elfutó, hátulját mutató nagyvadra lőni vadásziatlan, Egyedül csak akkor bocsánatos, ha a vad biztos sebzéssel menekül. Az apróvad esetében nincs ilyen etikai tiltás, de a fenékbe lőtt, tollfelhőbe bukó fácán, a hátulját vonszoló, mákogó nyúl nem nagyon készteti ujjongásra a vadászt. (VE:MSzT)

far után lőni (D: am Spiegel schiessen) - A vadásztól egyenesen távozó vadra lőni. (BK:VM)

far után lőni (fővad)  (D: am Spiegel) (F:VMSZ)

far-csavar (D: Patentschraube) (F:VMSZ)

farcsavar - Az a csavar a puska závárzatán, amely azt az agyhoz erősíti. (BL:EVFL)

farcsavar (D: Schwanzschraube) - Azon csavar a puska závárzatán, mely ez utóbbit az agyhoz erősíti; (D: Patentschraube) a későbbi szerkezetű elöltöltő puskáknál a csöveket elzáró csavar, melynek űrét puskaporkamarának nevezték. (H:VM)

farcsík (D: Bürzel) - A szárnyasok utolsó, t. i. fark-csigolyája, mely a nagy kormánytollaknak támaszul szolgál. (H:VM)

fark (kormány) - Alak szerint lehet: egyenes, tetőzetes, elvágott, elkerekített, kivágott, villás, öblös, kétszeresen kivágott, lépcsőzetes, legyezőalakú, ékalakú, lantalakú, nyársszerű, csontvégű stb. A fark nagy, erős tollai a kormánytollak, töve: a farktő, melyet alul az alsó, felül a felső farkfedők takarnak be. (K:MVK)

farkas - Testrészeit vadászosan ugyanazon kifejezésekkel nevezzük, mint az ebekét. Bőrét »bundá«-nak s bozontos farkának végét »bokrétá«-nak mondjuk. A farkas »prédá«-ját »üldözi«, »rabolja« és »ejti« ; ejtett zsákmányát »vaczká«-ba, »tanyájá«-ba viszi és »széttépi«. Párzási ideje »koslatási idő« és a nőstény »kölykezik«. A farkas járása »kullogás«, ha prédáját kerülgeti »ódalgás«, futása »ügetés« és menekülése »ugrás«, »elugrás«. Tél idején »csapat«-ba, »hordá«-ba verődik, hangja »üvöltés«. (DM:AV)

farkas (L: Canis lupus; D: Wolf) - Keleti országokban és máshol még szokás csapdás vadászata és a dögtéren vagy nyomozás útján történő vadászata. Az alomból való kiemelés, mérgezett csalétek kirakása inkább az elpusztítására, mint a vadászatra jellemző. (VL)

farkas (D: Wolf) - Kétféle van : hegyi és nádi. Ez utóbbi néha kisebb és fakóbb az elsőnél. Különböző tájakon féreg, ástyán vagy toportyán féreg, lesbeteg ordas, réti kutyó; tréfásan: erdei fülmile. (BK:VM)

farkas (L: Canis lupus) – Az egész lakott világon elterjedt és ismert kutyaféle ragadozó, „mesehős” és vadászcélpont. „Népszerűségét” tanúsítja a megszámlálhatatan elnevezés, jelző is: ástyán, ordas, csikasz, gábor (Háromszék) mezei lompos (Baranya), ódalbahó (Erdély), kórászóféreg, toportyán, csúnya féreg (Gömör), réti kutyó, lesbeteg (?!), sőt „erdei fülemüIe”. (A népi elnevezések nem tesznek különbséget a farkas és az aranysakál között.) A hírhedt ragadozóhoz sok igaz éshamis legenda, történet szövődik; mindig komolyan izgatta az emberek fantáziáját. Hazai vadászterületeinkről eltűnt az emberi civilizáció fejlődésével, terjedésévei, az élőhelyi környezet gyökeres átalakulásával. Néha, főképp kemény hidegek idején, vagy a télvégi koslatás idején egy-két kóbor példány megjelenhet határmenti vidékeinken. Nagyon intelligens vad, falkában él, kegyetlen, bátor de óvatos ragadozó, az emberek közelségét a végsőkig kerüli. Az elmúlt századok alföldi, „nádi” farkasa (toportyán féreg) többek szerint aranysakál lehetett, a farkas elsősorban erdőlakó. Kártétele a csülkös vadban jelentős lehet, de támadja (téli szükségben) a háziállatokat is. A farkas kölykét a régiek farkandnak becézték, járását - gentet, óIákodik,lohog- szokásait, hangját (tutul), pusztulását - árnyadoz, meggebed - viselkedését számtalan élő és kihalt tájnyelvi szó őrizte, őrzi. Hazai törvényeink „keményen” védik, lelövése - szintúgy más, nem honos nagyvadé, mint a medve, hiúz stb. - még ha tévedésből (?) történik is, a vadász elmarasztalásával járhat. Elavult jelmondat, hogy „nem félünk a farkastól”. (VE:MSzT)

farkas (L: Canis lupus LINNAEUS, 1758) - GB: Wolf; D: Wolf; I: Lupo; FR: Loup. (FS:VÁ)

farkas vagy szürke farkas (L: Canis lupus) - A ragadozók családjába tartozó, kutyaféle állat. A hímek testtömege 20-80 kilogramm (Lettországban általában 30-50/70 kg, a rekord Oroszországban esett: 116 kg volt), a nőstényeké 18-55 kg; testhosszuk 1,3-1,6 méter. Átlagos élettartamuk 13 év. Bár húsevő vadászként ismert, kisebb részben növényi eredetű táplálékkal is kiegészíti étrendjét. A farkasok rendkívül szervezett szociális csoportokban, úgynevezett falkákban élnek. Ezek létszáma az élőhely adottságaitól függően 2-36 lehet; általában 5-9. (VU)

farkas - Farkassal, kivévén a hajtóvadászaton előforduló szerencsét, inkább csak kalandból, mint ráirányzott vadjárat folytán találkozik az ember; azért vadászatának módja, fortélyai igen kevésből állanak, s újat nem mondhatok felőle; mindazáltal a kedvetölt vadász örömest megszerzi legalább annak ismeretét, mit felőle eddigi tapasztalatok után följegyeztek.

Alkatát illetőleg hasonlatos a nagy juhászkutyához, csakhogy feje, nyaka, torka jóval nagyobb s erősebb, szája majdnem a füléig ér. Szemei ellenben aránylag kisebbek, mélyebben feküsznek; nézése sanda, ijesztő; járása vontatott; hátuljára sántítani látszik, mintha félne, s gonosz lelkiismerete bántaná. Nyoma annyiban különbözik a kutyáétól, hogy körmei jobban lenyomódnak, s mivel rendesen kullogva jár, a nyomok távolabb állanak egymástól; egyik lábával mindig a másik nyomába lép, miáltal nyomai egyenes irányban következnek. Szőre hosszú, nyakán sűrű és fölborzadt. Színe nyáron vörösesszürke, télen szürkés-fekete, hasán piszkos-fehér. Első lábai sárgás-barnák; a hátulsók kívülről barnák, belül szürkék. Nem ugat, hanem vonít, sokkal rémesebb hangon a kutyánál. Elél 15-18 esztendeig.

Természetére nézve a magányt szereti, társait kerüli, s csak tél és nagy éhszükség idején csoportosodnak össze, hogy közösen raboljanak. Ilyenkor többnyire egymásután járnak, egymás nyomába lépve, úgy hogy azt vélné az ember nyomaik után, miszerint csak egy farkas jár ott, hol néha többen kullognak.

A kutya gyűlöli a farkast és fél tőle. A gyöngébb kutya, ha a farkas szagát érzi, farkát lábai közé kapja, s nyöszörögve, remegve fut gazdája lábai közé. Erős, magában bízó juhászkutya ellenben dühbejön, szőrét fölborzolja, s gyűlölete élesztvén bátorságát, elszántan megrohanja, összeszedi minden erejét, s igyekszik ez utált ellenséget megszalasztani, vagy megölni. Ha találkoznak, vagy elfutnak egymástól, vagy egyik megöli a másikat. Ha a farkas győz, megeszi a kutyát, ez utóbbi ellenben ott hagyja a dögevő hollóknak eledelül. Valamint, ha egy farkast bármily ellensége elejt, fölfalja azt a többi farkas, s ha csak megsebesült, véres nyomait követik, hogy utólérvén, megehessék.

Kegyetlenség és telhetetlenségből áll a farkas jelleme; tekintete álnokságot s fondorságot fejez ki. Nem gyötörtetve a végső éhkínoktól, az embert sohasem meri megtámadni, sőt oly félénk, hogy a kakas kukorikolásától, vagy a tűzkő szikrái látásától is elfut.

Teljesen szelíddé nevelni a farkast lehetetlenség, - megjegyezvén, hogy az állatseregleti szelídítést nem nevezhetjük teljesnek, még felényinek sem, mert a teljes szelídítés alatt azon állapotot értjük, melyben a vadállat szabadon a házi állatok között élve, soha semmi jelét nem adná előbbi hajlamainak. Semmi különös, csak természetlen valami, ha az oroszlánt a kalitkában fejbeveri a talián gazda bántatlanul; ennél ritkább eset volna, ha csak egy farkaspár a ház körül két esztendős koráig is békén megmaradna, föltevén, hogy nem lánczon tartatik.

A csöcs mellől elhozott s háznál nevelt farkas első esztendőben elég szelídnek mutatkozik, gazdája parancsszavára hallgat, követi őt, csakhogy hívatlanul nem keresi föl urát, mint az eb, nem hízeleg neki, s csupán éhsége és telhetetlen természete vonzza az emberhez. Később azonban, midőn erejéhez jut, s alkalma nyílik torkosságát saját erejéből, az ember kegyelme nélkül kielégíthetni, azonnal fölébred ragadozási hajlama, s többé nem kell neki a konyhai szelíd koszt, meghasonlik az egész házzal, s annak hasznos állatait öldösi.

JESTER egy teljesen hiteles esetet beszél el vadászkönyvében egy szelídített farkasról, melyet egy németországi gazdatiszt nevelt föl, s mely háromnegyed éves koráig a vadságnak semmi jelét nem adta, a házi ebekkel játszadozott, semmit nem bántott, félénk sem volt, sőt bátorsága oly nagy volt, hogy ebédkor az asztalhoz rohant, s alig lehete visszatartani s rendreutasítani. Egyszer aztán, egy hideg, holdvilágos téli éjjelen, iszonyú ebugatásra ébred föl a gazdatiszt. A konyhaajtóhoz rohant minden házi eb, s azt karmolták nyöszörögve. Kinyitván az ajtót, valamennyi eb remegve szökött be azon, menedéket keresve. Az udvaron négy vad farkas már ezalatt épen széttépte az ő szelíd farkasát. Mire a tiszt puskájával előrohant, már a vad farkasok tova illantak.

A nőstény farkas esztendőn át egyszer lesz vemhes, s mintegy száz napig viseli méhében kölykeit. Rendesen 6-9 kölyket ellik, melyek szemei 10-12 nap múlva nyílnak föl. Háromnál kevesebb kölyket soha sem ellik. Bakzás idején több kan farkas vesz körül egy nőstényt, s birtoklása fölött marakodnak, mialatt a nőstény fut előttük. Ellése előtt az erdő sűrűjében fekhelyet készít magának, s 5-6 hétig szoptatja kölykeit.

A farkas a lovat s szarvasmarhát torkánál fogva ragadja meg, azonban többnyire csak a gyöngébbeket választja ki. A ménes fejjel áll össze, a szarvasmarha fejjel kifelé képez tömeget ellene, s ilyenkor a farkas nem sokra megy. Megvárja többnyire, hogy egy a többi közül kiváljék, ezzel azután könnyen elbánik.

A farkas, midőn nincs éhszükségben, a legkisebb neszre vagy szagra elillan, azért, ha nyáron találkozik vele az ember, épen úgy járjon el vele, mintha nyúllal vagy rókával volna dolga. Egyszer egy erdőben, hol évtizedek óta nem fordult meg farkas, szeptemberben láttam meg egy farkast, mintegy száz lépésnyi távolban. Oldalvást lassan ballagott egy hegyélen, ritkás lábas erdőben. Lebukva az apró bokrok mellett akartuk meglopni, mert nyúlsöréttel messzellettük rálőni. Még alig 60-70 lépésnyiről észrevett, s úgy elszelelt, hogy nem találtunk rá soha többé.

Puskás ember a legnagyobb tél idején, még ha több farkassal találkozik is, mitsem tarthat tőlük, kivált oly országban, hol puskával irtani szokták. Azonban e kutyafajú vad ki van téve a veszettségnek, mi állítólag nagy éhség vagy nyári forróság következtében szokta elérni. A veszett farkas rendetlen szédelgő járásáról ismerhető föl, s az ilyet aztán baj volna elhibázni.

Igen jó szeme, füle és orra van. E végből szeret a széllel szemközt járni, s a prédát, vagy a rá nézve veszedelmes lővadászt bámulatos messze távolból megorrontja. Ezért vadászata is sokkal nehezebb, mint egyéb nagy vadaké, melyek nem oly félénkek. Hajtóvadászata volna legbiztosabb, de roppant számú hajtókkal lehet csak biztos sikerre számítni.

Ha nádasban vagy erdőben tartózkodik, az egészet el kell fogni, nyáron legalább 5-600 hajtóval, s ebből következik, hogy a puskásoknak is nagy számmal kell vállalkozni. A téli évszakban friss hóval, sokkal kevesebb hajtó és puskás is czélt érhet.

A nyomok után ugyanis kipuhatoltatván a farkas az napi tanyája, keskenyebb fogás is elégséges megkerítésére. Egy-két nyomismerő megkerüli előbb a nádast vagy az erdőt, s ha «befelé» igen, de «kifelé» nem találtak friss nyomokat, bizonyos, hogy a vad ott benn napol. A hajtás szél után történik természetesen.

Farkasra tölteni szatymával szokás, a puskacső öbéhöz s porhoz aránylag 8-10 szemet tevén egy lövetbe.

A csalkertben való lövés nagyon költséges; sokkal egyszerűbb s nem kevésbé sikeres a csaldög előtt kunyhóból megejteni. Künn a síkon vagy erdőszélén kis gödröt kell ásni, s abba olyaténképen alkalmazni egy kis kunyhót, hogy annak csak a teteje lássék ki, az is fölhányatván hóval, vagy ennek hiányában a föld színével egyenlő gazzal. A csaldöggel szemközt van a nyílás, melyen át a lövés történik. Hogy embernyom ne érintse a földet, lóháton megy ki a vadász napnyugot előtt, s lovas vezetője vissza viszi a paripát. Hogy az éjnek holdvilágosnak kell lenni, magától értetődik.

Erős télen egyébiránt az erdei csősz- vagy vadászlakokat is megközelíti az éhes farkas, s ezekben akár az ablakon át lehet rájuk lőni.

Orosz és lengyel vadászok következő módot is használnak: Kimennek paraszt szánon az erdőbe, magukkal vivén a szánon egy fiatal sörtést, melyet időnkint döfölés vagy csipkedéssel rívásra kényszerítenek. A vadász háttal ül a kocsisnak, s a szán farához jó hosszú kötélre egy kéve zsuppot kötvén, ezt magukkal vonszolják az úton. A farkas nagy éhségében, szikrázó szemeivel, a kévét egyelőre a rívó sertésnek vélvén, hirtelen ráugrik; ekkor sietve rá lő a vadász, mert aztán, a mint a farkas észreveszi tévedését, azonnal elviszi irháját. (CsÁ:VM)

farkas (L: Canis lupus) - Jelentése: a kutyával rokon, szürkés szőrű vadállat. Tágabb értelemben farkasnak neveznek a kutyafélék (Canidae) családján belül több más fajt is: ezek a préri farkas 'Canis latrans', a vörös farkas vagy rőt farkas 'Canis rufus', a réti farkas, nádi farkas 'Carris lupus minor', a tundra farkas 'Canis lupus albus', a kaukázusi farkas 'Canis lupus campestris', a spanyol farkas 'Canis lupus deitanus' és a sörényes farkas 'Chrysocyon brachyurus'.  A farkas terminus helynévként 1113-ban ("In villa Forcas"), személynévként 1138-ban Farkas), köznévként 1312 után bukkan fel írásbeliségünkben: "vala eugubia varafanac tartomanyaban egy zernyw farkas". 1570 körül: farkas. A fark főnév származéka -s melléknévképzővel (vő. szarvas, fogas stb.): egy farkas állat körülírás önállósult első tagja, mivel totemállat volt.

A farkasnak mint totemállatnak (vallásos tiszteletben részesített állatnak) a neve tilalom alá esett, tilos volt nevén nevezni. Egy totemállat szelídebb néven való emlegetése több népnél is megfigyelhető. A törökségi nyelvek közé tartozó csuvasban például a farkast a "próféta kutyájá"-nak nevezik. E vadállatot a magyarban is többféle körülírásos, többnyire leplező szóval nevezik meg. Az állat legszembeötlőbb külső tulajdonsága a hosszú, lompos farok. Természetes volt tehát körülírással csak mint farkas állatról beszélni róla. E jelzős szerkezetből vonódott aztán eI a ma általánosan használt állatnév, a farkas. Valaha a rettegett állatot valamilyen ártatlan állat nevén is lehetett emlegetni. Ennek a szokásnak a maradványa lehet, hogy a régi nyelvben s némely tájszólásban ma is a féreg szónak 'kártékony vadállat, különösen farkas' jelentése is van; vö. még a 'farkas' jelentésű toportyánféreg névvel (aranysakál). A farkas szónak egykorú szinonimája az ordas (ordas, hordás, ordas farkas, ordacs, ordos. A nyelvjárási hordas, ordos, hordás 'csíkos, barnacsíkos' jelentésű). Az ordas szó eredetileg jelző, alakilag éppolyan képzett származékszó, mint a farkas. Az ordas (állat) tulajdonképpen 'csíkozott, tarkás színű' állat. Szintén körülírásos elnevezés, az ordas jelentése is elsődlegesen: 'feketével, barnával tarkított' állat. Kemény teleken a kiéhezett farkas - akár a kóbor eb - csikasz, azaz: 'sovány, beesett horpaszú'. Murádin László megállapítása szerint a féreg szónak 'farkas' jelentése teszi érthetővé az "ordít, mint a fába szorult féreg" szólás kialakulását, hiszen fába szorult közönséges férget még senki sem hallott ordítani. A 'farkas' jelentésű féregről, a csapdába esett farkasról azonban már el lehet képzelni. A szólásban szereplő fa ugyanis nem jelenthet mást, mint valami farkasfogó készséget, tőrt, csapdát.

Kriza János a Székelyföldön a farkas husztaj vagy hujsztaj, illetve ódalbahó társnevét jegyezte föl; ódal-bahó. A farkasnak volt régen 1838: csúnyaféreg, kórászó-féreg neve is. Utóbbi a "keres, kutat" jelentésű kórászik szóból való.

A farkas GB, D, ND, fríz wolf nevének előzménye az ófn, kfn wolf, amely a gót wulfs, ónord ulfs nevekre vezethető vissza. Ezek a germán wolfa, wulfa szóból valók, mely végső soron az indogermán uel 'magához ragadni' kifejezéssel áll ősi rokonságban.

A farkas gyakori szereplője mítoszoknak, meséknek, könyveket írtak, filmeket forgattak róla. A legenda szerint Róma alapítóit, Romulust és Remust egy anyafarkas nevelte föl (akár Kipling regényének, A dzsungel könyvének főhősét, Mauglit), illetve egy másik változatban az anyafarkas szoptatta őket, amíg egy pásztor rájuk nem talált. Hasonló motívum régi magyar (moldvai) balladákban is előfordul, menekülés közben gyermekét elhagyja a szívtelen anya, akit a farkasok nevelnek föl. Számos mesének azonban gonosz szereplője a farkas, pl. Piroska és a farkas, A hét kecskegida, A kismalac és a farkasok. A farkasember-történetek egészen az őskori, alakváltó sámánokig nyúlnak vissza. A farkasüvöltés a horrorfilmek gyakori hangja, még ma is borzongást kelthet az emberben. (RJ:ÁE)

farkas (L: Canis lupus) - Legkegyetlenebb vadpusztító, elsősorban az őzállomány ellensége. A múlt század derekán még országszerte előfordult és nemcsak a Dunántúl erdeit, hanem a drávamenti, valamint az alföldi nádasokat is járta (nádi farkas). Ma már csak nagy-elvétve, kemény tél kényszere miatt lépi át országunk határát. A Kárpátokban és attól keletre, továbbá a Balkán félsziget magas hegyvidéki erdeiben egyébként ma is gyakori, ahol nemcsak a havasi legelők háziállataiban - elsősorban juhnyájaiban - hanem csülkös vadállományában is komoly kárt tesz. A szarvasos területen ősszel átváltó egy-két farkas napokra elnémíthatja a javában bőgő szarvasokat. Rendkívül szapora állat. A fiatal farkas-szuka már kétéves korában koslat és - akárcsak a kutya - 9 hétig hordja vemhét, majd tavasszal vackot kaparva, abba 4-9 kölyköt vet. A dermesztő hegyi telek viszontagsága kisebb-nagyobb csordába, „csűrhébe” veri a farkast. Ilyenkor sokadmagával járja az erdőt, és a csülkösvad alatt beszakadó „szironyos” hó idején, valóságos rémévé válik szarvasnak őznek egyaránt. Nem ritka eset ilyenkor, hogy éppen a legkülönb, súlyos agancsú, könnyen fáradó, hófúvásba könnyen szakadó szarvasbika kerül farkasfogra. Javára írhatunk viszont némi selejtezőmunkát. Legtöbbször ugyanis az üldözött szarvascsapat leggyengébb, legkevésbé életrevaló tagját éri utol. Valójában azonban érzékeny kártételei és rendkívüli szaporasága miatt, nemesvadunk védelmében, tűzzel-vassal irtandó. Vadászata - akár hajtásban, akár dögkunyhóból, lesen történjék - mindig bizonytalan, vesződséges, ritkán eredményes feladat, mert a farkasnál óvatosabb, ravaszabb, nehezebben becsapható vad aligha akad. A megtermett kanfarkas súlya sokszor felülmúlja a félmázsát. A szukák 10-20 kg-mal könnyebbek. (BL:EVFL)

farkas (Syn: csikasz, toportyán, toportyánféreg, ordas; L: Canis lupus) - ♂: kan; ♀: szuka; juv: kölyök. (MÁSZ)

farkas (L: Canis lupus) - Erős testalkatú német juhászkutyára hasonlító nagyragadozó. Az 1800-as években ugyan teljesen kiveszett a mai Magyarország területéről, de 1982-ben északról kóbor példányok telepedtek meg a Zempléni-hegységben. Azóta újra honos nálunk, állandó vadnak számít, Marmagassága 70-80 cm, teljes hossza - farkával együtt – mintegy 150 cm, a kifejlett példányok súlya 40 kg körüli. Zsákmányállata minden, amit képes legyűrni a pocoktól a gímszarvasig. Emberre veszélyes volta erősen vitatott. Hitelt érdemlő adat nincs arról, hogy egészséges ordas emberre támadt volna Magyarországon. A nőstény évente 6-7 kölyköt hoz a világra, melyek nevelésében a hím is derekasan részt vesz. Fokozottan védett faj. (K:VL)

farkas - Hazánkban már rég kihalt nagyragadozó, ami azonban még néha, főleg nagy tél idején, határainkon túlról átlátogat hozzánk. Szerencsés vadásznak ritka trófeát jelent megszerzett bundája. (Eö:VNy)

farkas (L: Canis lupus) - Toportyánféreg, ástyán, réti kutyó, ordas, csikasz, féreg, Gábor (Háromszék megye.), kórászóféreg (Erdély), mezei lampos (Baranya m.), ódal hahó (Brassó megye.), csúnya féreg (Gömör megye.), lesbeteg (Székelyföld), tréfásan erdei fülemüle. Előfordulási helye és tartózkodása szerint van erdei, nádi, hegyi farkas. A hímfarkas: kan - a nőnemű: nőstény, szuka, emse, - a fiatalja: farkasd, farkaskölyök, - szőre: bunda, - ebfogai: agyarak, - farka vége: bokréta, - párosodása: koslatás, baklatás, - fiadzása: kölykezés, - kölykezőhelye: farkasfészek, farkastanya, - ha sokan összeállnak: csoport, csapat, horda, - hangja: vonítás, üvöltés, orgonálás, tutulás, - ha marakodnak egymásközt: virronganak. Ha lassan jár: kullog, gentet, ha sebesebben, akkor üget, lobog, lohad, a sűrűségben, nádban, törtet, vágtatva pedig száguld. Ha a bégető juhnyáj felől hangot vesz. addig sompolyog, oldalog, míg egyszer rajtaüt, rátör, torkonragadja, földhöz verdesi, lecsapja, leontja, levágja, ledönti, lerántja zsákmányát, a nyájat pedig szétszórja, széjjelzaholja. Prédáját elhurcolja és felfalja. Az ól vagy karám közelében ólálkodik, míg végre betör s onnan a prédáját elorozza. A régi jó világban még agarakkal hajszoltatták s ha az ebek nagyon sarkalták, szorongatták, az odasiető lovas hosszá agarászostorával lóhátról elverte, míg ereje fogytán dögledezni, árnyadozni kezdett s végre egészen meggebedt. A székelyföldi vadász, ha frissen esett hó után megy ki szerencsét próbálni, akkor porkára megy, porkászik, ha pedig ki megy meglesni, hogy visszatér-e a dögmaradékra, akkor csügre megy. Hajtásban, ha már nem tud menekülni, szorultságában toprong, fortélyoskodik, hogy hogyan lehetne elvarrantani, míg végre az erdők-mezők e szegénylegénye puskavégre kerül. A koslatás január-februárban történik, március-áprilisban a szuka 3-9-et kölykezik. (K:MVK)

farkas (D: Isegrimm, Wolf) (F:VMSZ)

Farkas Béla (1885-1945) - A gyöngyösi Mátra Múzeumban található szarvasbika-szobra. (VL)

farkas csuhája (D: Decke) (F:VMSZ)

farkas élei (D: Fänge) (F:VMSZ)

farkas fiadzik (D: wölfen junge bringen) (F:VMSZ)

farkas kölykezik (D: wölfen) (F:VMSZ)

farkas üvöltése (D: heulen) (F:VMSZ)

farkas üvöltését utánozni (D: anheulen) (F:VMSZ)

farkas vadászása hívással - Az öreg farkasok hívása november hó elején veszi kezdetét s ha a nagy havazás és erősebb fagyok be nem állanak, december hó közepéig is eltart. a farkasok puskacső elé varázsolásának »mestersége« csupán a kellő időben, kellően utánzott vonításban rejlik. A vonítás utánzása nem jár különös nehézséggel és mindössze abból áll, hogy guggoló helyzetből, a nyakat kissé hátra szegve: egy lélekzet vétel alatt kell az Á, U betűket egymásba folyva torokszakadtából - lehetőleg hosszan vontatva - elénekelni, vagyis egy lélekzetvételre felszívott levegőt, kitelhetőleg vastag, mély, egész hangerővel: az Á-ból az U-ba átmenő s abban elhaló hosszas vontatással kell kiadni, illetőleg elvonítani. Sokkal könnyebb megtenni, mint leírni! (DM:AV)

farkas vizellése (D: anfeuchten) (F:VMSZ)

farkaság (D: Wolfsprosse) - A gímszarvas agancsának ága, amely ritkán fordul elő a középág fölött, a koronaágak alatt fejlődhet. Elhelyezkedésétől és alakjától függően „dupIa középágként” jelenik meg, vagy mint elülső „lecsúszott” koronaág. A gímszarvas alfajainál a létrás agancson (pl. a vapiti) a farkaság tipikus, míg a közép-európai gímszarvasok esetében ez ritka. Manapság különösebb jelentősége nincsen, mert az érvényes bírálati képlet szerint a középág felett minden ág a koronához számítandó. (VL)

farkaság - A gímszarvas agancsának egy ritkábban előforduló ága, amely a középág fölött és a korona alatt helyezkedik el. Elhelyezkedésétől és alakjától függően dupla középágként jelenik meg. A korona és a középág közötti ágat még vendégágnak is nevezik. A trófea elbírálásánál ennek különösebb jelentősége nincs, ugyanis a középág felett minden ág a koronához számítandó. (VKSz)

farkaság - Így nevezzük a szarvasagancson a középág és a korona közt esetenként elhelyezkedő ágat. Vannak, akik a jégág helyett (tévesen) ezt nevezik vendégágnak, mások szerint nem indokolt külön elnevezni, mert csupán lecsúszott koronaág. (Eö:VNy)

farkasbunda - Prémnek csak télen alkalmas, szőnyegeknek, bundabélésnek, muffoknak stb. szokták felhasználni; az utóbbinak és prémeknek a torok bőre a legalkalmasabb. A farkasbundák közül az egész sárgák és a nagyon világos szürke színűek a legértékesebbek. (DM:AV)

farkasd (D: Louvart) - Nagyobb farkaskölyök. (BK:VM)

farkasd (D: junger Wolf) (F:VMSZ)

farkasd - Kölyökfarkas. (K:MVK)

farkashárs (D: Kellerhals) (BK:VM)

farkashorog (Syn: vashorog; D: Wolfsangel, Angeleisen) - Csapdaeszköz vasból, amelyet ágra vagy ferdén álló, alátámasztott cölöpre akasztottak csalétekkel ellátva, amelynek bekapásakor a felfeszülő, szétugró vashorgok a csapdába esett állat torkát felvágták, és ebben a helyzetben fogva tartották. Egykor rókafogásra is használták („rókahorog”). A stilizált duplahorog középen keresztülhúzva régi vadászjelvény. Ebben a formájában még ma is szimbóluma különösen a hannoveri, aIsó-szász-o.-i vadászoknak, mindenekelőtt a „Verein Hirschmann”-nak (Szarvasvadászok Egylete), a hannoveri vérebekkel foglalkozó vadászok egyesületének és a német drótszőrű vizslások jelvénye is. (VL)

farkaskalandok - A múltra - régmúltra (gyakorlatilag a 19. századra) vonatkozó, a „régi bölcsek” személyes tapasztalataira hivatkozó narratívok a Magyar Alföldön, főképp a vízjárta területek közelében megjelenő réti farkasokkal való gyakori találkozások, főképp pedig a cselvető emberi lelemény élményét variálják. Az ilyen elbeszélések között alig akad olyan, mely az állatállomány megprédálását vagy az emberhalált részletezné. Inkább azt idézgetik anekdotizáló hangulattal, hogy miképpen tudta a kietlen pusztán szekérrel közlekedő ember magától távol tartani, eltéríteni a támadásra kész fenevadat; és azt, hogy a magányos ember (leggyakrabban cigány) farkasverembe esvén testközelbe került a vadállattal, kellő ravaszsággal és kitartással miképpen diadalmaskodott fölötte. E folklórműfaj - a 20. század közepén-második felében végzett gyűjtések tanúsága szerint - majd’ egy évszázaddal túlélte azt a történeti időszakot, amikor a farkasok rendszeresen és tömegesen fel-felbukkantak a magyar tájakon. Így - bár a szóbeliségben „élményelbeszélésként” formálódnak meg - inkább a megelőző történeti időszakra, mintsem a szülők-nagyszülők életidejére vonatkoztathatóak, amire egyébként, a „hitelesség” látszatát erősítendő, az elbeszélők hivatkozni szoktak. Azokon a vidékeken viszont (pl. a Felvidéken, Erdélyben), ahol még köznapi élmény lehet a farkasokkal való találkozás, az élményelbeszélések sokkalta reálisabbak: az állatállományban okozott kárról vagy emberhalálról is szólnak. (SzM:NVL)

farkaskergetés - Magasabb szintről - a vármegye, a szabadalmas kerület, az uradalom hivataláról - érkezett utasításnak engedelmeskedve, több szomszédos faluközösség által megszervezett közös hajtóvadászati mód  az Alföldön, a feudalizmus századaiban a réti farkasok távoltartására, megritkítására. Az elöljáróság által farkaskergetésre kirendelt férfiak (akiket, ha jobbágyok voltak, az urbárium is kötelezett a részvételre) leggyakrabban lóháton, és botokkal, karikás ostorokkal felszerelkezve pásztázták végig a farkasok búvóhelyének gyanított nádast, bokros, csalitos határrészt, s vagy ezekkel  az egyszerű kézieszközeikkel ölték meg az állományt nap mint nap fenyegető fenevadakat, vagy lőfegyverekkel felszerelkezett vadászok elébe hajtották azokat. A puskások vagy a farkaskergetésre szintén meghívott úri vadászok, vagy parasztpuskások voltak. Noha vannak adataink róla, hogy helyenként a 19. század második felében is szerveztek farkaskergetést, a néprajzi gyűjtők által rögzített adalékok (figyelembe véve, hogy ekkora már igen megritkult az Alföldön a farkasállomány) inkább folklór-emlékezések lehetnek, mintsem az ármentesítéseket évtizedekkel túlélő gyakorlat bizonyítékai. (SzM:NVL)

farkaskerítés (D: Wolfsfalle) - Nyílt mezőn készített akolforma 3 m magas kettős kerítés; a belső kerítés által elzárt helyre csalogatónak bárány tétetik ki; a külső kerítés keskeny nyílása szilárdan záró csapóajtóval van ellátva; a prédaszomjas farkas, melyet a bárány bekegése oda csal, szokásához képest körüljárván a kerítést, észreveszi a nyílást, azon belopódzik, a csapóajtó lezuhan s a farkas a két kerítés közé szorul. (H:VM)

farkaskert - Gyűrű alakban elhelyezkedő két, másfél-két méter magas vesszőkerítés, rendszerint fedéllel ellátva. A belső kerítés egy zárt teret vesz körül, amelybe csalogatóként élő állatot (tyúk, bárány, malac) helyeztek, a külső kerítésen pedig kis ajtó volt, melyen a farkas (vagy róka), benyomva azt, zsákmányt remélve könnyen bemehetett, ám olyan szűk a hely a két kerítés között, hogy csak előre haladhat, meg nem fordulhat, (a haladási irányra egyébként a falban ellentétes irányban meredező tüskék is rákényszerítik), s amikor körbeért a kinyitott ajtóig, és azt, mert útjában volt, meglökte, maga magát zárta be. A szellemes megoldású farkasfogó szerkezet Eurázsia-szerte alkalmazták (ha nem is általánosan), s mert kora-újkori vadászati szakkönyvek is leírták, ajánlották, lehetséges, hogy sokhelyütt ennek hatására terjedt el. Magyarországi paraszti alkalmazásáról csak székelyföldről vannak adatok, főúri vadaskertekben, erdőségekben azonban még  a 19-20. század fordulóján is országszerte, bár szórványosan előfordult az alkalmazása. (SzM:NVL)

farkasköröm (Syn: fattyúköröm; D: Wolfskralle) - 5. csökevényujj a kutya lábán, amelyek néha, különösen a hátsó lábakon, olyan erősen kifejlettek, hogy a kutya megsérülhet. Ezért ezeket többnyire már a kölyökkutyánál eltávolítják. (VVL)

farkasköröm (D: Wolfsklaue) - Némely ebnek lábain - az álköröm helyén kinőtt - karikába csavarodó köröm; ez előbb fajjellegnek tartatott, az újabbkori tenyésztők már a tacskónál is csak elnézik. (H:VM)

farkaskutya - Jelentése farkashoz hasonló kutyafajta. A D: Wolfshund tükörfordítása. Társneve a német juhász, német juhászkutya, ez szintén tükörfordítás eredménye a németből, deutscher Schöferhund. (RJ:ÁE)

farkaskutya - Hivatalos nevén német juhászkutya. A kóbor, elvadult (esetleg csak kóborló, gazdájához hajnalra visszatérő) farkaskutya jelenleg a legveszélyesebb dúvadunk. Vérében van az ölés, nem fél az embertől és mivel hangtalanul hajt, kártétele aránytalanul nagy. Korcsai ugyanilyen veszélyesek. A jól fejlett példányokat életükben nagyon nehéz a valódi farkastól megkülönböztetni. (Eö:VNy)

farkasok csoportja (D: Rotte) (F:VMSZ)

farkasok üzekedése (D: binden) (F:VMSZ)

farkastanya (D: Wolfslager) - Azon hely, a hol a farkas rendesen lappangani, feküdni szokott; tágabb értelemben az egész - gyakran terjedelmes bozót, erdő vagy nádas. (H:VM)

farkasvadász - Ez a vadászati személyzeti cím a késő középkorban és az újkor elején alakult ki. (VL)

farkasvadászat - Fontosabb nemei a következők: 1) a hajtatás; 2) vadászat ebekkel; 3) a hívás és hajtatás együttesen alkalmazva; 4) a les; 5) csapdázás; 6) mérgezés. (DM:AV)

farkasvadászat - Általános neve a dúvadakra tartott vadászatnak, mellyen csak farkast, hiúzt, rókát és más ragadozót lőnek, jó vadat azonban kímélnek. (BK:VM)

farkasverem (D: Wolfsgrube) - Farkas fogására ásott terjedelmes és mély gödör, melynek közepére pózna állíttatik fel, a csalogatónak kitett bárány, liba vagy réce ezen póznán kosárban elhelyeztetik, végre az egész verem letakartatik, s juhganéjjal behintetik; a prédára rontó farkas a verembe zuhan. (H:VM)

farkasverem (D: Wolfsgrube) (F:VMSZ)

farkasverem (D: Wolfsgrube) - Kútszerű mély gödör, közepéből pózna nyúlik ki s az ennek végéhez kötött kosárba lúd, kácsa vagy bárány van helyezve, a gödör a pózna körül náddal, gazzal, falevéllel könnyedén fedve. Más készületű: fűz vagy nádkerítés keskeny nyílással, előtte közvetlenül mély gödör, túl ezen bárány van kipányvázva, mely éjjel egyre anyját ríjja s a farkast a verembe csalja. (BK:VM)

farkasverem - Farkasfogásra szolgáló mély gödör. (K:MVK)

farkand - A farkas kölykét a régiek farkandnak becézték. (VE:MSzT)

farkbojt - Zászló, az eb farkán lecsüngő hosszú szőr. (K:MVK)

farkdurvány - Őznél néha, kivételesen 5 cm hosszú is lehet, de rendesen oly rövid, hogy a szőrözet egészen elfedi. (DM:AV)

farlemez - A závárzatnak alsó vége, melynél fogva az a farcsavar közvetítésével az ágyhoz erősíttetik. (H:VM)

farok - 1: (D: Staart, Start) - Solymászat: A vadász-madár (pedzőmadár) farktollának megnevezése. (VL)

2: (D: Wedel) - Csülkösvadnál a farok a tükörrel együtt meghatározza a test hátsó részének optikai képét („anális kép”), amely a csapatban, illetve ugráskor jelzésként szolgál a társak számára. A dámnak van viszonylag leghosszabb és legmozgékonyabb, valamint a fekete-fehér rajzolat miatt feltűnő farka. A vad főleg menekülés közben emeli magasra azt. A magyar vadásznyelvben éppen ezért hívják a dám farkát legyezőnek. Nőstény vadnál a farok megemelése a párzási készség jele, az ürülék hullatásakor is farokemelésre kerül sor. Az őz farka olyan rövid, hogy a test szőrzete befedi, és csak megemeléskor válik kissé láthatóvá. Szarvas- és rokon fajoknál a farok illatmirigyeket tartalmaz. (VL)

3: (D: Zagel) (tájszólás) - Csülkösvad és borz farkának megnevezése. (VL)

4: (D: Lunte) - Vitorla (csak a rókánál). (VL)

5. (D: Rute) - Kutyafélék, macskafélék és menyétfélék farka. Vadászkutyák farkát szőrzet szerint részben angolna- vagy kefefaroknak, hosszúszőrű kutyákét pedig zászlónak nevezik; német fajtánál a farok le van vágva (kurtítva). (VL)

6: (D: Standarte) - A róka bozontos szőrös farka. A vitorlacsúcs többnyire fehér. (VL)

farok - A halaknál kezdődik és a majmoknál végződik, ami korántsem a hosszúság mértéke. Általában létfontosságú szerv, az emlősök és madarak nélküle rosszul „kormányoznak”. A farok az emlősöknél, többfunkciós. Azt egyensúlyozás segítője, a haladási képesség alakítója szárazon és vízen, számtalan egyéb feladattal. Az állatok a farokkal „szólnak” egymáshoz: mozgása, tartása mindig pontos szándékot, érzelmi, izgalmi és egyéb állapotot jelent. A vadász számára némely szőrmés vad farka megbecsült vadászzsákmány, esetleg trófea is lehet. (VE:MSzT)

farokcímer (D: Wedelziemer) - A gerinc (hát) hátulsó része. A lőtt vad értékesítésekor a nagyobb tetű vadat elülső, hátsó vagy farokcímerre kell bontani. (VL)

farokfedő (D: Schwanzdecken) - Solymász nyelven: fedőtollak, azaz a középső faroktoll (kormánytoll) fedi az összecsukott farok fennmaradó tíz faroktollát. A zoológiában viszont a farokfedő tollak alatt azokat a kicsiny tollakat értik, amelyek a fartő fölött (felső farokfedő) és alatt (alsó farokfedő) találhatók. (VL)

farokfedő tollak - A hosszú farok tollak tövére boruló apróbb tollak, amelyek pl. a fácánok faji megkülönböztetésére is alkalmasak. (Eö:VNy)

farokhúzás - Faroknyom, hóban, iszapban, laza talajon a vidra vagy a pézsmapocok csapájának közepén gyakran látható egy vonalban futó nyom, amely az állat földet érő farkától származik. (Eö:VNy)

farokrépa (D: Rübe) - A rókánál és más ragadozónál a farok - vitorla - lenyúzása után szabaddá vált, a törzsön maradt bőrtelen farok. (VL)

faroktoll - Vadréce (gácsér) fartájékán növő, jellegzetesen visszakunkorodó, trófeának minősített toll. „Gácsértoll”-nak is mondják. (K:MVSZGY)

faroktollazat (D: Stoß) - A szárnyasvad farka. Hossza a szárny alakjához viszonyítva a röpkép fontos jellemzője és visszakövetkeztetést enged egy madár repülési módjára. Pl. az erdei madarak, mint rigó, szajkó, karvaly viszonylagosan hosszú faroktollazattal és rövid szárnyakkal mint fordulékony, rövid távú repülők; a fecskék, sólymok rövid faroktollazattal és hosszú, keskeny szárnyakkal, mint a szabad légtér gyors repülői ismertek. (VL)

faroktőmirigy - Apró zsírmirigy, amely a madarak, azonkívül egyes emlősfajok faroktövének felső részén van. A madaraknál a tollak zsírozását, és ezáltal azok vízhatlanítását szolgálja. Vadászszempontból csupán két állatfaj faroktőmirigye érdemel említést, egyik a rókáé, amelyik „illatos”, elnevezése ezért ibolya- vagy violamirigy. A másik az erdei szalonkáé, amin apró kis ecsetforma tollpamacs nő, s ezt sok vadász trófeaként becsüli, és a szalonkatollakkal együtt megőrzi. (Eö:VNy)

farsróf - Farcsavar (D: Schwanzschraube), azon csavar a puska závárzatán, mely ez utóbbit az agyhoz erősíti; (D: Patentschraube) a későbbi szerkezetű elöltöltő puskáknál a csöveket elzáró csavar, melynek űrét puskaporkamarának nevezték. (H:VM)

fart vet - »Legtanácsosabb az olyan fart vetett s agyarcsattogtatással tajtékozva ellenszegült disznóhoz szél ellen lopódzkodni (Pák Dénes : »Vadásztudomány«). (K:MVK)

fartőmirigy (D: Bürzeldrüse) - Faggyúmirigy („zsírozó”): az utolsó farokcsigolyánál, amely a legtöbb madárnál előfordul; váladéka a tollápoláshoz elengedhetetlen. A mirigy kivezető nyílását gyakran pehelytollak veszik körül, amelyek képesek a szekrétumot összegyűjteni. A galamboknak nincs fartőmirigyük. A madarak bőre egyéb mirigyeket nem tartalmaz. (VL)

fasciolose - Májmételykór. (VL)

fattyú kócsag (Syn: kis kócsag; L: Egretta garzetta) - Főleg a Tisza ártéri erdeiben fészkel és a rizsföldeken táplálkozik. Védett. (BL:EVFL)

fattyú kócsag (L: Ardea garzetta) - Kis kócsag. Színe fehér, de csak kb. félakkora, mint a nemes kócsag. Bóbitája van. »Kócsagtollai« kisebbek és kissé felhajlottak. Szemei sárgák, csőre és lábai feketék. Megjön áprilisban, elköltözik augusztus-szeptember hóban. 3-5 halvány zöldeskék tojást rak. Szépsége miatt kímélendő. (K:MVK)

fattyú üzekedés (D: Afterbrunft) - A rőtvad meddő párosulása. (BK:VM)

fattyúcsülök - Fűköröm, a kis körömpár, a 2. és az 5. ujj, a tulajdonképpeni körmök fölött. Csak érintik a talajt. A vaddisznó nyomában mindig jól látszik, más csülkös vadában azonban csak akkor, ha a csülök mélyen nyomódik a talajba (pl. mélyebb sárban, meneküléskor). (ÁN)

fattyúcsülök - A fűköröm másik elnevezése. (Eö:VNy)

fattyúcsülök - Álcsülök, fiókköröm, fűköröm, csülökköröm. A szarvasfélék csülkei fölött levő szarunemű kinövés. Mind a négy jó kifejezés. Leghasználatosabb azonban az első kettő. Népies neve fűköröm. (K:MVK)

fattyúfolyatás (Syn: álüzekedés) - A fővadnak a rendes időn kívüli vagy megtermékenyítést nem eredményező üzekedése. (BL:EVFL)

fattyúfolyatás (D: Spätbrunst) - Az őzek november-decemberi meddő üzekedése. (H:VM)

fattyúhajtás - 1: (D: Wasserreiser) - Erdőművelés: gyenge hajtások, amelyek a törzsön járulékos rügyekből (alvó szemek) keletkeznek. Tölgyféléknél különösen értékcsökkentő. (VL)

2: (D:Klebäste) - Vízhajtás. (VL)

Faulhaber - Őzhívó síp-készlet.

fauna (D: Fauna) - Állatvilág. (VL)

faunahamisítás (D: Faunenfälschung) - Biológiai szempontból az olyan állatok telepítése, amelyek nem számítanak egy terület természetes módon keletkezett állatvilágához (faunájához). Faunahamisításnak kellene azon fajok minden települését tekinteni, amelyek az utolsó jégkorszak óta nem fordultak elő azon a vidéken, és amelyeknek a keletkezési és fejlődési területe helyileg oly módon szétválasztott, hogy az illető területnek a természetes benépesedése saját erőből nem volna lehetséges (pl. kontinensről kontinensre, mint a mosómedve vagy a pézsma). Az ökológiai következmények, azaz a faunahamisításnak az életközösségekre gyakorolt hatásai tulajdonképpen beláthatatlanok, jóllehet fennáll annak a lehetősége, hogy egy betelepedett (betelepített) faj beolvad és az illető ökoszisztéma háztartásába zavartalanul beilleszkedik. A múltban azonban számtalan esetben a faunahamisítás az érintett területekre és életközösségekre rendkívül hátrányosan hatott, mert az új fajok számára a beilleszkedésre semmiféle lehetőség nem állt fenn, ezek azonban az erejüknél fogva a versenyben az őshonos fajszerkezetet a talaj menti növény- és állatvilág hátrányára jelentősen megváltoztatták. Ismert példák: az üregi nyulak betelepítése Ausztráliában, vagy a szarvasfélék és a húsevők Új-Zélandon. Faunahamisításnak tekinthetők a nem kívánt „állatszállítások”, amelyek többek között áruk szállításával összefüggésben előfordulnak (vándorpatkányok), éppen úgy a divatos állatkereskedelem következményei, amelyek során a prémes állatok, illetve az állatkedvencek tartása miatt idegen eredetű állatok kerülnek a szabad természetbe, és ott meghonosodnak. Az ökológiai következmények mellett a faunahamisítás révén jelentős gazdasági következmények is adódhatnak (pézsmapocok). (VL)

faültetvény (D: HoIzplantage) - A mezőgazdasági módszerekhez hasonlóan (talajmegmunkálás, gépi ültetés, trágyázás, rovarirtás, vázlatos erdősítés, rövid vágáshordalék) megművelt famonokultúrák. Például: kultúrnyár a földközi-tengeri országokban, Magyaro.-on is. (VL)

fába szorult féreg - Dorongcsapdával fogott farkas, nádifarkas (aranysakál). (?)

Fábián Gyula Dr. (Sárvár, 1915. július 4. - Gödöllő, 1985. május 25.) - Genetikus, zoológus, egyetemi tanár. Biológia-kémia szakon végzett, és a diploma átvételével egyidőben doktorált. Dolgozott a Nemzeti Múzeum Állattárában, a Kolozsvári Egyetem Genetikai Tanszékén, majd az MTA Tihanyi Biológiai Kutatóintézetében. 1957-ben került a Gödöllői Egyetemre, 1959-től vezette az Állattani Tanszéket. Kutatásai a vadbiológia területére is kiterjedtek, a genetikai témák mellett a nagyvad immobilizáció, a vadászati ökológia területén gazdagította a tudományt. Az MTA doktora és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tiszteletbeli doktora (Dr.h.c.) volt. Nevéhez kötődik az ősi magyar reflexíj rekonstrukciója is. Vadgazdálkodási szakmérnökök generációival ismertette meg a vadászati ökológia elméletét. (FS:MVE)

fáczán (D: Fasan) - Nagy vadak közé sorolt tyúkrendi. (BK:VM)

fácán (L: Phasianus colchicus) - Azaz közönséges fácán, napjaink leggyakrabban és legnagyobb számban vadászott vadszárnyasa, kakasa nagy, mutatós és színes. Nem őshonos, kaukázusi eredetű (l. latin neve) - a 15. században megkezdett folyamatos telepítéssel már négyszáz esztendeje honosodott vad vadászterületeinken, állandó vadunkká vált. Dédapáink idejében még emlékezetes eseménynek számított, ha egy-egy társas vadászaton 6-8 kakas esett. Ők a fácánt fácánynak (még a szakkönyvekben is!) vagy páczánymadárnak hívták. A világon több faja, alfaja él, amelyek - ugyancsak telepítésekkel - hazánkba is elkerültek, keveredtek, ezért ma már ritkán találunk tiszta alfaji jegyeket hordozó madarakat, legtöbbjük kereszteződött. (Általában a vadásznyelv ezeket a madarakat „hibrid” néven emlegeti, ami nem igazán helyes, mert nem különböző fajok, hanem csupán alfajok kereszteződéséről van szó.). Az „ős” fácán a kaukázusi, kakasa ragyogó, inkább sötét (fémes) színekből álló tollazatú, nyaka egyszínű, barnás-vöröses-fekete. Ezt a madarat ma cseh fácánnak is nevezik. A kínai örvös fácán (L: P. torquatus) valamivel nagyobb testű, nyakán keskeny fehér tollgyűrű fut körbe, szárnyfedői világoskék színnel tarkázottak, szemük fölött fehér foltot viselnek. A mongol fácán (L: P. mongolicus) nyakán is van fehér örv, de az hátul nem ér össze, kétoldalt félhold alakú, egész tollazata világosabb. A formozai (taivani) fácán egészen világos tollazatú, galléros nyakú. Előfordul az egészen sötét (L: tenebrosus), ún. angol fácán, ami tenyésztéssel kialakított kisebb testű, gyors röptű, nem „természetes alfa”j. A tyúkoknál az alfaji különbözőségek alig láthatók, nem jellemzőek. A fácán futómadár, csak szükség esetén repül, „értelmi képességei” nem túl lenyűgözőek. Intenzív tenyésztése, mesterséges keltetése az egész országban és egész Európában folyik. Hiteles vélemények szerint, ha nem folynék mintegy ötven éve ez a tevékenység, a „természetes” fácánt már elsöpörte volna a civilizációs, urbanizációs terjeszkedés, a nagyüzemi gazdálkodás. A fácán síkvidéki madár, az 5-600 méternél magasabb tájakon, erdőkben nem marad meg tartósan. Vadászata hajtásban vagy bokrászva történik, húsa általánosan kedvelt, ízletes. Dürgési ideje áprilistól júniusig is elhúzódhat, mert a tyúk szakaszosan ivarzik. Gyakori az ún. sarjúköltés, amelynek oka az első fészekalj pusztulása vagy a hosszan tartó, kedvező időjárás. A fácán hajlamos társfészekbe „összetojni”. A csibék fészekhagyók, az anyamadár majdnem teljes érettségükig vezeti csibéit. Vadászata szeptembertől februárig tart. (VE:MSzT)

fácán (L: Phasianus colchicus Linnaeus, 1758) - GB: Pheasant; D: Fasan; I: Fagiano comune; FR: Faisan de Colchide.

A fácánra az ivari dimorfizmus a jellemző, a kakas színes, a tyúk szürkésbarna tollazatot visel. Az elmúlt évszázadokban és évtizedekben a fácánnak számos alfaját telepítették, illetve vonták tenyésztésbe Magyarországon. Ezek egymással kereszteződtek, így jött létre az a hibrid, amit „vadászfácán”-nak nevezünk. A vadászfácán küllemében olykor magán hordozza egyik-másik alfaj domináns jegyeit, tiszta alfaji bélyegeket hordozó egyed igen ritka. A betelepített alfajok jegyei a következők:

Közönséges fácán (L: Ph. c. colchicus), örv nélküli, barnászöld fejű, feketészöld nyakú, a hát sárgás, a törzs rézvörös, zöldes és szürkés árnyalattal. Farka zöldessárga. A has és a comb szürkésbarna, a szárny sárgásszürke, a csőr zöldesszürke, lábai világosszürkék. A tyúk világosszürke, a tollak harántirányban sötéttel hullámozottak. A kakas 1,2-1,3, a tyúk 0,9-1,0 kg testtömegű.

Kínai örvösfácán (L: Ph. c. torquatus). A kakas felső oldala világosabb, hátának elülső része sárgásbarna, fekete ék alakú sávokkal. A farktő sárgászöld, a szemöldök felett két fehér csík húzódik, a nyakat éles fehér gyűrű díszíti, mely a toroktájon elkeskenyedik, s egy kis megszakítást mutat. A test oldalt barnássárga, a kis szárnyfedők szürkésfehérek, a nagy szárnyfedők szürkéssárgák vörösbarna csíkokkal. A tyúk torka fehéres és az egész test világos tónusú. A kakas testtömege 1,1-1,5, a tyúké 0,9-1,0 kg.

Mongolfácán (L: Ph. c. mongolicus). Nagy testű, széles fehér nyakörvű, csaknem fehér szárnyfedőjű. A széles örv elől szélesen megszakított. Mellének közepe és hasa oldalt sötétzöld, alsó része középen feketésbarna. Hátának alsó része mahagóni színű. A tojó világos, zömök. Világos szivárványhártyája alapján könnyű elkülöníteni más alfajtól. A kakas testtömege 1,6-2,0, a tyúké 1,0-1,2 kg.

Zöld vagy japánfácán (L: Ph. c. versicolor). A fejtető, a torok, a hát és a has hátsó része fémeszöld, a nyaka bíboribolya, a vállai vörösréz színűek. A hát felső részének tollai feketék, szárnyfedőtollai kékesek, a farok zöldesszürke. A tyúk álla és torka sárgás, alapszíne feketésbarna, farka vöröses, feketén sárgás árnyalatban sávozott.

Angol sötét vadászfácán (L: Ph. c. var. tenebrosus) az elfogadott nézet szerint a colchicus alfaj mutációja. Nyakörve nincs, a szárnyfedő tollak sötétbarnák, a hát, a mell és a has barnás, ill. sötétzöld. A farok világosbarna.

Formózai fácán (L: Ph. c. formosanus) kisebb számban tenyésztik. A kínai örvös fácánhoz közelálló alfaj, kakasának nyakörve van, de mindkét ivar világosabb alapszínű, ezüstösen csillogó tollakkal.

Törökfácán (L: Ph. c. var subalbidus). A vadászfácán félalbinó egyedeiből szelektálták ki.

Fehér fácán (L: Ph. c. var. albus). A vadászfácán albinó egyedeiből szelektálták ki, s díszfácánként tenyésztik.

Pennsylvániai fácán (L: Ph. c. var. pennsylvanycus). Elsősorban szaporodásbiológiai tulajdonságaival tér el az eddig ismertetettektől. (FS:VÁ)

fácán (L: Phasianus colchicus) - Jelentése: színes tollazatú tyúkféle erdei madár. A név 1395 körül bukkan fel írásban először: ,,filcíanus:fachian", 1525 körül: fachan, 1573-ban faczam, 1570: facczan, facczyan, 1694: fáczány. A népnyelvben: pácán, pácány, fácány, fácánymadár alakváItozatai fordulnak eIő. Az 1801-ben, Földinél olvasható igazi fáczán elnevezés arra vonatkozik, hogy a fácán fajai között ez a legismertebb. Társneve a vadfácán. A név 1395 körül bukkan fel írásban először: ,,filcíanus:fachian", 1525: fachan, 1573-ban faczam, 1570: facczan, facczyan, 1694: fáczán; a népnyelvben: pácán, pácány, fácány, fácánymadár alakváItozatai fordulnak elő. Az 1801-ben, Földinél olvasható igazi fáczán elnevezés arra vonatkozik, hogy a fácán fajai között ez a legismertebb. Társneve a vadfácán.

A fácán név a görögből származó vándorszó; az ókori görögök a Kaukázus vidékén ismerték meg ezt a fajt, neve a Kaukázus déli oldalán eredő Phaszisz (ma Rion) folyó nevéből keletkezett; jelentése tehát 'Phasis menti madár'. A fácán ógörög phaszianosz nevének megfelelője a latin phasianus, phasiana, továbbá az GB: pheasant, FR: faisan, I: fagiano, ESP: faisán, D: Fasan. A magyarban a latinból vagy a németből eredeztették, újabb vélemények szerint - nyelvi és művelődéstörténeti alapon - minden bizonnyal olasz jövevényszó. A magyar szóalak a szóközépi -sz- afrikálódásával honosodott meg. Régi neve vadpáva volt, a fácánkakas és a páva közötti hasonlóság alapján, A színpompás kakas miatt nevezték pompás madár néven is; D: brauner Fasan, Kupferfasan, Edelfasan 'nemesfácán', Goldfasan 'aranyfácán'. Európában a hajdani Csehszovákia területén a legelterjedtebb, ezért hívják cseh-fácánnak is. Régóta vadásznak rá, erre utal vadászfácán társneve; D: Jagdfasan; EST: jahifaasan. A fácánnak feltűnő tarajáról a nyelvújítás korában a bóbitár nevet adták.

A L: Phasiclnus colchicus faji neve az ókori Kolchis helységnévből származik, ez a Fekete-tenger melléki település volt a méregkeverők városa. A név arra utal, hogy e madár onnan származik, illetve ott ismerték meg. A régi városnevet találjuk a fácán bre: fazan Kolchis és FR: faisan de Colchide elnevezésében.

A Kaukázustól Japánig őshonos fácánféle, amely a görögök és a rómaiak közvetítésével terjedt el Európában. Eredetileg a Fekete-tenger, a Kaszpi-tenger és az Aral-tó vidékén volt őshonos, de ma már egészen Tajvanig megtalálható. A görögök hozták be hazájukba a Kaukázus vidékéről, tőlük a rómaiak vették át udvaraik díszeként, majd telepítették tovább a megszállt területekre, Hazánkban sem őshonos madár, a Kárpát-medencébe is a rómaiak által jutott. Honfoglaló őseink már vadászták. Az erdőkkel, fasorokkal, nádasokkal tarkított mezőgazdasági területeken ma is viszonylag gyakori. A fácántyúkok színezete szerényebb a kakasokénál, tollazatuk fakó, nincs rikító színezetük. A kakasok jellegzetessége a feltűnően hosszú, színes farok és a szem feletti fehér folt. Az éjjelt - különösen a havas teleken - szereti a fán tölteni, mert ott biztonságban érzi magát. Vadászok körében nagy volt már a múlt század elején is a kereslet a fácán iránt. A faj fennmaradása annak köszönhető, hogy a tojókat tilos kilőni. s főként, hogy a tenyésztelepekről minden évben nagy számban telepítenek a vadásztársaságok a területeikre fiatalokat. A természetes szaporulat pótlására ugyanis idővel kialakultak a fácántenyésztelepek, ahol már mesterségesen, fény- és hőforrásokkal biztosították a szükséges feltételeket. (RJ:ÁE)

fácán (Syn: vadászfácán; L: Phasianus colchicus) - Eredeti hazája a Fekete- és Kaspi-tenger környéke, az antik világ Colchis tartománya (innen a latin neve). Előbb a görögökhöz kerültek ezek az értékes madárfajták és onnan a rómaiakhoz, majd elterjedtek Európának jóformán egész területén a legészakibb vidékek kivételével. Ugyanakkor elterjedt kelet felé is és mint díszfácánt tenyésztették ki Kínában és Japánban. Hazánkban a XVI. sz.-tól ismeretes. Az ősi, nyakörv nélküli fácánt azonban a XIX. sz. elején Európába betelepített kínai örvös fácánnal (L: Phasianus torquatus) keresztezték és a két alfaj ma már igen sok helyen kereszteződött. Ismertebb fácán fajok még a mongol fácán (L: Phasianus mongolicus) és a japán zöld fácán (L: Phasianus versicolor). Ezenkívül több díszfácán ismeretes, pl. az igen hosszú farkú királyfácán, az aranyfácán, az ezüstfácán stb. Jellemző a fácánkakas díszes tollruhája és erőteljes sarkantyúja. Mint a többi tyúkfélék, a fácán is többnejűségben él. Bokros erdőszéleken, nádasokban vagy ezek szomszédságában, kellő védelmet biztosító mezőgazdasági kultúrákban a földön fészkel. Április-májusban rakja le 8-16 tojását és a fácáncsibéket 24-26 nap alatt költi ki. Csekély gondozással, de megfelelő téli és tavaszi védelemmel jól elszaporítható. Kiváló pecsenyéjű, a bel- és külföldi piacokon mindenkor keresett, értékes vad. Igen hasznos, mezőgazdasági területeinken, valamint erdeinkben a rovarok és a gyommagvak pusztításával a gazdálkodás segítője. A burgonyabogár egyik legfőbb ellensége. Vadgazdasági értéke és növényvédelmi jelentősége miatt a népes fácánállomány fenntartása és gyarapítása népgazdasági érdek. A fácántenyésztés vadontenyésztés, félvadtenyésztés vagy mesterséges tenyésztés útján történik. Az utóbbi esetben a nagyüzemi módszerek alkalmazása során gazdaságos a fácántenyésztésben is a baromfitenyésztésben bevált keltetőgépek használata megfelelő módosítással. (BL:EVFL)

fácán (NeT: fácánymadár) - ♂ kakas; ♀ tyúk; juv csibe. (MÁSZ)

fácán (L: Phasianus colchicus; GB: Common Pheasant) - Európába feltehetően az ókorban telepítették be, jelenleg a legfontosabb apróvad Magyarországon. A XIX. századig a colhicus alfaj élt hazánkban, később telepítették be a nyakörvös alfajokat, melyek idővel dominánssá váltak a hazai állományban. A fácán az ország egész területén gyakori, mert a vadásztársaságok minden éven nagy számban bocsátanak ki zárt térben tenyésztett madarakat. Ezek a fiatal fácánok kezdetben nagyon szelídek, sok példányuk esik ragadozók áldozatául, sokat elütnek autóval, emiatt csak viszonylag keveset tudnak hasznosítani a vadászok. A több generáció óta fogságban tenyésztett madarak kotlási ösztöne gyengébb, sok tyúk nem nevel utódokat. Nem őshonos, gyakori faj, ami ennek ellenére természetvédelmi kárt sem okoz, de vadgazdálkodási jelentősége egyben természetvédelmi problémát jelent áttételesen, mivel sok védett tollas és prémes ragadozó esik áldozatául annak, hogy vélt vagy valós fácánpusztítása miatt lelövik a vadászok. Állandó madár, jelentősebb kóborlásai sem jellemzőek. A kakas október és február között vadászható, tyúk csak tenyésztett állományból származó egyedek kibocsátása esetén. A Kaukázustól keletre Ázsia jelentős részén előfordul. Mivel kedvelt apróvad a világon nagyon sok helyen megtelepítették. Hazai viszonyok között bárhol előfordulhat, a zárt erdőket és a tartósan nedves területeket kerüli. Természetes körülmények között 12-18 tojást rak egy földbe kapart mélyedésbe, amibe a fészek közvetlen környékéről puha növényi részeket kapar. A fiókák 24 nap inkubációs idő után kelnek ki. Csak a tyúk vesz részt a fészekhagyó csibék felnevelésében. Poligám madár a kakashoz több tyúk is tartozhat. A csibék kezdetben más tyúkalakúakhoz hasonlóan főleg magas fehérjetartalmú állati eredetű táplálékot fogyasztanak, később egyre nagyobb szerepet kapnak a magvak, hajtások, bogyók és egyéb növényi részek. Rendszeresen fészkelő, állandó madarunk. Vadászható. (MME)

fácán (L: Phasianus colchicus) - A mezei nyúl mellett legfontosabb apróvadunk. Eredeti hazája Ázsia, s feltehetőleg az ókori görögök telepítették be Európába, még időszámításunk kezdete előtt, és onnan terjedt fokozatosan tovább. Tény, hogy Magyarországon már a 15. században jól ismerték, vadásztak rá. Jelenlegi állományunk kialakításában több földrajzi alfaj vett részt. Testsúlya 1-1,5 kg. A kakasok teste barnássárga tollazatú, nyakán - alfajtól függően - széles fehér örvöt visel, illetve ez elmaradhat. Farka hosszú, kiválóan repül, ezért jó lősportot ad. A tojásrakás időszaka április közepe, amikor is 6-15 darabos a fészekalj, amely egyszerre kel ki. Mesterségesen is tenyésztik, volierekben, mondhatni a leggyakoribb vadászzsákmánya a hazai nimródoknak. Vadászható faj. (K:VL)

fácán (CZ: bažant; SK: bažant; GB: pheasant; F: faisan; D: Fasan) (KF:VSzT)

fácán - A legjobban háziasodott (domesztikálódott), betelepített szárnyasvadunk. Meghonosítása a XV-XVI. században történt, de vérfrissítés céljából különböző országokból, más és más fajokkal újabb telepítéseket is végeztek. Ezek az idők folyamán annyira összekeveredtek, hogy hazánkban tiszta fajról vagy alfajról ma már aligha beszélhetünk. Mégis fontos tudnunk, hogy a ma élő fácánjaink milyen fajok leszármazottai, ezért felsorolom és röviden jellemzem a betelepítettek jellegzetes tollazatkülönbségét, hogy ha vadászat közben valakinek a kezébe kerül közülük bármelyik és elgyönyörködik annak színpompás tollruhájában, az itt-ott még visszaütő faji bélyegekből felismerhesse zsákmánya származását. Hazánkba legrégebben a közönséges, vagy más néven cseh fácánt telepítették be, Ennek leszármazottai ma is a legkisebb testűek, és kakasaik örvnélküliek. A következő volt a kínai örvösfácán, ez már nagyobb testű az előbbinél, és a kakas nyakán szalagszerű, keskeny, legtöbbször megszakítás nélküli, körkörös fehér örv, gallér van. E faj felső szárnyfedőtollai és farokfedői a kakasoknál világoskék árnyalatúak, szemük fölött vagy fejük tetején pedig fehéres foltot viselnek. Következett a mongol fácán: kakasának fehér nyakörve a nyak két oldalán félhold alakú foltokból áll, és sem elöl, sem hátul nem ér össze. Szárnyfedői szürkésfehérek, farokfedői rozsdabarnák. A tajvani vagy más néven formózai fácán a legnagyobb testű, mindkét nem világos, majdnem fehér színű, és a kakas galléros. Az angol sötét vadászfácán nem alfaj, hanem - beltenyésztéssel rögzített melanizmus, amit más néven tenebrozusnak is neveznek. Ennek ellentéte a tiszta fehér vagy fehértarka tollazatú fácán. A fácán hímjét kakasnak, nőstényét tyúknak, fiataljait csibének, a kifejlődött fiatal nőivarút pedig jércének nevezzük. A kakasok tollazata színpompás, a tyúkoké és a tollasodó csibéké pedig egyszerű, szerény színezető, a környezethez alkalmazkodó. Lábaik csupaszok, - csüdjük pikkelyes, a kakasok sarkantyút viselnek. A hímek szeme körül piros - szemrózsa van, ami dürgéskor tetemesen megnövekszik és nagy, vérvörös nászfolttá válik. Párzásukat dürgésnek nevezzük. Dürgési idejük hosszan elhúzódik, mert a tyúkok 10-12 db tojásukat nem egyfolytában, hanem közben szüneteket tartva rakják. Természetüknél fogva többnejűek, - poligámok. Legjobb ivar arányuk az l:7 a tyúkok javára. Amikor ez eltolódik és sok fölös kakas marad, abból kár származik, mert dürgéskor a kakasok sokat verekszenek, és még a megkotlott tyúkokat is hajszolják vagy leverik fészkeikről. Ezért azt valljuk, hogy a fölöslegesen megmaradt kakasok sokszor kártékonyabbak az állományra, mint a ragadozók! Párzási időben a kakas szépeleg tyúkjai körül, s jellegzetes kéttagú kiáltással és gyors berregő szárnycsattogtatással dürrög.  Amikor este felgallyaz beszállófájára, hangosan kakatol, máskor meg halk torokhangon beszélget tyúkjaival. Élesen kiált (rikolt), amikor közelében róka settenkedik, és hangosan zajongva kel lábunk elől szárnyra, amikor bogarászás közben meglepjük. Kétségbeesetten kiabál akkor is, amikor szárnyazottan a vizsla elől menekül. A fácántyúk hangja viszont egyszerű pityegés vagy kotyogás, amikor csibéit szólítja. A fácántyúk rendetlen fészkelő, tojásait sokszor úton-útfélen elpotyogtatja vagy társfészekbe (ami fogoly- vagy akár vadrécefészek is lehet) tojja bele. Viszont ha megkotlik, fészekalját kitartóan üli, s ilyenkor szinte elbambul, amiért sok esik közülük ember és állat áldozatául, újabban igen sok pusztul el a mezőgazdasági munkákat végző gépektől. Amikor valamilyen okból az első fészekalja megsemmisül, másodfészket, más néven sarjúfészket rak, de már kevesebb tojással. Az ezekből kikelő sarjúcsibék fejlődésükben lemaradnak a korábbi kelésűektől. Ezek közül kerül ki ősszel a vadászaton az olyan elmaradott, amelyik még akkor is hordja a csibetollát. A csibék 24 nap alatt kelnek ki és fölszáradva, mivel fészekhagyók, azonnal követik anyjukat. Hamarosan kitollasodnak, és a kis kakasok augusztus végén már, színesednek is. A fácán nem szeret repülni, veszély esetén, ha kellően fedett a terep, inkább ellábal. Amikor valahol sokat zavarják, onnan messzire elvándorol, de sokszor más okból is (pl. túlszaporodás, kakasfölösleg, élelemhiány stb. miatt) sok elkóborol közülük, jobb élőhelyet keresve. Így aztán képes a fácán sugárszerűen benépesíteni nagy területeket, ha egy központos helyen fácántelepet létesítenek, ahonnan évenként nagyobb tömeg mesterségesen tenyésztett élő fácánt engednek ki. (Eö:VNy)

fácán (L: Phasianus colchicus) Pácánymadár. A hím: kakas, - a nőstény: tyúk, tojó, - az aprók: csibék, csirkék, - párosodása: dürgés, mely alatt a kakasok kakotolnak és hevesen szépelegnek. Ha egy helyről egyszerre több fácán repül fel, azt mondjuk, hogy bokrétába keltek. A fácán, hacsak teheti, nem repül fel, de legszívesebben ellábal. Idős tyúkok olykor fémszerűen fénylő tollazatot kapnak s ezek a kakasmezű tyúkok. (K:MVK)

fácánbefogás - Élővadbefogás, vadgazdasági tevékenység, amit legtöbbször az erre a célra készített különleges hálókkal és csapdákkal végzünk. Célja: a befogott élővad hazai vagy külföldi értékesítése, telepítés, vérfrissítés vagy tenyésztelepek feltöltése. (Eö:VNy)

fácánbokréta (CZ: roj bažantů; SK: hromadný vzlet bažantov; GB: bouquet of pheasants; F: bouquet de faisan; D: Fasanenbukett /Bukett, Bouquet/) (KF:VSzT)

fácáncsibe (CZ: kuře bažanti; SK: bažantiča; GB: poult /Pheasant poult, young pheasant/; F: faisandeau; D: Jungfasan) (KF:VSzT)

fácáncsoport (CZ: hejno bažantů; SK: kŕdeľ bažantov; GB: nye of pheasants; F: compagnie de faisans; D: Fasanengesperre) (KF:VSzT)

fácánetető - Faoszlopokon nyugvó tető fából vagy dorongokból, amelyet palával, szalmával, ágakkal vagy náddal fednek be elöl a talajtól kb. 80 cm-re, hátul kb. 25 cm-re. (VL)

fácánetető (CZ: zásyp bažantí; SK: násypec pre bažanty; GB: pheasant feed trough; F: trémie ďagrainage des faisans; D: Fasanenschütte) (KF:VSzT)

fácánfarok (CZ: klín; SK: klinovitý chvost bažanta /chvost, klin/; GB: tail of pheasant; F: queue de faisan; D: Spiel) (KF:VSzT)

fácánfarsang - Fácánszilveszter,  fácánra történő vadászati tilalom életbelépése előtti napon történő fácánvadászat. Egyesek fácánfarsangnak is nevezik, lévén, hogy ez az idő farsangra esik. (K:MVSZGY)

fácánfarsang - A fácán vadászatának utolsó napján megtartott, évadzáró fácánvadászat. (Eö:VNy)

fácánfélék (L: Phasianidae) - A tyúkalkatúak egyik családja. A kakasok tollazata többnyire pompás, farktollaik hosszúak. A tyúkok alapszíne barnás; bonyolult rajzolattal kiváló álcázószín (védő alkalmazkodás). A ma Közép-Európában élő fácánfajok a vadászfácán (L: Phasianus colchicus) különböző alfajainak (rasszainak) keverékei, amelyek őshazája Ázsia, a Fekete-tengertől a Csendes-óceánig. (Legjellemzőbb mindenekelőtt a Kaukázus előtere és Kis-Ázsia északi része.) Az alfajokat elsősorban a kakasok színezete alapján lehet felismerni. Közönséges vagy cseh fácán (L: Phasianus c. colchicus); kínai örvös fácán (L: Ph. c. torquatus); mongol fácán (L: Ph. c. mongolicus); japán zöld fácán (L: Ph. c. versicolor); angol sötét vadászfácán (L: Ph. c, var. tenebrosus). A dürgés idején a kakas szeme körül erősen megnövekedett piros bőrlemezkék vannak. Kiáltása hangos és szaggatott, területfoglaló hangja „kakatoló”. Európában nagy tömegű meghonosítása a 18. század közepén történt. A költés idején a kakasok védelmezik az egyes revíreket. A jó fácánélőhelyeket télen nem sok hó fedi. A csenderesek nyílt táplálkozó- és párzási helyet, emellett jó búvóhelyet nyújtanak. Néhol váltogatják a nyári és téli tartózkodó helyeiket. Éjszakázásra fákra és magas bokrokra gallyaznak fel, nyáron gyakran a vizek közelségét részesítik előnyben. A kakasnak több tyúkja van (poligám 1 ♂ :4-7 ♀); a dürgési idő márciustól június végéig tart. A legfeltűnőbb dürgési cselekvés a hangos revírkiáltás után pattogó szárnyverdesés. A házityúkhoz hasonlóan a fácán is falatnyi táplálékot mutat a tyúkoknak eleségcsalétekként. Az odacsalt tyúkokat körbejárja, közben tarka tollait mutogatja. A fészkeket a talajon lévő sűrű növényzetben rejlik el, 6-18 olajbarna tojást tojnak, a költési idő 24-25 nap. A csibék, mint minden tyúkféle, fészekhagyók, és a tyúk több héten át vezetgeti őket; a kakas nem törődik a fészekaljjal és a csibékkel. Évente egyszer költ, de veszteségek esetén sarjúfészket rak. Tápláléka különösen az első fejlődési szakaszban főleg állati eredetű, később elsősorban magvak, zöld növényi részek, de giliszták, csigák és rovarok is. Földön élő madár, de többnyire fákon éjszakázik. A fácántelepeken díszmadárként többféle színpompás fácánfajt is tartanak, pl. aranyfácánt (L: Chrysolophus pictus), rézfácánt (L: Syrmaticus soemmeringi), királyfácánt (L: S. reevesii). A fácános terület fontos részei a nyílt táplálkozó- és párzási helyek mellett a biztos búvóhelyek is, utóbbiak főleg télen a szél és hó ellen. Cserjések fontosak az éjszakázáshoz. Hideg telű és hóban gazdag területeken a fácánokat tartósan alig lehet tartani. Nagy állománysűrűséget csak optimális élőhelyen és a védett helyeken, következetes téli etetéssel lehet elérni. Csak ezen feltételek mellett és alkalmas élőhelyen (változatos táj csenderesekkel, mezei cserjékkel és legalább kis vizes foltokkal) lehet reményteljes a kihelyezés, ami célszerű, ha tavasszal történik. Kedvező ivararány: egy kakashoz 4-6 tyúk. Vadászat: Ritkábban egyéni vadászat kutyával (keresővadászat, bokrászás); többnyire társas vadászat: a mezőn vonalhajtás, az erdőben elállókra ráhajtás kajtatással összekapcsolva; késő ősszel és télen a fácánokat hajtóvadászaton lövik. A futó (gyalogos) és felgallyazott fácánra lőni tilos. A szakszerű fácánhajtásokat a terület adta lehetőségek kihasználásával úgy szervezik, hogy a fácánok a puskások fölött magasan és gyorsan repüljenek (toronykakas). Magyarországra az elmúlt 90 évben Európa számos országából különböző alfajokat telepítettek, amelyek keveredtek a meglévő fácán-állománnyal. Az utóbbi két évtizedben a legtöbb alföldi vadgazdálkodási egységnél jellemző volt a félintenzív, majd intenzív tenyésztése. Az állomány egyedszáma az utóbbi években jelentős csökkenést mutat, amelynek okai kevésbé ismertek. Az 1995-ös adatok szerint a törzsállomány 550 ezer, kibocsátás 1100 ezer, teríték 520 ezer. (VL)

fácánfélék (L: Phasianidae) (MÁSZ)

fácánfogás magas hálóval - A több száz méter hosszú háló nyolc méter magas. Hat-hét méter magas oszlopokra erősítik, kötelekkel kipányvázzák. A háló alját öbölszerűen felkötik - ez a zsák. A hálónak röpülő fácán a függőleges háló mentén a zsákba potyog, innen szedik ki és ládázzák. A körök, a hajtás itt is a hálóvégektől indul, de nem olyan nagy, mint a nyúlhálózásnál. Majd átkötik a zsákot a túloldalra, és ellenkező irányból is hajtanak. A háló nem lehet nagyon feszes, mert az kidobná a belerepülő madarat. A hálót mindig egy sűrű előtt kell felállítani, ahova a madár igyekszik. A foglyot ugyanolyan módszerrel fogják, mint a fácánt, de használják az úgynevezett gyaloghálót is. A gyalogháló felépítése hasonló, mint a nyúlhálóé, ez is tükrös háló, csak kb. harmadakkora magas. Ötven-hatvan centis karókra szerelik, amit sűrűk szélén, kukorica és lucerna találkozásánál állítanak fel. A foglyot mindössze néhány ember mozgatja óvatosan, hogy azok ne rebbenjenek fel. A cél az, hogy a madár a zajforrás, a hajtók felől futva meneküljön a háló felé. A helyüket jól tartó fogolycsapatok előzetes megfigyelés után foghatók be ezzel a módszerrel. (VSzT:VGy)

fácángyöngyvessző (L: Physocarpus opulifolius; D: Fasanspiräe) - Bogyótermő cserjefaj. Lassú növése miatt magot adnak a fácánnak és a fogolynak. (VL)

fácánhajtás - Társas vadászati mód, a fácán vadászatának leggyakrabban űzött és legkedveltebb formája. (Eö:VNy)

fácánkakas (CZ: kohout bažantí; SK: bažanti kohút; GB: cock pheasant; F: coq faisan /coq de faisan/; D: Fasanenhahn) (KF:VSzT)

fácánkakas dürgési hangja (CZ: křik bažantího kohouta v toku; SK: kokorókanie; GB: mating call of pheasant cock; F: cri de pariade du coq de faisan; D: Balzlaut) - Dürgési hangadás (KF:VSzT)

fácánmester (D: Fasanenmeister) - Vadgazdaságokban foglalkoztatták, segédszolgálatot végeztek. Amikor a fácántelepek divatba jöttek, fácánőrt, fácános szolgát, fácánmestert és hasonlókat foglalkoztattak. (VL)

fácánnevelés (CZ: bažantnictví; SK: bažantiarstvo; GB: pheasantry /Pheasant rearing, pheasant breeding/; F: faisanderie; D: Fasanenzucht) - Fácántenyésztés. (KF:VSzT)

fácános - Mezőgazdasági vagy erdőgazdasági művelés alatt álló terület, amelyet adottságai különösképpen alkalmassá tesznek a fácán tenyésztésére. A fácánossal szemben támasztott alapvető követelmények: a fácán éjszakázására alkalmas, ún. hálófák, kellő védelmet és élelmet nyújtó növényzet, továbbá friss víz, amelynek közelében - különösen a csibék nevelése idején gazdag rovarvilág él. (BL:EVFL)

fácános (D: Fasanengarten) - Fácánok tenyésztésére berendezett cserjés-vigályos liget. (H:VM)

fácános (CZ: bažantnice; SK: bažantnica; GB: pheasantry; F: faisanderie; D: Fasanerie /Fasanengarten/) - Fácános kert. (KF:VSzT)

fácános - Fácányos kert, fácántenyésztő hely, hol a fácántojásokat mesterségesen kiköltetik, a csibéket felnevelik s mikor azok repülőssé válnak, szétszóródnak a vadászterületen.

fáczános (D: Fasanerie) (BK:VM)

fácános kert (CZ: bažantnice; SK: bažantnica; GB: pheasantry; F: faisanderie; D: Fasanerie /Fasanengarten/) - Fácános. (KF:VSzT)

fácános szolga (D: Fasanenmeister) - Vadgazdaságokban foglalkoztatták, segédszolgálatot végeztek. Amikor a fácántelepek divatba jöttek, fácánőrt, fácános szolgát, fácánmestert és hasonlókat foglalkoztattak. (VL)

fácános terület - Olyan vadgazdasági terület, amelyik a fácán életfeltételeinek (változatos táplálék, víz, búvóhely, dúvadmentesség) megfelel, és így ott a fácán magától is számottevően elszaporodott. (Eö:VNy)

fácánosodik - Megromlik, megpállik, szagot kap a hús. Valószínűleg a »se faisander« francia igéből. (K:MVK)

fácánőr (D: Fasanenmeister) - Vadgazdaságokban foglalkoztatták, segédszolgálatot végeztek. Amikor a fácántelepek divatba jöttek, fácánőrt, fácános szolgát, fácánmestert és hasonlókat foglalkoztattak. (VL)

fácánszilveszter - Fácánfarsang ,  fácánra történő vadászati tilalom életbelépése előtti napon történő fácánvadászat. Egyesek fácánfarsangnak is nevezik, lévén, hogy ez az idő farsangra esik. (K:MVSZGY)

fácántáp - Gyári takarmánykészítmény (koncentrátum), amely a zárt térben tartott tenyészfácánok etetésére szolgál. Úgy állítják össze, hogy a fácánok számára a legjobb legyen, összetétele a tenyésztés különböző céljai szerint változó. (Eö:VNy)

fácántelep (D: Fasanerie) - A fácánok tojatására és nevelésére létesített telep. A fácánokat dróthálóval kerített helyen (volierekben) tartják. A dürgés kezdetén (április elején) a tenyésztörzseket 1:5 ivararányban 30-50 m2-es tojatóvolierekbe helyezik. A fácánok fogságban nem kotlanak, ezért a tojásokat, amelyeket a tyúkok naponta tojnak, összegyűjtik, és hűvös helyen tárolják. A tojásokat házikotlókkal, kappannal (házityúk herélt kakasa), pulykákkal vagy állat-egészségügyi okokból keltetőgépekkel mesterségesen keltetik ki. A csibéket vagy zárt helyiségben mesterséges hőforrásokkal (műanyák), vagy házikotlóval a szabadban nevelik fel. Többnyire mesterséges nevelőtápot (hagyományos tartásban keményre főtt tojást) adnak darált szemestakarmánnyal finoman elkeverve. A vadfácánosban történő neveléskor a növendék fácánoknak kezdettől fogva szabad mozgásuk van a nevelőtéren, míg a tyúkot elöl rácsos nevelőketrecben tartják, amelybe a fácáncsibék be tudnak bújni. Ennek a nevelési módszernek az az előnye, hogy a fácánok vadon élőkként nőnek fel, és a szabad természet veszélyeit kezdettől fogva ismerik. Ha a fácáncsibék 8-10 hét után önállóak lesznek, akkor a félvad tenyészterületről a vadászterületre kerülnek. A fácánnevelőkben történő tömegszaporításnál a fácánok a napfény kizárásával többnyire elsötétített helyiségben nőnek fel. A módszernek negatív következményei: magatartási zavarok, mint tollkannibalizmus, bizalmasság az emberekkel szemben, az ellenséggel szembeni félelem és a kotlási hajlam hiánya. 7 hetes korukban a fiatal fácánok nagy tárolóvolierekbe kerülnek, hogy a szabad természet feltételeihez szokjanak. A tenyésztörzseknek a vadászterületre történő kihelyezése legeredményesebb tavasszal, a dürgés idején. A ládákban vagy kosarakban szállított fácánokat este közvetlenül alkonyodás előtt helyezik ki. Takarmánnyal gazdagon megrakott etető közelében a ládákat hosszú zsinór segítségével óvatosan kinyitják úgy, hogy a madarak zavartalanul juthassanak a szabadba. Hamarosan felgallyaznak, és a nyugodtan eltöltött éjszaka után megszokják az új környezetet anélkül, hogy elvándorolnának. A nevet fácánokat 8-10 hetes korukban szoktatóterületre engedik, ahol 3-5 hetet töltenek, és lassanként elvadulnak. Történelem: Az első fácánosokról már a rómaiak és a görögök is megemlékeztek. A rómaiak az általuk meghódított francia és német területeken is létesítettek ilyeneket. A rómaiak Németo.-ból való kiűzése után fácánosok (fácánkertek) csak a fejedelmi udvarokban voltak elsősorban (kb. a 11. században) Cseh- és Morvao.-ban, a 14. sz.-tól a wittelsbachi udvarban és másutt is. Néhány fácán időnként eljutott a szabad természetbe is, és vadon élő csoportokat alakítottat. A fácánosok gondozása a fácánőröknek és fácánmestereknek a kötelessége volt. A neveléshez szükséges hangyatojásokat magángyűjtőktől vásárolták. A 19. sz.-ban az urasági fácánosokon kívül még számos saját vadászjoggal rendelkező tulajdonos létesített fácánosokat, mindenekelőtt Cseho.-ban, de sok német és osztrák területen is. A királyfácánok tenyésztésének kísérleteivel hamarosan felhagytak. Németo.-ban a 20. században ezzel szemben gyarapodtak a magánfácánosok. A magyaro. szokások és tapasztalatok sok kérdésben a fentiektől eltérnek. (VL)

fácántelep - Más néven fácántenyésztelep vagy volier. Bekerített telephely, ami több-kevesebb élőállat-befogadó képességű, hagyományos vagy korszerű, a mesterséges tenyésztés céljait szolgáló épületekkel és felszereléssel ellátott vadgazdasági létesítmény. Fő célja a fácánok tenyésztése, a tojáshozam fokozása a természeteset jóval meghaladó mértékig, és a fácánok védett, higiénikus körülmények között való fölnevelése. (Eö:VNy)

fácántenyésztés (CZ: chov bažantů; SK: chov bažantov; GB: pheasantry /Pheasant rearing, pheasant breeding/; F: faisanderie; D: Fasanenzucht) - Fácánnevelés. (KF:VSzT)

fácánymadár - Népi elnevezés, tájszó. (MÁSZ)

fáczánok tenyész tanyája (D: Bruthaus) (F:VMSZ)

fához értő - A 18. században a vadásznak fához értőnek kellett lennie, azaz az erdőműveléshez is értenie kellett. (VL)

fára száll - Midőn a kakas fára száll, sajátságos rikácsoló hangot hallat, mellyel tartózkodási helyét a rá leselkedő két- és négylábú ellenségeinek igen is gyakran elárulja. A tyúk rendesen hang nélkül száll fel. A fácáncsibék három hetes korukban, midőn körülbelül fürj nagyságúak, már képesek alacsonyon repülni s azután éjjelre anyjukkal fára szállanak. (DM:AV)

fáramászás (D: holzen) - A mászó vad, különösen a nyuszt mozgása fáról fára. A nyuszt „felmászik a fára” és „fán mászik” a fák koronájában. (VL)

fáraó kutya - Málta szigetéről származik, elődeit feltehetően Egyiptomból vitték magukkal a föníciaiak mintegy 2000 évvel ezelőtt. Nyúlvadászatra tenyésztették, amelyben kitűnően ügyesnek mutatkozott. Az ókorban a fáraó kutyát egész életében tisztelet övezte, és amikor elpusztult, a tisztelet jeleként a nemeseknek kijáró szertartással temették el. Igen kitartó, és jól fejlett vadászösztöne van. Nem ajánlott macskákkal és más háziállatokkal együtt tartani, mivel azokat zsákmánynak tekinti. Nevelése során különösen nagy figyelmet kell fordítani a hozzám parancsra. Ennek az az oka, hogy a pórázról elengedett kutyán könnyen eluralkodhat a vadászösztöne, és ebből sűrűn lakott területeken vagy forgalmas utak közelében baj származhat. Hajlamos arra, hogy egy vad szagát megérezve vagy azt megpillantva, az állat után vesse magát. Ezért oda kell figyelni arra, hogy a kert kerítése erős és magas legyen - a fáraókutya ugyanis igen magasra tud ugrani. A fajta eredeti feladatát, a nyúlvadászatot ma már a legtöbb országban betiltották. A futóversenyek azonban remek alternatívát kínálnak a fáraókutya unalmának elűzésére. A fáraókutyát olykor félagárnak tekintik, mivel nemcsak a szemét, hanem az orrát és a fülét is használja a vadászathoz. (W:KF)

fáraókutya (GB: Pharaoh Hound) - Az egyik legrégebben háziasított fajta. Egyiptomi származását számos - Kr. e. 4400-ból származó - szobortöredék, dombormű bizonyítja. Feltehetően a föníciaiak vitték magukkal Máltára, ahol már több mint 2000 éve honos. Az agarak családjába tartozik. Eredetileg nyúlvadászatra tenyésztették ki. Kitűnő jelzőkutya, a gyerekek megbízható játszótársa. (W:KT)

fásítás - Az erdőkről ás a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény alkalmazásában fásítás a külterületen lévő fasor, facsoport, a fél hektárnál kisebb erdőfolt, valamint az olyan fásított legelő, amelyen a fák koronája a területnek legalább egyharmadát borítja. A törvény végrehajtási rendelete szerint: a) az erdőfolt: az erdőjellegű faállománnyal borított, legalább 1500 m2 kiterjedésű, de 5000 m2-nél kisebb terület; b) facsoport: külterületen 1500 m2-nél kisebb területet borító erdőjellegű faállomány; c) fasor: amely - függetlenül az általa borított terület nagyságától - külterületen legfeljebb 4 sor fából áll, s a két szélső sor távolsága nem több 6 m-nél; d) fásított legelő: amelyen a fákat a legelőgazdálkodás érdekében ültették, s azok koronája a területnek legalább egyharmadát borítja. (BL:EVFL)

fátyol - A baglyok szemét körülvevő jellegzetes tolldísz, amely az igazi bagolykülsőt adja éppúgy, mint némelyik faj füle, amely szintén csak egy tollpamacs, s a fülhöz semmi köze sincs. (Eö:VNy)

fátyol - A baglyok szemei körül az arcot sugárszerűen fedő tollak. (K:MVK)

fátyol - 1: A baglyok szeme körül sugarasan, több sorban elrendezett tollkoszorú, alakja többnyire kerek, a gyöngybagolyé szív alakú. (BL:EVFL)

2. Fafelületek lakkozásánál mutatkozó jelenség. A teljesen száraz és fényes lakkfelületen idővel hamvas homály lép fel, az ún. fátyol. Oka az, hogy vékony páraréteg csapódik a felületre, és oldott sók maradnak vissza. (BL:EVFL)

fecskefarkú ruca - Nyílfarkú réce (L: Anas acuta) (ÁN)

fecskehasú kacsa - Nyílfarkú réce (L: Anas acuta) (ÁN)

fecskendő - Sörétes browning-fegyver. „Ötlövetűsége engem is megszédített, olcsósága is mellette szólt, mi sem természetesebb, hogy én is kerítettem magamnak ilyen újdonsült „fecskendőt”. „ (Sz.Zs.)

fecskeréce - Csörgő réce (MÁSZ)

fecskeréce - Csörgő réce (L: Anas crecca) (ÁN)

fecskesnepf - Erdei cankó. (MÁSZ)

fed - Szór. Jól fed: jól szór, jó a szórásképe a sörétes puskának. (DM:AV)

fedeles háló - Ketrecháló, különösen fácánok és foglyok befogására 50-60 cm magas, 10-15 m2 területű, hálóval bevont terület, mely csapó ajtókkal van ellátva. Mikor a foglyok, fácánok az elszórt eleségre már odaszoktak, az ajtók leeresztésével a bennlévő csapat befogható. (K:MVK)

fedeles háló (D: Schneehaube) (F:VMSZ)

fedelesháló (D: Schneehaube) - Kb. 4 m hosszú háló, a mely négyszögletben felállíttatik s más - egy négyzetmétert mérő hálóval befedetik; az előbbi hálóba, a mely ilyformán az egésznek oldalfalait képezi, négyszögletes, csapóajtócskákkal ellátott lyukak vágatnak, hogy a foglyok kényelmesen keresztüljárhassanak; ha a fogolyfalka megszokta a hálót s szemezni jár alája (hogy ez megkönnyíttessék, utacskák sepertetnek a hóba) »fogásra állíttatik«, azaz az eddig nyitva hagyott ajtócskák most leeresztetnek, a közeledő falka azokat betolván, a háló alatt összegyűl, de abból menekülni többé nem képes. (H:VM)

fedett állás - Annyi bizonyos, hogy farkasvadászaton a gondosan fedett állás a jó csalvért vagy épen a magas les, u. n. lőemelvény felette előnyös. (DM:AV)

fedett lőtanya (D: gedeckter Schirm) (F:VMSZ)

fedett terep - Olyan terület, amelyik nagyrészt beláthatatlan, sűrűséggel, fákkal, bokrokkal, más növényzettel, esetleg náddal van benőve. Elsősorban a vad tenyésztésénél van jelentősége. De jelentős a vadászat szempontjából is, mert télen tömegesen gyűlik itt össze az ilyenkor kevés búvóhelyet találó vad, amiért az apróvad gyérítő vadászata itt könnyebb. Egyébként a fedett terep figyelmeztet arra is, hogy ott a fegyvert nagyobb figyelemmel kell használni, mint a jól belátható sík terepen! (Eö:VNy)

fedettség - Takarás. Az erdőben a lomb és az aljnövényzet révén beálló olyan jól fedett rész, ahol a vadnak jó rejtekhelye van, takarásban van. Ha a lomb lehullik, azt szokták mondani, „felhúzták a függönyt”, mert megszűnik a takarás. (K:MVSZGY)

fedez (D: deckt) a bika, a bak, a kos, a kan, a kandúr, midőn fajfenntartás céljából a nősténnyel közösül. (H:VM)

fedezet - Az időjárás mellett a les eredményének egyik fő tényezője a jól megválasztott fedezet. Igen magas bokrok, nádcsomók nem annyira alkalmasak, mint az alacsonyabb, alant sűrűn összevissza nőtt bozótok, melyek amellett, hogy jól fednek, a kilátást nem zárják el. (DM:AV)

fedezet (D: Deckung) - Minden tárgy, mely mögött a vadász meghúzódhatik, hogy őt a vad szeme elől fedje. (H:VM)

fedezék - A libajárat helyen célszerű állandó leshelyet készíteni. Ez lehet földfelszíni takarást nyújtó fedezék. Pl. előző évről ottfelejtett nádkúp, esetleg szénaboglya. A lényeg az, hogy legyen megszokott a liba számára, vagy ha mi készítünk takarást, legyen ideje megszokni. (VSzT:VGy)

fedezék - Katonai műkifejezés, egyenértékű a takarással. Olyan természetes, esetleg mesterséges rejtőhely, amit vagy a vad tud arra használni, hogy ne kerüljön az ember szeme elé, vagy pedig fordítva; a vadász búvik mögé, mellé, hogy a vad ne lássa meg őt, ne fedezze fel jelenlétét. (K:VL)

fedezés (D: decken) - A szőrmés állatok, valamint a kutyák és más háziállatok párzása megtermékenyítés céljából (kivéve a csülkösvadat: üzekedés). (VL)

fedezi - Az őzbak »fedezi«, »borítja« a sutát s mielőtt ezt tenné »űzi«, »hajtja«. (DM:AV)

fedezőkan (D: Deckrüde) - Apaállat, a fajtatiszta kutyák tenyésztéséhez felhasznált hím kutya. (VL)

fedeztetési díj (D: Deckgeld) - A fajtatiszta kutyák tenyésztéséért járó díj, amelyet a tenyésznőstény tulajdonosa (a tenyésztő) fizet a fedező hím gazdájának. Pénz helyett egy választott kölyökkutya átengedése is gyakori. (VL)

fedeztetési kölyök (D: Deckwelpe) - Olyan kutyakölyök, amelyet a tenyésztő fedeztetési díj helyett a fedezőhím gazdájának enged át. (VL)

fedél (D: Dach) - Solymászat: A pedzőmadarak háta; régebbi solymászirodalomban még szűkebben értelmezték: a pedzőmadarak vállai között lévő részt értették alatta. (VL)

fedél (D: Himmel) - Mennyezet, a csúcsos fogolyhálónak fölső lapos része. (H:VM)

fedháló (D: Tyrase) - Borítóháló, tyrasz. (F:VMSZ)

fedő (D: Decken) - Solymász nyelven: fedőtollak, azaz a középső faroktoll (kormánytoll) fedi az összecsukott farok fennmaradó tíz faroktollát. A zoológiában viszont a farokfedő tollak alatt azokat a kicsiny tollakat értik, amelyek a fartő fölött (felső farokfedő) és alatt (alsó farokfedő) találhatók. (VL)

fedő-háló (D: Tyrass) - 20 m hosszú, 12 - 16 m széles háló, mellyel a vadat álló vizslát a vaddal együtt letakarják. (H:VM)

fedőszőr (D: Deckhaar) - A szőr finomsága alapján lehet pihe- vagy gyapjúszőr (aljszőr), illetve koronaszőr (fedőszőr). Az utóbbiak sörtévé vagy tüskévé is módosulhatnak. (VL)

fedőtollak (D: Deckfedern) - A tetőcserép módjára egymás fölött fekvő fedőtollak rendszere (a felső és az alsó szárny kézfedői) zárja el a hézagokat az evezőtollak között. (VL)

fedőtollak - Ilyenek szárnyasvadjaink szárny-, és farokfedő tollai. Jelentőségük abban áll, hogy különböző színük alapján a fajok egymástól megkülönböztethetők. (Eö:VNy)

fedőtollak - A szárny felső részét borító kisebb tollak. Vannak: kis, középnagy szárnyfedők, - kormányfedők. (K:MVK)

fegyelmi szabályzat (D: Disziplinarordnung) - Meghatározza minden vadász kötelességeit, szabályozza a mulasztások büntetését, a fegyelmi eljárás módját, a fegyelmi bizottság és a fellebbezési fórumok létrehozását. (VL)

fegyver (Syn: vadászfegyver) - A vadászathoz használt kézi lőfegyver, amelyből a lövedéket sűrített levegő (légpuska) vagy a lőpor gázának feszítő ereje lövi ki. Legfontosabb részei a, cső, a závárzat, az elsülő szerkezet, az agy és az esetleges egyéb szerelékek (célzó, biztosító, tölténykiürítő stb.). Az apróvad vadászatához sörétes fegyvert, a nagyvad vadászatához golyóst használnak. A vegyes és váltócsövű vadászfegyverek mindkét vadféleség elejtésére alkalmas. A jól felfekvő fegyver legfontosabb része az agy és az ezzel összefüggő nyak. A jó felfekvést ezeknek megfelelő hosszúsága és a cső egyenestől való szögelhajlása biztosítja. Az általában használt puskaagy hosszúsága 35,5 cm, szöghajlása (az agy felső éle végének merőleges távolsága a csőegyenestől) 5,5 cm. Négy formát különböztetünk meg: a pofadék és pisztolyfogás nélküli sima, ún. angol agyat, a pofadékos pisztolyfogásút német, a pofadék nélküli pisztolyfogású amerikai agyat, valamint a pofadékkal ellátott, de pisztolyfogás nélküli francia agyat. (BL:EVFL)

fegyver (D: Waffe, Gewehr) - Általánosan minden szerszám, melyet az ember önvédelemre készít; különösen a vadászpuskát is így nevezik. (H:VM)

fegyver - A vadászfegyver mind kivitel, mind felhasználás tekintetében különbözik minden más fegyvertől. A vadászfegyver kizárólagos célra: vadászatra készül, anyaga, kivitele, szerkezete, de a tölténye is a vadászat követelményeinek felel meg. Beszédünkben, írásainkban gyakran használjuk - nem helytelenül - a puska elnevezést is, de inkább a sörétespuskára alkalmazva, mert a golyóst, talán mivel „komolyabb”, többnyire az elegánsabb fegyver névvel tiszteljük meg. (Eö:VNy)

fegyver (D: Gewehr) (F:VMSZ)

fegyver agya (D: Schaft) (F:VMSZ)

fegyver csövei (D: Rohr, Läufe) (F:VMSZ)

fegyver csöveit tisztító vessző (D: Wischer) (F:VMSZ)

fegyver és töltény őrzése (D: Aufbewahrung von Waffen und Munition) - Magyaro.-on rendeletben szabályozott és kötelező érvényű részletes előírásokat adnak a fegyvertulajdonosoknak és kereskedőknek, valamint a fegyveres testületeknek. (VL)

fegyver fogása (D: Anschlag) (F:VMSZ)

fegyver kakasát felhúzni (D: spannen) (F:VMSZ)

fegyver öble (D: Calibre, Mündung) (F:VMSZ)

fegyver ölereje (D: tödten, Brand) (F:VMSZ)

fegyver részei - A cső, az agy, az elsütőszerkezet, a závárzat vagy lakatszerkezet és az egyéb szerelékek. Ezek: a célzó-, a biztosító-, az önfelhúzó- és a gyorsító  berendezések. Szerelék, illetve tartozék még a két szíjkengyel, amelyekre a fegyver- vagy puskaszíj csatolható. Némelyik fegyveren nincs szíjkengyel, így azt vadászat közben mindig kézben kell vinni, míg a többi vállra is akasztható, hogy a kéz megpihenhessen. A szíjkengyel nélküli fegyvert foglyászó puskának nevezzük, bár ízlés és szokás dolga, hogy ki milyen fegyverrel foglyászik. (Eö:VNy)

fegyver sárkányát lebocsátni (D: abspannen) (F:VMSZ)

fegyver szerszám (D: Gewehrschloss) (F:VMSZ)

fegyver szerszám főrúgója (D: die Schlagfeder) (F:VMSZ)

fegyver szerszám diója (D: Nuss) (F:VMSZ)

fegyver tartása, hordása - A vadászfegyvernek mind használatban, mind használaton kívül előírt, biztonságos viselési, hordási, használati és tartási szabályai vannak, amiknek a vadászember vérébe kel l ivódniuk azzal az örökké figyelmeztető mottóval, hogy: „Töltetlen fegyver nincs!”, a fegyverre mindig vigyázni kell! Ezek a szabályok minden vadásznak állandó „vizsgatételei”, amiknek tökéletes tudásáról otthon. az utcán, járművön vagy kint a terepen nap mint nap tanúbizonyságot kell tennie! (Eö:VNy)

fegyver tusája (D: Kolben) (F:VMSZ)

fegyver vendég vesszeje (D: Setzer) (F:VMSZ)

fegyverápolás (D: Waffenpflege) - Vadászfegyverek, különösen a lőfegyverek csövének és egyéb fémrészeinek ápolása. A csövet védeni kell a korróziótól, adott esetben az ólomszennyeződéstől, minden körülmények között el kell távolítani a különféle anyagok lerakódásait (köpenyfém, műanyag fojtások ledörzsölt rétegei stb.). A csőápoláshoz a vegyi és mechanikai módszerek kombinációi bizonyultak a legcélszerűbbnek. A következő vadászat vagy lövészet előtt feltétlenül szárazra kell törölni a csövet. A kemény acéldrót kefék alkalmazása kerülendő. Adott esetben elegendő a zárszerkezet (lakat, zár) látható részeinek letörlése és finom olajozása (a túlzott olajozás helytelen). Az agyat alkalomszerűen puskaagyolajjal kell bedörzsölni; a jól lakkozott agynak nincs szüksége különös ápolásra. A fegyverápoláshoz hozzátartozik a puskaszíj és rögzítésének (szíjkengyel) karbantartása, továbbá az optika ápolása is (tisztántartás porolóecsettel). A torkolatvédőket és céltávcső-sapkákat a fegyver tárolásakor le kell venni, mert a bór-csersav huzamosabb hatása megtámadja a barnítást és a fémet. A fegyvereket gondosan kell tárolni és óvni a mechanikai sérülésektől. A fegyvert a nyugalmi időszak során puskaművessel kell ellenőriztetni. (VL)

fegyverek (D: Waffen) - 1: Valamennyi indogermán nyelvben létező szó a „harci készségekre”. Felosztás: hadi, sport- és vadászfegyverek (hosszú fegyverek, rövid fegyverek, szúró-, vágófegyverek). (VL)

2: Vaddisznóagyar (az állkapocs szemfoga). (VL)

3. Ragadozó madarak karmai, továbbá macskaféle ragadozók karmai (hiúz, vadmacska). (VL)

fegyverek és lőszerek átengedése (D: Überlassen von Waffen und Munition) - A fegyvertörvény értelmében átenged egy tárgyat az, aki tényleges birtoklását egy másiknak átadja. (VL)

fegyverek és lőszerek beszerzése (D: Erwerb von Waffen und Munition) - A fegyvertörvény a fegyverek és lőszerek beszerzését - kivéve a különösen veszélytelen kategóriákba sorolt fegyvereket - hivatalosan kiadott engedélyhez köti, amelyet általában a szükségleteknek megfelelő és a megbízhatóság-ellenőrző vizsgák után adnak meg, ill. tagadnak meg az igénylőtől. Egy érvényes vadászengedély tulajdonosának megadatik tehát ez az engedély, a lőfegyvereket azonban 4 héten belül pótlólagosan be kell jegyeztetni a fegyvertartási engedélybe. (VL)

fegyverek és muníció átadása (D: Überlassen von Waffen und Munition) - Magyaro.-on vadászfegyvert és lőszert vadászat céljából csak annak a személynek szabad átadni, aki hasonló típusú fegyver tartására engedéllyel rendelkezik. (VL)

fegyverfogas (D: Büchsenschrank) (BK:VM)

fegyverhasználat - A vadászati hatósági feladatokat ellátó személy szolgálati lőfegyverét előzetes felszólítás és figyelmeztető lövés leadása után, az életet vagy testi épséget közvetlenül fenyegető támadás elhárítására - ha a támadás másként nem hárítható el, az elkövető személlyel szemben az arányosság követelményeinek betartásával - használhatja. A fegyverhasználat nem lépheti túl a jogos védelem mértékét. Fegyverhasználatnak csak a szándékosan személyre leadott lövés minősül, nem minősül fegyverhasználatnak a véletlenül bekövetkezett, az állatra, a tárgyra leadott lövés vagy figyelmeztető lövés. A fegyverhasználatot haladéktalanul jelenteni kell a rendőrségnek. A fegyverhasználat jogszerűségét a rendőrség vizsgálja ki. (VT)

fegyverhordozó vagy fegyveradogató - Beosztást, tisztséget, komoly megbízatást jelent nagyvadászatok alkalmával. Amikor várhatóan sok lesz a lövésre szánt vad, némelyik gyakorlott vadász két puskával, ún. párpuskával vadászik. Kiszolgálóként melléje ügyes fegyverhordozót, töltögetőt adunk, aki a kilőtt és hátraadott puskát mindig gyorsan újratölti és kézreadja. (Eö:VNy)

fegyverigazolvány (D: Waffenpaß) - Hatósági okirat, amely maroklőfegyverek beszerzésére, birtoklására és viselésére jogosít. A kiállításhoz szükséges feltétel a 21. életév (Magyaro.-on 18. év) betöltése mellett a megbízhatóság és az állampolgárság. Vadászigazolvány tulajdonosainál ezt rendszerint adottnak fogadják el. (VL)

fegyverkezelés - A használt vagy sokáig használatlanul álló vadászfegyver tisztítása. A fegyver tartósságát és használhatóságát megfelelő kezeléssel lehet növelni. A sörétes vadászfegyvert fából készült tisztító vessző segítségével tisztítjuk. Tisztító vesszőre csavart zsíros vagy olajos kócot tolunk a csöveken fel és le, majd a fegyvert kívül és belül szárazra töröljük. A fegyvert eltevés előtt leheletvékonyan zsírozzuk be. Időnként lenolajjal a vadászfegyver fa részeit is vékonyan be kell kenni és átdörzsölni. A vadászfegyver belső szerkezetének tisztítását szakértő puskaművesre bízzuk. A vadászfegyvert lehetőleg csukott szekrényben, fegyvertokban, vagy vászonba takarva védjük a por ellen, nehogy a fegyver belső szerkezetébe kerülő por működésében zavart okozzon. Fokozottabb fegyverkezelést kívánnak az automata vadászfegyverek. (BL:EVFL)

fegyverolaj - A vadászfegyverből leadott lövés a fegyver csövében nyomot hagy maga után. A lőporgáz lecsapódása, az esetleg rosszul égett lőpor, vagy a csövön átfutó sörét a súrlódás által beszennyezi a fegyver csövét. Ezeket a szennyeződéseket olajos kóccal tisztítjuk ki. A ma használatos fegyverolajok, mint az Oxidol, Ballistol, Nitrol stb. mind kifogástalanul oldják a lőpor-maradékot és tisztítják a cső belsejét. Mindig ásványi eredetű fegyverolajokat kell használni, mert a szerves olajok könnyen avasodnak és ezáltal savat képeznek. (BL:EVFL)

fegyverszekrény - Rendőrségi biztonsági előírásoknak eleget tevő vadászpuskák tárolására alkalmas, általában fémlemezből készített bútordarab, amelyet úgy terveznek s gyártanak, hogy a fegyverek, azok zárdugattyúi - ha szerszám nélkül eltávolíthatók -, valamint a hozzájuk való muníció külön-külön is elzárható legyen. Másodlagos funkcióként a fontosabb iratokat, ékszereket szintén érdemes ott tárolni, hogy betörés esetén a bűnözök nehezebben férjenek hozzá az értékekhez. (K:VL)

fegyverszekrény -  Vadászfegyver tárolására használatos bútor, amely fémből, fából egyaránt készülhet és úgy van kialakítva, hogy a fegyver, a zárdugattyú és a lőszerek külön-külön elzárhatók legyenek. (K:MVSZGY)

fegyverszekrény, fegyverállvány - Az előbbi zárható, biztonságos és pormentes tárolóhelye fegyvereinknek, töltényeinknek és egyéb vadászfelszerelésünknek. Erre a célra régebben fegyverállványt, falifogast is használtak, de a fegyvert ma ilyenen (nem elzárható helyen) tartani hatóságilag tilos. (Eö:VNy)

fegyvert emelni - Jelentése más, mint fegyvert vállhozkapni, kapásból lőni. Ez ugyanis lassú, kimért cselekvést jelöl, amit általában golyósfegyverrel végzünk, amikor azt óvatosan vállhoz emeljük. A sörétes puskát rendszerint hirtelen kapjuk föl, amikor pl. egy nyúl perdül ki vagy egy fácán rebben föl lábunk elől. Ezekre aztán kapásból lövünk. (Eö:VNy)

fegyvert felhúzni (D: aufziehen) (F:VMSZ)

fegyvert kilőni, elsütni (D: los-, ausschlössen) (F:VMSZ)

fegyvert kitisztítani (D: ausputzen) (F:VMSZ)

fegyvert magasabbra irányozni lövés alkalmával (D: auffahren) (F:VMSZ)

fegyvertan - A fegyverek szerkezetével, gyártásával és hatásával foglalkozó tudomány. Vadászati vonatkozásban a fegyvertan vizsgálja a golyós és sörétes fegyverek működését, szerkezetét, hordképességét, használhatóságát; kiterjed ezenkívül a különböző fajtájú és rendszerű fegyverek fejlődésének történetére is. (BL:EVFL)

fegyvertartási engedély (D: Waffenbesitzkarte) - Aki lőfegyvert akar venni, és azt használni, annak a fegyvertörvény értelmében az illetékes hatóságtól engedélyt kell szereznie.

fegyvertartási engedély - Hatóság által kiállított, névre szóló hivatalos okmány, amely tanúsítja, hogy a benne megnevezett személynek joga van a körülírt vadászfegyvert tartani és viselni. A fegyver használatához azonban még más okmányokra, engedélyekre is szükség van. (Eö:VNy)

fegyvertok - A vadászfegyver tárolására és hordására szolgáló bőr-, műbőr, vagy vízhatlan vászon-, vállra akasztható, néha fogantyúval ellátott táska, amelyben otthon tartjuk, és lakott területen vagy utazáskor hordjuk fegyverünket. (Eö:VNy)

fegyvertöltögető (D: Büchsenspanner Leibjäger) - Akik a vadászuraságok fegyvereit lőkész állapotba hozták. (VL)

fegyvertöltögető - Beosztást, tisztséget, komoly megbízatást jelent nagyvadászatok alkalmával. Amikor várhatóan sok lesz a lövésre szánt vad, némelyik gyakorlott vadász két puskával, ún. párpuskával vadászik. Kiszolgálóként melléje ügyes fegyverhordozót, töltögetőt adunk, aki a kilőtt és hátraadott puskát mindig gyorsan újratölti és kézreadja. (Eö:VNy)

fegyvertörvény (D: Waffengesetz) (VL)

fegyverürítő - Tölténykidobó vagy kivető: fegyverürítő, pontatlanul: töltényürítő. A sörétes fegyver előagyába helyezett kis szerkezet (ejektor), amely a cső letörésekor a kilőtt hüvelyt nagy ívben kihajítja. (Eö:VNy)

fegyvervásárlás (D: Waffenerwerb) - Fegyverek és lőszerek beszerzése. A fegyvertörvény a fegyverek és lőszerek beszerzését - kivéve a különösen veszélytelen kategóriákba sorolt fegyvereket - hivatalosan kiadott engedélyhez köti, amelyet általában a szükségleteknek megfelelő és a megbízhatóság-ellenőrző vizsgák után adnak meg, ill. tagadnak meg az igénylőtől. Egy érvényes vadászengedély tulajdonosának megadatik tehát ez az engedély, a lőfegyvereket azonban 4 héten belül pótlólagosan be kell jegyeztetni a fegyvertartási engedélybe. (VL)

fegyvervásárlási engedély (D: Waffenerwerbsschein) - Magyaro.-on a rendeletben meghatározott egyéb feltételek mellett hatósági fegyverismereti vizsgához kötött. (VL)

fegyverviselés (D: führen) - A fegyvertörvény értelmében fegyvert visel az, aki azzal a lakásán, üzlethelyiségén vagy bekerített tulajdonán kívül ténylegesen rendelkezik. A meg nem töltött és becsomagolt fegyvernek (még tokban is) az egyik engedélyhez nem kötött helyről a másikra vitele, tehát a lakástól a lőállásig, vagy a fegyverüzletig történő vitele „szállításnak” és nem fegyverviselésnek számít, Németo.-ban tehát nincs engedélyhez kötve. Magyaro.-on engedélyhez kötött. (VL)

fegyverviselési engedély (D: Waffenschein) (VL)

fegyverviselési engedély - Az illetékes rendőrhatóság által kiadott, lőfegyver, lőszer vásárlására és tartására kiállított engedély közhasználatú elnevezése. Golyós lőfegyverre az illetékes megyei (budapesti) rendőrkapitányság, sörétes lőfegyverre az illetékes járási (városi) rendőr-főkapitányság (Budapesten a Budapesti Rendőr-főkapitányság) vezetője adja ki. Az erdészek lőfegyverviselési joga az erdőtörvényen, a vadőröké pedig az 1/1962 Korm. sz. rendelet rendelkezésein alapszik. (BL:EVFL)

fegyverviselési képesítés (D: Wehrhaftmachung) (VL)

fegyvervizsgálat - A vadászfegyvereket biztonságos állapotuk és használhatóságuk megállapítása céljából időnként hatóságilag megvizsgálják, ha kell, nyomáspróbának vetik alá. A meg nem feleltek közül a még érdemeset javításra utasítják, az életveszélyeset pedig kiselejtezik. (Eö:VNy)

fehér akác (Syn: akác; L: Robinia pseudoacacia; D: Akazie, falsche) - Észak-Amerika délkeleti részéről származó, pillangósvirágúakhoz tartozó, régen meghonosodott vendégfafaj. Kiadós, gyorsan, 20 méter magasra is megnövő, erős gyökerű fa gátak, cserjések megerősítésére a futóhomok megkötésére. Fontos mézelő növény. A levegő nitrogénjét megkötő gyökérgumóval a talajt javítja. Fája szívós és tartós. Vadgazdálkodás: A kérge és levele (ez utóbbi szénaként is) kitűnő, vitamindús táplálék a csülkösvad és nyúl számára. A tövisei miatt is használható az remízek szegélyezésére, fácántelepeken is értékes. A gyakori visszavágás fokozza a zöldtakarmány tömegtermelését és áthatolhatatlan sövényeket hoz létre. (VL)

fehér arcú lúd (Syn: apácalúd; L: Branta leucopsis; D: Weißwangengans, Nonnengans) - Nyaka, a feje teteje, melle elülső része és a faroktolla fekete, pofája fehér. Nagy csapatokban telel Észak-Németországban és Hollandiában. (VL)

fehér bőr (D: Weißledrig) - A lenyúzott, sózott, szárított vadbőr belső oldalának fehér színezete télen, ellentétben a „zöld bőrű” nyári bundával. (VL)

fehér fagyöngy (Syn: fagyöngy; L: Viscum album) - Élősködő, epyphitata cserje. Szára villás elágazású, hajtásai zöldek. Levele bőrnemű, örökzöld, keskenylándzsás vagy hosszúkás, ülő. Virágai sárgák. Termése fehér álbogyó, magját madarak terjesztik. Különféle lombfák koronájában él. (BL:EVFL)

fehér gém - Nagy kócsag. (MÁSZ)

fehér gólya (D: Weißtorch) - Fehér tollazatú, evezőtollai feketék, csőre és lábai pirosak, a fiatal madáré haloványak. Közép-Európában helyenként katasztrofális az állományuk visszaesése. A legtöbb költés még Észak-Németo.-ban és Magyaro.-on van. A 3-5 tiszta fehér tojást mindkét nem kb. 33 napig költi; kb. 60 nap múlva elhagyják a fiókák a fészket és további két hét után önállóvá válnak. Táplálkozásuk sokoldalú, pockok, egerek, rovarok, földigiliszták, békák, hüllők. Költöző madár, téli szállása Afrikában van; márciusban érkeznek, szeptemberben vonulnak, egyesek megpróbálnak nálunk áttelelni. (VL)

fehér gólya (L: Ciconia ciconia; GB: White Stork) - Mindenki által ismert, közkedvelt madarunk. Sorsa összefonódott a falvakéval, ahol fészkét építi.  Hazai állománya az elmúlt száz évben erősen ingadozott, jelenleg stabilnak tűnik, 5000-5500 pár körül alakul. Védelme nagyban függ a megfelelő tájgazdálkodástól, a nedves, mocsaras rétek megszűnésével eltűnnek táplálkozóhelyei. Az egész országra jellemző, hogy csökken a legelő haszonállatok mennyisége, ez pedig a gyepterületek nagyságának kedvezőtlen változását vonja maga után. Az áramütés veszélye speciális költési stratégiájának és méretének következtében ezt a fajt fenyegeti legnagyobb mértékben, emiatt a vezetékek szigetelése stratégiai fontosságú a faj védelme szempontjából. Mivel táplálékának jelentős részét mezőgazdasági területeken szerzi, ezért sok egyed pusztulását okozza mérgezés. Ez afrikai telelőterületein még súlyosabb probléma, hiszen ott sok olyan szert is használnak, amit Európában veszélyessége miatt betiltottak. A faj védelmét villanyoszlopokra kihelyezett fészektartó-állványokkal segíthetjük, a már meglévő fészkek kiemelése is fontos feladat. Minden évben sok gólya kerül mentőközpontokba, ahonnan, ha lehetséges, megerősödésük után szabadon engedik őket. Mint közismert és népszerű madárnak, kiemelt szerepe van a környezeti nevelésben. Vonuló madár, márciustól szeptemberig figyelhető meg hazánkban. A telet Afrika trópusi területein tölti. Európában, Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában fészkel. Fészkét az esetek döntő többségében emberi településeken építi. Manapság hazánkban főleg villanyoszlopokon költ, ezek elterjedése előtt kéményeken, tetőkön és fákon fészkelt. Időnként laza telepei alakulhatnak ki. Évente új párt választanak, az állandó párok fennmaradása is inkább a területhűséggel hozható összefüggésbe. Nagyméretű gallyfészket épít, amibe általában 3-5 tojást rak a tojó.  A fiókákat az egyik szülő a kezdeti időszakban állandóan védi az időjárás szélsőségeitől és a ragadozóktól. A fiatalok 8 hetes koruk után teszik meg az első repülésüket a fészek körül. Tápláléka változatos, férgekből, rovarokból, halakból, kétéltűekből, hüllőkből és más kisebb gerincesekből áll. Fészkelő-állománya 5 000 - 5 500 párra tehető és stabilnak mondható. Hazánkban rendszeres fészkelő, előfordulása március-október hónapokban, kis számban áttelel. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 ft. (MME)

fehér gólya (L: Ciconia ciconia) - Házi gólya, eszterág, cakó, koszta, gagó. Érkezésének országos középnapja: március 30, szeptemberben indul vándorútra. 3-5 fehér tojást rak. (K:MVK)

fehér kánya (L: Archibuteo lagopus Br.) - Gatyás ölyv, őszkánya, téli kánya. (K:MVK)

Fehér Panni - Selyemgém. (MÁSZ)

fehér szarvas - Ritka jelenség; monda szerint Hunor és Magyar „csodaszarvasa” is fehér volt. A fehér szín oka többnyire albinizmus. Ebben az esetben hiányzik a szőrzetből a megfelelő festékanyag. A teljes albinizmus esetén a festőanyagok a szivárványhártyából is hiányzanak, ezért, a szem az áttetsző véredények miatt, piros vagy teljesen vörös színű. Éppúgy pirosas színűek lehetnek a paták is. A színrendellenességek általában aránylag ritkák. Ha valahol feltűnnek, rendszerint kilövik az ilyen egyedei és ennek következtében a további megfigyelések elmaradnak. Az albinizmus „hiánymutáció” kihatásának tekinthető és így az átöröklődés törvényei itt is érvényesek. Így érthető, hogy régebben, mikor az ilyen színváltozatoknak, ritkaságuk miatt, nagyobb értéket tulajdonítottak, vadaskertekben fehér szarvast tenyésztettek és azokból nagyobb állományokat neveltek. Az így nevelt fehér szarvasok nem tekinthetők szorosan vett albínóknak, mert, a fehér szín már nem kivételes rendellenesség, hanem átörökített tulajdonság. A németországi Taunusz hegységben a múltban fehér szarvas gyakran előfordult. Egy 1836-1866-ig terjedő lőjegyzék szerint 32 fehér szarvasbikát ejtettek el, tehát elég nagy állomány lehetett, de az 1900-as évek körül már csak néhány darabról emlékeznek meg. Ezeknek a fehér szarvasoknak azonban már nem is volt piros szemük és piros patájuk. A potsdami vadaskertben 1910-ban 31 db-ból álló állomány volt. De 1939-ben már csak normális színű vad volt a vadaskertben. Ismeretesek fehér szarvasok Indiában és egy onnan telepített törzs él, sőt gyarapodik Csehszlovákiában, Pruhonyice környékén. Tulajdonképpen ezek sem albínók, hanem alváltozatnak tekinthetők. Magyarország területén nagyritkán fordult elő, hogy egyik-másik szarvasos területen tarka szarvast lőttek, teljes albinizmusról nincsenek feljegyzések. Az utóbbi években a Pilis hegységben figyeltek meg részleges albinizmust. (BL:EVFL)

fehér szín (D: Weißling) - Állat rendellenes teljesen fehér (színtelen) szőrzettel, illetve tollazattal (színeltérések, pigment-hiány következtében), viszont az albínóval ellentétben szokásos színű szemekkel, körmökkel és sötét szutyakkal. (VL)

fehér torkú (D: Weißkelchen) - A kőnyest (nyest) megnevezése torokfoltjának fehéres színezete miatt. (VL)

fehér vezető-eb - Képletes elnevezése a frissen esett, új hónak, melyen a vadak nyomai tisztán látszanak. (K:MVK)

fehér-cser francia kopó (GB: French White and Orange Hound; FR: Français Blanc et Orange) - Jó felépítésű, erőteljes, nagy termetű falkakutya, mindenekelőtt nagyvadakra vadásznak vele. Jó felépítésű, erőteljes, nagy termetű kutya. A megszólalásig hasonlít a francia háromszínű kopóra, csupán kétszínű: fehér és cser. (W:KT)

fehér-cser francia kopó kutya (FR: Français blanc et orange) - Nagy termetű francia falkakutya. Erőteljes, fáradhatatlan, szívós, nagyvadra vadásznak vele. Felépítésében, küllemében, viselkedésében hasonlít a háromszínű francia kopóra, csak kétszínű: fehér alapon narancsárga foltos. (W:KF)

fehér-cser nagy angol-francia kopó (GB: Great Anglo-Francais White and Orange Hound; FR: Grand Anglo-Français Blanc et Orange) (W:KT)

fehér-cser nagy angol-francia kopó kutya (FR: Grand anglo-français blanc et orange) - Francia kopókból és az angol rókakopóból tenyésztették ki. Erős testalkatú, nagytermetű kutya. Fejlett társas ösztönnel rendelkezik. Kiegyensúlyozott természetű, kiváló szimatú eb. Kifejezetten falkavadászatokon használják; nyulat vagy szarvast hajt csoportosan. (W:KF)

fehér-fekete francia kopó (GB: French White and Black Hound; FR: Chien Français Blanc et Noir) (W:KT)

fehér-fekete francia kopó kutya (FR: Français blanc et noir) - Nagy termetű francia falkakutya. Erőteljes, fáradhatatlan, szívós, nagyvadra vadásznak vele. Felépítésében, küllemében, viselkedésében hasonlít a háromszínű francia kopóra, csak kétszínű: fehér alapon fekete foltos. Testtömege 28-30 kg. Jó orra és nyugodt természete miatt előszeretettel használják őzvadászatra, a gascon saintongeois-tól származik. A kanok marmagassága 62-72 cm, a szukáké 62-68 cm. Színe fekete-fehér kabáttal vagy foltokkal, fekete-kék vagy cserszín pöttyözéssel és cserszín jegyekkel. (W:KF)

fehér-fekete nagy angol-francia kopó (GB: Great Anglo-Francais White and Black Hound; FR: Grand Anglo-Français Blanc et Noir) - Francia kopókból és az angol rókakopóból tenyésztették ki. Erős testalkatú, nagytermetű kutya. Fejlett társas ösztönnel rendelkezik. Kiegyensúlyozott természetű, kiváló szimatú eb. Kifejezetten falkavadászatokon használják; nyulat vagy szarvast hajt csoportosan. (W:KT)

fehér-fekete nagy angol-francia kopó kutya (FR: Grand anglo-français blanc et noire) - Francia kopókból és az angol rókakopóból tenyésztették ki. Erős testalkatú, nagytermetű kutya. Fejlett társas ösztönnel rendelkezik. Kiegyensúlyozott természetű, kiváló szimatú eb. Kifejezetten falkavadászatokon használják; nyulat vagy szarvast hajt csoportosan. (W:KF)

fehéráru (D: Weiß, Weißes) - A vaddisznó szalonnája, különösen ősszel és télen gyakran vastag rétegben a bőr alatt, ami a táplálkozástól függ. (VL)

fehérfarkú ölyv (L: Buteo ferox) - Színe rozsdásbarna, fehéres tarkázattal. Szeme sárgásbarna vagy okkersárga. Lábai sárgák. Csőre hamvaskék, fekete kampóval. Fő ismertető jele: rozsdás árnyalatú egyszínű fehér farka. Vándorlási ideje bizonytalan. Nálunk igen ritka. (K:MVK)

fehérfűz (L: Salix alba) - Egész Eurázsiában a folyók és patakok mentén, valamint a lápokon elterjedt fa. Ártéri fűz-nyár-láperdőkben (L: Salicetum albae-fragilis) állományképző. Hegyes, keskeny levele selymes szőrű, később lekopaszodó. Hajtása zöldesbarna vagy élénksárga színű (L: Salix alba vitellina.). Vékony ágai végükön lehajlanak. Aranysárga hajtású lecsüngő változatát díszfának mindenfelé ültetik (L: Salix alba vitellina pendula). Piros hajtású, piramis koronájú változata is gyakori (L: Salix alba britzensis). Mind gyökérről, mind tuskóról jól sarjadzik, ezért sarjerdőként kezelik. Magról csak friss-nyers öntéseken újul, ha állandó nedvességet kap. Magja apró, hamar elveszti csíraképességét. Inkább dugványról szaporítják. Sárga vesszejű változatát (L: Salix alba vitellina „aurea”)  fonóvesszőnek fűztelepekre telepítik. (BL:EVFL)

fehérhárs (L: Tilia argentea ssp. petiolaris) - Az ezüsthárs egyik alfaja. Főként termése alapján különböztetjük meg az ezüsthárstól; a fehérhárs termése ui. hosszában barázdás, az ezüsthársé viszont, alig bordás. (BL:EVFL)

fehérhere (L: Trifolium repens) - Jelentése: fehér pillangós virágú, szálas takarmánynövény. Jellemző kapaszkodó, kúszó tulajdonságára utal tudományos fajneve (L: reptare ’kúszni’). A magyarban is nevezik kúszóherének. Másik társneve a lódihere. Virágai szép tiszta fehérek, innen a neve. Az illatos virágok tojásdad fejecskében ülnek. Nitrogénkedvelő, gyakori növénye a réteknek, legelőknek, marhajárásoknak. Termesztik is. A vörös- és fehérhere, a korcslóhere, a homoki és a komlós lucerna, a baltacim, a nyúlszapuka és a pázsitfüvek keveréke kitűnő takarmány. A here önállóan is állhat a lucerna neveként (1781: herefüvek; here ’lucerna’, ’lucerna’. (RJ:NE)

fehérítés - Az elejtett vad fejdísze koponyarészeinek trófeához illő vegyszeres kikészítése. (Eö:VNy)

fehérítés - 1: A papírgyártás egyik művelete a cellulóz fehérítése. A művelet lényege a színező kísérő anyagok lebontása, ill. átalakítása. (BL:EVFL)

2: Faáru fehérítése. Ez általában csupán a fa felületére terjed ki. Ezzel az eljárással a fában levő színező anyagot valamilyen vegyszerrel elroncsoljuk. Száraz és nedves eljárással végezhető. (BL:EVFL)

fehérkarmú vércse (L: Falco naumanni; D: Rötelfalke) - Csak Dél-Európában költ. Összetéveszthető a vörös vércsével. (VL)

fehérkarmú vércse (Syn: kis vércse; L: Falco naumanni) - Déli faj, a század elején Dunántúlon még fészkelt. Bogarakát és békát, gyíkot eszik. Vonulása idején, augusztus-szeptemberben fordul elő. (BL:EVFL)

fehérkarmú vércse (L: Falco naumanni; GB: Lesser Kestrel) - Ritka kóborló Magyarországon, a XX. század elejéig kis számban még költött hazánkban. A hazai állomány összeomlása összefüggésbe hozható egész Európára jellemző állomány-csökkenésével. Mivel a múlt század közepéig időnként költött egy-egy pár hazánkban, teljesen nem zárható ki újbóli megtelepedése. A kóborló egyedek védelme elegendő, a faj hazai védelme nem követel meg speciális intézkedést. Vonuló madár, a telet Afrikában tölti. Dél-Európában, Észak-Afrikában, Kis-Ázsiában valamint a Közel-Keleten, nagyrészt emberi településeken költ. Telepesen költ, ami az általában territoriális sólyomalkatúaknál kevés fajra jellemző. Általában sziklapárkányokon és épületek zugaiban, fülkéiben költ, fészket nem épít. Ha nincs elegendő fészkelésre alkalmas hely, előfordul, hogy nem alakul ki telep. Időnként varjúfélék fészkét is elfoglalja. Fészekalja 3-6 tojásból áll, a kotlás 28-29 napig tart a fiókák 28-30 naposan hagyják el a fészket. Főleg rovarokat zsákmányol, a nagyobb sáskák és szöcskék dominálnak táplálékában, de bogarakat, gyíkokat, kisemlősöket is elejt. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 ft. (MME)

fehérkarmú vércse (L: Tinnunculus naumanni) - Valamivel kisebb, mint a vörös vércse. Háta sötétebb és egyszínű. Fő ismertető jele: fehér karmai. (K:MVK)

fehérmenyét - Téli bundájú,fehér színű, télikabátos hermelin. (Sz.Zs.)

fehérre csiszolni - A szarvasfélék hímjeinek tevékenysége, amikor agancsaikat fákhoz, bokrokhoz fenik, amíg azok ágvégei lassankint fényes fehérre, világos csontszínűre csiszolódnak úgy, hogy szinte világítanak. Ezért a szarvasnál az ilyen virító ágvégeket gyertyának, az agancsot pedig gyertyásnak is nevezzük. A szép, fehérre csiszolt ágvégek az agancsbírálatnál ponttöbbletet jelentenek. (Eö:VNy)

fehérre hántott, dörzsölt, hántolt vagy kérgelt - Az olyan fa 1: Amelyiknek törzséhez a szarvas és a dámbika vagy az őzbak tisztítás céljából vagy üzekedéskor erőpróbából az agancsát fente, és annak kérgét jó darabon leverte, amitől a seb a fán messziről fehérlik. Előfordul, hogy ilyent a vaddisznó is okoz agyarával. A négy adott szó egyenértékű. (Eö:VNy)

2. Fehérre hántolt vagy hántott az a fa, mely a szarvasok kéreghántásának lett áldozata. (Eö:VNy)

fehérszemű réce - Cigányréce (L: Aythya nyroca) (ÁN)

fehértölgy (L: Quercus alba) - Atlantikus észak-amerikai faj. Hazánkban csak parkokban, telepítve fordul elő. 30 méter magasra növő, szép alakú faj, amely a kocsánytalan tölgyhöz hasonlít leginkább. Kérge világosszürke, majdnem fehér, cserepei lemezesek. Levelei megnyúlt, visszás tojásdadok, nagyok, 3-5 karéjúak, az öblök mélyek, fonákuk fiatalon finom molyhú, később kopasz, fehéres zöld. Őszi lombszíneződése élénkvörös. Makkja tojásdad, igen világos, majdnem fehér színű, megnyúlt csúcsú, kupacspikkelyei megvastagodtak, ezért kupacsa rücskös. Termőhely iránti igénye nem nagy, szárazabb és nedvesebb, sőt időszakosan vizes termőhelyeken is tenyészik. (BL:EVFL)

Feistmantel Rudolf - Az 1807. évi alapítással Selmecbányán felállított Erdészati Tanintézet tanára. Nagynevű utódjának nyomdokán járt a későbbi erdésztanár, aki igen nagy teret szentelt a vadászat tudományának, rendszerezte a vadfajokat, használati, felhasználhatósági értékük szerint. (VL)

fej - 1: (D: Haupt) A): A csülkösvad feje. B): A kapitálishoz hasonló előtag a német nyelvben (pl. szarvasbika, vezérbika). (VL)

2: (D: Kopf) - Szó szerinti értelmezés alapján speciálisan a gímszarvasoknál az „agancsévjárat” értelmezésében használják. (A magyar vadásznyelvben nem használatos.) Az agancsképződés a 2. életévben kezdődik (fiatal szarvasbika az 1. aganccsal az 1. fejről), a harmadik életévében tolja az agancsot a 2. fejről és így tovább. Példa: egy „szarvas a 10. fejről” 10 éves, ill. a 11. életévében jár. (VL)

fejdísz - Az őz agancsa. (DM:AV)

fejdísz (D: Kopfschmuk) - Szarv, agancs, trófea. (VL)

fejdísz, fejék - Megkülönböztető, megbecsülést kifejező elnevezése a vadász szemében nagy értéket, szépséges díszt, éket jelentő minden fejen viselt „fegyvernek”, agancsnak, szarvnak. A madaraknál lehet ez bóbita stb. tolldísz. (Eö:VNy)

fejes - Nyakas, akaratos, nehezen szoktatható eb. (K:MVK)

fejes gébics - Kis őrgébics. (MÁSZ)

fejes káposzta (L: Brassica oleracea convar. capitata; D: Merkstammkohl) - A káposzta egyik fajtája a Brassica nemzetségből, a keresztesvirágúak családjából. Fő- vagy köztesterménynek vetik (csak nagyon korán betakarítandó főtermés után, legkésőbb július második felében lehetséges). A fejes káposzta nagyon vízigényes, laza talajra nem alkalmas. Mivel nagyon jól tűri a fagyot (-12 oC-ig), hideg téli időben is betakarítható. A vadföldekbe főleg magkeverékként vetik. Emellett igen jó fagytűrő tulajdonsággal bír, úgyhogy a vad részére vegetáció szűkében is mint friss takarmány áll rendelkezésre. ültetése és tisztavetése csak kerítés mellett eredményes, a ráfordítás a majdnem állandóan emelkedő hozam következtében kiegyenlítődik. (VL)

fejesbagoly - Macskabagoly. (MÁSZ)

fejék, fejdísz - Agancs. (K:MVK)

fejlövés - Bár nagyvadat a disznó kivételével ritkán lövünk fejbe, mégis meg kell említeni, hiszen „belehibázhatunk” a fejbe is. Ha az agykoponyát érte a lövés, a vad tűzben rogy, ritkán vergődik, azonnal elpusztul. Ha nem éri az agyat, csak az állkapcsokat, akkor az összeesés után szédelegve ugyan, de lábra kap. Menekülés közben is lőjük, mert nyomorultul éhen-szomjan vész az ilyen vad. Habos, nyálas, csont- és fogszilánkos vért találunk a rálövés helyén. Esetleg az agyrázkódás miatt hányadékot is. Hagyjuk megfeküdni, és igyekezzünk első sebágyában, halkan megközelítve meglőni. Ha lövésünk a nyakcsigolyát törte, a vad tűzben rogy, a halál azonnal beáll. A vad elejtésének az a „leghumánusabb” módja, ekkor szenved a legkevesebbet. (VSzT:VGy)

fejlődés (D: Entwicklung) - 1: Evolúció (törzsfejlődés), a fajok kialakulása, a fejlődési folyamatok nem fordíthatók meg. Az elődök állapotának vagy formáinak haladása, amely állandó sort képez. Az élővilág fokozatos kialakulása egyszerűbb formájából. (VL)

2: Egyedfejlődés, az embrió fejlődése a megtermékenyített petesejtből, amelynek során többé-kevésbé időben lerövidítve megismétlődik az evolúció folyamata. (VL)

fejlődési rendellenességek (D: Mißbildungen) - Már embrionális állapotban keletkező fejlődési rendellenesség, amely minden szervben lehetséges. Leggyakoribbak a kettős képződmények pl. a fogazatban. Rendellenes sejtosztódás következtében az embrióképzés szakában keletkeznek, amikor az érintett sejteknek még megvan a képességük többé-kevésbé komplett szerv kialakításához. Többnyire örökölhetők, ilyen eset pl. a szarvas aprószeműsége (L: mikrophthalmia), amely A-vitamin-hiányos táplálkozás következménye is lehet. Egyéb fejlődési rendellenességek a törzsfejlődés különböző szakaszaira vezethetők vissza, az őz felső állcsontjában pl. a szemfog megjelenése. A sérülésekből eredő rendellenes szervképződmények nem sorolhatók ide. Nem tekinthetők rendellenességnek az egypetéjű ikrek. (VL)

fejlődőképes - Az olyan, főleg agancsot viselő vad szakmai minősítése, amelyiknek külsőleg is látható jó tulajdonságai vannak, s arra engednek következtetni, hogy leginkább az agancsa a következő években a jelenleginél jobb lesz. De ugyanígy megmutatkozhatnak az egyed rossz tulajdonságai is, amik viszont fejlődésképtelenségre vallanak. (Eö:VNy)

fejsze - Acélból készült, fanyelű, ékhatás alapján, sújtásban működő faragó- és hasító eszköz. Erdőben alkalmazott formái: 1. Döntőfejsze - Alkalmazási területe hajkolás, gallyazás, göcsözés, gyűrűzés, kérgezés, tisztítás. 2. Gallyazó-fejsze (Syn: Harzi-fejsze). Alkalmazási területe az 5 cm-nél vékonyabb gallyak levágása, göcsözés, gyűrűzés, kérgezés és tisztítás. 3. Hasító-fejsze (Syn: debreceni-fejsze). Elsősorban tűzifa hasításnál használják. (BL:EVFL)

fejszefogás - A fejszenyélnek a munka megkívánta legcélszerűbb tartása a kézben. Változatai: 1. Csúsztatott fogás. Egyik kéz állandóan a fejsze nyelének végét markolja, a másik a fejsze felemelése előtt a nyélen felcsúszik a csúszásgátlóig, majd sújtás közben visszasiklik a nyél végét fogó kézhez. A fejszét sújtással megegyező síkban emeljük fel. 2. Rögzített fogás. Az egymás mellett levő két kéz a nyél végét markolja, és nem mozdul el sem a fejsze felemelésekor, sem a sújtáskor. A fejszét köröző mozdulattal emeljük fel. (BL:EVFL)

fejszenyél - A fejsze fontos alkotórésze. Készülhet egyenes, egyszer vagy kétszer görbe alakban főleg gyertyánból. Felhasználható fafajok még a kőris, bükk, akác, nyír, tölgy, barkócaberkenye. A fejszenyélnek szilárdnak, rugalmasnak és keménynek kell lennie. Készítéséhez az fiatalabb fatörzsek a legmegfelelőbbek. A görbe nyelek bütyökben végződnek a szerszám biztosabb fogása érdekében, a fejsze felőli vég az ún. nyeregrész. A nyélnek a fejszébe való beerősítése fa vagy vasékekkel történik. (BL:EVFL)

fejteni - Lefejteni, a lelőtt nagyvad bőrének lehúzását mondjuk így, annak csuháját ugyanis lefejtjük, és nem nyúzzuk le. Vadászelődeinknek volt erre még egy szép kifejezésük, ők a szarvas csuháját: lesútolták. (Eö:VNy)

fejtrágyázás (D: Kopfdüngung) - A már kézmagasságúra növekedett növényeket további növekedésre serkenti, az állóképességet növeli. (VL)

fekete áfonya (L: Vaccinium myrtillus) - Törpecserje. Az őzeknek, szarvasoknak fagytűrő leveleivel nyújt téli takarmányt. (VL)

fekete fahangya (L: Lasius niger; D: Gartenamaise) - Gyakori, kicsi - a kertekben, földek, rétek mezsgyéin, erdei utak szegélyein. A bolyt a fölben építi, vagy akár 50 cm magas föld-dombocskákat készít. A viszonylag nagy bábok a fogoly- és fácáncsibék értékes táplálékai, a nyaktekercs legfontosabb élelme. (VL)

fekete gólya (Syn: erdei gólya; L: Ciconia nigra; D: Schwarzstorch) – Fekete, enyhén fémfényű, a has és a farokalj fehér, a csőr és a láb piros. Közép-Európa keleti részétől Kelet-Ázsiáig megtalálható költöző madár; Közép-Európában az elhagyott erdős területeken rak fészket; igen ritka költőmadár. (VL)

fekete gólya (L: Ciconia nigra) - Jelentése: kisebb, nagyrészt fekete tollú gólya madár. 1786-tól adatolható az elnevezés. 1793-ban Grossinger közli a barna-gólya és az erdei gólya terminust is, a fiatal gólyák barnás tollazata, illetve a fészkelőhelyek alapján. Az utóbbi a D: ,Waldstorch (Brehm) tükörfordítása. A madár fekete gólya nevét onnan kapta, hogy majdnem teljesen fekete, csak a hasa fehér, csőre, lába és szeme környéke vörös.

A névadási szemlélet háttere más nyelvekben is hasonlóan a színe volt; L: szaknyelvi Ciconia nigra (L: ciconia 'gólya' és L: niger, nigra, nigrum 'fekete'), D: Schwarz, storch; GB: black stork; FR: cigogne noire; I: cicogna nera, ESP: cigüeña negra.

A fekete gólya a gólyaalakúak rendjébe, a gólyafélék családjába tartozó faj. Nyugat-Európában csak Spanyolországban és Portugáliában fordul elő, kelet felé azonban elterjedt egészen Észak-Kínáig, síkságon és hegyvidéken egyaránt. Elsősorban a vizes élőhelyek közelében elterülő erdőket kedveli. Fontos számára a háborítatlanság. Augusztusban ártereken, holtágakban gyülekezik, sokszor a gémekkel alkot egy csapatot. Közép, és Dél-Afrikában telel ki, majd április elejére érkezik vissza Európába. Magyarországon kis állománya él és költ a Hanságban, a Vendvidéken, az Őrségben és a Szigetközben, a Felső-Tisza vidékén, a folyókat kísérő erdőkben. (RJ:ÁE)

fekete gólya (L: Ciconia nigra; GB: Black Stork) - Gyakoribb, kultúrakövető rokonával szemben, a fekete gólya a zárt, zavartalan erdők fészkelője, jóval ritkább is. Állománya szerencsére nő, ami fészkeinek ismeretével és zavartalanságuk biztosításával hozható összefüggésbe. Az ismert fészkek közvetlen környékén szabályozni kell az erdészeti tevékenységet. A faj hosszútávú fennmaradását csak egy, a jelenleginél természetközelibb erdőgazdálkodás biztosíthatja. Mesterséges fészekalap kihelyezése megfelelő élőhelyen segítheti a párok megtelepedését. Fontos feladat a több éve azonos helyen sikeresen költő párok fészkeinek megerősítése, amennyiben az azt tartó fa károsult. Afrikában telel, nagy csapatai figyelhetők meg amint fő vonulási csomópontjuk, a Boszporusz felett elhagyják Európát. Több más országhoz hasonlóan nálunk is színes gyűrűvel jelölik a fiókák jelentős részét, így nagy mennyiségű adatot szolgáltatnak kutatásukhoz, ami védelmüket szolgálja. Eurázsiában és Afrikában fészkel. Hazánkban legnagyobb állományai ártéri erdőkben találhatók, de idős bükkösökben és más nagy kiterjedésű, viszonylag zavartalan erdőkben is előfordul. Fészkét öreg fák magasan lévő elágazásaiba építi. A fészek megközelítéséhez berepülő folyosóra van szüksége, ezért azt sokszor erdészeti utak közelébe építi annak ellenére, hogy zavarásra érzékeny faj. Sok pár költ sziklapárkányokon is, de ez Magyarországon nem jellemző. Viszonylag nagy gallyfészkébe 3-5 tojást rak, évente csak egyszer költ. Körülbelül 35 nap kotlás után kelnek ki a fiókák. Több mint két hónapig a fészekben nevelkednek, ezután július táján repülnek ki. Erdei patakokban, időszakos elöntésekben, holtágakban, tavak mentén és nedves réteken vadászik. Tápláléka halakból, kétéltűekből, hüllőkből, kisemlősökből és rovarokból áll. Hazai fészkelő-állománya 380 - 420 párra tehető és növekedést mutat. Hazánkban rendszeres fészkelő, március-október hónapokban előforduló. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 ft. (MME)

fekete gólya (L: Ciconia nigra) - Barna vagy erdei gólya. Főszíne feketés barnászöld. Megjön március-áprilisban, elköltözik szeptemberben, 3-5 fehér tojást rak. Káros, pusztítandó. (K:MVK)

Fekete István (1900-1970) - A negyvenes évek elején került a Földművelésügyi Minisztériumba, ahol a maradi vadászati gondolkodás ellen harcolt. Írói fejlődését elsősorban Kittenberger Kálmán egyengette, de irodalmi lapok is szívesen közölték írásait. Igazi alkotókészsége az ötvenes évek első felének kényszerszünete után bontakozott ki. Vadászati, természeti írásai között jelentős szerepet játszanak ifjúsági regényei is, amelyekkel hozzájárult az ifjúság érzelmi kultúrájának fejlesztéséhez. (VL)

Fekete István (Gölle, 1900. január 25. - Budapest, 1970. június 23.) - Író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002 decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei.

Fekete István 1900. január 25-én, a Somogy megyei Göllén született Fekete Árpád tanító, iskolamester és gazdálkodó és Sipos Anna első gyermekeként. Az akkori kor szokásának megfelelően keményen nevelték. Az elemi iskola első négy évét (1906–1910) szülőfalujában végezte el, az ötödik évet már Kaposváron kezdte el, ahová egy év múlva a család is elköltözött. Első „vadászélményeit” már nagyon fiatalon (körülbelül 3 éves korában) szerezte, ahogyan a Ballagó idő című életrajzi regényében is említi. Számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002 decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei. (W:VSzT)

Fekete István (Gölle,1900. január 25. -Budapest, 1970. június 23.) - Agrármérnök, író. A Magyaróvári Akadémián szerzett okleveles gazdász diplomát 1926-ban. 1926-1929 között a bakócai gróf Majláth birtokon dolgozott segédgazdatisztként, majd 1930-tól Ajkára költözött, ahol Nirnsee Ferenc uradalmában lett vezetőgazdatiszt. 1931. május 20-án jelent meg első írása a Nimród Vadászújságban, ettől kezdve a lap egyik vezető munkatársává vált. 1940-ben a Kisfaludy Társaság a tagjai sorába választotta.1941. májusában a Földművelésügyi Minisztériumban kapott előadói beosztást, ezért Budapestre költözött a család. Közben sorra jelentek meg regényei. A háború után elvesztette állását, alkalmi munkákból éltek. Nyugdíjazása előtt a kunszentmártoni Halászmesterképző Iskolában tanított. 1954-től rokkantnyugdíjasként, hiszen közben fél szeme látását elvesztette - csak az írásnak szentelte mindennapjait. Életében 28 kötete jelent meg, sok-sok kiadásban, közülük több külföldön. Egyéb írásainak száma meghaladja a 600-at; egynegyedük Kittenberger Nimródjában jelent meg. Fekete Istvánban, az íróban a természet és a vadászat ügye szépirodalmi szintre emeléséne halhatatlan apostolát tiszteli az utódok. (FS:MVE)

Fekete István (1900-1970) - Író volt és vadász. A Somogy megyei Göllén született, 1918-1926 között katonáskodott, miközben tanult, majd előbb a babocsai Mailáth-birtokon volt segédtiszt, aztán az ajkai Nirnsee-uradalomban gazdatiszt. Megnősült, írogatni kezdett. Ez irányú tehetségét Kittenberger Kálmán fedezte fel, de hamarosan a Nimród Vadászújságon kívül más lapok is méltányolták. Könyvei jelentek meg, a második világháború előtt családjával Budapestre költözött. A Rákosi korszakban sokáig nem juthatott szóhoz, alkalmi munkákkal tengette életéi. 1955-ben rehabilitálták, attól fogva újra írhatott, regényei - igaz, „ifjúsági irodalom” címkét rásütve - akadály nélkül megjelenhettek. Életművének ma is sokmilliós az olvasótábora. (K:VL)

fekete kánya (Syn: barna kánya; L: Milvus ater Gm.) (DM:AV)

fekete lőpor (D: Schwarzpulver) - Vagy füstös lőpor. A modern nitróporokkal együtt a lőporokhoz tartozik. Ma már a töltényekben alig használják, de az elöltöltős fegyverek nosztalgikus felvirágzásának korszakát éljük. (VL)

fekete medve - Hangyász-medve. (K:MVK)

fekete norvég elkhund (GB: Norsk Elghund Sort, Norsk Elghund Black) (W:KT)

fekete nyár (L: Populus nigra; D: Schwarzpappel) - A ligeterdők fája. Optimális növekedéséhhez fontos a talajvíz. Nem érzékeny az árvízre. Gyorsan nő, könnyű, szívós fája van, de nem értékes. (VL)

fekete réce - Bukó réce. Állati eredetű tápláléka, kagylók, csigák, rákok, vízi bogarak és álcáik után mély vizekbe is lebukik és általában felszín alatt élő szervezetekkel táplálkozik. Hátsó ujjának úszólebenye jól fejlett. Húsa olajos, mocsárízű. (BL:EVFL)

fekete réce (D: Trauerente) (VL)

fekete réce (L: Melanitta nigra; GB: Black Scoter) - Kis számban rendszeresen átvonul Magyarországon, áttelelése sem ritka. Október és április között lehet megfigyelni nagyobb vizeinken, főleg magányos egyedeit. Télen sokszor más északi récék társaságában mutatkozik. Európai állománya stabil, a nálunk megjelenő egyedek kíméletén, valamint a vizes élőhelyek természetvédelmi szempontokat is figyelembevevő kezelésén túl nem szükséges egyéb intézkedés. Északi réce, Eurázsia és Amerika tundra övének területein él, de télen délebbi területeken is megjelenik. Tavak, lápok mentén költ, fészkét cserjék takarásában alakítja ki. Tojásainak száma 6-10, a tojó egyedül kotlik 30-31 napig. A fiókák 6-7 hetes korukban válnak önállóvá. Csigákkal, kagylókkal, rákokkal, kevés növényi anyaggal táplálkozik. Védett, természetvédelmi értéke 50 000 ft. (MME)

fekete réce (L: Melanitta nigra) (ÁN)

fekete réce - Nálunk nem költő, csak hazánkon átvonuló bukóréce. (Eö:VNy)

fekete réce (L: Oedemia nigra) - A homlok elején feltűnő csőrbütykök. Színe fekete Csőr fekete. Evezők zöldesfeketék. Nálunk nagyon ritka. (K:MVK)

fekete róka - Oroszország északi vidékein található. Egyetlen fekete rókabőr 200-300 rubel. (DM:AV)

fekete róka - Sötét színárnyalatú róka. (K:MVK)

fekete sas (D: Schelladler) (VL)

fekete sas (Syn: nagy békászó sas; L: Aquila clanga) - Öregjei mély barnák. A fiatalok feketés-barnák, minden tollukon sárgás szegéllyel vagy cseppalakú folttal. Márciusban és októberben vonuláskor mutatkozik. Erdélytől Kamcsatkáig terjedő területen fészkel. (BL:EVFL)

fekete sas (L: Aquila clanga; GB: Greater Spotted Eagle) - A békászó sast helyettesíti Európa keleti részén, attól valamivel nagyobb. Magyarországon tavasszal és ősszel vonul át. Néhány példány rendszeresen nálunk telel, ezek évről évre visszatérnek ugyanarra a vidékre (Kis-Balaton, hortobágyi Elepi-halastavak, Nyirkai-hany). Vonuló madár a telet főleg Ázsia déli részén tölti. A nálunk megfigyelhető madarak az elterjedési terület nyugati részéről érkeznek hozzánk, ezeknek az egyedeknek a védelme azért is fontos lehet, hogy esetleg elősegítsük a faj nyugati irányú terjedését. 1965-ben a Hanságban leírták költését. Hozzánk legközelebb Lengyelországban költ, keletre az Amurig terjed, fészkel még Pakisztánban, Indiában és Bangladesben is. Élőhelyigénye kisebb rokonáéhoz hasonló, erdei élőhelyeket népesít be, de nyílt vadászterületekre is szüksége van. Más sasokhoz hasonlóan nagy fészket épít gallyakból. A fészek belsejét száraz fűvel béleli, zöld ágakkal díszíti. A tojó általában két tojást rak, de legtöbbször csak egy fióka nevelődik fel, mert a nagyobb fióka megöli testvérét. Táplálékában a rágcsálók dominálnak, de madarakat, hüllőket, békákat és rovarokat is fogyaszt. Hazánkban rendszeres vendég, március-április és október-november hónapokban fordul elő, esetenként áttelelhet. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 ft. (MME)

fekete sas - Hazai ragadozómadár fajunk. Színváltozata a sárga sas. (Eö:VNy)

fekete varjú - Újabban kártékonynak ítélt, és többek szerint néha fészekrablásban is ludas a vetési varjú, amelynek több népies neve is van, úgy mint fekete, pápista varjú, azonkívül sokan nevezik helytelenül kányának vagy fekete kányának is. Vadász azonban ilyen biológiai tévedésbe nem eshet, neki tudnia kell, hogy a kánya (barna és vörös) merőben más madárfaj, az a ragadozó madarak védett családjába tartozik! A vetési varjú varjútanyákon, hatalmas telepekben társasan fészkel. E hasznos rovar- (hernyó) pusztító túlszaporodása miatt ott sok kárt okoz a mezőgazdasági terményekben is, s télen, ahol többezres csapataik megtelepszenek, ott nemcsak a vadetetőket fosztják ki, hanem szerte a határban percek alatt bekebeleznek minden elszóródott magot, terményt, amely pedig hosszú ideig szárnyasvadjaink téli természetes élelme lehetne. (Eö:VNy)

fekete-cser mosómedvekopó (GB: Black and Tan Coonhound) - Amerikai fajta. Az angol véreb és az amerikai rókakopó keresztezéséből tenyésztették ki. Elég nagy termetű, kellemes megjelenésű kutya. Okos, energikus, meglehetősen agresszív, de gazdájának szót fogadó kutya. Speciális feladatra, mosómedve-vadászatra tenyésztették ki, de szarvasra, medvére és oposszumra is vadásznak vele. (W:KT)

fekete-cser mosómedvekopó kutya - Vadászkutya az Egyesült Államokból. Remek orra és az átlagosnál erősebb vadászösztöne van. Ha érdekes szagot érez, hajalmos rögtön a forrás keresésére indulni. Elég független és szívós. Nagyon értelmes fajta, és szereti, ha mindig van mit csinálnia. Figyelemmel kíséri, mi történik körülötte, és meglehetősen éber is. Ha valami veszélyt érez, kiereszti mély, lenyűgöző hangját, ha pedig a gazdáját fenyegeti veszély, habozás nélkül a segítségére siet. Ez a kutya általában jól kijön fajtársaival. A macskák és egyéb háziállatok társasága az eb vadászösztöne miatt már bonyolultabb helyzetet idéz elő. Nagyon értelmes fajta, igen sok mindenre megtanítható. Független természetéből adódóan azonban soha nem fog szolgai módon viselkedni a családdal. Elég nagy a mozgásigénye. A mosómedve-vadászathoz nagyszerűen ért. Érdemes lehet nyomkeresési és cleanboot-képzésre is járatni. (W:KF)

fekete-erdei kopó kutya (D: Wälderdackel, schwarzwälder bracke) - A térség jellegzetes kopója. Tisztán munkára tenyésztett típus, amelynek küllemét a használhatóság határozza meg. A nyomhanggal vadászó kutyát kajtatásra, kotorékvadászatra és lövés utáni keresésre használják nyúl-, róka-, vaddisznó- és őzvadászaton. Nagyon szorosan kötődik a vezetőjéhez. Marmagasság: kanok 35-40 cm, szukák 30-37 cm. Súly: kanok 15-25 kg, szukák 10-20 kg. A sötét színeket előnyben részesítik. Származási országa Németország, az FCI nem ismeri el ezt a kutyafajtát. (W:KF)

feketebodza (L: Sambucus nigra) (BL:EVFL)

feketedió (Syn: amerikaidió; L: Juglans nigra) - Észak-Amerikából telepítettél át Európába és hazánkba is még a XVII. században. Mint gyorsan növő, tetszetős kertészeti fa terjedt el parkokban és ligetekben. De nagyértékű faanyaga és gyors növekedése alapján már 80-100 év óta egyre több helyen állományszerűen is telepítik. Összes területe a hazai erdőterületnek kb. 0,5%-át éri el. Hátránya a szíjács elütő színe a geszthez képest. (BL:EVFL)

feketefejűség (L: typhlohepatitis; D: Schwarzkopfkrankheit; GB: blackhead) - Fertőző vakbél- és májgyulladás. Egy egysejtű (L: Histomonas meleagridis) által okozott parazitás megbetegedés, mely pulykák és fajdok, kevésbé a foglyok és a fácánok között okozhat veszteséget. Tünetei: a vakbelek gennyes - elhalásos - gyulladás következtében sárgás, sajtos anyaggal telítődnek; a kerek, sárga gócok mélyen a májba nyúlnak. Dimetridazollal (Emtryl) való gyógykezelése hatásos. Terjesztője többek között a Heterakis gallinarum, a fonálférgek egyik faja, amelyek ellen féreghajtó kezelésre is szükség van. (VL)

feketefenyő (L: Pinus nigra) - Nálunk nem honos. Hó- és zúzmaratöréstől gyakran szenved. Elegyetlen állományait nagyon veszélyezteti a tűz. (BL:EVFL)

feketefenyvesek - Hazánk erdőterületének mintegy 1,8%-át borítják, mindenhol csak telepített erdő. A feketefenyő jól viseli el a száraz, meleg termőhelyi körülményeket, ezért az alföldi homokon, valamint hegy- és dombvidékek mészkő- és dolomitkopárain úttörő fafajként jogosan telepíthető. Bizonyos körülmények között még természetes felújulásra is képes. Ugyanakkor előkészíti a talajt az értékesebb fafajok számára. (BL:EVFL)

feketegyűrű (Syn: sörgyefa; LAcer tataricum) - Jelentése: a juharfával rokon cserje vagy kisebb fa. Szenczi Molnár Albert, Pápai Páriz Ferenc, Baróti Szabó Dávid szótárában nem szerepel. A Magyar Fűvész Könyvben bukkan fel 1807-ben jávor címszó alatt: feketegyűrű jávor ’Acer tataricum’. Diószegi Sámuel 1813-ban megjelent Orvosi Fűvész Könyvében feketegyűrű. Valószínűleg a gyűrű ’juharféle’ lehet az összetétel előtagja a sörgyefa névben. Somogyban a tatár juhar, Veszprémben a kányabangita neve. A népnyelvben a sörgyefán kívül csörjefa és gyüricske. A feketegyűrű összetételben a fekete színnév; a gyűrű pedig ’juharféle’ jelentésű. A színnév alapja az, hogy az ágak, a törzs héja fekete. A ’juharcserje’ jelentésű gyűrű a Magyar Oklevél-szótár adatai alapján már 1268-tól adatolható a magyar írásbeliségben: „Dumus que wlgo dicitur Gyrowbukur”. Ótörök eredetű szavunk, tatár (yirek, žirek), baskír (erek), csuvas (śirek) stb. megfelelői ’égerfa’ jelentésűek. Társneve a tudományos név fordításával a tatár juhar. A juharfa antik acer nevére vezethető vissza a latin nemzetségnév. Ez az egyetlen latin fanév, amely nem nőnemű, hanem – ismeretlen okból – semleges nemű volt. A régi galloromán akarnos, ófelnémet ahorn, görög akasztosz e szphendamnosz neveivel együtt az indogermán ak- ’hegyes’ gyökre vezethető vissza. A növénynév a hegyes levélszegélyekre utal. (RJ:NE)

feketekánya - Vetési varjú. (Sz.Zs)

feketenyakú vöcsök (L: Podiceps nigricollis; D: Schwarzhalstaucher) - Sokkal kisebb, mint a réce. Költőtollazata: fekete nyak, vörösesbarna oldalak. Egyszerű tollazata fekete-fehér. A táplálékban gazdag belső vizek költőmadara, egyes területeken hiányzik. (VL)

feketenyakú vöcsök (L: Podiceps nigricollis; GB: Black-necked Grebe) - Főleg április és október között figyelhető meg hazánkban, bár néhány példány rendszeresen áttelel be nem fagyó vizeinken. Rövidtávú vonuló, a telet a Földközi-tenger mentén és Kis-Ázsiában tölti. Európai állománya stabil, hazai költőhelyei védelmével a magyarországi állomány léte is biztosítható. A halastavakon költő párok esetében létfontosságú a halgazdálkodási munkák megfelelő ütemezése, a nyári lehalászások és tókaszálások mellőzése vagy késleltetése. Széles elterjedésű faj, Eurázsia, Afrika és Észak-Amerika jelentős részén költ. Hazánkban főleg az Alföld nagyobb kiterjedésű, sekély mocsarait, időszakos elöntéseit és halastavait kedveli. Telepesen fészkel, legtöbbször szerkők, dankasirályok vagy küszvágó csérek társaságában, de ismertek önálló kolóniái is. A többi vöcsökféléhez hasonló fészkét általában nyílt, de hínárnövényzettel sűrűn benőtt részre építi növényi anyagokból. Ide rakja 4-5 tojását, melyből a csíkos fiókák körülbelül 20 nap alatt kelnek ki. Az utódokat mindkét szülő gondozza, a család a vonulási időszakig együtt marad. Apró halakkal, ebihalakkal, vízirovarokkal, rákokkal, férgekkel táplálkozik. Jelentős mennyiségű növényi élelmet fogyaszt, ez főleg vízen úszó levelekből és magokból tevődik össze. Hazai fészkelő-állománya 300 - 1 100 párra tehető, s ingadozó trendet mutat. Hazánkban rendszeres fészkelő, április-október hónapokban előforduló, de egy-egy példány áttelelhet. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 ft. (MME)

feketenyakú vöcsök (L: Colymbus nigricollis) Fütyülő-, csicseri-, kis bujár. Felsőteste fekete, alsótest rozsdabarna. Megjön áprilisban. (K:MVK)

feketenyír (L: Betula nigra) - Csak kertekben vagy parkokban előforduló fajtaváltozata a nyírnek. Az asztalosiparban szívesen alkalmazzák. (BL:EVFL)

feketés (D: Schwärzling) - A szőrzet vagy tollazat öröklött fekete elszíneződése a túl sok fekete pigment lerakódása miatt. A melanizmus gyakran előfordul az őzek, a dámok és az üregi nyulak között. Ritkábban a zergék (szénzerge), szarvasok, nyulak, hermelinek között is. (VL)

fekhely (D: Lager) - A vad pihenőhelye, többé-kevésbé kikaparva, a vadfaj szerint fekvés, vacok. A vad fekvését biztonsági szempontokból választja (takarás, szélirány), időjárás (szél, napfény, hőmérséklet), valamint a legjobb terepen. Néhány vadfajnak revírjén/territóriumán belül több kedvelt fekhelye is van. (A tapasztalt vadász pl. tudja, hogy a különböző szélben és időjárási viszonyok között hol található a vad.) (VL)

fekhely, fekvés (D: Lager) - A vad pihenőhelye. (BK:VM)

fekhely - A legtöbb vadfaj rendes napi pihenőjéhez fekhelyet készít. A szarvas almot ver, a vaddisznó vackot túr, a nyúl is vackába fekszik. Sokszor csak az erdő lombalmára, fűre, vetésbe fekszik a vad minden fekhely készítés nélkül, de a havat rendszerint elkaparja maga alól vagy elolvad alatta és így jól látható fekhely képződik. Ebből fejlettségére is következtethetünk. (BL:EVFL)

fekhely (D: Lager) - Alom, vacok, nyúlfekés. (H:VM)

fekhely - Fekvés, a vad pihenőhelye hóban, avarban vagy füvön, ahol jellegzetes benyomatot hagy vissza. (K:MVSZGY)

fekhely - A szarvas, melyet rendes almáról elzavartak, egy idei bolyongás után újra leheveredik, de akkor nem ver almot magának, csak fekhelyet készít. (K:MVK)

fekszik - 1: (D:liegen) - A vadásznyelvben az apróvad rendes pihenőtartása, illetve általában valahol való tartózkodása. A nyúl a vackában  fekszik; a fácán és a fogoly a mezőn, a földön fekszik; a récék a nádban stb. A vaddisznó is fekszik a vackán, a többi csülkösvad csak akkor használatos kifejezés, ha (kivételesen) az oldalán fekszik. Akkor is, ha a vad kimúlt: „a szarvas fekszi” (amikor a lövés leteríti). (VL)

2: (D: halt) - A vadászkutyák tanításakor az angol „down” kifejezés megfelelője. (VL)

fekszik (D: liegt, liegt vor) - A fogolyfalka, midőn seregben egymás mellett ülve nyugszik; a tacskó a róka v. borzkotorékban a vad előtt. (H:VM)

fektetés - Elfektetés. Azt jelenti, mikor a vadászeb gazdája jelére (szó, fütty, sípjel vagy intés) lefekszik és fekve marad. A vadászeb idomításának egyik fontos alaptétele, ami a gyakorlatban sokszor bizonyít afelől, hogy gazdája ért-e a vadászeb idomításához. (Eö:VNy)

fektében lőni (D: im Lager) - A fekhelyében meglapult kis vadat onnan kilőni. (BK:VM)

fektében lőni (D: im Lager) (F:VMSZ)

fektében lőni - Nem méltó a vadászhoz a nyulat fektében, a vackából kilőni. Ez azonban nem vonatkozik golyólövésnél a nagyvadra, ill. a sebesült vadra sem, mert ez utóbbinál egyenesen kötelessége a vadásznak a beteg állatra akár fektében is mielőbb rálőni, hogy megváltsa kínjától. (Eö:VNy)

fektében lőni - A fekhelyében (vackában) meglapult kis vadat onnan kilőni. Tréfásan azt mondják erre, hogy sebes ültiben lőtte a vadat. (K:MVK)

fekü vizsla - »Hogyha fekű vizslánk, volna, foglyot bőven foghatna az madarásza. Póky Menyhért írja 1556-ban a nádornak. (Takáts S. Rajzok a török világból. III. 67.) (K:MVK)

fekücfa - Lábon elszáradt, kidőlt, erdei fa. (K:MVSZGY)

feküdj! (GB: down, Downlage; D: Haltlage) - Parancsszó vadászkutyáknak. Vadászkutyák betanításának alapvető fegyelmi gyakorlata, a messzebb, szabadon mozgó eb „megállítására”. A kutyának a parancsra (határozott hangjelzés: „Feküdj!” kiáltás és/vagy éles, csattanásszerű sípszó, továbbá messziről látható jelek: magasba emelt kar, hasra kell vágódnia, fejét az előre kinyújtott mellső lábakra kell fektetnie, és addig kell nyugodtan maradnia, amíg (kettős sípszóval vagy megfelelő „hozzám” vagy „gyere” kiáltással) vissza nem hívják. Azokat a kutyákat, amelyek ezt a gyakorlatot megbízhatóan végzik, biztosan vissza lehet tartani a vad nem kívánatos üldözésétől (nyúltisztaság) és a közúti forgalom veszélyeitől is megóvhatók; a „feküdj” begyakorlása az általános fegyelmet is erősíti. A gyakorlatban a parancs rövidítve hangzik el: „Fek!” (A feküdj közbeiktatása hatékonyabb, mint az elfutó kutyát közvetlenül visszafordulásra ösztönözni.) (VL)

feküdj! (D: lege dich, couche) - Parancs a vizslának, hogy lehasaljon. (H:VM)

feküfa - Öngyérülés vagy bármi más okból egy vagy több év óta kidőlt vagy letört, földön heverő fa. Műszaki felhasználásra általában alkalmatlan, ha fülled, ha fülled, ill. korhad, tüzelésre is csökkent értékű hulladékfának is nevezik. (BL:EVFL)

feküsznek - A páronkint vagy csapatban együtt levő foglyokról azt mondjuk »feküsznek«, p. o. vetésben, burgonyában stb. (DM:AV)

fekvés - Az őz heverőhelye »fekvés«, ennek kitisztítása a mohától és lombtól, mielőtt »leheverednék« »alomverés«, »almot ver«.

fekvés - Kis mélyedést, melyet a nyúl a földbe kapar, hogy abban meghúzódjék »vacok«- nak, »fekvés«-nek nevezik s ebben »meglapul«, midőn vackában nagyon kicsire összehúzódik, hogy ellenségei elől lehetőleg elrejtőzzék, vagy ha a hajtásban menekülés közben barázdába, mélyedésbe, a magas fűbe vagy bokor alá igyekszik elbújni. (DM:AV)

fekvés - Azon kis, kerek mélyedést, melyet a foglyok a földben kaparnak, hogy abban összebújva, pihenjenek, »kaparás«-nak, »fekvés«-nek nevezzük. (DM:AV)

fekvés - 1: (D: Bett) - Csülkösvad fekvőhelye, ahol pihen és kérődzik. A fekvést a vad mellső lábaival a puszta földön vagy a hóban kaparja ki, magasabb növényzetben (réten, gabonában) a növényzetet fektében lenyomja. (VL)

2: (D: Auflage) - Fegyverismeret: fekve rátartás (lövészet). (VL)

fekvés - A vad pihenőhelye hóban, avarban vagy füvön, ahol jellegzetes benyomatot hagy vissza. (K:MVSZGY)

fekvés - 1. Vacok (nyúlé). (K:MVK)

2. Kaparás (fogolyé, fácáné). (K:MVK)

fekvés - Az erdőrészlet égtáj szerinti dőlését értjük fekvésen és azzal az égtáji jellel jelöljük, amely felé az esésvonal fut. (BL:EVFL)

fekvésbe veri magát - Hajnaltájt a nyúl. (K:MVK)

fekvése - A nyúlnak azon gödröcske, melyben meglapul; egyéb emlős vadnál vaczok, alom, heverés, üreg, lyuk, barlang nevet visel e fekhely. (BK:VM)

fekvést ver - Vackot túr a vaddisznó. (K:MVK)

fekvő gabona (D: Lager) - A szél vagy csapadék részben vagy egészben a földre nyomja a gabonát. Ez többnyire átnövéssel jár, és megnehezíti az aratást. A nem „állóképes” fajták, betegségek és helytelen trágyázás váltja ki. Szívesen keresik fel a tőkésrécék és örvös galambok (gyakran nagy csapatokban) szemezgetni; ezért ilyen helyeken eredményesen lehet vadászni rájuk (beszállás). A gabonában lévő csülkösvadra is eredményesen lehet sokszor vadászni - különösen őzbakra és vaddisznóra. (VL)

fekvő háló - A mezei nyúl élő befogására szolgáló olyan háló, amelyet a földön vonalban lefektetnek bizonyos szakaszokon. A befogók lehasalnak, a hajtók pedig a nyulakat a hálóvonal felé hajtják. Amikor a nyúl a háló elé ér, akkor a két, addig a földön rejtőző befogó ember hirtelen felemeli a hálót, amibe a nyúl belefut. (K:MVSZGY)

fekvőháló - Bizonyos esetekben eredményesebben alkalmazható. A földre fektetett hálónak a hajtással ellentétes oldalát a földhöz rögzítjük. A háló kezelői a megemelhető széle mellett fekszenek. A nyúl nem is látja a hálót (ez az egyik előny), bátran fut, mintha szabad terület állna előtte. Azonban mielőtt elérné a hálót, felrántják, illetve feltámasztják előtte. A nyúl beszalad alá, a háló másik végén pedig nem tud kimenni. A hajtás végeztével a nyulat ugyancsak ládázzák. A többi hálóhoz hasonlóan átállítva, a kontrahajtást is elvégzik. (VSzT:VGy)

 

fekvőhely - Vacok. Mind a nagy-, mind az apróvadnak fekvőhelye, vacka van a földön, amit sokszor gondosan, máskor meg csak hevenyészve kapar magának. A fekvőhely megjelölést többször az ideiglenes, míg a vacok névvel jelöltet az állandóbb, huzamosan használt pihenőhelyre vonatkoztatjuk. A tyúkidomú szárnyasvad fekvőhelyének a neve: kaparás. Nyelvtanilag is helyesebb, ha azt mondjuk, hogy a vadnak vacka, nem pedig azt, hogy fekvése van! (Eö:VNy)

fel se vette - A lövést (gúnymondat), a jól kézre jött s elhibázott vad. (BK:VM)

feladja magát- Felötlik, kigördül, kipattan, felugrik, kiszökik, kipenderedik a nyúl, ha az eb felveri, kiugratja, felszökteti, felüti. (K:MVK)

felagancsolni (D: aufhaben) (F:VMSZ)

felagancsolt (D: aufgesetzt, vereckt) - A rőtvad, midőn az elvetett agancs helyett az új ismét kinőtt. (BK:VM)

felagancsolt - És nem »felrakott« a szarvas-féle, ha agancsairól a háncsot letisztította, szóval az agancs már érett, kész. (K:MVK)

felavatás - Vadásszá avatni. (H:VM)

felágaskodik - Ágaskodó, fülelő mezei nyúl. (VE:MSzT)

felágaskodik (D: erhebt sich) - A medve, midőn hátulsó lábaira áll, hogy támadjon. (H:VM)

felágaskodik - Két lábra áll, talpra ál, a medve, ha támadni (vagy mint Földi János Természeti Históriaijában (1801) írja: Tsatázni a két hátulsó lábára áll, első lábaival nyomja ’s üti ellenségét). (K:MVK)

felágaz - Helytelen kifejezés, e helyett: »fára száll« v. »fára mászik«. (H:VM)

felágaz (hiúz, macska, nyest) (D: aufbaumen) (F:VMSZ)

felágazik - A szó a felgallyaz „szőrmés változata”. A nyest, vadmacska, hiúz felágazik, ha a fára kapaszkodik - márpedig ezt többször műveli, mint a terepfutást. (VE:MSzT)

felágazás - Macskafélék fákon történő elhelyezkedése. (K:MVSZGY)

felágazás - Helytelen kifejezés a madarak fára szállására. (BL:EVFL)

felágazik - A nyest, vadmacska, hiúz, ha fára kúszik. (K:MVK)

felágzik (D: aufbaumen) - A nyest vagy a vadmacska, ha fára mászik. (BK:VM)

felállítani - A vadászokat vagy puskásokat: hajtóvadászatok alkalmával belőlük puskásvonalat helyesebben vadászvonalat képezni másképp kell az apróvad-, és másképp a vaddisznóvadászatnál. Az előbbinél ugyanis sűrűbb térközökkel állítjuk fel őket, míg a másiknál egymástól jóval távolabb, mert a golyósfegyvernek nagyobb a hatósugara, egy-egy puskás azzal nagyobb területet tud elfogni, belőni. A lehajtandó terület másik felén pedig a hajtóvonalat állítjuk fel, ugyancsak más térközökkel az apróvad-, és mással a vaddisznóhajtásnál. (Eö:VNy)

felállítás - A hajtók indulási helyének, illetve a leálló puskások helyének kijelölése, megmutatása, a lőirányok és egyéb biztonsági intézkedések elmondása és a hely elfoglalása. (K:MVSZGY)

felállítási hely - Így nevezzük a vadászvonal vadászainak megjelölt helyét, amit fölvezetéskor mindegyik elfoglal, és amit a vadászat vagy a hajtás lefújásáig elhagynia nem szabad! (Eö:VNy)

feláramló szél (D: Aufwind) - Hegyi szél (D: Bergwind). A helyi termikus viszonyoktól függően a hegyekben napfelkeltekor a felfelé fújó hegyi szél a jellemző. (VL)

felberren - Felburran, felröbben a fogolycsapat. A háromszékmegyei vadász azért lövi felröptiben: burrantában a foglyot. (K:MVK)

felbontás - A zsigerelést vagy az apróvadnál a belezést megelőző művelet, amikor a lőtt vadat mindkét esetben felvágjuk!  Nem szerencsés, ha valaki ezt nagyvadnál feltörésnek nevezi, mert az a német kifejezés szó szerinti fordítása. (Eö:VNy)

felbontani (D: aufbrechen) - 1: Vágást tenni a nagyvad hasán, hogy azon a belső meleg kitóduljon és gázok bensőleg ne fejlődjenek. (H:VM)

2: A vad hasát a mellkasig felvágni. (H:VM)

felbontani - Feltörni, az elejtett szarvas, őz belső részét kiszedni. (K:MVK)

felborzolja - Felborzongatja az ingerelt vad a szőrét, tollát. (K:MVK)

felborzolja tollait - Berzenkedik, kakaskodik felborzolt tollal, leeresztett szárnyakkal, szétterpesztett faroktollakkal párzási időben a hím vadmadár, és így szökdécsel, tipeg-topog, teszi a szépet a nőstény előtt, hogy meghódítsa. De ugyanígy, felborzolt tollakkal berzenkedik akkor is, amikor vetélytársával összecsap. Egyes madarakra a berzenkedés nagyon jellemző, pl. a túzok. (Eö:VNy)

felbódítani - Azon földön számtalan darvak lévén akkoron, kiket éjjel felbódítván a had népe... (Kemény János írja 1635-ben) Takáts S. (K:MVK)

felbucskázik (Syn: bukfencet vet) - A vágtató nyúl, ha teste elejét lövés éri (Syn: karikát vág). A jól - elején - meglőtt, menekülő róka és a disznó is felbucskázik. (VE:MSzT)

felbukfencezik - Felbukik, felbucskázik, karikát vet, karikát vág. Ennyi kifejezésünk van arra, amikor futtában, az elején talált nyúl vagy más emlősvad (róka) a lövésre átbukik a fején. Előfordul ez a golyóval futtában lőtt vaddisznóval is, de más nagyvadnál kevésbé, mert mint tudjuk, azokra a biztos, és lehetőleg halálos találat érdekében futtában nem lövünk! (Eö:VNy)

felbukik - A nyúl fejbelőve »felbukik«. (BK:VM)

felbukik (D: stürzen) - Halálosan eltalált csülkösvad összeesik. (VL)

felbukik (D: stürzt im Feuer) - A főbe, vagy szíven talált s egyszerre agyon lőtt vad. (BK:VM)

felbukik (D: stürzt) - A vad lövés után. (H:VM)

felbukik - Felbukfencezik a sebzett vad. (K:MVK)

felbukni (D: im Feuer stürtzen) (F:VMSZ)

felbuktatni - Felhenteríteni, tűzben marasztalni a vadat. (K:MVK)

felburran - Felrebben, felröbben a fogolycsapat. A háromszékmegyei vadász azért lövi felröptiben: burrantában a foglyot. (K:MVK)

felcsahint - Elnyiffantja magát a kopó, ha nyomra akad. (K:MVK)

felcsap (D: abschlagen) - Az ütőrugó fesztelenítése, amikor az üres fegyverrel végzik, az elsütőbillentyű működtetésével, pl. billenőcsövű fegyvereket automata biztosítással, ejektorokat vagy a legtöbb félautomatát. Régebben az ütőrugó tehermentesítése is, különösen puffertöltények használatakor. A napjainkban használatos rugóacélok esetében már nem szükséges, sőt a felcserélés miatt (pl. rossz fényben) nem is tanácsos. (VL)

felcsap, felvág - Az erős szélben hajtott foglyokra mondjuk, amikor azok a szél szárnyán hirtelen a magasba emelkednek, felcsapnak, felvágnak az égre. De olykor szél nélkül is felcsapnak közvetlen a vadászvonal előtt a hajtott fácánok, ha van a vonal előtt ún. megemelő fasor vagy ha a „tűzkeresztségen” már átesett kakasok hirtelen megpillantják lent a rájuk leselkedő vadászt. Ilyen esetben megteszik ezt a húzó vadludak is. (Eö:VNy)

felcsap - Felvágódik a fogolycsapat, ha gyors hamarulattal a magasba száll. (K:MVK)

felcseperedik - Feliperedik, felidül a fiatal vad. (K:MVK)

feldarabolás (D: zerlegen) - Az értékesítésre szánt elejtett és megnyúzott vad szétbontása. (VL)

feldarabolják - Az elejtett vadat »feltörik«, »kizsigerelik«, »csuháját lehúzzák« és »feldarabolják«. (DM:AV)

feldarabolni (D: zerwirken) - Az elejtett vad húsát rendszeresen darabokra vágni. (H:VM)

Feldegg sólyma (L: Falco feldeggi) - Háta hamvasszürke, alsótest sárgásfehér, rozsdás árnyalattal. Csüdje sárga, szemei barnák. Nálunk fölöttébb ritka. Káros. (K:MVK)

feldegg sóIyom (L: Falco biarmicus; D: Feldeggsfalke, Lanner) - Dél-európai sólyomfaj. (VL)

felderítő - A libák által válogatott vetésen az előző napihoz képest történt legkisebb változást is észreveszik. Az ilyen vetést elkerülik, esetleg egy-két „felderítőt” küldenek ki. Ha ezek lövés nélkül térnek meg, a többség bátran leereszkedik a legelőre. (VSzT:VGy)

feldönteni (GB: pull down) - Rókát vagy nyulat annyi, mint a futam által kifárasztva elfogni. (BK:VM)

feldönteni - Rókát vagy nyulat a futam által kifárasztva elfogni (Bérczy.) (K:MVK)

felelet - Válasz a hívásra farkasvadászaton. (DM:AV)

felemelkedik (D: erhebt sich) - A medve, midőn a vadászt megrohanni akarva, hátulsó talpain felegyenesedik. (H:VM)

feléget (D: abbrennen, flämmen) - Elterjedt értelmetlenség - kora tavasszal a száraz növényzetet vagy nádast tűzzel megsemmisíteni. Sok talajon költő madár és fióka ilyenkor elpusztul.  A természetvédelmi törvények tiltják a felégetést, Magyaro.-on március 15.-e után tilos égetni. (VL)

felégetett területek (D: Brandflächen) - Mesterségesen, ellenőrzés alatt felégetett mocsári vagy réti területek, a nyírfajd biotóp-gondozására vagy a repülővad-legelőterületek létesítésére szolgálnak, - felégetett kultúrák létesítésére tipikus kultúrnövények a hajdinák (pohánkák).

felépítés (D: Gebäude) - Testfelépítés, a vadászebek megjelenése. (VL)

felfagyás (D: auffrieren) - Az őszi gabona gyökereinek elszakadása a fagy hatására, fő|leg nehéz talajokban. (VL)

felfalja - A róka zsákmányát nem fogja, hanem »ragadja« és nem eszi, hanem «felfalja«, midőn egerekre vadász »egerész«. (DM:AV)

felfalja - A ragadozó a zsákmányát. (K:MVK)

felfekszik - A futtában meglőtt vad a lövéstől azonnal elesik. (Régies kifejezés.) (K:MVSZGY)

felfelé fúrja magát - A fejbelőtt fogoly. (K:MVK)

felfigyel (D: verhoffen) - Mozgás közben megáll, fülét hegyezi. (VL)

felfogja - A vadász a gerellyel a neki rohanó vaddisznót. (K:MVK)

felfogni (D: abfangen) 1: A vaddal szembe szállva, azt dákossal elejteni (medvét, vaddisznót). (H:VM)

2: Idegen kopót füzérre kötni. (H:VM)

felfokozott életerejű - Bőgéskor a döhér bika felfokozott életerejű, rendkívül szívós vad. (VSzT:VGy)

felfrissítés - Ebtenyésztésnél, ha apaállatnak egy ugyanazon fajtához tartozó egyedet választunk ki. (K:MVK)

felfutás (D: auflaufen) - (A magyar nyelv nem ismeri ezt a kifejezést, nincs magyar szó a fogalomra.) A vaddisznó leszúrásának egyik módja szúró-, vágófegyverrel (disznólándzsa). A vadász a felé futó, támadó disznót a kitámasztott disznólándzsával várja, amelyet úgy irányít, hogy a disznó mellkasába elölről fúródjon. A módszer történelmi hagyomány, a nagyobb testű vaddisznó esetében csak akkor eredményes, ha a disznót erős kutyák (disznóskutyák) fogják és fékezik. Az akadálytalanul támadó disznók fejüket mélyen tartják, így ezzel a módszerrel nem szúrhatók le. (VL)

felfűzni (D: anleinen, ableinen) - Lefűzni, kopót, agarat, vezetékebet sat. pórázra, szíjra venni, vagy arról elbocsátani. (BK:VM)

felfűzni - Füzérre, aggatóra, aggatékra venni. Vadászat közben a lelőtt szárnyasvadat igyekszünk a befülledéstől megóvni, ezért nem gyömöszöljük azt soha egymás tetejére a hátizsákunkba, hanem kisebb terítékű vadászatnál, amit lövünk aggatóra fűzzük, s a füzért övünkre. hátizsákunkra csatoljuk vagy egy hajtó kezébe adjuk, hogy kezünk a további vadászathoz szabadon maradjon. (Eö:VNy)

felfűzni - Kopót, agarat vezetékre venni. (K:MVK)

felgalyaz - Ha a közelben szárazágú, magas fa van, akkor erre a ragadozók felgalyaznak, de csak akkor, ha nem nagyon sok varjú van a bagoly körül (uhuzás). (DM:AV)

felgalyaz - Késő ősszel és télen a ragadozó madarak egyes, a mezőn magányosan álló, fákra előszeretettel galyaznak fel. (DM:AV)

felgalyaz - 1: Helytelen kifejezés e helyett: »fára száll« - »fáramászik«.  (H:VM)

2: A galynak vagy véres galynak átnyújtása, a kalap mellé tűzése, midőn valakit vadásszá avatnak. (H:VM)

felgalyaz (a nagy szárnyas) (D: einschwingen) (F:VMSZ)

felgallyaz (D: aufbaumen) - Szőrmés vad, pl. nyest felmászik a fára, szárnyasvad (fácán) éjszakázó helyén a fára rászáll. Tréfásan a vadászra mondják, ha felmászik a magaslesre. (VL)

felgallyazás - 1: A fácán és általában több madárfaj óvatosságból róka vagy kóbor kutya elleni védekezésül alkonyatkor fára száll, azon elül, ott éjszakázik. (BL:EVFL)

2: Ragadozó madár is felül beszálló fájára. (BL:EVFL)

3: Gallynak vagy véres gallynak átnyújtása kalap mellé tűzés céljára vadásszá avatásnak ill. fővadelejtés elismerésének jelképéül. (BL:EVFL)

felgallyazás - Alkonyatkor a fácán hangos kakatolás közben felszáll valamilyen fa ágára. (K:MVSZGY)

felgalyazása szárnyasnak (D: anfussen) (F:VMSZ)

felgallyazik - A madár, ha fára száll. (K:MVK)

felgallyazni - Alkonyatkor a fácánok legtöbbje a terület fás ligetei felé húzódik, és ott mindegyik a maga megszokott éjszakázó- vagy beszállófájára telepszik föl nyugodni. A fákra a kakasok messzire hallható hangos kakatolással gallyaznak föl, és még akkor is kiáltanak néhányat, amikor ülőágukon már elhelyezkedtek. Vannak viszont olyan természetű fácánok is, különösen a fátlan, síkvidéken élők, amelyek sohasem gallyaznak föl, hanem éjszakáikat zsombékban, nádban, magas fűben töltik, amit elárul az ott hátrahagyott sok, kupacokba gyűlt fácántrágya. (Eö:VNy)

felgallyazó - Eredményt ígér a beszállófa közelében a les. A szürkületkor megszokott éjszakázó fájukra felgallyazó szarkát, tarkavarjakat lehet eredményesen puskavégre kapni. Persze estéről-estére a megmaradtak a zaklatás miatt más beszállóhelyet választanak. (VSzT:VGy)

felgerjedt - Üzekedni vágyó, sárló, megindult, árjadó, sárhoszó suta, melynek bikhatnékja van. (K:MVK)

felhajt (D: Umschlagen) – 1: Egy adott sűrű (beállóhely) teljes át- és körüljárása, hogy a vad tartózkodási helyét meghatározzák, vagy a csapázáskor, a vezetékmunka során annak megállapítása, hogy vajon elhagyta-e (és hol) a vad a sűrűt, illetve az egyébként átjárhatatlan terepet (előkerestetés).

2: A vadász „felhaltja” a vadat, ha a cserkelésen megkerüli, nehogy azt a „rossz széllel” elriassza. Megfordítva: „felhajtja” a vad is a helyet, ahonnan szimatot akar kapni (pl. a róka egy dögnél a területet, az őzbak a vadászt a hívásnál). (VL)

felhajt - Nem a vad felverésének szava, hanem a fölé hordó lőfegyveré. (VE:MSzT)

felhajt - Fenn hord a puska, melynek lövedéke a céltárgy fölött vág be. (K:MVK)

felhajtani - Felverni a vadat, Ősi, de mindmáig fennmaradt vadászkifejezésünk. Jelentése: hajtókkal, kutyákkal kiugratni a sűrűségből, a vackából a megbújt vadat, ami természetesen csak apróvadra, a nagyvad közül pedig kizárólag a vaddisznóra vonatkozik. (Eö:VNy)

felhajtva lőni - Golyóval tenni ily magasra vágó lövés: felhajtani. (BK:VM)

felhajtva lőni (D: werfen den Schuss) (F:VMSZ)

felhasítani -  A vadat szokták zsigereléskor, illetve a keményebb kanok az óvatlan kutyát (néha a vadászt). (VE:MSzT)

felhasítani - A verekedő vadkanok hasítják fel gyakran egymást, amit régen úgy mondtak: „egymás belét ontják”. Előfordul viszont az is, hogy kiváló fogós disznóskutyánkat is végzetesen felhasítja egy sokat próbált kan, ha ebünk „vérszemet kap”, és óvatlanul támad. (Eö:VNy)

felhasítják - A nyulat összefűzött lábainál fogva felakaszthassák »felhasítják«, végre bőrét lefejtik. (DM:AV)

felhágó (D: Aufstieg) - Az a hely, ahol a nyest, nyuszt vagy vadmacska a fára felmászik. (VL)

felhányt - Felszántott, feltúrt talaj az erdőn, ill. a mezőn arról tanúskodik, hogy ott az éjjel vaddisznók csemegéztek. (Eö:VNy)

felhenteredik - A lelőtt vad, midőn a vízre esvén, elvágja magát (Velencei-tó). (K:MVK)

felherren - Fölröffen a disznó. (K:MVK)

felhőjáró réce - Magasan szálló, messze lőtávolon kívül repülő. (Sz.Zs.)

felhurkozni - A vadhordó kocsi aggatórúdjaira a lőtt apróvadat szellőzésre felhurkozzuk. (Eö:VNy)

felhúzás (D: Spannen) - A fegyver ütőrugójának aktivizálása. Lehet kézi felhúzós, kakasos, önfelhúzó feqyverek stb. (VL)

felhúzni (D: spannen) - A puskát, a sárkányt, azaz a puskát lövésre előkészíteni; e helyett: »felhúzni a szerszámot«. (H:VM)

felhúzni - A divatjamúlt kakasos fegyver „sárkányát” kellett felhúzni, rugóját megfeszíteni. Ezt korszerű fegyvereink önfelhúzó szerkezeteikkel maguk végzik. (Eö:VNy)

felhúzó tolóka (Syn: fogantyú; D: Spannschieber) - A legtöbb kézi felhúzós fegyveren ill. az ezzel ellátott drillingeken a külön golyósfelhúzás működtetéséhez használt zárfogantyú. (VL)

felhúzzák a függönyt - Ha a lomb lehullik, azt szokták mondani, „felhúzták a függönyt”, mert megszűnik a takarás. (K:MVSZGY)

felidül - Felcseperedik, feliperedik a fiatal vad. (K:MVK)

feliperedik (Syn: cseperedik, kinő, felidűl) - A vad fiókája, kölyke épp úgy felnő, mint az emberi állaté - nehezebben-könnyebben, az élet rendje szerint. A különbség csupán az, hogy a vadnál biztosan lehet tudni, hogy mi lesz belőle. (VE:MSzT)

feliperedik - Felcseperedik, felidül a fiatal vad. (K:MVK)

felismerés (Syn: meghatározás, elbírálás; D: Ansprache) - A vad vagy a vad jeleinek - pl. csapák, nyomok, ürülék stb. - felismerése és meghatározása. (VL)

felismerhetlen csapa (D: eingeronnene Fährte) (F:VMSZ)

felkankalékozni - Az eb orrára a kankalékot felcsatolni. (K:MVK)

felkantároz (D: aufbrehlen) - A sólyom szárnyait egy vékony szíjjal (kantár) lekötni, hogy ne csapkodhasson. A madarat korábban akkor szíjazták csak fel, amikor az ugrálásban, szárnycsapkodásban akarták megakadályozni, abból a felismerésből kiindulva, hogy ez a módszer többet árt mint használ, ma már teljesen mellőzik. (VL)

felkap - Nagy szárnysuhogással a magasba emelkedik a felriasztott vadlúdcsapat, de felkap, hirtelen a magasba emelkedik akkor is, ha fölöttünk elrepülve közülük csak egy is felfedezi leshelyünket, s egyet gaggantva riasztja a többit. A szárnyra kap, szárnyra kel, felkel, szárnyat bont kifejezések csak az ültéből felriasztott vadlúdseregre vonatkoznak, a repülőkre nem. (Eö:VNy)

felkap - 1. Felszáll a szárcsa, de egyideig a vízen fut s csak azután emelkedik fel (Velencei-tó). (K:MVK)

2. Felkap a madár a fára. (K:MVK)

3. Felkapja az agár a nyulat. (K:MVK)

felkapja a puskát (D: anschlagen) - Azaz igen gyorsan megragadja, archoz emeli és céloz. (H:VM)

felkapni (D: einscwingen) - Ha siketfajd, nyírfajd, vagy fáczán fára száll, akkor felkap a fára. (BK:VM)

felkarcsont (D: Oberarmbein) - A vállövhöz (lapocka, kulcscsont), mint függesztő-övhöz kapcsolódnak a mellső végtagok csontjai: felkarcsont, alkarcsont (singcsont, orsócsont), kéztő- és kézközépcsontok, valamint az ujjak (ujjpercek) csontjai. (VL)

felkel - Ha az őzet megzavarják »felkel«. (DM:AV)

felkel - 1: (D: aufstehen) Az apróvad, ha rejtekhelyéről felemelkedik, vagy pihenőhelyén, ill. fekhelyén (hajtók, kutyák) megzavarják. (VL)

2: (D: hochwerden) - A csülkösvad fekvőhelyéről felemelkedik. (VL)

felkelő szarvas nyoma - A bika, mikor fekvéséből felkel, a fekvés közepén egy csülök nyomát hagyja. (K:MVK)

felkelt - 1. (D: heben) - A kutya felzavarja a vadat kajtatás vagy kopózás közben. (VL)

2: (D: hochmachen)- Pl. a hajtók, kutyák felzavarják a vadat pihenőhelyéről vagy beállóhelyéről. (VL)

3: (D: aufmüden) - Sebzett vadat - különösen csülkösvadat - felzavar a sebágyból. (VL)

felkerekedik - 1. A szarvas, ha maga jószántából hagyja ott tanyáját s útnak indul. (K:MVK)

2. A csapat-madár. (K:MVK)

felkeres (D: annehmen) - Pl. a szarvas a dagonyát; az odúban költők a fészekládát. (VL)

felkörözés (D: aufkreisen) - Korábban a sólyom spirális vagy gyűrűszerű felemelkedését mondták így. A madár egyenes vonalú felemelkedését ma is egyszerűen felszállásnak nevezik. (VL)

felküklik - Kükledez a vedlés után tolladozó madár. (K:MVK)

fell (Syn: Patterdale terrier kutya) - A fell terrier nem elismert kutyafajta. A szükségleteknek megfelelően tenyésztett, robusztus, ellenálló, éles terrier. Nagy-Britanniában széles körben elterjedt. Az egyes példányok külleme és munkamódja meglehetősen különböző, mert tisztán munka-, és nem kiállítási kutyák. (W:KF)

fellázong (Syn: felzúdul) - A szó Chernelltől ered, és a nagy riadalommal a vízről szárnyra kapó vízivadra használatos kifejezés. (VE:MSzT)

fellázong - Szárnyas vízivad csapatok nagy robajjal, hangosan „beszélgetve”, zsinatolva elhagyja pihenőhelyét. (Sz.Zs)

fellázong - Felzúdul, felröppen nagy seregben a sirály, vízi madár (Chernel). (K:MVK)

fellelők (D: Finder) - A falkában különösen finom orrú kutyák, amelyek a vadat a búvóhelyén is kiszimatolják. (VL)

fellökte a nyulat - Minden koczaagarász azt hiszi, hogy agara előbb orrával fellöki a levegőbe a nyulat, s csak azután kapja el. A mi ezen fellökést illeti, ez tapasztalatlanság, párosulva rossz szemmel és szakértetlenséggel, mert ne higgyük , hogy az agárnak ideje volna arra, hogy mikor egy kapással, megsemmitheti ellenét, még előbb játszék véle. Épen nem. Hanem a gyönge vagy rövid kapással párosult vágás nem sikerülvén az agárnak (azaz ahelyett, hogy 6 ujj -nyira kapott volna, csak két ujjnyira érte orra a nyúl farát), de mégis orrával megbillentette azt, a nyúl e szokatlan hozzáérésnél mindannyiszor vagy felugrik mind a négy lábával a levegőbe, vagy már fáradt helyzetében farát szokta fellökni; mire aztán reáfogják, hogy az agár előbb orrával fellökte a nyulat. De minden nyúlelkapásnál, legyen az fordításban, vágásban, keresztbe-vágásban, felkapásban, zsinórban elkapva: a nyúl hátulját a nálánál magasabb agár szája a levegőbe akaratlanul is felemeli, míg két első lábával néha pár perczet a földön tipereg; e műtét aztán tapasztalatlan embernek úgy tetszik messziről, mintha fellökte volna a nyulat. (BK:VM)

fellökte - Koca agarász állítás, hogy mielőtt az agár elkapja a nyulat, a levegőbe löki fel s csak úgy kapja el. (K:MVK)

felmarad - Díjas vagy versenyfutásoknál azon agár, mely vetélytársánál jobb volt. (BK:VM)

felmarad - Díjas vagy versenyfutásoknál azon agár, mely vetélytársánál jobb volt. (K:MVK)

felmegy - A hátrább futó agár az előtte futóhoz. Ha elhagyta s a nyulat is elfogta, akkor behúzta. (K:MVK)

felment hozzá - T. i. az agárhoz. Két agár hajt. Az A van a nyúltól 160 lépésre , a B az A-hoz szintén 100lépésre, a hajtás már 350 lépésre haladt, de az A nem hogy felment volna a nyúlhoz, de inkább lemaradt, a B agár pedig már a 400 lépésen elérte az A agarat: mondjuk felment. Ha pedig a nyulat is elérte a B agár, azt mondjuk behúzta. (BK:VM)

felneszel - Felfigyel a pihenő vagy legelő vad, ha veszélyt sejt vagy hall feléje közeledni. A vad álmából is felneszel, amikor zajra ébred. (Eö:VNy)

felneszel - Neszessé válik a vad, ha valami gyanús zörejt hall, vagy szimat üti meg az orrát. (K:MVK)

felnevelés (D: Aufzucht) - Nevelési idő alatt végzett szülői tevékenység. (VL)

felnyársal (D: forkeln) - A szarvas, az őzbak felnyársalja a vadászt, az ebet, vetélytársát, midőn agancsával megtámadja és megsérti. (H:VM)

felnyársalja - A vadász a lefülelt vaddisznót. (K:MVK)

felnyergelni -  Az eb hátára a nyerget felrakni. (K:MVK)

feloszlás (D: Verwesung) - Rothadás, korhadás. (VL)

felötlik - A nyúl, midőn fekvéséből felemelkedve lesz láthatóvá. (BK:VM)

felötlik (Syn: felszökik, felpattan) - Több vadfajra is alkalmazott szó. Felötlik az őz fektéből, a nyúl a vackából, ha felzavarják. Használják a szót a víz alól fölbukó vízi szárnyasra is. (VE:MSzT)

felötlik - 1. A vackáról felpattant nyúl. (K:MVK)

2. A víz alá lebukott vízi vad. (K:MVK)

felocsúdik - Magához tér a sebben eldűlt vad. (K:MVK)

felpattan a nyúl - Rendesen jó nyúlra mondja az agarász ezt a kitételt és inkább a távolabb keltekre. Különben a felpattant kifejezés azt teszi, hogy azon nyúl felszökvén fekhelyéről, nem hasalt le futásában, hanem bakszökésekkel igyekezett magát felmutatni, nem olyan tehát mint e kitétel kigördült. (BK:VM)

felpattan (D: fährt aus dem Lager) - 1. A nyúl, midőn vackából kiugorva nagy ugrásokban menekül. (H:VM)

2: (D: prellt) - A golyó, a göbecs a kemény, a fagyos talajról. (H:VM)

felpattan - A nyúl fektéből, ha az eb vagy vadász felveri. (K:MVK)

felpeckelni - Csaliludat, az elsőként lőtt vadludat, amelyet vadlibázáskor leshelyünk vagy lesgödrünk elé felpeckelt nyakkal sorban kiültetjük, hogy őket a fölöttünk magasan elhúzó többiek letelepedett, pihenő társaknak sejtsék, és lőtávolságra, esetleg lejjebb ereszkedjenek. (Eö:VNy)

felpeckelni - 1. Kelepcét, csapdát fogóra állítani. (K:MVK)

2. a sebzett ragadozó száját. (K:MVK)

felpeczkelni - Kelepczét csapdát fogásra felállítani. (BK:VM)

felporzó (D: Pulverräumer) (BK:VM)

felposzkul a hasa - A vaddisznó kocának ellés után a hasvonala magasabbra kerül és ilyenkor a kanhoz képest is magasabban helyezkedik el. (K:MVSZGY)

felrak (D: aufsetzen) – 1: Egyértelmű a „tol” kifejezéssel, a szarvasfélék agancsképzésére. (Pl. „a bika új agancsot rak fel”.) (VL)

2: Trófeákat (agancsokat, szarvakat, agyarakat) alátétre felrakni (pl. agancsokat egy falapra). (VL)

3: Céltávcsövet a fegyverre helyezni (felcsúsztatni, beakasztani). (VL)

felrakás (D: schieben) - Az új agancs képzése, agancsnövesztés. Egy-egy évjáratra mondják, jó vagy rossz az agancsfelrakás. (VL)

felrakás - Németből fordított és átvett kifejezés. Az agancsok kialakulása és növekedése. Megfelelőbbnek tűnik magyarban az agancsépítés kifejezés. (K:MVSZGY)

felrántóhurok - Egy meghajtott faághoz, rugalmas vesszőhöz kötött drót vagy lószőrhurok, melynek az időzítését a hurokba beleakadó vad, madár oldja ki, s a rugalmas vessző kiegyenesedvén magasba emeli a fogságban vergődő állatot. Az ilyen felrántóhurok nagyobb, erősebb változatait szarvasra, őzre alkalmazták, az erdő egy-egy fájának erős ágát hajtva le és kampóval akasztva a vad szokásos vonulási útvonala fölé. A felrántóhurok elvét valósítja meg az ürge fogására szolgáló csikkentő, a bonyolultabb kioldású, az úszkáló vízimadarak fogására alkalmazott csikle és több más madárhurok, melyeknek elvi lényegét, a rugalmas vessző által mozgásba hozott hurkot Gunda Béla mind a finnugor, mind az indoeurópai népeknél ősi örökségnek tekintette. (SzM:NVL)

felrebbentés - Mikor a hajtók körülbelül 100 lépésnyire közeledtek a vadászok vonalához, megállanak és a fákat erősen kopogtatják; erre rendesen egy csomó fáczán felrebben. Vagy a puskások előtt, mint egy 30 lépésnyire, körülbelül 40-50 cm magas sövényt csináltatnak. A fáczánok mihelyt a sövényhez érnek azonnal felrepülnek. (DM:AV)

felreppenteni - A vadászsólymot a vadnak utána dobni. (K:MVK)

felrobajlik - Felrebben, felburran, felzúdul. Meghökken az ember, amikor lába elől egy meglapult fogolycsapat váratlanul, hangos burrogással hirtelen felszáll. De mondjuk ezt hirtelen szárnyra kelő vadlúdcsapatra is. (Eö:VNy)

felrobajlik - Felberren, felburran a robajló szárnycsapással hirtelen felkelő madár (Chernel). (K:MVK)

felröbbenteni - Fogoly csapatot felverni. A »röbben« szót csak oly madaraknál használjuk, melyek felrepülésükkor sebes szárnycsapásaikkal jellegzetes zajt okoznak: burrannak. A többi madár felrepül. (K:MVK)

felröbbenti - A vadász vagy a vizsla a foglyot »felröbbenti«, »felzavarja«. (DM:AV)

felröppen (Dsteht auf, stiebt auf) - 1. a vizsla előtt különben futó szárnyas, midőn nagy robajjal szárnyra kel (a tyúkfélék). 

2: A nyírfajdkakas, suhintás közben a császárfajd, midőn a hívogatásnál nekitüzesedik. (H:VM)

felrudazás - Az elejtett apróvadat a vadszállító járművön nem egymásra dobálják, nehogy befülledjen, hanem párosával a kocsi oldalain elhelyezett rudakra aggatják. (K:MVSZGY)

felrudazni - A lőtt apróvadat hurokkal, sorban rudakra kötik, és a vadszállító járművön keresztben fektetve rögzítik, hogy a vad ne „fűljön be”, átjárhassa a légáramlat. (VE:MSzT)

felrudazni - Fácán- és nyúlvadászaton a vadhordó kocsirúdjaira aggatjuk, rudazzuk fel a lőtt vadat, hogy ott szellősen függve kihűljön. Mivel ehhez a fácánok nyakára, a nyulaknak pedig összefogott két hátulsó lábára hurkot húzunk, és így aggatjuk fel őket párosával, a felrudazás helyett olykor felhurkozást is mondunk. (Eö:VNy)

felrúgja magát - A beszállófáról, fészkéről emelkedő ragadozó madár különösen, ha zsákmány kerül a látóterébe. A gém is felrúgja magát induláskor - ezt ha ijedtében teszi, rémületében meg is pecsételi (a szó szoros értelmében) -, röptét megkönnyebbítendő. (VE:MSzT)

felrúgja magát - Felrepüléskor a ragadozó madár. (K:MVK)

felsapkáz (D: verkappen) - A sólyom fejére sapkát tesz. (VL)

felsapkázás (D: Aufhaben) - A sólyomra a sapkát felteszik. A felsapkázással a sólyom fő érzékszervét, a látását iktatják ki. (VL)

felserdül - Felcseperedik, Feliperedik, felidül a fiatal vad. (K:MVK)

felserkenteni - Felzavarni, felkelteni (kiket nem mere senki felserkenteni - Miskolczi Gáspár: »Egy Jeles Vadkert« 61. old.). (K:MVK)

felsír (D: schallen) - Riaszt, riasztás. (VL)

felső káva - A madár csőrének felső része. (K:MVK)

felső kulcs (D: oberer Verschluss) - A hátultöltő puskák závárzatát elzáró emeltyű, ha az a sárkányok között fekszik. (H:VM)

felső pecsét - Pecsét (D: Insiegel); midőn az agancsos tapadó sárban vagy hóban halad, csülkeire (úgy, mint a ló patáira) a sár, a hó ráragad, s mihelyt keményebb talajra ér, gyakran tányér nagyságú, vastag lepényként lehull; természetes, hogy abban a csapa a  legszebben le van nyomva, a mi a vadnak meghatározására ad alkalmat. Nevét e »jel« onnan kapta, hogy pecséthez hasonlít. (H:VM)

felső test (D: Oberkörper) - A madárnak háta, dereka, szárnyai. (H:VM)

felsőkulcsos - A billenőcsövű fegyverek kulcszávárzatának egyik formája. Ellentétben vele, ha a závárzat alul van, a fegyver alsókulcsos. (Eö:VNy)

felsőszőr - A nyestnél a tulajdonképpeni hosszú és sötétbarna felsőszőr a gyapjú közül nő ki s csak annyira sűrű, hogy a világos gyapjúszőr közüle jól kilátszik. (DM:AV)

felszabadítás (D: Freisprechung) - A középkori hivatásos vadász oktatásának 3. évében befejezte a tanulást. Ha egy próbavadászatot megfelelően szervezett meg, akkor ünnepélyesen felszabadították. A szarvasgyilok és a felszabadító levél átadásával megkapta a vadászlegény elnevezést. (VL)

felszáll (D: erhebt sich, bäumt auf) - 1: Minden szárnyas, mely a földről vagy vízről a levegőbe felemelkedik, vagy fára száll. (H:VM)

2: A ragadozók (hiúz, vadmacska, a nyest félék) felszállanak vagy falra-, fára szállanak, midőn arra felmásznak. (H:VM)

felszállnak - A foglyok, ha maguktól felrepülnek, akkor »felszállanak« s midőn a földre szállnak, »leereszkednek«, szeles időben »lecsapódnak«. (DM:AV)

felszállott - Gyakran előfordul, hogy a követett csapa valamelyik fa törzse tövében eltűnik, anélkül hogy a fa törzsén valami nyílás volna látható. Ezen esetben a ragadozó »felszállott« a fára, a törzs túlsó oldalán leszállott. (DM:AV)

felszálló - »Felszálló«-nak azt a pontot mondjuk, honnan a nyest valamely magas tárgyra felmász. (DM:AV)

felszálló (D: Aufstieg) - A hol a felszállást teszik a ragadozók.  (H:VM)

felszántja - 1: Ormányával, estében véresre túrja a havat téli hajtáskor a futtában halálosan eltalált vaddisznó. (Eö:VNy)

2. A nagyon összetúrt, felhányt talajra is mondják, hogy felszántották a vaddisznók. (Eö:VNy)

felszedelőzködik - Feltápászkodik a fekhelyéről a szarvas. (K:MVK)

felszerelés - Gondosan válogassuk meg, mert legtöbb esetben nem számíthatunk másra. Általános szabály, hogy a célszerűség vezéreljen bennünket a felszerelés összeállításánál. Az időjárásnak megfelelően öltözködjünk, legyen tartalék száraz ruha a hátizsákban, esőköpeny, elemózsia, tartaléklőszer, egészségügyi csomag (törvényileg kötelező!), bicska, lámpa, zsinór, esetleg vékonyabb kötél. Jó, ha van mobiltelefon is, természetesen kikapcsolva, mert a vadászaton ennek elsősorban segélykérő funkciója van. A ruházat természetes anyagból legyen, ne susogjon, szellőzzön, és ennek ellenére tartsa szárazon és melegen az embert. A távcső minden esetben jó szolgálatot tesz. Apróvadászatra vigyünk aggatékot. (VSzT:VGy)

felszerelés (D: Armatur) - A solymász holmijainak gyűjtőfogalma, különösen azonban a pedzőmadáré. A régi forrásokban gyakran csak a pedzőmadár szerelékét értették alatta (béklyót, csörgőt). Ha rátették a madárra ezeket a tárgyakat, azt mondták: a vadászmadarat felszerelték. (VL)

felszökik - Fekhelyéről a megzavart őz, mikor, mintha acélrugók mozgatnák, felpattan fektéből. (K:MVK)

felszöktetni - Felverni fektéből a vadat. (K:MVK)

felszökkenés helye - Az a hely, ahol a vad a lövést kapja. aminek hatására felugrik és menekülni próbál, a földön jellegzetes nyomot hagy a rálövés helyén. (K:MVSZGY)

felszökkenés helye - A nemesebb részén sebzett fővad a golyó becsapódásakor nagy ugrást tesz, mi által egy mélyebb nyomot hagy. (K:MVK)

felszőr - Az emlősöket általában kétféle szőr fedi. Az egyik az aljszőr, ami rövidebb, gyapjasabb, ezért melegebb is, ezt pehelyszőrnek vagy gyapjúszőrnek nevezzük. Erre borul rá, és ezt fedi be a felszőr, ami az előbbinél ritkább, vastagabb és hosszabb, általában fényesebb szálakból áll. (Eö:VNy)

felszuklat - Az eb felszuklatja a a vadat, főleg a nyulat, ha a vackából kiugrasztja ...- de csak Borsod megyében, és 100 évvel ezelőtt. (VE:MSzT)

felszuklatja - Felzavarja az eb a nyulat (Borsod megye). (K:MVK)

feltalaj - 1: (D: Krume) - A talaj felső, megmunkált rétege. A feltalaj mélységét a szántás határozza meg, amely viszont többnyire a feltalaj vastagságának felel meg. Kivételt képeznek az erősen humuszos földek, amelyeknél a talajfelszín rétege gyakran viszonylag vastag. (VL)

2: (D: Oberboden) - A talajprofil felső rétege. Ebben a rétegben a legerősebb az átalakulás a klíma, a talajélet, a művelés (szántóföld felszíni rétege), a trágyázás hatására. (VL)

feltápászkodik - Felszedelőzködik, a fekhelyéről a szarvas. (K:MVK)

felteker(csel) (D: abdocken) - A vérebvezetéket feltekerik, hogy az a vállon lóghasson, azaz összerakásával és körbecsavarásával rövidítik, ill. szükség esetén hosszabbítják, hogy a vérebet területjáráskor a szokásos módon, pórázon vezethessék. (VL)

feltöltődés (D: Verlandung) - A partok mentén a part menti növényzet térhódítása, a szerves anyag felhalmozódása, a talaj anyagának behordása következtében a vizek benövése. (VL)

feltör - Az elejtett nagyvadat szokták, bár sokak szerint, csak a malacperselyt, a zárat vagy a tojást lehet. A nagyvad-zsigerelés első mozzanata (ha lékelésre nincs szükség) a vad feltörése, amivel a vad felbontását a vadász megkezdi. Igazság szerint semmiféle”törés” nem történik. A szó egyféle - még éppen eltűrhető - germanizmus, tükörfordítás. (VE:MSzT)

feltör - 1: (D: zerwirken) - Eredetileg a bőr lenyúzását jelenti, amelyet a csülkösvad testének feldarabolása követ. Miután a csülkösvadat megnyúzták, illetve bőrétől megszabadították (vagy a nyúzókamrában asztalon vagy a földre fektetve, esetleg az elejtés helyszínén is, a járhatatlan terepen való szállítás megkönnyítése miatt) a nyúzott test a bőrön marad, és ezen darabolják, vagy a vadat húskampóra akasztva darabolják fel (ez mindenekelőtt az őz és más kisebb vad esetében célszerű). A vad feltörésekor mint a teljes ellátás és értékesítés folyamán is nagy gondot kell fordítani a tiszta kéziszerszámmal való munkavégzésre, különösen a vadhús szennyezését (szőr, béltartalom, föld, fű stb.) el kell kerülni (vadhús-higiénia). A vad testét a következő részekre kell felbontani: két lapocka, két comb, hát, nyak, fej és mindkét oldali bordák és hasfal. A bontás a lapockacsontok leválasztásával kezdődik. A bordát a hát hosszában bárddal lecsapják vagy lefűrészelik. Mindkét combot a forgóból kiemelik. A nyakat a fej mögötti első nyakcsigolya és koponyaalap között kell leválasztani, magát a gerincet, a címert, adott esetben az elülső és hátsó címert darabokra kell bontani. Hát, combok és lapockák képezik a pecsenyehúst, minden egyéb rész inkább csak főznivaló vadhús. (VL)

2: (D: aufbrechen) - A csülkösvad és a nagyobb testű szárnyasvad, különösen a siketfajd mellüregének és hasüregének teljes kinyitása és a zsigerek eltávolítása boncolással. A szó szorosabb értelmében a medencecsont kettéválasztása és „feltörése”. (VL)

feltörés - A vadat minél előbb fel kell törni. Ritkán csak meglékeljük, ha végképp nincs idő a zsigerelésre. Ezzel megakadályozzuk a vad felfúvódását, és elősegítjük a testben lévő hő eltávozását. (VSzT:VGy)

feltörés (D: umbrechen) - A termőföld felszántása. (VL)

feltörés - Ha valamilyen oknál fogva zsigerelésre nincs lehetőség, akkor legalább meglékelik, feltörik a nagyvadat. Ilyenkor a hasfalat kb. 10-20 cm hosszúságban felhasítják úgy, hogy a nyíláson a gyomor és a belek egy része kinyomuljon, a bennük fejlődő gázok eltávozhassanak és ne rontsák a hús ízét. A zsigerelés elmulasztása a vadhús befülledését és értékének csökkenését okozza. Akár zsigerelést, akár feltörést, lékelést végeznek, a keletkező nyílásokat meleg időben zöld gallyal ki kell tölteni és betakarni, nehogy a legyek beköpjék. (BL:EVFL)

feltörés - Zsigerelés, a lőtt vad belsőségének eltávolítása. (K:MVSZGY)

feltörik - Az elejtett vadat »feltörik«, »kizsigerelik«, »csuháját lehúzzák« és »feldarabolják«. (DM:AV)

feltörni (D: aufbrechen) - A rőtvadat annyi, mint a belekkel együtt a vadászrészt is kivenni belőle. (BK:VM)

feltörni - Felbontani, a zsigerelést vagy az apróvadnál a belezést megelőző művelet, amikor a lőtt vadat mindkét esetben felvágjuk!  Nem szerencsés, ha valaki ezt nagyvadnál feltörésnek nevezi, mert az a német kifejezés szó szerinti fordítása. (Eö:VNy)

feltörni - Felbontani az elejtett őzet, szarvast. A feltörni szó az »aufbrechen« után készült s mint nem magyaros, elhagyandó. (K:MVK)

felugrasztani (D: aufjagen, auftreiben) (F:VMSZ)

felugrasztani v. felugratni (D: aufjagen) - A vadat - különösen a nyulat - a. m. vackából kihajtani. (H:VM)

felugratni (D: aufjagen, auftreiben) - Felverni a vadat. (BK:VM)

felugrik - Feladja magát, felötlik, kigördül, kipattan, kiszökik, kipenderedik a nyúl, ha az eb felveri, kiugratja, felszökteti, felüti. (K:MVK)

felújítani - Feltölteni a sózóknak, etetőket újratölteni, amikor készletük fogyóban van. A járt etetők többszöri felújítására télen van szükség, a sózókéra meg akkor, amikor kérődző nagyvadjaink valamilyen fontos életfunkció előtt állnak, pl. agancsnövesztés, ellés, szőrváltás előtt. Az is nagyon fontos, hogy a sózók fel legyenek töltve a tavaszi takarmányváltozás idején is. Egyébként egy jó vadgazda területén a sózók sohasem állnak feltöltetlenül! (Eö:VNy)

felújítás (Syn: állománylétesítés; D: Verjüngung) – Erdőállomány természetes és/vagy mesterséges úton való megalapozása, újralétesítése. Különféle felújítási eljárások szerint a megöregedett faállományt a vágásérettség elérése után a felújítási célnak megfelelően (fafajarány és elegyítés szerint megállapított cél) egy bizonyos felújítási időszakban (a felújítás megkezdésétől a teljes befejezéséig terjedő idő, ami a tarvágásnál rendkívül rövid, szálaló vágásnál pedig több évtizedig tart) kivágják és egyúttal felújítják. A felújítás befejezése után néhány öreg fát – hagyásfát - hagynak meg vastagválaszték-termelés céljából, vagy megmarad a koros fák egyenletes ernyője, melyek félárnyékában felnő a fiatal állomány (kétszintű szál(as)erdő). (VL)

felültermékenyülés (D: Superfoetation) - Néhány faj vemhességi ideje alatt új petesejtek érnek meg, és a méhbe kerülnek. Ha ilyenkor a nőstény párzik, a petesejtek megtermékenyülhetnek, és az embriók új generációja növekszik fel, így az anyaállat különböző korú embriókat hord ki, és ennek következtében kisebb időközökben kétszer ellik. A mezei nyúl a felültermékenyülése 36-38-ik vemhességi naptól lehetséges. A felültermékenyülés hormonálisan vezérelt. A fenti jelenséggel szemben a rátermékenyülés (superfecundatio) egy ivarzási cikluson belüli ismételt párzás következménye. (VL)

felülvetés (D: Untersaat) - Lóhere (többnyire fehérhere) vagy here-fű keverék, amelyeket a gabonához köztes takarmányként vetnek felül. Gabonatakaró növény esetén a vetés egyszerre vagy külön történik. A felülvetés sok gonddal jár, mert ha kevés a csapadék, könnyen kisül. Esős években viszont később gátolja a cséplést. Őszi és téli búvóhelyet ad az apróvadas területen, téli táplálékot nyújt.  (VL)

felüti tanyáját - Tanyát ver. Olyan vadra mondjuk, szépirodalmi hatásra, amelyik az erdő egy sűrűjében, valamelyik erdőrészben vagy a terület valamelyik részén megtelepszik, és a továbbiakban állandó jelleggel ott marad, letelepszik. (Eö:VNy)

felüti a tanyáját - A nyest vagy görény néha az épületek között üti fel tanyáját. (DM:AV)

felütni - Feladja magát. (Pák Dénes: Vad. tudomány) (K:MVK)

felvág - 1: Hirtelen feljebb emelkedik a vadlúdcsapat repülés közben, ha gyanúsat vesz észre (pl. a vadászt). (Eö:VNy)

2. Hátsó lábaira ágaskodik a lapockán talált nagyvad. (Eö:VNy)

felvág, felkap - A váll-lapon jól meglőtt nagyvad, de felvág a lövéstől, embertől megriadt, repülő liba-kacsa csapat, a lővonal előtt, a repülése útját keresztező fasornál a hajtott fácán is. Felvág a röpülő szárnyas vad akkor, ha az erős szél megemeli. (VE:MSzT)

felvágja a farkát - Gúnyos kifejezés, e helyett: »kiáll«; a nyulat elhagyó, tehát megálló agár az utolsó ugrásnál ugyanis rendesen felkunkorítja a farkát. (H:VM)

felvágja a farkát - Akkor mondjuk, amikor a vaddisznó futás közben félelmet  jelzően a farkát függőlegesen tartva menekül. (K:MVSZGY)

felvágódnak - Ha a fogolyok lövés után egyszerre magasan felemelkednek, akkor »felvágódnak«. (DM:AV)

felvágódnak - Felcsap a fogolycsapat, ha gyors hamarulattal a magasba száll. (K:MVK)

felvágta a farkát - Gyalázó kitétel s akkor mondjuk az agárról 1) mikor fut, fut az agát a nélkül, hogy érné a nyulat, míg lassankint mindig csendesebben halad s végre a megállás perczében - mintegy parirozva hátulját a megálláshoz - farkát felkunkorítja. 2) Gyönge talpú agár kemény száraz fagyon mindjárt kiindulásánál is felcsapja a farkát, mert nem tetszik a futás. 3) A legjobb agárról is lehetne azt mondani, midőn a sok forgatásban - különösen ha segítsége nincs - elfárad, eltikkad és megáll, de ezt szakértő nem így fejezi ki, hanem azt mondja leállott. (BK:VM)

felvágta a farkát - 1. Az agár, mikor fut anélkül, hogy érné a nyulat, míg lassanként mindig csendesebben halad s végre a megállás percében - mintegy parírozva hátulját a megálláshoz - farkát felkunkorítja. (K:MVK)

2. Gyöngetalpú agár kemény fagyon mindjárt a kiindulásnál felcsapja a farkát, mert nem tetszik a futás. (K:MVK)

3. Ha eltikkad és leállótt. (Bérczy.) (K:MVK)

felvenni - A kutyák egy része nem hajlandó felvenni, sem megkeresni a szalonkát. (VSzT:VGy)

felvenni (D: anfallen) - Ha a kopó nyomot érez s a vadat ezen buzgón keresi. (BK:VM)

felvenni - A lőtt apróvadat. (Sz.Zs.)

felvenni - 1. A távol vadat meglátni és kinézni. (K:MVK)

2. Felveszi az agár a nyulat, midőn meglátja s utána ered. (K:MVK)

3. Bizonyos erdőrészt, mint meghajtandót körülfogni. (K:MVK)

felvenni (D: umstellen) - Bizonyos erdőrészt mint meghajtandót körülfogni. (BK:VM)

felvenni (D: umstellen) - Erdőrészt meghajtani. (F:VMSZ)

felvenni a szimatot (GB: hit up the scent) - Ha a kopó orrába ütődik a szimat s ez a vad nyomán hangot adva elindul. (BK:VM)

felver (Syn: ugrat, hajt) - A sűrűben megbúvó vadat, a turisták a sátraikat, a vadászok pedig a turistákat szokták - mindannyian együtt pedig az erdő csöndjét (szó, mi szó a vadász is, ha hajt). (VE:MSzT)

felveri (D: aufjagen) - A vadász, a vizsla, a kopó, a hajtó a vadat, midőn felriasztja. (H:VM)

felverni a nyulat - Annyi, mint gyalog vagy lóháton a nyulat nappali fekvéséből, nyugalmából felkölteni. (BK:VM)

felverni, felugratni - 1. A hajtók és a hajtókutyák verik fel a vadat az erdőn, s ilyenkor néha nappal is megmutatja magát a felvert kan. (Eö:VNy)

2. De ugyanakkor a hajtás lármája felveri az erdő csendjét is. (Eö:VNy)

felvert alom - A nagyvad által élelemszerzés utáni kaparászás közben felhányt avarkupacokat nevezzük így. Ez is nyomhagyás, mivel a vad jelenlétéről tanúskodik. Más az alomverés, ami kizárólag az őzre vonatkozik. (Eö:VNy)

felveszi - A vad - általában szólva - a kihelyezett takarmányt, tápot, de a felveszi kifejezést inkább arra az estre használják, amikor a dúvad felveszi a kihelyezett mérget. A jó véreb a nyomot felveszi és követi a (sebzett vad fölleléséig. A legvonzóbb jelentés, ami igazolja a vadásznyelv finom visszafogottságát az, amikor a nőstény vad felveszi a hímet, ha az udvarlást elfogadja. (VE:MSzT)

felveszi - Az agár a nyulat, midőn meglátja és utána iramodik. (BK:VM)

felveszi - A vadásztársaság a vadászjelöltet tagjai sorába. (FB:VSzT)

felveszi a bikát (bakot) - A suta, ha magához ereszti rigyetés végett. (K:MVK)

felveszi a falatot - A rókafogásnál a vadász segédeszközei: a »csalételek«, a »falat«, a »vonszalék«, a »csalfalat« a csapóvasban; a róka a »falatot felveszi«. (DM:AV)

felveszi a falatot - A csapóvasban a ragadozó. (K:MVK)

felveszi a falatot (D: nimmt an) - A ragadozó, ha azt megeszi. (H:VM)

felveszi a hímet - Akkor mondjuk, amikor üzekedéskor valamelyik nőstény emlős hajlik a hím széptevésére vagy „unszolására” és megadja magát. (Eö:VNy)

felveszi a mérget - Dúvadmérgezéskor, mikor az elszaporodott és gyéríteni kívánt dúvad az általa kedvelt élelemből kitett mérgezett darabkákat, csalifalatokat megeszi, azt mondjuk, hogy felvette a mérget. Mérgezéskor a kirakott falatokat naponta ellenőrizni kell, hogy rátalált-e és felvette-e, fogyasztott-e azokból valami? (Eö:VNy)

felveszi a nyomot, a csapát - Így fejezzük ki azt, amikor a vizsla megleli a vad csapáját, és azon szimatolva elindul, vagy amikor a véreb a sebzett nagyvad régi (hideg) vagy friss (meleg) csapáján magabiztosan elindul, és hangosan veszi a szimatot, vagyis zakatol. (Eö:VNy)

felveszi a szimatot (D: wittert, bekommt Wind) - A vizsla, a kopó, az eb, midőn friss nyomra vagy vadra akadva, ezt jelzi. (H:VM)

felveszi a szimatot - A kopó, ha szimatot kap s a vad nyomán csaholva elindul. (K:MVK)

felvet (D: aufwerfen) - A csülkösvad a fejét felveti, hogy hallgatóddzon. (VL)

felveti magát - A nyírfajdkakas, a császárfajd suhintás közben, midőn a hívogatásnál nekitüzesedik. (H:VM)

felvett - Ha a suta felvett, azaz a bak fedezte, akkor »vemhessé válik« és az »ellési idő«-ben »ellik«. (DM:AV)

felvezetés (D: leállítás; D: abstellen) - A hajtás területét puskásokkal körbeveszik. (VL)

felvezetés - Hajtóvadászatkor a leálló puskások adott leshelyre való kísérése. (K:MVSZGY)

felvezető - A leállókat a felvezetők kísérik el lőállásaikba, megmutatva a lőirányokat, a szomszédot, a vad várható útját. (VSzT:VGy)

felvezető (D: Ansteller) - A vadászatvezető segítője a hajtóvadászaton, aki a puskásokat és hajtókat irányítja. (VL)

felvezető - A vadászaton a felvezetőnek nincs rangja, ám annál inkább van tekintélye, felelőssége. Mind az egyéni, mind a társas- és hajtó-vadászatokon a felvezető egyben a vadászat vezetője, irányítója szokott lenni; rajta múlik a vadászat rendje, nagyrészt sikere, kudarca is. (VE:MSzT)

felvezető - Hajtóvadászat alkalmával a leálló puskásokat leshelyükre vezető, azoknak a kellő eligazítást megadó személy, aki egyike a vadászatvezetőknek. (K:MVSZGY)

felvezető - Az a személy, aki hajtóvadászatok alkalmával mint a terep és az előirányzott vadászat tervének tökéletes ismerője, a vadászokat állásaikhoz vezeti. (Eö:VNy)

felvonulás - A hajtó- és a körvadászatok fontos tényezője. Betervezett útjának, idejének pontos betartásától nagyban függ a vadászat sikere. (Eö:VNy)

felzavar (D: stechen) - A vadászkutya kopózás és kajtatás közben apróvadat (főleg mezei nyulat és rókát) kelt fel. (VL)

felzavarja - A vadász vagy a vizsla a foglyot »felröbbenti«, »felzavarja«. (DM:AV)

felzúdul - Felrobajlik, felrebben, felburran. Meghökken az ember, amikor lába elől egy meglapult fogolycsapat váratlanul, hangos burrogással hirtelen felszáll. De mondjuk ezt hirtelen szárnyra kelő vadlúdcsapatra is. (Eö:VNy)

felzúdul - Felzurran a madársereg. (K:MVK)

felzúdul (D: erhebt sich) - A nagy zajjal a levegőbe emelkedő vadludak, vadrucák serege. (H:VM)

felzúdul (Syn: fellázong) - A szó Chernelltől ered, és a nagy riadalommal a vízről szárnyra kapó vízivadra használatos kifejezés. (VE:MSzT)

felzurran - Felröppen a madársereg. (K:MVK)

fenekel (Syn: viribel, vadarász, fityfirikel, motoz) - A tőkés réce tevékenysége, amikor a réce fejével előrehajolva élelem után kutatgatva félig a víz alá merül, és belőle csak a püspökfalatját mutatja a kukkoló vadásznak, akkor fenekel. Azt, hogy a szó a vízfenéken történő keresgélés, vagy a fenékmutogatást akarja-e jelenteni, mindenki döntse el magában. (VE:MSzT)

fenekel - A vízijármű, vadászcsónak elakadása sekély vízben. (FB:VSzT)

fenékpuskás - Előkelő helyet jelent: a körvadászaton, U-hajtásban az utolsónak maradó vadász a fenékpuskás, akinek már csak a kör összezárása után kell elindulnia, így jóval kevesebbet gyalogol és a lövési esélyei is jobbak, mint a többieké. (VE:MSzT)

fenékpuskás - U hajtásnál a hajtóvonal leghátsó embere. (A legjobb hely a vadászaton, mert a vad erre menekül.) Pásztavadászat esetén a hajtás irányára merőlegesen elhelyezkedő puskások vonala. (K:MVSZGY)

fenékpuskás - Az U hajtásnál azt a vadászt nevezzük így, aki az U alakú vonal alsó hajlatában, vagyis az U „fenekén” halad előre. (Eö:VNy)

feni - Ha a bak agancsát vékony fácskákhoz, vörös fenyőhöz, erdei fenyőhöz stb. dörzsöli, hogy arról a szőrös »háncs«-ot eltávolítsa, azt mondják »hámozza«, »tisztítja«; ha ezt pajkosságból teszi, akkor »feni« az agancsát. (DM:AV)

feni az agancsát - Mondjuk az őzről, ha már teljesen lehántott agancsát pajkosságból kis fácskához dörzsöli. (K:MVK)

feni az agyarát - Agyarkodik a feldühösített vadkan, ha tajtékozva csattogtatja. (K:MVK)

fenn hord - A serétes, felhajt a vontcsövű fegyver (D: schiesst zu hoch); azaz a serétet vagy a golyót fentebb vágja, mint a légy magasságához képest kellene. (BK:VM)

fennálló fán készült les (D: Kanzel) (F:VMSZ)

fennhangon hajtó kopó (D: Laut geben) (F:VMSZ)

fennhangon intézett hajtás (D: lautes Klopfjagen) (F:VMSZ)

fenni - Élesíteni. Az agancsos vad az agancsát, a vadkan az agyarát feni, amikor kíméletlenül dörzsöli azt fákhoz, bokrokhoz, s attól „fegyvere” valóban éles, hegyes, kifent lesz. E műveletnek a fák kérgén megmaradó nyomát a dörzsölésen kívül ezért főnévként fenések is nevezzük. (Eö:VNy)

fennlőni (D: zu hoch schiessen) (F:VMSZ)

fenntartott erdő (D: Bannwald) - Erdőterület, amelyet a király a kora középkorban saját külön tulajdonának nyilvánított: a vadászat attól fogva a király kizárólagos privilégiuma lett. (VL)

fenotípus (D: Phänotyp) - Az élő szervezet látható megjelenési alakja. Az örökletes tényezők és a környezet együttes hatására jön létre. (VL)

fent lőni (D: zu hoch schiessen) - A célbavett pont felett vagy azon túllőni. Golyóval tenni ily magasra vágó lövést: felhajtani, vagy felhajtva lőni. (BK:VM)

fentér - Fészekfentő, a legutoljára kikelt vagy egy fészekaljában a legkisebb madárfióka. (K:MVK)

fenyegető bőgés - A fenyegető bőgéstől a halk morcogásig, a borító bika hangjáig széles a skála. (VSzT:VGy)

fenyegető magatartás (D: Drohverhalten) - Elutasító, agresszívan motivált magatartás. Veleszületett, tehát a fajra jellemző, és a támadó, illetve menekülő magatartás elemeit tartalmazó viselkedés. Harckészséget is jelző magatartás. Gyakran szemmel láthatóan támadó mozgáson alapul, s többnyire különös fenyegető mimikával jár együtt, mint a kutyafélék fogvicsorgatása vagy a macskafélék fenyegető hátgörbítése. (VL)

fenyér - Sík bokros tér. (BK:VM)

fenyérfutó (L: Calidris arenaria) - 17-18. 5 cm. Főszíne feketés szürkés, csőre, lába fekete. Nálunk igen ritka. Nem költ. (K:MVK)

fenyő - Jelentése: a nyitvatermők törzsébe tartozó tűlevelű örökzöld fa. Mint növénynév először 1231-ben bukkan fel a magyar írásbeliségben: „ubi iuxta arbores feneufa estmeta”, 1250-ben fenywfa. 1405 körül fene, fenyefa, luczfenew. 1595-ben Verancsics Faustus Dictionariumában fenyü-fa ’Abies’, fenyeu-fa ’Pinus’, veres-fenyoü ’Larix’, fenyo-mágh-fa ’Iuniperus’. 1783-ban Benkő Józsefnél fejér fenyö-fa, fönnyü-fa, terpentina fenyö a Pinus silvestris, a gyalog-fenyö, bors-fenyö, töviskes-fenyö, apró-fenyö a Juniperus communis, a szelid fenyö a Pinus pinea, a veres fenyö a Pinus larix, a szemerke-fenyö, jegenye fenyö, keresztes fenyö pedig a Pinus abies. Diószegi Sámuel 1813-ban megjelent Orvosi Fűvész Könyvében fenyőfa a Pinus.

Fenyő szavunk a finnugor kori feny- alapszó származéka etimológiai szótáraink szerint. A fenyő, fenyőfa tulajdonképpen gyűjtőnév, nem egy meghatározott nemzetséget vagy fajt jelent, hanem a többnyire örökzöld, jórészt tűlevelű „toboztermők” osztályába tartozó nemzetségeket, illetve fajokat, amelyek számos rokon nyelvi elnevezés tanúsága alapján a finnugor korban igen jelentős fák voltak. Magyarországon ma például a vörösfenyő, lucfenyő, jegenyefenyő, erdei fenyő stb. tartoznak ide. A fenyves származék ’erdő’ jelentése tapadás útján keletkezett a fenyves erdő szókapcsolatból. A finnugor eredet azonban az egyeztetések bizonytalansága miatt megkérdőjelezhető, és Hadrovics László tárgytörténeti magyar adatainak alapján levonható az a következtetés is, hogy a fenyő – a szintén világítóeszköznek használt gyertyán és a gyertya összefüggéséhez hasonlóan - a fény, fénylik szócsaláddal mutat kapcsolatot. Mégpedig azon az alapon, hogy a fenyő fényt adott, mert fénylett, a fenyő-fa tehát nem más mint fénylő fa. A fenyőféléket ugyanis kétféleképpen is használták világításra: egyrészt magát a fa forgácsát égették, másrészt a fenyőfából szurkot főztek, és valamilyen égő béllel felszívatták. A világító viasznak vagy szuroknak igen régi emlékeit ismerjük, így a Magyar Oklevél-szótár adatai szerint 1549: „Liquor pini fenyew zwrok”, 1560 körül: „Minden faluból tartoznak egy toboz fenyű viasszal”. Lásd még a lucfenyő magyarázatát, mely szintén hasonló névadási hátteret mutat.

A fenyő sajátos illatát már az ókorban értékelték, a leghíresebb egyiptomi parfüm, a Kyphi egyik alkotóeleme a fenyőtömjén volt. Az edfui templom falán ma is olvasható az egykori parfüm összetétele. Többek közt mirha, borókafenyő, masztix, kasszia és más, ma is használatos illóolaj volt benne. Plutarkhosz szerint a fenyőtömjén hatására az emberben „A gondolatok szárnyra kelnek, és boldog, álmodozó állapotba kerül, mintha valami csodálatos zene hangjait hallgatná”.

Érdekes rítus fűződik a mitológiában a fenyőhöz. A kéjsóvár Pánt Pitüsz fenyőnimfa csak fenyővé változva tudja elkerülni, azóta hord Pán fenyőkoszorút. Sokkal gonoszabb történetet mesélnek Szinüszről, a fenyőhajlítóról, aki a gyanútlan utasokat sorra elpusztította. Ravasz módszere a következő volt: a lehajlított fenyők végét a gonosz és igen erős Szinüsz hirtelen elengedte, a szerencsétlen utazók pedig halálra zúzták magukat. Előfordul az északi népek mítoszaiban is, gyakran emlegetett fa a finn népi eposzban, a Kalevalában. A germánok különös tisztelettel övezték a fenyőt, talán emiatt alakult ki az elzászi németek körében a karácsonyi fenyőfaállítás szokása.

Magyar néprege szerint amikor Jézus a poroszlók elől menedéket keresett, a fenyő alá menekült, és mivel ott nem találtak rá, úgy áldotta meg a fát, hogy azóta télen-nyáron mindig zöld, és keresztesen nő az ága. Erdélyi román rege szerint fenyő tövében pihent egyszer Szűz Mária, és hálából megáldotta, hogy télen ne hervadjon, mindig zöld maradjon. Meg akarta hiúsítani ezt a sátán, s a törzsébe körös-körül cövekeket vert, a jó Isten azonban ágakká fejlesztette őket, és úgy lett a fenyőből mindig zöld, ágait küllőszerűen egyenes irányba vezető, áldott fa. Más változat úgy szól, hogy az ördög egy malomban szekeret épített, de azt onnan kitolni nem tudta. Istenhez fordult segítségért. A Mindenható azt mondta neki, hogy segít a baján, mihelyt a fák a lombjaikat elhullatják. Várta az ördög a havat, de a hegyen mindig maradt zöld fa. A rászedett ördög dühében körös-körül azért vert szögeket a fenyő derekába, hogy kiszáradjon, de a fatetőn keresztben álló ágak mégiscsak zöldek maradtak. Azóta gyűlöli és kerüli az ördög a szép fenyőfát.

Még korábbi, ősi, mitikus elemet őriz a Világfa meséje. Berze Nagy János ezt írja jegyzeteiben: A Föld közepén óriási fenyőfa nő, melynek teteje Bai Ulgön házáig, a 16. régióig ér … Ez a Világfa. Rajta lakik a hét planétaisten, kik az ember sorsát a főisten rendelése szerint előre megírják … A felvilági Isten egy-, két- vagy háromfejű sas alakjában is élt a fa tetején az ázsiai népek képzeletében. A fát a perzsák ezért sasfá-nak nevezték, melynek szerepe ugyanaz, amely egykor nálunk az ilyen nevezetű kerítésoszlopnak volt.

Fenyőbors vagy borsika a neve a toboznak. Az összegyűjtött fenyőtobozt (népies nevén csalóka vagy bercsóka) megszárították, és a csemetekertben vetették el. Az éretlen tobozból szirupot főztek, melyet - különösen a gyenge tüdejűek - gyógyszerként ittak. Erdély egyes vidékein a fenyőfa malackájával (Conus Piceae) festenek. A fenyőbors másodévenként érik, és késő ősszel kezdődik a szedése. A „mejjbajosok” nyersen fogyasztják. Az összezúzott és megfőzött fenyőbors Gyergyóban vizelethajtószer is. Nagy mennyiségben szállították Székelyudvarhelyre, ahol pálinkafőzésre használták. Ezt nevezték fenyővíznek.

A fák megsérülése következtében keletkezett résen kiszivárgó szurkot vagy fenyőgyantát lekaparják, edénybe gyűjtik, és változatos formában hasznosítják. A fenyőszurok jelentőségét bizonyítja, hogy az urbáriumok, illetve úrbéri szolgáltatások egyik fontos tárgya volt. Fontos helyet foglalt el a népi gyógyászatban is, továbbá élvezetes dolog volt a szurokrágás. Erre a hopolyag, azaz gömb alakú szurok volt alkalmas. A csángó asszonyok azért rágták, mert ettől jól gyűlt a fonáshoz a nyáluk. A legények Gyimesben kirágott szurokkal kedveskedtek a lányoknak. A fenyőkéregből edények készültek. Ilyenek a kászuk (erdei gyümölcsök, málna, szeder, eper, vörösáfonya, valamint gombák hazaszállítására készültek) és a sótartók. Kalibákat, esztenákat, pajtákat fedtek be kéreggel, a csorgókhoz, forrásokhoz kéregcsatornákat illesztettek.

Számos író, költő írt a - többnyire zord éghajlaton, mostoha körülmények között élő - fenyőről.

A Pinus silvestris társnevei a burfenyő, gyantásfenyő, fehérfenyő, tűlevelű fenyő, burfa, fáklyafenyő, topolyafa. A moldvai csángó nyelvjárásban brád, brátfa, mely a román brad átvétele. Az ezüstfenyő társneve a kékfenyő. A Pinus nigra Kalotaszegen, Vistán használatos lófenyő nevében a ló farkához hasonlítják a fa ágait. A nagy eposzok, az Iliász, Odüsszeia, Aeneis több helyen is említik a Pinus nigrát, a fekete fenyőt. A görög mitológiában külön istennője volt: Püthia, akinek minden évben ősszel a pelazgok emberáldozattal hódoltak. A Biblia szintén ír róla. Nevezik szurokfenyőnek is. Kelet-Európa és Nyugat-Ázsia között őshonos, igen magasra növő fa. Koronája fiatalon gúla alakú, később ernyőszerűvé terjed.

Meg kell még említeni egy igen érdekes és fontos fenyőt, a Pinus aristatát, melynek magyar neve szálkásfenyő, sertefenyő, illetve rókafarkfenyő. Az Észak-Amerikában élő fenyőfajta nevei alakleíró elnevezések, az ág a hasonlat alapja. Korábban a mamutfenyőket tartották a legmagasabb korú fáknak, a szálkásfenyő faj egyes példányai azonban elérik a 4600-4900 éves kort, azaz a legidősebb mamutfenyőt is kerek 1000 évvel élték túl. Ezek a Földön legrégebben élő mai fák; elhalt példányaikat évgyűrű-kronológia kidolgozására használták föl. Ezzel az elmúlt idők éghajlatváltozásaiba nyerhetünk betekintést. (RJ:NE)

fenyőfélék (D: Kiefer) - Pinus nemzetség a Pinaceae családból. Erdeifenyő (L: Pinus silvestris; D: Wald-Kiefer); feketefenyő (L: Pinus nigra; D: Schwarz-Kiefer); simafenyő (L: Pinus strobus; D: Strobe-Kiefer); törpefenyő (L: Pinus mugo); cirbolyafenyő (L: Pinus cembra; D: Zirbel Kiefer). (VL)

fenyőfélék (L: Abietaceae, Pinaceae) - A nyitvatermők (L: Gymnospermae) toboztermők (L: Coniferae) osztályába tartozó növénycsalád. Tagjai rendszerint örökzöld, néha lombhullató tűlevelű fák. Porzós virágaik barkaszerűek, termős virágaik tobozszerűek és termő- és meddő pikkelyekből állnak. A pikkelyek éretten megfásodnak és tobozzá fejlődnek. A termőpikkelyeken két mag van és ezek többnyire szárnyasak. A legfontosabb fenyőfélék: duglászfenyő, erdeifenyő, feketefenyő, jegenyefenyő, lucfenyő, vörösfenyő. (BL:EVFL)

fenyő-nemzetség (L: Pinus nemzetség) - A Fenyőfélék (L: Abietaceae) családjába tartozik. Fajai fák, ritkán cserjék. Tűleveleik 5-20 cm hosszúak, kettesével, hármasával vagy ötösével egy csomóban helyezkednek el. A toboz csak a második-harmadik évben érik. A tobozpikkelyek négyszögletes vagy szabálytalan lapot vagy piramist alkotnak. (BL:EVFL)

fenyőmadár - 1: Fenyőrigó. (MÁSZ)

2: Csonttollú. (MÁSZ)

fenyőmadár, fenyőrigó (L: Turdus pilaris) - Jelentése: borókásokban élő, nálunk ősszel átvonuló fehér hasú rigó. Szaknyelvi elnevezését élőhelyéről és táplálékáról kapta. 1762-től olvasható a fenyőmadár terminus, majd 1793: fenyves madár, 1799: fenő rigó. Idegen nyelvi megfelelője a D: Wacholderdrossel 'borókarigó', Krammetsvogel 'fenyőmadár (Brehm).

Használták Égen húrosmadár, húrosrigó (1702: Miskolczi) nevét is. A húr szónak a régiségben 'bél' jelentése volt, a nevek magyarázata valószínűleg az, hogy a madarak húsát egészben elkészítve, a béllel együtt tálalták (mint Miskolczi írta, télen „fenyőmaggal teli lévén, bélit ki sem vetik, hanem egészen sütik meg”). Kedvelt pecsenye volt, ezért királymadár néven is hívták.

A fenyőrigó a madarak osztályának a verébalakúak (L: Passeriformes) rendjéhez, a rigófélék (L: Turdidae) családjához tartozó faj. Észak-Európa, Ázsia nagy részén fenyvesekben él, a Kárpát-medencében ritka, de rendszeres fészkelő. Háta gesztenyebarna, hasa fehér, feje hamuszürke, farka fekete, melle és oldalai rozsdasárgák, hegyes, háromszög alakú, sötétbarna foltokkal tarkázva. Rovarokat, csigákat, gilisztákat zsákmányol, de elfogyasztja a bogyókat és gyümölcsöket is. Sík- és hegyvidéki erdők, ártéri erdők fáin és bokrain készíti száraz növényi anyagokból álló fészkét, 5-6 tojásán két hétig kotlik. A fiatal madarak 12-16 nap után repülnek ki.

A fenyőmadárral kapcsolatos Pompeius - egyik elhíresült mondása. A híres ínyenc, Lucius Licinius Lucullus Kr. e. 117 körül született a Liciniusok ősi plebejus nemzetségéből. Többek között e nemzetség egyik ágának szülötte volt a Spartacust legyőző Marcus Crassus is. A hazájába kényszerűségből visszatérő politikus és hadvezér Lucullus belátta. hogy az általa elképzelt Róma és a valóság között áthidalhatatlan az ellentét. Ha már nem élhetett kedve szerint kora politikai viszonyai között, kialakított egy külön világot, s mint államférfi, teljesen kiszakadt a közéletből. Ideje nagy részét gasztronómiai élvezetek rafinált kimunkálásának szentelte. Amikor a beteg Pompeiusnak orvosa fenyőmadár fogyasztását ajánlotta, és biztatta, hogy kérjen néhányat Lucullustól, Pompeius dühösen hárította el a javaslatot: „Mit? Hát Pompeius ne éljen, ha Lucullus nem ínyenckedik?” A régi Pest-Buda étkeztetéséből az ország távoli vidékei és a környék falvainak gazdái egyaránt kivették a részüket. Idényszerűen jelentek meg a ma már igazi különlegességnek hangzó csemegével kereskedő fenyőmadár-árusok. A téli hidegben a távoli északról a Kárpát-medencébe húzódó rigórajokat a felvidéki tótok fogták be ezrével, és ahogy Létay Miklós Az utca népe Pest-Budán (1848-1914) című könyvéből kiderül, „csattogó léptekkel járták az utcákat”, portékájukat ajánlgatva. (RJ:ÁE)

fenyőrigó (L: Turdus pilaris; D: Wacholderdrossel) - Nagyobb, mint a feketerigó, feje és farka töve világosszürke, háta barna, farka szinte fekete. Melle és begye vörösessárga, fekete pettyezéssel. Szinte mindig csapatokban jár, telepekben költ. Hívóhangja lármás (sák-sák). Közép-Európában leggyakoribb vonuló madár, északi hazájában cserjésekben, erdőszéleken, ritkábban kerekben és parkokban fészkel. (VL)

fenyőrigó (L: Turdus pilaris) - A régi Pest-Buda étkeztetéséből az ország távoli vidékei és a környék falvainak gazdái egyaránt kivették a részüket. Idényszerűen jelentek meg a ma már igazi különlegességnek hangzó csemegével kereskedő fenyőmadár-árusok. A téli hidegben a távoli északról a Kárpát-medencébe húzódó rigórajokat a felvidéki tótok fogták be ezrével, és ahogy Létay Miklós Az utca népe Pest-Budán (1848-1914) című könyvéből kiderül, "csattogó léptekkel járták az utcákat", portékájukat ajánlgatva. (RJ:ÁE)

fenyőrigó (Syn: fenyvesmadár, fenyőmadár; L: Turdus piliaris) (MÁSZ)

fenyőszajkó (L: Nucifraga caryocatactes; D: Tannenhäher) - A hegyi erdők szajkó nagyságú, varjúfélékhez tartozó madara, barna, fehér csepp alakú foltokkal. Gurrogó hangja van, a költési időben elrejtőzve él, ősszel a völgyekben is. Cirbolyamagot és mogyorót visz be a maga ásta tárolólyukakba; a cirbolyák fontos elterjesztője a magas hegyekben. A honos (vastag csőrű) fenyőszajkó mellett néha keleti fajok (szibériai, vékonycsőrű szajkó) jönnek, mint „inváziós madarak” a szigorú teleken Európába. (VL)

fenyőszajkó (L: Nucifraga caryocatactes) (MÁSZ)

fenyőszajkó (L: Nucifraga caryocatactes; GB: Spotted Nutcracker) - Kisszámú, de rendszeres átvonuló és téli vendég. Szibériai alfaja időnként inváziószerűen jelentkezik hazánkban. A legtöbb példány az Alpokalján és a középhegységekben tűnik fel. De kertvárosi környezetből és parkokból is vannak adatai. Költését hazánkban több alkalommal is feltételezték, de ezek nem nyertek bizonyítást. A hazánkban megjelenő egyedek védelme érdekében kíméletükön túl nincs egyéb tennivalónk. Eurázsia hegyvidéki és klímazonális fenyvesiben költ. Gallyfészkét fenyőfára építi, belsejét puha anyagokkal béleli. Fészekalja 3-5 tojásból áll, a két szülő felváltva kotlik 17-19 napig. A fiókák etetése is közös feladatuk. A fiókák a fészket 3-4 hetes korukban hagyják el, de a család még sokáig összetart. Fenyőmagot, lombhullató fák termését, csonthéjasokat fogyaszt, emellett rovarokat és kisebb gerinceseket is eszik. Védett, természetvédelmi értéke 25 000 ft. (MME)

fenyőszurok (D: Pech) - Gyanta, növényi nedvek, amelyek helyenként bevonják a szarvat és agancsot viselő állatok homlokfegyverét, különösen a zergebakokét (szurkos kampó = zergekampó szurokbevonattal). (VL)

fenyves madár (D: Krammetsvogel) (F:VMSZ)

fenyves madár (D: Krammetvogel) - A szökdelők rendéböl. (BK:VM)

fenyvesmadár - Fenyőrigó. (MÁSZ)

ferde agancs (D: wiedersinnig) - Ha az egyik tülök merőben hiányzik vagy ha a bogzás alatti sérüléstől valamely szabálytalan ferdeség vagy kinövés támadt rajta. (BK:VM)

ferde az agancs - 1. Ha az egyik agancsszár egészen hiányzik. (K:MVK)

2. Ha szabálytalan, abnormis. (K:MVK)

ferde csapást hagy (D: schränken) - A vad „ferdén lép”, és csapája, ill. nyoma „ferde lépésű”, ha nyugodt haladáskor a két testfél lábai oldalt helyezve jelentkeznek. Ferdeségnek nevezik az oldalra hajlás fokát, amely annál nagyobb, minél erősebb a vad; ez szarvasra utaló jel. Ezzel szemben a vad zsinóroz. (VL)

ferdeség - Az elejtett vad lábainak a szállítás, hordás megkönnyítése végett történő összekötözése is. Ennek keresztezett formája esetén a bal hátulsó lábat az elülső jobbal, s a jobb hátulsó lábat az elülső ballal kötik össze. Páros formája esetén a hátulsó és elülső lábakat mind összekötözik egymással. Az összekötés előtt a kiszabadított hátulsó hajlító ín alá csúsztatják a másik lábat. Hasonlóképpen össze lehet kötni a lábakat zsinórral v. pórázzal is. (VL)

Ferenc Ferdinánd - Az egykori monarchiának 1914 júniusában Sarajevóban meggyilkolt trónörököse, bár elsőrendű lövő, de rendkívül kíméletlen és telhetetlen puskás hírében állott. Minthogy azonban - csodálatosképpen - mégis irigységtől mentes vadásznak ismerték, országszerte - főleg csak Ausztria szerte - szívesen látták vendégül. Mert a magyarokat nem szerette. Közismert vadász szenvedélyére való tekintettel az osztrák területtulajdonosok abban vetélkedtek, hogya trónörököst minél több vadászathoz juttassák. (Sz.Zs)

fertő (D: Suhle) - Dagonya, vagy fetrengő, morotva: mocsáros hely, hol a vaddisznó hever, vagy a szarvas hűtőzik. (BK:VM)

fertő - 1: A Fertő-tó. Kisebb részben hazánk területére eső, a hansági tájhoz kapcsolódó tó. (BL:EVFL)

2: Dagonya, dágvány, fetrengő, pocsolyás-mocsaras hely, ahová a szarvas, a disznó magát lehűteni, fertőzni, dagonyázni jár. (BL:EVFL)

fertő - Dagonya, dágvány, morotva, fetrengő, pocsolyás, mocsaras hely, hová a szarvas hűtőzni, fertőzni, dagonyázni jár. (K:MVK)

fertő (D: Suhle) - Dagonya, pocsolya, amelyet a rőtvad meleg nyáron lehűtés végett szívesen felkeres. (H:VM)

fertőzés (D: Infektion) - Kórokozók (vírus, baktérium, gombák) behatolása és szaporodása az élő szervezetben, a táplálékkal, a szervezet légútjainak nyálkahártyáján vagy a sérült kültakarón át történik. (VL)

fertőzik  (D: suhlt) - Fetreng a sárban, mocsárban a vaddisznó. (BK:VM)

fertőzik (D: suhlt sich) fertőben, dagonyában heverész. (H:VM)

fertőző betegségek (D: lnfektionskrankheiten) - Olyan betegségek, amelyek patogén baktériumokkal, gombákkal vagy vírusokkal való fertőzés útján jelennek meg a testben, és könnyen átvihetők. A fertőző betegségek körében különös jelentőségük van a járványoknak. (VL)

fertőzőképesség (D: lnfektionstüchtigkeit) - Az élősködők lárvái csak bizonyos fejlettség után érik el, pl. a fonálférgek második vedlésük után, a szabad természetben vagy a megfelelő köztigazdában. Az időjárási viszonyok erősen befolyásolják a fertőzőképességet. (VL)

Festetics Leó, gróf (1800-1884) - A Nemzeti Színház igazgatója, a Délibáb c. lap szerkesztője. Vadászattörténeti szempontból becses műve: „Az Esterházi család ozorai fővadászatai” (Pest, 1870). (VL)

Festetics Pál, gróf (1877-19?) - Vadőri szakiskolát szervezett, melynek vezetője és oktatója is volt. A Hubertus Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökeként a vadászati közélet tevékeny szereplője. Sokat publikált a szaklapokban, és könyvek sorát írta: A vadász havi teendői (1929), A vadőr tudnivalói (1935), A fácán és fogoly tenyésztése, óvása és vadászata (1938), Az őz tenyésztése, óvása és vadászata (1941 ), Természetjárás (1946). (VL)

Festetics Pál, gróf - Történelmi család sarjaként született 1877-ben, Székesfehérvárott. Korán a természet és a sportok szerelmese lett. Testnevelő tanári oklevelet szerzett és Budapesten helyezkedett el. Vadőri szakiskolát szervezett, melynek oktatója és hosszú ideig vezetője is volt. Az 1920-ban alakult, majd 1924-től önállósult Hubertus Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökeként a vadászati közélet tevékeny részese. (A szervezet vezetőségében találjuk Magyary Gézát és Szadeczky-Kardoss Boldizsárt is.) Az egylet lapja a Vadászat-Halászat, időszakonkénti kiadványa a Vadászati Útmutató sorozata volt. Festetics mint remek szakíró sokat publikált szaklapokban, a „vadászkönyvtárban” pedig olyan tudományos felkészültségről és gyakorlati tapasztalatokról tanúskodó könyvet írt, mint az „őz ” . Cikkezett a dúvadmérgezésről és az apróvadról. Jártas volt a vadászat történetében is. (Remek tanulmányt irt pl. a szarvaskultuszról.) Korán felismerte, hogy felkészült szakemberek nélkül nem lehet eredményes vadgazdálkodást folytatni, biai iskolájában a háborútól elgyötört, megtört emberekből hivatásukat szerető és értő vadőröket tudott nevelni. Szívügye volt a fiatalság nevelése: sokáig cserkészvezető, táborok, túrák avatott szervezője. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy a Hungária Autóklubban is tevékenykedett. Elismert szakíró volt, de kevesen tudják, hogy szépíróként is megállta a helyét. Szakmai tárgyú írásai is rendkívül olvasmányosak, nem is beszélve a szakkönyveibe „csempé-szett” elbeszélésekről és lírai leírásokról. Művei: A vadász házi teendői (1929) A vadőr tudnivalói (1935) A fácán és fogoly tenyésztése, óvása és vadászata (1938) Az őz tenyésztése, óvása és vadászata (1941) (A 4 kötet a Hubertus vadászkönyvtár sorozatában jelent meg.) Természetjárás (1946). (W:VSzT)

Festetics Tasziló, herceg (Bécs, 1850. május 5. - Keszthely, 1933. május 4.) - Nagybirtokos, főudvarmester. Külföldön, elsősorban Angliában folytatta tanulmányait. Apja halála után 1883-ban vette át a16 200 holdas birtok kezelését. Főleg az állattenyésztés területén történtek a fejlesztések, közöttük angol telivér ménes, félvér ménes, magyar szürke gulya, tehenészet, sertéstenyésztés igazolták szakértelmét. Kiváló versenylovakat tenyésztett, versenyistállójából verhetetlen mének kerültek ki, nem véletlen tehát, hogy Ő volt az Országos Lótenyésztési Bizottság elnöke.1881-ben kamarássá, 1890-ben belső titkos tanácsossá, 1895-ben zászlósúrrá, 1904-ben főudvarmesterré nevezte ki az uralkodó, I. Ferenc József. Falkavadász is volt, maga is tartott fenn falkát. Több fácánosában ugyancsak kiemelkedő tenyész- és vadászeredmények születtek, mindenekelőtt Berzencén. (FS:MVE)

festőtoll - Ecsettoll. Az erdei szalonka egyik elkorcsosodott evezőtolla, amely trófeáját képezi. Ezt húzza ki és tűzi párosával kalapja mellé a szalonkát zsákmányoló szerencsésvadász. Vannak, akik ezt „festőtoll”-nak nevezik, amit nem helyeslek, mivel az a német „Mahlfeder” fordítása. Jobb elnevezése lenne talán a szalonkatoll, bár a szalonka valamennyi tolla „szalonkatoll”. (Eö:VNy)

festőtoll - Ecsettoll a szalonkák elcsenevészedett első evezőtolla. A német »Mahlfeder« után fordítva. Magyarosabb az ecsettoll. (K:MVK)

feszítődeszka (D: Spannbrett) - A ragadozó nagyságának megfelelő, ék alakú deszka, melyre a lenyúzott, kifordított bőrt felhúzzák és kifeszítik, hogy megszáradjon. (VL)

feszítődeszka - Gyakoribb nevén: szárítódeszka. Hosszúkás, vadfajonként különböző nagyságú, egyik végén legömbölyített, gyalult deszkalap, amire a tömlőre fejtett ragadozó emlősök irháját vagy bundáját húzzuk fel és feszítjük ki, hogy azon zsugorodás nélkül kiszáradjon. (Eö:VNy)

feszítőfa - Szárítódeszka, a róka vagy vidrabőrök kiszárítására szolgál. A bőrt kifordított állapotban (tehát az irharész van kívül s a szőrös gerezna belül) szárítás végett simára gyalult nyár- vagy jegenyefadeszkára húzzuk. A deszka szélesebb vége 20-24, a lekeskenyített végén 4-5 cm, hossza 11/4-11/2 méter, vastagsága kb. 2 cm. (K:MVK)

feszítőhuzal (D: Spanndraht) - A kerítésfonat felső és alsó felén lévő, nagy szilárdságú huzal, amely a kerítésnek erős tartást ad. (VL)

feszítőkakasos zár (D: Spannhahnschloß) (VL)

feszítőzsineg (D: Windleine) - Mely a hálókat a hálótartó dorongokon tartja. (H:VM)

feszítőzsinór (D: Spannschnur) – A tógazdaságokban a szürkegém okozta károk ellen leginkább a tó fölé feszített zsinórok és hálók védenek. (VL)

fesztelenít - A csőre töltött, lőkész golyós fegyvert - szintúgy a sörétest – a vadászat szüneteiben és végén üríteni kötelező. A kisebb szünetekben, lőálláson, ha a környezetet semmilyen formában nem veszélyezteti, a vadász biztosítja a lőkész fegyvert, és csak lövés előtt hozza „éles” állapotba. Azoknál a fegyvereknél, ahol az elsütő billentyű biztosítása mellett a fegyver „feszes”, azaz lőkész marad, ajánlatos a fegyvert feszteleníteni - amikor ugyanis a lőszer ugyan a csőben marad, de az elsütő szerkezet nincs „felhúzott”, feszített állapotban, a fegyver véletlenül sem sülhet el a vadász szándéka ellenére. Könnyen és gyorsan lőkész állapotba hozható a fesztelenített puska az elsütő szerkezet (závár) működtetésével. Az egészében tárolt (nem megtört és az „automata”) sörétes fegyvereknél a nyugalomba helyezés fesztelenített állapotban javasolt. (VE:MSzT)

fesztelenítés (Syn: biztosítás; D: Entspannen) – A fesztelenített (biztosított) lőfegyver csaknem olyan biztonságos, mint az üres (az ütőszeg rugója nyugalmi állapotban van). Ebben az állapotban csőre töltött fegyverrel is gondtalanul lehet cserkelni, még nehéz terepen is. Konstrukciótól függően fegyverenként különböző; praktikusak a biztosító tolókák a veszélytelen fesztelenítésre, és az automata biztosítások erős ütős (esés) esetén. Az önfelhúzó fegyverek fesztelenítése korábban az ütőszegrugó kímélése miatt ajánlatos volt, a mai rugóacéloknál már nem szükséges. Magyaro.-on a nehéz terepakadályok leküzdésekor a vadászfegyvert ki kell üríteni. (VL)

fetreng  (D: suhlt) - Fertőzik a sárban, mocsárban a vaddisznó. (BK:VM)

fetreng - Dagonyáz (D: suhlen), sáros pocsolyás helyeken fetrengeni, szarvas és vaddisznó szokott. Az ilyen hely fertő, mocsár, morotva, dágvány, dagonya (D: Suhle). (BK:VM)

2: Vérében fetreng a vad. (BK:VM)

fetreng (D: suhlt sich) - Az erdei, azaz iszapban, fertőben, kátyúban, pócsétában heverész. (H:VM)

fetrengeni - Dagonyázni, fertőzni, hűtőzni. (K:MVK)

fetrengő (D: Suhle) - Dagonya, vagy fertő, morotva: mocsáros hely, hol a vaddisznó hever, vagy a szarvas hűtőzik. (BK:VM)

fél ágyazás (D: Halbschaft) - Ellentétben a teljes ágyazással, a hosszú csövű fegyverek puskaagya nem ér egészen a csőtorkolatig, csak körülbelül a cső közepéig. (VL)

fél úszó láb - Ha a mellső ujjak félig vannak hártyával összekötve. (K:MVK)

félautomata fegyverek (D: halbautomatische Waffen) - Műszakilag ugyan kifogástalan, de könnyen az automata fegyverekkel való összetévesztéshez vezető, öntöltő fegyverek. (VL)

félárnyékkedvelő fafajok (D: Halbschattbaumarten) - A fénykedvelő és az árnyéktűrő fafajok között állnak a félárnyékot kedvelő fafajok (lucfenyő, juhar). (VL)

félelemből harapós (D: Angstbeißer) - Nem kívánatos tulajdonság. (VL)

félelemhang - A vadnak, mind az aprónak, mind a nagynak van rémülete kifejező hangja, amit sikításnak, sipításnak, ordításnak nevezünk. Ezt legtöbbször akkor hallatja, ha életveszélybe kerül: „ragadozó vagy kóbor kutya kapja el, hálóba, csapdába esik, hurok fogja meg vagy lövés sebesít bénává. Az őzsuta és az ünő akkor is hallat félelemhangot, amikor üzekedésko valamelyik bak kíméletlenül hajkurássza, s a bak olyan, amelyiknek vagy amikor még nem akarja megadni magát. Ennek a „félelemhangnak” megfelel síppal való utánzásával is be lehet ugratni, „lépre lehet csalni” a féltékeny bakot. (Eö:VNy)

félénk - Az őzsuták általában sokkal kevésbé félénkek, mint a bakok; talán a nagyobb oltalomnak tudatában vagy korlátoltabb szellemi fejlettségében találhatjuk e jelenségnek magyarázatát. (DM:AV)

félénk - A nyúl fő jellemvonása a félénkség; ez késztette kétségkívül Linnét is arra, hogy a félénk (»timidus«) jelzővel jelölje. Kisszívű kedélyek a békét szeretik, tehát egyetértés honol ezen állatok között. (DM:AV)

félénk bagoly - Gyáva bagoly, mely a ragadozó közeledtével leugrik az állványról (hányácáról) és meglapul. (K:MVK)

félig kötött láb - Melynél csak a két külső ujj van a tövén hártyával összekötve. (K:MVK)

félignőtt - Félnövésű a fiatal vad, mely már kint van a kölyök (fióka) korból, de még nem anyányi. (K:MVK)

félkacsák (D: Halbenten) - Csörgő réce és böjti réce (mivel feleakkorák, mint a tőkésrécék). (VL)

félköpenyes - Az olyan golyós lőszer, amelynek rézköpenyéből az ólomhegy félig kiemelkedik, így találat esetén nagyobb sebzést okoz, gyorsan megváltja a vadat a további szenvedéstől. (VE:MSzT)

félköpenyes - Az olyan golyólövedék, amelynek acél- vagy rézburka, más szóval a köpenye csupán feléig fedi a lágy ólommagot. Az ilyen golyónak a hegye, s köpeny nélküli fele találatkor ellapul, ezért nagyobb sebet üt, mint a végig kemény burkolatú, teljes köpenyű golyó. Ez utóbbi a legtöbbször csak átszalad a testen, gyenge vérzést, tehát hosszabb szenvedést okozva az eltalált, de nem halálosan sebzett vadnak. (Eö:VNy)

félkörben fut - A csülkösvad szívlövéskor gyors halálvágtát produkál, rendszerint félkörben fut. Ötven-nyolcvan lépés után eldől. (VSzT:VGy)

félnövésű - Félig nőtt a fiatal vad, mely már kint van a kölyök (fióka) korból, de még nem anyányi. (K:MVK)

félre csap - Hirtelen fordulattal oldalt kanyarodik a vad. (K:MVK)

félrecsap - 1: Hirtelen fordulattal oldalt kanyarodik, vagyis félrecsap a felénk repülő vagy futó vad, amikor rémülten felismeri maga előtt ősi ellenségét: az embert. (Eö:VNy)

2. Egymás után többször félrecsap a sebzetten menekülő nyúl vagy fácán is az őt kergető és elkapni akaró vizsla előtt. (Eö:VNy)

félrecsúszott lövés - Sebzés. (Sz.Zs)

félrevezet (D: verleiten) - 1: Egy vadászkutya akkor hagyja magát félrevezetni, ha a nyomkövetéskor a félrevezető nyomok által hagyja magát befolyásolni. (VL)

2: Amikor néhány, a talajon költő madár a fészek vagy a fiókák közelében, többnyire feltűnő szárnycsapkodásokkal és tántorgó léptekkel vagy „ügyetlen” úszómozdulatokkal bénának, ill. betegnek tetteti magát, hogy az ellenséget (ragadozó, eb, ember) elcsalogassa; elterjedt pl. a gázlómadaraknál (lilealkatúak) és a réceféléknél. (VL)

félrevezetések (D: Verleitungen) - Olyan elterelő ingerek, amelyek egy vadászkutyát munkája közben (az általunk kívánt cél értelmében) negatívan befolyásolhatják; különösen a vad megpillantása (vadnyugalom), lövések (lőnyugalom, lőálláson nyugodt viselkedés), friss nyomok és csapák, amelyek keresztezik azt a nyomot vagy csapát, amelyet a kutya követ (félrevezető nyomok). Tanításkor úgy kell a vadászkutyát kiképezni, hogy „félrevezetésbiztosak” legyenek, ami főleg az elveszett vad keresésének és a vércsapamunkának a feltétele. (VL)

félrevezető nyom (D: Verleitfährte) - Friss nyomok és csapák, amelyek keresztezik azt a nyomot vagy csapát, amelyet a kutya követ. (VL)

félszél - Gyakran kedvező, amelyik a vadtól oldalra fúj. (VL)

félszél - Rosszabb ugyan a jó szélnél, de jobb a rossznál. (Sz.Zs.)

féltékenységi tusa - A bak vetélytársat nem tűr a közelben s féltékenyen őrzi szépét; mihelyt egy közeledik, azt azonnal űzőbe veszi, miből természetesen igen gyakran heves féltékenységi tusák keletkeznek melyek azonban a legtöbb esetben ártatlan kimenetelűek és a gyengébb fél elűzésével végződnek. Azért azonban súlyos sebesüléssel végződő, sőt halálos kimenetelű ilynemű párbajokra is van elég példa. (DM:AV)

félvad tenyésztési mód - Szárnyasvadunk (a vadréce is) mesterséges tenyésztésének egyik módja. Előnye, hogy nem igényel nagyobb beruházást. A kikaszált fészkekből vagy ép fészkek megrablásából, esetleg vásárlásból származó tojásokat hagyományos módon, azaz kotlós tyúkokkal keltetik ki, és neveltetik föl. Ennek költsége jóval kisebb, mint egy korszerű telep berendezése és üzemben tartása. (Eö:VNy)

félvadtenyésztés - Főként a fácán- és fogolyállomány gyorsabb felszaporítása céljából alkalmazott emberi beavatkozás (de volt példa a vaddisznó félvad tenyésztésére is). Ennek érdekében télen a törzsállomány egy részét befogják és átteleltetik (kamrázzák). Tavasszal a veszélyeztetett fészekaljak tojásait összegyűjtik és kikeltetik. A kikelt csibéket egy-kétnapos korukban a mezőn vagy az erdőn hasonló korú fogoly- ill. fácáncsaládhoz csapják, vagy 6-10 hétig nevelik és azután helyezik ki véglegesen a szabad életmódjukhoz alkalmas környezetbe. (BL:EVFL)

fényellenző - Rövid gumicső, amit a céltávcső szemlencse felőli részére húzunk, hogy meggátolja oldalról a zavaró fény behatolását. De egyúttal ez védi is a szemet, és a szemöldököt a fegyver hátrarúgásakor keletkezhető sérüléstől, amiért szemvédő szerepe is van. (Eö:VNy)

fényerő - Optikai fogalom. Az optika (lencserendszer, távcső) szabad nyílásának és gyújtótávolságának viszonya. Mennél nagyobb az átmérő, ill. kisebb a gyújtótávolság, annál nagyobb a fényerő, a leképzett tárgy annál világosabbnak látszik. A fényerő növelésével eljutunk egy pontig, amin túl az optikán (távcsövön) látott kép világosabb, fényesebb lesz a szabad szemmel látottnál. Az ilyen lencsék készítése a nagy átmérők miatt fokozott gondosságot igényel, ezért olyan drágák. Viszont ezek teszik lehetővé, hogy kedvezőtlen látási viszonyok mellett is, ami a vadászatnál igen gyakori, távcsövünkkel mindig jobban, tisztábban lássunk, mint puszta szemünkkel. (Eö:VNy)

fényerősség (D: Lichtstärke) - Gyakran hibásan alkalmazzák egy távcső teljesítményének mérőszámaként. Egyedül mértékadó a szürkületi szám, emellett nemesítés, vagyis az üveg fényáteresztő képessége. (VL)

fénykedvelő fafaj (D: Lichtbaumart) - Viszonylag nagy fényigényű és kevéssé árnyéktűrő fafaj (pl: vörösfenyő, erdeifenyő, nyírek, tölgyfélék). (VL)

fényszóróval történő éjszakai vadászat - A vadászati hatóság a) ha a vadkár másként nem hárítható el, illetve b) ha állat-egészségügyi, humán-egészségügyi vagy vagyonvédelmi indokok ezt szükségessé teszik, a törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott vadfajok fényszóróval történő éjszakai vadászatát engedélyezheti. (VT)

fényvisszaverés csökkentése (D: Reflexminderung) - Optikai készülékeken érik el nemesítés felvitelével, és ez döntően hozzájárul az optika minőségéhez. (VL)

fércel - A vadréce párosodásának szava, elsősorban Palócföldön. (VE:MSzT)

fércel - Párosodik (a réce) (Palócság). (K:MVK)

féregtelenítés (D: Entwurmung) - A vadászkutyákból már kölyökkorban mindenképpen el kell hajtani az orsóférgeket, később szükség szerint a galandférgeket is. Ürülékvizsgálattal ellenőrizhető, férgesek-e a kutyák; állatorvossal kell felíratni a szükséges szert. (VL)

férges agancs (D: Wurmgeweih) - Az agancsképződés abnormitása, különösen az őzbaké. Erős parazitafertőzés miatti (gyomor-bél férgek) anyagcserezavar okozza, az agancsszárak többé-kevésbé elgörbülnek (dugóhúzó agancs, kosszarvalak). (VL)

férgesség (D: Wurmkrankheiten) - Gyomorférgek (gazda-specifikusak); tüdőférgek; légcsőférgek; hajszálférgek (szőrférgek); izomféreg (trichinella); májféreg (májmétely); galandférgek. (VL)

férgez - Az erdei szalonka, amikor hosszú csőrét a földbe szúrva giliszta után kutat. (Eö:VNy)

férgész - Midőn a szalonka puha, hosszú csőrét a puha talajba szúrja és körben forog »dorombol«, »férgész«, »szúr«. (DM:AV)

férgészik, férgez - Az erdei szalonka táplálékszerző tevékenysége, amikor is hosszú csőrével a nedves humuszban, vízparti agyagban keresgél, turkálva szondázza a talajt. (VE:MSzT)

férgészik - Az erdei szalonka, ha hosszú csőrét az iszapba dugva, gilisztát kutat. (K:MVK)

férőhely - Laboratóriumi műszóval „tenyészterület”-nek, németízű fordítással „élettér”-nek is mondják. Annak meghatározására szolgál, hogy az illető vadnak mekkora térség szükséges ahhoz, hogy egészségesen szaporodhassék, kívánatos, erős agancsokat növeszthessen. E célból a rendelkezésre álló terület hold-számát elosztjuk a benne tanyázó, kérdéses vadállománynak, becslésünk szerinti számával. Az eredmény mutatja, hogy átlag hány hold esik egy-egy vadra. (Sz.Zs)

fészek - A nőstény nyest 9 hétig viselős s ezen idő alatt jól elrejtett és hozzáférhetetlen helyen, farakások között, széna- és szalmakazalokban, kő- és rőzserakások alatt szalmából, tollakból s más hasonló puha anyagokból kényelmes fészket készít … Ezen idő alatt alig hagyják el fészküket, legfennebb ennek közvetlen közelében játszadoznak, (DM:AV)

fészek - A farkas szuka a koslatás után 63-64 napra kölykezik, miután előzőleg valamelyik nyugalmas sűrűségben, sziklaodúban, vagy egy kibővített róka- vagy borzbarlangban puha mohából fészket készített. (DM:AV)

fészek (D: Nest) - Madarak által készített, illetve használt fészkelőhely tojások károsodás, hőelvesztés és ragadozók elleni védelmére, valamint részben a fiókák felnevelésére (költés, gondozás). Némely faj nem épít saját fészket (pl. baglyok, sólymok); mások fészke csupán egy lapos talajmélyedés (földön fészkelő madarak). Különösen bonyolult fészket építenek az énekesmadarak. Átvitt értelemben az emlősállatok is hasonlót készítenek utódaik gondozására, amelyet szintén fészeknek neveznek. Kifejezett fészeképítésről lehet beszélni a legtöbb rágcsáló (L: Rodentia) és némely ragadozó, sőt a vaddisznó esetében is. (VL)

fészek - 1: Általában a madarak által, a tojások kiköltését, fészeklakóknál a magatehetetlen fiak védelmét is szolgáló, rendszerint növényi anyagokból szőtt készítmény. Legegyszerűbb a földön fészkelő fajoké, a bokrokon, fákon fészkelőké általában több gondossággal készült. A fészeképítés legnagyobb mesterei nálunk az őszapó és a függőcinege, utóbbi lehajló fűzfagally végéhez háncsrostokból, valamint nyár- és fűzfabarka pelyhéből szövi lelógó, zacskó alakú fészkét. Egyes emlősök is készítenek kevésbé tökéletes vagy a madarakéhoz hasonló fészket, pl. egerek, pelék. (BL:EVFL)

2: Intarzia készítésnél fészeknek nevezik az idegen fa (esetleg fém, gyöngyház, elefántcsont stb.) berakására előkészített kimélyítést. (BL:EVFL)

fészek - Elsősorban a madarak, de néha más állatfajok is készítenek fészket. A fészek leginkább növényi részekből készül, különböző nagyságú, néha remekbe szabott, máskor meg hevenyészve összetákolt építmény, és a családalapítás, a szaporodás célját szolgálja. A vadgazdálkodásban ezek utánzására készítik tavasszal a kihelyezet t műfészkeket amelyek mérgezett tojásaikkal elméletileg a fészekrablók becsapását, és számuk gyérítését szolgálják (tojásos mérgezés). (Eö:VNy)

fészekalj - Az ugyanazon költésből származó vadlúd fiatalok »fészekalj«-at képeznek. (DM:AV)

fészekalj - A fogoly fiatalok együtt egy »fészekalj«-at képeznek. (DM:AV)

fészekalj - 1: (D: Gelege) - A tojások összessége egy fészekben. A teljes fészekalj magában foglalja egy nőstény (tojó) által a költés alatt lerakott összes tojás számát. Az első fészekalj elpusztítása esetén olykor pótköltésre, sarjúköltésre kerül sor. (VL)

2: (D: Gesperr(e) - A tojó által vezetett csibék (fészekhagyó fiókák) összessége. (VL)

3: (D: Schof) - Kacsák (kis) csapata, főleg a tojó a kiskacsákkal. (VL)

fészekalj - Az anyamadár nevelte fiókák csoportja, házi- és vadmadaraknál egyaránt. Egyes madárfajok tojói egyetlen fészekbe többen „összetojnak”, egyikük kotlik el és vezeti a kikelt fészekaljat. (VE:MSzT)

fészekalj (D: Gehecke) - Egy fészekből származott falka, sereg, család. (H:VM)

fészekalj - Szárnyasvadfajaink azonos, egyfészeknyi tojását, illetve az azokból kikelt apróságainak összességét értjük alatta. (K:VL)

fészekalj - Szárnyasok egy kelésből származó egyedeinek összessége. (K:MVSZGY)

fészekalj - 1: Egy fészekrakomány tojás. (Eö:VNy)

2: Ugyanígy nevezzük az abból kikelt csibéket, madárfiókákat is. (Eö:VNy)

fészekalj - Az egy költésből származott fiókák. (K:MVK)

fészekalj (D: Brut, Geheck) (F:VMSZ)

fészekből kiszed (D: aushorsten) - Nagyobb testű madárfajok fiókáit a fészekből elvenni. Régebben a ragadozó madarak elleni küzdelem, illetve a solymászat számára fiókák szerzése volt a cél. Napjainkban illegális (vadorzás), kivéve a kiszedésre adott jogos külön engedélyeket a héja esetében. A veszélyeztetett ragadozó madarak védelmében a kiszedés ellen a ritka fajok (pl. vándorsólyom, rétisas) utolsó költőhelyein fészekőrző szolgálatot tartanak. (VL)

fészekbül kiszedni (D: ausnehmen) (F:VMSZ)

fészekfalu - Némelyik madárfaj csoportos, társas fészkelő- és költőhelye. A madárfaj neve szerint lehet pl. gémfalu, gémtanya, varjúfalu, varjútelep. (Eö:VNy)

fészekfalu - A madarak csoportos költő, fészkelő helye. (K:MVK)

fészekfentő - Egy fészekalj legfiatalabbja. (BK:VM)

fészekfentő - Fentér, a legutoljára kikelt vagy egy fészekaljában a legkisebb madárfióka. (K:MVK)

fészekfiatalok (D: Nestjunge) - Fiatal emlősök, melyek érzékszervei, szőrzete és mozgás-képessége a születéskor többé-kevésbé tökéletlen, és csak fokozatosan fejlődik ki rendeltetésszerűen. A fiatalokat addig vacokban vagy egyéb búvóhelyen, többnyire saját, csak számukra készített „fészekben” gondozza az anyaállat (némely faj esetében az apaállat segítségével); hasonlóan a fészeklakó madárfiókákhoz. (Ellentét: futókölykök, fészekhagyók.) A honi szőrmés állatok között: a ragadozóknak, rágcsálóknak, valamint a mezei nyulaknak a fiókái. (VL)

fészekhagyó - A madárfiókák a tojásból való kikelés után röviddel elhagyják a fészket és anyjukkal járnak táplálék után. Ilyenek főleg az ősibb típusú madarak, mint pl. a tyúk-, daru-, lile, lúd-alkatúak. (BL:EVFL)

fészekhagyó - Az a madárfaj, amelyiknek a tojásból kikelő szaporulata felszáradás után azonnal követi anyját, ellentétben a fészeklakóval, amelyik faj fiókái kelésük után gyámoltalanok, és csak bizonyos idő eltelte után tudják fészküket elhagyni, amikor röpösökké válnak. (Eö:VNy)

fészekhagyók (D: Nestflüchter) - Fókák, amelyek néhány órával azután, hogy a tojásból kikeltek, illetve megszülettek, a fészket elhagyják és futni vagy úszni tudnak. A fészekhagyóknak teljes és többnyire álcázó színű pelyhes tollazata (szőrzete) van, és rövidebb vagy hosszabb ideig legalább az egyik szülő gondozza őket. Tipikus fészekhagyók: récefélék, tyúkfélék, lilefélék, szalonkák. (VL)

fészekhagyók (D: Nestflüchter) - Azok, melyek a fészket kikelésük után azonnal elhagyják, s szüleik vezetése alatt maguk keresik táplálékukat. (H:VM)

fészekhagyók - Az olyan madarak, melyek kicsinyei a tojásból való kikelésük után azonnal követik anyjukat, ellentétben a fészkenülők, fészeklakókkal. (K:MVK)

fészekkilövés - Vadászhoz méltó módon, fegyverrel végrehajtott dúvadgyérítés. Tavasszal a megkotlott fészekrablók fészkeit sorban felkutatva, a tojáson ülő madarat belőle kilőjük, majd tojásaikat, esetleg fiókáikat a fészekkel együtt megsemmisítjük. Ez a művelet az ügyességen kívül még hozzáértést és óvatosságot is követel, mert elhagyott varjúfészekben hasznos madár, vércse, bagoly is tanyát verhet, amit bűn lenne tudatlanságból vagy nemtörődömségből megsemmisíteni! (Eö:VNy)

fészeklakó - A madárfiókák teljes kifejlődésükig a fészekben maradnak. Ez idő alatt a szülők gondozzák és etetik őket. Madaraink többsége fészeklakó. (BL:EVFL)

fészeklakók (D: Nesthocken) - Kevéssé fejlett állat-fiókák (pl. vakok vagy tollazat, szőrzet nélkül jönnek a világra), és ezért bizonyos ideig a fészekben kell őket táplálni és melengetni. Tipikus fészeklakók: ragadozó madarak, galambok, énekesmadarak (az emlősök kölykeit, ugyancsak fészeklakóknak nevezik). (VL)

fészeklakók - Fészkenülők azon madarak, melyek fiókái kiköltésük után gyámoltalanok s csak hosszabb-rövidebb idő után hagyhatják el a fészket. (K:MVK)

fészeklakók (D: Nesthocker) - Az oly szárnyasok, melyeknek fiókái a fészekben maradnak mindaddig, amíg repülni képesek. (H:VM)

fészekmentés vagy fészekaljmentés - A vadgazdák egyre fontosabbá váló tavaszi tevékenysége, mivel a mezőgazdaság rohamos fejlődése mind több feladatot állít főleg az apróvadtenyésztők elé. E tevékenységnek, a fészekmentésnek többféle módozata van: a fészkelés előtti nyugtalanítás zsinórhúzással vagy a vizsla segítségével való fészekkeresés, majd a kaszálógépek vadriasztó, vadmentő berendezéssel történő felszerelése. A fészekaljmentés kiterjed a madarak szaporulatára és a kölyöknyúlra, őzgidára is. (Eö:VNy)

fészekodú - A madárvédelem fontos eszköze. Az odvas fák hiánya miatt a hasznos odúlakó madarak költési lehetőségei korlátozottak. Az ilyen madárfajok megtartása érdekében ezt a hiányt mesterséges fészekodúk kihelyezésével kell pótolni. Ezek az odúlakó madárfajok nagysága, fészkelési igényei szerint különböző nagyságban és nyílásokkal készülnek. Gyárilag vagy házilag készíthetők fatönkből, deszkából vagy eternitcsőből. A tisztogatás céljából a tető és a fenék levehető legyen. (BL:EVFL)

fészekpusztító v. fészekrabló (D: Nestplünderer) minden állat, mely a szárnyasok tojásait kiszürcsöli, a fiókákat megeszi (a borz, a haris, a gólya, a szarka stb.). (H:VM)

fészekrablás - Kamasz fiúk, legények némi haszonnal járó, amúgy virtuspróba jellegű szórakozása: a magas fákon lévő madárfészkekből a tojások és/vagy a repülni még nem tudó fiókák kiszedése. Az így szerzett zsákmány, a fajt (okkal vagy kellő ok nélkül) „kártékonynak” minősítvén vagy azonnal elpusztították vagy, amelyiket nem tekinteték undort keltőnek vagy ehetetlenül rossz ízűnek, táplálkozási célra fordították.  A tojásokat (ha nem voltak még fiasak) a helyszínen és nyersen, a fiókákat pedig helyszíni megsütés, illetve konyhai megfőzés után ették meg. Ez utóbbi esetben a parasztkonyhára (jellemzően persze a szegényparaszt/parasztmunkás háztartások számára) számontartott táplálék-alapanyagot szolgáltathatott a fészekrablás, nem minősült tehát gyermeki csínytevésnek.  Különösen a varjúfészkek rendszeres kifosztását tekintenék számontartott élelemszerzési módszemek, lévén a fiókákból főzött varjúleves még a gazdaháztartásokban is elfogadott, bár eléggé alacsony presztízsű étel. Szórványos adataink vannak róla, hogy a varjúfészkek módszeres felkutatása és a fiókák kiszedése jól jövedelmező „szegényemberi” foglalkozássá is válhatott. A vízimadár-fészkek felkutatása és az éppen kitollasodott, de még repülni nem tudó fiókákra irányuló fészekrablás szokásos módszere volt a pákászok közé sorolt madarászoknak is, akik sok egyéb módszerrel is fogtak a piacon jól eladható, ínyenc eledelnek számító, illetve továbbtenyésztésre szánt madarakat. (SzM:NVL)

fészekrablás - Itt nem a fészekrablók kártételéről van szó, hanem a mesterséges vadtenyésztés egyik kisegítő munkájáról. Ennek folyamán a szabadban, a vadon fészkelő szárnyasok megfigyelt fészkeiből időnként óvatosan, lehetőleg az anyamadár távollétében egy-egy tojást csenünk (rabolunk) el, amivel gyarapítjuk tenyésztelepünk keltetésre szánt tojásmennyiségét, és ezzel a megrabolt tojót tojáshozamának növelésére késztetjük, mert az, egy bizonyos határon belül, tojásait mindaddig rakja, amíg fészke meg nem telik. A fogalomra jobb név volna fészek meglopás. (Eö:VNy)

fészekrablók - Elsősorban szárnyasokat sorolunk ide, bár tudjuk, hogy némelyik emlősfaj, pl. a sün, más néven sündisznó, aztán a borz, a vidra,a menyét, félék, a mindenevő róka, de még a vaddisznó is csemegének tekintik a meglelt fészekaljak tojásait, fiókáit sőt, kisebb emlősök (nyúl) kölykeit is, de ezek legtöbbje fő táplálékszerzési módja miatt inkább tartozik a ragadozók közé, mint ide. A sün pedig egyébként hasznos vad, a vaddisznó pedig ezenkívül még sok más, részben jó, részben pedig rossz jelzővel is illethető. Az igazi, minden időben gyérítést érdemlő (mert van belőlük még jócskán) fészekrablók: elsősorban a legveszedelmesebb, legkörmönfontabb, a dolmányos varjú, amelyik a házibaromfi szaporulatának vámszedőjeként civil körökben szintén jól ismert a többi nevén is, mint szürke, hamvas, kálomista vagy tarka varjú. A hímet a nősténytől tollazata alapján nehéz megkülönböztetni, ami a többi fészekrablóra is jellemző. Ezért egyszerűen csak fajnevükön emlegetjük őket, minden nemi megkülönböztetés nélkül. A dolmányos varjú nem társaságkedvelő, többnyire magányosan fészkel, fészekalja általában 5 kékesszínű, felhőzött tojás, amit 19 nap alatt költ ki. Fiókái egy hónap alatt válnak röpösökké, ekkor már szüleikkel együtt járnak rablóportyára. Prédát jelent számukra minden tojás, minden fióka, a kotló szárnyasvadat még a fészkéről is leverik, és megtámadják a szoptatós anyanyulat is, hogy kölykét agyonverhessék. Ősszel néha nagy csapatokba verődnek, és főleg apróvadban gazdag területekre vándorolnak, ahol ha meg tudnak telepedni, tavasszal már hihetetlen kárt tesznek az apróvad szaporulatában. Hangjuk többféle árnyalatú károgás, amiből csak a gyakorlott vadászfül tud pillanatnyi „hangulatukra” következtetni. Kisebb testalkata miatt apróvadunkra csupán egy árnyalattal jelent kisebb veszélyt a másik fészekrablónk, a szarka. Ahol elszaporodik, ott szinte lehetetlenné válik az apróvadtenyésztés. Fészkét, amely egyébként gallyakból szőtt remekmű, előszeretettel kultúrterületek közelébe, sokszor alig embermagasságban, alacsony bokrokra is rakja. A 6-8 szeplős tojásából kikelő fiókái magatehetetlen fészeklakók, de alig egy hónap alatt kitollasodnak, és attól kezdve együtt jár rabolni az egész szarkacsalád. Jellegzetes hangjuk, hangos csörgésük reggeltől estig betölti a határt, de hamar elnémulnak és fajukra jellemző hullámos repüléssel oldanak kereket, ha veszélyt sejtenek. Kártevésük minősége megegyezik a dolmányos varjúéval, számukra is élelmet jelent minden náluk gyengébb élőlény, amit erős csőrükkel agyon tudnak vágni. Ide tartozik még az előbbieknél jóval kisebb testű mátyásmadár is, amit nevezünk még mátyásnak, máskor meg szajkónak. Ez közvetlenül nem pusztítója ugyan a vadállománynak, de a hasznos énekesmadarak fészkeit rabolja, ezért nekünk vadászoknak mint a természet védelmezőinek szintén ellenségünkké vált. Rendkívül óvatos madár, ha észrevesz egy lopakodó embert, hangos rikácsolásba kezd, s mivel riasztó jelzéseit ismeri minden állat, felfigyel rá és elugrik az a vad, is, amelyet a vadász szeretett volna észrevétlenül belopni! Viszont a vadásznak is lehet szárnyas hírnöke, amikor valahol lesben áll, mert a szajkó neki is jelzi, ha a sűrűségben róka settenkedik vagy disznó mozdul, és így felkészülve várhatja azok jöttét. Kék-fekete kockás szárnyfedőtollait sok vadász mint trófeát kalapdíszként hordja. Újabban kártékonynak ítélt, és többek szerint néha fészekrablásban is ludas a másik varjúfélénk, a vetési varjú, amelynek szintén több népies neve is van, úgy mint fekete, pápista varjú, azonkívül sokan nevezik helytelenül kányának vagy fekete kányának is, éppúgy, mint a dolmányos varjút szürke kányának. Vadász azonban ilyen biológiai tévedésbe nem eshet, neki tudnia kell, hogy a kánya (barna és vörös) merőben más madárfaj, az a ragadozó madarak védett családjába tartozik. A vetési varjú varjútanyákon, hatalmas telepekben társasan fészkel. E hasznos rovar- (hernyó) pusztító túlszaporodása miatt ott sok kárt okoz a mezőgazdasági terményekben is, s télen, ahol többezres csapataik megtelepszenek, ott nemcsak a vadetetőket fosztják ki, hanem szerte a határban percek alatt bekebeleznek minden elszóródott magot, terményt, amely pedig hosszú ideig szárnyasvadjaink téli természetes élelme lehetne. Az igazság kedvéért megjegyzem, hogy az említett fészekrablók károsításaik mellett, főleg egérjárásos esztendőkben az egerek pusztításával, azonkívül folyamatos rovarpusztításukkal számottevő hasznot is hajtanak, a szajkó pedig közreműködik az erdőfelújításban. Ennek ellenére mégis gyéríteni kell valamennyit, mert számuk ma még meghaladja azt a mennyiséget, amennyi egy belterjes apróvadgazdaságban megtűrhető. (Eö:VNy)

fészekre esik - A tyúk, mikor már kotlik, megül (Veszprém megye.). (K:MVK)

fészektakaró - A tőkésréce, de más récefajok is készítenek növényi részek, valamint kitépett melltollaik felhasználásával művészien összefont takarót, amellyel betakargatják, álcázzák tojásaikat, ha fészkükről leszállnak. Ez a fogolynak is tulajdonsága, de az takarót nem készít, fészkének elhagyásakor száraz füvet, leveleket húz rá tojásaira. (Eö:VNy)

fészkek felkeresése - Ragadozó madarak fészkeinek ellenőrzése, hogy valamely ragadozó madárpár ezen vagy azon vidéken fészkelni kezd vagy valamely régi fészket el akar foglalni. Már a fészekkészítés ideje alatt akadhat alkalom rejtett helyről egyiket-másikat ártalmatlanná tenni. (DM:AV)

fészkelés (D: nisten) - Madarak fészeképítése, ill. költése. (VL)

fészkelés - A madarak meghatározott helyen történő elhelyezkedése arra alkalmas, saját maguk által kiképzett építményben vagy építményen. (K:MVSZGY)

fészkelési berendezések (D: Nistgeräte) - Mesterséges fészkelési segédeszközök, a madárvédelmet szolgálják. Pl. odúban költő madarak számára fészekodúkat készítenek a fészkelő madár méretének megfelelő belső térrel és bebújó nyílással (cinke, gatyás kuvik, kék galamb stb.), ezek szabványos méretekben a kereskedelemben is kaphatók. Speciális berendezések, pl. kuviknak (hosszú odúk), gyöngybagolynak (nagyobb ládikák tornyok belsejében, csűrökben) vagy ismertek a mesterséges fecskefészkek is. Fontos fészkelési segédeszközök pl. gólyák és néhány ragadozó madár számára a fészek-alátétek. Vadgondozási célokat szolgálnak a fészkelési berendezések és különböző fészkelési segédeszközök vadkacsáknak, különösen tőkés récének a réceköltő kosarak, fűzfafonatból készült hosszúkás bebújó-nyílással és feljárólapokkal, fára akasztható, oszlopokra vagy háromlábú állványokra helyezhető költőodúk. Sekély vízbe elhelyezettek, fémgallérral védettek a vízipocok, vándorpatkány ellen. Réceköltő ládák: fából készült, kb. 40x40x40 cm-es ládák oszlopon vagy farácson. Réceköltő kunyhó: tutajra vagy rostélyra állított kis kunyhó, többnyire több kacsa költésére alkalmasak. Réceköltő hordó: szigetekre vagy gátakra fektetett üres hordó, amelynek alsó oldala a víz jobb lefolyása céljából többszörösen átlyukasztott. (VL)

fészkelnek - A páros foglyok »fészkelnek«. (DM:AV)

fészkelni (D: horsten, nisten) (F:VMSZ)

fészkelni - 1: Fészket rakni. (Eö:VNy)

2: Használjuk olyan értelemben is, hogy pl. a dúvad befészkelt, azaz beköltözött és megtelepedett a területen. (Eö:VNy)

fészkelővacok - A koca kialakította fészkelővacok, a malacok számára. Összehordott lombok, fű és gallyak fészekszerűen kialakítva. (VSzT)

fia - A nyest 3-4 fiát, melyek 10-14 napig vakok, gonddal ápolja és védi. (DM:AV)

fia nyúl - Az egészen fiatal nyulat »fia nyúl«-nak, »nyúl fiu«-nak hívják. (DM:AV)

fiadzás - A szülést a nyúlnál »fiadzás«-nak mondják. (DM:AV)

fiadzás - Több egyedet szülő szőrmés vad utódainak világra hozása. (K:MVSZGY)

fiadzás ideje (D: Satzzeit) (F:VMSZ)

fiadzik (D: setzen) - A poczkos nyúl. (BK:VM)

fiadzik (D: bärt, wirft) - A medve, a borz, a nyúl, azaz szül. (H:VM)

fiadzik a fővad (D: Kalbsetzen) (F:VMSZ)

fiadzni (D: gebären, setzen) (F:VMSZ)

fial (D: frischen) - A vaddisznó ellése: a kicsinyeket vadmalacoknak hívják. (VL)

fial vagy fiadzik - Az olyan nagyobb állatfajok ellését nevezzük összefoglalva fialásnak, amelyek egyszerre több utódot hoznak a világra. Ilyen például nagyvadjaink közül a vaddisznó. A kisebb emlősök kölykeznek. (Eö:VNy)

fialó nyúl (D: Satzhase) - Nőivarú , nőstény nyúl, amelyik kicsiket hoz a világra. (VL)

fialójárat (D: Satzröhre) - Az üregi nyúl kotorékának az a járata, ahol a ♀ ellik. (VL)

fialókatlan (D: Frischkessel) - A vaddisznókoca készítette rejtekhely a malacok számára fűvel, sással, náddal és ágakkal kipárnázott és vastagabb ágakkal, náddal (az élőhely adottsága szerint) befedett „fialófészek”. (VL)

fialókotorék (D: Heckbau) - Kotorék, amelyben ragadozók, különösen a rókaszuka egy almot (kölyköket) felnevel. Fialókotorék lehet egy már meglévő nagyobb kotorék része is (anyavár), vagy a szuka maga ássa meg rejtett helyen a szükségkotorék mintájára. Amint a kölykök rendszeresen kijönnek a fialókotorékból, környékén láthatók játszadozásuk nyomai („játszótér”), valamint különböző zsákmánymaradványok. (VL)

fianyúl - Fiatal nyúl. (MÁSZ)

fianyúl - A mezeinyúl kölykének népies elnevezése. Ilyenek még: nyúlfióka, kölyöknyúl, nyúlfi, nyuszi, nyuszka. (Eö:VNy)

fianyúl - Nyúl fiú, nyúka, nyuszi, nyuszka a kis nyúl félfejlődésig, azután süldő, südő, sütkő. (K:MVK)

fias nyúl (D: Setzhase) (BK:VM)

fiasít - Költ a madár. (K:MVK)

fiat fog - A nőstény vadat már nem érdekli tovább a szerelem egy jódarabig, ha megtermékenyül, más szóval: fiat fog. A másik nem iránti (átmeneti) közöny jogosságát a bika és a vadász is egyaránt méltányolja. (VE:MSzT)

fiat fog - A nőstény állat, ha nőszés után megtermékenyült. (K:MVK)

fiat vet - Ellik, a csülkös vad 1-2 új egyedének világrahozása. (K:MVSZGY)

fiatal bika - Első-, másod-, harmadéves legények. (Sz.Zs.)

fiatal állatok etetése (D: Jungfütterung) - Fiatal állatok etetése, ahogyan ez a madarak és emlősállatok esetében szokás (ivadékgondozás). Néhány, tartós élettársi kapcsolatban élő madárfaj esetében a fiatal állatok etetéséből bizonyos „ritualizált” magatartásforma fejlődött ki a párosodás és társkapcsolat felvétele szolgálatában. Ilyen a dürgési etetés, az üdvözlési ajándék, a csókolózás. (VL)

fiatal korosztály (D: Jugendklasse) - Legalsó korosztály a vadállományban; magas természetes elhullás jellemzi és az ésszerű gazdálkodásnál a vad erőteljes állományszabályozó lelövését kell tervezni és végrehajtani. (VL)

fiatal ruha (D: Jugendkleid) - A fiatal madár első tollruhája a pehelytollak után; többnyire az első életév végén a kornak megfelelő tollazatra vagy átmeneti tollazatra vedlenek a hosszabb ideig élő fajok egyedei. Hasonló értelemben a kifejlett (adult) állatok színétől és annak rajzolataitól elütő szőrzet szőrmés vad esetében, pl. gidák és borjak (borjúfoltok), valamint a csíkos vadmalacok. (VL)

fiatal vad (D: Jungwild) - Az évben született szaporulat, a legalacsonyabb korosztály (fiatal korosztály). (VL)

fiatal vadász (D: Jungjäger) - A vadászatban kezdő vadászjelölt az életkortól függetlenül. Általában a képzéstől a vadászvizsgáig tart, de használják egészen a vadászbérletre való alkalmasságig is. (4. évi vadászjegy). (VL)

fiatal vadászkutyák vizsgája (D: Jugendprüfung) - Képességvizsga fiatal ebek számára. (VL)

fiatal vadmalacz csoport (D: Rotte) (F:VMSZ)

fiatalkori csomók (D: Jugendknötchen) - Kormeghatározást segítő Stroh-féle jegyek a mezei nyúl első lábán (könyökcsont-dudor). (VL)

fiatalos (D: Jungwuchs) - Erdőállomány korosztálya. A mesterséges felújításokat „kultúrának” is nevezik. A felújítás kezdete a pótlások befejezéséig. Rágófelületek, körül nem kerített mesterséges felújítások az erdőben. (VL)

fiatalos - A koronáikkal már záródott fiatal fák erőteljes kölcsönhatást gyakorolnak egymásra és környezetükre is. Zárt, sűrű, fiatal erdővé alakulnak. Ez az „erdővé alakulás kora”. Ebben a folyamatban válik teljessé a fajok közötti harc, ekkor dől el az egyes fafajok részvételi aránya a faállományban, alakul ki a fafaj-összetétel, rajzolódik ki a jövő faállományának alapvető képe. Előtte van az újulat vagy telepítés, utána következik a rudas állomány. (BL:EVFL)

fiazó vacok - Nagyon egyszerű, a legtöbb esetben egy hosszúkás-kerek mélyedés, mely rendesen mohával, apró lombbal, néha az anyanyúl kitépett hasgyapjújával van kipárnázva. (DM:AV)

fiazzik - A nőstény borz 9-10 hétre fiazzik, 3-4, néha 5 fiat hoz a világra. (DM:AV)

ficeréz - A madárszerelem szava, általános kifejezés a nász beteljesedésére. (VE:MSzT)

ficeréz - 1. Szerelmeskedik, párosodik a vadmadár. (K:MVK)

2. Tavaszi húzáskor a levegőben összeölelkezik a szalonka (Bodrogköz). (K:MVK)

fickó (Syn: posta, szatyma, abráncs, futó) - A göbecsnél nagyobb, a golyónál kisebb ólomlövedék. Egy tölténybe 4-6 db-ot helyeznek belőle. Jelenleg nagy vadra - mert nem biztos a hatása - tilos alkalmazni. (BL:EVFL)

fickó - Szatyma, posta. A legnagyobb sörétméret. Az ilyen lőszer 3-5 db göbecset tartalmaz. Ma tiltott a használata. (K:MVSZGY)

fickó - Szatyma, pósta. Vadászelődeink, majd később az orvvadászok által használt nagyméretű ólomgöbecs, amelyből csak 3-4 db fér egy töltényhüvelybe. Vadászatra használni ezt ma a törvény szerint is tilos, de vadászhoz nem is méltó, mert többet sebez, mint amennyit öl! (Eö:VNy)

fickó - Kisebb golyó, melyből kettőhárom megy egy tölténybe. (K:MVK)

fickó (D: Posten) - Abráncs vagy futó a göbecsnél nagyobb, a golyónál kisebb lövedék, 4-6 darab egy töltésre. (H:VM)

ficzkó (D: Laufkugel) - Kisebb golyó, melyből kettő - három megy a csőbe. (BK:VM)

ficzkó (D: Laufkugeln) - Posta.  (F:VMSZ)

field spániel kutya - Angol vadászkutya. Igen szelíd és kedves kutya, értelmes és kissé heves természetű. A szabadban igen lelkes és játékos. Kiváló a szaglása és igen erős a vadászösztöne. Gyorsan tanul, elsősorban mindig is vadászkutya lesz. Sok mozgásra van szüksége, ezért a sportos életmódú család felel meg neki a legjobban. A kertet jól be kell keríteni, mert időnként hajlamos rá, hogy az orrára hallgasson és elcsavarogjon. Noha igazi vadászkutya, a field spániel kiválóan alkalmazkodik a családban való élethez is. Mindazonáltal érdemes elvinni vadászati gyakolatokra, mivel azok kifejezetten élvezetesek számára. (W:KF)

field spániel (GB: Field Spaniel) - Angol fajta; a cocker, a springer, valamint a sussex spániel keresztezéséből született. Erőteljes csontozatú, hosszú testű, rövid lábú kutya. Feje nagy, koponyája lapos. Szeme sötétbarna, füle lelóg. Háta egyenes, ágyéka feszes, fara kissé lejtős, mellkasa mély. Végtagjai rövidek, szabályos állásúak. Farkát felére, kétharmadára csonkolják. Szőrzete közepesen hosszú, sima, selymes; lábain hátul zászlót alkot, fülén bojtos. Bundája májbarna, aranysárga, mahagónivörös vagy fekete. Nyugodt, kedves, értelmes, barátságos, tanulékony. Angliában és az Egyesült Államokban még itt-ott vadásznak vele, de ma már főként kedvencként tartják. (W:KT)

field trial - Angol kifejezés, vizslák tavaszi mezei munkaversenye angol példa alapján. Németo.-ban a vadászmunkakutyák más irányú fejlődése miatt nem vezették be. Magyaro.-on az utóbbi években rendeznek egyet-egyet. (VL)

Figurák -

figyel (fajdkakas) - Neszét vette a kőgördülésnek, szempillantás alatt kijózanodott. Vastag nyaka gyertyaszállá nyúlt, felfuvalkodott alakja borospalackká vékonyodott. Csupa fül most, merő gyanakvás. (Sz.Zs)

figyelemfelhívó magatartás (D:Werbeverhalten) - Viselkedési formák és jelzések a nemi partner odacsábítására és a félénk kapcsolatteremtés leküzdésére (érintkezési félénkség). Partnerek egymásra hangolása, hogy a párzás és a megtermékenyítés lehetővé váljon. A hím és a nőstény gyakran versengenek; rendszerint (de nem mindig) a hím az aktívabb fél (dürgés, bőgés). (VL)

figyelmes - a) A bika erejét fitogtatva gyakran veri agancsával a bozótot a fák törzsét, ennek utánzása is harcra ingerelheti, illetve ennek örve alatt, jó széllel megint csak közelebb juthatunk hozzá. A bika ilyenkor nem elég figyelmes, annál inkább riaszthatnak tehenei. Ezzel mindig számolni kell. b) A párosával szálló örvösök figyelmesek, ezért lényeges a jó helyismeret és a takarás. (VSzT:VGy)

figyelmeztet - 1: (D: warnen) - Figyelmeztető, rémült, ijedt hangokat ad. A hangadás jellegének megfelelően riaszt (szarvasfélék), füttyent (zerge, muflon, mormota), fúj (vaddisznó). A mezei nyulak és az üregi nyulak hátsó lábuk dobolásával figyelmeztetnek, a szőrmés ragadozók ugató vagy kaffogó hangokkal. A szárnyasvadnak és más madaraknak mindenkor a faji sajátosságnak megfelelő sokféle figyelmeztető hangjuk van. Elsősorban a fajtársak figyelmét hívják fel a veszélyre, és ilyenkor a figyelmeztető hangokat gyakran látható jelzésekkel erősítik (figyelmes testtartás, fejét felszegi, neszel, a figyelmeztető őz a tükrét mutogatja, nyúlfélék két lábra állása, izgatott mozdulatok, mint a csülkösvad „díszlépése”, a madarak csapkodása, verdesése és „támadása” és hasonlók). A figyelmeztetést részben más vad-, illetve állatfajok is értelmezhetik (pl. a szajkó kiáltását a csülkösvad). (VL)

2: (D: verweisen) - Vadászkutya tulajdonsága, hogy vezetőjét bizonyos viselkedéssel valamire figyelmeztesse, valamit „mutasson” neki. A figyelmeztetés részben ösztönös, ezt kell és lehet a tanítás és vezetés során a lehető legnagyobb mértékben elősegíteni; mindig a kutya és a vezető közti jó kapcsolatot jelzi. a): Vezetéken kereséskor a cserkelő-jelektől a rálövés helyéig és a vércsapa követése közben a kutya a megtalált jeleket feltűnően körbeszimatolja, közben vezetőjére is pillant (az esedékes dicséretet várva). b) Hasonló a vad általános jeleire való figyelmeztetés (friss nyomok és csapák, nyugvóhelyek, ürülékek és hasonlók) minden területjáráskor. c) Cserkelésen vagy leshelyen a kísérő vagy elfektetett kutya feltűnően szimatol abba az irányba, ahol vadat érez. d) Tapasztalt vizslák félbeszakítják a vad megállását, és visszatérnek vezetőjükhöz, ha ez hosszabb ideig láthatáron kívül maradt (annonszíroz). e) Kimúlt vad dermedtre csaholása. (VL)

figyelmeztető (D: Warntracht) - A védelmi alkalmazkodás egyik formája feltűnő, messziről látható színekkel, pl. szúró rovarok fekete-sárga mintázata, és olyanoké, amelyek ezt a mintázatot utánozzák (mimikri), hogy táplálkozásukkor védve legyenek. (VL)

figyelmeztető magatartás (D: Warnverhalten) - Két különböző magatartás gyűjtőfogalma: egyszer az ellenséget figyelmezteti, de figyelmeztet az ellenségre is. Az előbbi aktív védelmi alkalmazkodás, ami a támadó elijesztését célozza, mint pl. sok pillangó a szemfoltjait mutatja fel; az utóbbit riasztó magatartásnak is lehet nevezni, amelyre fajbeliek éppúgy, mint más fajok egyformán felfigyelhetnek; ilyenkor többnyire olyan fajok között érthető figyelmeztető hangokról van szó, mint amilyeneket számos madárfaj használ. (VL)

figyelmeztető töret (D: Warnbruch) - Csúcsáig teljesen megkopasztott, ovális alakúra összehajtott és egy fára, karóra vagy sövényre fölakasztott töret, amely valamire figyelmeztet (pl. egy csapdára). (VL)

filcfojtás (D: Filzpfropfen) - A sörétes töltények fontos közbülső eleme. A söréttöltet alatti anyagok lefojtására szolgál a lőportöltet hajtógázaihoz a csövön áthaladás idején. Ma gyakran műanyagfojtással helyettesítik anélkül, hogy teljesen fel tudnák váltani. A sörétespuskában használatos Brenneke-töltényben is a lövedékkel összecsavarozott filcfojtást alkalmaznak. (VL)

finom célgömb (D: Feinkorn) - Ha a célgömb a nézőke felső peremén nem a felső szélével rajzolódik ki, hanem a nézőkében csak kis része látható, akkor beszélnek finom célgömbről, amely mélylövést okozhat. (VL)

finom irányzék - Amellyel ún. finom célzást hajtunk végre. Erre akkor van szükség, ha a golyósfegyver fölé hord, vagy amikor a fegyver, amit használunk, nagyobb távolságra van belőve, mint amire célzunk. (Eö:VNy)

finom irányzékkal való lövés - A célt úgy irányozzuk meg, hogy a célgömb csúcsa, ami a célon ül, épphogy lássék a nézőke kivágásának az aljában. (Eö:VNy)

finta - Ferde, kajsza, rossznövésű agancs. (K:MVK)

finn kopó kutya - A finn nyomkövező tenyésztése a 18.században kezdődött svájci, skandináv, német és angol houndok keresztezésével. Mivel már sok hasonló tulajdonságú kutya létezett, gondos tenyésztés és szelekció útján megújították a vérvonalat. Sosem viselkedik agresszívan, engedelmes, bátor állat. Szereti a gyerekeket. Intelligens, könnyű nevelni. Nem szereti a meleget. A melegben szőre megritkul. Finnországban csak a nyári hónapokban vadászik. (W:KF)

finn kopó (FI: Suomenajokoira; GB: Finnish Hound) - Finn fajta; feltehetően 1700 körül „született” és a 19. században alakult ki végleges formája. Kitartó, szívós, gyors, energikus, kiegyensúlyozott természetű, barátságos kutya. Kétlaki életet él; a nyári hónapokban nyúl- és rókavadászatra használják, télen a család kedvence. Finnországon kívül nem nagyon ismerik. (W:KT)

finn spicc kutya - Finn vadászkutya. Ez a kutya igen eleven, éber, értelmes és kíváncsi. Szaglása éppoly kiváló, mint a vadászösztöne. Elképesztően kitartó, bátor, józan és szívós eb. Vadászösztöne többnyire igen fejlett. Kalandvágyó szelleme és vadászösztöne hatására hajlamos lehet elcsavarogni otthonról. Származási országában és Svédországban ma is kedvelt vadászkutya, másutt inkább társként tartják. (W:KF)

finn spitz (FI: Suomenpystykorva; GB: Finnish Spitz) - Ősi finn fajta. Élénk, értelmes, gyors mozgású, nagyon jó természetű. Elsősorban szárnyasvadászatra használják szívósan, szenvedélyesen keresi-üldözi a madarat, szüntelen ugatással jelzi hollétét. Kedvtelésből is tartják; szinte családtagnak tekintik hazájában. (W:KT)

fiók - Madárfi. (BK:VM)

fiók - Fióka, madárfi, míg anyányi nem lesz. A tyúkrendi madaraknál csibe. (K:MVK)

fiók (D: Junges) a nyúlnak, a kisebb szőrmés ragadozóknak. (H:VM)

fióka (D: Nestling) - Általában még repülni nem tudó madár. A solymászatban olyan pedzőmadár, amely még repülésre nem képes életkorban került a solymász kezébe. Az ágon ülő fiókával szemben a fiókát a solymásznak szabályosan fel kell nevelnie. Ha már teljesen kifejlődött a tollazata, csak akkor lehet felszerszámozni. A fiókáknak a solymászatban való felhasználása mellett szól, hogy általában könnyebben hívhatók, szelídebbek; hátrányos viszont, hogy gyakran hajlamosak a szökésre, és hogy nem rendelkeznek elegendő vadásztapasztalattal. Összes tapasztalatukat a solymásztól szerzik meg. Mivel ma a szabadon élő ragadozó madarak helyzete csak kivételes esetekben teszi lehetővé a fiókák beszerzését, a solymász többnyire a fogságban levő tenyészetből nevelheti fel a fiókát. (VL)

fióka - A fészekülő szárnyasoknak fiai. (H:VM)

fióka - Fiatal madár. (MÁSZ)

fiókanevelés (D: Brutpflege) - Az utódok felnevelése, ahogy az az emlősök és a madarak között általában szükséges. Végezheti az egyik vagy mindkét szülő, alkalmanként más fajtársak is az utódnevelés vagy a fiókanevelés keretében.  A szaporodási ösztön váltja ki legtöbbször. A revír elfoglalása sokszoros. Az utódok felnevelésének feltétele gyakran a „fészek” építése is. Ezt a viselkedést a felnőtt állatokból az utódok függősége váltja ki. A gondozó cselekvések sokoldalúak lehetnek: védelmet nyújtó helyek készítése és megtartása; védelmezés (f), egyszeri vagy gyakori eledellel való ellátás (f); testi gondozás (f); káros abiotikus tényezők elleni védelem (hideg, nedvesség stb.); a fiatalok vezetése az élőhelyen (f). Tipikus fiókanevelésről az „f” -fel jelölt esetekben van szó, egyébként gondoskodásról lehet beszélni. (VL)

fiókkan - Engedély nélkül, orvul lőtt és ellopott vadkan trófeája, amit eldugnak. Hagyatékból maradt meg nem becsült trófeák is erre a sorsa jutnak. (VSzT)

fiókköröm - Álcsülök, fattyúcsülök, csülökköröm, a szarvasfélék csülkei fölött levő szarunemű kinövés. Mind a négy jó kifejezés. Leghasználatosabb azonban az első kettő. Népies neve fűköröm. (K:MVK)

Firbás Nándor (Murány,1863. június 25. – Szeged, 1932. május 15.) - Tanár, zoológus, vadászati szakíró. Budapesten tanársegéd, majd Besztercebányán és Szegeden tankerületi jegyző. Zoológiai szaklapokban és a Vadászlapban jelentek meg cikkei. (FS:MVE)

Firbás Oszkár -

fisztula - Ha sérüléskor a háncs, főleg pedig ha a csonthártya beszakad, akkor kisebb-nagyobb vérömlések történhetnek, sőt a seb nyílásán élősdi rovarok is juthatnak az agancsszár belsejébe. Ilyenkor gyulladás, gennyesedés állhat be, ami a legkülönbözőbb torzképződményeknek lehet okozója. Kisebb-nagyobb kinövések, duzzadások keletkeznek az agancson, hólyagszerű bütykök, amelyeknek alján gyakran mély lyuk tátong, az egykori genny kilépésének megcsontosodott nyílása. (Sz.Zs)

fitatni - Baróti Szabó Dávidnál (1792) fürkészni, nyomozni, szimatolni, vadászni, kutatni, kajtatni, vislatni, keresgélni, fütyészni. (K:MVK)

fityerészik - Az apróra kereső vizsla. Minden zeget-zugot, minden fűszálat átjár, megszagolgat, kifirtat. Ez a tulajdonság a módszeres vizslamunkával nem tévesztendő össze, az ilyen szűkfogású eb akkor is így viselkedik, ha nincs vad a közelében, a szimatával baj van, orra a földet túrja. (VE:MSzT)

fityélni - Fütyészni, apróra keresni, szimatolni, ide-oda szaglászni. Innen az ilyen vizsla: fityélő vizsla. (K:MVK)

fityélő - Egyes vizslák nem föltétlenül hasznos tulajdonsága. A szó a Nagykunságban ismert(?), de az ilyen „apróra kereső” vizsla máshol sem arat elismerést. Az ilyen vizsla „fityerészik”, minden zeget-zugot, minden fűszálat átjár, megszagolgat, kifirtat. Ez a tulajdonság a módszeres vizslamunkával nem tévesztendő össze, az ilyen szűkfogású eb akkor is így viselkedik, ha nincs vad a közelében, a szimatával baj van, orra a földet túrja. (VE:MSzT)

fityfirikel (Syn: viribel, vadarász, fenekel, motoz) - A tőkés réce tevékenysége, amikor a réce fejével előrehajolva élelem után kutatgatva félig a víz alá merül, és belőle csak a püspökfalatját mutatja a kukkoló vadásznak, akkor fenekel. Azt, hogy a szó a vízfenéken történő keresgélés, vagy a fenékmutogatást akarja-e jelenteni, mindenki döntse el magában. (VE:MSzT)

fityfirikel - Bugyborékol a vadréce, mikor vízbe dugja az orrát (Kúnság). (K:MVK)

fitykész - Cserkészve vadászik (Nagy-Kúnság). (K:MVK)

flank - Oldal. Idegen szó, melynek használata nem ajánlatos. A hajtóvonal két szélső emberét jelenti. (K:MVSZGY)

flankírozás - Oldalazás. Hajtóvadászat során a hajtósor két szélén haladó, rendszerint jól lövő puskás mozgása a hajtósorral. Idegen eredetű szó. (K:MVSZGY)

flankolás - Lővonal szélső lőállása, szélső puskása. (Sz.Zs)

flinta (GB: flint) - A 16. század végén már az egyszerűbbnek tartott és ezáltal megbízhatóbb kovás lakattal tökéletesítették a rendszert, amelynél a gyújtószikra úgy keletkezik, hogy egy keresztirányú, mozgó acéllapra rögzített tűzkőre (angolul „flint” - innen származik a „flinta” szavunk. Ez váltotta fel a keréklakat piritjét. (VL)

flinta - Kis kaliberű golyós- vagy sörétes vadászpuska. (?)

Flobert - 1845-ben a peremgyújtást találta fel. (VL)

Flobert - Puskaműves volt Párizsban, ő fejlesztette ki a róla elnevezett peremgyújtású töltényeket és az ezekhez való könnyű fegyvereket. A köznyelvben ezért némelyik kis kaliberű fegyvert tévesen flóbertnek nevezik. (VL)

flóbert - Flaubert (ejtsd: flóber) párizsi puskaműves, ő fejlesztette ki a róla elnevezett peremgyújtású töltényeket és a hozzá tartozó könnyű fegyvereket. Sajnálatos módon még a mai napig is a kis kaliberű fegyvereket tévesen flóbertnek nevezik. (VKSz)

flóbert - A közismert „longrifle”. (Sz.Zs)

flóra (D: Flora) - Növényvilág. (VL)

Fodor Tamás (1934-1983) - A Fővárosi Állat- és Növénykert madárosztályának vezetőjeként kezdte meg a túzok megmentését célzó tenyésztési programot, a Vadbiológiai Állomáson folytatta a megkezdett munkát; a dévaványai túzokrezervátum létrehozása az ő nevéhez is fűződik, 1978-tól a Nimród főszerkesztő-helyettese. (VL)

Fodor Tamás, Dr. (Budapest, 1934. február 16. - Buchara, 1983. szeptember 21.)  Agrármérnök. Egyetemi diplomát Gödöllőn szerzett. Ezt követően a Fővárosi Állat- és Növénykert Madárosztályát vezette Dr. Anghy Csaba főigazgató meghívására. A főigazgató koncepciójának megfelelően - nevezetesen, a veszélyeztetett, őshonos fajok megmentése kell, hogy az állatkerti munka egyik fő profilja legyen - a veszélyeztetett túzok tenyésztésének korszerűsítésével foglalkozott, amely témából írta egyetemi doktori értekezését (1968). E kutatás alapozta meg a Dévaványai Túzoktelep eredményes tenyésztési munkáját. 1970-’71-ben a MÉM Kiállítási Irodájánál dolgozott, s az 1971. évi Vadászati Világkiállítás Nemzetek Pavilonját rendezte-szervezte. 1971-1977 között a Vadbiológiai Állomás igazgatója volt Budakeszin. 1977-től a Nimród főszerkesztő-helyettese, a Nimród Fórum tudományos melléklet szerkesztője. Foglalkozott kynológiával, vadászattörténettel, vadászati irodalommal (hatalmas szakkönyvtára volt), s nevéhez kötődik az erdélyi kopó, mint ősi magyar kutyafajta megmentése. Kiváló igazvadászt vesztettünk el benne, fájdalmas veszteség volt korai halála. (FS:MVE)

fog (megfog) (D: decken) - A (védekezésére kész) vad megfogása és fogva tartása, lekötése is: „a kutyák fogják a vaddisznót”, így a vadász megadhatja neki a kegyelemdöfést. (VL)

fog (D: Zahn) - A fog fő tömege dentin, ami sejt nélküli, elmeszesedett alapanyag; csatornákkal van átszőve, amelyekben az idegsejtek nyúlványai találhatók; sárgásfehér, de a tápanyagok nedveitől többé-kevésbé barnára színeződik. A fog felső, a fogsorban szabadon álló részét a korona képezi, amelynek dentinjét fogzománc vonja be. (A test legkeményebb, legellenállóbb szervetlen anyagokból álló szubsztanciája.) A fog állkapocsban ülő része a gyökér, amely fogcementtel körülvett puha dentin. A dentin belül üreges, amelybe a gyökérből gyökércsatorna szűkül össze, véredényekkel és idegekben gazdag kötőszövettel (fogpulpával) van töltve. Ezáltal a fogak fokozódó elhasználódásával a fogüreg nem nyílik ki, a pulpa másodlagos dentint képez, a különböző lerakódások nyáron és télen itt rétegződéshez vezetnek, amiért a másodlagos dentin-képződmények a kormeghatározáshoz figyelembe vehetők. A fog egy vagy több gyökérrel ül az állkapocs és az állcsont üregében (alveolus). Míg belső fölépítésük egyforma, a fogsor egyes fogai külső megjelenésükben különböznek, bizonyos körülmények között lényegesen: a Lagomorpha (nyúlalkatúak) és a Rodentia (rágcsálók) metszőfogai, a vaddisznók szemfogai (agyarai) a fogüregben nincsenek (vagy csak kevésbé vannak) beszűkülve („gyökértelenek”, helyesebben „nyitottak”), és egész életükben növekednek. Ezeknél a növekedésnek megfelelő lekoptatás életszükséglet; a többi fog a fogképződés vagy a fogváltás befejeztével folyamatosan kopik, s a kopás foka némely fajnál a kor megállapítására enged következtetni. (VL)

foga van - A szélnek, hajnali levegőnek. Hideg van. (Sz.Zs)

fogantyú (D: Griff) - A puska-agynak azon része, melyet a célzáskor jobb kezünkbe fogunk. (H:VM)

fogas (D: scharf) - A tacskó, ha a rókával harcba bocsátkozik, a fiatal rókát megfojtja; - a tacskónak hibául rovatik fel. (H:VM)

fogasorrú réce - Kanalas réce (L: Anas clypeata) (ÁN)

fogat - Állati erővel vontatott szállító egység. Az elnevezés magába foglalja az állatot, annak szerszámát, a járművet és a hajtót. Az alkalmazott állatfaj szerint megkülönböztetünk ökrös- vagy lovas fogatot, esetleg szamár- vagy öszvér fogatot. Ökrös fogatok jelentősége az erdőgazdaságokban kicsi. A befogott lovak száma alapján beszélhetünk pl. négylovas kocsi-fogatról, kétlovas szekér-fogatról, egylovas közelítő kerékpár-fogatról stb. A különböző rendeltetésű ló-fogatok összeállításakor általában szabály, hogy a fogat egyenlő nagyságú és súlyú, megközelítőleg azonos erejű, korú, lehetőleg egyenlő járású és vérmérsékletű lovakból álljon. Ellenkező esetben a hátrányban lévő egyed hamar tönkremegy. A kettes fogatban a balról járó lovat nyergesnek, a jobbról járót rudasnak nevezik. Az erdőgazdasági terepen, elsősorban a közelítésben többnyire a gyűjtőutakon való szállításban a fogatos szekeret minél inkább a fogatos közelítő kerékpárok váltják fel. (BL:EVFL)

fogazat (D: Gebiß) - A fogak összessége, alakja, felépítése az emlősállatok egyik jellegzetessége. Gyökerükkel az állcsont és az állkapocscsont mélyedéseiben helyezkednek el. A fogazatban a fogak az életformának, a rendszertani csoportnak, a fajnak megfelelően többé-kevésbé különbözően alakultak ki (heterodontes = különböző fogak, vagy homodontes = egyforma fogak). Többnyire két foggenerációra korlátozott fogváltás megy végbe. Az első fogazat („tejfogak”) csekélyebb számú fogat foglal magában, mint az utána következő állandó fogak. Megkülönböztetnek metszőfogakat (L: incisivi = l), szemfogakat (L: canini = C ,szemfog, gyöngyfog, agyar), elülső zápfogakat (L: premolaris = PM, hézagfogakat) és hátsó zápfogakat, őrlőfogakat ( L: molaris = M). Az őrlőfogak nem változnak, és csak a fiatalkori fejlődés lezárásakor jelennek meg az egyednél mint állandó fogak. Egy állatfajra jellemző fogszámot a fogképlet fejezi ki, amelyben a típus mellett az alsó és felső félállkapocs mindenkori fogszámát is feltünteti. (VL)

fogazat - A fogak összessége, alakja, felépítése az emlősállatok egyik jellegzetessége. Az első fogazat (tejfogak) csekélyebb számú, mint az utána következő állandó fogak. A különböző emlősök fogazatának összetételét az úgynevezett fogképlet segítségével szokás megadni. Használt jelölések: I = metszőfog (L: incisivi); C = szemfog (L: canini); P = előzápfog (L: premolaris) és M = zápfog (L: molaris). A fogképlet a függőleges szimmetriatengelytől balra (szemből nézve jobbra) elhelyezkedő egyes fogtípusok darabszámát jelöli (I+C+P+M), tehát a fogak száma annak kétszerese. (VKSz)

fogazat - Az állatok fogazata tudvalevőleg tej-, pót-, állandó, metsző-, szem és zápfogakból áll. (K:MVK)

fogazathibák (D: Gebißfehler) - A vadászkutyák fogazatának eltérése a normálistól, mely részben  a használhatóságot befolyásolja és a tenyésztésben nem kívánatos. Különösen az „előreharapás” (az állkapocs túl hosszú), „hátulharapás” (az állkapocs túl rövid), valamint a hiányos fogazatúak. A fogazathibák többnyire öröklődnek. Nem kívánatos a „harapófogó fogazat” sem (a metszőfogak harapófogószerűen egymásra csapódnak), megkülönböztetésül a normális ollós fogazattól (az alsó metszőfogak ollószerűen közvetlenül a felsők mögé csapódnak). (VL)

fogás - 1: (D:fangen) - Eredetileg a tulajdonképpeni vadászat mellett a vad zsákmányul ejtésének fő módszere, a tűzfegyverek elterjedése visszaszorította, és ma már a fegyveres vadászat mellett alárendelt jelentőségű fogóberendezéseket, fogóeszközöket, mindenekelőtt csapdákat használnak erre a célra. (VL)

2: (D: Fang) - Vad fogása (fogóvadászat). A vadászati jog hatálya alá tartozó állatok eltulajdonítási jogát a vadászati törvény szabályozza. A vadászati jog hatálya alá nem tartozó állatok esetében a kegyelemdöfést a természetvédelmi jog és a fajok védelmének törvénye szabályozza Németo.-ban. (VL)

fogás - A fegyver ágyazata. Innen jó vagy rossz fogású fegyver. (BK:VM)

fogás és újrafogás (D: Fang und Wiederfang) - A vadállomány becslésére szolgáló eljárás, amelynek során az élve elfogott állatokat megjelölik, majd szabadon bocsátják; ha később ugyanezeket az állatokat ismét elfogják, a Petersen-Lincoln-mutatóhoz hasonlóan a megjelölt és meg nem jelölt állatok arányából az újrafogott állatok között az összállományra lehet következtetni. (VL)

fogása van jó vagy rosz (D: liegt gut, liegt schlecht) - A puskának aszerint, amint az archoz kapatván, az illetőnek termetéhez képest azonnal irányos fekvést kap-e vagy sem. (H:VM)

fogásra állítani (D: fängig machen, fängig stellen) - A csapóládát, a csapóvasat falattal felszerelni, s a ravaszt úgy beállítani, hogy a csapóajtók, a nyaklók a falat megérintésére lecsapódjanak, összecsapjanak. (H:VM)

fogásra állított (D: fängisch) - Készen áll a vadfogásra. (VL)

fogással ölők (D: Grifftöter) - Az összes héjafaj. Zsákmányukat markolva ölik meg, és az áldozatukat a csőrükkel tépik szét. A csőr széle olyan, mint egy éles vágóél és görbe hegyét feszítővasként használják. (VL)

fogcsikorgatás - A görény annyira dühbe jöhet, hogy fogvicsorgatva, fújva és tüsszögve az embert is megtámadja. (DM:AV)

fogd, fogjad! (D: fass, fass'an) - Serkentés az eb részére, hogy a vadat megtámadja, az elejtettet felvegye. (H:VM)

foghiba (D: Zahnfehler) (VL)

fogja - Véreb a sebzett vadat, körös-körül táncolja, nem ereszti. (Sz.Zs)

fogjad el, fogd meg vizslám! (D: fass, Apport!) (F:VMSZ)

foglyászás (D: Hühnerjagd) - Foglyokra való vadászat, főleg vizslával keresés késő nyáron, többnyire egyéni vadászat, 1-3 puskás egy vagy több kutyával. A keresést megkönnyíti a kora reggeli hallgatózás, hogy megállapítsák, hol vannak az egyes csapatok. Ha elég nagy az állomány, társasvadászatok is vonal- vagy ráhajtás formájában, elsősorban ősszel, amikor a foglyokra takarás hiányában lehet kereső vadászatot tartani: ilyenkor a kutyák csak az elveszett vad elhozására kellenek. Némely alkalommal a foglyok bokrászáskor, valamint mezei hajtóvadászaton is lőhetők. A foglyok erős megfogyatkozása miatt a foglyászás ma már sokat vesztett jelentőségéből. Svájc: A fogoly 1998-ig védett. Magyaro.-on a fogoly nem vadászható, csak ott ejthető el korlátozott számban, ahol mesterséges kibocsátás történt. (VL)

foglyászni - A fogolyvadászat rövidebb, közvetlenebb elnevezése. (Eö:VNy)

foglyászni - Fogolyra vadászni. (K:MVK)

foglyászni - Foglyokra vadászni. (H:VM)

foglyászó puska - Némelyik fegyveren nincs szíjkengyel, így azt vadászat közben mindig kézben kell vinni, míg a többi vállra is akasztható, hogy a kéz megpihenhessen. A szíjkengyel nélküli fegyvert foglyászó puskának nevezzük, bár ízlés és szokás dolga, hogy ki milyen fegyverrel foglyászik. (Eö:VNy)

foglyok, fürjek és fácánok (L: Phasianidae; D: Feldhühner) - A tyúkalkatúak családja vagy alcsaládja (L: Phasianinae). Ide tartozik Közép-Európában a vadászfácán (L: Phasianus colchicus; D: Jagdfacan); fácán, fogoly (L: Perdix perdix; D: Rebhuhn). Továbbá a szirti fogoly (L: Alectoris graeca; D: Steinhuhn). Valamivel nagyobb, mint a fogoly, de piros csőre van, pirosak a lábai, a teste túlnyomórészt szürke, kontrasztokban gazdag oldalsó függőleges sávokkal és világos torkának feltűnő fekete elhatárolódásával. Közép-Európában csak az Alpok magas fekvésű részeire korlátozódik: rejtőzködő életmódot folytat. Valamint a fürj (L: Coturnix coturnix; D: Wachtel). (VL)

foglyok (D: Feldhühner, Rebhühner) (F:VMSZ)

fogképlet (D: Zahnformel) - Fogsor leírása,  a vadfajok, pl. vaddisznó, szarvasok esetében. (VL)

fogkopás - A fogüreget a dentin veszi körül, ezt pedig a fogzománc sapkaszerűen fedi, s meghatározza a koronaformát. A korona elkopása révén a fogüreg nyitottá válik, s ennek következménye a fogszuvasodás. (VL)

fogkopás - Kérődző nagyvadjaink fogának rágófelülete, a vaddisznónak pedig az agyara a rendszeres táplálkozás következtében évről évre kopik. Ezért egy lelőtt nagyvad fogazatának, a vaddisznónál pedig az agyarának kopásából hozzáértéssel következtetni lehet az illető vad életkorára. (Eö:VNy)

foglárkutya - Agár (Tapolca). (K:MVK)

fogni - Megfogni. 1: Első és igazi értelmezése a hálóval, csapdával való vadfogás. (Eö:VNy)

2: Amikor a ragadozó elkapja, megfogja prédáját. (Eö:VNy)

3. Az azonban visszatetsző, ha egy vadász szájából halljuk, hogy „fogtam” egy nyulat, vagy amikor kérdi társától: „Mit fogtál?”, a lőttem, mit ejtettél el helyett! Az igazi vadászember fülében a „fogás” ilyetén használatának igen hurkozó, csapdázó hangzása van! (Eö:VNy)

fogoly - A »kakas«, »tyúk« vagy »tojó«-ból és a »csirkék«-ből álló család: »csapat«, »sereg«. Azon kis, kerek mélyedést, melyet a foglyok a földben kaparnak, hogy abban összebújva, pihenjenek, »kaparás«-nak, »fekvés«-nek nevezzük. A páronkint vagy csapatban együtt levő foglyokról azt mondjuk »feküsznek«, p. o. vetésben, burgonyában stb.; ha maguktól felrepülnek, akkor »felszállanak« s midőn a földre szállnak, »leereszkednek«, szeles időben »lecsapódnak«. A vadász vagy a vizsla »felröbbenti«, »felzavarja«. Ha lábon mennek odább, akkor »szaladnak,« tehát azt mondjuk, »a foglyok a vizsla előtt szaladnak«. Ha a foglyok közel a földszínéhez egyenletes magasságban repülnek, akkor azt mondjuk »elszállanak«, »tovaszállanak«, míg ha p. o. lövés után egyszerre magasan felemelkednek, akkor »felvágódnak«. Ha a csapat tagjai egyenkint, egymástól többé-kevésbé távolabb szállva, ereszkednek le, akkor »szét vannak verve, szét vannak szórva«, »szétröbbentek«, ilyenkor »cserregéssel« hívják össze egymást. Midőn fedett helyükről táplálékot keresni repülnek, »legelőre szállnak«, legelés közben szerteszét futkosva »elterülnek«, »bogarásznak«. A porban, meleg homokban »fürdenek«. Ürüléküket »ganéj«-nak mondják. Tavasszal a csapat »párokra szakad«. Azt a párt vagy egyes foglyot, melynek tojásai, illetve csirkéi nincsenek, »meddő«-nek mondjuk. A páros foglyok »fészkelnek«, a kakas a tojót »megtermékenyíti«. A tojásokból a csirkék »kikelnek«; ha már akkorák, hogy felröbbenni s tovaszállani képesek, akkor azt mondjuk, hogy »repülősök«; a fiatalok együtt egy »fészekalj«-at képeznek. Megkülönböztetünk első és második fészekaljat, »költést«. A kakas mellén levő élénk barnavörös félhold alakú foltot, mi által a tyúktól különbözik, »paizs«-nak nevezzük s ez a fiataloknál csak négy hónapos korukban fejlődik ki; ekkor azt mondjuk: a foglyok »színesednek«. Ha a lövés a fogolynak vagy más szárnyas vadnak a lábát töri össze, akkor »csüdözve van«, míg az, amelyiknek a lövés szárnyát törte, az »szárnyazott«, »szárnyaszegett«.  A fogott vagy sebzett foglyot »letollazzák«, azaz egy kihúzott evezőtollának csévéjével letarkózzák; azután egy sodronyból vagy fából készült horog segélyével a beleit a hullatónál kihúzzák, »kibelezik«. Közvetlen a vadász lába elől kelő fogolyra nem szabad azonnal lőni, hanem a kellő lőtávolba »kieresztjük«, hogy a lövés össze ne szaggassa. Midőn tollazatúkat változtatják, épen úgy, mint a többi szárnyasok, »vedlenek«. A farka a »kormány«, a szárny nagyobb tollai »evezőtollak«. Midőn a vadász este, de főkép korán reggel, hajnalban, kimegy a mezőre, hogy a foglyok tartózkodási helyét megtudja, »kihallgatja« őket. Ha a foglyok repülési irányukból hirtelen jobbra vagy balra eltérnek, »elcsapódnak« s ha a vidéket elhagyják, »elhúzódnak«, »elvonulnak«. (DM:AV)

fogoly (L: Perdix perdix; D: Rebhuhn) - A tyúkalkatúakhoz tartozó fácánfélék („mezei tyúkfélék”) egyik képviselője. Súlya kb.400 g. Kerekded alak, rövid, rozsdavörös farokkal. Színe szürkésbarna élénk mintákkal jelölve, mellpajzsa, elsősorban a kakasoké barna (pajzs), gyakran a tojókon is megtalálható. A kakas szárnyfedőtollain és válltollain élesen megkülönböztethető a sárga sáv, amely hiányzik a tojó erősen világos, keresztirányban csíkozott tollazatán. A fiatal kakasok evezőtollai ősszel erősebben kihegyezettek, mint az öreg madaraké. A kakas területjelző hangja „girrek”. Alföldek elterjedt költőmadara, 600 méter fölött ritka. Kedveli a mezsgyeszéleket és a változatos kultúrák alkotta élőhelyeket. Takarásra szüksége van, éppúgy változatos táplálékkínálatra és szélsőséges téli időjárás elleni védelemre is. Az utóbbi évtizedekben egyedszáma lecsökkent a modern mezőgazdasági művelési technológiák (nagytáblák), gyom- és rovarirtó szerek széleskörű alkalmazása miatt. Szoros párkapcsolatban vagy családi kötelékben él. Télen és ősszel nagyobb csapatokba is összeállhatnak. A párképződés tél vége felé történik; költési idő alatt a párok egymással maradnak. A kakas részt vesz a fiókák vezetésében is. Fészke a földön a növényzetbe rejtett, 10-20 olajbarna tojást rak, amelyeket a tojó 24 napig költ. Kb. két hétig a csibék apró rovarokat esznek; azután a táplálék növényi részaránya megnő. Az idős madarak zöld növényi részekkel, gabonaszemekkel, gyommagvakkal élnek. Vadászat: keresővadászat. Vadgazdálkodás: alapelv az élőhely javítása: cserjések és takarónövényzet, amelyek búvóhelyet is nyújtanak a hideg, szeles téli időjárás ellen, táplálékban gazdag kis táblák, pl. mezsgyék, bokros mezők, tarlók és gazos helyek, rejtőzési lehetőségek a modern mezőgazdasági területeken előforduló számos zavaró lényező ellen. A téli etetés különösen hosszan tartó hó esetében fontos. Az etetést azonban már ősszel meg kell kezdeni a terület több helyén is (gabonaocsú, gyommagvak). Kaszáláskor megtalált fogoly fészekaljakat mesterségesen is ki lehet költetni; felnevelésük azonban nem olyan egyszerű. A fogoly kibocsátása eddig még nem hozott tartós sikereket. Magyaro.-on a nagytáblás mezőgazdasági művelést felváltó kisparcellák, parlagföldek növekedése, az országos fogolyprogram keretében végzett élőhely-javítás (vegyszermentes sávok), szelektív ragadozókontroll eredményeként egyedszáma lassan emelkedik. (VL)

fogoly (D: Rebhuhn) - Tyúkrendiekhez tartozó kis vad osztálybeli madár. (BK:VM)

fogoly (L: Perdix perdix) - Nagyapáink, apáink kedvenc madara (volt) ez a fácánfélék családjába tartozó, tyúkidomú szárnyas vadmadár. Idősebb vadászaink még emlékeznek a 40-es, 50-es esztendők fogoly-bőségére, amikor a 40-es évek elejének szokatlanul kemény és zord téli időjárásai ellenére - amelyek megtizedelték az állományt – alig egy idény után a foglyok száma ismét elérte az előző évekéit. Idestova már harminc esztendeje áll teljes vadászati tilalom és védelem alatt, csupán csak a mesterségesen nevelt és kibocsájtott párszáz madárra vadászhatott a (főleg külföld) vendég. A fogoly vészes megfogyatkozásáért elsősorban a nagyüzemi, intenzív mezőgazdálkodás tehető felelőssé. A (több) száz hektáros táblák, a növény- és talajjavító vegyszerek olykor korlátlan és gátlástalan használata, a százféle rovarirtó a fogoly életterét közel nullára szorította, táplálékforrásait - ami zömmel rovarokból, rovarpetékből („állati” fehérje), álcából áll - eltüntette. Vele tűnt a fogoly is az eddigi, alföldi-síkvidéki élőhelyéről. A rohamosan fogyatkozó állomány a kritikus szám alá zuhant, és mivel a fogoly, amikor elpárzik, mindig másik csapatból választ társat, lehetetlen, „páratlan” helyzetbe került. A fogoly őshonos madarunk, (a hazai vadásznyelvben a szürke jelzőt kapta, ami nem jelent faji besorolást, csupán az egyéb, Európában is élő fogolyfajoktól való megkülönböztetést - vörös, szirti fogoly, grouse stb.). Telepített és honosodott a (magyar) fogoly Észak-Amerikában is. Egyes szakírók szerint létezett a fogolynak egy „sárgalábú” változata is, a „vándorfogoly, ami váratlanul, a fogoly nem lakta vidékeken, akár több százas tömegben időnként megjelent, majd rövid hetek után eltűnt, továbbállt. Ezek a madarak sokkal éberebbek, nehezen elejthetők voltak. Mindezek ellenére a szürke-fogolynak nincs „vándor” alfaja, a jelenség a táplálékkínálat megfogyatkozásának, a sűrű zaklatásnak tulajdonítható, ami a madarakat az őszvégi „vándorlásra” késztette. A homokos jellegű, laza szerkezetű talajt kedveli, a kötött, agyagos föld nincs ínyére (a tapadós agyagbocskor akadályozza a repülésben, még inkább a táplálék megszerzésében). Télidőben végig, tavasszal-nyáron a költési időszakot kivéve - csapatokban él. A csapatot majdnem mindig egy kakas vezeti, ami felrebbenésükkor oldalt, kissé elkülönülve repül (mint az őrmester a menetelő bakák mellett). A tapasztalt vadász igyekezett először a kakast meglőni, mert az újra leszálló, szétszóródó és „tanácstalan” madarakat komótosan haladva lesorjázhatta. Már februárban elkezdi a dürgést. Egynejű (monogám) madár, de a tyúkok gyakran közös fészekbe tojnak (társfészek). A csibék korán röpösek. A fogoly elterjedtségét, kedvelt voltát jelzi a vele kapcsolatos bőséges népi és vadászati szókincs: Baranyában vadcsibe, Diószegen csirikk, a csibék pizse, pisleny, pitye, pipe elnevezéseket kaptak. „Szerelmi” élete is megmozgatta az emberi (vadász) fantáziát: a kakas berzenkedik, a tojót megbúbolja, benderészi, herécseli, megbabozza, megciceréIi, hergeli. Komoly erőfeszítések folynak a fogoly állományának a régihez közelítő felduzzasztására, ami igen lassú, és - egyelőre főleg anyagi források hiányában - bizonytalan és kérdéses eredményű, tiszteletre méltó törekvés. A mezőgazdasági magánosítás némi reményt jelent a fogoly lassú szaporodására. (VE:MSzT)

fogoly (L: Perdix perdix Linnaeus, 1758) - GB: Grey Partridge / Hungarian Partridge; D: Rebhuhn; I: Starna; FR: Perdrix grise. (FS:VÁ)

fogoly - Egész Európában honos madár, mindazáltal leginkább szeretni látszik e földrész középrészét, s ezekben inkább a szelídebb, mint nyersebb égaljt, - örömestebb a síkon, mint a nagy hegyekben tanyáz, de legkedvesebb hazája az apró dombos vidék, hol friss vágások gazdag veteményföldekkel váltakoznak, minő például Fehérmegyének nagy része, a hol valóban mindig szép számmal költenek. Falkában él mindaddig, míg a párzás ideje elkövetkezik, a mi nem annyira a kalendárium, mint az időjárás minősége szerint, néha korábban, néha későbben történik. Rendesen, amint február vége felé enyhülni kezd, szétválnak, s minden hím egy nőstényt választ magának, mellyel többnyire együtt legelnek, s ha távol esnek egymástól, cserregő hangon összehíják egymást. Ha egy ily korai csalfa tavaszmosoly után ismét zimankós idő áll be, akkor megint összecsapódnak többen egy-egy falkába, mert a tél szigorúsága ellen csak úgy őrzik magukat, ha falkásan egy csomóba összebújnak, közösen melegítve egymást, minthogy a fogoly, húsához aránylag, kevés tollal bírván, érzékenyebb az idő viszontagságai iránt egyéb vadmadaraknál. Ha nagy hó esik, behagyják födni magokat a hóval, s az alatt húzzák meg magukat, kaparászva mag után, s midőn leszáll vagy leolvad a hó, ily fogolyfalkára gazdagon fizető lövést lehetne tenni, ha nem sajnálná az ember megölni bennük a következő nyár mulatságát.

A fogoly költeni leginkább a gyönge vágásokban szeret, hol a sűrű bokrok a ragadozó madaraktól védhelyül szolgálnak nekik. Később is, míg a fiak anyányiakká lesznek, s megerősödnek, nappalonta a cserjés helyeken vagy kukoriczákban vonják meg magukat, s csak este mennek ki a tarlóra legelészni.

A vénebb anyák 18-20, az első ízben kotló fiatalok tíz, tizenkettőt tojnak, s három hétig, hideg időjárással tovább is ülnek fészkeiken. A tojásból kipattanó kis fogolycsibék rögtön, még a tojáshéjjal hátukon, futkározni kezdenek, mint amolyan századrész struczczok, erősebb levén lábaik, mint szárnyaik alkotása. Később anyányi korukban, szintén erősebbek a futásban, mint a repülésben, s a vizslának sokszor kétségbeesett munkát adnak.

A foglyok hűséges páros életet élnek. Mikor az anya tojáson ül, a hím mindig mellette, legalább közelében van, őrködve fölötte és ápolva őt. Ha ezalatt más nőstény szavát hallja, felel rá, de nem köt vele szorosabb ismeretséget. A nőstény, ha első költése róka prédája lett, még másodszor is költ, de aztán, ha ez is tönkre ment, azon évben nem szaporít többé.

A hím a költés után is gondos családapa marad. Együtt jár a családdal, keresve élelmet a kicsinyek számára, mely eleinte hangyatojásból, apró kukaczokból, friss fűszálak hegyeiből áll. Ha elülnek, közösen takargatják be szárnyaikkal a kis csirkéket, melyeknek apró gombostű szemei, mint drágagyöngyök ragyognak elő szárnyaik alól. A hím mindig elől megy a legeléskor, s ha ellenség, például kutya vagy róka közelít, nagy cserregéssel verdesi földhöz magát annak orra előtt, a nélkül azonban, hogy messze és magasan repülne. Le-leszáll egy-két lépésnyire a bokrok közt, hogy az ellenséget maga után csalja, s azalatt a család az anyával menekülhessen. Ha tehát a vadász ilyen fogoly-családfőre talál, mivel a késői költésekben még júliusban is találni igen apró csirkéket, híja vissza vizsláját, hogy a fogoly-család menten fölnevelkedhessék. Dögvadásznak szokták nevezni az olyat, ki oly vadra lő, mellyel egész családot tesz ki az éhen vagy ragadozók általi erőszakos halálnak.

Ha vadász, vizsla, nyájeb vagy egyéb ellenség szétrebbentette a falkát, az öregek nem távoznak messze, hanem biztos helyen leszállván, eleinte azon táj felé futkosnak, merre legtöbb csibéjük elmaradott. Együtt levén egy-kettő, cserregni kezdenek, s híják össze egymást. Leginkább az anya körül gyülekeznek, a hímnek inkább az levén feladata, hogy tájról-tájra repkedve, sőt néha oda visszatérve, hol a fölrebbenés történt, egy-két csirkét visszavigyen az anyához, s meg ismét a többi keresésére induljon.

Estenden legelni mennek, s elterjednek a vetésen vagy tarlón, folytonos cserregéssel hívogatva egymást. Minél nagyobbak lesznek a csirkék, annál inkább elterjedve legelésznek, de mindvégig falkában maradnak a párzás idejéig. Reggel vagy napközben, felszáradván a harmat, a porban fürödnek.

A fogolynak szintén annyi az ellensége, mint a nyúlnak, és csaknem kivétel nélkül, ugyanazok is. Azért az alföld síkjain, de más erdőtlen tájon is, egyéb gazdasági, egészségügyi, festői s tudja isten hányféle szemponton kívül még azért is hasznos az apró berkek, erdőszeletek ültetése, hogy a foglyok hamar ebbe menekülhetnek ragadozó ellenségeik elől. Az efféle részletek úgy tartandók, hogy mindig sűrűek legyenek, s inkább bokrokból, mint magas, ritka szálfákból álljanak.

A mezőkön élő pásztorfiúk is sok tojást és csirkét elpusztítanak. Vajha a szigorú tilalom mielőbb életbe lépne ez iránt is! Igazán, derék népünk annyi nemes szép tulajdonaiból igen rútul rí ki ama lelketlen könnyelműség, mellyel valamint a fa-ültetvények, gyümölcsösökben, úgy a hasznos vadmadarak tojásaiban károkat tud okozni a nélkül, hogy meggondolná, miszerint tízszer vagy százszor több kárt tesz másnak, mint a mennyi hasznot önmagának. Jó volna e rút vonás kiirtását a népiskolatanítók figyelmébe ajánlani, úton útfélen!

Mikor igen magas hó fölött jégkéreg képződik, sok fogoly elvész alatta. Azért a vadápoló uradalmakban ilyenkor étetik, sőt elfogdosván, e végre készített ólakban is teleltetik a foglyokat.

Tanult vadászok még arra is ügyelnek, hogy lehetőleg mindig a hímet lövik, fölismervén azt vörösebb fejéről, s mellén levő úgynevezett pajzsáról. Ezt leginkább tavasszal lehet betanulni, mikor párosával fölrepülnek, s nem lő rájuk az ember, csak jól utánuk néz.

Augusztus végével már minden fia-fogoly lőhető; egyébiránt, ha július végén oly falkát találunk, melynek fia tagjait a szakács használhatóknak, sőt talán ifjúságuknál fogva becsesebbnek tartja a későieknél - az ilyen falkára vonatkozólag a törvénynek kivételt lehetett volna tenni. Vigyázni kell azonban, hogy valamely másik, s még kiskorú család fölrebbenő öregeit akaratlan is el ne lője valamely tüzes fiatal puskás, mert azon falka azután menthetetlen a ragadozó madarak vagy az éhség áldozata lesz. Az ily öregeket fölismerhetni a fönnebb leírtak szerint abból, hogy nagy kottyogással s aggodalommal nem szállanak a szokott magasságra föl, hanem csak inkább ugrándozva röpdösnek föl, hogy a falkáról a figyelmet elvonják.

Fogolyra vadászni csak vizslával lehet, e nélkül csak mellékesen, s véletlen szerencséből lehet valamely fölrebbenő falkára lőni, mely aztán úgy elfut a vadász előtt, hogy ki nem észlelheti, hol keresse újra, kivált ha már késő az évszak, s hűvös idő van.

Egy jó vizslával négy-öt vadász pompás mulatságot szerezhet magának oly helyen, hol a fogoly szaporán tenyészett. Ha vannak oly erdő- vagy vetemény részletek, melyekben tapasztalás szerint mindig szokott e vad tartózkodni, akkor az iránt, hol kezdessék el a keresés, nincs mit tanácskozni vagy előintézkedni. Azonban, ha a vadászat az egész napra kiterjesztetik, s különnemű vadastér, például vágáserdő és kukoriczás lesz megjárandó, akkor tanácsos lesz a napnak forróbb részére hagyni a vágást, azon okból, hogy a föld itt mégsem ég ki oly tégla-keményre és szárazra, mint például a kukoriczásban, hol a fölszálló porban elveszti a legjobb vizsla is szaglását, hamarabb el is tikkad, s nem bírja követni a szaladó foglyokat, míg ellenben kora reggel a talán kelleténél erősebb s a vizsla orrát eltöltő harmat vagy éji eső alkalmatlan is az erdőben.

Szeptemberben minden falka megerősödvén, többnyire elhagyja a csalitot, s a vetemény-földekre vonul, melyek közül kiváltképpen szereti a gazosabb, sűrűbb kukoriczákat. Ilyenkor is tehát jobb a vadászatot az erdőn kívül kezdeni, azután - ha van közel fiatal erdő vagy cserje, sokáig abajgattatván, bemenekülnek a bokrok közé, hol azután a délutáni órákban is sikeresen lehet rájuk vadászni.

Ha a megvadászandó táj olynemű, hogy nem lehet biztosan eltalálni a foglyok tartózkodási helyét, ilyenkor tanácsos kora hajnalban kihallgatni cserregésüket, s figyelemmel kísérni, hova szállanak vagy illetőleg hol települnek le utoljára, mert aztán, ha mi sem háborgatja őket, s van porfürdőjük valamely kocsi út vagy egyéb homokos hely siványában, meg is maradnak egész napon át. Midőn hajnalban éji tanyájukról a nappalira átvonulnak, ezt nem egy huzamos repülésben teszik, hanem le-leszállanak, futnak egy darabig, cserregéssel értesítve egymást, meg felrepülnek, azért a kihallgatás szerepével megbízott kémszemlész jól jegyezze meg, hol hallgattak el végkép a foglyok, s a szerint tegyen jelentést.

Ha pedig igen kevés, csak pár falka van a határban, s az embernek netalán igen kedves vendégei vannak, kiket nem akarna sokáig hiába járatni, akkor afféle «szeleverdi » félvér vagyis rossz vizslával, mely felületesen keres, össze-vissza futkos, átnyargal mindenen, nem árt reggel a gyanús tájakat recognoscirozni, e czélra puskátlan cselédféléket adván a «próbacsődör» szerepét vivő fattyú vizsla mellé. Ezek aztán föltalálván a foglyokat, meglesik, hova szálltak le, a kutyát nem eresztik utána, hanem sietve, ha lehet lóháton, megviszik a vadászat intézőjének az örvendetes jelentést.

Sokszor épen semmi harmat nem esik éjen át, ilyenkor tehát minél korábban kell kezdeni a vadászatot. Ha azonban a föld gyakori erős harmatok vagy esőcskék után elég üdeséggel bír, nem szükség sietni, mivel a fogolyvadászat igaza, heve és java, különben is rendesen a nap melegebb részére esik, midőn már a foglyok is fáradtak az üldözés következtében, és sem messze nem repülnek, sem sokáig nem bírják a futást. E tekintetben tehát merőben különbözik e mulatság a kopó-vadászattól, mely mindig a hajnali órákban, a harmat felszáradása előtt legsikeresebb.

Leghelyesebb nyolcztól tizenkettőig vadászni, - délutáni három-négy óra közben pihenni, s estig újra folytatni a mulatságot. Ha nagy a mód, néhány magasabb ponton őrszemeket lehet fölállítani gyermekekből, kik megvigyázzák, hova szállott le a falka.

A vadászat kezdetén a fődolog az levén, hogy mindenáron mielőbb föltaláltassanak a falkák, e czélból minden oly eszközt föl kell használni, a mi e föltalálást elősegítheti. A vadászok közé hajtó-gyerekeket állítva, a lánczot meg lehet szélesíteni, s nagy darab földet elfogni. Ha épen igen kevés a fogoly azon tájon, a szükség szerint rossz vizslát vagy egyéb fürgöncz ebet is lehet alkalmazni a falkák föltalálásáig, a midőn aztán ezek a körülményekhez képest eltávolítandók, vagy vezetékre kötendők.

Persze megesik többször, sőt majd mindig, hogy oly vizsla «úr» keveredik a társaságba, mely még a valódi mester vizslát is csak zavarja, de azért gazdája a legjobb, legremekebb példánynak tartja, s engesztelhetetlenül sértve érezné magát, ha valaki ez édes illusiójának ködét el akarná oszlatni! Az ilyen bajon nehéz segíteni, s legjobban cselekszik mindenki, ha magának keres vagy kerestet.

Föltaláltatván egy falka, a további működés a vadászok és kereső vizslák száma szerint intézendő. Ha csak egy a vizsla, és a vadászok részint erre, részint saját keresésükre szorítkoznak, akkor a jobb lövészek a kereső eb körül járnak, közel egymáshoz, ügyelvén arra, hogy vagy egymás felé, vagy egyszerre egy vadra ne lőjenek. Az ilyen két-három lövészből álló társaság, ha csak egy műértő van is köztük, rendesen jobban mulat, mint a nagyobb számú társaság, melyben az egyesnek sok intézkedés kedve ellen történhetik, a nélkül, hogy segíthetne rajta, vagy csak rosszallását is kifejezhetné.

Általában azt mondom, hogy a fogoly-vadászat annál sikeresebb és szebb kedvtöltés, minél kevesebb számú és egymáshoz (rangban, természetben, hajlamban) minél hasonlatosabb minőségű a társaság. Itt nem lehet egymástól beláthatatlan távolban andalogni, vagy tetszés szerint viselni magát, mint a kopózásnál; nem lehet százakból álló lövészlánczot alkotva, félhatárt elkerítő nagy fogásokban hajtani, hogy a jó barátok egymás köré gyűljenek, s a balszárny a jobb szárnyat csak a lakoma helyén lássa. Itt a harmónia szükségesebb, mint bárhol másutt.

Kisebb számú társaság minden egyes tag lövése után megállapodik, s megvárja, míg az megtöltött. Nagyobb számú lánczban csak az illető szárny állapodik meg kissé, de azonban mindig ügyelni kell arra, hogy az egész vadászsereg együtt, egy irányba visszasorakozzék.

Ha csak két-három lövész van együtt, azon kell lenni, hogy a falkát vezető öreg fogolypár legelőbb lelövessék, mit az ügyes vadász föl szokott ismerni a többi közül, különben, ha a vizsla csöndes, és még az egész falka együtt van, többnyire ezek kelnek föl először, utána a többi. Mert a falkát ezek a vének, többszöri fölveretés után messzebbre el szokták vinni, hogy aztán bajos ismét rájuk találni. Lelövetvén azonban az öregek, mindjárt elöljáróban a falka, anyját, apját keresve, szétoszlik, nem repül messze, sőt csalhatatlanul mindig visszafutnak oda, a hol az öregek ellövettek.

Midőn tehát a vizsla először áll, s pedig gyaníthatólag a föltalált falka előtt, a legjelesb lövész veresse föl azt, hogy az öregeket ellőhesse. A fölrebbenő falkát azután követni kell oda, hol ismét leszállottak. Néha, kivált ha szemben az álló vizslával veri föl a vadász a falkát, két felé válnak, mindamellett a társaság ne oszoljon szét, hanem menjen azon csapat után, melyben a vezető vénet látta.

Ha kétszeri fölveretés után azon helyen, a hol leszállottak, nem találni a foglyokat, azon oldalról, melyen inkább gyaníthatok, - vissza kell menni az első fölveretés helyére, mert e helyre azon esetben is, ha nem estek ott el az öregek, csak a falka szétvált, valószínűleg visszafutottak.

Mindenesetre jobb, kivált vadon halmos helyen, hol messze nem láthatni, főleg pedig, ha kevés számú a lövész, arra törekedni, hogy a falka szétváljék. Ezt az öregek ellövésen kívül némileg azzal is lehet elérni, ha a csapásoló vizslát eleinte hagyjuk utján menni, s nem gyülekezünk mindjárt össze faránál vagy épen előtte. Ezalatt a falka a bozótban előre fut s szétterjed. Mikor azután közel érve őket, megáll a vizsla, ekkor kerüljön szemközt a lövész, s hirtelen verje föl őket. Ilyenkor a jobbra és balra repülő foglyokra igen szép mesterlövéseket tehet, s az irányt vesztett, szétrebbent falka nem távozván messze, könnyű őket feltalálni, minél még az a haszon is van, hogy az egyes vadászok hamarább jutnak külön lövéshez, míg az együtt, csapatosan fölrepülő falkára többen lövöldözvén, sietségből részint sokat hibáznak, részint a leesett vad heves vitára ad alkalmat, az iránt, vájjon melyik Nimród ejtette el.

Később a gyakorlottabb lövészek adhatják azon előnyt a kevésbbé gyakorlottaknak, hogy a két szárnyra állanak, s csak akkor lőnek, midőn a közép elhibázta, vagy a már szétrobbantott falka egyes foglyai oldalvást és mindenféle irányban szanaszét széledeznek. Annyi való, hogy könnyebb találni az egyenes irányban előre, mint a keresztben repülő foglyot, már csak azért is, mert a keresztben repülő kisebb czélpontot nyújt, s a göbecs hamarabb kikerüli, másfelől nagyobb sebességet is kíván a czélbakapásban.

Ha egyáltalában semmi szél sem lengedez, forró dél tájban abba kell hagyni a vadászatot, mert ilyenkor száraz, kemény vagy poros földön agyonfárad a legjobb kutya, a nélkül, hogy szagot érezne, a hőség és fáradság pedig szintén tébolyodottá teszi. Csak ha egy kis szellő lengedez, lehet a vadászatot még a legnagyobb melegben is erőszakolni.

A fogoly többnyire alacsonyan, alig embermagasságon felül repül, azért már annálfogva is, mert a lövészek többnyire sűrűn állanak, nagy óvatosság szükséges. Például, ha valamely lejtős helyen vagy hegyoldalon történik a hajtás; a hegy oldalában fölrebbenő s a hegy éle felé szálló fogoly az ott járó lövésznek épen víz irányában lehet, és ha bokros a hely, a vigyázatlan tüzes puskás hamar bajt okozhat.

Néha egy-egy falka az erdőnek lábasabb részében költ, oly részletben, hol a vágás többé nem bokrokból, de sudaraikban érintkező szálfákból áll, s így, hogy úgy mondjam, az erdő be van tetőzve. Az itt fölvert falka nem szállhat a fák tetején fölül, hanem sötét és beláthatatlan közeikben a lombok alján repülnek, hol a lövés szintén lehetetlen. Az ilyen falka, úgyszólván el van veszve a lővadászra nézve, mert azokra e helyen vadászni épen nem s hébe-hóba egyet elejteni közölök csak ritkábban lehet. Az ilyen falka megejtésének csak egy módja van. Tudniillik nyári alkony előtt mintegy fél órával az erdő szélén eláll lesbe, vagy azon irányban jár a vadász, hol a foglyokat a mezőre kijárni sejdíti. Mikor a foglyok cserregni kezdenek, mesterségesen utánozza hangjukat, s így még világossal kicsalja őket a tisztásra. Az erdők szélén többnyire dűlő-utak vannak, a fogolyfalka e dűlő-úton sokszor egymásután, vagy legalább hosszúkás csapatban közeledik az utánzott hang felé. Mikor aztán legtöbb fogoly van egy irányban, végig lő rajtuk, s ha lövését jól intézte, többet elejthet egy lövéssel.

A csoportos lövésnek még egy más háladatos módja is van. Télen, napsugáros időjárással, ha az ember a hóval borított réteken egyéb vadat keresve jár, a téli vetéstáblákon tartsa szemmel a távolból mutatkozó fekete pontokat. Ezekben néha egy egész falka fogoly ül összebújva. Az ilyet szépen be lehet keríteni, ha az ember nem is egész körben, csak oldalvást tart feléjük, megjegyezvén, hogy itt is, mint minden bekerítésnél szabályul kell tartani, hogy a falka balról essék. Nagyon sajnos volna, ha egy ily gazdag zsákmányt hibás lövéssel kieresztene kezéből az ember, pedig az ily fektében lövés sem oly könnyű, mint a tapasztalatlan ember gondolja. Azért például verébcsoporton nem árt a lövés e nemét is gyakorolni. Mert ha nagyon alantra czélozunk, félős, hogy a foglyok fejei nem esnek a sörét hálójába, pedig csak úgy lehet sokat, talán mind elejteni, ha a sörét súlya épen a fejekre esik. Viszont, ha a fejekre czélozunk, attól tarthatni, hogy fölöttük lövünk el, azért, mivel itt egy fél vagy egész tuczat fogoly elejtése van kérdésben, az ily lövést nagy vigyázattal kell tenni, s legjobbnak tartom, ha a falkacsomó derekára czéloz az ember. A hosszában egymásután jövő madarakra lővén, a szerint, amint a lövész áll vagy ül, magasról le, vagy alantról fölfelé lő, s a mint a csoport sebesen vagy lassan jő, kell intézni a lövést.

A falkacsomó megkerítésében is áll azon szabály, mi egyéb vad, például a nyúl, túzok stb. megkerítésénél mondatik; mely szerint, midőn már közel lövésre van a csomóhoz, lassankint menésközben emelje föl fegyverét, úgy hogy mire megállapodik, azonnal durranjon a puska, mert legtöbbször a vadász megállapodása következtében a vad azonnal fölkél.

A mi a késői, októbervégi és novemberi fogolyvadászatot illeti, ez sok nehézséggel jár, de a jeles lövész és szenvedélyes vadász ezeken túl teszi magát. Való, hogy ez időtájon nem vár a fogoly, kivált oly vidéken, hol már augusztus é szeptemberben nagyon megvadászták, s elvadították. De még ily vidéken is, a sűrűbb, gazosabb szőlőkben, bozótos kukoriczaföldeken, széllel szemközt, s légben kereső, jó orrú vizslával lehet boldogulni ellenük. Csak azon kell lenni, hogy szétrebbentsük a falkát, mert magányosan bolygó fogoly mégis csak jobban bevár.

A novemberi fogoly a konyhán kétszer annyit ér, mint az augusztusi. A vizslának a megállás után másik főfeladata a jól talált, sebesített vagy szárnyazott foglyot megtalálni és elhozni. A fogolynál e föladat nehezebb, mint például a szalonkánál, mert ez utóbbi, ha szárnya tövét töri össze a sörét, leeste után elég banga még a földön ugrándozni, s ezáltal hollétét elárulni. A fogoly ellenben, ha szárnya tövében kap lövést, rögtön leesik, de azonnal futásnak is ered a bozótban, s néha száz lépésnyire vagy még tovább is elmegy a vizsla előtt, míg ez őt elfogni képes. Ez üldözés alatt a vizsla sokszor megállja a közel érzett prédát, de ilyenkor nem kell teketóriázni, hanem folytonos «prr!» vezényszóval biztatva a sebesült szökevényt elfogatni. Később maga megérti az okos vizsla, milyen erélyesen s gyorsan kell bánni egy szárnyazott fogollyal s biztatás nélkül is ugyancsak utána esik.

Ha csak szárnya vége tan ellőve a fogolynak, akkor még ferdén, elválva a többitől, elröpül egy darabig. Az ilyen után sebtiben kell menni, - ellenben a testében kapott sebbel néha elröpül még egy darabig a fogoly, s ha lassan, nehézkesen haladva, egyre lassúdva, leszállani vonakodva, mintegy a légben maradást erőszakolva esik le, ez jele annak, hogy a fogoly, a hol leesett, onnan nem megy tovább.

A farban lövött fogoly csigalépcső alakú körben, lábait lógatva, föl az ég felé röpül, erőlködve, míg végre onnan lekalimpálódik. Az ilyen sem fogja messze vinni többé a szárazon, s csak azon helyet kell sűrűen, apróra megkeresni, a hova leesett, mert az ilyen nagyon jól eldugja magát a gazban.

A társaságban azok, kik a fölrebbenő fogolyfalkára távolság miatt nem lőnek, jól teszik, ha megszámlálják azt, így aztán a következő fölveretéseknél a szám egybevetéséből is lehet következtetéseket vonni. (CsÁ:VM)

fogoly (L: Perdix perdix) - Jelentése: a fácánnal rokon, csapatosan élő, galamb nagyságú, szürkés, barnás tollazatú madár. A madárnév szótörténeti adatai 1395-től mutathatók ki: "perdix: fogol". 1530 körül fogoly, 1544-ben foglot, 1570 körül: fogol, fogolÿ. A népnyelvben: fogöi, foglu, fogony, fogol, foglyó, illetve értelmesítő utótaggal megtoldott változata a fogolymadár, fogó-madár, fogor-madár, fogu-madár, fogol-madár.

A fogoly származékszó, fog- töve, alapszava uráli eredetű; osztják: ponk; mordvin: povo, pov; FIN: pyy; EST: püü, szam: pēge. A szó eleji p>f hangfejtődés szabályos (lásd fal, fazék, fél, fog stb.). A szóvégi -ly denominális névszóképző, igen gyakori. Ezek a rokonnyelvi szavak az északabbra honos császármadarat jelentik, a délre költözött magyarság utóbb ruházta a fogoly nevet az ottani, hasonló küllemű madárra.

Az 1841-ben, Vajdánál előforduló szürkefogoly a L: szaknyelvi Perdix grise fordítása. Göcsejből és Kőszegről adatolt népnyelvi gurgulamadár társneve a népnyelvi gurgul "gurul" ige régies melléknévi igeneve. Tehát "guruló madár", mert a növényzetben futás közben nem látszik ki a lábuk. Népi neve még a füri csibe, Baranyában vad-csibe a fogoly. L: nevében tautonímia fordul elő, a fogoly L: perdix nevéből való szaknyelvi binómen. Folytatója többek közt a francia perdrix, olasz pernice, portugál, spanyol perdiz. A Perdix perdix GB: hungarian partridge jelzője a nálunk olyan gyakori madár elterjedtségére utal.

A fogoly a madarak osztályának tyúkalakúak (L: Gallifornies) rendjébe és a fácánfélék (L: Phasianidae) családjába tartozó faj. Európa mérsékelt övi részében, a természetes sztyeppkörnyezetben őshonos. A mezők madara, a megművelt, de változatos vidékeken érzi jól magát, azonban megkívánja közelében a sűrű bokrosokat, kisebb erdőrészeket, de legalábbis gazos bozótokat, ahol búvóhelyet találhat. A szálerdőt kerüli, csak az erdőszéleket keresi föl, s éppen úgy idegenkedik a nedves, mocsaras helyektől, kivéve, ha ezek között kis erdőcskék vagy jól kiemelkedő szigetek vannak. Tápláléka magvakból, kis részben rovarokból áll; különösen a fiatal egyedek fogyasztanak sok rovart, ami fontos fehérjeforrás a számukra. Csőrét csekély viaszhártya borítja, zömök testű, rövid a szárnya és a farka, sarkantyúja nincs. Monogám madár, egy életre választ párt. Egy-egy család 20-25 tagból is áll, vezetője a hím.

Három palearktikus faja közül hazánkban a közönséges fogoly 'Pedrix cinera' él. Magyarországon mindenütt közönséges, különösen síkságon, vetések között szeret tartózkodni. Állandó madár. Félénk, gyorsan fut, fölriasztva nagy zörejjel emelkedik a levegőbe. Eledelét, mely magvakból, férgekből és pondrókból áll, kapargálva keresi. Földön fészkel. Nem jó rölülő, igazi földi madár, kivételes eset, hogy épületekre, fákra szálljon. Ízletes húsa miatt nagyban vadásszák. Nyáron magas növényzet közé veszi be magát, s csak miután a mezőt letarolták, húzódik bozótosokba, gazos tarlókra, friss szántásokra, barázdákba; télen pedig a hómentes helyekre, pajták, kazlak, árkok közelébe, a naposabb oldalakra, ahol a zord időjárás ellen oltalmat lel, és egyúttal a legtöbb táplálékot találja. (RJ:ÁE)

fogoly (L: Perdix perdix) - Őshonos, legismertebb és leggyakoribb szárnyas vadunk. Mezőgazdasági területeken él. Európában több földrajzi változatát ismertjük. A fácánnál jóval kisebb, zömökebb, barnásszürke színű. A hím mellén határozott körvonalú, patkó alakú, sötét folt van. E folt az idősebb tojóknál is előfordul, annak határvonalai azonban elmosódottabbak. A fácánnal ellentétben egynejű. Dürgési ideje a koratavasz. Ilyenkor az addig csapatokban élő foglyok párokra szakadnak. Változatos növényzetű mezőgazdasági területeinken a vetés vagy kaszáló sűrűjében májusban, június elején költ 8-20 tojást. Kotlási ideje 22-23 nap. Ha megfelelő életfeltételeket talál, aránylag kis területen, szűkebb körben él. Élő- és lőtt állapotban a bel- és külföldi piacok egyik legkeresettebb vadja. Tápláléka rovar, továbbá gyommag. A tavaszi hónapokban főként rovartáplálékkal él és ezért kellő számú elszaporítására, különösen a lucerna-kártevők és a burgonyabogár elleni biológiai védekezés érdekében nagy gondot kell fordítanunk. Elszaporításának legfőbb feltétele a megfelelő helyeken létesített téli vadmenedék (remíz, csenderes, mezővédő erdősáv), amellyel a gyakran katasztrofális téli pusztulás megakadályozható. A vadgazdának télen a megfelelő élelempótlással - etetők létesítésével - kell a fogolyállomány sikeres áttelelését előmozdítani. (BL:EVFL)

fogoly (Syn: vadcsibe; L: Perdix perdix) - ♂: kakas, ♀: tyúk, juv: csibe. (MÁSZ)

fogoly (L: Perdix perdix; GB: Grey Partridge, hungarian partridge) - Magyarországon általánosan elterjedt költőfaj, de az elmúlt évtizedekben jelentős állománycsökkenést szenvedett el Európa-szerte. A XX. század elején még óriási számban költött a hazai agrárkörzetekben. A mezőgazdasági struktúra átalakulása, a gépesítés, a téeszesítés, a vegyszeres növényvédelem elterjedése a fogolyállomány drasztikus összeomlását eredményezte. Az iparszerű mezőgazdaság következtében eltűnt a kisparcellás gazdálkodás, nagy monokultúrák alakultak ki. Ez a jelenség a fogoly és a legtöbb agrárterületen élő madárfaj számára kedvezőtlen. Aratás után hirtelen hatalmas táblák válnak sivár területté, ahol a foglyok sem táplálékot, sem búvóhelyet nem találnak. A gépek is sok madár pusztulását okozzák, főleg a kotlás során. A vegyszeres növényvédelem következtében pedig visszaszorultak a gyomfajok és a rovarok, melyek e tyúkszerű madár fő táplálékát jelentik. Kevésbé intenzív gazdálkodással talán megállítható a faj egyedszámának csökkenése. A táblaszegélyek, mezsgyék meghagyása is segítheti a fogoly megmaradását az agrárterületeken. Vadászható faj, október 1-jétől december 31-ig, kizárólag nem természetes állományból származó egyedek kibocsátása esetén és külön engedéllyel. Eurázsia nyugati és középső részén él, eredetileg az erdős sztyeppek madara volt, ezek megszűnésével a mezőgazdasági területekre húzódott át. Az észak-amerikai prérikre is betelepítették, ott hungarian partridge-nek hívják, ugyanis a telepítéshez felhasznált madarak jelentős részét az akkori Magyarországról szerezték be. Monogám madár, a párok szorosan összetartanak. Talajon fészkel, a tyúk 8-20 tojást rak. Időnként fészkébe más tyúkok, vagy fácán is tojhat, de ha túl sok tojást kell melegítenie, azok jelentős része megzápul. A tyúk 24-25 napig kotlik, ezalatt a kakas folyamatosan őrzi. A csibék fészekhagyók, a pár közösen vezetgeti őket. Eleinte szinte csak rovarokat esznek, majd egyre nagyobb arányban fogyasztanak apró magvakat is. A felnőttek főleg gyommagvakat esznek, emellett gabona, hajtásrészek és gerinctelenek is szerepelnek étlapjukon. Hazai fészkelő-állománya 10 000 - 20 000 párra tehető és mérsékelt csökkenést mutat. Hazánkban rendszeres fészkelő, március-szeptember hónapokban előforduló. Vadászható.

fogoly (L: Perdix perdix) A száz esztendővel ezelőtti állapotokhoz képest hazánkban száma nagyon megfogyatkozott. Ennek oka a mezőgazdaság gyökeres átalakulása volt. Monogám, a kakas és a tyúk szürkésbarnás tollazata majdnem teljesen egyforma, jól beleolvad a környezetébe. A mellközépen látható sötétebb barna, patkó alakú folt nem ivari elkülönítő bélyeg, mert a tyúkok több mint felénél is megtalálható. Testsúlya 350-430 g. A fészekalj 15-22 tojásból áll. Ma már szinte hihetetlennek tűnő, de igaz adat, hogy a 20. század elején - okosan gazdálkodva - az akkori Magyarországon több mint egymillió foglyot hoztak évente terítékre, anélkül, hogy ezt a törzsállomány megsínylette volna. Számuk újabban ismét emelkedőben van, de már sosem lesz olyan vadászati jelentősége, mint eleink idejében volt. Vadászható faj. (K:VL)

fogoly - Hazánkban mindenütt, de a régiekhez képest a legtöbb helyen igen megfogyatkozva megtalálható tyúkidomú vadmadár faj. Monogám, páros életet él, az egyszer összeállt párok életük végéig együtt maradnak. Évi szaporulatát a két szülő közösen neveli, de a kakas a költésben nem vesz részt. Csibéikkel együtt családot, csapatot, vadásznyelven fogolycsapatot képeznek. Hímjét kakasnak, nőstényét tyúknak vagy tojónak, szaporulatát csibének nevezzük. Tollazatának színével, mely a két nemnél majdnem egyforma, jól beleolvad környezetébe, ami számára létfontosságú, mert rengeteg az ellensége. Régen a fogoly mellén látható rozsdabarna, patkó alakú foltot tartották a kakas megkülönböztető jelének, de ma már tudjuk, hogy patkója némely öregedő tyúknak is van. A két nemet egymástól jobban megkülönbözteti szárnyfedőtolluk nemükre jellemző és egymástól elütő rajzolata, azonkívül a kakas szeme fölött levő piros sáv. A télen át szorosan összetartó csapat rendszerint már februárban párokra szakad, összepárzásuk viszont nem a csapaton belül, hanem idegen csapatok keveredésével történik. Amikor aztán kitavaszodik, a kakasok udvarolni kezdenek párjuknak, tollaikat felborzolva berzenkednek, kakaskodnak, majd tyúkjaik a növényzetben nemsokára fészket kaparnak egy kis földmélyedésben, és abba rakják zöldesbarna, sokszor 20 darabot is meghaladó számú tojásaikat. Fészekalját a tyúk kitartóan üli, napjában csak egyszer, napnyugta előtt száll le tojásairól, és a nagy kotlásban máljáról tollait is csupaszra lekotolja, amiért az ilyen meztelen hasú tyúkot kotlójegyesnek nevezzük. Kikelő csibéi fészekhagyók, így azonnal követik szüleiket, és a nevelésben már részt vevő kakas a csibék egy részét a tyúkjával megosztva éjszakánkint maga alá szedi. Napközben a fogolycsalád együtt bogarászik, fürdik a porban, jelenlétüket mindenhol elárulják az utak mentén kifürdött - fötréseik. A csibék gyorsan fejlődnek, hamarosan kitollasodnak, röpösekké válnak, s anyányivá nőve a fiatal tojókat már jércének, a kis kakasokat pedig két kinőtt szélső faroktolluk alapján villásoknak nevezzük. Később aztán, amikor a nyár derekán lábunk elől váratlanul felburran egy már kiszínesedett népes fogolycsalád, örömmel mondjuk: „aranytollúak már!”. A kakas hangja veszély esetén kerregés, menekülésre kotyogva biztat, a legismertebb hangja pedig a cserregés, ami különösen alkonyatkor hallható szerte a határban, amikor a vezérkakas összetereli éjszakázáshoz a megszéledt csapatot. Ha ragadozó vagy ember lepi meg a menekülni még nem tudó apró csibéket, a kakas vészhangjára mind lelapulnak a szülők pedig művergődéssel szárnyszegettnek, bénának tetetik magukat, miközben sírnak, veszékelnek, s így igyekeznek a veszedelmet csibéik közeléből minél messzebbre elcsalni. (A művergődés más madárfajnál, pl. a vadrécénél is tapasztalható.) A teljesen kifejlődött csibékből és szüleikből álló csapat, más néven folt vagy helytelenül falka aztán már nagy robajjal zúdul föl , amikor jelt kap a menekülésre, és hangosan cserregve húz el biztonságosabb helyre. Élőhelynek legjobban kedvelik a homokos, laza szerkezetű talajt, mert kötött talajon esőben sárgalacsinok ragadnak körmeikre, amelyek nehezítik járásukat, és akadályozzák őket az élelemszerzésben, a kaparásban. Rengeteg az ellenségük, ezért természetes szaporodásuk lassú, de mivel tűrik a fogságot, szaporításuk mesterséges tenyésztéssel meggyorsítható. Újabban másik két faj, a szirti fogoly, és a vörös fogoly meghonosításával és elterjesztésével is kísérleteznek, aminek sikere esetén örvendetesen két új, kedves, és majdan vadászható madárfajjal gyarapodik hazánk faunája. (Eö:VNy)

fogoly - (L: Perdix perdix) - Vadcsibe (Baranya megye.), csirikk (Diószeg). A hím: kakas, - az anyamadár: tyúk, tojó, - az apró foglyok: csirke, csibe, pipe, pizse, pislen, pitye, - ha farktolluk a repüléskor fecskeszerűen szétnyílik, akkor villás (Gabler), - ha már kinőttek, akkor anyányiak, - a nőnemű anyányi madár, míg nem fészkelt: jérce, - a nem fészkelt tojó: meddő. Ha télutóján az idő enyhébbre fordul, a fogolycsapat, mely télen összetartott: párokra szakad, a foglyok párba állanak, a kakasok ilyenkor elpárzanak. A kakas, miután a szépet tevén a tojó körül: berzenkedik, kakaskodik, a tojót megciceréli, megbúbolja, benderészi, tojózza, herécseli, hergeli, megbabozza s az így megtermékenyített tojó megkotlik és a lóherében, vetésben, cseplyés helyen fészket kapar és odarakja a tojásait s azokat oly hűséges kitartással üli, hogy máljáról (a madárnak nem hasa, hanem »mál«-ja van) a toll lekopik. Ezt a csupasz foltot kotlójegynek hívják. Ha a csibe kivágja magát a tojásból: kikel, akkor csipogva, pityegve azonnal követi az anyját Az egy költésből származott csibék egyfészkiek, az egész család pedig egy fészekalj, ha pedig a fiatalok már kinőttek, akkor az egy csapat, sereg, falka, folt, bokor, csukorat fogoly. A család az apa: a vezérkakas vezetése alatt marad, így vonul mezőbe, a csibék szedegetnek, kapdosnak a bogár után, azaz bogarásznak, a porban fürdenek s amint a csibéket kiveri az anyja tolla, feliperednek, anyányiskodni kezdenek, egy kis önállóságra tesznek szert, kissé távolabb is elmerészkednek anyjuktól, vagyis elterülnek, elterjednek a mezőben, míg a kakas hangos csirregéssel, barcogással összehívja a társaságot, vagy ha valami veszély fenyegeti őket, a szülők - hogy az ellenség figyelmét a csibékről eltereljék – bénának tetetik magukat és fel-fel repülve vergődnek, csapkodnak, míg az ellenséget maguk után nem csalták (mint néhai való jó Miskolci Gáspár uram mondja »Egy jeles vadkert« című (1691) művében: »ha vészi eszébe, hogy már alkalmas messze csalogatta a Madarászt az ő fészkétől, akkor osztán fel-kél és örvendezvén nagy messze repül tőle, kinek kakabakát zengedező szavát meghallván tsirkéi, ők is mindegyig utánna repülnek, a csibék pedig ezalatt a gazban meglapulnak, meglippennek, megbuknak. Este párszor felszállanak, ismét leereszkednek s az éjjeli szállás helyén a  kaparásba, fekvésbe, keverésbe meghúzódva, összebújva elülnek, lecsepülnek. Szélben felcsapnak, felvágódnak vagy lecsapódnak. A kakas mellén levő félköralakú, sötétbarna színű tollazat a patkó, címer, pajzs, vért, páncél s ha a fiatal kakas mellén már mutatkozik ez a folt, akkor színesedik, címeresedik, vértesedik, páncélosodik. Augusztus elején a szegre került puskát újra szeretettel simogatja, tapogatja a gondos vadász keze, mert kezdődik a foglyászás. A hevesen sütő nap melegében megülnek, jóltartanak a foglyok, nem olyan rebbenősek, vagy mint mondják: aranyos a tollúk, mint később, ősztájban, mikor a csibék is erőre kaptak, meghíztak: kilohasodtak. A vizsla már a lóheretábla szélén »jelzi« a foglyokat, járása mindig lassúbb lesz, majd húzni kezd, azután mereven áll. Gazdája biztatására felröbbenti, felzavarja a csapatot, mire az nagy burrogással felburran, felröbben, felberren, felrobajlik és akkor burrantába lőjük. Rendes vadász ilyenkor csipogva kelő csapatra nem lő, csak ha már villásak az apró foglyok. Az ilyen falkát igyekszik szétrebbentem, szétszórni, hogy azután egyenként összeszedhesse, azaz lesorjázhassa. A fogoly is jelez a meglövetés pillanatában. A szárnyazott, leszárnyalt fogoly bukfencet vet, megfordul maga körül a levegőben, de földre érve rögtön ellábal s lesz belőle béna, gyalogfogoly. A lábon lőtt: csüdözött fogoly meginog röptében, lábait lelógatja és hamarosan leereszkedik, de ha az eb vagy vadász közelébe ér, ismét felkap. A bélsebes, bélütött fogoly reszkető repüléssel ereszkedik le. A fejbelőtt fogoly felfelé fúrja magát, - a gerincen sebzett fogoly ívelt repüléssel talicskázik, - ha melleszti, súrolja a lövés, akkor hull a tolla, azaz mellyed, de továbbáll. A jól talált fogoly dögre esik s a vadász tréfás nagyítással azt mondja: még a levegőben megpállott. Az élve kézbekerült fogoly egy evezőtollának (csapótoll, sugártoll, lendítőtoll) csévéjét az agyába szúrják, azaz letollazzák, áttollazzák, agyontollazzák, azután egy kampós ágacskával kibelezik, kihorgozzák. Ahol mesterségesen tenyésztik vagy élve akarják eladni, ott fogolyvarsával, csúcsos hálóval befogják. (K:MVK)

fogoly falka (D: Feldhühner-Kette) (F:VMSZ)

fogoly fiók fél anyányi korában (D: die Hühner sind Gabler) (F:VMSZ)

fogoly fogására való háló (D: Hochgarn) (F:VMSZ)

fogoly varsa - Csúcsos háló,  fogoly befogásra használt háló. Alkatrészei: a sövényzet, a bogárhát, a híd és a zacskó. (K:MVK)

fogoly-háló, csúcsos (D: Treibzeug) - Csúcsos fogoly-háló (D: Treibzeug), foglyok összefogására használt háló, mely a szárnyakból (D: Flügel d. Geleiters), a hidból (D: der Geleiter), a mennyezetbő (D: Himmel) és a csúcsból vagy zsákból (D: der Hamen) áll. (H:VM)

fogoly-hívó (D: Hühnerruf) - Vadászszerelvény, melyen a foglyok csirregését lehet utánozni. (H:VM)

fogolyakasztó - Aggaték, helyesen: aggató vagy fűzér, zsinórból vagy szíjból készült rövid hurokköteg, ami övre, hátizsákra csatolható. Erre hurkoljuk fel a lőtt kisebb szárnyasvadat, hogy szellőzve kihűljön és vadászat közben ne kelljen kézben cipelni. Az aggaték nyelvileg helytelen, mert a felakasztott zsákmányt jelenti. (Eö:VNy)

fogolycsalád - A fogoly »kakas«, »tyúk« vagy »tojó«-ból és a »csirkék«-ből álló család: »csapat«, »sereg«. (DM:AV)

fogolycsapat - Együtt élő vagy repülő foglyok összessége. amely egy család. (K:MVSZGY)

fogolyétetők - Kemény telekben, különösen szironyos hóban, mikor a hó felülete megkérgesedik, szegény foglyainkra ínséges idők várnak. A terület tulajdonosának ilyenkor gondoskodni kell vadjairól, mert az éhségtől legyengült fogoly a menekülésre is alig képes és még sokkal könnyebben prédájává válik az örökké ólálkodó szemfüles ragadozóknak. (K:MVK)

fogolykeresés (D: Hühnersuche) - Foglyokra való vadászat, főleg vizslával keresés késő nyáron, többnyire egyéni vadászat, 1-3 puskás egy vagy több kutyával. A keresést megkönnyíti a kora reggeli hallgatózás, hogy megállapítsák, hol vannak az egyes csapatok. Ha elég nagy az állomány, társasvadászatok is vonal- vagy ráhajtás formájában, elsősorban ősszel, amikor a foglyokra takarás hiányában lehet kereső vadászatot tartani: ilyenkor a kutyák csak az elveszett vad elhozására kellenek. (VL)

fogolypár (D: Paarhühner) - Foglyok dürgés idején kora tavasszal, a csapatok felbomlása után párba szakadnak. (VL)

fogolysárkány (D: Hühnerdrache) - Segédeszköz a tyúkfélék vadászatán, hogy a foglyok a kereső vagy álló kutya előtt lapulva jobban kitartsanak, azaz szilárdan lapuljanak a takarásban ahelyett, hogy idő előtt elfussanak vagy elhúzódjanak: a segítő személy egy hosszú zsinóron sárkányt enged fel, amely egy ragadozó madár röpképét utánozza. Ma már alig használják. (VL)

fogolysereg - A fogoly »kakas«, »tyúk« vagy »tojó«-ból és a »csirkék«-ből álló család: »csapat«, »sereg«. (DM:AV)

fogó - Rókafogó vas. Borzfogó: Borzvilla, hosszú nyelű, kétágú vasvilla, amivel a kotorékeb áltat sakkbantartott borzot vagy rókát a leásott aknán át a földhöz lehet szorítani, s utána a borzfogóval kiemelni. (Eö:VNy)

fogó ragadozó madarak (D: Griffhalter) (VL)

fogóberendezések (D: Fangeinrichtungen) - Vadászterületi berendezések, amelyek a vad megfogására szolgálnak (befogó vadászat). A fogóberendezések korábbi sokaságából ma még használatban van a befogás különleges célokra, úgymint a csapdázás céljára {befogókamra, befogóudvar). Madárfogásra nálunk csak tudományos célra használnak (gyűrűzés). (VL)

fogódíjak (Syn: fogópénz; D: Fangprämie, Fanggeld) - A csapdázás ösztönzésére kifizetett pénzösszeg. Régebben általában szokásos volt, akár a lődíj. (VL)

fogóeszközök (D: Fanggeräte) - A befogás és csapdázás eszközei. Éppen úgy, mint a befogó-berendezések a fogóeszközök közül is ma már csak kevés van használatban. Némelyik még (tiltott) eszköze a vadorzásnak. A legfontosabb fogóeszközök a csapdák. Az európai országokban életbe lépett új vadászati, vadvédelmi és természetvédelmi törvények értelmében a régen változatos formában alkalmazott fogóeszközök legtöbbje már csak vadászattörténeti értékű. Gyakorlati alkalmazásuk főleg a ritkuló, védett madár- és emlősfajok érdekében tilos. Ezt figyelembe kell venni az ölőcsapdák leírásának értelmezésekor! (VL)

fogóhálók (Syn: vadászhálók; D: Fangnetze, Jagdnetze) - A vadászati eszközökhöz tartoznak, a vad befogására használják. Megkülönböztetnek: álló hálók, őzbefogó hálók, magas hálók, borítóhálók, hálótőr, csapóháló, feszítőháló. (VL)

fogóhelyek (D: Fangplatze) - Olyan helyek, amelyeken csapdákat állítanak fel. Legjobb fogóhelyek róka: szemétrakások, szántási barázdák, patakmedrek, tavak töltései, kényszerváltók a kerítések között vagy az országutak alatt, döglyuk; nyest: nyestváltók, átereszek, farakások, rőzserakások; görény: folyópartok, csatornapartok; menyét: kőrakások, rőzsecsomók, átereszek, szántóföldi barázdák, szalmakazlak, dűlőutak, kényszerváltók a sövényekben, pajták; macska: átereszek, szántóföldi barázdák. (VL)

fogóhurok (D: Fangschlaufe) - Az elveszett pedzőmadarak befogására kifejlesztett fogóeszköz. Fából készült, tányérszerű fogótömbből áll, amelynek a felső szélén egy rugókoszorú található, e fölött vezetik a fogóhurkot, az eledelért érkező madár lábát a hurok meghúzásával fogják meg. A fogóhurkot akkor is alkalmazzák, ha „kész”, szabadon röptetett sólymot akarnak befogni. (VL)

fogókamra (D: Fangbunker) - Egy fagerendákkal, betoncsövekkel vagy kövekkel körülvett fogóhely, amelybe egy vagy több csapda van beépítve (többnyire hattyúnyak, tányérvas vagy más rögtön ölő csapdák). Bejárati nyíláson keresztül tud a vad (többnyire nyest) bejutni, és így fogságba esik. A fogókamrát kővel vagy rőzsével álcázzák, és csak a ragadozók számára teszik lehetővé a bejutást a fogásra készen felállított csapdához. (VL)

fogókarmok (D: Haltklauen) - A pedzőmadarak középső és külső lábujjai. A belső és a hátsó lábujjak elsősorban vágásra és ölésre szolgálnak (tépő-, ill. fogókarom), a fogókarmok elsősorban a zsákmányolt állat fogvatartására hivatottak, és ezáltal lényegesen gyengébbek. (VL)

fogókarom (D: Fangklaue) - A vadászmadár (sólyom) hátsó lábujján képződő karom, ez kifejezetten a vad levágására szolgál, és az élelmet tépő karommal együtt a ragadozó madarak között a fogással ölők tulajdonképpeni ölő fegyvere. A sólymok ezt különösen a zsákmány lerúgásakor használják. A préda ettől a rúgástól gyakran elkábul, mozgásképtelen lesz. (VL)

fogókert (D: Fanggarten) - Dróthálóval bekerített fogóhely, ahová emberek nem léphetnek be, és ahol ragadozókat fogó csapdákat helyeznek el. A talajban 20 cm mély bebújónyílás van, ezen át juthatnak be a kis ragadozók a fogókertbe. A csalétket felülről álcázzák és drótfonattal vagy hálóval fedik be, hogy a ragadozó madarakat ne fogják meg a csapdák. (VL)

fogóösvény (Syn: csapdaösvény; D: Fangsteig, Fallensteig) - Ösvény, mely a különböző csapdázó fogóhelyeket egymással összeköti, részben kényszerváltóként is szolgál. Megkönnyíti a csapdák ellenőrzését, a ragadozók pedig váltóként használják. (VL)

fogóra állítani - A csapdát szokták fogóra, élesre, csapóra állítani vagy megvetni, felpeckelni, amikor rugóját, felhúzó-zsinórját megfeszítve, peckét, nyelvét a csapószerkezet vájatában érzékenyre állítják. Ettől a művelettől a csapdák a gyakorlat szerint a legkisebb érintésre működni fognak. (Eö:VNy)

fogós eb - Amelyik az üldözött vad szőrébe, fülébe stb. kapaszkodva igyekszik azt megállítani. A véreb, a kotorékeb és a disznóskutya ösztönszerű tulajdonsága a fogósság, használni csak olyant tudunk, amelyik e tulajdonsággal rendelkezik, mert azt csak jobban kifejleszteni tudjuk, de megtanítani nem. (Eö:VNy)

fogószerkezetek (D: Fanggeräte) - Egykor a befogó vadászatot szolgálták. Éppen úgy, mint más fogóberendezések, a már csak keveset használnak, némelyik tiltott szerkezet, csupán az orvvadászathoz használják. Fontosabb fogószerkezetek a csapdák. (VL)

fogóvadászat - 1: (D: Fangjagd) - A vad zsákmányul ejtése különböző fajta befogóeszközök segítségével élve vagy elpusztítva. Ide tartozik az állatok tudományos célokra (gyűrűzés, jelölés), valamint áttelepítési célokra történő befogása. Németo.-ban a fogóvadászatot a gyakorlati vadászatban csak csapdákkal, mint csapdázást és kotorékozáskor, különösen görényezéskor kifeszített hálókkal gyakorolják. A kelet-európai országokban nagy tömegben fognak élő nyulat és fácánt gazdasági okokból (vadban szegény országokba exportálják). Sok korábban elterjedt fogóeszköz és befogási módszer ma tilos, vagy csak a vadászati hatóság engedélyével végezhető. Történelem: Mielőtt a hatásos távolságra hordó fegyvereket kifejlesztették, a fogóeszközök a vad zsákmányul ejtésének rendkívül fontos eszközei voltak, tehát a vadászati gyakorlatban jelentős szerepet játszott. A legrégibb fogóberendezéseknek tekinthetők a veremcsapdák, amelyeket a nagyobb teríték céljából gyakran egymás mellett sűrűn helyeztek el és csapatban élő állatok esetén (pl. rénszarvas) jelentős vadászati sikereket tettek lehetővé. Nagy állatokat, mint pl. a mamutot csak veremcsapdákban tudták zsákmányul ejteni. A korai középkortól kezdve veremcsapdákat csak egyenként készítettek, és főleg farkasok fogására szolgáltak. A verem nyílását gallyakkal befedték, a takarás közepére élő vagy holt bárányt kötöttek. Később készültek farkasvermek billenő fedőlappal és csapóajtóval is. Ezeket medvefogásra is használták. Ezután következtek a ma már tiltott hurkok: lábhurkok, amelyek a vad lábát fogták meg, és a nyakhurkok, amelyek megfojtották az állatot. Kevésbé kegyetlenek voltak a hosszú ideig jelentós hálók és „tőrök”, amelyeket főként a nyulak és madarak fogására alkalmaztak. Amellett már a középkorban voltak önkioldó lövő-eszközök nyíllal és íjjal vagy parittyával (később lőfegyverrel), érintésre oldódó csapdák, valamint farkashorgok, továbbá rálépőcsapdák, amelyek a vad lábát fogták meg. 1500 után megjelentek a ládacsapdák és a fogóvasak. Fogóeszközként alkalmazták továbbá a horgászhorgokat (kacsák fogásához), valamint a lépvesszőket és horgokat (madárfogásra). A kerítéses vadászatokon is fogtak be vadat, leginkább farkasokat. A farkasfogásra szolgáltak továbbá a fogókertek (farkaskertek): kis bekerített területek csapóajtóval a kerítésen, belül csalétekkel. Hasonló eszközöket használtak a vaddisznók fogásához és leszúrásához. A borzok élve történő elfogásához szolgáltak a borzcsapdák (borzzsákok}: zsák alakú hálók, amelyeket a kotorék bejáratához fektettek és kívül megerősítettek. Újabb módszereket alkalmaztak a fogoly- és vadrécefogásra: madárfogás, vadkacsafogó. A 19. században megszűnt Németo.-ban a hálóval történő madárfogás. Annál intenzívebbé vált azonban a csapdavadászat, amelyhez új csapdatípusokat alakítottak ki. Az állatvédő mozgalom és az állatvédelmi jog, a vadásziasság erősebb hangsúlyozása és a baleset-elhárító fáradozások a 20. században az állatkínzó fogómódszerek messzemenő tilalmához vezettek Németo,-ban és Ausztriában. (VL)

2: (D: Fangjagen) - A körülkerített vadat hálókba hajtották, hogy ott élve fogják meg vagy leöljék. (VL)

fogózsinór (D: Fangschnur) - 1. Zsinór az újrabefogáshoz. (VL)

2. Olyan zsinór, amelyet a még nem egészen betanított madár lábára kötnek. Ezt csak viszonylag nyílt - fátlan - területen lehet alkalmazni, mert a betanított madár így is nagyon messzire elrepülhet és aztán magát valahol felakaszthatja. (VL)

fogváltás (D: Zahnwechsel) - Az emlősállatoknak fiatal korukban még nem végleges fogazatuk van (tejfogak), amelynek fogai puha anyagból állnak; ezeket a fogakat a fogváltás folyamán az állandó fogazat váltja fel.  A fogváltás ideje mindig fajtatipikus (pl. az őz valamennyi tejfoga 13-15 hónapos korában cserélődik); a zápfogak csak az állandó fogazatban jelennek meg, és így nem játszanak szerepet a fogváltásban. (VL)

fogyasztók (D: Konsument) - Egy ökológiai rendszeren belül az egyes fajok egymással tápláléklánc-kapcsolatban állnak, különböző lépcsőzetes „táplálékfokozatokban” vannak. A zöld növények (és autotróf baktériumok) primer (elsődleges) termelők állnak a fogyasztókkal szemben, amelyek ebből táplálkoznak, amennyiben ezek primer fogyasztóként (növényevők) jelentkeznek. A szekunder és tercier fogyasztók (húsevők) állnak a következő lépcsőfokon (tápláléklánc). (VL)

fogyni testileg (D: abnehmen) (F:VMSZ)

fogyni, leállani (D: abfallen) (F:VMSZ)

fojtani - Lefojtani. A jó kotorékeb torkon ragadva fojtja meg az anyarókát, utána pedig lefojtja kölykeit, ahányat csak talál a kotorékban. A lakott kotorékot nem éppen humánus módon füstöléssel, ködgyertyával is szokták lefojtani, amikor meggyújtott, bő füstű gallyakat tömnek a kotorék szájába vagy égő ködgyertyát dugnak bele, hogy a beszivárgó füsttől a lakók odabent megfulladjanak. Másfelé menekülni ugyanis nem tudnak, mert ilyenkor a kotorék többi kijáratát eltorlaszolják. Ennek a lefojtásnak azonban szerintem csak veszettség esetén van létjogosultsága, amikor kutyáinkat a fertőzéstől féltjük, esetleg hozzáférhetetlen helyen indokolható. (Eö:VNy)

fojtás - 1: (D: würgen) - A megfogott (ragadozó) állat vagy kóbor macska megölése a tanított vadászkutya által (lefojt). A fojtás a megsebzett vad utánkeresésekor egy igen fontos képesség éppen az állatvédelem tekintetében (gyorsan megszabadítani a fájdalmaktól és kínoktól). Ha a kutya szabadon dolgozva (keresés, kajtatás) önállóan talál ragadozót vagy macskát és legyűri azt, akkor a fojtást nem lehet megakadályozni. Ezzel szemben az állatvédelmi törvény tiltja a kutyát szándékosan engedni, hogy valamit lefojtson (vagy ilyen célra más állatokra ingerelni), ahelyett, hogy lőfegyvert használnának. (VL)

2: (D: Pfropfen) - A sörétes töltényben a sörétszemek és a lőpor között helyezkedik el.  Régebben kizárólag filcből, papírból vagy parafából, ill. azok kombinációjából készült, ma többnyire műanyagból készül, serleg formája van, kosaras foltásnak is nevezik. (VL)

fojtás (D: Propf) - Mellyel a fegyverbe tett lőport szorítják le. (BK:VM)

fojtás (D: Pfropf) (F:VMSZ)

fojtás - A sörétes töltények puskaporadagjának leszorítására, lefojtására szolgál. Anyaga lehet zsíros nemez, papír vagy műanyag. A töltényben a sörétet is lefojtjuk egy vékonyabb kéregpapír vagy műanyag lappal, de annak nem fojtás, hanem zárólap, zárólemez a neve. (Eö:VNy)

fojtás (D: Pfropfen, Stoppel) - A puskapor és a göbecs leszorítására, lefojtására enyvezett papírból, nemezből vagy marhaszőrből a puskaöböl bősége szerint készített korong. (H:VM)

fojtás - Robbantáshoz szükséges felszerelés: fojtás, fojtóanyag (agyagos föld). Elkészítése: a töltetre papírt vagy száraz fűcsomót helyez a robbantómester, majd a fojtóanyaggal kitölti a lyukat. A fojtást a döngölő töltőfa segítségével kezdetben nyomkodással, majd döngöléssel tömöríti. (BL:EVFL)

fojtásvágó (D: Stoppeleisen) - A fojtások vágására szolgáló kerek vésővas. (H:VM)

fojtásra tölteni (D: blind laden) - Azaz csak puskaporral és fojtással (göbecs és golyó nélkül) tölteni. (H:VM)

fojtó nyakörv - A vizsla és a kajtató eb - kényszeridomításánál alkalmazott, meghúzáskor fájdalmat okozó nyakörv. (Eö:VNy)

folyatás - A szarvastehén jellegzetesen erős szagú nemi váladékának megjelenése, ami peteéréskor következik be és a szarvasbikára igen ingerlő hatással van. (K:MVSZGY)

folyatás - Borítás, a szarvasfélék párosodásának tulajdonképeni aktusa. (K:MVK)

folyárhely (D: Brunftplatz, Blohmplatz) - Azon tisztás, hol a folyató sutavadak éjente évről évre összetartanak. (BK:VM)

folyárhely - Rigyetőhely, üzekedőhely, azon hely, hol a törzsbika (győztes bika) az ő háremét összeterelte és nászát tartja. Rossz magyarságú szó. A két utóbbi jobb. (K:MVK)

folyosó - A róka földalatti lakása »kotorék«, »rókabarlang«, »rókalyuk«, »rókaszállás«; ez sok »folyosóból«, »pitvarból« és »kamrából« áll. (DM:AV)

folyosó - Ez utóbbi karám szűkül, végül tölcsérszerűvé válik és egy 8-10 méter hosszú, keskeny folyosóba torkollik, amely kívülről betolható válaszfalakkal kétméteres belső terekre osztható. A bekerült nagyvadat óvatosan átterelik a kisebbik karámba, majd a szűk folyosóba oly módon, hogy annak végében már ott a szállítóláda, amelynek mindkét ajtaja nyitva áll, bár a külsőt nagy szemű, erős háló takarja. A folyosó fedett, a vad pedig a világosság felé törekszik. Amint a vad ládába ért, becsukják mindkét végét, és az új szállítóláda ismét a nyíláshoz illeszthető. A szűk folyosóra érkező bikák agancsát le kell fűrészelni. (VSzT:VGy)

folyosó - A borz földalatti lakása a borzodú, melynek »folyosói« a »katlanban« futnak össze. A katlanba rendesen több folyosó szájadzik.  (DM:AV)

folyosó (D: Röhre) - Kotorékban, üregben élő vadfajok (mindenekelőtt borz, róka, üregi nyúl) ásta föld alatti járat; összekötő járat a kotorékban lévő katlan és a földfelszín között (bejárat). (VL)

folyosó (D: Rohr) - A róka és a borzszállás ágazata, vezetéke. A nagyodúknál különböző mélységű folyosó-rendszerek vannak.  (BK:VM)

folyosó - A róka- és a borzkotorék járatainak neve. Hivatása szerint lehet közönséges, szelelő- és menekülőfolyosó. (Eö:VNy)

folyosó (D: Röhre) - Vagy sikátor; a róka- és borz-kotorék egyes ágai. (H:VM)

folyosók - A róka- vagy borzodú elágazásai, melyek a katlanhoz (várda, teknő, tömlő) vezetnek. Van menedékfolyosó és szelelőfolyosó. (K:MVK)

folytás - A sörétes lőszer tartozéka. A fojtás segítségével tömörítik a sörétet, ezzel növelve a lefojtott puskapor erejét a gyújtás pillanatában. Készülhet kócból, papírból, gyapotból – helyesebben készült valamikor, amikor a vadász maga gyártotta a lőszert. Ma többnyire műanyagból készült folytás van a gyári patronokban. (VE:MSzT)

folytvas, folytacél (D: Flußeisen) - A tévesen „acélköpenynek” jelölt lövedékköpenyek anyaga, ellentétben a tombak- és rézköpenyekkel. A folytvas köpenyeket mindig réz-nikkel lemezzel vonják be, amellyel a tévesen azoknak tulajdonított csőterhelést kiküszöbölik. Ma a folytvas köpenyeket egymás után váltják fel többek között a célballisztikailag alkalmasabb tombakköpenyek. Bizonyára még sokáig lesznek folytvas köpenyű lövedékek, mert ezeket már nem lehet tovább tökéletesíteni. Például a Brenneke TlG- és TUG-lövedékek. (VL)

folié (folier) - Volier, szárnyas vad elkerített, fedett tartózkodó, illetve tojató helye. (K:MVSzGy)

folt, foltosság (D: Scheck, Scheckung) - 1: Vadon élő állatok színeltérése részbeni pigmenthiány következtében: többé-kevésbé terjedelmes fehér (színtelen) részek a szőrzetben vagy a tollruhában. (VL)

2: Sok vadászkutya színjelölése (kopók, vizslák, kajtatóebek, terrierek). A vörös, fekete vagy barna alapszínt nagyobb összefüggő fehér foltok szakítják meg, ill. fordítva, színes foltok vannak fehér alapon (vörös -, fekete -, barna -); a kutya „foltos”. Ha a fehér szín nem tiszta, hanem az alapszínű szőrökkel kevert, és nem különül el élesen a sötét folttól, akkor márványosnak mondják. (VL)

folt (Syn: csapat, sereg) - Nagyobb számú madár (fogoly, vadréce vagy vadlúd). (VKSz)

folt - Sok vízi szárnyas, leginkább vadlúd és vadrucza egy csomóban. (BK:VM)

folt - Az esti ég derengésén fel-feltűnnek a tarlójáró, sziszegő szárnyú vadréce-foltok. (Sz.Zs)

folt - Gyakran nevezzük a mezőben megszéledt, bogarászó fogolycsapatot vagy a tóról egy csomóban felkelő kisebb csapat vadrécét egy folt fogolynak, egy folt vadrécének. (Kölcsey Ferencnél folt darázs: darázsraj) (Eö:VNy)

folt - Vadkacsa csapat. (K:MVK)

folt (D: ein Schwarm Enten, Gänse) (F:VMSz)

folt (D: Schaar) - Csapat, sereg; leginkább vízivadakról mondjuk. Biharmegyében használt tájszó. (H:VM)

folt, falka (D: Kitt, Kette) (F:VMSZ)

fonálkereszt - Szálkereszt, hajszálkereszt. A golyósfegyver céltávcsövének hajszálvékony, keresztben kifeszített fémhuzal irányzéka, amelynek a látómező középpontjában összefutó kereszteződése jelenti a célgömböt. (Eö:VNy)

fonnyadás - Az a jelenség, amikor a növényi szövetben lévő feszültség (turgor) a normális alá esik. Mindig vízhiány okozza. A vízhiányt viszont különböző tényezők válthatják ki: szárazság, fagyás, talajkötöttség, edénybetegségek stb. (BL:EVFL)

fonnyasztás - A zöld takarmányokat, de főleg a pillangósokat - etetés előtt elterítve - napnak, levegőnek teszik ki, hogy fölös víztartalmuknak elvesztésével puffasztó hatásuk csökkenjen. (BL:EVFL)

fordítani - Irányváltásra kényszeríteni. Jól tereli és felénk fordítja, irányítja a hajtásban a vaddisznót az értelmes hajtóeb. (Eö:VNy)

fordítja - A vadat az eb, midőn azt futása irányából a vadász felé téríti. (BK:VM)

fordítja - A vadat az eb, midőn azt futása irányából a vadász felé téríti. (K:MVK)

fordítja (D: zurückbringen) - A kopó a vadat, midőn azt ugyanazon helyre visszahajtja, ahonnan kiugrott. A nyúlnak különös sajátságai közé tartozik, hogy csaknem kivétel nélkül visszatér a helyre, a honnan kigördült. (H:VM)

fordított színeződés (D: Verkehrtfärbung) - Amennyiben az emlősöknél a hát- és hasszőrzet színezete egymástól eltér, a horpasz többnyire világosabban színezett. Ezzel ellentétben néhány fajnak (borz, hörcsög) sötétebb a hasi szőrzete; a fordított színeződés előnyeinek eddig még nincs meggyőző, világos magyarázata. (VL)

fordulékony - A róka fordulékony, könnyed, gyors mozgású. (VSzT:VGy)

fordulj vizslám (D: herum, geh’ herum) (F:VMSZ)

forduló - Csali csel, csaljárás, cselvető csapás. A bika, ha az erdőbe vonul, rendes forgójáról (járójáról, váltójáról) egy darabon vissza-visszatér s úgy folytatja útját tovább. Mind a négy elfogadható kifejezés, de a cselvető csapás a legkifejezőbb. (K:MVK)

forgatható csövek (D: Dreher) (F:VMSZ)

forgatja - Fordítja az agár a nyulat, azaz jobbra vagy balra fordítja futása irányát. (K:MVK)

forgatni, fordított - Második főtényező erőcsökkentése a nyúlnak (első az érés), mit az agár azzal eszközöl, hogy lehető sebességgel felhajtván hozzá, 1-2 lépésnyire, mielőtt még közelebb juthatna a nyúlhoz, hogy vágást tehetne azon - azaz hogy elkapja: a nyúl már nem képes ily közel őt megszenvedni; jobbra vagy balra fordítja futása irányát, az agár pedig, midőn ezt eszközölte, fordított. A fordítás és vágás közt tehát nagy különbség van. (BK:VM)

Forgách Károly, gróf (1824-1900) Híres vadász és jó vadgazda, 1862-ben visszatelepítette Ghymes vidékére a szarvast, majd 1869-ben nekikezdett a sokak által kétségbe vont muflontelepítési kísérletéhez, mely tizenöt év után őt igazolta. Páratlan trófeagyűjteményét még életében közgyűjteménynek ajándékozta. (VL)

Forgách Károly gróf (Mödling,1825. szeptember 4. - Ghymes, 1911. március 22.) - Földbirtokos. Bécsben bölcsészetet és fizikát hallgatott, Győrben jogot végzett. Ifjú korában a vízivad vadászatának és a madarászatnak hódolt. 1848-ban átvette a ghymesi birtok vezetését, s egyik céljának természetes állapotának megőrzését, ugyanakkor vadállományának fejlesztését tekintette. 1862-ben hatalmas vadaskertet alakított ki a gímszarvas számára. 1868-1869-ben muflonokat hozatott Németországból, s mintegy 500 hektáros vadaskertet alakított ki számukra. Elszaporításuk után 1883-ban 100 muflont (!) szabadon is engedtek, elsőként Európában. Szaharai expedíción is részt vett, ott szerzett betegsége élethossziglan kísérte. (FS:MVE)

Forgách Károly (1825-1911) - Felvidéki gróf volt, korának híres nagyvadvadásza, sikeres vadtelepítője. Igaz, kezdetben inkább a vízivad, a sörétlövés vonzotta, melyre bőven nyílt alkalma a gutai mocsaraknál, a Tisza és Száva folyók torkolatánál, Willowóban, egyebütt. Figyelme később a nagyvad és annak elejtése felé fordult. Vadászott Észak-Afrikában is. Máig ható cselekedete a muflon betelepítése Közép-Európába. Előbb a Tribecs-hegységben létesített több mint ötszáz hektáros vadaskertet a törzsállománynak majd 1883. május 10-én a szaporulatból száz muflont engedtek szabadon. Egy megmaradt uradalmi lőjegyzék összesítése szerint 1856-1886 között, 30 év alatt összesen 1373 nagyvadat terített le saját területén. (K:VL)

forgolódik - Húz a réce. (Sz.Zs.)

forgó - A rendes útját a legelőre »forgó«-nak »váltó«-nak nevezik, betartja »forgóját«, »váltóját«. (DM:AV)

forgró (D: Wechsel) - A hely, hol a gímvad rendesen vagy gyakrabban megfordul. (BK:VM)

forgó (D: Wechsel) - Azon kijárt ösvény, melyet a ki és bevonuló állandó vad rendesen betartani szokott. (H:VM)

forgó - Vadforgó. Sokan nevezik még ma is így régiesen a nagyvad váltóját. (Eö:VNy)

forgó - járó, váltó. Az az út, melyet a vad ide-oda járásánál rendszerint betartani szokott. A német »Wechsel« szó fordításaként került a »váltó« a magyar vadásznyelvbe. E helyett több vadászírónk a »járó«-t és »forgó«-t használja. Tagadhatatlan, hogy e két utóbbi szó sokkal jobban visszaadja a kifejezni kívánt cselekményt, de ezen szavak használatánál mégis vigyáznunk kell, mert olykor egészen más jelentésű vagy fület sértő kifejezések jönnek létre. Pl. nem mondhatjuk, hogy »itt forgott ki« vagy »forgott be«, hanem: itt »járt ki« vagy »járt be«. Tehát: kijáró és bejáró. Viszont ha a vad egy más területre ment át, ennek az egyszeri átmeneteinek a kifejezésére helyesnek vélem, ha azt mondjuk, hogy »átváltott «. A »forgó« szó tehát csak mint főnév, a »járó« mint »kijáró«, »bejáró«, a »váltó« pedig csak a fent említett esetben lenne használandó. (K:MVK)

forgó - Gém, kócsag vagy bakcsó fejtollaiból készült kalpagdísz. (K:MVK)

forgó, gyakori nyom (D: Steig) (F:VMSZ)

forgó (D: Wechsel) (F:VMSZ)

forgó szél (D: Kesselwind) - Ha a szél kiszámíthatatlanul változtatja az irányát. (VL)

forgó-puska (D: Dreher) - A mint az ember göbecs vagy golyóval akart lőni, meg lehetett forgatni. (H:VM)

forgó-pisztoly (D: Revolver) egy vagy két csővel ellátott pisztoly, melynél a tölténykamara egy- vagy két-sorú dobként van alkalmazva s önműködő mozgással - forgással bír. (H:VM)

forgóbetegség (D: SchIeuderkrankheit) - Csípőbénulás. (VL)

forgócső (D: Dreher) - Fegyver, melynek egymáson fekvő csövei a szerszámhoz fordíthatók. (BK:VM)

forgócső (D: Drehläufe) - A régi szerkezetű kettőscsövek (egy göbecs egy golyós-cső) egy szerszámú ágyba voltak fektetve; a csöveket pedig a szerint, a mint az ember göbecs vagy golyóval akart lőni, meg lehetett forgatni. (H:VM)

forgókat ismerni (D: wechselkundig) (F:VMSZ)

forgótömbzár (D: Drehblockverschuß) - Rögzített, merevcsövű puskák zárberendezése. (VL)

formaérték (D: Formwert) - Vadászkutyák kinézete, felépítése, testalkata. Ezeket kutyavizsgákon és tenyészszemléken ítélik meg a tenyésztés érdekében. Értékelési osztályzatok, sorrendben: kitűnő, nagyon jó, jó, elégséges, hiányos. Némely, különösen a szálkás, drót- és hosszúszőrű fajták esetében a szőr „értékét” (a szőrzet minőségét) a formaértéktől elkülönítve osztályozzák, ilyenkor az első adat a küllemet, a második pedig a szőrzet értékétje lenti (pl. nagyon jó/kitűnő). (VL)

formahibás agancs - Helyesebben: rossz alakú. Az olyan agancsot nevezzük így, amelynek csupán a formája tér el a megszokottól, és ez rontja értékét. (Eö:VNy)

formózai fácán (L: Phasianus formosanus; Syn: tajvani fácán) (MÁSZ)

forog - A szél csapong, kering ha kiszámíthatatlanul változtatja irányát. (VL)

forog - Az agár közösüléskor; más kutya bakzik. (BK:VM)

forog (D: behängen) - Üzekedik az eb.  (F:VMSZ)

forog - Baklat, koslat, megforog, vegyül a kutya, róka, farkas. (K:MVK)

forog - Megforog. A róka és az eb koslatásának, párzási aktusának vidékenként használt másik elnevezése. (Eö:VNy)

forrás - 1: Földalatti vízfolyás felszínre bukkanásának helye. Vannak állandó és időszakos források. Vízellátottságukat a talajvíz szintjének alakulása, a terepviszonyok és a vízzáró, ill. vízáteresztő rétegek elhelyezkedése határozza meg. Fontos szerepet játszanak a hegy- és erdővidékek vízellátásában mind erdészeti, mind vadgazdálkodási szempontból. (BL:EVFL)

2: A folyadékok meghatározott hőmérséklethez (forráspont) kötött állapota, amikor a melegített folyadékban keletkező gőzbuborékok akkora feszítőerőre tesznek szert, hogy a folyadékra ható légnyomáson kívül a fölöttük levő folyadékoszlop nyomását is legyőzik. (BL:EVFL)

forrásból oltja szomját a fővad (D: Frisch) (F:VMSZ)

forrásfoglalás - A természetes vízfeltörések helyének kiépítése támfallal és medencével. A forrás vizét csövön át vezetik a felszínre, a szabályozott elfolyásról is gondoskodnak. Részben a víz összegyűjtésére, részben a fertőződés lehetőségének csökkentése érdekében szükséges. (BL:EVFL)

fosógém - Jelentése: 1. vörös gém.2. szürke gém. Ez a kifejezés Grossingernél bukkan fel (1793: fosó-gém), ma a nyelvjárásokban: fosógém, fosóugém, fosgém, fözsgérn, gémfosó. Herman 1914: fostosgém. Gém-fos 'fosó-gém'. A név magyarázatául Chernel leírása szolgál: „Még a fákban is tehet némi kárt, mert ocsmány szennyességével elöli azokat.” Idegen nyelvi megfelelője a D: scheissrekel, scheissregel 'szarosgém'.

Darugém nevének alapja a daruhoz való hasonlósága. Nagysága miatt nevezik öreg gémnek is. Tápai elöljáró: a tréfás elnevezés onnan származik, hogy valamikor a jó tápaiak borgőzös állapotban a saját magisztrátusukat vélték bennük felismerni. (RJ:ÁE)

foszforszörp - Mérgező hatását a szabad levegőn, ill. a napfény hatására gyorsan elvesztő folyékony méreg, amelyet régebben a tavaszi tojásos dúvadmérgezéshez használtak. Ezt ma már hatásosabb mérgek váltották föl. (Eö:VNy)

foszforvegyületek - Főleg cinkfoszfid alakjában használatos, csalétekként fészekrabló madarak, rágcsálók és a talajban élő rovarkártevők ellen. Nálunk Arvalin néven van foszforos gyomorméreg forgalomban. A fészekrabló madarak ellen (szarka, dolmányos varjú, stb.) bárium vagy foszfortartalmú anyagok, szörpök tojásban alkalmasak. (BL:EVFL)

foszlány - Újabban vitorla, a madártoll szárán látható szélesebb és keskenyebb - apró, egymásba kapó fogas szálakból képezett - szalagoknak. A keskenyebb a külső, a szélesebb a belső foszlány, és ezt a szomszéd toll takarja.  A foszlány-szár a toll szára. (BL:EVFL)

foszlány (D: Fahne)  - Újabban vitorla, a madártoll szárán látható szélesebb és keskenyebb - apró, egymásba kapó fogas szálakból képezett - szalagok; a keskenyebb szalag a külső foszlány (D: Aussenfahne) a szélesebb a belső foszlány (D: Innenfahne); ezt a szomszéd toll takarja.  (H:VM)

foszlány-köz (D: Schaftstrieb) - A foszlányszár mellett a foszlányon látható világosabb vagy sötétebb színezetű, gyakran lándzsahegy-alakban végződő vonás. (H:VM)

foszlány-szár (D: Schaft) - A tollszár. (H:VM)

foszlik - Vedlik, lohosodik, verzik, lohodzik a madár, ha tollat cserél. (K:MVK)

fotódokumentáció - a) Kanadai lúd (L: Branta canadensis) - Az elejtett kanadai lúdról fotódokumentációt kell készíteni, melyet meg kell küldeni a Nyugat-Magyarországi Egyetemnek. Az elejtett példányt a fotódokumentáció elküldését követő két munkanapig meg kell őrizni. b) Nílusi lúd (L: Alopochen aegyptiaca) - Az elejtett nílusi lúdról fotódokumentációt kell készíteni, melyet meg kell küldeni a Nyugat-Magyarországi Egyetemnek. Az elejtett példányt a fotódokumentáció elküldését követő két munkanapig meg kell őrizni. (VSzT:VGy)

foxi - Jelentése: rövid szőrű, kistermetű kutyafajta. 1918-tól adatolható, első írásos felbukkanásában fokszi alakban fordul elő. Később foxli, foxi. Eredeti neve az GB: fox terrier, wirehaired. Az GB: foxterrier terminus a fox 'róka' és a terrier 'üregi, üregásó' elemekből áll, itt tehát olyan kutyát jelent, amely a rókát kiássa földalatti vackából. A terrier a 'földi' jelentésű azonos francia szó átvétele, amely a terre, végső soron a L: terra 'föld' származéka. A foxi az ausztriai német Foxl magyarosodott formája.

Mint a legtöbb terrier, a foxterrier is Angliából származik. Eleinte kizárólag vadászati célt szolgált. Azért tértek át a sötét színről a fehér alapszínű foxterrier tenyésztésére, hogy a vadászaton a kutya erősen elüssön a dúvad színétől. Az 1840-es években már a tényleges foxterrierekről írnak. Szépségkiállításokon legelőször 1862-ben Birminghamben jelent meg a fajta sima szőrű változata. A drótszőrű csak 10 évvel később mutatkozott be. 1876-ban megalakult az angol Foxterrier Klub, ennek egyik fő feladata a fajtastandard megállapítása volt. Kedves megjelenésű, kis termetű, arányos felépítésű kutya. Színe fehér alapon fekete vagy barna foltos, olykor tiszta fehér. Ma is híres kotorékeb, szenvedélyes patkány- és egérvadász. (RJ:ÁE)

foxi, foxterrier - Kotorékebek, leginkább a föld alatt lakó emlős ragadozók vadászatára használjuk, de kiválóan alkalmasak más munkára, pl. csapázásra és vaddisznóhajtásra is. Lehetnek sima- vagy szálkásszőrűek. (Eö:VNy)

foxterrier (GB: Foxterrier Smooth) - Angol fajta. A szigetországban már a középkor elején használtak kotorékmunkára ilyenfajta ebeket, de az első valódi foxterrierek csupán az 1800-as évek elején kezdtek kialakulni. Élénk, mozgékony, vidám, bájosan szemtelen - olyan, mint egy kis eleven ördög. Tipikus kotorékeb; eredetileg elsősorban róka kiugratására, továbbá a kártékony kisrágcsálók irtására tenyésztették ki. Napjaink egyik népszerű társasági kutyája; tartás nem okoz különösebb gondot. (W:KT)

foxterrier (D: Foxterrier) - Drót- vagy rövidszőrű, piszkosfehér, vörösbarna, barna vagy feketetarka, ma főleg mint kísérőkutyát tenyésztik, a vadászati használatra tenyésztés támogatásával is. (VL)

foxterrier kutya/drótszőrű foxi - A drótszőrű foxterrier minden tekintetben hasonlít a sima szőrűhöz, csupán a szőrzetük különbözik, hiszen a drótszőrűé mindig durva - minél keményebb, minél tüskésebb, annál jobb. Az enyhén megtört laza, hullámos szőrzetet kedvelik inkább. Ugyanilyen jellegű szőr borítja a fejét, amelyből megfelelő formálással szakáll és szemöldök alakítható ki. Ez a drótszőrű változatnak egészen sajátos, mulatságos, eredeti fazont ad. Ezt a kutyatípust trimmelik. (W:KF)

foxterrier kutya/Sima szőrű foxterrier kutya - A simaszőrű foxi az egyik legkeresettebb kotorékeb, kiváló patkány- és egérfogó. Tartása egyszerű, egészséges és igénytelen fajta. Lelkesedésével, vidám alaptermészetével életet, jókedvet visz a család életébe. Értelmes és nagy munkabírású kutyafajta. Csak akkor ugat, ha veszélyt érez. Nagyon szereti a gyerekeket, sosem unja meg a játékot - ezen tulajdonságai miatt népszerű családi kutya is. De ne feledjük, egy igazi terrierről van szó, aki nem hagyja, hogy provokálják! A foxterrier francia neve ellenére angliai eredetű kutyafaja. Nagy-Britanniában már a középkor elején végeztek kotorékmunkát hasonló ebek. A 15. századból már vannak olyan feljegyzések, amelyek említik, hogy elsősorban rókára és borzra vadásztak. A mai foxi ősei ezek a kutyák voltak. A ma ismert megjelenésű foxterrier viszont csak az 1800-as évek elején tűnt fel. Ebben az időben a foxik még kizárólag vadászkutyaként jeleskedtek, csak a vadászok ismerték és értékelték őket. Sokoldalúságukat többféle módon hasznosították: a nagyobb testű változatait föld feletti munkában alkalmazták (például vaddisznóra mentek vele), míg a zömök, kisebb testű kutyákat kotorékmunkára használták. Ez a kutya kiváló kotorékeb, elsőrangú csapázó- és keresőkutya. Mivel a foxterrier feladata eredetileg a róka ugratása volt, a követelmény szerint a versenyek során a róka megfojtását kerülni kellett - vagyis azokat a példányokat részesítették előnyben, amelyek nem a bullterrier dühével támadtak. A foxi szenvedélyes patkányfogó, emellett az egértől a vaddisznóig minden állat érdekli, ami él és mozog. Egyesek szerint betanítható apportírozásra és vércsapázásra is, sőt vadat állni is, de öröklött tulajdonságai nem ezekre a feladatokra teszik elsősorban alkalmassá. (W:KF)

foxterrierek - A kotorékban, földalatti üregekben lakó és a vadgazdálkodásra káros vadfajok kihajtására használt kutyák. Jellegzetes hanggal figyelmeztetik a vadászt a vad jelenlétére. Angol kopókból tenyésztették ki, igen élénk, gyors mozgású, vadászatnál jól használható. Szőrzetük szerint megkülönböztetünk sima és szálkásszőrű foxterriereket. (BL:EVFL)

fóka (D: Robbe, Seehund) (F:VMSZ)

fókusz (Syn: gyújtópont) - Az a pont, amelyben a gyűjtőlencsén áthaladó, homorú tükörbe beeső, az optikai tengellyel párhuzamos sugarak találkoznak. A lencsétől, ill. a tükörtől az optikai tengelyen a fókuszig mért távolságot fókusztávolságnak (gyújtótávolságnak = f) nevezzük. (BL:EVFL)

Fónagy József (1859-1913) - Fiatalon foglalkozott vadászkutyák idomításával. A Pest megyei Gógán gazdálkodott, vadászott és „uraIkodott”. Kortársai „gógai királynak” nevezték. Vendégeinek a Gógai Királyság feliratot viselő jelvényt ajándékozta, melynek különböző fokozatait a megajándékozottak nagy becsben tartották. A vizslákról szóló könyve mellett A fácán és fogoly vadászata, tenyésztése, hálóval való fogása című könyvet írta (1900), emellett cikkei jelentek meg a szaklapokban. A Magyar Kir. Mezőgazdasági Múzeum vadászati kiállításának jelentős anyagot ajándékozott. (VL)

Fónagy József (Nagyszalonta, 1859. - Budapest, 1913. március 26.) – Gyógyszerész, földbirtokos. Vadászéletének helyszínei Szeged és Góga (Pest megye) voltak. Szegeden inkább kynológiával foglalkozott - híres pointer tenyészetéből díjnyertes kutyák kerültek ki. Később a Magyar Ebtenyésztők Egyesülete örökös tiszteletbeli elnökévé választották. Gógán igazi vad-eldorádót hozott létre. A vadászati kultúra híres pártfogója volt, 1900-ban alapította - és szerkesztette - a Vadászat és Állatvilág c. folyóiratot, de írt más szaklapokba is. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum egyik mecénása volt. (FS:MVE)

Fónagy József (1859-1913) - Nagyszalontán (Bihar vármegye) született 1859-ben. Adatok hiányában családjáról, gyermekkoráról, iskoláiról semmit sem tudunk. Tény azonban, hogy már fiatal korában sikerrel foglalkozott különféle vadászebek idomításával és ezáltal a vadászat szenvedélye is korán „megfertőzte”. Később, a Pest megyei Gógára költözött, ahol gazdálkodott, vadászott és „uralkodott” . Kortársai úgy nevezték: „a gógai király". A házi cselédeken, béreseken kívül vagy húsz vadőr és kétszer annyi kutya - a legnemesebb fajtákból - vette körül. Birtokán kisebb halastavat létesített és egy vadaskertet is berendezett. Itt már elsősorban angol vizsla - pointer - tenyésztéssel foglalkozott, számos díjat nyerve a hazai és külföldi versenyeken, kiállításokon. Kiváló vadász és kitűnő lövő volt. Sohase hajszolta, sohase kínozta a vadat. Lövése után sohasem kellett kegyelemdöfés a szarvasnak, tollal való megváltás fácánnak, fogolynak. Bársony István - akivel gyakran vadászott együtt - egyik írásában ezt írta Fónagyról: „... a szegedi Fehér-tó kubikgödreiben csak akkor emelte puskáját, ha két sárszalonka kelt előtte és duplázhatott is. Minden húsz-huszonötödik lövés után hibá¬zott, ekkor megpihent és kiküldte kitűnő vizsláját, hogy szedje össze.” Saját területén kívül gyakran vadászott még Nagykátán és Érsekújvár környékén. A szalonka volt legkedvesebb vadja, melynek szeretete élete utolsó pillanatáig elkísérte. Elismert vadászati szakíróként tartották számon. Nevének maradandó emléket állított azzal a két önálló könyvével, amelyeket a vizsla idomításról és a fácántenyésztésről írt. Cikkei jelentek meg a „Vadászat és Állatvilág” és a „Vadászlap” című szaklapokban. Haláláig „Az Újság” című napilap állandó munkatársa és a lap vadászati rovatának vezetője volt. Egyik kortársa szerint cikkeit „káténak vallotta minden igaz vadász” . A múlt század végén egy akkoriban még újdonságnak számító vállalkozásba is belekezdett. Fónagy 1896-ban megnyitotta a tulajdonában lévő „Diana” gyógyszertár (Budapest. Károly körút 5. szám alatt) állattani laboratóriumát. Vezetője Katona preparátor olcsó árak mellett a kor legújabb tömési módszerei szerint vállalta a vadászok által beküldött állatok preparálását. Nagylelkű és önzetlen mecénásként segítette az 1907-ben megnyíló Magyar Kir. Mezőgazdasági Múzeum vadászati kiállításának berendezését. A magasabb színvonal el¬éréséhez 150 darab őzagancsot, egy jó szarvasagancsot, vizslaverseny díjakat és két általa irt vadászati szakkönyvet ajánlott fel. Mint díszvendég részt vett a múzeum ünnepélyes megnyitásán. Valamikor az 1880-as években megnősült. Felesége Fónagy Józsefné szül. Gajáry Nelly szintén szenvedélyes vadász volt, így érthető, hogy minden év tavaszán együtt várták a tavasz hírnökeit, a szalonkákat. Fónagy Józsefné férje halálának 10. évfordulóján - 1923-ban - örökös vándordíjat alapított, amely a „Fónagy József Örökös Vándordíj” nevet kapta. Kizárólag uradalmi vadászok, erdészek, vad¬ őrök kaphatták vadászkutya idomításáért. Hivatásos idomítóknak nem ítélhették oda a márvány alapzaton álló. 30 cm magas, tömör bronzszobrot, amely vizslával haladó vadászt ábrázolt. Fónagy József Budapesten halt meg 1913. március 26-án. A szalonkák megjöttek, ő pedig elment. Holttestét beszentelés után Kalocsára szállították, és ott a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Művei: A vizsla idomítása (1887) A fácán és fogoly vadászata, tenyésztése, hálóval való fogása (1900). (W:VSzT)

Fónagy József - Vadászati szakíró: A fácán és fogoly vadászata. (K:MVK)

föd - Borít a serét. (K:MVK)

földhöz verdesi - Megöli a farkas a juhot. (K:MVK)

földhurok - A csekjék lószőrből, vékony drótból vagy cérnából készült hurkok voltak, amelyeket összehajlított gallydarabra (hurokkenygyelre) erősítettek. Ezeket vagy fák ágcsonkjaira akasztották (függő hurok), vagy a földre helyezték (szalonka- vagy földhurok). (VL)

földi bodza (L: Sambucus ebulus) (BL:EVFL)

földi borostyán (D: kleines Sinngrün) (BK:VM)

földi les (D: Bodensitz, Erdsitz) - Leshelyek a földön. A legegyszerűbb lesek. Ezekhez tartoznak a lesgödrök (többnyire az egyébként takarás nélküli földeken, gyakran éjszakai vadászatra, lehetőleg a terep mélyedéseiben elhelyezve, hogy a vadat a horizonton jól lehessen felismerni. A háttér biztonságára különösen figyelni kell. (VL)

földiszeder -

földkunyhó (D: Erdhütte) - Bunkerként a földbe ásott leskunyhó. (VL)

földművelés (D: Landbau) - A mai mezőgazdaság standard módszere, ami ellentétben a biogazdálkodással a gazdasági trágyák mellett műtrágyát is használ a magas hozamok és jó minőség biztosítására, és a növényvédelemre főként vegyszereket alkalmaz. A vetésforgó annyira lecsökkentett, hogy bár a kártevőket és betegségeket viszonylag alacsony szinten tartják, mindenekelőtt azonban a mezei termények vetése csak időben, szűkebb sorrendben lehetséges. (VL)

földön fészkelő - Ilyen minden tyúkidomú vadmadarunk, azonkívül az erdei szalonka és a vadrécéknek nagy százaléka, amelyek nem fán vagy a vízi növényzetben költenek. (Eö:VNy)

földön fészkelő madarak (D: Bodenbrüter) - Olyan madárfajok, amelyek a puszta földön kotlanak, illetve költenek (ellentétben az odúkban, cserjéken és fákon fészkelő madarakkal). A szárnyasvadfajok közül elsősorban a tyúkfélék, a szalonkafélék, a legtöbb réceféle, a ragadozó madarak közül pedig a rétihéják. A költési idő alatt a földön fészkelő madarak fészekalját természetes ellenségeik, valamint az ember tevékenysége (pl. kikaszálás) veszélyezteti. A földön fészkelő madarak (különösen a tyúkfélék) közül sok csak egyszerű fészekteknőt készít, anélkül hogy a fészekhez bélelő-anyagot gyűjtene. (VL)

földpad - A libázó-gödörben kényelmünket szolgálja a benne kialakított földpad, rajta valami vízhatlan anyag, mert a lesünk rendszerint vizes. (VSzT:VGy)

földrajzi tényezők (D: Geofaktoren) - Egyes tényezők, amelyek összhatásukban tájat alkotnak: alaktan, növényvilág, állatvilág, telepítés és mások. (VL)

földsiló (D: ErdsiIo) - Nagyvadas területeken a silózott takarmányokat gyakran fő takarmányként földsilókban állítják elő. A siló nyeréséhez az alapanyagot földverembe döngölik és szükség szerint szemes terményeket (makkot, gesztenyét, zabot, szójadarát) adnak hozzá. (VL)

földtűz (Syn: erdőtűz) - A tőzeges talaj begyulladása. (BL:EVFL)

földút - Pályaszerkezettel nem rendelkező trasszírozott út. Megkülönböztetünk közönséges (egyszerű) és javított földutat. Ez utóbbi esetben a felső földréteget más anyaggal (homok, agyag, mészmurva stb.) keverve állékonyabbá, időjárástól részben függetlenné teszik. A minden megfontolás nélkül kialakuló szekércsapák nem sorolhatók a földutak közé. (BL:EVFL)

fölé hord - A rosszul belőtt fegyver vagy az olyan, amelyiknek szerkesztési, irányzékillesztési hibája van. Az ilyen fegyverrel hibázunk, a cél fölé lövünk, ezért azt használat előtt be kell lőni. (Eö:VNy)

fölnyesni - »Ez nap négy nagy medve miáttok elesék, - Az vadkanokat is mindaddig keresék, - Végre azoknak is járását felnyesék...« (Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága. 1695.). (K:MVK)

fölös kakas - Ha a természetes fácán-, fogolyállományban a kívánatos ivararány a kakasok javára tolódik el, az a szaporulat csökkenéséhez vezethet. A zárttéri nevelésben nem hiba a fölös kakas, mert egyféle cserelehetőséget, választási esélyt ad a tyúkok biztosabb megtermékenyülésére. (VE:MSzT)

fölös kakas - Elsősorban azokat a fácánkakasokat ítéljük fölös, azaz fölösleges kakasoknak, amelyek a téli vadászatok után a helyes ivararányt meghaladva megmaradtak. Zárttéri telepeken viszont a szükségesnél több, fölös számú kakast tartunk, fácánt és foglyot egyaránt, hogy legyen cserelehetőségünk, ha valamelyik boxban a kakas nem válik be, vagy ha a fogoly provokált párosításánál a kakast a tyúk nem fogadja el. A mesterséges fogolytenyésztéskor a fölös kakasokból kerülnek ki a dajkakakasok is. (Eö:VNy)

fölrakni - Növeszteni, fejleszteni, növelni. A szarvasfélék agancsnövesztését sokan magyartalanul, szolgai német fordítással fel- vagy fölrakásnak nevezik, ami azért sem helytálló, mert nem fedi azt a folyamatot, ami az aganccsal történik. Pedig milyen szép és értelemszerű pl. ez így magyarul: erős agancsot növesztenek az idén a bikák, vagy: kiváló agancsot fejlesztett idén a csenderesi öreg bak! (Eö:VNy)

fölvág, fölvágódik - Hirtelen, meredeken föl-, a magasba vág a húzó vadlúd vagy a hajtott fácánkakas, amikor megpillantja lent a rá leső vadászt. (Eö:VNy)

fölvenni - 1: Amikor észrevesszük, hogy a vad megtalálta a számára készített etetőt vagy sózót, és a takarmányt, a sót fogyasztani kezdi, azt mondjuk, hogy fölvette az etetőt, fölvette a sózót. (Eö:VNy)

2: Fölveszi a dúvad a kirakott csalifalatokat, felveszi a mérget amikor rátalál. (Eö:VNy)

3: Fölveszi a nőstény nagyvad is a hímet, amikor a széptevés, a szerelmi hajsza után végre megadja magát. (Eö:VNy)

fötrés - Az apróvad porfürdőhelye. (K:MVSZGY)

fötrés - Azokat a kicsiny kikapart, kifürdött gödröcskéket nevezzük így, amelyek különösen nyáron láthatók mindenfelé a mezei utak porában vagy más száraz, homokos helyen, ahol szárnyasvadjaink porfürdőzni szoktak. (Eö:VNy)

fő fafaj (D: Hauptbaumart, Hauptholzart) - Az uralkodó fafaj. Mind az egyes elegyes állományokban, mind az erdőművelésben meghatározza a termelési időközt (vágásforduló ideje). Jog: Azt a vadkárt, amely olyan erdőkultúrákban keletkezik, amelyek a vadászterületen előforduló fő fafajoktól eltérő fafajok behozatalával fokozott veszélynek vannak kitéve, nem kell pótolni, ha a szokásos védőintézkedések elmaradtak. A mellék fafajokkal kapcsolatban a tulajdonos vagy a használatra jogosult kötelessége a megfelelő óvintézkedések foganatosítása. A határ, ameddig egy, a vadászterületen előforduló fafaj fő fafajnak számit, nem pontosan meghatározott (részben 5%-ot vesznek mértéknek). Magyaro.-on az őshonos és nem őshonos fafajból álló állományokban azonos a vadkár megítélése. (VL)

fő táplálék - Az az élelme a vadnak, amit természeti adottságai alapján mindennap megtalál és felvesz. Ínség vagy más akadályozó tényezők miatt ettől néha kénytelen eltérni, ilyenkor válhat aztán fokozottan károsítóvá, mint pl. a szarvas a fák kérgének hántolásával vagy a vetési varjak a túlszaporodásukból adódó étrendbővítésükkel. (Eö:VNy)

fő vadfajok (D: Hauptwildarten) - Egy területen vagy nagyobb vidéken elsősorban előforduló, vadgazdaságilag legfontosabb vadfajok.  Fő vadfajok az NSZK-ban (mint egész Közép-Európában) szőrmés vad: mezei nyúl, üregi nyúl, őz, szarvas,  vaddisznó; szárnyasvad: vadrécék, galamb fajok, fácán, fogoly. (VL)

fő vizsga (D: Hauptprüfung) - Vérebek gyakorlati munkavizsgája, nagyvad keresése. (VL)

fő-bejáró (D: Hauptbau) - A borz és a róka-lyuknak azon ága, melyen az rendesen ki- és bejár. (H:VM)

fő- és rőtvad, erdőre tápra ki s be vonul (D: zieht zu Holz, zieht zur Aesung) (F:VMSZ)

fő- és rőtvad vigályosra vagy földekre megy táplálkozni (D: es tritt aus) (F:VMSZ)

fő- és rőtvadat lesútolni, csuháját lefejteni (D: auswirken) (F:VMSZ)

fő- és rőtvad sarkai (D: die Ballen) (F:VMSZ)

fő-rőtvad lassú ügetése (D: trollen) (F:VMSZ)

főagár - »A legkiválóbb agarakat főagaraknak hívták.« »Debreczenyi Menyhárt 1591-ben egy török főagarat 125 frton vásárolt.« (Takáts Sándor: Rajzok a török világból). (K:MVK)

főbe lőtt kis vad felbukik (D: Radschlagen) (F:VMSZ)

főbérlő (D: Hauptpächter) - Ha több vadászbérlő közösen, de nem egyenjogúan bérli a területet, vagy ha egy terület részeit albérletbe adják ki, akkor van főbérlő és albérlő. Magyarországon a vadászati jog alhaszonbérletbe adása, továbbadása tilos, a vadászati jog átruházása csak bérlelövési szerződés alapján, meghatározott számú, fajú, korú vadra lehetséges. (VL)

főbika - ♂ szarvas. (MÁSZ)

főbika - Bőgéskor a korosabb, erősebb bikák beállnak az összeverődött tehéncsapatba, ha kell, első helyük megtartásáért megküzdenek, és kiváltságos helyüket igyekeznek a bőgés végéig megtartani. Egy ilyen „háremet” látva azt tapasztaljuk, hogy közelében más bika vagy bikák is vannak, ezért a vadászok a tehéncsapatot uraló bikának a főbika vagy csapatbika, esetleg hárembika, a többinek pedig a - mellékbika vagy kísérőbika elnevezést adták. A főbikára a háremőr elnevezés biológiai lehetetlenség, hiszen a háremőrök kasztráltak voltak. A törzsbika és csordabika állattenyésztési szakkifejezés, így használata kerülendő. (Eö:VNy)

főbőgés - A szarvasok teljes nászidőszakának (rigyetés) összefoglaló elnevezése. Három, inkább az aktuális időjáráshoz, mint naptári napokhoz köthető időszakát különböztetjük meg: előbőgés, javabőgés és utóbőgés. (VKSz)

főbőgés - A szarvas násza az előbőgéssel, a főbőgéssel és az utóbőgéssel együtt akár október elejéig, tehát több hétig is eltarthat. (VSzT:VGy)

főbőgés (D: Hochbrunft) - Különösen a gímszarvas esetében élénk üzekedési tevékenység, a bőgés csúcspontja, általában szeptember közepén. (VL)

főcsattanás (D: Hauptschlag) - A siket fajdkakas vagy nagykakas (L: Tetrao urogallus): Már hajnal előtt lehet hallani - az időjáráshoz képest sűrűn, avagy megszakítva gyorsan felhúzott puskakakas reccsenéséhez hasonló - kettős csattanását, mely majd gyorsan ismétlődik, majd csakhamar megszakad. A kappogás mind szenvedélyesebbé válik, s végződik a csattantással, mely igen erős nyelvcsattantáshoz hasonlít.  (H:VM)

fődürgés (D: Hochbalz) - A tyúkfélék tavaszi dürgésének csúcspontja. (VL)

főerdész (D: Revierförster) (F:VMSZ)

főfafaj - Az a  fafaj, amelynek termesztése az adott termőhelyen leginkább megfelel a népgazdaság érdekeinek és a legrövidebb idő alatt adja a kívánt méretű és minőségű választékokat. (BL:EVFL)

főgazda (D: Hauptwirt) - Olyan állatfaj, amely egy meghatározott élősködő faj számára a fő gazdaállat, amelyben az élősködő faj a legjobban tenyészik, és amelyen keresztül a fejlődési körforgást a legbiztosabban tudja befejezni. A főgazdával szemben áll a mellékgazda. Benne ugyan az élősködő fejlődése eljut a teljes ivarérettségig, de az élősködők számára az életfeltételek nem optimálisak, vagy a körforgás a mellékgazdán át ritkábban fejeződik be. (VL)

főhúzás - Ha a libahúzás megkezdődik és csak két, három vagy négy lúd közeledik, mint a főtömeg előfutárjai, tartózkodjunk a lövéstől, kivált ha az eredmény nem feltétlenül biztos; a lövés döreje, vagy a megsebzett lúd gágogása igen könnyen elronthatja a fő húzást, mert a ludak nagy tömege ugyanazon irányt veszi, mint az előfutárok. (DM:AV)

főn - Az Alpesek tavaszt érlelő szele. (Sz.Zs)

főodú - Nagyodú, melyben rendesen több borz tartózkodik. Néha nagy kiterjedésűek, több katlannal bírnak és 8-10 folyosója minden irányban elágazik, de ezeknek csak egy részét használják aszerint, amint az odúnak több vagy kevesebb lakója van. A használt folyosók azonnal felismerhetők, mert nyílásuk sima, fenekükön fű nincs, keményre és simára vannak taposva. A nemhasználtak, melyek részint menedék-, részint szelelőfolyosók, nyílásuknál rendesen be vannak füvesedve.  (DM:AV)

főstrófa (D: Hauptschlag) - A dürgő siketfajdkakas kattogó hangja. (VL)

főszél - Uralkodó szélirányból érkező légáramlat, amit figyelembe kell venni a lesek elhelyezésénél, cserkelőutak készítésénél. (Sz.Zs)

főtöret (D: Hauptbruch) - Karhossznyi ág háncsát késsel lehúzzák („megtisztítják”), a talajra teszik, vagy valahová fölakasztják: azt jelenti „Vigyázat!”. (VL)

fővad (D: Hohes wid) - Nagyvad, elsősorban a gímszarvas. (VL)

fővad (D: Hochwild, Edelwild) - A szarvas kizárólagos különböztetése minden egyéb vadtól. (BK:VM)

fővad - A gímszarvas kizárólagos, de ma már nem használatos neve. (BL:EVFL)

fővad (D: Hochwild) - Vadászati szempontból a vadat a legrégibb időktől mai napig nagyvadra és apróvadra (D: Hochjagd, Hochwild - Niederjagd, kleine Jagd), továbbá nemes vadra és közönséges vadra (D: edles Wild, unedles Wild) osztályozták. Ezen osztályozás valószínűleg onnan eredett, hogy a nemes vadra való vadászatot a nemesség, a birtokosság tartotta fenn magának, míg a közönséges vadat a vadász-személyzettel lövették.

fővad - Szarvas. (MÁSZ)

fővad - Hetven-nyolcvan esztendővel ezelőtt még egyértelműen a gímszarvast, és csakis azt a fajt értették alatta. Manapság inkább olyan vadat, amely azon a területen fő vad, s ez lehet akár vaddisznó vagy dámvad is, esetleg - ha apróvadas területről van szó - a mezei nyúl úgyszintén. De akkor két szóra választjuk szét a kifejezést, úgy pontos. (K:VL)

fővad - Ma ritkán használt kifejezés, régebben nagyvadat is jelentett, de Kékessy szerint csak szarvasra vonatkozik, csak azt tekintette a magyar kifejezés fővadnak. (K:MVSZGY)

fővad - 1. Régen szarvas értelemben használták. (Eö:VNy)

2. Újabban a terület legfontosabb vadfaját jelölik vele, de általában külön írva: „A terület fő vadja a nyúl...”. (Eö:VNy)

fővad - Nagyvad. Ide tartozik a gím- és a dámszarvas, őz, muflon, vaddisznó, szikaszarvas. A történelmi Magyarországon még a túzok és a siketfajd. Vadászatuk csak golyós vadászfegyverrel szabályos és etikus. (Sz.Zs.)

fővad - Rendszerint összetévesztik a »nagy vad« kifejezéssel, holott a nagy vad a nagyvad-vadászathoz tartozó összes vadak gyűjtőneve, a fővad pedig speciálisan a szarvasra alkalmazandó. (K:MVK)

fővad, a vadak legnemesbike, erdeink királya, az agancsár (D: der edle Hirshc) (F:VMSZ)

fővad, dám, jávor, zerge, őz tülkének ágai (D: Enden, Sprossen) (F:VMSZ)

fővad, dám, zerge, jávor, őz, farkas, hód fülei (D: Lauscher, Loser) (F:VMSZ)

fővad, gímvad, nemes fővad (D: das edle Hochwild, Edelwild) (F:VMSZ)

fővad általi villáztatás (D: forkeln) (F:VMSZ)

fővad begye (D: Brunfthals) (F:VMSZ)

fővad bekóborlása (D: ein- und zuwechseln) (F:VMSZ)

fővad beugrási helye (D: Einsprung) (F:VMSZ)

fővad beugrik a vadastérbe (kerített vadasba) (D: einspringen) (F:VMSZ)

fővad bogozása (D: Kolbenzeit) - Agancs fejlődése. (F:VMSZ)

fővad bogozási idényben (D: Kolbenhirsch - im März,- Apr., Mai.) (F:VMSZ)

fővad csuhája, bőre (D: Decke) (F:VMSZ)

fővad döfni, villázni készül (D: Hirsch thut einlegen) (F:VMSZ)

fővad erdőbe lép, fővad erdőbül kilép (D: tritt in-, tritt aus dem Holz) (F:VMSZ)

fővad éles nyoma (D: abtreten, abdringen) (F:VMSZ)

fővad folyár helye (D: Brunftplatz) (F:VMSZ)

fővad földet túrja pajzánságbul (D: der Hirsch scherzt) (F:VMSZ)

fővad főforgója (D: Hauptwechsel) (F:VMSZ)

fővad füvet legeli (D: abgrasen) (F:VMSZ)

fővad hátsó lapoczkája (D: Keule) (F:VMSZ)

fővad hevedere (D: Mittenleib) (F:VMSZ)

fővad jelentkezik, rigyet (D: der Hirsch orgelt, rohrt, schreit) (F:VMSZ)

fővad jégágai (D: Eissprossen) (F:VMSZ)

fővad keresztezett nyoma (D: schränken) (F:VMSZ)

fővad kiforog a pagonyból (D: auswechseln) (F:VMSZ)

fővad korhol dagonyázás után (D: sich abreiben nach dem suhlen) (F:VMSZ)

fővad kóborlása (D: abwechseln) (F:VMSZ)

fővad közép ágai (D: Mittelenden) (F:VMSZ)

fővad legfelső ágai (D: die Krone) (F:VMSZ)

fővad lombot kaparáz (D: aufräumen) (F:VMSZ)

fővad minőségét meghatározni nyomából (D: ansprechen) (F:VMSZ)

fővad merőn szemez, nézi a tárgyat (D: äugen) (F:VMSZ)

fővad megszökése (D: Flucht) (F:VMSZ)

fővad mély nyoma (D: Eingriff) (F:VMSZ)

fővad nemző tagja (D: Pinsel, Brunftruthe) (F:VMSZ)

fővad nyelve (D: Lecker) (F:VMSZ)

fővad nyomán nem tévedni (D: Hirschgerecht) (F:VMSZ)

fővad remek, eleje (D: Rücken des Ziemer) (F:VMSZ)

fővad rigyetése, riadása (D: Brunftgeschrei, röhren) (F:VMSZ)

fővad suta (D: Thier) (F:VMSZ)

fővad számát apasztani, barkácsolva ellőni (D: Abbruch thun) (F:VMSZ)

fővad szemágai (D: Augensprossen) (F:VMSZ)

fővad tápvevője (D: Graser) (F:VMSZ)

fővad telepedési tanyája (D: Ruhe des Hochwildes) (F:VMSZ)

fővad teste közepe (D: Mittenleib) (F:VMSZ)

fővad üzekedési idénybe lép (D: tritt in die Brunft) (F:VMSZ)

fővad 12, vagy ennél több ágú (D: Capital-Hirsch) (F:VMSZ)

fővadat kürttel riasztani (D: aufblasen) (F:VMSZ)

fővadak (agancsárok) viaskodása (D: kämpfen) (F:VMSZ)

fővadász (D: Oberjäger) (F:VMSZ)

fővadász - Egy adott terület vadgazdálkodásának és a beosztott hivatásos vadászok irányításával megbízott személy. (K:MVSZGY)

fővadászat (D: Hauptjagen) (VL)

főváltó (D: Hauptwechsel) - A gyakran és rendszeresen használt váltók, főleg a beálló - és táplálkozási helyek között. (VL)

főváltó vagy főforgó - A nagyvad leggyakrabban járt erdei közlekedőútja, amit a kitaposás mértéke is jelez. Minden többi járása mellékváltó. (Eö:VNy)

főznivaló vadhús (D: Kochwildpret) - A felbontott szőrmés vad feje, nyaka, bordái és horpasza. (VL)

francia betegség - Abban nyilvánul, hogy az ivarszerveken és a tüdőn gennyes daganatok támadnak és a herék megdagadnak; ez a betegség a legtöbb esetben halálos a mezei nyúlra. (DM:AV)

francia gyorsítók (D: Französischer Stecher) - Csak egy nyelve van, amelyet a gyorsításhoz előre kell tolni (a rugóellenállás ellen), visszafelé nyomva elsül. (VL)

francia hajtás - A szembe hajtásnak a nem túl gyakran használt elnevezése. Ilyenkor a két - puskás - hajtóvonal egymással szemben haladva vadászik a találkozásig. Nagy óvatosságot és figyelmet igényel, de eredményes hajtási mód. (VE:MSzT)

francia hajtás - Hol a megvadászandó terület két végén állnak lel a hajtok, a vadászok pedig a középen. Először az egyik hajtóvonal indul el s mikor az a vadászvonalhoz ér, akkor a másik hajtóvonal indul meg. Nálunk nem dívik. (K:MVK)

francia spániel kutya (FR: Epagneul français) - Francia vadászkutya. Értelmes, szelíd kutya, amely szeret tanulni és nagyon engedelmes. Energikus és éber, kiváló a szaglása. A szabadban és munka közben igen mozgékony és rendkívül kitartó. Rendszerint jól kijön a többi kutyával és az egyéb háziállatokkal, s a gyerekekkel való kapcsolata is zavartalan. Értelmes képességei, barátságos és jószívű természete miatt ezt a kutyát harmonikus légkörben, szelíd módszerekkel kell nevelni. Igen érzékenyen kell nevelni. Ennek a vérbeli vadászkutyának nem való az egész napos kandalló előtti heverészés. Ha a gazdája nem akar vagy nem tud vadászni járni vele, akkor más módon kell gondoskodnia a kutya mozgásigényének kielégítéséről. A fajta legtöbb képviselője szeret úszni és apportírozni - akár a legrosszabb időben is. Ez a fajta kiváló vadászkutya, és mielőtt valaki ilyen ebet vásárolna, kifejezetten tanácsos részt vennie egy vadásztanfolyamon. (W:KF)

francia spániel (FR: Epagneul français; GB: French Spaniel) - Régi francia fajta; származása homályos. Már 1592-ben felbukkant a régi hollandi mesterek képein majd a 17-18. század festőinek alkotásain. Intelligens, fáradhatatlan, barátságos, nyugodt, szeretetreméltó. Apróvadra vadásznak vele; sajátos stílusban, szinte teljesen hangtalanul, ill. apró, rövid vakkantásokkal kajtatja a vadat. Lakáskutyaként is bevált. (W:KT)

francia vadászat (D: Parforce-, französische Jagd) - Hajszavadászat, a vadnak lassabban futó ebekkel való hajtása, a míg a vad az üldöző ebekkel védekezésre szembeszáll. (H:VM)

francia vizsla kutyák - A francia vizslák csoportjába a következő fajták tartoznak: Auvergne-i vizsla; Bourbonne-i vizsla; Francia vizsla; Saint-germain-i vizsla; Ariége-i vizsla. Ezek a rövid szőrű kutyák közepes, illetve nagy termetűek; marmagasságuk fajtájuktól függően 48-68 cm. Franciaországban elsősorban vadászatra használják őket, és szinte egyáltalán nem tudnak róla, milyen csodálatos társai lehetnek az embernek. Barátságos és készséges, kedves, értelmes és engedelmes természetűek, akik viszonylag gyorsan tanulják meg az új parancsokat, és a kezelésükhöz nincs szükség túlzott szigorúságra. Nevelésük során a szeretettel teli, de következetes módszerekkel érhetők el a legjobb eredmények. Fajtársaikkal mindig jól kijönnek, és a gyerekekkel is barátságosak. Megfelelő szocializáció esetén a többi háziállattal is gond nélkül képesek együtt élni. Sok mozgásra és tevékenységre van szükségük; érdemes lehet vadászkutyaképzésben részesíteni őket, bár mozgásigényük egyéb módokon is kielégíthető. Származási országukon kívül ritkán találkozni velük. (W:KF)

francia vizslák - Változatai: a rövidszőrű, a hosszúszőrű, a szálkás szőrű (Griffon) és a kondorszőrű (barbel). (K:MVK)

francia vízi kutya (FR: Barbet; GB: French Water Dog) - Ősi fajta; már 500 évvel ezelőtt felbukkan különböző festményeken, rajzokon a 16. században pedig részletes leírást közölnek róla. Az uszkár és a briard ősének tartják. Nem túl elegáns, kissé torzonborz megjelenésű állat. Szimata nem túl jó, viszont bátor, szívós, fáradhatatlan, engedelmes kutya. Főként vízi munkájáról nevezetes. Nagyszerű vadkacsavadász. Kétségtelen hátránya, hogy bozontos bundája gyakori ápolásra szorul, ráadásul munka közben kissé lassú, nehézkes. (W:KT)

frecscsent (D: schmeissen) - A ragadozó szárnyas kifrecscsenti a ganéjt. (H:VM)

fris csapa (D: warme Fährte, sichtbarer Gang) (F:VMSZ)

fris csapán vadat tanyájáig űzni, és kiugrasztani (D: ausgehen) (F:VMSZ)

fris hó a legjobb vezető-eb (D: die Neue ist der beste Leitliund) vadászmondás, mely azt jelenti, hogy a fris hóban látszó nyomok a vadászt biztosabban elvezetik, mint a vezetőeb. (H:VM)

frisíteni (D: frischen, ausfrischen) a puska csöveit a letapadt ólomtól vagy képződött rozsdától élesen súroló anyaggal az e célra készült eszközzel megtakarítani, a mi a cső belsejét mindig kitágítja. (H:VM)

frissítés - A puska csöveinek a reá tapadt ólomtól vagy a benne képződött rozsdától élesen súrlódó anyaggal, erre a célra készült eszközzel való letakarítása. Ez a tisztítási művelet a cső belsejét mindig tágítja. (BL:EVFL)

Frommer Rudolf (Budapest, 1868. augusztus 4. - Budapest, 1936. szeptember 1.) - Gépészmérnök, 1896-tól a Magyar Fegyver- és Gépgyárban dolgozott, ahol a vezérigazgatóságig emelkedett a ranglétrán. A róla elnevezett pisztollyal és tekercsrugós vadászpuskával külföldön is elismerést aratott. A Felsőház tagja is volt. (FS:MVE)

frons (D: Frons) - A sólymok egyfajta náthája, amely nedves vagy száraz lehet. A nedves frons orrfolyás, amely tüsszentéseket vált ki. A száraz frons tüsszentés, amelyet a légutakban lévő por vált ki. A nedves frons többnyire fiatal sólymokat betegít meg. Megfelelő elhelyezés mellett a magától meggyógyul. (VL)

frontállás - Lépcsőzetes puskásvonal felállításakor az első vonalban, elöl elhelyezkedő puskások. (Sz.Zs)

frontpuskás - A hajtás közepén haladó, vagy a puskássor középső lőállását elfoglaló vadász. (Sz.Zs)

fröcskölés (D: Tropffährte) - Vér csapafektetés, vér kifújásával erre a célra használt flakonból. (VL)

Fuchs Antal, id. (1883-1968) - Rátóton erdőőr, majd vadőr, végül ugodi fővadász, akinek nevéhez az Európa-hírű ugodi vaddisznóvadászatok fűződnek. Vérebtenyésztő szakemberként is ismert volt, neve még ma is fogalom a külföldi vérebesek között is. Tapasztalatait le is írta. (VL)

Fuchs Antal, id. (Devecser, 1883. április 1. - Pápa, 1968. március 1.) - Fővadász. 1906-1909 között a Rátóti Prépostságnál napidíjas erdőőr, 1909-1911 között a Pápa-Ugodi Hitbizományi Uradalom erdésze. 1911-1920 között Pápateszéren szolgált, közben frontkatona volt. 1920-1945 között Huszárokelőpusztára nevezték ki alerdésznek, 1922-ben lett fővadász. Ekkor már gróf Esterházy Tamás volt a Hitbizomány ura. Ebben a periódusban kapcsolódott be a hannoveri véreb tenyésztésébe, amelynek nemzetközileg elismert szaktekintélye lett. Híresek voltak az általa szervezett vaddisznóhajtások is . A II. világháborút követően méltánytalan mellőzés lett az ő és családja sorsa is. Élete utolsó 10 évében végre megkapta a megérdemelt szakmai elismeréseket. Természetes intelligenciája, szakmai ismerete, becsületessége pótolta az iskolázottság hiányát, s nevét a híres magyar vadászok között emlegetjük. (FS:MVE)

fuj madár! fuj nyúl! (D: Pfui Vogel, pfui Hase!) - Így kiáltunk a vizslának, midőn fölröppenő madár vagy fölugró nyúl után futni készül. (H:VM)

furakozik - Beásakozik, a róka, borz, ha odúját nem tudja elérni és sebtében »búvót« kotor magának, vagy ha az eb nagyon szorítja a kotorékban. (K:MVK)

fut (D: eilt, lauft) - A vadász, a hajtó, aki a hajtásnál - nem tartva be az egyenes vonalat - előre siet. (H:VM)

futam (GB: run) - A róka vagy nyúl találása és elfogatása közötti idő, mely alatt a hajtó kopók szimaton haladnak és a falkát lovasvadászok követik. (BK:VM)

futam (D: Run, Ritt) - Az ebfalka, az agarak és a lovasvadászok futása azon pillanattól, midőn a vadat felverték, addig, amíg elfogják vagy amíg az bármi módon elmenekül. (H:VM)

futás - Helyváltoztatási módok a nyúlnál  »csuszás«, a »baktatás« és az »iramlás«; ez utóbbit »szaladás«-nak, »futás«- nak is mondják. (DM:AV)

futás (D: flüchtig) - A vad gyors, ügető mozgása, különösen a csülkösvadé, amikor a hajtott vad futva jön a puskások elé. (VL)

futkároznak - A parton a szalonkák. (K:MVK)

futó (D: Posten) - Németesen »pósta« a göbecsnél nagyobb, a golyónál kisebb lövedék – 4-6 darab egy töltésre; a. m. fickó. (H:VM)

futó csenderes - A hosszú sávban telepített védősűrűt nevezzük így, amilyen pl. az erdősáv is, ha az több koronaszintű. A többi kisebb, vadgazdasági célt szolgáló sűrűnek álló csenderes a neve. (Eö:VNy)

futó csenderes - Hosszú, keskeny pásztákba ültetett bokros, bozótos vadóvóhely. (K:MVK)

futóhomok - A föld felszínén mozgó homokok, létüket a szél mozgó tevékenységének köszönhetik. (BL:EVFL)

futólábak - Górlábak, hátsó ujjak nélkül, pl. a túzoknál. (K:MVK)

futómadár (L: Cursorius gallicus.) - Színe barnásszürke. Lábai sárgásfehérek, csőre barnásfekete. Nálunk ritkán fordul elő. (K:MVK)

futótűz (Syn: alomtűz) - Az erdő talaján felhalmozódott szárazanyag (alom, fű, gallyak, ágak stb.) ég. Az erdőtüzeknek a leggyakoribb fajtája. (BL:EVFL)

futóvad-céllövőpáIya - A mozgásban levő nagyvad, vagyis a vaddisznó golyóval való lövésének gyakorlására készült, mozgatható célokkal felszerelt céllövőpálya. (Eö:VNy)

futóvad-irányzék (D: Fluchtvisier) - Irányzékfajta, amelyet különösen a futó vad lövésére találtak ki. Különböző kivitelezések, amelyek közül azonban nem mind felel meg a nevének. (VL)

futtába lőni - Futó vadra lőni. (K:MVK)

futtában lőni - Futó vadra lőni. (K:MVSZGY)

futtában lőni (D: in der Flucht schiessen) - Sebesen futó vadra. (BK:VM)

futtában lőni - Ez etikai szabálya a mezei nyúl vadászatának, és a legtöbbször futtában lőjük golyóval a hajtott vaddisznót is. Ez ellen vétőkre mondja gúnnyal a vadásznyelv, hogy „sebes ültiben” lőtte a nyulat! (Eö:VNy)

futva jön - A császármadár ilyenkor gyakran megáll és neszel s különösen a sűrűség szélén, mielőtt ezt elhagyná, rendkívül figyel s a legkisebb neszre, mielőtt a vadász a puskát felemelhetné, már eltűnik. A futó császármadárra lőni nem tanácsos úgyszintén az olyanra se, a melyik az áfonya vagy páfrány között van, mert hullámszerű mozgása, illetve félig fedett helyzete a lövést bizonytalanná teszi. Az ilyen lövés csak akkor bocsátható meg, ha félni lehet, hogy a madár teljesen eltűnik. Mivel azonban az ilyen lövés mindig bizonytalan s az ilyen teljesen el nem ijesztett kakast, ha aznap nem is, de később kedvezőbb körülmények között, ismét lövésre csalhatjuk, jobb tartózkodni és nem lőni. (DM:AV)

fuvar - 1/a: Szalonkafuvar - A szalonka, nem elég erős arra, hogy tehetetlen fiait csőrében szállítsa el, hanem, ami épen oly bámulatos, a nyaka és melle közzé véve, csőrével leszorítja és így hordja egyenkint rendeltetési helyükre. … Ettől eltérőleg hangzik egy más értesítés, mely szerint egy szalonka nagy esőben három fiát egymásután lábai közé véve vitte el. Habár ez észrevehető megerőltetésébe került, azért meglehetős magasan repült egy már vágható karóerdő fölött s mintegy 60 lépésnyire beszállott. … Egy szalonka a fiát karmai között egészen úgy vitte, mint a ragadozó madarak szokták zsákmányukat. … A szalonka fiait, midőn még nagyon kicsinyek a csőre és nyaka között, később azonban a lábaival szállítja el. … A szalonka fiait, kivált ha a fészke magas avarfűben van, oly helyre szállítja, hol férgészni tudnak. … Az erdei szalonka fiait veszély esetén elhordja. Czynk Ede látta, hogy az aggódó anya fiait, melle és nyaka közé szorítva, egyenkint hordta át egy széles árkon, mely egy hegyi patak medrét képezi. (DM:AV)

2: Borzfuvar - ismeretes hiedelem, amely szerint az egyik állat a hátára fekszik, a másik pedig kukoricát, szőlőfürtöt rak a hasára, majd a fekvő borz farkát a társa a szájába veszi és mint a szánkót tovább húzza. A hiedelmet ismerik a hörcsöggel kapcsolatban is. Pethe Ferenc 1815-ben az alpesi mormotáról írta, hogy téli odújába hasonlóan hordja össze a füvet. A sündisznó a szőlőfürtöket leharapja, a bogyókat leszedi róla, széjjelteríti, belehengergődzik s így hordja el a vackába. A szénát, fát szállító borz- és hódpárról már id. Plinius (i. sz. 23–79) megemlékezett. Neckam Alfred 1180 körül írt De naturis rerum. c. munkájában elmondja, hogy a kotorék kikaparásánál az egyik borz a másik hasára rakja a földet s társát lábánál fogva kihúzza a kotorékból a szabadba. A hiedelemmel egy óperzsa (1291) kézirat is foglalkozik, amely leírja és rajzban félremagyarázhatatlanul ábrázolja, amint a hanyatt fekvő patkány lábai között tojást szorongat, a másik patkány pedig farkánál fogva húzza a társát. A tojást szállító patkány esetét J. La Fontaine is feldolgozta egyik meséjében. A meséjének fennmaradására, terjedésére hatott a korábbi természettudományi irodalom. Ma már tudjuk, hogy ez tévedés, csupán néphiedelem, mert a borz ősszel alaposan fölhízik, de várában nem gyűjt télire eleséget. Ősszel a kukoricától meghízott - szalonnakövér - borznak a földre érő hasa húzásnyomot hagy maga után a porban. (FB:VSzT)

3:  (BL:EVFL)

- Jelentése eléggé tág határú, korai madarászati, madártani írásokban a vízi madarak (réce, szárcsa, vízityúk stb.) közös neve volt. Azt, hogy a szó még nem is olyan túl régen az élő vadásznyelv része volt, az is bizonyítja, hogy Bereg megyében a 19. század végén a kacsavadászt „fúvásznak” hívták, Baranyában és Vas megyében pedig a kacsatojás neve fúmony volt, a tojásgyűjtőé meg fúmonyász. Mára mindezt már elfútta a szél. (VE:MSzT)

- Több régi zoológiái munkában a fú elnevezést a vadrécére, néhányban a szárcsára, majd mások valamely vízityúkféle madárra alkalmazzák. (K:MVK)

fúj - A görények pacsmagolás idején, marakodásaik alkalmával, úgy a hím mint a nőstény, morrognak, fújnak, köpködnek és sziszegnek; ilyen hangokat hallhatunk akkor is, ha a görényt az ebek megtámadják. (DM:AV)

fúj (D: schnauft) - 1: Az erdei, midőn meghökken vagy ellenséget meglát. (H:VM)

2: A nyírfajdkakas, midőn dürögve nagyot ugrik s fúvásszerű hangot hallat. (H:VM)

fúj (D: schnauft) - Az agyarkodó mérges vaddisznó. (BK:VM)

fúj (D: schnaufen) - A dühbe jött sertés. (F:VMSZ)

fúj - 1. A feldühösített vaddisznó, ha ebek támadják.  (K:MVK)

2. a görény a pacsmagolás idejében. (K:MVK)

fúj a disznó - Ha a vaddisznó tevékenysége során szagot fog és jellegzetes fújó hang adása után elillan. (K:MVSZGY)

fújás (D: blasen) - 1: a) vaddisznó riasztása; b) nyírfajd dürgésének része a durukkolás mellett: a „csuhukolás”. (VL)

2: Vadászkürtfújás. (VL)

fújni - A vaddisznó szokott orrmányával , amikor közelében veszedelmet sejt, és bizonyságul többször gyors szimatot vesz. De akkor is fúj, ha mérges, és fújása néha láthatatlanul is elárulja jelenlétét a sűrűben, amikor egyébként mozdulatlanul figyel. Kívüle több más állatfaj is fúj, némelyik rendes életszükségből, mint a vidra, amikor fújva, prüszkölve előbukik a víz alól vagy haragból, mint a görény vagy a vadmacska. (Eö:VNy)

fújtatott - Mint a gyors lovaglásnál a lovas fújtatja, lélegzetvételhez engedi jutni lovát: úgy az agár is, többnyire egy pár fordítás után, kivált ha egyedül hajt, megpihen és menetét megcsendesíti, míg ismét új erővel kezdi tovább a hajtást. (BK:VM)

fújtatott - Az agár, ha pár fordítás után megpihen és futását megcsendesíti, míg ismét új erővel kezdi tovább a hajtást. (K:MVK)

fúmony - Vadrécetojás. (Baranya megye) (K:MVK)

fúmonyaz - Vadrécetojást keres. (Vas megye) (K:MVK)

fúvász - Vadrécére vadászik. (Bereg megye) (Fú = vadréce, fúmony = vadrécetojás) (K:MVK)

függ - Billeg, libeg, szitál, függöget, lebeg, sátorozik, lóg a ragadozómadár, ha a levegőben egy helyben repkedve szemlél valamit. (K:MVK)

Független Vadász Fórum - 1990-ben hozták létre olyan szakemberek, akik elhatárolódtak a korábbi rendszer vadászati vezetésétől. Kiemelten a vadállomány védelmével foglalkoznak tagjai. (VL)

függöget (Syn: zöcsköl) - Egyes ragadozó madarak (sasfélék, héjafélék) kiterjesztett szárnyú, látszólag mozdulatlan lebegése a levegőben. (BL:EVFL)

függöget - Billeg, libeg, szitál, függ, lebeg, sátorozik, lóg a ragadozómadár, ha a levegőben egy helyben repkedve szemlél valamit. (K:MVK)

függő cseklye - Fán, bokron elhelyezett lószőrhurok. (K:MVK)

függő hurok (Syn: függő cseklye) - A csekjék lószőrből, vékony drótból vagy cérnából készült hurkok voltak, amelyeket összehajlított gallydarabra (hurokkenygyelre) erősítettek. Ezeket vagy fák ágcsonkjaira akasztották (függő hurok), vagy a földre helyezték (szalonka- vagy földhurok). (VL)

függőleges tömbzár (D: Vertikalblockverschluß) - A függőleges mozgású tömbzárat használják legszívesebben a vadászpuskákon. (VL)

fül (D: Ohr) - Akusztikai ingerek (hanghullámok) felfogására és a hangforrás helyének meghatározására szolgáló érzékszerv az állat fején, emlősökön kívülről is látható, porcos, többnyire szőrrel fedett kagylókkal. A hanghullámok a külső fülön (hallójáraton) át a feszes, vékony dobhártyára, majd a középfül hangvezető berendezésére érkeznek. Hallócsontocskák (a kalapács, az üllő és a kengyel) a hangnyomás felerősítése és a hangosság szükség szerinti csökkentése után a hullámokat az ovális ablakra vezetik, ahol a belsőfül hallószervi folyadékaira (perilympha), majd a hallószervre (Corti-féle szerv) kerülnek át, amely fedőhártya alatti érzék- és támasztósejtekből áll. Az érzéksejtekben az érkező hanghullámok hatására ingerület keletkezik, amelyet a hallóideg pályái vezetnek el az agykéregbe. A külső fülkagyló sok állatnál jelentős szerepet játszik a testhőmérséklet szabályozásában és a viselkedésben (pl. fenyegető magatartás, jeladóként: kiváltó mechanizmus, kulcsinger). A német vadásznyelvben több neve is van a fülkagylónak. A madaraknak hiányzik a külső fülkagylójuk, a fülnyílásuk elrejtett a fej tollazatában. Fejükön az ún. „tollfülek” esetén (pl. az erdei fülesbaglyok) csupán dísztollakról van szó. (VL)

fül féreg (D: Ohrenkrebs) - Fülfene, fül rák, ebkór; tulajdonképpen a fülüregben meggyült és megkeményedett fülzsír; ez viszketést okozván, az eb sokat rázza és kaparja füleit, melyek szélei előbb kigyulladnak, azután feltörnek s az így keletkezett sebek a folytonos kapargatás folytán terjednek. (H:VM)

fül rák (D: Ohrenkrebs) - Fül féreg, fülfene, ebkór; tulajdonképpen a fülüregben meggyült és megkeményedett fülzsír; ez viszketést okozván, az eb sokat rázza és kaparja füleit, melyek szélei előbb kigyulladnak, azután feltörnek s az így keletkezett sebek a folytonos kapargatás folytán terjednek. (H:VM)

füle közé lőni - Így oktatják a kezdő puskásokat, hogy a fölugró és tőlünk elszaladó nyúlnak a füle közé célozva kell lőni, hogy találat érje és fölbukfencezzék. (Eö:VNy)

füleit hegyezi fővad (D: scharf gereckte Loser) (F:VMSZ)

fülel (D: verlosen) - Hallgatódzik. (VL)

fülel (D: ahrnehmen, vernehmen, vermerken) - A rőtvad , midőn neszre vigyáz. (BK:VM)

fülel - Neszel a vad, ha három főérzékével: látásával, hallásával, szaglásával egyszerre igyekszik meggyőződni valami gyanús körülményről. (K:MVK)

fülel a vad - Ha mozgása közben megáll és hosszú időn keresztül mozdulatlanul áll és figyel. (K:MVSZGY)

füles - 1: Füles némelyik bagolyfaj is, bár tollpamacsainak semmi köze sincs a fülhöz. (Eö:VNy)

2. tapsifüles: a mezeinyúl népies, humoros elnevezése. (Eö:VNy)

füles bagoly (D: Uhu, der Auf) - Nagy suholy. (F:VMSZ)

füles fűzfa (D: Ohrweide) (VL)

füles kuvik (L: Otus scops) - Fakéreg színű, seregély-nagyságú faj. Odvas gyümölcsfákban (dió, alma), szarkafészkekben költ. Tápláléka bogarak, sáskák. Rendes vonuló, téli szállása Afrika. (BL:EVFL)

füles kuvik (L: Pisorhina scops) - Színe barnásszürke. Szemei sárgák. Csőr sötétbarna. 3-5 fehér tojást rak. Hasznos.  (K:MVK)

füles vöcsök (L: Podiceps auritus; D: Ohrentaucher) - Ritka téli vendég. Hasonló a feketenyakú vöcsökhöz. (VL)

füles vöcsök (L: Podiceps auritus) - Ritka átvonuló. Sarki tájakon költ. A Dunántúlon főleg tavaszi vonulásán kerül szem elé. (BL:EVFL)

füles vöcsök (L: Podiceps auritus; GB: Horned Grebe) - Kisszámú, de rendszeres átvonuló. A magyarországi megfigyelések száma növekvő tendenciát mutat. Leginkább az őszi vonulás folyamán találkozhatunk vele, főleg a Balatonon, a Dunán és más nagyobb vizeken valamint bányatavakon. Áttelelésére is van példa, a tavaszi vonulás során azonban jóval ritkábban kerül szem elé. A telet a tengerpartok mentén és be nem fagyó folyókon tölti. Európai állománya stabil. Magyarországon védelme speciális intézkedést nem igényel. Eurázsia és Észak-Amerika északi részén költ, de többnyire a sarkkörtől délre. A nagyrészt vízinövényekkel borított tavakat választja költőhelyül. Fészke más vöcsökfajokhoz hasonlóan növényi anyagokból álló úszó sziget, melynek nagy része a víz alá merül. Ide rakja 3-5 tojását. A fiókák kikelésük után elhagyják a fészket és követik szüleiket. A család a vonulásig együtt marad. Főként apró rákokat, rovarokat és kis halakat fogyaszt, de jelentős mennyiségű magot is eszik. Más vöcskökhöz hasonlóan tollakat is eszik, melynek az emésztésben van szerepe. Védett, természetvédelmi értéke 50 000 ft. (MME)

füles vöcsök (L: Colymbus auritus) - Színe feketésszürke, begye gesztenyevörös. Ritka. (K:MVK)

fülesbaglyok (L: Buboninae) - Fő jellegzetességük, hogy a fejtetőn néhány hosszabb tollból álló, két fülszerű tollpamat van. Csüdjük aránylag rövid. Uhu (L: Bubo bubo); erdei fülesbagoly (L: Asio otus); réti fülesbagoly (L: Asio flammeus); füles kuvik (L: Otus scops). (BL:EVFL)

fülesbagoly - Jelentése: a füle körül tollas pamattal ellátott nagy testű bagoly. Az uhu fülesbagoly nevét Calepinus szótárazta először, 1585: fwles bagoly, 1590-ben eyel iaro fueles bagoly, 1702-ben fueles bagoly (Miskolczi). A népnyelvben Chernel: füles bagó, füles bagol; filezsbagōi, fülbagoly, filesbagoly, fülesbagó, füles bagu.

Füles jelzőjét azért kapta, mert fejteteje oldalain egy-egy fülszerű tollpamat van. Idegen nyelvi megfelelője az Ohreule (Brehm), EST: kőrvukas räts. Kis fülesbagoly neve 1799: Fábián, 1801 apró fülesbagoly a nagy fülesbagoly 'uhu' korrelativ párja, méretkülönbséget jelöl. Füleskuvik hasonneve is apró méretére utal. Idegen nyelvi megfelelője a D: Zwergohrreule, Ohrkrauz; L: szaknyelvi Scops minuta; NOR: dverghornugle; SV:  dväeguv, FIN: kääpiöpöllö. Az Asio otus magyar erdei fülesbagoly nevében a jelző nem helytálló, hiszen - neve ellenére - kerüli a nagy, zárt erdőket, kis erdőfoltokban, folyóárterekben, parkokban, öreg temetőkben telepszik meg. A fülesbagoly neve füle-hágó volt a népnyelvben (Bars m.). A réti fülesbagoly ’Asio accipitrinus’ népies neve a nádi, mezei bagoly. A latin szaknyelvi Asio terminus a GÖR: aszisz 'mocsár, ingovány' szóból való.

A fülesbaglyok kis termetűek. Az erdei fülesbagoly ’Asio otus’ a madarak osztályához, a bagolyalakúak (L: Strigiformes) rendjéhez, a bagolyfélék (L: Strigidae) családjához tartózó faj. Közép-Európa egyik leggyakoribb bagolyfaja. Jól látható tollfülei és nagy, narancsvörös szemei vannak. Ragadozó madár, rágcsálókkal táplálkozik, kedvelt eledelére, a mezei pocokra nyílt területeken vadászik. Havas teleken mindig több madarat, főleg verebeket fog. Fiókái három hetesen hagyják el a fészket. Bár még nem tudnak repülni, ugrándoznak, majd este hívó hangokkal jelzik hollétüket. Magyarországon rendszeres fészkelő, állandó, nem vonuló állomány. A réti fülesbagoly 'Asio flammeus' Észak- és Dél-Amerikában, a Karib-tengeri szigeteken, a Galápagos-szigeteken és Ázsiában költ, Dél-Európában. Kis- és Dél-Ázsiában, valamint Afrikában telel. Magyarországon rendszeres fészkelő. A fülesbaglyok törpéje, a füleskuvik 'Pisorhina scops' Közép- és Dél-Európában, valamint Észak-Afrikában honos. Nálunk több helyen előfordul, de nappal nem jár, s általában igen rejtett életmódot folytat, nem látható. (RJ:ÁE)

fülesbagoly (Syn: szarvasbagoly; L: Asio otus) (MÁSZ)

fülesfácán (L: Crossoptilon auritum) - Kék díszmadár. (MÁSZ)

fülesfűz (L: Salix aurita) - Szubatlanti jellegű európai, alacsony cserjefaj. Magyarországon főleg Nyugat-Dunántúlon és a Hanságban, valamint Nyírbaktán, a bükki- és a sátorhegységi mohás lápokon, fűz- és nyírlápokon, és a nyugat-dunántúli erdeifenyvesekben él. Mészkerülő, tőzegjelző cserje. Apró levele mélyen fekvő erezete miatt rücskös. A levél felül matt zöld, alul szürkés. Nagy, szív alakú pálhalevelei vannak. Gyenge minőségű fonóvesszőnek használják, de egyéb erdőgazdasági jelentősége nincs. (BL:EVFL)

füleskuvik (L: Otus scops; D: Zwergohreule) - Dél-Európában. (VL)

füleskuvik (Syn: kis fülesbagoly; L: Otus scops) (MÁSZ)

füleskuvik (L: Otus scops; GB: Eurasian Scops Owl) - Az egyetlen nálunk költő bagolyfaj, amely vonuló. A telet Afrikában tölti. Hazánkba április második felében érkezik vissza, és szeptember elejére az állomány döntő többsége már el is vonul. Költési időben tápláléka rovarokból áll. Tollazata a fa kérgéhez hasonló, ezért jól el tud rejtőzni a fák lombkoronájában. Éjjel aktív. Tollfüleit nyugalmi állapotban lelapítja. Mivel a rovarok száma erősen befolyásolja a költési sikert és a fészekalj nagyságát, ezért a növényvédő szerek csökkentésével, valamint mesterséges költőodúk kihelyezésével növelhetjük az állományt. A fészekalj nagysága 3-6 tojásból áll, melyeken csak a tojó kotlik. A sűrű, zárt, nagy kiterjedésű erdőket elkerüli. Az alföldi, dombsági mozaikos területek fészkelője. Évente egyszer költ, de az első fészekalj elpusztulása esetén pótköltésbe kezdhet. Hazánkban a felhagyott gyümölcsösökben, szőlőben, telepített fenyvesekben költ. Odúlakó faj, előszeretettel foglalja el a szalakótáknak kihelyezett „D” típusú odúkat. Hazai fészkelő-állománya 300 - 600 párra tehető és stabilnak mondható. Hazánkban rendszeres fészkelő, április-szeptember hónapokban előforduló. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 ft. (MME)

fülfene, (D: Ohrenkrebs) - Fül féreg, fül rák, ebkór; tulajdonképpen a fülüregben meggyült és megkeményedett fülzsír; ez viszketést okozván, az eb sokat rázza és kaparja füleit, melyek szélei előbb kigyulladnak, azután feltörnek s az így keletkezett sebek a folytonos kapargatás folytán terjednek. (H:VM)

fülgörcs (D: Ohrzwang) - Kutyák hallójáratának fájdalmas gyulladása, amelyet szennyeződések okoznak, gyakran atkafertőzéssel együtt. Amennyiben a fülgörcsöt nem lehet egyszerűen tisztítással megszüntetni, hanem született hajlamon és a hallójáratok beszűkülésén alapul, akkor a tenyésztés szempontjából nem kívánt öröklődési hibáról van szó. Megelőzhető a hallójáratok tisztán tartásával (pálcára tekert vattával) különösen kotorékozás és vízi munka után. (VL)

fülke (D: Nische) - Ökológiai niche, amelyben az illető faj szerepköre által tölti be a helyét az ökológiai rendszerben. (VL)

fülledés - Az a jelenség, amikor a nedvdús, döntött fatest,elsősorban a széles szíjács elszíneződik, foltosodik. A szórt likacsú lombfa anyagok, főleg a bükk, gyertyán, juhar, nyír, éger, hárs, cseresznye és a nyárfélék károsodnak a fülledéstől. Gombák okozzák, amelyek főleg a fa sejtjeiben levő plazmaanyagokkal élnek. (BL:EVFL)

füllentés - Bár nem vadászkifejezés, mégis annyira hozzátartozik sok vadász lélektanához, hogy bátran helyet adhatunk neki a magyar vadász - terminológiában. (K:MVK)

fülpamat - A hiúz feltűnő jellegzetessége a fülek hegyén viselt szőrbojt (pamacs), amelyet régebben fülpamatnak is neveztek. (RJ:ÁE)

fülrák (D: Ohrenkrebs) - Vizslák baja. (F:VMSZ)

fülrüh (D: Ohrräude) - A szabad természetben jelentéktelen rüh. A kutya, róka és vadászgörény esetében ezt az Otodectes-atkák okozzák. A külső hallójáratok gyulladásának formájában lép fel fokozott fülzsírképződéssel. (VL)

fültént ütni - A nyúllal nyakszirten tett ütéssel elbánni. (BK:VM)

fültént ütni - A nyúl letaglózása a tarkójára mért ütéssel. (K:MVSZGY)

fültövön lőni -

fültövön ütik - A nyulat megsebesítve, midőn a tarkójára mért kézütéssel kivégzik »fültövön ütik«. (BK:VM)

fültövön ütni (D: nicken) - A sebesült, de élő nyulat kézzel a füle mögé mért csapással szokták kivégezni. (H:VM)

fültövön ütni - Letarkózni. Úgy végezzük, hogy hátulsó lábainál fogva fölemeljük és tenyerünk élével a füle mögé, a tarkójára vágunk, amitől az menten kimúlik s nem szenved tovább. Eközben legfeljebb csak karmolásával veszélyeztethet a sebzett nyúl. (Eö:VNy)

fültövön (fültént) ütni - Agyalni,  leagyalni  szokás a sebzett nyulat, mikor a jobbkéz élével füle mögé ütve kivégezzük. (K:MVK)

fültövönütés (Syn: letarkózás) - Eredeti jelentése a szarvast vagy őzet a tarkókéssel gerincen szúrni, de használják a leagyazás vagy fültövönütés kifejezést a nyúlnál, a madaraknál pedig a letollazás kifejezést (a kitépett szárnytollal a nyakszirten levő mélyedésbe (öreglyuk) szúrnak és ezzel elszakítják a nyúltagyat vagy gerincvelőt). (VKSz)

fülvédelem (D: Ohrenschutz) - Minden lövésznek a lőálláson hordania kellene hallásvédőt (D: Gehörschutz). A hallási károsodások jóvátehetetlenek, és mindig későn észlelhetők. Akinek kényelmetlen a fülvédő használata, azt füldugasz vagy védővatta használatára kellene kötelezni. (VL)

fülzsír megkeményedése - A fülüregben meggyült és megkeményedett fülzsír. (H:VM)

fürdenek - A foglyok porban, meleg homokban »fürdenek«. (DM:AV)

fürdenek - A madarak, különösen a tyúkrendiek a porban. (K:MVK)

fürdőhely - A szarvasnak, a vaddisznónak fürdőhelye a dagonya, a vadrécének meg itt-ott egy kis tocsogó, ahol éjszakai húzáskor rövid időre lubickolni és inni megszáll, hogy reggelre az egészről csak néhány „otthagyott” pehelytoll tanúskodjék. A vidra fürdőhelye egy-egy kiszemelt tó vagy árok, amit sűrűbben meglátogat, a fogolynak, fácánnak pedig a homokos part, poros útszegély, ami viszont porfürdő, és amit fötrésnek nevezünk. (Eö:VNy)

fürdőhelyek, fürdőserpenyők, fürdőterek (D: Huderstellen, Huderpfannen, Huderplätze) - Homokos vagy poros helyek gyakran a földutakon, ahol a szárnyasvad (különösen a fogoly) fürdőzik. Homokban szegény területeken (iszapos és agyagos talajokon) napos, védett és nyugodt helyeken mesterséges porfürdőt lehet készíteni. Alkalmas helyre kb. 10 cm vastagságban finom homokot öntenek, hogy a szárnyasvadnak lehetőséget nyújtsanak a porfürdőzésre. (VL)

fürdőláda (D: Huderkasten) - Vadszárnyasok zárttéri nevelésére (voIier) és tartására használt lapos, kb. 40 x 40 cm méretű faláda, amelyet finom homokkal töltenek meg, és amely a madarak homok- és porfürdőjeként szolgál. (VL)

fürdőtál (D: Badebrente, Badbrennte, Brennte) - Pedzőmadarak, többnyire a kerti ülőke vagy a sólyomtuskó mellé állított horganyzott edény, felső átmérője kb. 60 cm, az alsó 40 cm, magassága pedig 12-15 cm. A vadászmadarak nemcsak szívesen fürödnek, hanem többször meg is mártóznak, főleg forró napokon. Ezért olyankor a vizet gyakran cserélni (frissíteni) kell. Ha a madár vedlő-kamrában van, ott nem hiányozhat a fürdőtál. (VL)

fürj (L: Coturnix coturnix; D: Wachtel) - A legkisebb testű a fácánfélék családjának tagjai között, kb. seregély nagyságú. A felsóő oldala világos hosszanti sávokkal. A kakas feltűnő nyakrajzolattal. A fürj hangja a „pitypalatty” (gyakran éjszaka). Nyílt réteken költ, a magas növényzet nyújtotta takarásban. A kakasoknak legtöbbször több tyúkjuk van, 8-16 (többnyire 10-12) sárgás, feketésbarnás márványerezett tojásait védett talajmélyedésekbe rakja: a tyúk kb. 17 napig költ, és a csibéket (fészekhagyók) kb. 7 hétig vezetgeti. A fiatal fürjek kb. 10 nap múlva valamennyire tudnak repülni. Évente 1-2 költés. Vonuló, évről évre erősen változó az állomány, általában csökken. A vadászati jog hatálya alá tartozik. Magyaro.-on védett, állománya lassú emelkedést mutat. (VL)

fürj (D: Wachtel) - Tyúkrendi vándormadár. (BK:VM)

fürj (L: Coturnix coturnix) - A mediterrán tájakról származó, de már évszázadok óta egész Eurázsiában, így nálunk is honos, kedves, kistermetű, a fácánnal rokon vadmadarunk. Költöző, de néhány enyhe télen áttelel. Alacsonyan, sebes szárnycsapással repül, a fogolyhoz hasonlóan, „kóválygó, tekergő” stílusban. Eleink nagy kedvvel, bokrászva, kutyával felkeltve vadászták. Húsa ízletes csemege, Dél-Európában „valutát érő delikátesz”. Síkvidéki szárnyas, színezete nem élénk, jól belesimul a környezetébe, a kakas sötét torokfoltot visel. Az alföldi embernek mindig is kedvenc madara volt, ami abból is kitűnik, hogy mindenfelé adtak neki egy-egy külön nevet, hívják füricsibének, fűzmadárnak, a nőstényt tojókának becézik, a fülnek kedves éneke után pedig hívják pitypalatynak, pitypiritynek is. Tojásait szerelmi ajzószernek vélik, egyes országokban mesterséges tojató házban „termeltetik”. Vadászata már jó pár éve tilos; védettsége nyomán állománya örvendetesen gyarapodik, remélhető, hogy újra vadászmadár lehet. (VE:MSzT)

fürj (L: Coturnix coturnix Linnaeus, 1758) - GB: Quail; D: Wachtel; I: Quaglia; F: Caille des blés. Tavaszi fürjeken, Magyarországon végzett vizsgálatok szerint a kakasok 57%-a ún. „keresztfürj”, 27%-a vörös torkú ún. „tűzfürj”, 10%-a sötét torkú ún. „szerecsenfürj”, 6%-a pedig e két utolsó közötti átmeneti forma, ún. „rétifürj, szénafürj vagy gyöpfürj” volt. A fürj terítékére vonatkozó statisztikák 1884–1893 között tartalmazták a haris (L: Crex crex) lelövési adatokat is. E két fajból akkor együtt 60 000–108 000 pld. közötti, növekvő éves mennyiséget ejtettek el a történelmi Magyarországon. A XIX–XX. század fordulóján fürjből 56 000–76 000 pld.-t lőttek. Ez az elejtett egyedszám 1907-re 217 600 pld.-ra nőtt (ugyanakkor 13 600 haris is terítékre került, már külön nyilvántartva). 1913-ban a fürjteríték lecsökkent 137 000 pld.-ra. Ennél a fajnál is növekvő trendet lehetett kimutatni a terítékalakulásban, igaz erőteljes hullámzás mellett. A felsorolt egyedszámok alapján abban az időben fontos, olykor exportáruként kezelték a fürjet. Napjainkban – védettsége folytán – gazdasági szerepe nincs. (FS:VÁ)

fürj - A kik már, kissé túl e század derekán, körülbelül az úgynevezett legöregebb emberek közé tartoztak, mesélni szokták a fiataloknak, hogy az ő fiatal korukban milyen nagy bővében voltak a fürjeknek. Még e sorok Írójának diák korában is voltak évek, melyekben különösen szapora fürjvadászatok eshettek. Azóta e kedves húsú állat egyre idegenebb az európai szárazföldtől, legalább magyar hazánktól. Okát nem vagyok képes kitalálni. Lehet, hogy a gyutacsos puska használatba hozatala is egyik oka, mert e madarat, a régi kovás fegyverekkel vadászni, valóban nem lehetett mulatságos, s gondolom, rendszeresen nem is vadászták azelőtt puskával. No de a hálóval való fogás mesterségét annál inkább gyakorolták, s talán egy vadnak hálóvali fogása sem sikerül annyira, mint a fürjeké. Azután más vadaknál nem tapasztalja az ember, hogy a puskával való vadászat általánosan világszerte képes volna őket megkevesbítni. A kevésbé vadon erdős, sík, és jól művelt földeken, az alföld homokos vegyületű tábláiban azonban még mindig találni oly számmal, hogy a nyári apró vadászat egyik ágát képezhetik, s kivált tanuló lövésznek igen alkalmas iskola a fürj vadászat, mivel igen gyakran sütögetheti puskáját, s nem is kíván nagy fáradságot a vele való mulatozás. A fürj, köztudomásúlag, vándormadár, s rendesen május elején, néha korábban is jelen meg nálunk, s szeptember végén távozik el dél felé, állítólag a Középtengeren, nagyobb számban összegyülekezve, Afrika és Ázsia partjaira. Némely esztendőben sokkal több, némelyeken jóval kevesebb jön át hozzánk. Vándorútját éjjel teszi mindig, s rendesen északnyugati széllel megy el, s délkeleti széllel jő vissza. Vájjon több vagy kevesebb számmal való megjelenése nem-e e szelek kedvező vagy kedvezőtlen fújásából magyarázható ki, fejtsék meg a természettudósok. Ő tehát mindig szél után vándorol, ellenkezőleg a nagyobb vándormadarakkal, melyek szél ellen repülnek, hogy a szél föl ne borzolja tollaikat, ez által repülésökben gátoltatván. Szereti nálunk a kender-, zab és kölesföldeket, később a gazosabb tarlókat, kevésbé a réteket, legkevésbé az erdőt, azonban fiatalabb vágásokban is találni elvétve. Későn tojik, júniusban, 18-20 napig ül a tojáson. Tudósok több nejűség állapotát vették észre családéletükben, sőt még azt is állítják, hogy a hím fürj igen buja, s még más fajta madarakkal is bujálkodik - továbbá, hogy a hím igen verekedő természetű. Falkába nem csavarodik össze, mint a fogoly, hanem ő is, mint azok, szeret a porban fürdeni. A hímfürj éles hangon ver, mit leginkább este és reggel hallat. A fürjvadászatról keveset mondhatni. Alacsonyan repül, nem fölötte sebesen, egyenes irányban, azért lövése nem nagyon nehéz. Messze nem repül, tehát nem kíván különös fortélyt keresése. Mégis, hogy vadászata minél sikeresebb legyen, szükséges a következőket tudni. Lövését illetőleg: A fürjnek az a szokása, hogy a mint fölrepül a vadász előtt, egy darabig, mintegy 30-40 lépésnyire, jobbra-balra ingadozva, tekeregve repül. Ilyenkor nehéz eltalálni. A gyakorlatlan vadász pedig siet mielőbb rálőni, de minél közelebbről lő rá, annál bizonyosabban elhibázza. Legjobb tehát kiereszteni őt 40-50 lépésnyi távolra, a mikor már elhagyja kóválygó repülését ós egyenes irányt vesz; ekkor kell rányomni a ravaszt, és a fürj farba találva leesik. Olyan években, midőn kivételképen kevés van nálunk, hogy sokat ne kelljen járni, oly helyeken keressük, hol a köröskörül letakarított jószágból apró darabokban még egy-egy kis tábla zab, kender vagy valami bozótos hely van, mert bizonyos, hogy ide menekült mindannyi. Szereti a gazos árokpartokat is, és ilyen helyeken jobban be is várja a vizslát, sőt, kivált meleg verő fény nyel, alig lehet fölverni. Mivel igen sebesen fut, s örömestebb elszalad, mint fölrepül, a vadásztársaság minél közelebb álljon egymáshoz, s apróra járjon. Rendesen, ha egy tábla kendert vagy zabot elfognak, a végén sok fürj összejön, s midőn ide érnek a lövészek, itt aztán egyre-másra kelnek föl, tehát erre főfigyelem fordíttassék; s minél közelebb érnek valamely vetemény végéhez, annál lassabban járjanak, hogy így könnyebben megállapodhatván, sikeresebben lőhessenek, aztán meg, hogy a fürjek el ne maradjanak, hanem egymás után lehetőleg mindegyikre jusson lövés. A fürjnek erős természete van, s ha csak szárnyazva van, úgy elfut s elbúvik, hogy meg nem találhatni. Azért a jó vizsla itt is múlhatlanul szükséges, mindamellett pedig, ha csak a lősort nem gátolja lövésében, igyekezzék kiki, megjegyezvén hol esett le a fürj, azonnal utána menni és elhozni, mert szerfölött bosszantó a lelövött vadat meg nem kaphatni. Lényeges dolog az is, micsoda időtájban s minő söréttel vadásszunk fürjekre. Ha a kedvtelés mellett a konyha is tekintetbe vétetik, de mindenesetre még a vadászat előnyére is van, ha megvárjuk, míg a fürjek megkövérednek. Ez állapotukban jobban bevárnak, lassabban repülnek s nem is igen messze, úgy, hogy ha egyszer elhibáztuk volna is, újra rögtön föltalálhatjuk. A ki pedig nem fél a meleg verőfénytől, s olyan szorgalmas, jó szaglású vizslája van, mely nem fárad, s a száraz földön is keres, az nyújtsa ki a fürjvadászatot a nap melegebb részére is, mert ekkor épen könnyen bánhatik a fürjekkel. Ilyenkor lusták a fürjecskék, az ember lába elől kelnek, lassabban repülnek, s van idő ráczélozni. Vajjon az öregebb vagy a legapróbb fürjsöréttel kell-e tölteni, az határozza meg, milyen időben vadász az ember; az épen leirt caniculai hőségben fürjezve a legapróbb darát választhatjuk, mert ekkor igen közelről kelvén s lassabban repülvén a fürj, közelebbről ráigazíthatjuk a czélt, s természetesen, minél több szem van a lövetben, annál könnyebben találhatni. Ellenben hűvösebb idővel s késő nyár végén, vagy szeptemberben, midőn már készülődnek, s közel sem várnak, a mellett sebesebben repülnek, valószínű, hogy többnyire távolabbról lövünk rá, s ez esetben, ha találna is, nem öl az igen apró göbecs, - ilyenkor tehát legjobb olyan söréttel tölteni, mellyel közelebbről foglyot, sőt nyulat is lőhetni. Vigyázni kell, kivált a nagy melegben, hogy a fürjek zsírja el ne csöpögjön, s hirtelen meg ne romoljanak. Azért, midőn a levegőn teljesen áthűltek, s megmeredtek, nem árt leszedni s berakni a hűsre, sőt a tarisznyára aggatás után, friss fűbe is czélszerű takarni, szőlőben pedig épen jó a szőlőlevél. Mivel a fürjet sokan kalitkában is szeretik tartani, leírom itt legkönnyebb s legmulatságosabb módját hálóvali fogásának. E czélra venni kell Pesten fürjhálót, vagy öthat öl hosszút, melynek magassága mintegy másfél arasznyi, s mely apró fácskákra kötve, ezek segélyével állíttatik föl. E fácskák szintén mintegy másfél arasznyira vannak egymástól, s alsó végük ki van hegyezve, hogy leszúrni lehessen. A kettős háló zöld és fehér fonalból van kötve s a kender közé állítva, még az ember szemének is észrevehetetlen, annyira hasonlít a kender csutkájához és az abban levő gazhoz. Az így készült háló összegöngyölve egy tarisznyában is könnyen elfér, s ezt magával viszi az ember a fürjvadászatra. Midőn aztán egy nagyobb térség zabjai, kölesei vagy kenderföldjei megvadásztattak, azon kisebb darab kender, köles vagy zabföldön, melybe legtöbb fürjet látott menekülni a társaság, a háló fölállíttatik, és pedig nem egészen szélről, hanem a vetemény végétől valamivel beljebb, mintegy két-három lépésnyire, sőt, ha tapasztaljuk, hogy a fürjek, mielőtt végére érnének, fölrepülnek, még beljebb is, valami öt lépésnyire. A hálónak a vetemény szélességét végig kell érni, tehát csak olyan keskeny veteményt kell erre kiválasztani, mely a háló hosszánál nem szélesebb, de e mellett minél hosszabb, legalább 100-200 lépésnyi legyen. Mikor aztán a háló le van dugva, másik feléről elkezdődik a hajtás. Ha minél több fürjet akarunk fogni, akkor ne vigyük be a vizslát, hanem minél sűrűbben, azaz minél számosabban fogjuk el a veteményt, s lassan haladjunk előre. A mely fürj fölrepül, s vagy hátra vagy oldalvást elrepül a veteményből, arra rá lehet lőni, mivel az már nem megy a hálóba. Mire aztán a hálóhoz ér a hajtás, akkorra már az tele van vergődő fürjekkel, melyeket aztán gyöngéden, nagy üggyel-bajjal kibontunk, s e végre hozott kalitkába zárunk. (CsÁ:VM)

fürj (L: Coturnix coturnix) - Jelentése: Zömök, sötétszürke, gabonaföldeken, mezőkön élő madár. Régi madárnevünk. Valaha nem lehetett ritka madár Magyarországon, erre utal a fürj név szerepe a helynévadásban. Helynévi származékban 1211-től, köznévként a XIV. század végétől adatolható. A fürj terminusban a szóvégi -j szervetlen járulékhang, nem eredeti. A nyelvtörténeti adatok alapján azt állapíthatjuk meg, hogy viszonylag késői felbukkanású, a toldalék nélküli szótő végén csak későn szilárdult meg. A korai forrásokban kivétel nélkül a madár nevének für alakja szerepel. Méghozzá a magyar írásbeliség igen korai emlékeiben, így 1395 körül: „cuturnix: fÿr”, majd 1405 körül: firmadar, fyr a Jordánszky kódexben 1516-ban, fwr a Keszthelyi kódexben 1522-ben, továbbá 1533-ban. 1531-ben Quatuor fwr emi, l544: Vettem két fyret (Term.tud.Közl. 26). 1550 körül a Kolozsvári Glosszákban, majd 1590-ben Szikszai Fabricius Balázs Nomenclatorában. A század végén, Lencsés György híres orvosbotanikai kéziratában is még „Fwr haÿath vegÿ, de az hartÿachkaÿat le vegyed rola. És ez a toldalék nélküli alakja használatos mindmáig a népnyelvben, számos nyelvjárásunkból így adatolható. Pl.: fír, füri-csibe, fürgy, fürt, fürmadár, fír, für, a különösen archaikus csángóban szintén für; és a Balatonnál is így emlegették. Hogy a szóvégi -j nélküli alakváltozatok a régebbiek, azt az is bizonyítja, hogy sok származékában, összetételben is a toldalék nélküli alakja szerepel (pl. Füred, fürmadár, fürcsirke, .fürmony, fürsíp, fürhús stb.). Ma is használatos személynév a Für. Csak a XVII. században bukkan fel a szóvégi -j: 1604: fuerjec, 1611: fuerj, a népnyelvben: fürje, fürjóka. 

A Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint fürj madárnevünk ismeretlen eredetű. Azonban igen valószínű, hogy fürge szavunkkal összefüggésbe hozható. A für (fürj) madárnév esetében a jelölt madár fürge mozgása, gyors futása lehetett a névadási szemlélet háttere (vö. még fireg-forog szótöve). Erdélyben mondják is, hogy "futkos, mint a fürj". Heves megyében "úsz szalad mint a firjóka". A fürge melléknév a csángóknál 'serény' jelentéssel fürcse; a Szamosháton "Úgy jár, mint a fürj", azaz frissen, fürgén lépked; Szeged környékén "friss, rnint a fürj"; Békés megyében "úgy beugrott az ajtón, mint a fürcsirke", annyit tesz: gyorsan; Erdélyben, Zilah környékén "fut, mint a fürjfiók", eleven, virgonc; Csongrádon "akár a fűrfiú", különösen élénk gyermekekre mondják.

A madár társneve a harlekin. Gyakran vettük át egy-egy állat idegen nevét fordítással vagy részfordítással, elsősorban a németből, illetve az angolból; ang. harlequin quail, ném. Harlekinwachtel 'Coturnix delegorguei'. Ugyanez történt futótyúkocska társneve esetében: < ném. Lauchühnchen 'Turnix sylvatica'. Több elnevezése hangutánzó eredetű. Ilyen a pitypalatty; a nyelvjárásokban pittypalatty, pitypalaty, pitypiritty, kitykurutty. Kriza János a Székelyföldön putypurutty nevét jegyezte föl. Miskolczi azt írta 1702-ben, hogy "Fity-firittyeléssel keresik fel társaikat". Hasonló hangutánzó neve az észt putpadadi, szbhv. púcpura, ro. pi'pal'ac, votj. : pütpülbük, csuv. patapaltak, üzb. putpulbok, bask., tat. bütbülbük, or. perepel, ném. N. putpurlút. Szintén hangjára utal a ném. Schlagwachtel, Wachtel, ang. quail, fr. caille. Népetimológiás elnevezés az erdéIyifűzmadár, a csángó prépélica, pripilica jövevényszó, a román prepelitá átvétele. A hím torka fekete, néha igen hangsúlyosan, ekkor cigányfürj a neve.

A közhiedelemmel ellentétben a Füred földrajzi név nem fürdő szavunkkal függ össze. A fürj madárnévvel függ össze, annak régi für alakjából keletkezett -d képzővel. Jelentése pedig 'fürjes', azaz fürjekben gazdag terület. Vö. Sólymos. Ménes stb., illetve egyéb helynevek ezzel a madárnévvel: 1268, 1297: Fyur, 1364: Fyurzygeth, 1677: Fürjes völgy, mai Für község Komárom megyében, továbbá Ártán-d, Kakas-d, Tyúko-d, Sás-d, Almá-d, Bogár-d, Mogyoró-d, Kerecsen-d, Nádas-d, Agár-d, Sasa-d stb. Éppen ilyen a Füre-d városnév is. Szemben például Tátrafüred, Lillafüred nevével, amelyek az átértelmezett Balatonfüred mintájára - tudatosan készült későbbi névalkotások. Mivel a balatoni város már a XIX. század első felében népszerű, látogatott fürdőhely volt, több más fürdő és üdülőhely ugyancsak a Füred nevet kapta. Füred faluról már a XIII. század elejéről találunk írásos dokumentumokat.

Számos közmondásunk mutatja a fürj alakjára, tulajdonságaira vonatkozó pontos népi ismeretet. Pl. Kövér, mint a fürj. Egészséges, mint a fürj. Úgy fut, mint a fürj. Gömbölyű, mint a fürj. Fürj terrnészetű (igen szerelmes és féltékenységében veszekedő). Fürj is megszokja a tarlót (silányabb sorsba beletörődik). Fürge, mint a fürj. Vörhenyes, mint a fürjmony (szeplős). (RJ:ÁE)

fürj (L: Coturnix coturnix) - A mezei káros rovarok pusztításával hasznot hajt. (BL:EVFL)

fürj (Syn: fűricsibe, pitypiritty; L: Coturnix coturnix) - ♂: kakas, ♀: tyúk (Syn: tojókafürj),  juv csibe. (MÁSZ)

fürj (D: Wachtel) (F:VMSZ)

fürj (L: Coturnix coturnix; GB: Common Quail) - A legkisebb európai tyúkalakú, bár nem mondható ritkának, mégis ritkán kerül szem elé rejtőzködő életmódja miatt. Hangja azonban jellegzetes, gyakran hallatja, vonuláskor akár közparkokban, kertekben is hallható pitypalattyolása. A fogolyhoz hasonlóan megsínylette a mezőgazdaság átalakulását. A nagy monokultúrák sem táplálékot, sem menedéket nem nyújtanak az apró tyúkfélének. A vegyszeres növényvédelem miatt mérgezések is előfordulnak. A mediterrán vidékeken sok fürjet elejtenek, a helyi fürjspecialitások miatt, pedig a japán fürj könnyen, gazdaságosan tenyészthető háziállat, és szintén alkalmas lenne erre a célra. A fürj az egyetlen vonuló tyúkalakú, nálunk főleg április és október között tartózkodik, a telet Európa déli és Afrika északi részén tölti. Eurázsia jelentős részén elterjedt. Mezőgazdasági területeken, száraz gyepeken bárhol előfordulhat. A parlagokat, gyomos szántókat, gyümölcsösöket is kedveli. Évente általában kétszer költ. A kakas territóriumot tart, ahol több tyúkkal is párosodhat. A kis tyúk a földön kialakított fészkébe 9-13 tojást rak. A csibék 18 nap kotlás után kelnek ki. Csak a tojó vezeti őket, eleinte kizárólag rovarokkal táplálkoznak. Folyamatosan térnek át a magevésre. Kifejlett madarak táplálékában különféle gyommagvak dominálnak. Hazánkban a fészkelési időszakban a hangadó hímek száma 29 000 - 37 000 közötti és mérsékelt csökkenést mutat. Hazánkban rendszeres fészkelő, április-október hónapokban előforduló, de egy-egy példány áttelelhet. Védett, természetvédelmi értéke 50 000 ft. (MME)

fürj - Apró testű, tyúkidomú, kedves hangú kis vándormadár. Vadászata nemrégen még kellemes nyári szórakozást nyújtott, de mivel számuk az utóbbi időben rohamosan megfogyatkozott, hasznos rovar-, és gyommagpusztító tevékenységüket is figyelembe véve, ma már teljes védelemben részesülnek. Más a helyzet a valamivel kisebb testű és mesterségesen is tenyészthető kínai törpe fürjjel, amire a szabadba való kieresztésük esetén, körülhatárolt helyen akár vadászni is lehet. (Eö:VNy)

fürj (L: Coturnix coturnix ) - Füricsibe, pitypiritty (Bodrogköz), pitypalaty. A hím: fürjkakas, népiesen kanfürj, - a nőnemű: tojó, tojókafürj, tyúk, - az aprók: csibék, csirkék. A hím pitypalattyoz, ver, vavábol, zakatol, - a tojó trityeg. Repülése közben tekereg, kóvályog. Egyébként a fogolynál felsorolt kifejezések használatosak. A fürj költözködő madár. Hozzánk az országos középnap szerint április 29-30-án érkezik. Május végétől egész szeptemberig találhatunk fürjfészket 10-16 olaj sárgás, foltozott tojással. A fürjek zöme szeptemberben elköltözik, de akárhányszor még decemberben is röbben fel előttünk néhány elkésett, itt maradt fürjecske. (K:MVK)

fürjezni v. fürjészni - Fürjekre vadászni. (H:VM)

fürjészeb (D: Heidenwachtel) - A kis münsterlandi régi neve. (VL)

fürjészháló (D: Wachtelgarn) - Alacsony, háromrészes tükörháló fürjfogáshoz. (VL)

fürjészni - Fürjekre vadászni. (K:MVK)

fürjésző vizsla - Vagy mint eleink írták a XVI. században: »fyrjre való wyzsla«, kisebb termetű, ma már nem használatos vadászeb. (K:MVK)

fürjfogó háló - A lekaszálásra váró magas fűben, lucernásban fürj fogására szolgáló sima, zöld színű, négyszögletes hálódarab, melyet a madarász leterít a növényzetre, s amikor a fűben a háló alá gyalogol a gyanútlan madár, megriasztja, s az, felszállni akarván belegabalyodik a hálóba. (SzM:NVL)

fürjháló (Syn: borítóháló) - Az alája került vadat beborítással foglyul ejtő háló. Használnak keretes (ejtő) hálót, ejtőponyvát, lepőhálót vagy terítőhálót. Szokásos mérete 20x16 m. Használatakor legtöbbször a vadat álló vizslát is leborítják. Fürjhálónak is nevezik. (BL:EVFL)

fürjháló (D: Tyrass) - Borító háló, 20 m hosszú, 16 m széles háló, mellyel a vad az álló vizslával együtt leboríttatik. (H:VM)

fürjháló - Fürjfogáshoz használt terítőháló. (K:MVK)

fürjhivó (D: Wachtelruf) - Vadászfelszerelés, mellyel a fürjet - hangjának utánzásával - a puska elé vagy a hálóba csalják. (H:VM)

fürjsíp (D: Wachtelruf, Wecker) (F:VMSZ)

fürtösbodza (Syn: vörösbodza; L: Sambucus racemosa) - Magasabb hegyeinkben elterjedt cserje. Főként bükkösökben, szikla- és szurdokerdőkben tenyészik. Hegyvidéki, eurázsiai faj. Erdészeti jelentősége nincs. (BL:EVFL)

füsek - Vadászsíp (Baranya megye) (K:MVK)

füst nélküli lőpor (D: rauchloses Pulver) - Nitrópor, amely a fekete lőporral szemben alig ad füstöt. Műszakilag jobb a „gyér füstű” kifejezés, mivel mindig van bizonyos füstfejlődés. (VL)

füstálló fák (D: rauchresistente Gehölze) - Olyan fák, amelyek ipari területeken ellenállnak a füst okozta károsításnak pl. hamvas éger és platán (L: Platanus acerifolia). (VL)

füstgyertya - Füstölést és ködösítést előidéző berendezés. Csökkenti azt a hőveszteséget, amit a talaj és a növényzet kisugárzása okoz. Ezt a levegő szennyezésével biztosítja. (BL:EVFL)

füstkárok (Syn: emissziós károk; D: Bauchschaden, Immissionsschaden) - Erdei fákon ipari emissziók, mindenekelőtt SO2, (savas eső) által okozott károk. Erre különösen érzékenyek az örökzöld tűlevelűek: jegenyefenyők, lucfenyő, erdeifenyő; kevésbé érzékenyek a lomblevelű fák (különösen a tölgyfélék) és a vörösfenyő (légszennyeződés, erdőpusztulás). (VL)

füstnélküli lőpor - Olyan lőgyapot, amelyet acetonnal amorf, áttetsző anyaggá alakítottak és szemcséssé aprítottak. A lőgyapot lényegében tömény salétromsav és tömény kénsav hideg keverékével kevert gyapotból vagy facellulózból képződő cellulóznitrát. Levegőn meggyújtva, füstfejlesztés nélkül hirtelen elég. Zárt térben (pl. lövedékben) hevesen explodál. Kézi fegyverek (puska, pisztoly, géppisztoly) lövedékeiben – sokszor nitroglycerinnel, trinitrotoluollal stb. keverve – elterjedten használják. (BL:EVFL)

füstnélküli, füstös puskapor - Vadász vonatkozásban kétféle puskaport ismerünk: bőfüstű vagy füstös, és a gyérfüstű vagy füstnélküli lőport. A füstös por mindinkább veszít jelentőségéből, kiszorítja a nagyobb hatású füstnélküli. (Eö:VNy)

füstölni - Kifüstölni. A róka meg a borz kotorékába szoktak befüstölni, hogy lakóit füsttel megfojtsák, vagy a lyukból kiugrassák, kifüstöljék. (Eö:VNy)

füstös cankó (L: Tringa erythropus; GB: Spotted Redshank) - Gyakori őszi és tavaszi átvonuló. Szikes tavakon, leeresztett halastavakon, ülepítőkön, árasztásokon lehet megfigyelni. Átnyaralása is előfordul. Európai állománya csökken, a hazánkon átvonuló madarak számára védett területeink és halastavaink megfelelő táplálkozó- és pihenőhelyet biztosítanak. A telet Európa nyugati és déli részén és Afrikában töltik. Eurázsia északi részén költ. A tundra- és a tajgaövben fészkel, olyan helyeken, ahol megfelelő vizes élőhelyeket is talál. Fészkét zsombékokra, vagy más magaslatokra építi, hogy védett legyen a vízingadozástól és a kotló madár jól belássa környezetét. Növényi anyagokból épített fészkébe a tojó legtöbbször 4 tojást rak. A fiókák fészekhagyók. Más cankókkal ellentétben, táplálékát sokszor mélyebb vízből szerzi, hosszabb lábának köszönhetően, ráadásul szívesen úszik is. Főleg rovarokat, rákokat, férgeket és puhatestűeket eszik, alkalmanként kisebb halakat, kétéltűeket is elkap. Hazánkban rendszeres vendég március-május és augusztus-november hónapokban előforduló, de átnyaraló példányok is előfordulnak. Védett, természetvédelmi értéke 25 000 ft. (MME)

füstös cankó - (L: Totanus fuscus) - Fekete-, kendermagos-, nagy piroslábú sneff. Színe sötétfeketés, barna lába narancsvörösek. Csőre fekete. Megjön márc.-ápr.-ban, majd ismét szept-nov-ben. (K:MVK)

füstös réce (D: Samtente) (VL)

füstös réce (L: Melanitta fusca; GB: Velvet Scoter) - A tengeri récék közül legnagyobb számban jelentkezik nálunk szeptember és április között. Főleg kis csapatokat, magányos egyedeket lehet megfigyelni be nem fagyó vizeinken, elsősorban a Dunán, a Tiszán és a Balatonon. Európai állománya stabilnak tűnik, a nálunk vendégeskedő madarak hazai vizeinken megfelelő telelőhelyeket találnak. Magyarországnak nincs jelentősége a faj európai állományának védelmében. Főleg tengerpartokon telel, nem számíthatunk arra, hogy jelentősebb számban mutatkozzon hazánkban. A tűlevelű övben változatos vizes élőhelyeken költ. Tengerpartokon, tavak, folyók mentén fészkel. Fészekalja 6-11 tojásból áll, amit a tojó 28 nap alatt kelt ki. A fiókákról is csak ő gondoskodik, 4-6 hetes korukig. Két hónaposak, mikor röpképessé válnak. Táplálékukat a tenger- vagy tófenékről szerzi. Főleg csigákat, kagylókat, tüskésbőrűeket, rákokat zsákmányol. Költési időben jelentős mennyiségű rovart és növényi eredetű táplálékot is fogyaszt. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 ft. (MME)

füstös réce - Nálunk nem költő, csak hazánkon átvonuló bukóréce. (Eö:VNy)

füstös réce (L: Oedemia fusca) - Fekete réce. Színe egész fekete, a tükör fehér. Csőr sárgásvörös, evezők vörösek. Október-november hónapban látogat el hozzánk. (K:MVK)

füstös róka - A róka bundájának egyik színváltozata. (Eö:VNy)

fütyészni - Fityélni, apróra keresni, szimatolni, ide-oda szaglászni. Innen az ilyen vizsla: fityélő vizsla. (K:MVK)

füttyent - Veszély láttán a zerge.

füttyent (D: pfeift) - 1: Az őr-zerge, ha veszélyt látva, erre a csapatot éles füttyel figyelmezteti. (H:VM)

2: A vidra pacsmagoláskor. (H:VM)

füttyent - 1. A zerge-nyáj őrszeme, ha vészt jelez. (K:MVK)

2. A mormota, ha menekül. (K:MVK)

füttyöget (D: bisten) - A mogyoróstyúk (császármadár) hívó hangja; a vadászok a csalivadászaton utánozzák. (VL)

fütyül - 1: Azaz fütyülő hangot hallat a vidra, amikor párját hívja. (Eö:VNy)

2: Fütyül a célt tévesztett vagy gellert kapott golyó is. (Eö:VNy)

fütyül - A vidra vagy hód, ha a párját hívja. (K:MVK)

fütyülő cankó (Syn: piroslábú cankó; L: Totanus totanus) (BL:EVFL)

fütyülő golyó - Többnyire házilag, lágy ólomból öntött, sörétes puskába való (csokkcsövűbe is), közepén üres, henger formájú golyó, amely kilőve a levegőben élesen fütyülve halad. Átütőereje messze elmarad a gyárilag készült Brenneke golyótól. (Eö:VNy)

fütyülő réce (L: Anas penelope; D: Pfeifente) - 700-800 g. A gácsérnak vörösesbarna feje van és sárgás homloka. Hangja fütyülő. Közép-Európában főleg a partok közelében téli vendég. Magyarországon védetté vált. (VL)

fütyülő réce - Úszóréce. Növényi táplálékát a víz felszínéről szürcsöli vagy legfeljebb fejét víz alá dugva görgicsél a sekély iszapban. Magevés céljából a vizektől távoli területekre is rendszeresen húz. Jellemző bélyege a hátsó ujj fejletlen úszólebenye. Jóízű húsáért vadásszuk. (BL:EVFL)

fütyülő réce (L: Anas penelope) - Juhászlegény, sípoló réce. (ÁN)

fütyülő réce (L: Anas penelope; GB: Eurasian Wigeon) - Gyakori őszi és tavaszi átvonuló, időnként kis számban áttelelhet, de átnyaraló példányokat is rendszeresen dokumentálnak. Árasztásokon, tocsogós területeken lehet leggyakrabban megfigyelni. Európai állománya stabil, a hazánkon átvonuló madarak kíméletén túl nem szükségesek fajspecifikus intézkedések védelme érdekében. Az állomány döntő része Nyugat- és Dél-Európában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában telel. A Palearktikumban elterjedt faj, Eurázsia északi területein viszonylag gyakori fészkelő. Fészkét általában rejtetten alakítja ki, lehetőleg víz közelében. Fészekalja 6-11 tojásból áll, az inkubációs idő 22-25 nap. A fiókák 6 hetesen lesznek röpképesek. Az első fészekalj megsemmisülése esetén pótköltésbe kezd. Főleg növényi anyagokat fogyaszt, viszonylag sokat legel a szárazon. Kisebb mennyiségben rovarokat is eszik. Hazánkban rendszeres vendég, szeptember-április hónapokban, de ritkán átnyaraló példányok is előfordulnak. Védett, természetvédelmi értéke 50 000 ft. (MME)

fütyülő réce - Nálunk nem költő, csak hazánkon átvonuló úszóréce. (Eö:VNy)

fütyülő réce (L: Anas penelope) - Sípuló-, síposréce. Feje és nyaka gesztenyevörös, háta fehéren és feketén finoman haránt csíkozott. Csőre szürkéskék, szeme barna, evezők ólomkékek. Október-novemberben, március-áprilisban óriási csapatokban találhatók. Nálunk nem költ. (K:MVK)

füzes búvóhely (D: Werdenheger) - Kosárfonó fűzzel beültetett lápos mocsárvidéki területek, amelyeket minden 3-4 évben tövig visszametszenek. A fácánok vonzási területe, amelyek itt takarást és táplálékot találnak. A fácánosokban lévő füzeseket vadgyümölcsfákkal ültetik be gyéren, és fenyősövénnyel veszik körül. (VL)

füzér (D: Leine) - A zsineg, melyre a kopókat vadászatra vitelkor fűzik. (BK:VM)

füzér - Hibásan czorka, kupli. Szíj vagy zsineg, melyre a kopók, vadászatra vitelkor füzetnek. (BK:VM)

füzér (D: Koppel) - Azon szíj vagy láncz, melyre az agarakat, a kopókat fűzik. (H:VM)

füzér (D: die Leine) - Póráz.  (F:VMSZ)

füzér - A falka kopókat vagy agarakat kettenként-hármanként szokták felfűzni. Az ilyen ebek füzértársak, együtt pedig egy füzér. (K:MVK)

füzérre szoktatni (D: strick-, koppelbändig machen) - A kopókat, az agarakat, arra tanítani, hogy együve fűzötten marakodás nélkül haladjanak a vadász oldalán, illetve a paripa mellett. (H:VM)

füzérre szoktatni - Kopót, vagy agarat, hogy a füzérre fűzve, nyugodtan viselkedjék. (K:MVK)

füzértárs - A falka kopókat vagy agarakat kettenként-hármanként szokták felfűzni. Az ilyen ebek füzértársak, együtt pedig egy füzér. (K:MVK)

füzike (Syn: deréce; D: Weidenröschen) - Ligetszépefélék fajokban gazdag nemzetsége, leggyakrabban az erdei füzike (L: Epilobium angustifolium) fordul elő erdei tisztásokon. Teaként használják, bőséges méhlegelő. Csülkösvad számára fehérjékben gazdag tápláléknövény, a vaddisznó gyökereit turkálja; vadtakarmány. Túl nagy őz- és szarvasállomány rágása miatt előfordulása ma gyakran körülkerített erdőfelújítási területekre és útszélekre korlátozódik; fontos termőhely-jelző növény. (VL)

fűevés (D: Grasfressen) - Kutyák feltűnő viselkedése emésztési bántalmak esetén, pl. hogy az emészthetetlen csontdarabokat könnyebben kihányják. (VL)

fűfélék (D: Gräser) - Az intenzív mezőgazdasági művelés alatt nem álló, nyitott élőhelyeken (legelők, kaszálók) a növényállományok fő részét „fűfélék” képezik. Alkotóik a pázsitfüvek (L: Graminae) és a „savanyúfüvek” = sásfélék (L: Cyperaceae). (VL)

fűhasználat - Az erdei tisztásokon, nyiladékokon vagy a fák alatt termő fű meghatározott időre (rendszerint egy idényre) szóló legeltetése - vagy kaszálása - meghatározott pénzbér ellenében. (BL:EVFL)

fűkaszáló gép - Lehet fogatos vagy gépi vontatású. Három fő részből áll: járószerkezet, hajtómű és vágószerkezet. Teljesítménye a munkaszélességtől és a vontatási sebességtől függ. (BL:EVFL)

fűköröm - 1: (D: Afterklauen) - Az ujjhegyen való járásra átállás során a végtagok átalakultak úgy, hogy a párosujjú patások az eredetileg öt ujjból csak kettőt használtak és még kettő fűkörmöt. (VL)

2: (Syn: fattyúköröm, álcsülök; D: Geäter, After-, Oberklauen, Oberrücken) - A csülkösvad lábán a kis körömpár (amelyek eredetileg a 2. és az 5. ujjak voltak), a tulajdonképpeni körmök fölött. A fűköröm a vaddisznó nyomán mindig jól látszik, más csülkösvad nyomán csak akkor, ha a csülök mélyen nyomódik a talajba (pl. meneküléskor). (VL)

fűköröm - Fattyúcsülök, a kis körömpár, a 2. és az 5. ujj, a tulajdonképpeni körmök fölött. Csak érintik a talajt. A vaddisznó nyomában mindig jól látszik, más csülkös vadában azonban csak akkor, ha a csülök mélyen nyomódik a talajba (pl. mélyebb sárban, meneküléskor). (ÁN)

fűköröm - Álcsülök, fattyúcsülök, fiókköröm, csülökköröm, a szarvasfélék csülkei fölött levő szarunemű kinövés. Mind a négy jó kifejezés. Leghasználatosabb azonban az első kettő. Népies neve fűköröm. (K:MVK)

fűköröm - Vagy álcsülök. A szarvasfélék és a vaddisznó lábainak hátulsó részén, kevéssel a csülökpárnák fölött kinőtt kis szarunemű képződményeket nevezzük így, amelyek lenyomata sokszor segítik a vadászt csapázásai során. Elnevezése onnan ered, hogy a lábon elméletileg a fű hegyének magasságában van, és földet csak mély talajon vagy elugráskor ér. Vidékenként fattyúcsülöknek is nevezik. (Eö:VNy)

fűrész - Darabolásra használt, fogak sorozatával ellátott acélszerszám. Rendeltetésük szerint lehetnek: fa-, fém, műanyag- és kő fűrészek. A fa fűrészek: 1. kézi- (erdei-, kengyeles-, rókafarkú fűrészek). 2. gépi- (benzin-motoros, villany-motoros) fűrészek. A gépi fűrészek lehetnek: 1. keret- (Gatter), 2. szalag-, 3. kör-, 4. lánc fűrészek. (BL:EVFL)

fűrészbak - A rövidebb faválasztékok kézi fűrészelésének fából készült segédeszköze. Feladata a fűrészelendő tárgy befogása. Alakja közismert: két-két andráskereszt-szerűen összeállított tartót vízszintes irányban elhelyezett egy vagy három heveder merevít. (BL:EVFL)

fűrészlánc - A motorfűrészek fontos szerkezeti része, ez végzi a tulajdonképpeni vágást. Összeszegecselt, ezáltal lánccá kapcsolt acélfogakból áll. (BL:EVFL)

fűrészorrú réce - Nagy bukó (L: Mergus merganser) (ÁN)

fűricsibe - Fürj. (MÁSZ)

fűtött magasles -

fűvesztés (Syn: gázlat, vágás) - A zöldnyom régebb használt megnevezése, ami nem más, mint egy olyan nyomjel, amelyet a szarvasbika hagy, amikor éles csülkeivel és nagyobb testsúlyának köszönhetően elvágja a fűszálakat (a tehén csak letiporja). (VKSz)

fűvesztés (Syn: zöld nyom) - Jellegzetes bikanyom. A szarvasbika nagy súlya és éles csülke a fűben elmetélik a fűszálakat, míg a szarvastehén könnyebb súlya csak megtiporja a füvet, és az könnyen helyreáll, visszaágaskodik. (VE:MSzT)

fűvesztés - Zöld nyom, gázlat, vágás. Nyomjel, amennyiben a bika éles csülkeivel - nagyobb súlyánál fogva is  - elvágja a fűszálakat, a tehén csak letiporja. A négy kifejezés között a »zöldnyom« a legkifejezőbb. (K:MVK)

fűz (L:  Salix) - Jelentése: nedves helyen növő, barkás virágú fa. Oklevelekben már 1001-től adatolható, növénynévként 1251-ben bukkan fel a magyar írásbeliségben: „Ibi est salix qui uocatur Surkufyzv”. Melius Juhász Péternél 1578ban szintén szerepel, Verancsics Faustus Dictionariumában 1595-ben feüz-fa ’Salix’. Benkő Józsefnél 1783-ban füz-fa, füsz-fa. Diószegi Sámuelnél 1813-ban  fűz. A nyelvjárásokban fűzfa, ficfa, füc, pimpófa. Nem a fű szó származéka, ez a fanevünk is minden bizonnyal ősi örökség, de finnugor megfelelői meglehetősen vitatottak.

A magyar helységnevek egyik jellegzetes típusa a növénynevekből alakult, növénytakaróval összefüggő neveké. Ilyen a ’fűzfával benőtt helyen lévő település’ jelentésű számtalan helynevünk, például Rábafüzes, Balatonfűzfő, Füzesabony, Füzesgyarmat stb., illetve a fűzfára vonatkozó Füzes alja, Füzesi-patak, Füzesi-rét, Füzes-dűlő stb. földrajzi nevek.

Ha a herbalisták a fűzfát megpillantják, a hatásos fájdalomcsillapító, az aszpirin juthat eszükbe. Az aszpirint ugyanis eredetileg a fűzfa kérgében lévő anyagból, a szalicinból állították elő. A fűz latin salix, genitivus salicis nevével függ össze a régi gyógyszer, a salicin (Plinius, Dioszkuridész) elnevezése. Gyógyhatásával eleink is tisztában voltak. Diószegi azt írja Orvosi Fűvész Könyvében (1813), hogy „A’ Fűznek minden fajainak, és kivált 2–3 esztendős galyjainak kérgébenn, öszvehúzó keserűség van; és azokkal, a’ külső Országi drága Khína [kinin] helyett, sokat tanult Orvosok nagy haszonnal éltek.”

Néhány vidékünkön vidrafa a Salix neve. A fűz gyökereivel a vízben áll; élőhelye ugyanaz, mint a vidráé, a folyók, tavak, mocsarak, láposok világa. A fűzfának ezt a társnevét is nyilván az ott élő halászok, pákászok, csíkászok adhatták. A névadást motiválhatta az is, hogy a parton álló öreg fűzek gyökerei alatti üregben, barlanghoz hasonló mélyedésben előszeretettel ver tanyát a vidra.

A Salix caprea népszokáshoz kapcsolódó társneve a pálmafűz. Virágvasárnap és úrnapján a legkorábban virágzó kecskefűz ágait használták az utca díszítésére. Ezért is kapta egyes vidékeken a pálmafűz nevet. Népetimológiás alakulat a nép előtt ismeretlen pálmafából a göcseji párnafa. Sokféle fűz nő az ártereken, nedves lápokban: arany-, vörös-, kender-, rekettye-, kecske-, hanyi-, ilona-, árva-, húsvéti-, törő-, éva-, fehérfűz. A Szigetköz és a Csallóköz jellegzetes növénye a ciglefűz ’Salix eleagnos’. A hullámterek lakója, ezért nem nő nagyra. Sokoldalú felhasználása miatt ma is jelentős szerepe van. A vesszőfeldolgozás neve vesszőlés. Partvédelemre, gátak erősítésére használják régi időktől kezdve. Kerítés is készül cigléből.

A kecskefűz a’Salix caprea’, a német Ziegenweide ’ua.’ tükörszava. Megfelelője az orosz kozja ìva, illetve a román salcie căprească. Ezek mind a növény latin tudományos nevének tükörfordításai: salix ’fűz’ és latin capra ’egy vadkecskefajta’, caper ’kecskebak’. A bárányka név a kicsinyítő-becéző származékok közé tartozik, Nyíregyházán birge, Lőcsén bárányka a neve a Salix caprea barkájának selymessége okán. Bársonyos simasága miatt hívják a különböző vidéken cicusnak, cicának, cicamacának is.

A csigolyafűz elnevezés a fa ágaira utal; felhasználását a legtöbb forrás említi. Igen régi fűznév, már 1655-től adatolható. Apáczai Csere János azt írja, hogy „A’ szőlőt, ha eleg vastag, tzigolya avagy száldok veszszőkkelis meg lehet kötözni.” 1783-ban Benkő Józsefnél tsigolya-fa. 1792-ben Baróti Szabó Dávid Kisded szó-tárában a Porond alatt az áll, hogy „apró fűz fának neme, tsigolya, melly fűző veszszőt ad.”

Nagyon szép vízparti fa a szomorúfűz ’Salix babylonica’. A szomorúfűz lecsüngő ágai motiválták ennek a szép fának a nevét. Akárcsak társnevei közül a búfa és árva fűz terminusoknak. Számos nyelvben megtaláljuk a szomorúfűz megfelelőit, így román salcie-plîngătoare, angol weeping willow, francia saule pleureur vagy német Trauerweide. Néhány vidéken korai zöldeléséről és barkáiról húsvétfának hívják. Palóc néprege szerint Boldogasszony ült a fűzfa alá egykor, s azóta hajlik le annak az ága. Sok népdalunk emlékezik meg a róla. Egy vigasztaló szólásmondásunk szerint „Szomorú fűzfának is van virága.”

A cinegefűz a Salix repens subsp. rosmarinifolia (cinige fűzfa (Sajószentpéter), cinege-fűz (Tiszadob), cinëge fűz (Békés), cinegevessző (Rétköz) ’fűzfafajta’; cinegeficfa (Makkoshotyka). A név a vékony, gyenge ágú fűzfa találó neve. A cinege jelzőként ’vékony, cingár’ jelentésű. Kosárfonásra alkalmas, sárgászöld kérgű fűzfa.

Minthogy a fehér fűz már nagyon korán virágzik, nagy becsben álló kiváló méhlegelő. Termését pimpó vagy barka névvel illették. A fehér fűz barkáinak szedési ideje március vége és április eleje; a virágvasárnapi szertartások fontos kelléke volt barkás ága. Nagy vihar közeledtekor füstöltek vele. Torokfájás ellen barkát nyelettek a beteggel. Lakások díszítésére is használták.

Szintén színre utaló egy másik fűzfanév. Jávorka Sándor szerint a Salix alba alfaja a Salix vitellina, melynek a Dráva mellékén sárfűz a neve. A név már megvan Clusiusnál 1583-ban: Salix vulgaris lutea - Saar fiz, és a Magyar Fűvész Könyvében 1807-ben: sárfűz ’Salix vitellina’. A fa ágai sárga színűek, a sárfűz összetétel előtagja tehát a ’sárga’ jelentésű régi sár melléknév. (Növénynevekben egyébként gyakori; vö. sárkerep, sártök, sárvirág stb.)

A bibliai írók számos helyen foglalkoztak a fűzfával. Föníciában és a görögöknél is igen megbecsülték. A holdvarázslat fája, kérgének kivonatát már akkor reuma ellen használták, sőt jósoltak is belőle. A fűzfa két nép életében a szabadság és a zene érzésének összekapcsolója. A Zsoltárok könyve arról számol be, hogy a zsidók a babiloni fogságra való visszaemlékezéskor fűzfaligetben adták elő a szomorú emlékű, emlékező dalokat lantkísérettel. A másik, az ír Brian Born király hárfája, ami fűzfából készült. Born király 1014-ben a dontaffi csatában legyőzte a dánokat, maga is elesett, de legendás hárfája a mai napig megmaradt. Ez a hárfa szerepel Írország zöld-fehér-narancs zászlójában is. A görög mitológiában a fűzfával az alvilágban is találkozhatunk: Hádész felesége, Perszephoné ligetében, valamint Kréta szigetén annak a barlangnak a bejáratánál, ahol a gyermek Zeusz felnevelkedett. Zeusz bika képében rabolta el Türoszból Europét, akit Krétán egy fűzfa hűsén tett magáévá.

Az európai néphagyományokban a „szomorú fűz” a boldogtalan szerelem és a gyász jelképe, temetőkben gyakori. Rémítő szellemekkel és boszorkányokkal is kapcsolatba hozzák. Egy régi német mese szerint a szép lányok előszeretettel bújnak el a fűzfák odvaiban, hogy onnan mint dühösen fújó macskák ugorjanak elő a falusi nép ijesztgetésére.

Az eltelt századok folyamán a füzet sok és változatos formában használták. A meghegyezett és földbe szúrt fűzfavesszők élősövény kialakítására alkalmasak. Ugyanígy alkalmazzák vízmosások, árvízveszélynek kitett partok, malomárkok, halastavak partjainak megkötésére is. A vesszőből készült gúzskarikákat használják a pásztorépítmények, valamint a juhkosár lészáinak megkötésére. A szalmafedelek zsúpjait szintén fűzfavesszővel rögzítették a fedélszerkezethez. A kosárfonás alapanyagát is a fűzfa adta, a halászok varsákat fontak belőle. Fontos szerephez jutott a méhkasok készítésében is. Puha, jól megmunkálható fájából láda, facipő, csónak, gyufa készül. Az asztalosok azonban faanyagát nem tartották sokra. Tűzifaként sem volt becsülete. Fáy András úgy jellemezte egyik versében, hogy „csak elfüstölögsz, a helyett, hogy Isten igazában melegítenél”. Alighanem ezeken a rossz tulajdonságain alapulnak az olyan szólások, mint „az én kardom sem fűzfa” vagy „nádvonó kell a fűzfa hegedűhöz”. A rossz tanuló neve „fűzfadiák”, a hitvány almáé „fűzfaalma”, a gyönge költőé „fűzfapoéta”.

Plinius Naturalis historiae libri című hatalmas munkájának 16. kötetében azt írta: …a fűz az a fa, amelyik legsietősebben szórja szét magvait, mielőtt egyáltalán megérhetnének. Ezért nevezi terméspazarlónak a fűzfát Homérosz. A későbbi időkben ezt a kijelentését az emberek saját erkölcstelen életükből kiindulva értelmezték, és így lett a fűzfa magja gyógyszer a fogamzásra nem képes nők számára. A természet pedig azzal is megmutatta gondoskodó bőkezűségét, hogy magvakkal látta el ezt a fát, amelyik akár egy földbe szúrt ággal is könnyen szaporítható.

Egyes vidékeken a néphit szerint a fűzfa betegségek lakóhelye. Palócföldön régen a hideglelős ember bizalommal járult a fűzfa elé, megrázta, és azt mondta: „Vendéget hoztam, nekem nem kell, rád hagyom.” Számos hiedelem kapcsolódik a kecskefűz barkás ágaihoz: szentelt ága távol tartja a gonoszt (Rábagyarmat; Nyitra megye); a zivatar és villámlás megszűnik, ha szentelt barkát égetnek (Baja); szentelt ággal megvesszőzött tehén teje nem lesz véres (Eger vidéke); vetőmag közé tett szentelt barka a termést megvédi az elemi csapásoktól. A mindenféle szalagokkal körülkötött, virágvasárnapkor felszentelt barkaágak szalagjait a Balaton-felvidéken dagadt testrészekre tették, hogy az meggyógyuljon. A templomból hazamenve a gazda a barkából egy-egy szemet kenyérdarabkába nyomva a marhával lenyeletett, hogy ne ártson neki a verés. Nyári égiháborúk alkalmával a szentelt barkából dobtak egyet a tűzbe, hogy a házat villámcsapás ne érje. Sárgaság ellen a sárga fűzfavessző kifőzött levével itatták a beteget. Az éjjel sokat rívó kisgyereket is friss ültetésű fűzfa hajtásának kifőzött levével gőzölték meg. (RJ:NE)

fűz (D: Baumweiden) (VL)

fűz (L: Salix) - A virágos növények zárvatermő törzsébe, a kétszikűek osztályába, a barkások rendjébe, a füzek családjába tartozó fafaj. Lombhullató cserje vagy fa. A füzek családjába kb. 300 faj tartozik, de számukat sok, természetes úton keletkezett változat növeli. Némely faj értékes szálfát ad, másoknak szívós, hajlékony ágai kosárfonásra alkalmasak. Nemesfüzeknek nevezzük azokat a fűz-fajtákat, amelyeket akár zöld, akár hántolt formában fonásra alkalmas vesszőjük kedvéért telepítenek és minden évben letermelnek. Vadfüzesek a vesszőfonásra ugyancsak alkalmas, de természetes úton keletkezett és szaporodó fűz-állományok. (BL:EVFL)

fűzfapuskás - A fűzfapoéta mintájára, rossz puskás, kocapuskás. (K:MVK)

fűzfélék (L: Salicaceae; D: Weiden) - Fajokban gazdag család. Egyik nemzetsége a nyárfák (Populus fajok), a másik a fűzfák (Salix fajok). Vadgazdálkodási szempontból jelentősek, mert takarást, búvóhelyet, illetve táplálékot adnak. Kecskefűz (L: Salix caprea; D: Sal-Weiden, Pam-Weiden); arany fűz (L: Salix aurita; D: Ohr-Weiden); fehér fűz (L: Salix alba; D: Bruch-Weiden); törékeny fűz (L: Salix fragilis); kosárfonó fűz (L: Salix viminalis; D: Korb-Weiden); bíbor fűz (L: Salix purpurea; D: Purpur-Weiden); mandulafűz (L: Salix amygdalina; D: Mandel-Weiden); hamvas fűz (L: Salix daphnoides; D: Reif-Weiden); tőrékeny fűz (L: Salix fragilis; D: Bruch-Weiden); levendulafűz (L: Salix incana; D: Lavendel-Weiden); kosárfonó fűz vagy kenderfűz (L: Salix viminalis; D: Korb-Weiden); fekete fűz (L: Salix nigricans; D: Schwarz-Weiden).

fűzkosár - Hántolt vagy hántolatlan fűzvesszőből font, anyagok tárolására és szállítására alkalmas eszköz. (BL:EVFL)

fűznemzetség (L: Salix genus) - Növényfajai a nyárnemzettséggel együtt a fűzfélék (L: Salicaceae) családjába tartozó fás növények, számuk nagy. A füzek levelei egyszerűek, váltakozó állásúak, pálhásak. A virágok barkában vannak, többnyire lombfakadás előtt nyílnak, 2-3-5 porzósak. A magház két termőlevélből alakult. Termésük sokmagvú apró tok. A magvakon hosszú, fehér szőrökből álló üstök van. Általában kétlakiak; más fákon vannak a hímivarú vagy porzós és másokon a nőivarú vagy termős virágok. Az előbbiek sárgák, az utóbbiak zöldek. Szél- és rovarporzásra is berendezkedte. Virágainak ép murvapikkelyei (a nyáraké rojtos vagy fogas) halványak, egyszínűek, mint a Salix alba, pentandra, fragilis, triandra; vagy színesek, piroslók, vagy sötétbarnák, mint a Salix purpurea, elaeagnos, rosmarinifolia, viminalis, cinerea, aurita, caprea. (BL:EVFL)

fűztársulások - Higrofil erdőtársulások. A folyóvizek mentének ártéri erdei. (BL:EVFL)

 

Holdfázis

Telihold
Telihold
14 napos
Powered by Saxum

Látogatóink száma

0453087
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
A hónapban
Múlt hónapban
Összesen
4
94
410
452072
1779
3432
453087

Az Ön IP címe 44.211.26.178
2024-06-22 00:19
"A vadászat többek szemében a férfiasság, az erő, a hatalom szimbóluma is. A vadászok azt tartják, hogy a vadászaton ismerszik meg, ki milyen ember valójában."
Bársony István
A vadászathoz idő kell, csend, békesség, ködpárás hajnalok, hernyó az ágon, őszapó rebbenése vagy erdei szalonka korrogása.
Szarvasbogár a tölgylombon és ezer apró nesz körben a szarvasbôgéssel teli erdôben.
Ha mellesleg még lőhetünk vagy tanulhatunk is valamit - az már ajándék!