„G”

 

gabona, gabonafélék (_D: Getreide) - A pelyvások (_L: Graminales) rendjébe tartozó egyetlen család a pázsitfűfélék (_L: Gramineae) fajai az ember táplálkozása, a háziállatoknak és a vadon élő állatoknak takarmányozása és élelme szempontjából a legfontosabb növények csoportja. Vadtakarmány (takarmányozás) céljára rendszerint zabot, árpát, búzát és kukoricát használnak. Különösen a zab magas pelyvatartalma és kiváló fehérjetartalma miatt kiemelkedő minőségű takarmány, melyet tiszta formában, darálás nélkül, keverékben (pl. almahulladékkal) szétzúzva vagy durván ledarálva adják; a búzát, különösen a búzacsírát adalékos takarmányként használják. Az árpa vízivad-eleségként szolgál: a kukorica a legjobb szórótakarmány vaddisznó számára. Pl. az elvonó etetéseknél és a fácántenyésztésben is nagy szerepet játszik. ^(VL)

gabonakárok (_D: Lagerschaden) - Letaposás és fekvés okozta károk a gabonában (pl. boszorkánygyűrű). ^(VL)

gacsos - Kajla, kajsza, kajmacsos, ferde, görbe, horgas. ^(K:MVK)

gaggant - Egyet gágog a lúd. ^(K:MVK)

gaggant - A vadlúd egyet-egyet szól. ^(K:MVSZGY)

gaggantanak - Gagyognak, gegerésznek, bésegnek vadásznyelvünk sokszínű kifejezései szerint a magasban húzó, beszélgető vadludak. A legelőn megszálltak vagy a vízen éjszakázók pedig zsibonganak, zsivajognak, gágognak, kurjantanak és lármáznak. ^(Eö:VNy)

gagó - Fehér gólya. ^(MÁSZ)

gagó - Gólya (Bereg megye). ^(K:MVK)

gagyog (_Syn: gaggat) -  A vadlibacsapat, amikor hallható magasságban vonul a sötét novemberi estében. ^(VE:MSzT)

gagyognak - Gegerésznek, gaggantanak, bésegnek vadásznyelvünk sokszínű kifejezései szerint a magasban húzó, beszélgető vadludak. A legelőn megszálltak vagy a vízen éjszakázók pedig zsibonganak, zsivajognak, gágognak, kurjantanak és lármáznak. ^(Eö:VNy)

galy - Zöld galy: a zöld ágak, melyekkel az elejtett vadat betakarni szokás, vagy melyekkel a vadász a sebzett vad nyomát megjelöli. Zöld gallyal jelöli (_D: verbrechen) olyformán, hogy a szarvas nyomára a galyat ágacskájával, a suta nyomára lombjával helyezi el menete irányában. Aki nagy vadat lőtt, az szintén zöld gallyat, örömzöldet (_D: Bruch)  tűz kalapja mellé. ^(H:VM)

galybak (_D: Laubbock) - Erős zergebak 4-ik évében. ^(F:VMSZ)

galybak (_D: Laubbock) - A 4 éven felüli zergebak, őzbak elnevezéséül fordították le a »Laubbock« szót, de csapni való rosszul, mert akkor is »lombos«-nak kellett volna fordítani, de ez is fölösleges. Legjobb az »erős bak« kifejezés. ^(K:MVK)

galyfa - Uhuzásnál a beszállófa. „Ha a talaj kopár, a lőtt madarat vizslával azonnal el kell hozatni, csak akkor hagyhatók a galyfa alatt, ha a sűrű bokrok az elesetteket elfödik, illetve a szárnyazottak ezek közé elbújhatnak.” ^(DM:AV)

gally - Az ágaknak a leveleket hordó vékony része. ^(BL:EVFL)

gallyaz - 1: A fácán sötétedéskor, amikor éjszakázó helyül a magasabb fák alsó ágait, termetesebb bokrok koronáját választja. A vadorzók kedvelt foglalatossága a felgallyazott fácán hosszú, szöges végű póznával való agyonszúrása. A sebzett, vagy meghajszolt fácán fényes nappal is fölgallyaz, ha a kimerültség miatt nem képes tovább repülni. A jó vizsla ilyenkor a fa alól nem hajlandó tovább menni, és ugatva jelez. ^(VE:MSzT)

2: Rőzsét gyűjt. ^(VE:MSzT)

gallyazás (_D: Wertastung, Ästung) - Élő és elhalt ágak mesterséges eltávolítása a fa minőségének javítása céljából (főleg erdeifenyőről, vörösfenyőről, duglászfenyőről), többnyire 6-7 m magasságig. ^(VL)

gallyazás (_Syn: ágtalanítás, legallyazás) - A gallyak (ágak) leválasztása kidöntött fatörzsről vagy a vastagabb ágrészekről fejszével, kengyeles fűrésszel vagy gépi gallyazóval. A fakitermelés egyik művelete. ^(BL:EVFL)

gallyazás - Éjszakánként a fácán a faágakon keres pihenésre menedéket, amit rendszerint hangos kakatolással kísér, de a vadmacskafélék fák lombja közötti rejtőzését is így nevezik. ^(K:MVSZGY)

gallybak (_D: Laubbock) - A rendesnél erősebb zergebak, mely az üzekedés idejét kivéve többnyire elszigetelten lenn a fás gallyas vidéken tartózkodik s nevét is innen veszi. ^(BK:VM)

galacs (_D: Passkugel) - A fegyvercső átmérőjét betöltő egyes golyó. Hegyalján: gaIacs. ^(BK:VM)

galacs (_Syn: galacsin) - Észak-Magyarországon ma is gyakran használt tájszó (köznyelvi is), a golyóra, főleg a gyöngygolyóra alkalmazva. ^(VE:MSzT)

galagonya (_D: Hagedorn) ^(BK:VM)

galagonya fajok (_L: Cratageus) - Jó búvóhelyet ad és költőhely a madarak számára. ^(VL)

galagonya nemzetség (_L: Crataegus-nemzetség) - A rózsafélék (_L: Rosaceae) családjába tartozik. Hazánkban őshonos fajai cserjék. Ágai tövisesek, levelei szórtak, egyszerűek, karélyosak vagy hasogatottak. Virágai sátorozó fürtvirágzatot alkotnak, fehérek vagy ritkán rózsaszínűek. Termésük csontáralma, piros vagy fekete színű. Cseregalagonya (_L: Crataegus oxycantha), egybibéjű galagonya (_L: Crataegus monogyna), ötbibés galagonya (_L: Crataegus pentagyna), feketegalagonya (_L: Crataegus nigra). ^(BL:EVFL)

galamb (_L: Columba) - Jelentése szürkés, barnás, fehér stb. tollazatú, gyors röptű, erdőben vagy lakott helyeken élő, illetve tenyésztett madár. A magyar galamb szó személynévi származékban (golombos) már 1165 körül felbukkan. Köznévként 1372 utáni, 1148 körüli forrásból adatolható: galamb, 1395 körül: calamb, 1570 körül: galamb. Változata a népnyelvben a gallamb. Származékai: galambos, galambocska, galambász. Ez a madárnév az azonos jelentésű _L: columba szó északolasz dialektális golomba alakjából származik délszláv közvetítéssel; szbhv. gòlüb, szln. golob, szlk. holub. A X. század előtti átvétel, amikor még a legtöbb szláv nyelvben megvoltak a nazális magánhangzók, s így egy golomb-féle alak került nyelvünkbe, majd nyíltabbá válás révén nyerte el mai alakját. A szláv eredeti távolabbról rokon a _L: columba 'galamb' szóval. A latin szó megvan - családnévként - Kolumbusz nevében (_L: Christophorus Columbus, azaz „Galamb Kristóf”), a nagy felfedező nevén keresztül pedig a dél-amerikai ország, Kolumbia nevében. A kolumbárium 'hamvvedrek számára való fülkesorokkal ellátott építmény temetőben'. Latin szó (columbarium) tkp. 'galambdúc' a columba 'galamb' nyomán. Az elnevezés ókori eredetű, és hasonlóságon alapul. A galambot a szláv nyelvekben régi közös névvel illetik. A galambtenyésztésben használatos kifejezés a hím galamb, nőstény galamb, galambfiók, gerle, tuba, tubica. Ez utóbbi kettő és a tubi, tubu végződései különböző kicsinyítő képzőknek felelnek meg. A legkorábbról, 1666-ból adatolható a tuba; tubi, tubica, tubu, tuha. Valószínűleg német eredetű; _ófn: tuba, _kfn: tûba. Alnémet jövevényszóként megvan az észtben is a tuvi madárnév. A tubicám 'galambom, kedvesem' jelentésű. A székelyes csángó hulub a _Ro: hulub 'galamb', a porumbica a _Ro: porumbiţă átvétele. Téglás, téglás-hátú a neve az olyan galambnak, amelynek a hátán színes foltok vannak. Gyakran átvettük egy-egy állat idegen nevét fordítással vagy részfordítással, elsősorban a németből, illetve az angolból; szirti galamb - _GB: rock pigeon, _D: Felsentaube ’Columba guinea’; szenegáli galamb - _D: Senegaltaube 'Streptopelia senegalensis'; fokföldi gerle - _D: Kapturteltaube 'Streptopelia capicola'; fokföldi törpegalamb - _GB: small cape dove, _D: Kaptäubchen 'Onea capensis'. A magyar galamb név több település nevében szerepel, pl. Galambok, Galambos (Kárpátalja), Galambod, Nagygalambfalva (Erdély) és Galambóc (Szerbia). Szólásaink gyakori szereplője, pl. Szegény úrnak galambdúc a mészárszéke. Senkinek sem röpül szájába a sült galamb. Tiped, tapod, mint a tojó galamb. Szereti, mint a galamb a búzát. Szelíd a galamb, mégis van epéje. A galambfélék (_L: Columbidae) a madarak osztályának galambalakúak (_L: CoIumbiformes) rendjébe tartozó család. Többnyire jellegzetesen búgó hangúak. Szinte az egész Földön elterjedt, az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen megtalálható madarak. Azon ritka madarak közé tartoznak, amelyek tejjel táplálják fiókájukat. A begyükben képződő tej kémiailag is hasonló az emlősök tejéhez. Az európai kontinensen élők szinte mindegyike költ a Kárpát-medencében: szirti galamb 'Columba livia'; házigalamb 'Columba livia domestica'; kék galamb 'Columba oenas'; örvös galamb 'Columba palumbus'; balkáni gerle 'Streptopelia decaocto'; vadgerle 'Streptopelia turtur'. A házigalamb, különösen a fehér színű, a békét szimbolizálja. A békegalamb (elsősorban Picasso grafikái nyomán) a háborúellenes mozgalom jelképévé vált. Az ókori Mezopotámiában a galamb Istar anyaistennő szent madara volt, és a szerelmet és termékenységet szimbolizálta. Szíriában ebben az időben szintén szent állatnak számított, egyáltalán nem fogyasztották, és súlyosan büntették azt, aki megzavarta a madarakat. Az ókori Görögországban a galamb Aphroditének, a szépség és a szerelem istennőjének volt a szent madara. Japánban a galamb megjelenése mind a mai napig szerencsés előjelnek számít. Sokszor előfordul a Bibliában. Legismertebb az olajágat csőrében hozó madár, amely jelezte Noé számára az özönvíz végét. A kereszténységben a Szentháromság harmadik személyét, a Szentlelket többnyire fehér galamb formájában ábrázolják. A Szentlélek hivatalos szimbólumává 325-ben, a niceai zsinaton választották meg. Mindezek ellenére a galamb sokáig elsősorban élelem volt. Az ókorban olyan értékes volt a húsa, hogy a zsidóknál például a bárány mellett a galamb volt a másik szent áldozati állat. A középkorban is sokfelé fogyasztották. A galamb turbékolása, búgása árvaságot, elhagyatottságot, boldogtalan szerelmet juttathat eszünkbe. Költés alatt a hím a közelben búg. Augusztus felé a fészekaljak, öregekkel vegyesen, csapatokba verődnek, s a mezőket, réteket látogatják, különösen a repceföldeket s a vetést, mert táplálékuk elsősorban gabonából, veteményből, magvakból áll. A termesztett növények magvai mellett a vadbükkönyt és dudva magvakat is szeretik. Nem vetik meg a fenyőmagot, makkot sem. ^(RJ:ÁE)

galamb (_Syn: tubi, tubica) - ♂: hím, ♀: tojó, _juv: fióka. ^(MÁSZ)

galamb és gerlicze - Az örvös galamb, gerlicze s kivált az előbbi, oly ékessége az erdőnek, hogy a hol az teljesen hiányzanék, valóban hiányos volna az erdő zenéjének összhangja. A csalogány szenvedélyes trillái elragadok, a kedélyes rigó füttyentése fölvidámító, a kakuk tréfás felelgetése mulattató, de a galambnak, a gyöngéd és mély érzelem, az igaz hűség képviselőiének édesbús nyögése leginkább megindító, elérzékenyítő. Azért csak kérni akarom itt a hirtelenhevű puskásokat, ne bántsák e gyönyörű madarat, az állatország e legkedvesebb teremtményét legalább is azon időszak alatt, míg párosodnak, költenek, s fiaik anyányivá lesznek, aztán különben sem igen lehet félteni, mert szerfölött vigyázók s be nem várnak. A gerlicze azonban szaporább, s mivel szintén igen szemes, félénk madár, nem lehet tartani egy-két lövésseli elirtásától. Azért oly helyen, hol egyéb vad sem igen bőven van, a szenvedélyes puskásnak megengedhető, hogy a nyárvégi hónapokban, midőn seregesen járnak, s különösen nagy számmal vannak (mert költésük sem minden évben egyformán sikerül), akár egyenesen is rájuk intézzen egy-két lesvadászatot - annálfogva is, mert ha jól rendezi a dolgot, e vad lövése igen mulatságos, és nádastó hiányában, igen jó gyakorlat a lövésre. Ha valamely erdőben olyan kopolya van, mely a szárazabb nyári hónapokban is vizet tart, s valamely tarlólegelő van közelében, akkor e kopolya-partnál is elrejtőzködve lehet lest állani. Azonban gyakoribb eset, hogy a gerliczék a tarló közelében eső réti csatornába járnak inni, azért is, mert itt messzebb látván, nem félnek annyira a meglepetéstől. Minél kisebb e csatorna, s ha kivált csak itt-amott van benne víz, annál sikeresebb a lesvadászat. Mert ekkor egyik helyen fölveretvén, a csatorna fölött s hosszában arra repül a gerle, a merre ismét vizet találni remél. Nemkülönben, ha erdő van közel, felzavartatván, az erdő felé veszi útját, e szerint kell tehát lesbe elállani, amint az ember kipuhatolja, merre szoktak tartani. Egy vagy két lövész tehát, (ha nem fűzbokros a csatorna partja, amint hogy a kiszáradni szokott kis erek fölött nem is tenyészik a fűz), ágakat gyűjt magának s alkalmas helyen letűzködi a csatorna-part oldalába, aztán oda elrejtőzve beül. Távolabb azon helytől pár száz lépésnyire, hol a forrás van, s hova a gerliczék inni járnak, egy kis hajtó fiú elül valamely gödörbe, aztán lesi onnan, mikor száll a forrás medribe egy pár gerlicze. Ekkor fölkél, s a forráshoz fut óvatosan, mire a gerliczék fölrebbennek, s egyenesen a csatorna fölött a lesállók felé repülnek, kik aztán e sebes röptű madárra szép lövéseket tehetnek. A vadászat e nemét magukra sokat tartó komoly vadászok nem igen gyakorolják. Azonban szünidőkre hazatérő tanuló ifjak számára kedves időtöltésül szolgálhat. Ha van jó vizsla, mely a lelőtt madár elhozását híven teljesíti s engedelmesen meg tud lapulni a rejtekben, úgy itten jó hasznát veheti gazdája. Ha azonban a vizsla oly szilaj, hogy minden lövés után, akár esett le a vad, akár nem, előfut a leshelyből, s negyedóráig is elfutkos a réten, akkor jobb azt otthon hagyni. Remélhetőleg a gerliczék nem épen függőlegesen a csatorna s illetőleg a lövész feje fölött repülnek, hanem vagy jobb vagy baloldalról, és így könnyebb őket eltalálni. Egyébiránt a czélzás és lövés módját illetőleg a vadászat vagy inkább csak lövész-gyakorlat e neme sokban hasonlít a kacsaleshöz, azon különbséggel, hogy az utóbbi többnyire éjjel, ez pedig rendesen nappal, éspedig, mit fönebb kell vala mondanom, ozsonna időtájban történik, midőn a gerliczék leginkább megszomjaznak a legelés után. A madarat ugyanis nem fölszálltában, hanem messzebbről meglátva, s jó előre czélbavéve lövi a vadász, továbbá, a kacsa messzebbről meglódulva, szintén sebesebben repül, hanem a gerlicze még annál is sebesebben. Egyelőre azt vélnők, hogy a gerliczének ily módoni lövése nem nagy mesterség, s a váratlan fölrebbenő s rögtön eltűnő fogoly, fürj lelövése nehezebb volna. Ez csalódás, mert alig van nehezebb bravour, mint a gerliczének nyílsebes röptében jól találása. Hogy messzebbről jőni látjuk, nem sokat segít; mert alig láttuk, már előttünk eltűnt, oly sebesen repül, s a mint valamit észrevesz, pedig ez igen gyakran, majd mindig történik, mert szerfölött óvatos — azonnal hirtelen megkanyarodik, s ha ez alatt nyomjuk meg a ravaszt, vége a szerencsének. Mivel pedig igen sebesen röpül, akár közel, akár távolabb eresztve lövünk, egyként könnyen hibázhatni. Közelről nem terül meg annyira a sörét, távolabbról a nagy sebesség miatt sokat kell előre adni, néha egy pár ölet is, a nagy kör kimérésében pedig hamarabb hibázunk, mint a kisebben. Azután akár szemközt alant, akár magasan fejünk fölött repül, egyenként lehetetlen a ráczélozás, vaktában találni pedig nem nagy öröm, kivált olyankor, midőn a kimért lövésre is van alkalom. Ez utóbbi két esetben nincs más teendő, mint megvárni, míg a gerlicze túlhalad fejünk fölött, aztán úgy kell utána lőni. Ilyenkor a hirtelen fordulás igen nehéz, s ha csak lehet, úgy intézzük a lest, hogy vagy állhassunk, vagy legalább is olyforma ülő helyzetben legyünk, mintha széken ülnénk. Állani csak kútszerű, legalább derékig érő mély s gallyakkal körül tűzdelt gödörben lehet, mert lényeges dolog, hogy jól eltakarva legyen a lövész. Legbiztosabb a lövés, ha a gerlicze csak kissé is oldalvást, vagy rézsút keresztben repül. Ilyenkor, mielőtt irányunkba érne, kevesebbel kell előre czélozni, mert a lövés iránya rézsútosan esik; - ha azonban már előttünk épen irányunkban van, a magasság és messzeség szerint jóval előre czélozzunk. Ha magányos gerle jő, kiereszthetjük, míg túlér rajtunk, - ilyenkor még legkönnyebb találni, mert a lövés utána esik, s hamarább érheti a sörét, míg ha oldalvást épen előttünk van, alakja, vagy illetőleg kiterülő figurája legkisebb, alig levén nagyobb szárnyaival, mint a mekkora a teste. Végezvén a gerlevadászatot, a közel eső erdő alatt vagy kukoriczaszélekben lesre ülhet az ember, hogy e magában kisszerűbb s netalán sikertelen expeditiót egy újabb, sikert ígérő más vállalattal egybekösse. Esti lesre azonban csak vakon engedelmes, kitanult vizslát vihet magával, különben ott egyátalán nincs is rá szükség, s nem is szoktak apró vadlesre vizslákat vinni. Erdőn kopózván, kivált nyáron át, kevés ott a nyúl, azért, ha a fiatal műkedvelő egy-egy galamb vagy gerlicze elejtésével vesz kárpótlást a netán sikertelen járásért, ez nemcsak megbocsátható, sőt, mivel ugyancsak ügyes, éles szem kívántatik ahhoz, hogy a fán ülő gerlét fölfedje, mielőtt az őt észrevevén, nagy robajjal tova szállna, még nem csekély dicsnek is tarthatja a tarisznyáján függő szép madarat. Erre nézve azzal az utasítással szolgálhatok, hogy leginkább a magfákon szoktak üldögélni fiatal erdőkben. Ezen úgynevezett magfák azok, melyek vágáskor magtermés végett meghagyatnak, hogy a ritkuló helyek ez által is sűrüdjenek. Ezekre ráismer vastagságukról, midőn még a fiatal vágás fái a növésben utói nem érték. Ilyenekhez lassan közeledjék, mert a szarkák, varjuk is leginkább ezeket választják nyughelyökül. Az pedig, ha az ember egy haszontalan, sőt kártékony varjút vagy szarkát, mely két ingyenélő, mégis szapora, nemtelen és szerfölött félénk madár legkevésbbé várja be a vadászt, ha ezek közül egyet-kettőt elejthet, épen igen örvendetes elégtétel. Néha egy-egy halkan repülő álmos bagoly vagy álomfilkó is fölszáll az ember füle mellől az erdőben, s ha a vadászat rendjét nem zavarja, erre is rá kell pörkölni. Ha a kutyák épen hajtanak, vagy öreg vadat várunk, akkor hagyni kell a komoly bölcset békén tovamenni. Ha pedig egy varjút sikerült lelőni, valamely fára föl kell akasztani, aztán a sűrűbe elbújni. Rövid idő múlva iszonyú jajveszéklő károgással egész csoport varjú kereng az elesett körül, s még egyet le lehet durrantani, de aztán úgy elijednek, s ott hagyják a hullát, hogy tovább is várakozni sikertelen volna. ^(CsÁ:VM)

galamb-hívó (_D: Taubenruf) - Galamb hangjának utánzására készített szerszám. ^(H:VM)

galambalakúak (_L: Columbiformes) ^(MÁSZ)

galambalkatúak (_L: Columbaeformes) - A Madarak osztályának egyik rendje. Hegyesszárnyú, jóröptű szárazföldi madarak. Csőrük puha, csak a hegye kemény, a tövén lágy, duzzadt bőrdudor van. Lábuk csak járásra alkalmas. Fészkük jellemzően kezdetleges, benne csak 2 tojás van. Többször költenek. Tájékozódásuk egyedülálló (postagalambok!). Elsősorban magvakkal táplálkoznak. Költés idején párosával élnek, utána esetleg csapatokba verődnek. Hangjuk búgó vagy turbékoló. Jelenlétük az erdő hangulatát színesebbé teszi. Egyesek költözők. Gazdasági jelentőségük inkább hasznos. Lövésüket rendelet szabályozza. Örvösgalamb (_L: Columba palumbus); kékgalamb (_Syn: vadgalamb; _L: Columba oenas); gerle (_L: Streptopelia turtur, Turtur turtur); balkáni gerle (_Syn: kacagó gerle; _L: Streptopelia decaocto). ^(BL:EVFL)

galambász héja - Vidékenként még károsítója az apróvadnak, de számuk ezeknek is észrevehetően fogy. ^(Eö:VNy)

galambászhéja (_Syn: héja; _L: Accipiter gentilis) - Erdőben, magas fákon fészkel, innen jár a mezőre is vadászni. Minden szárnyas vagy futó állatot elfog, amivel meg tud birkózni. Gyakori, télen is nálunk marad. A vadgazdaságra káros. ^(BL:EVFL)

galambászhéja - Héja. ^(MÁSZ)

galambfélék (_L: Columbidae; _D: Tauben) - Madárcsalád a következő közös ismertetőjelekkel: A rigónál nagyobb, akár varjú nagyságú, gyors röptű madarak, búgó hanggal. 2 fehér tojás, csupán néhány gallyból összeállított fészekben (kivétel: a kék galamb, amely odúban költ). A fiókáknak gyér, szőrszerű pehelytollazata van, a csőrkáva megvastagodott és puha. Kezdetben a fiókák begytejjel táplálkoznak. Táplálék: magvak és zöld növényi részek. Örvös galamb (_L: Columba palumbus; _D: Ringeltaube); kék galamb (_L: Columba oenas; _D: Hohltaube, Holztaube); vadgerle (_D: Streptopelia turtur; _D: Turteltaube); balkáni gerle (_L: Streptopelia decaocto; _D: Türkentaube). Vadászat: Főleg örvös galambokra (a balkáni gerlére hasonló a vadászati idő, de ritkán fordul elő lakott településeken kívül (kivéve a napraforgótáblákat érés idején, a kék galambra és a vadgerlére egész éves tilalmi idő vonatkozik). Tavasszal cserkelés és csalogató vadászat a hívó hím galambra. Nyáron les a gabonaföldekre való beszálláskor, az ivóhelyeken, esetleg csalimadár segítségével (megtévesztő utánzat vagy elejtett galambok). Ősszel makkot adó tölgyek és bükkök alatt. Az áttelelő területeken a zöldségkultúrák (pl. bimbóskel), a vadkároktól való megőrzése miatt a zöldségparcellákra beszálláskor vadásszák, valamint esténként az alvófák alatt. Vetési idő alatt (tavasszal és ősszel a legtöbb német tartományban szabad a mezőn lévő házigalambokra vadászni; ügyelni kel azonban a megtévesztésig hasonló postagalambokra. ^(VL)

galambfélék (_L: Columbidae) ^(MÁSZ)

galambhimlő (_D: Taubenpocken) - A vadgalambok között olyan gyakran előfordul, hogy az állományokat a járványt átvészeltnek lehet tekinteni. Emellett a legtöbb eset ismeretlen marad. A galambok kis százaléka súlyosabban megbetegszik, a csőrükön és lábukon megmaradó bőrkárosodásokkal. A vírus rokonságban van a szárnyasok himlővírusával és hasonló károkat okoz. ^(VL)

galamblövészet (_D: Taubenschießen) - Koronglövészet. Puskával lőni röpülő korongra, egyfajta lőgyakorlás, sportlövészet. ^(VL)

galamblövészet - 1: Egyenkénti röptetésre is alkalmas céllövőpályán végzett lövésgyakorlás vagy verseny, amikor előirt szabályok szerint, erre a célra vásárolt élő galambokat eregetnek ki, és a résztvevőknek azokra kell lövéseket tenni.

2: Másik, gyakoribb formája az agyaggalamb-lövészet (koronglövészet), amikor élő galamb helyett dobógéppel kihajított agyagkorong a lelövendő cél. Ez a lényege a skeet-lövészetnek is, amihez megfelelően berendezett skeet-pálya szükséges. ^(Eö:VNy)

galamblövészet (_D: Taubenschiessen) ^(F:VMSZ)

galamblövő puska (_D: Taubenflinte) - Koronglövészethez való sörétespuska. ^(VL)

galambok - Az egész világon elterjedt szárnyas, száznál is több faj-változatban. Ez az oka, hogy talán a galamb az ember legrégebbi vadászzsákmánya. Mind az öt kontinensen él valamely változata. Hazánkban négy faja ismert. 1: balkáni gerle (_Syn: török galamb; _L: Streptopelia decaocto), 2: vadgerle (_Syn: afrikai gerle, erdei gerle, gerlice; _L: Streptopelia turtur turtur), 3: kék galamb (_Syn: odu-galamb; _L: Columba oenas), 4: örvös galamb (_Syn: székács; _L: Columba palumbus). ^(VE:MSzT)

galambok - Erdeink, mezőink e kedves turbékoló népségét fölösleges lenne külön ismertetni. Nálunk 4 faja fordul elő: 1. szirtigalamb (_L: Columba livia); 2. kékgalamb (_L: Columba oenas) - vadgalamb, parlagi galamb; 3. örvös galamb (_L: Columba palumbus) - székács, nagy vadgalamb; 4. gerle (_L: Turtur turtur) - gerlice, gilimadár. A galambok turbékolnak, gurrognak, a gerle kacag. ^(K:MVK)

galambsneff - Pajzsos cankó. ^(BL:EVFL)

galambsnepf - Pajzsoscankó. ^(MÁSZ)

galambtej (_Syn: begytej; _D: Taubenmilch, Kropfmilch) - A begyfal zsírtartalmú, tejszerű váladéka. A fiatalok életének első 10 napja alatt képződik a galamboknál, amelyek először a fiókák kizárólagos táplálékául szolgál. Azután fokozatosan növekszik a magvakkal való táplálkozás aránya az etetésnél. A galambfiókák közvetlenül az öreg madarak csőréből veszik át. A galambtej képződést, akárcsak az emlősök tejét (laktáció) a prolaktin-hormon vezérli. ^(VL)

galambvadászat - A Magyarországon fellelhető négy galamb-, illetve gerlefajból csak kettő lőhető idénytáblázat szerint, az örvös galamb és a balkáni gerle - augusztus 15. - január 31. között. Legnagyobb testű galambunk, az örvös galamb költöző madár. A költés befejezése után lőhető az egyéni vadászatok alkalmával fasorokon, beszállófákon alkonyatkor, valamint száraz, meleg időben szinte egész nap a vizek partja közelében. A párosával szálló örvösök figyelmesek, ezért lényeges a jó helyismeret és a takarás. Igazán eredményesen az érő napraforgón vadászhatók. Az ország északi részein gyakran a kék galambokkal alkotnak vegyes csoportokat. Ennek ellenére a levegőben is könnyen elkülöníthetők, mert jóval nagyobbak a kék galamboknál és szárnytükrük is megkülönbözteti őket kisebb társaiktól. A napraforgó, valamint a tábla közeli fasorok a vadász számára kiváló búvóhelyet teremtenek. Az örvös galamb vadászatára a tízes sörét a legalkalmasabb. Sok kutya nem veszi fel szívesen, mert a könnyen hulló tolla irritálja őket. Az örvös galambnál jóval kisebb termetű a balkáni gerle. A harmincas években robbanásszerűen kezdett el terjeszkedni ez a valaha India és Kína trópusi területeiről származó madár. A balkánra került példányok igazi plaszticitásukat akkor mutatták meg, amikor megszokva az európai zord éghajlatot, északra kezdtek terjeszkedni. Ma már Európa északi államaiban is otthonosak, jól alkalmazkodtak. Igazi urbánus faj, hiszen kedvelt költőhelyei a városi parkokban, szélesebb utcai fasorokban, házak, kertek táján vannak, de nem jön zavarba, ha a bérház erkélyén kell fészkelnie. Már igen korán, akár februárban is letojhat, és még késő ősszel is kotlik. Ez az izabellaszürke madár nem nyújt olyan lősportot, mint az örvös galamb, mert lényegesen lassúbb és szelídebb. Ennek ellenére ma már a vadászok gyakori zsákmánya, elsősorban a napraforgón, kukoricatarlón, vagy fasorokon lőve. Elejtéséhez elegendő a 12-es sörét, esetleg a 10-es. Tolla könnyen kihullik, a kutya szája tele lesz vele, némelyik emiatt nem szívesen hozza. ^(VSzT:VGy)

galambvadászat (_D: Taubenjagd) ^(F:VMSZ)

galandféreg (_D: Bandwurm) - Nagyon sok állatfajban számos galandféregfaj él. Miután minden faj fejlődése köztigazdához kötött, ezért a gazda és a köztigazda kapcsolatának gyakoriságától függ a táplálkozás alkalmával bekövetkező fertőzöttség. Meghatározott fajú a gazdaállat és a köztigazda. A laposférgek osztályába, a Cestodes nemzetségbe tartoznak. Valamennyinek kapaszkodókkal vagy korongokkal ellátott feje van. Ehhez csatlakozik a nyak, majd a szelvényes kétivarú, hátrafelé szélesedő lapos ízekből álló törzs. A tagokban vannak a peték, melyek kapaszkodóikkal a vékonybél nyálkahártyájára tapadnak. A férgek hossza 5 mm és több méter (20 m) közötti. A patogenitás nem nagy, ezért csak erős fertőzöttség esetén okoz észrevehető betegséget. Üregi nyulak, vadmacskák, rókák, mormoták és vízi szárnyasok fertőződnek leggyakrabban. A vadász számára legjelentősebbek a kutya-galandférgek. A köztigazdában fejlődő lárvának egy vagy több feje van, amelyek egy kötőszöveti tokban (borsóka, hólyagféreg), híg folyadékban úsznak. A lárva közvetíti a fertőzést, és olyan állatokban található meg, melyek a gazdaállat táplálékául szolgálnak, vagy annak táplálékán élnek. ^(VL)

Galántai Lelovich György (?-1994) Az utolsó magyar solymászmester, számos természetfilm szakértője; a hazai solymászat megteremtője. A solymászat kézikönyve című munkája évtizedek óta kéziratban; az USA-ban több könyvét kiadták. ^(VL)

galéria erdők - A folyó- és tópartokat beszegő erdők. ^(BL:EVFL)

gallér (_D: Kragen) - 1: Tájszólás (délnémet, osztrák), a szárnyasvadfajok nyaktájéka. Emlősökön speciálisan a vastag szőrzetű, illetve a felfújt, felborzolt nyak (üzekedési gallér, dürgőgallér).

2: A vaddisznó „zergetollnak” is nevezett, kalapdíszként hordott, mintegy 70-80 mm-es gerincszőrzete (sörte). ^(VL)

gallér (_Syn: örv) - Vadmadarak egyes fajainak éke, a nyakon körben futó, fehér (világos) tollgyűrű. Az (al)fajra jellemző dísz, ismertető jel, ilyet hord a tőkés gácsér, a „mongol” fácán kakasa, az örvös galamb. ^(VE:MSzT)

gallér - Vagy örv, rendszerint fehér tollakból álló, a nyakon néha teljesen körbefutó, máskor meg hézagos nyakgyűrű, amit nálunk egyes fácánfajok, a tőkésréce gácsérjai és az örvös galambok viselnek. ^(Eö:VNy)

galléros fácán - Vidékenként így nevezik az örvös fácánt. ^(Eö:VNy)

gamásni - Vízhatlan lábszárvédő. ^(DM:AV)

gamó (_Syn: faláb) - Sosem volt igazán elharapódzott vadászeszköz, még a régiek idejében sem. A gamó egy „rövid gólyaláb”, amivel a vadász (?) szagnyomainak hagyása nélkül közelíthette meg a róka, borz kotorékát. Az, hogy erre miért volt szükség, tudja a manó. ^(VE:MSzT)

gamó - Faláb, mellyel a túlóvatos vadász a róka vagy borz odúját megközelíti, hogy a láb nyomán szimat ne maradjon. ^(K:MVK)

gamós - Gacsos, kajla, kajsza, kajmacsos, ferde, görbe, horgas. ^(K:MVK)

ganár, ganci - Erdélyiesen a. m. gunár (_D: Gänserich) a hím vadlúd. ^(H:VM)

ganéj - A fogoly ürüléküket »ganéj«-nak mondják. ^(DM:AV)

gara - Héja. ^(MÁSZ)

garaszolás - A kapával végzett gyomlálás, ill. gyephántás népies neve. ^(BL:EVFL)

garat (_D: Schlund) - Az emlősöknél a nyelőcső előtt helyezkedik el, az előbélnek a szájhoz csatlakozó része. A csülkösvad (kivéve a vaddisznót) feltörésekor célszerű csomót kötni rá, miután a gégefő alatt átmetszették. ^(VL)

Garay Ákos (1866-1952) - Paraszt puskások című képe jó jellemábrázolás. ^(VL)

garázda (_GB: rioter) - Oly kopó, mely mást hajt, mint kellene, szófogadatlan vagy gyakorlat idején nem marad a ló mellett. ^(BK:VM)

garázda - Olyan kopó, mely mást hajt, mint kellene, szófogadatlan vagy gyakorlat idején nem marad a ló mellett. (Bérczy) ^(K:MVK)

garázda (_D: unbändig) - A kopó, a hajtó eb, mely a gyakorlatnál engedetlen, a vadászatnál nem a falkával, hanem kénye-kedve szerint hajt. ^(H:VM)

garázdálkodik - Kérdés, vajon a nyáron át garázdálkodó és szaporodó kártékony télen beszámol-e bundájával ? ^(DM:AV)

garnitúra (_D: Garnitur) - A fegyverek kisebb kiegészítő tartozékai, pl. puskaagysapka, pisztolymarkolat-védő, szíjtartó stb. ^(VL)

garnírung (_D: Garnierung) - A többcsövű fegyverek különböző részeinek összeillesztése és összeforrasztása. A többcsövű golyósfegyvereknél mindjárt megállapítják a belövési koordinátákat, amely később nem könnyen pótolható. ^(VL)

Gascogne-i kék basset (_FR: Basset bleu de Gascogne) - Francia fajta. Különleges hangú, éles szimatú, mozgékony, ügyes kutya. Tenyésztői szerint egészen rendkívüli egyéniség. Valamennyi basset közül talán a legjobb vadászeb. Ma már elsősorban kedvenc. A szaglása kiemelkedően jó. Hangos ugatása valósággal zene a vadászok füleinek. Órákig tud gyalogolni, hogy kifáradna. Nem szabad megfeledkezni nagyszerű szaglásáról és jól fejlett vadászösztönéről: ezek hatására hajlamos lehet elcsavarogni. Eredeti hazájában szinte kizárólag falkában tartják (4-12 kutya), és vadászatra használják. Másutt egyre inkább megbecsült családi kutyává válik. Kitartó nyúl- és őzvadász. Nagyon ritka. ^(W:KF)

Gascogne-i kék griffon kutya (_FR: Griffon bleu de Gascogne) - Viszonylag kis termetű, hosszú testű, érdekes megjelenésű kutya. Francia fajta, a drótszőrű griffon és a kis kék gascogne-i kopó keresztezésével alakították ki. Értelmes, könnyen kezelhető, jó természetű, minden helyzethez gyorsan alkalmazkodik. Mezei és erdei vadászatokon használják, de kedvencként is tartják. ^(W:KF)

gatya - A ragadozómadarak markától a sarkig terjedő rész a »csüd«, mely félig vagy egészen tollazott lehet, a csüdön levő tollak a »gatyát« képezik. ^(DM:AV)

gatya (_D: Hosen) - 1: A ragadozó madarak csüd feletti tollazata, pl. gatyásölyv. ^(VL)

2: Hosszabb szőrzet a vadászkutyák lábának hátsó oldalán. ^(VL)

gatyás (_Syn: tollaslábszárú) - A madár, ha lábszárai egész a csüdig vagy még alább is tollal födöttek. ^(VKSz)

gatyás (_D: behost) - A szárnyas, melynek csűdje térden alul is, esetleg a lábtőig tollas; innen térden alulig-, lábtőig-gatyás. ^(H:VM)

gatyás - Gatyók a madár, ha lábszárai egész a csüdig vagy még alább is tollal födöttek. ^(K:MVK)

gatyás kuvik (_L: Aegolius funereus; _D: Rauhfußkauz) - Nagysága a kuvikéval megegyezik, feje kerek. Hegyvidéki erdők fáinak odvaiban költ. Főként egerekre és apróbb madarakra vadászik. Magyarországon nem költő faj. ^(VL)

gatyás kuvik (_L: Aegolius funereus) - Csüdje és ujjai rendkívül dús tollazatúak. Hátoldala rőtes szürke. Válltollain feltűnő nagy fehér pettyekkel. Fátyla jól fejlett, a szem és a csőr tájékán feketés. Csak vonuláskor, márciusban és októberben van nálunk. A Kárpátok bükköseiben és északabbra fészkelő faj. Köpeteiből rágcsálók, madarak, békák csontjai kerültek elő. ^(BL:EVFL)

gatyás ölyv (_L: Buteo lagopus; _D: Rauhfußbussard) - Az egerészölyvhöz megtévesztően hasonló, Észak-Európa költőmadara, Közép-Európában téli vendég. Lábai az ujjakig tollasak (a természetben nehéz felismerni!). ^(VL)

gatyás ölyv (_L: Buteo lagopus) - Téli vendég az északi tundráról. Világosabb az egerésznél, farkán a végszalag erős, csüdje az ujjakig tollas, de hátul csupasz. Nem minden évben érkezik, viszont inváziói is voltak. Tápláléka északon a lemming, nálunk, amíg csak teheti pockot fog. Bár az apróvadra is lecsap, vadgazdasági kártétele szórványos. ^(BL:EVFL)

gatyás ölyv (_D: raubfüssige Bussard) ^(F:VMSZ)

gatyás ölyv (_L: Archibuteo lagopus Br.) - Őszkánya, fehér kánya, téli kánya. Színe nagyon változó. A majd egész fehértől a rozsdabarnán át a sötétbarnáig Legfőbb ismertetője, hogy csüdje a lábfejig gatyás. Szeme barna, lábak sárgák, csőr hamvaskék, kampója fekete. Nálunk ritkán fészkel Legtöbbnyire késő ősszel jön és tavasszal újra eltávozik. ^(K:MVK)

gatyás ölyv (_L: Buteo lagopus; _GB: Roughleg) - A tundra és erdős-tundra övben helyettesíti az egerészölyvet. Magyarországra telente érkezik, főleg az alföldi nyílt térségek vendége. Évente változó számban telel nálunk. A hozzánk látogató madarak kíméletén kívül a faj nem igényel különösebb védelmi intézkedést. Pockokban gazdag területeken T-fákkal kedvezni lehet az ölyveknek és más ragadozómadaraknak. Vonuló, az északi madarak a telet Közép-Európában töltik. Eurázsia és Észak-Amerika északi részén, tundra jellegű területeken költ. Ha élőhelyén található fa, fészkét arra építi, ennek hiányában akár földön is fészkelhet. A tojó 2-5 tojást rak, a ténylegesen felnövő fiókák száma erősen függ az adott évi rágcsálómennyiségtől. A tojó eteti a fiókákat a hím által fogott táplálékkal. A fiatalok 40 napos korukban hagyják el a fészket. Költőterületén lemminggel, pockokkal és más rágcsálókkal táplálkozik, nálunk télen mezei pocok dominál táplálékában. Hazánkban rendszeres vendég, október-március hónapokban fordul elő. Védett, természetvédelmi értéke 50 000 ft. ^(MME)

gatyáscsuvik (_L: Nyctala tengmalmi) - Színe szürkés kávébarna, fehér fokozattal. 2-3 fehér tojást rak. Hasznos. ^(K:MVK)

gatyáskuvik (_L: Aegolius funereus) ^(MÁSZ)

gatyáskuvik (_L: Aegolius funereus; _GB: Boreal Owl) - Hazánkban rendkívül ritkán fordul elő, a Zempléni-hegységben 1997-ben költött két pár, illetve a Bükkben volt ismeretes egy meghiúsult költése az elmúlt évekből. A közép- és magashegységeket kedveli. Tollfülei nincsenek. Éjszakai életmódú. Röpte egyenes vonalú. Homogén, vagy elegyes fenyveseket választ költőhelyül, ahol sok apró rágcsálót (pockokat, egereket, cickányokat, peléket), és megfelelő költőodút talál magának. Énekesmadarakat is elejt. Általában harkályok vájta odúban költ, de elfoglalja a mesterséges odúkat is. Igen korán, már február második felében elkezdheti a költést, melyet az év során megfelelő táplálékkínálat esetén megismétel. Fészakalja 2-8 tojásból áll. A fiatal madarak sokszor nagyobb távolságokra is elkóborolnak, ahol akár költésbe is kezdhetnek, míg az öreg madarak meglehetősen területhűek. Védett, természetvédelmi értéke 50 000 ft. ^(MME)

gatyók - Az olyan madarat, aminek a lábszárait (csüd) toll borítja (gatyás ölyv, gatyás galamb stb.) gatyóknak nevezik. ^(VE:MSzT)

gatyók - Gatyás a madár, ha lábszárai egész a csüdig vagy még alább is tollal födöttek. ^(K:MVK)

gaura (Syn: kaura,  haura) - A medve által - kidőlt fák gyökerek alatt vagy sziklaüregekben - készített és használt téli fekvőhelynek az Északkeleti-Kárpátokban szokásos elnevezése. ^(BL:EVFL)

gaura - Kaura, a medve által készített téli fekhely (oroszosan). Hazánk éjszakkeleti részein használják. ^(H:VM)

GAZ - A szovjet ipar által gyártott személy- és tehergépkocsi típus. A GAZ 67-es típusjelzésű személygépkocsi. Hazai erdőgazdaságaink ezzel a típussal vannak ellátva. Kiváló terepjáró tulajdonsága nagy segítséget ad az erdei terepen való mozgásra. ^(BL:EVFL)

gazdaállat (_D: Wirtstier, Wirt) - A gazdaállat az élősködők részére alkalmas állat, amelyen vagy amelyben a parazita a fertőzéstől (tömeges megbetegedés) az ivarérettségig felnőni és az utódgenerációról szaporodás útján, tojás- vagy lárvaképzéssel gondoskodni képes. ^(VL)

gazdasági erdő - Minden olyan erdő, amelynek elsődleges rendeltetése a minél nagyobb, értékesebb fatömeg megtermesztése. Újabban nagy szerepet játszanak a gazdasági erdők kialakításában a termőhelyálló, gyorsan növő fafajok (nyárak, akác, nyír). ^(BL:EVFL)

gazdasági év - Az üzemi tervezés és számítás megkönnyítésére alkotott mesterséges beosztás. Régen többnyire aratástól-aratásig számították. Ma az állami gazdaságokban a naptári évvel esik egybe, a tsz-ekben, az erdőgazdaságokban szeptember 30.-ával zárják a gazdasági évet. ^(BL:EVFL)

gazdasági védekezési mód - Az erdővédelem alapvető módszere, tulajdonképpen nem egyéb, mint a szakszerű erdőművelés, erdőnevelés és használatszabályainak helyes alkalmazása. Pl. változatos, elegyes többkoronaszintű, vegyeskorú, zárt erdők nevelése. Ezekben a kellő fatömeg termelésén kívül gazdag növény- és állatvilág alakul ki, így a sok hasznos állat féken tartja a károsakat. A termőhelynek megfelelő fafajok alkalmazása, erdőszegélyek jó kialakítása, fokozatos vágásmódok, természetes felújítás, szakszerű gyérítés stb. ^(BL:EVFL)

gazdaspecifikus (_D: wirtsspezifisch) - Meghatározott állatfajon, illetve gazdaállaton élő élősködők. ^(VL)

gazdaszervezet - Növény vagy állat, amely valamely károsítónak táplálkozási, ritkábban fészeképítési lehetőséget nyújt. ^(BL:EVFL)

gazellaszerűen kiálló - A szalonka sötétbarna, majdnem fekete szemei nagyok, fénylők és gazellaszerűen kiállók, magasan, közel a fejbúbjához vannak elhelyezve s csupasz szempillái feketék. ^(DM:AV)

gábor (_Syn: nagyfejű, vasfejű) - Tövisszúró gébics. ^(MÁSZ)

gábor - A farkas elnevezése a Székelyföldön. ^(K:MVK)

gáborján - Jelentése: őrgébics. A gébics gáborján társnevének szótörténeti adatai: 1831: szarka-gáborján, majd -gáborgyán, -gáborgyány, -gábrián, -gábollán. Személynévből alakult madárnevek; latin: Gab(i)rianus, Gabriel 'Gábor'. A madár magyar nevét csörgő kiáltozásáról kapta, mely a gábor szóhoz némileg hasonlani látszik. A nyelvjárásokban használatos még: gábor, gáborka, nagyfejű gáborján. Chernel: gábos. A tövisszúró gébics népnyelvi neve a nagyfejű gábor, vasfejű gábor, vasfejű gáborján, vasgáborján. ^(RJ:ÁE)

gácsér - 1: (_D: Erpel) - A récefélék és a bukók hímnemű egyedének neve. ^(VL)

2: (_D: Entvogel) - Ritkán használatos német szó, a magyarban gyakori és a récefélék hímjének neve. ^(VL)

gácsér (_D: Entvogel) - Vagy szelkó, a vadrucza hímje. ^(BK:VM)

gácsér (_Syn: kácsor, szelkó) - A hímnemű réce neve. A honi vadászatoknak olyan jellegzetes vízivadja a vadréce, hogy megérdemel egy önálló szócikket. A récefajták színpompás gácsérjai kívánatos és élményt nyújtó vadászcélpontok. ^(VE:MSzT)

gácsér - A kacsafélék hímje. ^(BL:EVFL)

gácsér - Hím réce. ^(MÁSZ)

gácsér - Szelkó, kácsor a rucafélék hímje. ^(K:MVK)

gácsér - Hím ivarú réce. ^(ÁN)

gácsér - A vadrécefajok hímjeinek elnevezése. ^(Eö:VNy)

gácsér (_D: Entrich, Entvogel) - Hím récze. ^(F:VMSZ)

gácsér (_D: Entenvogel, Erpel) - A hím-vadkacsa. ^(H:VM)

gácsérfarok (_D: Erpelfedern, Erpellocken) - A tőkésréce gácsérjának farkán lévő kunkori dísztollak, amelyeket a vadász trófeaként kalapja mellé tűz. ^(VL)

gácséridő (_D: Reihzeit) - A récefélék párzási ideje tavasszal; nem azonos a tulajdonképpeni párképzéssel, amely már késő ősszel párba szakadással többnyire megtörténik. ^(VL)

gácsértoll - A tőkésréce hímjének felül a faroktövéből kinőtt néhány fekete színű, acélos csillogású, kunkorgós tollacska, ami trófeának számít, s ezért a vadászok kalapdíszként hordják. ^(Eö:VNy)

gácsértoll - A tőkésréce pörgén kunkorodó, feketebársony farktolla, ibolyaszín zománcú szárnytükörtollal a gácsér trófeája. ^(Sz.Zs.)

gácséroz - Petéz, tojóz, fércel, párzik a réce. ^(K:MVK)

gácsérozás (_D: reihen) - A récefélék viselkedése a párzási időben (a gácsérok követő repülése). ^(VL)

gágároz - Gágog, béseg a lúd. ^(K:MVK)

gágog - A vadlúdak »gágog«-nak. ^(DM:AV)

gágog (_Syn: zsibong, zsivalyog) – A vadlúdsereg, ha már beszállt az éjszakázó víztükörre, és megbeszéli az elmúlt nap eseményeit, a következő teendőit, mellesleg, erős izgalomba hozza az éppen gödröt ásó vadászt. ^(VE:MSzT)

gágog - Gágároz, béseg a lúd. ^(K:MVK)

gágogás - A vadludak kiáltása. ^(H:VM)

gágogás, gágog - A liba hangja (hangutánzó). ^(K:MVSZGY)

gálya - Az erdélyi vadászok ma is ezzel a jelzővel illetik a hatalmasra nőtt medvét, vadkant. (Ez az, amire a magyarországi vadász azt mondja, hogy „mint egy zongora”). ^(VE:MSzT)

gálya medve - Erdélyiesen a. m. nagy medve. ^(H:VM)

gályamedve (_D: Schlagbär) - Örvös v. bálvány medve , azaz nagy. A medve csak hat éves korában fejlődött ki teljesen. ^(BK:VM)

gályamedve - Bálványmedve, nagy, kifejlődött, öreg medve. ^(K:MVK)

gályamedve (_D: Schlagbär) ^(F:VMSZ)

gányolni - Foltozni hálót, cserényt fonni. ^(K:MVK)

gátszakadás – Minthogy a menyétek földalatti üregekben laknak, gyakran közveszélyesekké is válhatnak. Néhol a gátakban, földtöltésekben annyira elszaporodnak s ezeket annyira össze-vissza lyuggatják, hogy a gát, áradás idején, nem képes kellő ellentállást kifejteni. Gyakran a menyétlyukak egészen keresztül mennek a töltésen és az ilyen kis csatornák az első veszélyes okozói akárhány gátszakadásnak. ^(DM:AV)

gáza - A vadréce rábaközi neve. ^(BL:EVFL)

gáza - Vadréce (rábaközi és dunántúli tájszó). ^(H:VM)

gázlat (_Syn: fűvesztés, vágás) - A zöldnyom régebb használt megnevezése, ami nem más, mint egy olyan nyomjel, amelyet a szarvasbika hagy, amikor éles csülkeivel és nagyobb testsúlyának köszönhetően elvágja a fűszálakat (a tehén csak letiporja). ^(VKSz)

gázlat (_D: Abtritt) - A hely a növényzetben, melyet a szarvas letaposott. ^(BK:VM)

gázlat (_Syn: gázolás, zöld nyom) - A szarvas nyomjele a fűben, gyenge vetésben. A bika éles csülkeivel elvágja a fűszálakat, a kisebb súlyú tehén csak letiporja. ^(BL:EVFL)

gázlat - Zöld nyom, fűvesztés, vágás. Nyomjel, amennyiben a bika éles csülkeivel - nagyobb súlyánál fogva is - elvágja a fűszálakat, a tehén csak letiporja. A négy kifejezés között a »zöldnyom« a legkifejezőbb. ^(K:MVK)

gázlás - A nagyvad előszeretettel legel éjszaka a friss vetésben, amit sajnos ilyenkor alaposan megtipor, s reggel ott árulkodik mindenfelé a tiprása, gázlása.   ^(Eö:VNy)

gázló (_D: Sumpfvogel) - Vízszéleken és kis tócsákban élősködő madárrend. ^(BK:VM)

gázló (_D: Sumpfvogel) ^(F:VMSZ)

gázlók - 1: Darualakúak. ^(MÁSZ)

2: Gólyaalakúak. ^(MÁSZ)

gázlómadarak - 1: (_D: Schreitvögel) - A régebbi madárrendszertanban leírt madárrend, mely többek között a hosszú lábú -gémfélék, gólyák, íbiszek családját foglalja magában. ^(VL)

2: (_D: Watvögel) - A gázlók és lilealkatúak (_L: Charadriiformes) rendjének néhány családjára vonatkozó gyűjtőfogalom; földön költő madarak, melyek mindannyian többé vagy kevésbé vízhez kötöttek, és táplálékukat földről szedegetik fel, a puha altalajból piszkálják ki vagy a sekély vízben fogják meg. Fiókáik fészekhagyók. Közéjük számítanak többek között: a lilefélék, a szalonkák, a csigaforgató, az ugartyúkok, a gulipánok, a víztaposók, a székicsérek. ^(VL)

gázlómadár - A vízimadarak egy csoportjának a neve, ahová a legszigorúbban védett gémféléink közül a kócsag és a kanalasgém is tartozik. ^(Eö:VNy)

gáznyomás (_D: Gasdruck) - A lőportöltet meggyulladásakor keletkezett hajtógáz minden irányba nyomást fejt ki, és először a hüvely tömítésére hat, majd mozgásba hozza a lövedéket. A gáznyomás akkor a legnagyobb, ha a lövedék néhány centiméternyire a huzagolt csőrészbe jut. A torkolati csattanást részben a még nyomás alatt álló hajtógázok okozzák. ^(VL)

gáznyomástöltős fegyver (_D: Gasdrucklader) - Félautomata vagy automata hosszú-, illetve rövidfegyver, amelybe ellentétben a hátralökő töltővel (súlyzár) - a felhúzó-, töltő és reteszelő folyamatot, a hüvely kivetését a hátrafelé vezetett lőporgázok végzik. ^(VL)

gedó - 1: Fiatal őz. ^(MÁSZ)

2: Fiatal házikecske. ^(MÁSZ)

gedó - Gida, gödölye, őzfi, őzolló, zera. ^(K:MVK)

gegerésznek - Gaggantanak, gagyognak, bésegnek vadásznyelvünk sokszínű kifejezései szerint a magasban húzó, beszélgető vadludak. A legelőn megszálltak vagy a vízen éjszakázók pedig zsibonganak, zsivajognak, gágognak, kurjantanak és lármáznak. ^(Eö:VNy)

geller -  A katonaságnál gurulatként emlegetik, amely kifejezést a mai vadászok egy része is átvette, általában azonban gellert kap, vagyis valamilyen kemény felületnek nem derékszögben ütközve eltérül, irányt téveszt a sörétszem vagy golyós lövedék. ^(K:VL)

geller - Gellert kap a kemény tárgynak ütköző, és arról elpattanó, irányát változtató golyó vagy sörétszem. ^(Eö:VNy)

genetika (_Syn: örökléstan) - A biológia egyik ágazata. Az élő szervezetek tulajdonságainak az utódokban való megjelenését vizsgálja, valamint ennek a folyamatnak, ill. új tulajdonságoknak jelentkezésében megnyilvánuló törvényszerűségeket tárja fel. ^(BL:EVFL)

genotípus - A szervezet kromoszómáiban elhelyezkedő gének összessége. Vagyis az egyed öröklődő képességeinek, azaz genetikai konstrukciójának egésze. ^(BL:EVFL)

gentet - Ballag a farkas (Vas megye). ^(K:MVK)

genus (_Syn: nem, nemzetség) - Rendszertani egység. ^(BL:EVFL)

gennyes bronchitis (_Syn: hörghurut; _D: eitrige Bronchitis) - Nyulaknál fordul elő gyakrabban. Tünete: gennyes váladék szivárog az orrlyukakból, lesoványodás, a légcsövekben és hörgőkben genny, gyakran tüdőgyulladással párosul. Előidéző okai nem ismertek. Másodlagos kórokozóknak a pasteurelákat (a pasteurelosis kórokozóit), illetve a coccusbaktériumokat tartják. A megbetegedett nyulakat más káros hatások is jelentősen terhelik. ^(VL)

gennyvérűség (_D: Pyämie) - Gennykeltő baktériumok okozta vérfertőzés gyakran tályogot képez testszerte vagy az egyes szervekben. ^(VL)

gerely (_D: Schweinsfeder) - 8-9 ujj hosszú, tőridomú, hegyes kétélű kés, mintegy 5 láb hosszú erős nyélre alkalmazva és szíjakkal ellátva; vaddisznó leszúrására. ^(BK:VM)

gerely - Dobásra használt sporteszköz. Régebben tömörfából, ma rétegelt anyagból állítják elő. Gyártásához felhasznált fa: kőris, bükk, hikori. Az alkalmazott ragasztóanyag: műgyanta. Megkülönböztethető férfi és női versenyzők számára készült gerely. ^(BL:EVFL)

gerely (_D: Schweinsfeder) ^(F:VMSZ)

gerely - Erős dárdanyélre erősített, keresztvassal ellátott nehéz vadászkés, mellyel régente a vadász térdenállva fogadta a feldühödött agyarast és felfogta vele. ^(K:MVK)

gerely (_D: Saufeder) - Dákos, másfél méter hosszú, kétélű pöngével és keresztvassal ellátott dárda v. gerely, melynek végére a karhoz kötendő, hosszú szíj van erősítve. Veszély esetére védelmi fegyverül szolgál a támadó medve ellen. Hajdan a vaddisznót fogták föl vele, azaz a támadó vaddisznónak eléje tartották s az vak dühében belefutott. ^(H:VM)

gerezna - Szőrmés állat nyers, kikészítetlen szőrzettel borított bőre. Ilyen pl. a vidra, nyest, nyuszt, görény, pézsma, róka, menyét, hermelin stb. szőrrel borított prémes bőre. A gereznát a vad elejtése után kívánatos minél előbb lefejteni és a lefejtett bőrt gondosan letisztítani. A belső felületéről (a szőrével ellentétes oldalról) minden felesleges hús-, zsír- és izomdarabkát lekaparnak. A kaparást óvatosan kell végezni, nehogy a bőr szövete megsérüljön. A nemes szőrmét az orr tájékán kifordítják és az orrporcokat, valamint nagyobb állatnál a fülkagyló porcokat is eltávolítják. Ezután tartósítják a gereznát. A leggyakoribb konzerválási eljárás a sózás, a szárítás és a két eljárás összekapcsolása: a sózás-szárítás (használnak konyhasót, salétromsót, szódát és kálitimsót). Konzerválásra olyan anyagokat használnak, amelyek a bőrből egyszerű fürdő alkalmazásával könnyen eltávolíthatók. Bármilyen módszerrel fejtettük is a gereznát, úgy kell kikészíteni, hogy a bőr sehol se vessen ráncot. A ránc mélyén a bőr könnyebben kipállik, és a szőrszálak ilyenkor kihullanak. Az összeráncolódott bőrt később nehéz kinyújtani, elsimítani, mert könnyen elszakad. A hibák a következőképpen csoportosíthatók: külső behatások előidézte hibák; állati bőrbetegségek okozta hibák; a fejtés következtében előállott hibák; kezelés és tárolás közben bekövetkezett hibák. A szakszerűtlen szárítás miatt vagy ha a gereznát későn veszik kezelésbe, a romlás rothadást, pállást idéz elő. Ezek a hibák nem megfelelő helyiségben történő tárolás esetében is előfordulhatnak. A pállás bekövetkezhet nagy meleg vagy nagy hideg következtében is. Pl. ha a bőrt lenyúzás után (vizesen) órákig fekve hagyjuk, az egymásra fektetett bőrök befüllednek és a szőr kihullik. Az így keletkező kopasz rész a pállott rész. Amikor a gerezna húsos része nincs eléggé átitatva tartósító folyadékkal, vagy vastagabb a hús, izom, faggyúdarabka maradt ott és így nem következhetett be a száradás, megindulhat a rothadás, ami pállással is járhat együtt. Ilyenkor a szőr kihull és ún. sófoltok keletkeznek, amelyek a baktériumok bomlástermékeinek megfelelően barna, sárga, vörösesbarna vagy kékes színezetűek lehetnek. Ha ezek csak kis felületen mutatkoznak, közepes töménységű cink-klorid oldatos ecseteléssel megakadályozható a folt terjedése.  ^(BL:EVFL)

gerezna - A lefejtett szőrmés bőr, a bundák, kucsmák alapanyagát a prémek neve. ^(VE:MSzT)

gerezna - Ma általában vadbőrt értünk alatta, régebben és egyes helyeken ma is csak kisebb dúvad bőrére mondták, illetve mondják, de vannak, akik minden olyan szőrmés állat bőrét értik alatta, amelyeket ruhakészítési célra felhasználnak. Ez utóbbi látszik általánosabbnak. A vadásznyelv továbbra is a szőrmés vad bőrét érti alatta. ^(K:MVSZGY)

gerezna - Kisebb emlősök lefejtett bundáját, szőrméjét nevezzük így. ^(Eö:VNy)

gerezna - A kisebb dúvad bőre, bundája, szőrméje. ^(K:MVK)

gerezna - Szőrme. ^(Sz.Zs.)

gerezna szárító deszka - A gereznák kifeszítésére és szárításuk elősegítésére szolgál. Alakja és nagysága a gerezna nagyságától és a bőr lefejtésének módjától függ. A hasi és a nyak alsórészén felnyitott - „kiterített” - alakban kifejtett gerezna szárító deszkája nagyobb a gerezna felületénél, de legalább akkora, hogy azt jól reá lehessen szegekkel erősíteni. A szőrös oldallal befelé, erősen kifeszítve húzzák szárító deszkára és értékesítésig hűvös, száraz szellős helyen tárolják. Amennyiben zsákszerűen (tömlőre) nyúzták meg a vadat - különösen a nemes szőrmét - feltétlenül feszítőre kell húzni. ^(BL:EVFL)

gerinc - A tollnak a bőrbe szolgáló hengeres, üres, átlátszó része, mely felfelé négyszögletűvé válik és szivacsos, taplós belű szárban folytatódik. ^(K:MVK)

gerincesek (_D: Wirbeltiere) - Az állatvilág egyik törzse, amelyhez többek között az emlősállatok és madarak is tartoznak. A gerinceseknek gazdagon tagolt belső csontvázuk van, amely porcokból, csontokból, hosszanti tengelyen tagozódott gerincoszlopból és az azon ülő koponyából áll. Ehhez kapcsolódik ízületekkel a végtagok váza. Többnyire két végtagpár fejlődött ki (másodlagos visszafejlődések, csökevények is előfordulhatnak). A test fejre, törzsre és farokra tagolódik. Ehhez jön még az emlősök és madarak nyaktája. A központi idegrendszer elülső szakasza magasan fejlett aggyá fejlődött, az érzékszervek többnyire nagyon fejlettek. ^(VL)

gerincesek (_L: Vertebrata) - A legfejlettebb állattörzs. Testnagyságuk tág határok között változik. Testalkatuk is élőhelyüknek, életmódjuknak megfelelően nagyon változatos. Vannak vízi, szárazföldi és a levegőben való életmódhoz alkalmazkodtak. Meghódítottak a földön minden élőhelyet. az ember megélhetése számára nagy jelentőségűek, tápanyagokat és különböző más nyersanyagot (bőr, toll stb.) szolgáltatnak. Az erdő életközösségében a madarak és az emlősök különleges, fontos szerepet töltenek be. ^(BL:EVFL)

gerincesek (_L: Vertebrata) ^(MÁSZ)

gerincen áll, gerincélen áll - ^(?)

gerincen horzsolt - A vad, ha a lövedék a gerincet csak súrolja s a vad rendszerint összerogyik, fetreng, veckend egy darabig, de ismét felocsúdik, csülökre kap és tovább áll. ^(K:MVK)

gerincpecsenye (_D: Rücken) - A nagyobb vad hátának azon részéből készült pecsenye, mely a nyak és az utolsó oldalborda közt van. ^(H:VM)

gerincsörte - Különösen hosszúak a sörték a hátgerinc vonalában (gerincsörte, tüskesörte), illetve a marnál. Ezekből készül a vaddisznóecset. ^(VSzT)

gerincsörte - A vaddisznó fedőszőre, amely nyáron rövidebb és vékonyabb, világostól sötétszürkéig tartó árnyalatú. Télen a szőr hosszú és erős, sötétszürkés vagy fekete. Az egyes sörték a csúcsánál szétválnak (szálkásodnak). Különösen hosszúak a gerincsörték: ezekből készítik a vadászok a vaddisznóecsetet, amelyet a vadászkalapba tesznek (vadászemlék, trófea). Innen ered a sörtevad elnevezés, ami a vaddisznót jelenti. ^(VKSz)

gerinclövés - A hátgerinci szakasz találatakor, amennyiben a lövedék eltépi a gerincvelőt, azonnal elpusztul az állat. Ha csak bevérzik, elletve erős ütés érte, akkor megbénul a vad. A kegyelemlövés indokolt. Ha az ágyéki, keresztcsonti részeket roncsolja a lövedék, a vad a hátuljára rogyik, mellső lábaival húzza magát, rendszerint körbe forog. Ekkor is gyorsan alkalmazni kell a kegyelemlövést. ^(VSzT:VGy)

gerinctüske-lövés - Gerinc- és nyaktüske-lövéskor hatalmas, megrendítő ütést kap a vad. A gerinctüske roncsolódik, a csigolya megrepedhet, bevérezhet, a vad gerincvelő-rázkódást szenved. Mintha villámcsapás érte volna, úgy esik össze, ám néhány másodperc múlva kapálózva feltápászkodik. Ha tehetjük, azonnal lőjünk, mert ha elmegy, sosem látjuk többet. Ugyanis ebből a sérülésből rendszerint kigyógyul. Az ilyen találat alig hagy követhető nyomot, a rálövés helyén egy kis csontszilánkot, szőrt, kevés vért, esetleg parányi izomdarabkákat találunk. ^(VSzT:VGy)

gerinctüskelövés - Az emlősök gerinccsigolyáin felül kis nyúlványok állnak ki; ezeket nevezzük gerinctüskének. Előfordul, hogy túl magas találat esetén egy nagyvadnál ezek valamelyikét lövi el a vadász, és a golyó hatalmas ütése az állatnál agyrázkódáshoz hasonló tünetet idéz elő, amelynek következtében a vad „mintha villám sújtotta volna agyon”, helyben összeesik. Az ilyen lövés azonban nem halálos, a vad kábulatából hamar felocsúdik, és csülökre kapva úgy faképnél hagyja a vadászt, hogy talán többé sosem találkozik vele. Ezért gyanús mindig a hirtelen, helyben összeeső vad, tehát a kivárási idő alatt mindig beismételt, készen tartott fegyverrel álljunk résen, és az összeesett vadhoz közeledve is legyünk készen az esetleges gyors cselekvésre. ^(Eö:VNy)

gerle (_L: Streptopelia) - Jelentése galambféle, de kisebb, szürkésbarna tollazatú madár. A párban élő galambfajok szokásos neve a magyar nyelvterületen a gerle (gerlepár, gerlicepár). A vadgerlét (_L: Streptopelia turtur) és a balkáni gerlét (_L: Streptopelia decaocto) vadgalambnak is nevezik, A gerle név első írásos felbukkanása a magyarban 1830: „A kesergő gyenge gerle Panaszát véle sírja le”, 1848-ban görle. Alakváltozata a nyelvjárásokban: gelle, gille, gëlle, gile, gilimadár, Herman 1914: gillimadár, Chernel: gerlemadár. A gerle szó régi alakja gerlice volt (gilice, gilica), amely szintén a délszláv nyelvekből származik. A gerle madárnév utólagos elvonással keletkezett a gerlicéből, a –ce végződést képzőnek fogta fel a nyelvérzék; a kicsinyítőnek ható -ic- elem (pl. Katica, tubica) elhagyásával.

A gerle latin szaknyelvi Streptopelia genusneve a 'nyakék, nyaklánc' jelentésű _gör: sztreptósz és a peliósz 'feketés' szavak összetétele, a nyaki tollazat fekete színére utaló terminus. A balkáni gerle a velünk szomszédos Bánságból érkezett a Dél-Alföldre, ahol a vadászok már az 1920-as években jelezték az „új” gerlék egyre népesebb jelenlétét. Hamarosan a magyar népnyelvi balkáni gerle elnevezést is megkapta, hiszen valóban a Balkán felől jött hozzánk. Baranyában kukurú-madár a gerle, ez hangutánzó elnevezés. A kacagó gerle (_L: Streptopelia risoria) madárnevünk a _D: Lachtaube tükörfordítása.

A vadgerlét (vadgerlice, erdei gerle) az európai népek kibocsátott hangjáról, a „turr-turr”-ról nevezték el. Ilyen mindenekelőtt a _L: turtur neve. Így a németek Turteltaubénak, (_kfn: türteltube; _ófn: turtilatuba, turtulatuba; Erdélyben a románok turturikának nevezik, ezzel is utánozva a vadgerle dallamos, közismert búgását. Hasonló neve többek közt a _GB: turtle dove; _Fi: turturikyyhky; _Est: turteltuvi, _Fr: tourterelle, _I: tortora, _Esp: tórtola.

A legismertebb galambokat a gerle nemzetségbe (_L: Streptopelia) sorolták, mint pl. a vadgerlét, balkáni és a kacagó gerlét. Kivéve a havasi erdőket és a rengetegek belsejét, a gerle az egész Kárpát-medencében jóformán mindenütt közönséges, Mint Chernel írja „igen társaságszerető, és a költési időt kivéve, midőn inkább párjának él, majdnem mindig néhányad magával vagy nagy csapatokban jár. De fészkeléskor sem vonul magányba, hanem rendesen bizonyos területen, nem nagy távolságra egymástól, számos pár alapítja meg otthonát”. A balkáni gerle gyors terjeszkedése mellett az európai települések és városok állandó lakója, gyakran hallani búgó hangját, s orrhangú kacagását.

A magyar nép egyik közismert és közkedvelt madara a gerlice. Életritmusát és települési viszonyait durván megzavarta a balkáni gerle betelepülése hazánkba. Ez az erősebb és tolakodó faj a városi kertekből teljesen kiszorította. A tanyavilág felszámolásával és a gyomirtószerek használata miatt a mezőgazdasági területek vadgerle állománya is erősen megfogyatkozott. Pedig Herman Ottó még A madarak hasznáról és káráról című könyvében ezekkel a szép sorokkal ismerteti: „Gyönyörűen járó, roppant sebesen repülő, ügyes és kedves madár: szép, tiszta; párjához ragaszkodó, megindítóan burukkuló jószág. És ki csodálkoznék akkor azon, hogy a nép szerelmének és a szerelemben hűségének madarát lássa benne. Romlatlan lelkület nyilatkozik meg a nép hitében, hogy az özvegyen maradt gerlemadár utána pusztul elveszett párjának.”

A vadgerle (_L: Streptopelia turtur) a madarak osztályának galambalakúak (_L: Columbiformes) rendjében a galambfélék (_L: Columbidae) családjához tartozó faj. A közeli rokon balkáni gerlével (_L: Streptopelia decaocto) együtt vadgalambnak is nevezik. Észak-Európa, a skandináv államok és Finnország kivételével egész Európában és Nyugat-Ázsiában mindenütt megtalálható. A Szaharától délre eső szavannákon telel át, és áprilisban visszaszáll északra. Szeme pirosan szegélyezett, tollazata felül sötétebb, mint alul. Az öregebb példányok homloka, fejteteje és a nyak háti oldala kékes-szürke, a háta palaszürke vagy rőtes, barnás, foltokkal tarkított. Ez a galambféle csapatokban keres táplálékot a földeken. Sokkal félénkebb, mint a balkáni gerle. Sok gyommagot fogyaszt, főleg szántóföldeken keresi táplálékát. Lágyszárú növényekkel és fűfélék magvaival, valamint gyümölcsökkel táplálkozik, míg a fiókákat „begytejjel” eteti; ez zsír- és fehérjedús folyadék, melyet begyéből, a nyelőcső zacskószerű tágulatából öklendezik ki. Magyarországon április és szeptember között rendszeres fészkelő, de más időszakban is előfordul. ^(RJ:ÁE)

gerle (_L: Streptopelia turtur, Turtur turtur) - A ligetes erdők, parkok kedves madara. ^(BL:EVFL)

gerle (_Syn: gerlemadár, gerlice, gilice, gilimadár, kukuru, vadgerle; _L: Streptopelia turtur) ^(MÁSZ)

gerle - (_L: Turtur turtur) - Gerlice, gilimadár. Színe sárgás, rozsdabarna. Szeme narancssárga, fekete szembogárral. Csőre szaruszínű. Lábak sötét rózsapirosak. 2 fehér tojást rak. A gerle kacag. ^(K:MVK)

gerlice - Jelentése gerle. A név első adata 1312 után, 1448 körül: gerlicze, 1570 körül: gerlÿcze, iglicze, alakváltozatai a szótörténetben gorlice, ghyrlice, gilice, gillicze, gellicze, gelitzétske. A nyelvjárásokban: gëlice, gëlyice, görlice, gëllice, gerice, gilica. Chernel: görlice, gelice, görice. 1838: gilice, gerlice, gelice, gellice, géíyice, gilice, gölice, görice.

Déli szláv kölcsönszavunk, megfelelője a szláv nyelvekben _CZ: hrdlička; _SLO: grlica; _SK: hrdlička. Ezek az ősi szláv grdlo 'torok' kicsinyített alakjai. A magyarban a szó eleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő hang oldotta, a szóvég hangrendi illeszkedéssel alakult ki.

Az erdei madarak között igen népszerű madarunk. A szerelmi vágyódás, epedés, ártatlanság, hűség, gyengédség, szelídség, de a búsulás, kesergés jelképe is. Közmondásaink, mondókáink szereplője, a népköltészetben is gyakori. ^(RJ:ÁE)

gerlice - Gerle (_L: Turtur turtur) - gilimadár. ^(K:MVK)

gesztenye (_D: Kastanie) - Vadgesztenye, szelídgesztenye. ^(VL)

2: Az őz hátulsó lábszárán található illatmirigy szemléletes elnevezése. ^(VL)

gesztenye - Ilyen néven vad- és szelídgesztenyét különböztetünk meg. Szelídgesztenye (_L: Castanea sativa). Gyümölcse a vad kedvenc eledele. Az összegyűjtött gesztenyét a befülledés megelőzése céljából gyakran át kell forgatni és vékony rétegben tárolni. Általában elég kényes, hamar megromlik, befülled, megfagy. Magyarországon őshonos fajnak mondható. A hámori barlangban megtalálták elszenesedett fáját, tehát már az ősember is ismerte, és ízletes gyümölcsét valószínűleg fogyasztotta is. Hazánkban főleg a volt római telepek körül vannak gesztenyések. Hihetetlen nagy kort érhet el, így kőszeg mellett van egy kb. 800 éves, 19 m körméretű fa. Sarjadzó képessége majdnem az összes fanemek közül a legjobb. Jelentősége nagy, mivel sok hasznos tulajdonsága van. Gyorsan növő, félárnytűrő, szívós, kiválóan sarjadzó, gazdag lombhullásával jelentős talajjavító kemény faj, jóízű gyümölcse van. Fájának tartóssága vetekedik a tölgyével. Mind a kérge, mind a fája sok csersavat tartalmaz. A keményfák közül a szelídgesztenyének van a legnagyobb kalóriája (4250/cal). Vadgesztenye (_Syn: lógesztenye, bokrétafa; _L: Aesculus hippocastanum). ^(BL:EVFL)

gesztesfenyő (_Syn: sárgafenyő; _L: Pinus ponderosa) - Észak- és Közép-Amerikában honos. Nálunk 30, hazájában 60 m magasra is megnövő fenyőféle. Ágai viszonylag rövidek, csekély számúak. Kérge vastag, sötétbarna, mélyen repedezett nagy cserepekben válik le. Fiatal hajtásai kopaszok, átvágva terpentin-szagúak. Tűi sötétzöldek, többnyire hármasával egy csomóban állnak, 12-25 cm hosszúak, gyengén fűrészelt élűek. Tobozai rövidnyelűek, végállók, egyesével vagy 3-5-ével állnak, tojásdad alakúak. Hazájában olyan vidékeken fordul elő, ahol a három nyári hónapban alig hull valami csapadék. A hőmérsékleti szélsőségekre nem érzékeny. Telepítésénél vigyázni kell az ültetési anyag származására, mivel némely vidékről behozott egyedei nagyon gyengén nőnek. Parkokban mint díszfának is jelentősége lehet. ^(BL:EVFL)

gébic - Bíbic. ^(MÁSZ)

gébics (_L: Lanius) - Jelentése kampós, fogas csőrű vonuló kis énekesmadár. Először összetételben bukkan fel a név, 1793: szarka-gébits. 1833-ban gebets, gégbits; 1840-ben szarka-gebic. A népnyelvben: gibíz, gëbics, gibics; gábics, gebics, geböcs, gebös. A gebic, gibíz alakváltozatokra a bibic madárnév hatott. Magyar fejlemény. A gébics hangutánzó szóként való magyarázata nem túl meggyőző. Valószínűleg a Gáborján keresztnév magas hangrendű Géberjén párjával kapcsolatos, az ebből rövidült becéző géb alak kapott kicsinyítő-becéző -cs képzőt.

A családba 4 nem és 32 faj tartozik. A legnépesebb a Lanius nem, a Lanius genusnév a _L: lanius 'hentes' (_L: laniare 'húst szétszabni') szóból származik. A nem ismertebb fajai: tigrisgébics (_L: Lanius tigrinus), nagy őrgébics (_L: Lanius giganteus), Izabella gébics (_L: Lanius isabellinus), illetve kis őrgébics (_L: Lanius minor), amelyek magyar neve mind a binominális latin tudományos terminus tükörfordítása. A vörösfejű gébics (_L: Lanius senator) fejteteje és nyaktöve rozsdavörös. Német neve is Rotkopfwürger, azaz 'pirosfejű gyilkos'. A búbos- vagy sólyomgébics (_L: Falcunculus frontatus) elnevezéseknél a névadási szemlélet háttere az, hogy búbosan meghosszabbodott fejtollak jellemezik, illetve erős csőre sólyomszerű. A sisakos gébicsnél a „sisak” a homlok- és első fejtetőtollakból alakul.

Színre utaló, illetve alakleíró a név a rozsdásmellényű gébics (_L: Lanius souzae), bivalyfejű gébics (_L: Lanius bucephalus), barna gébics (_L: Lanius cristatus), vörösarcú gébics (_L: Lanius gubernator), vörösvállú gébics (_L: Lanius vittatus), hosszúfarkú gébics (_L: Lanius schach), nyílfarkú gébics (_L: Lanius sphenocercus), szürkekabátos gébics (_L: Lanius excubitoroides), szürkeátút gébics (_L: Lanius cabanisi), vöröshátú gébics (_L: Lanius collurio; _D: rotrückiger Würger), örvösgébics (_L: Lanius collaris) és az álarcos gébics (_L: Lanius nubicus) esetében. A faj élőhelyére utal a pusztai gébics (_L: Lanius isabellinus), burmai gébics (_L: Lanius collurioides). Fülöp-szigeteki gébics (_L: Lanius validirostris), mediterrán őrgébics (_L: Lanius meridionalis).

A gébicsfélék (_L: Laniidae) a madarak osztályának verébalakúak (_L: Passeriformes) rendjébe tartozó családja. Rendszerint bokrokkal, fákkal tagolt nyílt területek lakói. Kisebb állatokkal és rovarokkal táplálkoznak. Közös jellemzőjük a hosszú, lépcsőzetesen keskenyedő farok,  csőrük a vágómadarakéhoz hasonlóan kampós, a felső csőrkáván kétoldalt csőrfognak nevezett kiemelkedés található. A vörösfejű gébics szintén az utánzó, úgynevezett „gúnymadarak” -hoz tartozik, mert a tartózkodási helye környékén lakó madarak hangjait hűen utánozza, különös módon összezagyválja, és ezzel olyan „zeneművet” komponál, amelyet a madárkedvelők elragadónak találnak. Ezért meglehetősen gyakran tartják kalitkában. ^(RJ:ÁE)

gébicsek (_L: Laniidae) - Az Énekesmadarak egyik  családja. Külsőre apró ragadozóknak látszanak, életmódjuk is ilyen. Fejük nagy. Csőrük erős, a vége kissé kampós és fogszerű nyúlványa van. Rovarokkal, apró emlősökkel, madarakkal táplálkoznak. Alkalomadtán fészekrablók. Fölös zsákmányukat tövisekre szúrják. A bokros ligeteket kedvelik. Költözők. Nagy őrgébics (_L: Lanius excubitor); kis őrgébics (_L: Lanius minor); tövisszúró gébics (_L: Lanius collurio). ^(BL:EVFL)

gébicsek - Mint az apró madárkák és gyakran a fogoly és fürjcsibék ellenségeit és pusztítóit minden vadásznak ismerni és pusztítani kell. Hazánkban 4 fajjal van képviselve: 1. nagy őrgébics (_L: Lanius excubitor) - bábaszarka, szarkagábor, szarkacserregő, gábos stb.; 2. kis őrgébics. (_L: Lanius minor); 3. vörösfejű gébics. (_L: Lanius senator); 4. tövisszúró gébics (_L: Lanius colluzio) - vasfejű gábor, nagyfejű gábor, törökveréb stb. ^(K:MVK)

gébicsfélék (_D: Würger) - Az énekesmadarak családjába tartozó seregély és rigó nagyságú, karcsú és hosszú farkú madarak, erős csőrrel, amelynek hegye horogszerűen hajlott. A zsákmányt (nagyobb rovarok, kisebb kétéltűek, hüllők, madárfiókák, egerek) gyakran tövisekre szúrják vagy ágvillákba csíptetik. Minden fajuk Közép-Európában csökkenő számban fordul elő. Tövisszúró gébics (_L: Lanius collurio; _D: Neuntöter, Rotrückenwürger); nagy őrgébics (_L: Lanius excubitor; _D: Raubwürger). ^(VL)

gébicsfélék (_L: Laniidae) ^(MÁSZ)

gége - A légcső »gége« s ennek felső vége a »gégefő«. ^(DM:AV)

gége - A szarvasfélék légcsöve. ^(K:MVK)

gégecsőféreg - Légcsőféreg. ^(MÁSZ)

gégefő - A légcső »gége« s ennek felső vége a »gégefő«. ^(DM:AV)

gégefő - A szarvasfélék légcsövének felső része. ^(K:MVK)

gém (_D: Reiher) - Sokfajú gázló vándorszárnyas. Kék vasfejű gém (_D: Graue Reiher); Faszka gém v. vakvarjú, bakcsó (_D: Nachtreiher); dobos gém v. bölön, vízi bika (_D: Rohrdommel); üstökös gém (_D: Rallenreiher); veresgém (_D: Purpurreiher); kanalas gém (_D: Löffelgans). ^(BK:VM)

gém (_L: Ardea) - Jelentése hosszú nyakú és lábú, a gólyánál kisebb és karcsúbb gázlómadár. A gém madárnév ismeretlen eredetű, de korai felbukkanású. Első köznévi adata 1395 körüli: „ardea: gem”. 1549: ghem. Változatai a népnyelvben: gyém, gény, gím. 1966: vasgin. Baranyában nádi-bika a dobosgém. Latin szaknyelvi Ardea nemi név a madár _L: ardea neve. A gém idegen nyelvi nevei között több terminus azonos etimológiai csoportba tartozik.

A gémfélék a madarak osztályának gólyaalakúak (_L: Ciconiiformes) rendjébe tartozó családja. Minden földrészen jelen vannak, kivéve az Antarktiszt. Sekély tavaknál, folyóknál, mocsaraknál és tengerpartokon élnek. Közös jellemzőjük a hosszú láb, a hosszú, tőrszerű csőr és az S alakú, hosszú nyak. Szárnyuk széles, lekerekített, farkuk rövid. A nagyobb fajok repülés közben jellegzetesen hátranyújtják lábukat, nyakukat viszont S alakban begörbítik, miközben lassú, nagy csapásokkal verdesnek. A nálunk gyakori fészkelők közé tartozik: szürke gém (_D:  Graureiher) és a törpe gém vagy pocgém. A többi magyarországi gémféle kevésbé elterjedt, ám egyikük sem tekinthető ritkának. Ezek a bölömbika, az üstökös gém, a bakcsó, a nagy kócsag és a kis kócsag, illetve a vörös gém (_D: Purpurreiher). Kóborlóként alkalmanként pásztor gémek és zátonykócsagok is felbukkannak.

A gém hosszú nyaka, soványsága, gyors emésztése, cingár, vékony lábai azok a sajátságok, amelyeket - mint valóban feltűnőket - leginkább megjegyzett róla a magyarság. Már a XV. század végéről származó nótában gúnyolódik: „Isten hozzád gyáva német; Úgy nézlek mint tarka gémet.” A kuruc világban is megmaradt ez a felfogás, akkor is „gémlábú német” volt a betolakodó szomszéd jelzője. A gémeskút neve szintén a gém alakból keletkezett. A „százhúsz gémnek hatvan keszeg” közmondásban a nagyevő emberről van szó, akinek kevés jutott. ^(RJ:ÁE)

gémek - Ki- és elterjedt rokonságú gázlómadár-család. Legtöbbjük költöző, de a hazánkban élő fajok egyes példányai, kis csoportjai sok esetben áttelelnek. Az elmúlt századokban mutatós tollaikért vadászták a gémeket, ma valamennyi fajuk védett. 1: szürke gém (_Syn: kék gém, darugém; _L: Ardea cinerea); 2: vörös gém (_Syn: rozsdagém, vasgém, torkos gém; _L: Ardea purpurea); 3: kanalas gém (_L. Platalea leucoroida); 4: bölömbika (_Syn: bikagém, muszkagém, doboló gém; _L: Botaurus stellaris); 5: pocgém (_L: Ixobrychus minutus); 6: üstökös gém (_Syn: selyemgém; _L: Ardea ralloides); 7: bakcsó (_Syn: vakvarjú; _L: Nycticorax nycticorax); 8: nagy kócsag (_Syn: nemes kócsag; _L: Egretta alba); 9: kis kócsag (_Syn: fattyú kócsag; _L: Ergetta garzetta); 10: batla (_Syn: búrmadár, ibicz; _L: Plegadis falcinellus). ^(VE:MSzT)

gémek (_L: Ardeidae) - A gázlók csapatába tartozó halcsiszár népség. Az ivarok elnevezésére külön elnevezés nincs, tehát: hím és tojó. Némely helyen nagy csoportokban fészkelnek ,s ez a gémfalu, gémtanya. Több fajnak igen szép bábája, bóbitája van s meghosszabbodott begytollait, de különösen szép foszlott finom válltollait a darutoll megfogyatkozása folytán szívesen viseli a falusi legénység. Nálunk még igen gyakoriak és különösen haltenyésztések közelében legkevésbé sem szívesen látott vendégek, miért is szorgalmasan irtják, üldözik őket. 1. bakcsó (_L: Nycticorax nycticorax) - vakvarjú, éjigém, oláhpap, kvakker, vakkánya, kakata; 2. bölömbika (_L: Botaurus stellaris) - vízibika, nádibika, dobosgém, ökörbika, muszkagém, vízibornyú, bikagém; 3. pocgém (_L: Ardetta minuta) - kisgém, büdöspanni, kisbika, fakutya, nádmászó, pujagém, faszkagém, nádigém, kákabíró, faszgógó, kábák; 4. üstökös gém (_L: Ardea ralloides)  - fehér panni, sárga kócsag, galambkócsag, fehér bakcsó, vászonhátú bakcsó, hajas kócsag, selyem gém, macskagém; 5. szürkegém (_L: Ardea cinerea) - kékgém, darugém; 6. vörös gém (_L: Ardea purpurea) - fosgém, barnagém, vasgém; 7. nemes kócsag (_L: Ardea alba) - nagy kócsag, lovas kócsag, fehérgém, töröklábas, páva kócsag; 8. fattyú kócsag (_L: Ardea garzetta) - kis kócsag; 9. kanalas gém (_L: Platalea leueerodia) - kanálorrú gém. ^(K:MVK)

gémeskút - A hagyományos szóhasználat szerint egyes ásott kutak vízkivételi műve. Részei: kútágas, kútgém, kútostor, veder és kolonc. ^(BL:EVFL)

gémfalu - A gémek csoportos fészkelőhelye. ^(K:MVSZGY)

gémfalu - A gémek csoportos fészkelő helye, vermésse. ^(K:MVK)

gémfélék (_D: Reiher) - A gólyaalkatúak családja; lábuk, a lábujjaik hosszúak, csőrük dárdaszerű, többnyire a vízhez kötődnek. A tulajdonképpeni gémfélék nyaka hosszú, a gólyákkal és darvakkal szemben behúzott nyakkal repülnek. Táplálék: halak, kétéltűek, hüllők és más vízi állatok, de kis szárazföldi gerinces állatok (egerek, pockok) is. Tojásaik kékeszöldek. Szürke gém (_L: Ardea cinerea; _D: Graureiher); vörös gém (_L: Ardea purpurea; _D: Purpurreiher); bakcsó (_L: Nycticorax nycticorax; _D: Nachtreiher); kis kócsag (_L: Egretta garzetta; _D: Seidenreiher); nagy kócsag (_Syn: nemes kócsag; _L: Casmerodius albus; _D: Silberreiher, Edelreiher); selyemgém (_L: Ardeola ralloides; _D: Rallenreiher); pásztorgém (_L: Ardeola ibis; _D: Kuhreiher); bölömbika (_L: Botaurus stellaris; _D: Bohrdommel); törpe gém (_L: lxobrychus minutus; _D: Zwergdommel). ^(VL)

gémfélék (_L: Ardeidae) - Tollazatuk lágy, egyes testtájakon meghosszabbodott, bóbita, üstök vagy foszlott fátyolszerű dísztollakkal ékeskednek. Csőrük oldalról lapított, szigonyszerű hegyes és finoman fogazott élű. Külső két ujjuk között csökevényes úszóhártya, a középsőujj karmán fésű van. Az ivarok között nincs különbség, a fiatalok színezete eltérő. Fészkük nádasban, fűzbokrokon, gyakran magas fákon épülő, lazának tűnő alkotmány. Fészekalj 3-6 fehér, kékesfehér tojás. Évente általában egyszer, ritkán kétszer költenek. Főleg a tojó kotlik. A fiókák kb. 6 hetes korukban repülnek. Táplálékuk hal, béka, kisebb gerincesek, bogarak. Mocsarakban, tavakban és folyók mentén telepesen fészkelnek, repüléskor nyakukat S alakra hajlítva behúzzák. Egyes fajok éjszakai életmódúak. Szürke gém (_L: Ardea cinerea); vörösgém (_L: Ardea purpurea); üstökös gém (_Syn: selyemgém; _L: Ardeola ralloides); nagy kócsag (_L: Egretta alba); kis kócsag (_Syn: fattyú kócsag; _L: Egretta garzetta); bakcsó (_Syn: vakvarjú; _L: Nycticorax nycticorax); pocgém (_L: Ixobrychus minutus); bölömbika (_Syn: dobos gém, nádi bika; _L: Botaurus stellaris). ^(BL:EVFL)

gémfélék (_L: Ardeidae) ^(MÁSZ)

gémforgó - Gémhaj, A gém feje búbján nőtt hosszú, karcsú tollak

gémhaj - A gém feje búbján nőtt hosszú, karcsú tollak. »(A szultán) … az patyolatjában két bokor fekete gémhajat hordott volt« (1604) Takáts. ^(K:MVK)

gémkár (_D: Reicherschaden) - Halastavakon okozott vadkár. ^(VL)

gémnyakú kacsa - Nyílfarkú réce (_L: Anas acuta) ^(ÁN)

gémpedzés - Szürke gémre. Ez a fajta vadászat az ún. magas repüléshez tartozik, ma már nem művelik. ^(VL)

gida (_D: Kitz) - Fiatal, 1 éves őz, zerge és a kőszál kecske. Vadfajtól függően őzgida, zergegida, kecskegida, nemek szerint: bakgida, sutagida. ^(VL)

gida (_D: Gems-Kitz) - A zerge borja. ^(BK:VM)

gida - Fiatal őz, zerge, házikecske. ^(MÁSZ)

gida - Az őz szaporulata. ^(K:MVSZGY)

gida - Gedó, őzolló, gödölye, zera, őzfi. ^(K:MVK)

gida - Az őz és zerge szaporulatának a neve. ^(Eö:VNy)

gida, gidó (_D: Kitz) - Az őz és zerge ivadéka kora első évében. ^(H:VM)

gida vagy gidó (_D: Gemskitz, Rehkitz) ^(F:VMSZ)

gida hívóhang - A magára hagyott gida hallatja - anyját hívja. Vékony, apró, nyikkanásszerű hang, a magyar fából készült síppal, vagy a Faulhaber gidasíppal tökéletesen utánozható. A közelben tartózkodó suta az esetek többségében azonnal megindul a hang irányába. Rendszerint vele tart a mellette lévő bak is. Ez esetben tehát közvetve hívjuk lőtávolra a bakot. ^(VSzT:VGy)

gidaagancs (_D: Kitzgeweih, Kitzgehörn) - Gombnyárs az őz első növésű agancsa. ^(VL)

gidaagancs - A kis bakgida első életévében növesztett egy-két cm hosszú, első kis agancsa, amit csapnak is nevezünk, és amit rendszerint már a következő év január, február havában elvet. ^(Eö:VNy)

gidafoltok (_D: Kitzflecken) - Világos foltjelek az őzgidán, borjúfoltok a szarvason. ^(VL)

gidaszőr - Az újszülött őzgida különleges, a szarvasféléknél egyébként általános, fehéres pöttyökkel tarkázott szőrzete, amelynek tarkasága a környezetbe való beolvadást szolgálja. A gidaszőrt néhány hónap múlva szinte észrevétlenül, fokozatosan váltja, és hamar anyjához hasonló színű lesz. ^(Eö:VNy)

gidázik - Az őz ellésének vadászelnevezése. ^(Eö:VNy)

gidó (_D: Kitz) - Gida, az őz és zerge ivadéka kora első évében. ^(H:VM)

gidó (_D: Gemskitz, Rehkitz) - Gida. ^(F:VMSZ)

gilice, gilimadár - Gerle.  ^(MÁSZ)

gilimadár - Gerle (_L: Turtur turtur) - gerlice. ^(K:MVK)

giliszta (_D: Begenwurm) - A gyűrűsférgek egyik legfontosabb képviselője a talajorganizmusok között. A földigiliszta elősegít a talaj átkeverését és gyökerekkel való átszövését, járata csatornákat képeznek a légcseréhez és a szivárgó víz számára. ^(VL)

girigol - A héja. ^(K:MVK)

gim vagy gyim - Ez alatt hajdan aligha értettek - mint némelyek, később szarvastehenet vagy borjút - hanem hímszarvast és tehenet együtt, és szarvasgim alatt eredetileg nem érthettek mást, mint gimet, mely szarvat visel, mit aztán egyszerűen szarvasnak is neveztek. Közmondás: „hajtják mint a gyimot”; már pedig a gimet legalább is annyit hajtották mint a tehenet. Gyimbor (L: viscum album, loranthus europaeus) minden rőtvad kedves eledele és Ghymes környékén alkalmasint nem csupa szarvastehén tartózkodott. Hanák az egész cervus fajt gimnek nevezi, küIönböztetve közönséges gimet, dámgimet és őzgimet. A szarvas, mint általános kifejezés hibás, mert a suta nem visel szarvat s a hím agancsa, nem felel meg a szarv lényege fogalmának. Gimvad vagy rőtvad, tehát egyértelmű. ^(BK:VM)

gím - A gém népnyelvi változata. ^(RJ:ÁE)

gím - Az európai szarvas félhivatalos (?) neve. (Kis hazánkban kérdőjel nélkül is, hiszen a Csodaszarvas is gím volt.) A szó igen régi és régen vitatkoznak a jelentésén is. Eördögh Tibor úgy tudja, a régiek a nőstény szarvast nevezték gímnek; az eredetmondák kutatói is ezt az álláspontot erősítik, ami igencsak zavarba hozza a mai magyart (egészen Arany János óta, mert a Csodaszarvas írott és képi ábrázolásaiban mindig szarvas szerepel. Pák Dienes is ellenkező véleményen van, szerinte a szarvas hímjének (később a fajának is) a gím a helyes megnevezése. ^(VE:MSzT)

gím, gímszarvas (_D: Edelhirsch) - A hím egyáltalában szarvas vagy bika; különösen csapos, villás, hatos, nyolcas s i. t.; az erős szarvast, de közelebbi meghatározás nélkül agancsos-nak is mondjuk ; a nőstény suta; ha többé nem fogamz, meddő; a mely a csapatnak élén jár, vezér-suta. A hasított körmök csülkök; ezeknek szegélye a csülök éle, hátulsó domborodása a csülök bokája. A benyomás, melyet a vad lába puha földben, homokban, hóban s i. t. képez: a nyom ; az elő- és hátulsó lábaknak egymást követő több nyoma a csapás; nyom különben a földön, füvön, kövön, sárban, hóban, fán, lombon s bárhol látható bárminő jelenség, a melyből bizonyos vadra lehet következtetni; innen nyomozni (nem csapázni). Minden vadnak húsa vadhús vagy egyszerűen vad; a nyaknak húsos része a nyakcsigolyák oldalain a torokpecsenye; a bélszín vagy vesepecsenye: szűzpecsenye; a bőr nyersen csuha, kidolgozva, szőrtelenítve, szarvasbőr; a szarvas vetkezik, midőn szőrét hullatja. A végbél nyílása hullató; az ürülék hullaték. A fark. A nemzőtagon, a cséken vagy csökön lévő hosszú szőr a pamacs vagy pacsmag, a hüvely körüli a kötény. A szarvasvad áll a pagonyban, ott álmot ver, azaz fekhelyet készít és leheveredik; a pagonyból kivonul, kimegy, midőn azt elhagyja, s abba, tápot vévén, visszatér, visszavonul; ezt szokott forgóján teszi, azaz szokott útján halad; a forgó tehát rendesen kitaposott csapás. A szarvas nem kövér, hanem jó; nem sovány, hanem silány. Midőn lassan halad, gondtalanul jő, megy, jár; midőn fut, üget; midőn vágtatva menekül, iramodik, eliramodik. Megsebeztetvén letarkóztatik, azaz a vadász a tarkó-kést a koponya és az első nyakcsigolya közé szúrva, a gerincvelőt keresztülmetszi, a mi rögtöni halált okoz; vagy a fültőbe irányzott kegyelemlövéssel vagy kegyelemdöféssel (a szívbe) kivégezi és a vad megdermed, azaz megszüli élni; vagy lassan elpusztul, döggé lesz, döggé válik; betegség folytán elhull. Rosz lövés, rosz táplálás, kedvezőtlen életviszonyok elsatnyítják, elkorcsosítják: a vad elcsenevészedik. A dermedt vad felbontatik és kizsigereltetik, azaz belső részei kivétetnek. A bika üzekedéskor fajfenntartási tevékenységet kifejtve rigyet, rigyető helyei vannak és bőg: barcáz ; a suta és a borjú bégetnek, midőn egymást hívogatva, vagy letarkóztatván, hangot hallatnak; az őzbak, a vezérsuta böffen, midőn megijedvén, ugatásszerű hangot hallat. A szarvas fejéke az agancs; ez a szarvtól az által különbözik, hogy teljesen tömör anyag. Az agancs lombozatos végei az ágak; a legalsóbb a szemág, a következő a vendégág, a harmadik a középéig ; a felső kettő villa; ha felül (egy tőből) három van, ez a korona. Az agancs a szarvas élete második évében kezd fejlődni és pedig a koponyacsonton látható domborodásokból, az agancstőkből vagy rózsatőkből puha, szőrös bőrrel fedett dudorodásként, melyet bognak nevezünk: a szarvas bogoz. A bog egyszerű sudarrá fejlődik, megkeményedik, a bőrkéreg megszárad s rongyokban lehull, vagy a szarvas által gyenge fákon vagy faágakon ledörzsöltetik: a szarvas hámozza az agancsát. Az egyes sudarakból álló agancsot csapnak, az ezt viselő szarvast csaposnak mondjuk. Az agancs felülről lefelé keményedik, s július havában rendesen teljesen le van már hámozva, meg van tisztítva. Ily alakban viseli azt a szarvas a következő év március haváig, a mikor az a rózsatőről levál és lehull, vagy hordozója által valószínűleg beálló viszketés vagy talán fájdalom okából letöretik: a szarvas elveti az agancsot, elvetett agancs; ekkor újra bogozni kezd, de agancsa most, már töve fölött ágat kap, úgy hogy villát képez; a szarvast ekkor villásnak nevezzük. Élete negyedik évében az agancstörzs (a főrúd) közepén a középág fejlődik ki, s ekkor a szarvast hatosnak; folytatólag ötödik évében, a midőn a szemág és a középág között de az előbbihez közelebb - a vendégág fejlődött, nyolcasnak; midőn agancsa csúcsán villa fejlődött, tízesnek; midőn agancsa csúcsán három ág, a korona fejlődött, tizenkettesnek s ezen korától fogva helyesen agancsosnak vagy koronásnak is mondjuk. Folytatólag az agancs csak a csúcsán szaporodik - a középág alatt gyakrabban előforduló ágszaporodások rendkívüliségek - kettős villa, koronás villa képződésével 20 -24 ágig; e mellett az agancstörzs erősbödik, a szemág mind lejjebb száll a rózsához, a rózsák bővülnek s egymáshoz közelednek, s a gyöngyök az egész agancson szaporodnak és nagyobbodnak. 24-nél több ágú agancs a nagy ritkaságok közé számít. A mondottakból önként következik, hogy az ágak számából, az agancstörzsek vastagságából, az agancs súlyából stb. a szarvas erejére, jóságára lehet következtetni. De nem mindig fejlődik ki az agancs teljesen rendesen; igen gyakran az egyik törzsön egy, ritkán több ággal kevesebb nő ki, ilyenkor - minthogy a szarvas a tökéletesebben fejlődött agancstörzs ágainak megkettőzéséből kapja nevét, az ágak pedig ilyenkor nem párosával fejlődtek - páratlan hatos, páratlan nyolcas, páratlan tízesnek s i. t. mondjuk. Hasonlóképen azon eset is szokott előfordulni, különösen öregebb szarvasoknál és kemény tél után. a mikor a táplálékban hiányt szenvednek, hogy csak annyi, vagy kevesebb ágú agancsot fejlesztenek, mint a múlt évben hordottak; ilyenkor azt mondjuk róluk: visszaraktak; vagy ha a szemág, ritkábban a középág, vagy a koronának egyik ága fejlődésében teljesen visszamaradt, és csak mint csonk, vagy épen pusztán csak az agancstörzsnek elhajlásában jelentkezik, az ilyen agancsot csonkéinak nevezzük. Tény az, hogy az agancs fejlődése szoros összefüggésben áll a nemzőrészek épségével; így a szarvas vagy az őzbak, ha kiherélik, a szerint, a mint e műtét végrehajtásakor volt vagy nem volt agancsa, azt többé soha el nem veti, illetve soha többé nem fejleszti; ha a szarvas vagy az őzbak egyik heréje megsebeztetett, a herével ellentétes agancstörzs (a bal herének a jobb agancstörzs felel meg) vagy épen nem, vagy csonkán fejlődik; az ily szarvast vagy bakot csenevésznek nevezzük. A fentebbiekből következtetve, szabályul kell felállítani, hogy a szarvas erejének, jóságának meghatározásánál nem annyira az ágak száma, mint inkább azok helyzete és iránya, a rózsatőnek vastagsága, a rózsának, az agancs alján lévő bibircsos karimának kerülete, gyöngyeinek, azaz a bibircseknek sűrűsége és nagysága, az agancstörzsnek vastagsága, gyöngysorainak magassága, rovatainak, azaz a mélyedéseknek mélysége, és az egész agancs alakzata és súlya mérvadók. A kifejlődött agancs lombos, ha hajlott, erős. végeikkel széjjel álló agancstörzsein erős, hosszú, gyöngyös ágak fejlődtek: ellenben silány, midőn gyenge, egyenes, egymással csaknem párhuzamosan haladó agancstörzseken gyenge, vékony ágak vannak. Az agancs a szarvasnak védelmi és támadó fegyvere, midőn üzekedéskor vetélytársával mérkőzik, viaskodik, megküzd, vagy sebzetten az ebnek ellene szegül, vagy végre feldühödve, a vadászt is megtámadja. A helyes vadásztól megkívánjuk, hogy különösen a szarvas-, őz-, erdei vadat, de a többit is - a vad által hátrahagyott különféle nyomok után felismerje: a vadat a nyomokból meghatározza. A németek e tekintetben annyira mentek, hogy 72 úgynevezett jelet állapítottak meg, a melyek szerint a szarvasbikát a sutától és minden más vadtól meg lehessen különböztetni, meg lehessen határozni. Ezekből itt csak azokat soroljuk fel, a melyekről tudjuk, hogy a gyakorlati vadászok figyelembe venni szokták. 1: A bika az egyik oldal lábpárját nemcsak a másik lábpár elé, hanem szélesen melléje is rakja (a mi a sutánál csak a vemhesség utolsó idejében történik, a mikor e körülmény nem okozhat zavart, mivel ezen időtájban szarvast nem lőnek, azt tehát nem is nyomozzák) és pedig úgy, hogy ha egy teljes lépésben a jobb élőláb nyoma a bal hátulsó láb nyomával s szintúgy a más két nyom vonal által összeköttetik: tág - úgynevezett András - kereszt támad. Minél tágabb e kereszt, annál derekabb, annál erősebb a szarvas. Ezt keresztezésnek mondjuk. 2: A szarvas a csülökpárt szorosan egymáshoz szorítja, minek következtében a hátrahagyott nyom elül kerek, tompa, míg a suta nyoma, minthogy csülkeit sokkal lazábban hordja, elül szélesebb és hegyes; a bika nyoma tehát tompa és szorult. Ez a tompa és a szorult nyom. 3: A csülköknek egymáshoz tartásából következik, hogy a negatív lenyomatban a csülök-közben is különbségnek kell lenni. A bika nyomában - hegyétől a bokák felé - keskeny, felül éles emelkedés látszik: az él; a suta nyomában a csülökpár között mindig több föld vagy homok marad. 4: Különösen a jó agancsos úgy lépdel, hogy hátulsó lábával előlábának nyomába lép, de kissé küljebb; ez a hozzálépés. Ez ugyan a sutánál is előfordul, de sohasem következetesen több, egymást követő lépésben és csak a vemhesség idejében, a mikor e körülmény - mint feljebb is megjegyeztük - zavart nem okozhat. Ez tehát mindig agancsosra valló biztos jel. 5: Derék, jó agancsosok, különösen üzekedés előtt, a midőn testben a legerősebbek, a hátulsó lábbal gyakran az élőláb csapája mögé, fiatal bikák annak eléje lépnek, azt megelőzik; ez a hátramaradás (mely viselős sutáknál szintén előfordul) és a túlsietés. 6: Ha a szarvasvad puha talajon halad, nyoma oly mélyen benyomódik a talajba, hogy az álcsülkök nyomai is látszanak; a bika álcsülkei erős nagyújj-vastagságúak, a suta álcsülkei sokkal vékonyabbak. Az álcsülkök tehát szintén a jó jelek közé tartoznak. 7: Az igen biztos jelek közé számíttatik, hogy a bika hátulsó lábával gyakran az élőláb nyomába oly pontosan belelép. mintha csak egy lábnyom lenne: ez a csalás. 8: A domborodás: azaz a bika bokáival a földet előre tolja, csülkeivel pedig élesen hátrafelé metszi, mi által a nyom belsejében kicsi dombocska támad. 9: A csülöksár vagy a pecsét: midőn a bika a csülkei alá tapadt sarat - keményebb talajra érve - elveti; természetes, hogy az elvetett tányéralakú sáron rajta marad a nyoma, mintha oda pecsételte volna. 10: A zöld nyom és az ón-jel. Az üde fűben haladva a bika, minthogy csülkeit - a földre lépve - erősen egymáshoz szorítja, a csülkök közé került fűszálakat elmetszi, s keményebb kopár talajon elhullatja; a suta nyomában sohasem találni elmetszett fűszálakat, mert mindig lazán hordja csülkeit. Ez a zöld nyom. Midőn a vad sziklás talajon halad, csülkeinek éle lenyomódik, helyesebben mondva lerajzolódik, mintha valaki irónnal rajzolta volna; e jel - az ón-jel nem biztos, mert a suta csülkeinek éle is lenyomódik; tehát még más jeleket is kell figyelembe venni. 11: A lombjel, midőn a bika az erdőben haladva, agancsával a gyenge lombágacskákat letöri; a horzsolós, midőn agancsával fákon vagy faágakon a kérget leverve, a fakérget is lehorzsolja; az enyelgés, midőn agancsával vakondoktúrásokat és hangyabolyokat szétver. A bika jobbra és balra kifelé helyezi csülkeinek hegyeit, a suta menete irányában; az agancsos a lépésbe vizel, a suta a keresztezésbe. - A hullaték is jó jel, de időjárás és évszak szerint igen különböző. A szarvas- és az őz vad, midőn rajta sérülés ejtetett, ezt az által elárulja, jelzi, hogy álló helyéből vagy jártában is kisebbet-nagyobbat szökik, vagy felágaskodik, vagy rúg, vagy előre bukik, vagy hányat veti magát s i. t. A vadász ilyenkor azon helyre siet, a hol a vad jelzett, s keresi lövésének további tanújeleit: a becsapó golyó által lemetszett szőrt: a sebszőrt, mely után a lövés táját is meghatározhatja; a vérnyomot, mely szintén s csaknem mindig a seb tájára enged következtetni; esetleg a csontocskáikat, melyeket a golyó a sebhelyből maga előtt kirántott. Ha mindezt megvizsgálta, zöld gallyat tör le s ezt ráfekteti a talált nyomokra: gallyal jelöli a nyomot és pedig ligával a menekülés irányéiban. A sebzett vad a csapatot, melynél eddig tartózkodott, elhagyja: kivál belőle s kisebb-nagyobb távolságiján leheveredik, megbetegszik, s végre kiadja páráját: megdermed. A vadász a dermedt vadat különösen meleg időben - köldöke táján kissé felmetszi: felhasítja, hogy a felül fekvő vékony belet a nyíláson kihúzhassa, s ez alatt gallyat húz keresztül (hogy a vad belsejében képződő gázok kimenekülhessenek) és pedig bikánál az ággal, sutánál a lombbal a fej felé; ez annak is jeléül szolgál, hogy a vad birtokba vétetett, ahhoz tehát más vadásznak nyúlnia többé nem szabad. Végül a vadász az elejtett és haza szállított vadat kizsigereli, lefejti csuháját és feldarabolja. A sebet lövésnek nevezzük: nyaklövés, lapocka- vagy vállap-lövés, ágyéklövés, veselövés, comblövés, farlövés, szügylövés, harántlövés, azaz rézsútosan elülről hátrafelé, vagy viszont az egész testen végig - horzsolólövés, ha csak a bőrt felhorzsolta; gerinclövés, ha a gerincet szétzúzta stb. Szarvasvadra legnemesebb vadászati mód a cserkészet, midőn a vadász egyedül, minden segítség nélkül, iparkodik a nemes vadat megközelíteni és elejteni; midőn ezt kocsin tesszük: barkácsolunk. ^(H:VM)

gímszarvas (_L: Cervus elaphus; _D: Rothirsch) - Európában, Ázsiában, É-Afrikában, É-Amerikában (telepítés után Ausztráliában és Új-Zélandon) mintegy 20 elismert alfaja különíthető el igen változatos testnagysággal, agancsformával és üzekedési jellemzőkkel. Európában a C. elaphus hyppelaphus alfaja (_D: Rothirsch) él.

gímszarvas (_L: Cervus elaphus) - Őshonos, gyönyörű nagyvadunk a gímszarvas. Különösen és lenyűgözően fenséges látvány az érett bika, királyi jelenség, királyi vad. A magyar őstörténetbe sem véletlenül került be, mint ahogy számtalan nemesi címer kedvelt motívuma. Erdei vad, de vegetációs időben szívesen látogatja a termőföldeket is. Többnyire éjszaka hagyja el rejtekhelyét, noha kora ősszel akár napokra beveszi magát a nagyobb kukoricatáblákba. Kártétele erdészeti is - a fiatal fák, telepítések, újulatok megsínylik gyakori látogatásait. Üzekedési időszaka (_Syn: bőgés, rigyetés, sarhudás, börcölés) szeptember hónap, a tehén vemhessége 40 hétig tart. A bika az agancsát márciusban veti el, augusztus végére lesz az újjal „kész”. Vízigényes vad, egész esztendőben, de bőgési időben különösen; a bika dagonya nélkül képtelen maradni, részben az élősködők, rovarok zaklatása, másrészt fölhevült állapota miatt is. Hallása és szimata különösen éles, szél felől megközelíthetetlen. Agancsa a vadász legféltettebben becsült trófeája. Maga a szarvasbőgés pedig felejthetetlen élmény. A bika vadászata a bőgés kezdetével engedélyezett (szeptember elseje) és februárig tart. A gímszarvassal kapcsolatos vadászati kifejezések, műszavak akár több kötetet is betöltenének, ami jól mutatja a vad „népszerűségét”, vadászati értékeit. ^(VE:MSzT)

gímszarvas (_L: Cervus elaphus LINNAEUS, 1758) - _GB: Red deer; _D: Rothirsch (Rotwild); _I: Cervo nobile; _FR: Cerf élephe. Magyarország legnagyobb testű kérődző vadfaja, amelynek hímjét bikának, nőstényét tehénnek, szaporítás előtt ünőnek, szaporulatát pedig borjúnak (bikaborjú, ünőborjú) nevezzük. Jellemző rá az ivari kétalakúság, azaz az ivarérett bika agancsot visel – a tehénnél ez hiányzik. Az agancs csontképződmény, amelyet az állat minden évben elvet és évente újra is növeszt. Az agancs bal oldalán a bal szár, jobb oldalán a jobb szár nő, amelyek az agancstő révén csatlakoznak a koponyatetőhöz. Az agancsszárak csatlakozó részét koszorúnak vagy rózsának hívjuk. Az agancs két szárán barázdák futnak végig, gyöngyök díszítik, és ágakat találhatunk rajtuk, amelyeknek elnevezései: szemág, jégág (ez hiányozhat), középág és koronaágak. Az előre álló, lecsúszott koronaágat vendégágnak, a hátraállót farkaságnak nevezzük. A szemágat és a középágat főágaknak, szerkezeti vagy alapágaknak, a jégágat, a farkaságat és a vendégágat járulékos ágnak hívjuk. A szemág és a középág lehet osztott is, míg a jégág megduplázódhat, ilyenkor kettős jégágnak hívjuk. Ha a szár vége osztatlan, akkor az agancsot dárdásnak, ha kétfelé ágazik villásnak, ha pedig az agancsszár tetején három vagy több ág van, akkor koronásnak nevezzük. A koronatípusok az alábbiak: kehely, duplavillás, lapátos, kéz alakú és összetett. Ha az agancs mindkét szárán azonos az ágak száma, akkor párosnak, ha különböző, akkor páratlannak nevezzük. Páros agancs esetében az ágak össz-számát (pl. 8+8= páros 16-os), páratlan esetében pedig a több ággal rendelkező szár ágszámainak a kétszeresét (pl. 7+8= páratlan 16-os) vesszük. Az agancs formáját a szárak egyenes vagy görbe lefutása, illetve terpesztése határozza meg. A főbb formák az alábbiak: terebélyes, lombár, széles, meredek, szűk és abroncsos. Már a régi szakkönyvekben szerepelt az a felismerés, hogy a Kárpát-medencében egy kisebb testű és gyengébb agancsú, rövidebb és vékonyabb szárú, gyakori jégágképződésű, sok koronaágú, „nyugati” típusú és egy nagyobb testű és erős agancsú, vastag szárú, jégághiányos, jellegzetes koronaképződésű, „keleti” típusú szarvas él. Mindennek kialakításában jelentős szerepe volt az élőhelynek.

Nadler Herbert a róla elnevezett bírálati képlet kidolgozásakor a „keleti” típus jellemzőit vette alapul, ami hátrányos helyzetbe hozta a „nyugati” típusú agancsokat a bírálati képlet alkalmazása során. Ezért 1937-ben megalkották az ún. nemzetközi képletet, amely kedvez a vékony, sokágú „nyugati” típusú agancsoknak azzal, hogy: (1) pontozza a jégágat, (2) több pontot ad a sokágú koronának, (3) a terpesztést másként értékeli és mindezek következtében (4) megnöveli a bírált trófea pontszámát.

A „keleti” típusú szarvas - amely korábban mindenütt előfordult az országban – a XIX. század közepére sokhelyütt kipusztult, helyükre a földbirtokosok ausztriai birtokaikról hozattak „nyugati” típusú agancsot viselő egyedeket. Viszonylag kevés telepítés történt a D-Dunántúlon, Erdélyben és a Kárpátokban, ezért ott megmaradtak az ősi „keleti” agancstípust viselő populációk. A II. világháború után bekövetkezett ökológiai változások hatására nőtt az állomány, a korábban elkülönülő populációk érintkeznek egymással, ezért a bekövetkező vérkeveredés hatására feloldódtak a „nyugati” és „keleti” szarvasagancstípusok, s mára négy, táji jellegű főbb ökotípusba sorolhatók gímszarvasaink: (1) Dél-dunántúli szarvas - ezen belül (1a) „somogyi” típus, (1b) „zalai” típus, (2) észak-dunántúli szarvas, (3) északi-hegyvidéki szarvas és (4) sátorhegységi (kárpáti jellegű) szarvas. Később Szidnai (1985) elkülöníti a (1) nyugat-magyarországi, (2) a zalai-, (3) somogyi-, (4) gemenci, (5) börzsönyi és (6) gödöllői típusokat, ezen kívül 6 olyan formát, amely egy vagy több helyen is megjelenik. Ilyenek (a) alaptípus, (b) abroncstípus, amelyek minden vérvonalban előfordulnak, (c) duplavillás koronás – főleg a Duna-ártéren és D-Dunántúlon, (d) tenyeres koronatípus – D-Somogyban és Zalában, (e) fekvő v. szétálló korona – Duna–Dráva ártéren és (f) egyenes „V” szárú típus – somogyi vérvonalban fordulnak leginkább elő.

Whitehead (1993) szerint a gímszarvasnak 12, a vapitinak 13 (ebből 2 kipusztult), Trense (1989) szerint a gímszarvasnak 11, a vapitinak 7 (ebből 1 kipusztult) alfaja van.

A legnagyobb különbség a két jegyzék között – amelyen nyilván még sokat fognak vitatkozni a szakemberek, s a jövőben változni fog - hogy a Trense (1989) által ismertetett listában az európai gímszarvasállományt gyakorlatilag 2 alfajba sorolták. A két alfaj közti határvonalat Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Jugoszlávia (Szerbia), Görögország K-i határainál húzták meg. A törzsalakhoz (_L: C. e. elaphus) sorolták a korábban külön alfajnak tekintett skót szarvast (_L: scoticus), norvég szarvast (_L: atlanticus), spanyol szarvast (_L: hispanicus) és a közép-európai szarvast (_L: hippelaphus) is. A belorusz, ukrán, román (erdélyi!), bolgár, orosz, észak-kaukázusi szarvasokat pedig keleti gímszarvasként (_L: C. e. montanus) tartják nyilván. További különbség a két rendszer között, hogy amíg Whitehead (1993) a tibeti v. McNeill szarvast (_L: C. c. macneilli) és a kínai v. kansu szarvast (_L: C. c. kansuensis) már a vapiti (_L: Cervus canadensis) alfajaként sorolta fel, addig Trense (1989) még a gímszarvas (_L: Cervus elaphus) alfajainak tekinti őket.

Magyarországon - mint genetikai vizsgálatokkal bizonyítottan Közép-Európában mindenütt - a _L: Cervus elaphus hippelaphus jelenlétét ismerjük el. Korábban Szederjei a szarvas elterjedési körzeteit - azok eltérő ökológiai adottságaira alapozva - olyan vadjárásoknak nevezte, amelyeken belül eltérő ökotípusok alakultak ki: I. Gemenci vadjárás, II. Nyugat-magyarországi vadjárás, III. Bakony-Vértes-Pilisi vadjárás, IV. Börzsönyi vadjárás, V. Gödöllői vadjárás, VI. Bükk-Mátrai vadjárás, VII. Alföldi vadjárás. A vadjárásokon belül - elsősorban a terpesztés, a koronaalak, a koronaágak száma, a szárak és az ágak ívelése alapján - ún. szarvastörzseket írt le. Elgondolásának helyességét igazolja, hogy 33 évvel később Náhlik agancsértékmérők nagy elemszámú adatbázisának számítógépes feldolgozása eredményeként csaknem ugyanazon populációkat különítette el, mint azt annakidején empirikus úton Szederjei tette. Az agancsjellemzők szerinti populációelkülönítés lehetőségét igazolta Köller-Kabai, akik az agancsok méretében (tömeg, szárhossz, körméret) találtak különbségeket az egyes populációk között, de az agancs formájában kisebb eltéréseket észleltek, mint amit a szakirodalom alapján feltételeztek. Ennek nyomán nem látták indokoltnak ún. „altípusok” elkülönítését. Igazak ezek a megállapítások még akkor is, ha biokémiai-genetikai vizsgálatok alapján nincsenek Magyarországon genetikailag elkülöníthető „gímszarvastípusok”. A gímszarvasnak - utóbbi évtizedekben észlelt állománynövekedése mellett - változott elterjedési területe is. Az új területek elfoglalása, azaz ott a tartós megtelepedés akkor lehetséges, ha az erdősültségi élőhelyi küszöb a 13-15 terület%-ot meghaladja. Különösen intenzív volt az elterjedési területnövekedés Bács-Kiskun megyében, ami a természetes ökológiai háttéren kívül antropogén hatásokra (zavarás, vadgazdálkodási mód) is visszavezethető. Napjainkban a gímszarvas előfordulása a Dunántúlra, az Északi-középhegységre és újabban a Duna-Tisza közére terjed ki. A Tiszántúlon ma is ritkán fordul elő. Magyarországon újabban 7 szarvastájat szokás elkülöníteni: I: Dél-Dunántúl, II: Nyugat-Dunántúl, III: Közép-Dunántúl, IV: Észak-Dunántúl, V. Északi-középhegység, VI: Zempléni-hegység, VII: Duna-Tisza köze.  ^(FS:VÁ)

gímszarvas (_L: Cervus elaphus) - Jelentése nagy testű, vörösesbarna szőrű, hosszú, vékony lábú, kérődző vad. Régen a szarvastehenet gímnek is nevezték, a gím eredeti jelentése 'szarvas, őz vagy dámvad nősténye' volt; még Arany János versében is ilyen jelentéssel szerepel: Elejtették már a hímet, Üldözik a szarvas-gímet.  Helynévben már 1113-ban előfordul a szó: „De villa Gimes est terminus quedam via”. Köznévként 1395 körül: „humulus: gím”. Ismeretlen eredetű szavunk.

Az állat régies elnevezése rőtvad, mely a _D: Rotwild (rőt- vagy vörösvad) és az _GB: red deer (rőt vagy vörösszarvas) megfelelője. A _L: szaknyelvi Cervus elaphus binómen a szarvas latin cervus és _GR: élaphosz neveiből alkotott. A latin név folytatója a _FR: cerf, _ESP: ciervo.

A gímszarvas a párosujjú patások (_L: Artiodactyla) rendjéhez, a szarvasfélék (_L: Cervidae) családjához tartozó faj, az egyik legnagyobb szarvasféle. Európa legnagyobb részét, a Kaukázus térségét, Anatóliát és Ázsia nyugati és középső részeit lakja. Magyarországon a dél-dunántúli területeken található jelentős szarvasállomány, ahol 1996-ban a hazai állomány fele, mintegy 30 000 szarvas élt. A minőséget jelzi az évente ott elejtett 150-180 aranyérmes bika. A tisztásokkal és rétekkel tarkított lombos és elegyes erdők lakója. A legjobb körülmények valaha bizonyára a folyók ártereiben találta meg, de kedveli a hegyi erdőket is, és ma éppen Közép-Európa nyugati felén találhatók a legerősebb agancsosok. Az agancsot világszerte használják dísztárgyként, bútorok, szobrok és egyéb cikkek szépítéséhez. A gímszarvas számos európai barlangfestményen szerepel; a legrégebbiek 40 000 évesek, a paleolitikumból származnak. A szibériai neolitikumi ember számára (7000 évvel ezelőtt) a szarvasnak szellemi jelentősége volt, emiatt sok barlangrajzon megtalálható. A csodaszarvas, egy hun-magyar mondakörben és a magyar népi hagyományokban is ismert mitikus állat, amelyet Magor és Hunor üldözött, valószínűleg gímszarvas volt. ^(RJ:ÁE)

gímszarvas - Ha szarvasról beszélünk, akkor általában a gímszarvast értjük alatta. A szarvasfajták között kétségtelenül a legszebb a gímszarvas. Testsúlya és agancssúlya, valamint az agancs formája nagyon változó. Leghatalmasabb testű és agancsú egyedek Közép-Európa egyes országaiban, így Jugoszláviában, Magyarországon, Romániában, Szlovákiában élnek, A kifejlett bikák itt 200-300 kg élősúlyt is elérik, agancsuk súlya pedig 13 kg is lehet. Csak a bika visel agancsot. A tehénnek rendes körülmények között nincs agancsa (kivételesen azonban csökevényes rudimentális agancsa a tehénnek is lehet). A szeptemberi szarvasnász (üzekedés, párzás) után, a következő év áprilisának második felében vagy májusban a tehenek 60-65 %-a leborjazik. Rendszerint egy, ritkán két, borjat ellik. Az utóbbi azonban nem kívánatos, mer általában az ilyen ikerborjak gyengébbek. Születéskor a borjak mintegy 50 %-a ünőborjú, 50 %-a bikaborjú. A bikaborjú másodfű korában, tehát a születését követő év augusztusában, szeptemberében tisztítja le a háncsot az első agancsáról. Ez az agancs rendszerint két, elágazás nélküli szárból áll. Az ilyen agancsot viselő bikát és az ilyen agancsot csaposnak nevezik. A bika az első agancsát a születését, követő év szeptemberére, életének 16-ik hónapjában rakja fel és tisztítja meg. Ritkán, a legkiválóbb vérvonalú és sokágúságára hajlamos törzsek esetében fordul elő az, hogy az első agancs már hegyben elágazik, sőt rövid kis háromágú korona fejlődik rajta. Az első agancs lehullatása a bika harmadfű korában, a születésétől számított harmadik naptári év április - május hónapjában következik be. Ezután fejleszti a bika a második agancsát, mely kedvező esetben lehet már 6, 8, 10 és 12 ágú is. Ha az egyik agancsszáron több ág van, mint a másikon, akkor a több ág kétszeres szorzatát veszik az agancs bírálata alkalmával, de hozzáteszik, hogy páratlan. Így van páratlan hatos, páratlan 8-as, páratlan 10-es és így tovább. Ha mindkét agancsszáron az ágak száma egyező, akkor páros 6-os, páros 8-as, páros 10-es stb. névvel jelölik az agancsot. A szarvas általában társas életet él. Januártól a borjazásig külön falkában (csapatban, rudliban) találhatók a tehenek, az ünők és az előző évi borjak. Esetleg egy-két, fiatal bika csatlakozik még hozzájuk. A középkorú és az öreg bikák kisebb-nagyobb falkába verődve szintén külön élik életűket. Borjazás idejére a vemhes tehenek különválnak, és amikor már az újszülött 3 hetes, újra összeverődik a kis csapat. A bikák egészen augusztus közepéig együtt vannak, majd a szeptemberi szarvasbőgés előtt 1-2 héttel az addig jó barátok mind komolyabb és komolyabb erőpróbákat végeznek, végül különválnak, majd csatlakoznak, beállnak a tehén-csapatokhoz. Az erősebb bikák az ivararánytól függően kisebb-nagyobb számú tehén-csapatot, ún. háremet alakítanak. A gyengébbek, a fiatalabbak a háremek körül a mellékbikák szerepével kénytelenek beérni. A bőgés alatt tovább folyik a vetélkedés, főképpen a nagyobb távolságokról érkező és még ismeretlen vándorbikákkal. A harcok sok esetben súlyos szúrásokkal, sebesülésekkel, sőt egyik-másik vetélytárs pusztulásával végződnek. Bőgés után, október végén, novemberben a bikák újra falkákba verődve élik életüket. A bikaborjú születési évének őszén kezd fejlődni a két rózsa, a következő tavaszon ezen jelentkeznek a csapok, melyekből a nyárs lesz. A harmadik évben fejlődik ki a rózsatő fölött a szemág, a negyedikben a középág, az ötödikben a korona első ága. Ezután csak az agancs vastagsága, súlya, gyöngyössége és a korona ágazata gyarapszik. A bika agancsát március - áprilisban veti le. Az új agancs a párzás, az ún. bőgés idejére, szeptember elejével fejlődik ki. Az agancsról az elhalt bőrt az őzhöz hasonlóan fiatal fákhoz dörzsöléssel, verdeséssel távolítja el. Ezzel a fák kérgét megsérti, ami kárral jár. Tápláléka az erdei tisztások, vágások füve, lomb, hajtás, rügyek, simakérgű fák kérge és mezőgazdasági termények. A legnagyobb kárt télen a kéregrágással és tavasszal, a nedvkeringés megindulásakor a kéreghántással okozza. Mivel csapatosan jár, néhol tetemes kárt okozhat. A kárt elsősorban a területtel arányos kisebb létszámú vadgazdálkodással, bőséges vadlegelő biztosításával és a veszélyeztetett, fiatal telepítések körülkerítésével lehet mérsékelni. ^(BL:EVFL)

gímszarvas - Szarvas. ^(MÁSZ)

gímszarvas (_L: Cervus elaphus) - Magyarország legnagyobb testű szarvasa. Csaknem minden vadász álma, hogy legalább egy ilyen bikát elejtsen. Elsősorban erdőlakó, de a hegyvidéket szintén kedveli, mocsárvilágban is megél. A kifejlett bika testhossza kb. 250 cm, marmagassága 150 cm, súlya: 160-200 kg. A tehén ennek csak felét nyomja, jóval filigránabb jelenség. Nyári csuhája vörösesbarna, ebből ered a rőtvad kifejezés. Télen szürkésbarna, sűrűbb, hosszabb szőrű. Üzekedése - amit szarvasbőgésnek nevezünk - augusztus végén kezdődik és október elejéig tarthat. A tehén rendszerint május elején egy borjat ellik. Legelő típusú faj, a tehenek ellésig csapatban játnak, melyet egy tapasztalt, kiváló adottságú, rendesen borjas a vezértehén irányít. A dél-dunántúli populációk a legjobb genetikai adottságúak, ezért ezek védelme rendkívül fontos, hiszen a trófeavadászok körében a gímbika a legáhítottabb magyar nagyvad. Gazdag külföldiek is szíves-örömest vadásznak rá, ami sok társaság létalapját biztosítja. Vadászható faj. ^(K:VL)

gímszarvas - 1: A hazánkban honos szarvasfaj rendszertani neve. ^(Eö:VNy)

2: A régi magyar nyelvben a gím jelentése szarvastehén volt, de ez már a magyar vadászirodalom kezdetei (1853) előtt kiment a használatból. Ma már csak érdekes adat. ^(Eö:VNy)

gímszarvas (_L: Cervus elaphus) - Fővad, rőtvad A kifejlődött hímszarvas: bika. A már borított (rigyetett) és leborjazott nőstényszarvas: suta, tehén A fiatal szarvas első életévében borjú, neme szerint bikaborjú, buga vagy üsző-, üszkeborjú. Az üszőborjú féléves korától mindaddig, míg nem rigyetett: üsző, ünő, a rigyetéstől a borjazásig (ellésig) előhasi, azután: suta. A bikaborjú, ha már felagancsolt, aszerint, amint csapot, dárdát, nyársat agancsol fel, a nyolcasig: gyenge, hitvány bika, onnantól bika, agancsos, s az ereje teljes kifejlettségében levő: remek, kapitális szarvas.

Testrészei: A szemei alatt levő mélyedés a könnygödör, amelyben felgyülemlik a szarvaspézsma. Az agancsnélküli rőtvadnál (sutáknál és borjaknál) az agancstő (rózsatő) helyén dudorodó ránc : rigyetöránc. Légcsöve: gége, - ennek felső része gégefő, - a nyaka: begy, - eleje: szügy, - a mellső végtagok függesztője: lapocka, váll-lap, - belei: zsigerek, béltelek, - a nemes belső részek együtt: a joh, - a hím ivarszerve: csök, - magképzője: here, - a magképzők tartója: herezacskó, - a csökön levő szőrcsomó: ecset, pamacs,- a suta ivarszerve: hüvely, termőtest, - a hüvelyen levő hosszabb szőrzet: kötény, - a bordák mögötti mélyedés: horpasz, véknya, lágyék, homor, - a gerincen húzódó sötét szőrsáv: a hátcsík, hátsáv, - a hátsó végtagok felső része: comb, copák, - a két comb közötti rész: medence, - ennek felső része: a remek, - a végbél nyílása: hullató, - a hullató körüli világos szőrfolt: hold, tükör, - a farka: billegény, - a belsőrészeken (beleken) levő zsiradék: faggyú, - a bőr alatt levő zsiradék: kövérség, - a bőre : csuha, - ürüléke: hullaték, - hugyozása: vizelés, - a lábujjakat borító szaruállomány: csülök, - a csülkök fölött levő szarunemű kinövés: fattyúcsülök, álcsülök, fiók-köröm, csülökköröm, fűköröm, - a csülök alsó lapján levő kiemelkedés: a csülökboka, - a homorú rész: a csülököbe, csülökvápa.

Életmódja: Alkonyatkor a szarvas a sűrűségből, ahol magának almot vert, almot kapart, díjazott s ebben az alomban, fekvésben tanyázott, hűselt: felszedelőzködik és felkerekedve, az erdőszél felé igyekszik. Az erdőszélhez közel megáll és neszel, biztosítja magát és ha szelet kap, szagot fog, szimatot kap, akkor elugrik,megugrik, de ha semmi gyanúsat nem vett észre, az erdőből kilép, kiötlik, kiadja magát, előötlik és legelőre vonul. A vetésre, tisztásra, vigályosra érve legel, táplálkozik, tápot vesz. Az út, melyet jövet-menet rendszerint betart: forgó, járó, váltó. Hajnali szürkületkor: erdőbe vonul, templomba megy, hol menetközben a rügyeket, hajtásokat lecsipkedi, lecsipdesi, jókedvében agancsaival a földet, hangyabolyt széthányja, azaz dévajkodik, pajzánkodik, azután a sűrűbe húzódva, leheveredik, letelepedik. A szúnyogok, legyek, bögölyök nyaranta nagyon kínozzák. Tudja, hogy mily fájdalmas, ha azok petéiből ímely támad a hátán, mely kinyűvesedik, mindenképpen védekezik: nyühelődik hát s ha már más nem használ, akkor vad iramban igyekszik megszökni kínzóitól, azaz megbogárzik; felkeresi a pocsolyás, mocsaras helyet, melyet fertő, fetrengő, dagonya, dágvány, morotvának nevezünk, ebben azután fetreng, fertőz, dagonyáz, hűtőzik. A dagonyából ki jövet a ráragadt iszapot, sarat egy fa törzsén igyekszik letisztítani, azaz: korhol, türückölődik; az ilyen sárral bekent fa: korholt fa, türückölőfa, dagonyásfa (pamacsfa). Ha a szarvast rendes fekvéséből kizavarják, akkor lábra kél, ide-oda őgyeleg, ámolyog, bódorog, ténfereg, szóval tanyát cserél s az új pihenőhelyen fekhelyet  (nem almot vagy fekvést) készít magának. Ha a gally ropog a lába alatt, akkor rezget, ropogtat, eleséget keresve a lábával kotorász, ha agancsaival a fákat, gallyakat verdesi, akkor lomhoz, gallyaz. A szarvas lassú futása: ügetés, poroszkálás, gyors ütemben iramodik, törve vágtat, mikor is dübörög a föld lábai alatt, azaz döngöl. Ha megállás nélkül átfut egy erdőrészen, úgy: átméri az erdőt, árkon, bokron, kerítésen átdobja, átveti magát, átrepül, átugrik. Ha több szarvas egy csoportban van, azt mondjuk: összeállt, falkába állt, csapatba verődött, falkába csavarodott. Az ilyen csapat vezetője egy idős suta: a vezér suta (vezértehén). Amely szarvas állandóan egy vadászterületen tanyáz: állandó vad, de ha sokat zaklatják, zargatják, abajgatják, az is elpártol; amelyik pedig hol itt, hol amott van: kóbor vad, kósza vad. A vadászterület széle felé tanyázó szarvas: határszarvas, mesgyeszarvas. Az idegen területre a szarvas ellátogat, elkószál. Ha szőrét változtatja: kiszínesedik, szőredzik, szőrt vált, vetkőzik, leszőrel. Ha húsra vergődik, akkor hízott, döhér, s az ilyen szarvas hízott, faggyas, döhér, teljes, nyári szarvas Az idő, melyben a szarvas ilyen állapotban van: hízási idény. A rosszbőrben levő: csekély, hitvány, ösztövér. Ősz táján, mikor a bika az üzekedni vágyó, sárló, sárhoszó, árjadó, megindult suták felől, melyeknek bikhatnékjuk van, szimatot fog, felgerjed benne a fajfenntartási ösztön: az üzekedési vágy, az űzdüh s akkor földön járó orral, nyugtalanul keresi a sutákat. Ha megtalálja őket, hozzáadja magát a csapathoz, közé elegyül, egy bizonyos számú sutát összeterel, összehajt s ez az ő háreme. Párosodása: rigyetés, üzekedés, sarhúdás, nőszés, börcölés, maga a párosodás aktusa: borítás, folyatás, mikor is a suta magához ereszti és felveszi a bikát. Az erős bika, mely a háremet összetartja: törzsbika, győztes bika, az a gyengébb bika pedig, melyet a háremúr maga mellett megtűr: a vendégbika, kísérő bika. Az üzekedés idejében az erős bikák leromlanak, elnyűvődnek, meghitványkoznak, megösztövérülnek s ilyenkor azt mondják: a bika leállott. A bika hasán a kilövellt ondótól származó bűzös, barna folt: rigyetési folt, nászfolt, rigyetőrózsa s a bika ilyenkor bakszagú, bakbűzös. Az elaggott, korhadt vagy üzekedésre képtelen bika elmagtalanul, azaz tenyészbéna lesz. A rigyetés időszakában a bika felgerjedtségének öblös hangon ad kifejezést s ezt a mi vadászaink bőgősnek, barcázásnak, riadásnak, riasztásnak, barcogásnak, nyiretésnek hívják. Ha a bika gyanút fog, neszel egy ideig, közben többször riadoz, böffent; ha pedig meglepetés éri, akkor vakkant egyet és megugrik. A suta különös orrhangon sír; a borjú, ha az anyját keresi, akkor hívogat. Ha a hárem felé egy másik erős bika közeledik, a törzsbika dacos riadást hallat, agancsával szántja a földet, fejét szügybe vágja és vad rohammal megkezdődik a szarvasviadal. Összeütnek, összecsapnak és nagy agancscsörtölés közepette tülekednek, öklelődnek, türkölőznek. Egyik a másikat felöklelni (megvillázni) akarja, míg az egyik a másikat leküzdi, elveri. A suta 40-41 hétig hordozza vemhét s ez alatt az idő alatt vemhes. Mikor már hasasodik, azaz nehézkes lesz, elkülönödik, különszakad a csapattól s a sűrűségben megborjazik, ellik, vemhezik s ilyenkor - vagy ha elzüllik, elapad a teje - elrúgja a borját, melyet az előző évben ellett, azután borjával, vemhével ismét a csapathoz tart. A rendes időn kívül eső vagy meddő rigyetés az ál- vagy fattyúüzekedés. A betegséget átállott vagy nyomorékra sebzett szarvas: csenevész, górnyadozó, lependék, satnya, kórnyadt, sanyevész, görhe, pangó, sindevész, mecsevész, kóradozó, senyveteg. Ha betegségbe, saját dögibe, szóval nem vadászkéztől pusztul el: elhull, döggé válik s az ilyen vad: hullott vad, esett vad. ^(K:MVK)

gímszarvasagancs (_D: Rothirschgeweih) ^(VL)

gímszarvasagancs bírálata - A mérések 0,1 cm, illetve 0,01 kg pontossággal, gondosan kihúzott, keskeny, 5 mm szélességű acél mérőszalaggal történnek (0,05-0,09 pontokat 0,1 pontra kerekítik). 1: Szárhossz: Mindkét szárhossz cm-ben x 0,5. Mérések a külső ív mentén a rózsa alsó szélétől a leghosszabb koronaág hegyéig mérve, A mérőszalagot gondosan rányomják az agancsszárra. A rózsa felső éle és a szár által képzett szöget összekötik. 2: A szemág hossza: mindkét szemág hosszának átlaga cm-ben x 0,25, a koszorú felső szélétől az ág végéig. 3: Középág hossza: mindkét középág hosszának átlaga cm-ben x 0,25. A középág hosszának mérésére szolgáló kiindulási pont az a hely, ahol a középág elágazik az agancsszártól. 4: A rózsa körmérete: Mindkét rózsa körméretének átlaga cm-ben x 1. A rózsában lévő mélyedéseken átívelik a mérőszalagot. 5: Alsó szárkörméret; a szem- és középág között a legvékonyabb helyen mérve, tekintet nélkül a jégágra. Mindegyik szár kerülete cm-ben x 1. 6: Felső szárkörméret: A középág és a korona (villa) között a legvékonyabb helyen mérve; mindegyik szár kerülete cm-ben x 1. (A középág fölött minden ágat a koronához számítják) 7: Agancssúly (agancstömeg) (elejtés után 3 hónapra): 1 kg = 2 pont. Az orrcsontnál több koponyarésszel együtt mérve, akkor szabály szerint 0,5-től 0,7 kg-ot kell levonni. (Magyarországon az agancs elszámolási ára 24 órával a lefőzés után értendő, ezért a bírálati pontszámhoz beszáradásra levonást kell alkalmazni.) 8: Terpesztés (0-tól 3 pontig): Ez a szárak között mért legtávolabbi belső méret, az átlagos szárhosszúság százalékában kifejezve. 60%-nál kevesebb = 0 pont, 60-70%-nál = 1 pont;  70-80%-nál = 2 pont; 80% felett = 3 pont. 9: Ágaik száma: ágak száma x 1. Túl kicsiny ágakat (2 cm alatt) nem számítják be, a verekedésben letört ágak teljesnek számítanak, a letörött vagy mesterségesen felhelyezett ágakat nem számolják. B) Hozzáadások és levonások (Itt, valamint a következő képleteknél mind a hozzáadásokban, mind a levonásokban fél pontokat is be lehet számítani.) 1: Hozzáadások (szépségpontok) Szín: világosszürke, sárgás vagy mesterséges 0 pont; szürkétől középbarnáig 1 pont; sötétbarnától feketéig 2 pont. Gyöngyözés: 0-2 pont.  Ágvégek: 0-2 pont. Jégágak: rövid (2-10 cm hosszú): egyoldali 0 pont; mindkét oldali 0,5 pont. Közepes (10,1-15 cm hosszú): egyoldali 0,5 pont; mindkét oldali 1,0 pont. Hosszú (15 cm-en fölül): egyoldali 1,0 pont; mindkét oldali 2,0 pont. Korona: A koronaágak értékeléséhez (rövid, közepes, hosszú) a fentebb már említett jégágszabály érvényes. Mindkét korona ágainak összmennyisége: 5-7 rövid 1-2 pont; 5-7 közepes 3-4 pont; 5-7 hosszú 4-5 pont; 8-9 rövid 4-5 pont; 8-9 közepes 5-6 pont; 8-9 hosszú 6-7 pont; 10 és több rövid 6-7 pont; 10 és több közepes 7-8 pont; 10 és több hosszú 9-10 pont; 2: Levonások: (hibák) 0-3 pont. A szárak és az agancs, valamint a szem-, jég- és középágak aránytalansága, amennyiben a hosszúság értékelésénél nem vették figyelembe.

A Nadler-képlet a következőképpen tér e a nemzetközitől: középághosszat és jégágat nem számítja be. Korona, ha hiányzik: 0, gyenge: 1, jó 2, erős 3, kapitális 4 pont. Az ágak vége: tompa vagy fekete 0 pont, fehéren fényezett 1 pont.

Glatz Oszkár (1872-1958) - Velencei-tavi vadásztársaság c. képe ismert. ^(VL)

Glen of Imaal terrier kutya - Ír kártevőirtó és őrkutya. George Tuberville már 1575-ös "The Noble Art of Venerie" művében megemlíti a glen of Imaalt, amelyet a völgyről neveztek el, ahonnan származik. A rámenős kutyát kizárólag "védekező" állatok, mint a róka, borz és vidra, vadászatára tenyésztették ki. Némán dolgozik és húzza ki a zsákmányt az odújából. Közben erős, görbe mellső lábait és erős, éles fogait használja. Ha kell, megtanulja a szárnyas és szőrmés vad apportírozását is. Szereti a vizet, erőteljes, kitartó úszó. Régebben kutyaviadalokon is használták. A glen of Imaal ezért régtől kimondottan kemény, nem érzékeny társ. Hogy ez így is maradjon, az ír küllemgyőzteseknek még mindig vadászvizsgákat kell tenniük, mielőtt viselhetnék a Champion címet. ^(W:KF)

gléda - Puskás sor, puskás vonal. ^(Sz.Zs)

glutin - Az állati csontokból, bőrből, porcogókból előállított ún. glutinenyv rövid neve. ^(BL:EVFL)

goda (_L: Limosa) - Jelentése rőtes vagy szürke tollazatú, hosszú lábú vízimadár. Ismeretlen eredetű szavunk. Szótörténete is rövid, csupán 1898 óta adatolható. Elképzelhető,hogy az _GB: godvit és a _D: Greta-féle hangutánzó nevek ismeretében a goda is a madár hangját utánzó hangsorból vált madárnévvé. Nem dönthető el, hogy spontán névadással vagy ornitológusaink tudatos névadásával jött-e létre.  

A nagy goda (_L: Limosa limosa) a kis godával van korrelációs kapcsolatban. A nagy goda név a nevükben szintén goda, hozzá hasonlatos fajoktól való elkülönítés érdekében (kis, márványos goda) alkotott. Társneve a godaszalonka, gombosorrú, lotyósneff, lotyó (Chernel), nagylotyó. A feketefarkú lotyó farka színéről kapta nevét. _GB: black-tailed godwit; _FR: barge à queue noire; _D: schwarzschwänzige Uferschnepfe. A nagy lotyószalonka a madár csacsogó természetére és a szalonkákhoz való hasonlóságára utal. Ez utóbbi miatt kapta goda szalonka nevét, de hívják vonyósneff, gombosorrú sneff (Chernel), lotyósneff, illetve lotyó néven is. Utóbbiak hangutánzó eredetűek nyivákoló hangja miatt. Pontos megfelelője a _D: Lodjoschnepfe.

A kis goda első magyar elnevezése Herman Ottó szóalkotása, a lapp lotyó a _L: szaknyelvi Limosa lapponica (Brehm) alapján, részfordítással keletkezett; lapplandi lotyó. Szintén a faj előfordulási helyére utal a _L: szaknyelvi Limosa novaboracensis ’északi goda' (Brehm), ennek alapján alkotta Madarász az északi lotyószalonka terminust. Rozsdavörös lotyó elnevezése a hím nyári tollazatára utal. A cankógoda (_L: Limnodromus scolopaceus) név tudatos névadással jött létre hasonlósági alapon, ennek a madárnak a csőre és a tollazata a cankókra és a godákra is emlékeztet.

A tautonímiával alkotott latin szaknyelvi Limosa limosa binómen a _L: ’limosa' iszapot, sárt kedvelő' szóból való, arra utal, hogy e madár lápok és mocsarak lakója.

A kis goda a madarak osztályának lilealakúak (_L: Charadriiformes) rendjébe, a szalonkafélék (_L: Scolopacidae) családjába tartozó faj. Észak-Amerika, Európa és Ázsia északi részén költ. A magas észak fészkelő madara, költőterülete az északi sarkkörön túl, Észak-Skandináviától Nyugat-Alaszkáig húzódik. Gerinctelen állatokkal, rovarokkal és lárváikkaI, puhatestűekkel és gyűrűsférgekkel táplálkozik, Hosszú távú vonuló. Magyarországon ritka vendég áprilistól májusig és augusztustól októberig, átvonulásai alkalmával. Az őszi vonulás során leggyakrabban a leeresztett halastavakon , az őszi csapolások idején megfigyelhetőek. A nagy goda a lilealakúak rendjébe, a szalonkafélék családjába tartozó vízimadár. A lápréteken és a szikes legelőkön fészkelő madarunk. A feketeszárnyú goda _L: 'Limosa haemastica' Alaszka és Kanada sarkvidéki területein honos, a Hudson-öböl jellegzetes madara. Telelni Dél-Amerika dél-keleti részére vonul. A márványos goda _L: 'Limosa fedoa' Kanada és az Amerikai Egyesült Államok területén fészkel, telelni délre vonul, Mexikón keresztül Dél-Amerikába. ^(RJ:ÁE)

goda (_L: Limosa limosa) ^(MÁSZ)

goda szalonka - Nagy goda (_L: Limosa limosa) - lotyó sneff, vonyó- vagy gombos orrú sneff. ^(K:MVK)

godák - A lilefélék családjából. A csőr 2-3-szor hosszabb a fejnél, a csüdnél egy harmaddal hosszabb, kissé felfelé hajló, szalonkaszerűleg puha és hajlékony, kemény, kanálszerű gombos véggel. A hosszú, vékony csüd elől-hátul pajzsos. Szárny hosszú és hegyes, az első evező a leghosszabb s előtte egy ecset-toll, mint az erdei szalonkánál. Nálunk két fajtája fordul elő: 1. kis goda (_L: Limosa lapponica); 2. nagy goda (_L: Limosa limosa) - goda szalonka, lotyó sneff, vonyó- vagy gombos orrú sneff. ^(K:MVK)

gojzer (_Syn: nagy póling, szélkiáltó) - A szalonkák családjának (_L: Charadriidae) legnagyobb termetű faja, a hamvas varjúnál is nagyobb. Fejhosszánál kétszer-háromszor hosszabb csőre lefele görbül. Fészkelőhelye Észak-Európa és Kelet-Európa északi tájai, Ázsia stb. Telelőhelye Észak-Afrika és India. Mocsaras vidékeken, vizes réteken, mint költöző faj, vonulása idején nem ritka. Március közepe táján érkeznek az elsők, a többségük április elején, de még e hó végén befejeződik tavaszi vonulásuk. Ősszel nagyrészt szeptemberben vonulnak, de ritkábban egész decemberig is itt maradnak. Jellemző reá erőteljes, fuvolaszerű, csengő kéttagú: pó-li, pu-li röptében hallatott névadó hangja. Táplálkozásával a mezőgazdaságnak hasznot hajt. Védett. ^(BL:EVFL)

gojzer - Nagy póling. ^(MÁSZ)

golyó (_D: Kugel) - Eredetileg kerek lövedék (ólomgolyó) a korábbi tűzfegyverekhez (elöltöltős). A kifejezés fennmaradt a modern golyóspuska lövedék megnevezésre is, bár ezeknek már nincsen golyó formájuk. Ezzel szemben a (valóban golyó formájú) sörétet nem nevezik golyónak, hanem sörétszemnek. ^(VL)

golyó (_D: Passkugel) - A fegyvercső átmérőjét betöltő egyes golyó. Hegyalján: gaIacs. ^(BK:VM)

golyó - Fegyvergolyó, lövedék a neve mindenféle töltény magjának: a golyónak és a sörétnek.  ^(Eö:VNy)

golyó (_D: Kugel) A nagyvadra használt, ólomból öntött gömbölyű vagy hosszúkás löveg. ^(H:VM)

golyó vonarcs (_D: Kugelzieher) ^(F:VMSZ)

golyóbéllet (_D: Kugel Pflaster) - Megfaggyúzott gyolcsfoltocska, melybe takartan a golyó a puskaporra szoríttatik (csak előtöltőknél használják). ^(Eö:VNy)

golyóbéllet (_D: Kugelfutter, Pflaster) ^(F:VMSZ)

golyóérett - Azt a nagyvadat értjük alatta, amelyik elérte fejlődésének, agancsfejlesztésének csúcsát, a továbbiakban már visszarakna, hanyatlásának időszaka következne. Golyóérettnek minősíthető az a gímszarvasbika, amelyik elérte a 12 éves kort, agancsa szabályos főágakkal (szemág, középág) és a két koronában összesen legalább 5 db 15 cm-nél hosszabb ággal vagy kehelykoronával rendelkezik, IP pontértéke meghaladja a 185-őt, az agancs tömege pedig a 9,5 kg-ot. Gyengébb adottságú területen a golyóérettségi kort tíz évben, a pontértéket 175 IP pontban, a tömeget 7,5 kg-ban lehet meghatározni. Dámbika esetében az a golyóérett, amely legalább 10 éves, agancsa közel szimmetrikus, legalább 30 cm és 14 cm széles, zárt lapáttal rendelkezik, amely körben csipkézett. Tömege eléri a 3 kg-ot, IP pontértéke meghaladja a 165-öt. A kiemelten kezelt állományok esetében külön minőségi előírást lehet alkalmazni; a golyóérettségi kort 12 esztendőben, a tömeg alsó határát pedig 3,5 kg-ban megállapítani. Őzbaknál feltétel a minimum hétéves kor, agancsa fajára jellemző formátumú - szabályos hatos, vagy természetes nyolcas, esetleg tízes, ághosszai minimum 2 cm-esek, és bírálati összpontszáma felül van a 105 IP értéken. Gyenge élőhelyek esetén a golyóérettségi kor 5-6 év, ha a trófea tömege eléri a 300 grammot, illetve a 100 IP pontértéket. Muflonkosnál, legalább 8 évesnek kell lennie, csigájának szabályosan íveltnek és szabályosan terpesztettnek, és a trófeája összpontszáma el kell, hogy érje a 185 IP pontot. Ezen túl golyóra érett minden fejlődésképtelen, silány agancsú vagy szarvú egyed, akkor is, ha fiatal. ^(K:VL)

golyóérett - Nem a golyó az érett, hanem a vad „érett” meg a golyóra a vadásznyelv szerint. A golyóérett vad életében a „felszálló ág” vére került, élete csúcsán áll, külleme, trófeája jobb, nagyobb, szebb már nem lesz, elérte képességei, tulajdonságai tetőpontját. A vadat megítélő vadász nem mindig tévedhetetlen, de a tévedés, ha idő előtti lelövést jelent, igen kellemetlen, nemcsak a vadnak, hanem a vadásznak is. Ilyenkor kezdődik a magyarázkodás, az elejtett vad „hibáinak” keresgélése, hogy „selejtnek” minősítve, menteni lehessen a hibás vadász bőrét. A golyóérett kifejezést csak olyan vadra használja a vadász, amely kívánatos trófeát ígér, torzulása nincs, nem csökött, nem beteg. (Az utóbbiak is „megértek a golyóra”, még sem golyóérettek. ^(VE:MSzT)

golyóérett - Az a trófeás nagyvad, melynek trófeája elérte feltehetően maximális, szakmailag meghatározott szintjét, méreteit, további fejlődés nem várható, visszarakásra hajlamos. ^(K:MVSZGY)

golyóérett bak, bika (_D: Erntebock Erntehirsch) - Olyan bak vagy bika, amely érett korban fejlődésének csúcsán áll, kapitális trófeával rendelkezik, és még az életkori feltételek szerint az agancsvisszarakás előtt áll (kulmináció előtt) azaz a lelövésre érett. A célul kitűzött érettségi kor az erős, jól fejlett hímnemű vad esetében a következő: őzbak esetében 5 év (Németországban); Magyarországon 7 év; dámszarvas esetében 8-10 év; gímszarvas esetében 10-12 év, Magyarországon 12 év. A „golyóérett” kifejezés értelemszerűen megfelel a régebbi vadászható fogalomnak. ^(VL)

golyóérett vad elejtése (_D: Ernteabschuß) - Érett, tovább nem fejlődő vad zsákmányul ejtése, értékesíthetősége, illetve trófeaértékének csúcsán kilőhető. ^(VL)

golyóérettség - Az agancsot viselő és egyéb trófeás nagyvad fejlődésének tetőfokán golyóérett. Legvadásziasabb a vadat golyóérettség idejében elejteni, mert erősebb trófea már nem várható tőle. A golyóérettségi kor megállapítása nagy gyakorlatot igényel. A szarvasbika, dámbika 10-12, őzbak 4-6 éves korában golyóérett. Selejt- és sutavad esetében nem beszélünk golyóérettségről, mert nincs trófeája. ^(BL:EVFL)

golyólövés - 1: (_D: Büchsenschuß) ^(VL)

2: Golyóspuskalövés (_D: KugeIschuß) ^(VL)

golyólövés - A gyakorlott fülű vadász az elsütött fegyver hangjából messziről különbséget tud tenni, hogy avval golyót vagy sörétet lőttek-e ki. A golyólövés a golyó által ütött seb alapján könnyen megkülönböztethető a sörétlövéstől az elejtett vadon is, ami gyakran tesz árulója a vadászetika és a törvény megsértőinek! ^(Eö:VNy)

golyólövés - Sörétes lőfegyverből leadott egyetlen lövedékkel történő lövés. ^(K:MVSZGY)

golyóminta (_D: Kugelform) - Kisebb vagy nagyobb golyó öntésére. ^(BK:VM)

golyóminta (_D: Kugelmodel) ^(F:VMSZ)

golyóminta vagy sám (_D: Kugelform, Kugelgiesser), vasból készült szerszám, melybe golyóöntés céljából a felolvasztott ólmot öntik. ^(Eö:VNy)

golyónyak (_D: Stift) - A golyó mintából kivett golyónak azon része, mely az öntőlyuknak megfelel, s a mely a golyómintán alkalmazott ollóval lecsipetik. ^(Eö:VNy)

golyópor (_D: Kugelpulver) - Speciális por, amelyet az alakja miatt neveznek így, és nem azért, mert ez golyós tölténykészítéshez lehet felhasználni. ^(VL)

golyópuska (_D: Büchse) - Rovátolt csövű, csak golyólövésre alkalmas puska. ^(Eö:VNy)

golyóra, göbecsre tölteni (_D: scharf Laden) ^(F:VMSZ)

golyóra érett - 1: Azt a nagyvadat jelöljük így, amelyik elérte fejlődésének (agancsfejlesztésének) maximumát, ami után már a hanyatlás kora következik. Sokan mondják ezt úgy, hogy „golyóérett”, ami a német „Kugelreif” szónak fordítása, ez ugyan magyartalanabb, de rövidebb kifejezés. ^(Eö:VNy)

2: Ha az egy fejlődésképtelen egyed, amelyik türelmünk, néhány évi jóindulatú elnézésünk ellenére sem tud minőségileg jobbat produkálni. Az ilyenre, még ha fiatal is, kimondjuk az ítéletet; „megérett a golyóra!”. ^(Eö:VNy)

golyóra tölteni - A golyósfegyver betöltésének művelete, de golyóra töltünk néha jobb híján sörétespuskát is, amikor azzal vagyunk kénytelenek vaddisznóra vadászni. ^(Eö:VNy)

golyós drilling (_D: BüchsdriIling) - Billenőcsövű, három golyós csövű vadászfegyver (a csövek elrendezése olyan, mint a közismert drillingé: két cső egymás mellett, egy alattuk középen), nagyon ritka. ^(VL)

golyós lövés - Golyós lőfegyverből leadott lövés. ^(K:MVSZGY)

golyós puska - Nagyvad vadászatához használják. Huzagolt csövű fegyver, melynek csövében spirálisan haladó bemélyedés van, s ennek a bordájában forogva indul útjára a kilőtt golyó. A golyós vadászfegyvereknek általában három csoportját különböztetjük meg: billenő csövű (kulcs-závárzattal), álló csövű vagy ismétlő (különféle dugattyús závárzattal), önműködő (závárzatuk a sörétes fegyverek változataihoz hasonló). A billenő csövű golyósfegyver is lehet többféle, aszerint, hogy csak golyós csővel vagy vegyesen golyós és sörétes csővel készült. Ez utóbbiak a csövek elhelyezése szerint különböző elnevezés alatt kerülnek forgalomba. A rögzített csövű golyós fegyvereknél megkülönböztetünk egy- és többlövetűt. Az ismétlő golyós vadászfegyverek egyszerű szerkezetűk és könnyen kezelhetőségük folytán igen elterjedtek. Legismertebbek a Mauser és a Mannlicher rendszerű golyós fegyverek. Kaliberük szerint az 5,6 mm-től 7,5 mm-ig terjedőket kis kaliberű (kisöbű), az ennél nagyobbakat 8-15 mm kaliber nagyságig pedig nagykaliberű (nagyöbű) golyós vadászfegyvereknek nevezik. ^(BL:EVFL)

golyós vadászpuska - Elsősorban közepes-, illetve nagyvad elejtésére kifejlesztett lőfegyver, mely csőbelsejének furatmérete - a töltényűrtől, átmeneti kúptól számítva - végig egyenletes, s benne huzagolás, más néven barázda található, ami a lövedék megvezetésére szolgál. Rendszere szerint lehet: egylövetű billenőcsövű, tömbzáras illetve tolózáras vagy kétcsövű, ún. duplagolyós, vagy többlövetű ismétlőkent: kengyelkulcsos (alsóemelő-karos), siklózáras (előagyszános), tolózáras, félautomata. Mindközül legelterjedtebbnek a különböző gyártmányú tolózáras modellek számítanak. Kaliber szerint is rangsorolhatók a golyós lőfegyverek, a hozzájuk való töltények teljesítménye alapján. A jelenleg érvényes törvény szerint a vadászlőfegyvernek minimum 45 centiméteres csővel kell rendelkeznie, és gímszarvasra, dámvadra, muflonra történő vadászat esetén a 2500 joule-nál, őznél az 1000 joule-nál kisebb csőtorkolati energiájú vadászlőszer nem használható hozzá. Magyarországon legelterjedtebbek a 7x64-es és .30-06 Springfield kaliberű, középagy táras, forgótolózáras ismétlőpuskák, amelyek minden hazánkban honos nagyvad elejtésére tökéletesen megfelelnek. ^(K:VL)

golyós vadásztöltények (_D: Büchsenpatronen) - Golyós töltényeknek nevezik, habár a modern lövedékek már nem „golyó formájúak”, hanem „hosszúkás lövedékek”. A töltény részei: a hüvely a belehelyezett csappantyúval, a lőportöltettel és a lövedékkel. Ezeket az alkatrészeket elemeknek vagy komponenseknek nevezik. A golyós vadásztöltényeket huzagolt csövekből történő lövésre készítik. A németek megkülönböztetnek kis kaliberű, csak tilalmi időben használatos golyós vadásztöltényeket (pl. .22 Hornet), őzre és tilalmi időn kívülre valót (pl. 222Remington, 5,6x50), minden csülkösvadra használhatót (pl. 7x64-es) és nagyvadra (8x68 S, 9,3x64-es) használható töltényt. A magyar vadászok kispuskatöltényről, esetleg közepes kaliberűről, valamint nagygolyós töltényről beszélnek, és ez utóbbiak alatt valamennyi nagyvadra használt golyós vadásztöltényre gondolnak. Elnevezése legtöbbször az űrméret (megközelítő) megjelöléséből és hüvelyhosszúságból származik, legalábbis a német eredetű töltényeknél. Példa: 6,5 x 68: kalibere, vagyis a lövedék tényleges átmérője 6,7 mm; valódi hüvelyhosszúsága 67,5 mm. Emellett azonban vannak puszta fantázianevek, melyek nem utalnak a kaliberre; ezek elsősorban külföldi eredetűek. Nem marad más hátra, mint a golyós vadásztöltények pontos elnevezését, kinézetét, a töltény alján lévő pecsétet stb. megjegyezni, hogy utánpótlás vásárlása stb. esetén az összecserélést elkerüljék. Minden vadásznak pontos felvilágosítást kellene adni arról, hogy melyik készítménnyel lő. ^(VL)

golyósfegyver, golyóspuska (_D: Büchse) - Fegyver huzagolt csővel vagy csövekkel. A merev, egycsövű lehet ismétlő puska, öntöltő fegyverek vagy blokkfegyver; az ismétlő puska elnevezés a závárzat fajtájára utal, megkülönböztetnek: zárdugattyús és alsó emelőkaros felhúzású zárat, valamint előágyas ismétlő fegyvert. A billenőcsövű fegyvert billenőcsövű golyóspuskának, a két billenőcsövűt duplagolyós puskának, bock-golyós puskának, rövid hegyi puskának nevezik. A ritka golyós drilling háromcsövű. ^(VL)

golyósfegyver - Vadászfegyverként is gyártott, kizárólagosan golyóstöltény kilövésére alkalmas egy- vagy kétcsövű fegyver. ^(Eö:VNy)

golyóspuska-kaliber, goIyósfegyver-kaliber (_D: Büchsenkaliber) - A jelenleg használatos legkisebb kaliber a .17-es (kb. 4,4 mm), amelyet a töltények között a .17-es Remington hívei megtalálhatnak. A legerősebb gyárilag előállított golyós töltény a .460-as Weatherby Magnum, amelynek kalibere kb. 11,6 mm nagyságú. Ezen határértékek között vannak a használatos standard kaliberek, amelyeket vagy a névleges vagy a pontos űrméretükkel jelölnek (5,6 mm, .243, 6,5 mm, 7 mm, .30, 8 mm, 8 mm S, 9,3 mm stb.) A kifejezés a nyelvhasználatban azonban nemcsak a kaliberre, tehát a cső-, illetve a lövedékátmérőre vonatkozik, hanem a töltényre is. Ezért „7x51 R kaliberről” beszélnek, ha a 7 x 57 R töltényre gondolnak. A hüvely méretének ugyanis egyeznie kell a fegyverével. ^(VL)

golyóspuska-lövedékek, goIyósfegyver-lödékek (_D: Büchsengeschosse) - Ismeretesek ólom- és más fémekből készített köpenyes lövedékek, az utóbbiak között megkülönböztetnek szétfröccsenő, expandáló, deformációs és teljes köpenyű lövedékeket. Amíg az ólomlövedékeket gyakorlási célokra (az újratöltő ezeket maga állítja elő), illetve kis kaliberű töltényekbe használják, addig a teljes köpenyű lövedékeket katonai és rendőrségi, valamint speciális vadásztöltényeknek használják. Az utóbbiaknál megkülönböztetnek teljes köpenyű, hegyes lövedékeket a prémes állatok, illetve a kis termetű hasznos vagy szárnyasvad lelövésére (különösen a kis kaliberűek egészen 6,5 mm-ig), illetve a teljes köpenyű, gömbölyű (kb. 8 mm-es kalibertől kezdve) vastag bőrű nagyvad vadászatára. Legfontosabbak a vadászok számára a funkcionálisan különböző deformációs lövedékek; a szétfröccsenő lövedékek már kevésbé fontosak. Alakjuk szerint különbséget tesznek a hegyes és a gömbölyű végű, ill. lapos hegyű lövedékek között. „Speciál-golyóspuska lövedékek” (ahol a hangsúly nem a funkcionalitáson van) az ABC lövedék, a H-acélköpenyes lövedék, a csúcsos hegyű (KS) lövedék, a Nosler lövedék, a paraboloid lövedék, a Torpedo Ideal (TlG), a Torpedo Universal (TUG) és az acélgyűrűs lövedék stb. Célballisztikai szempontok szerint a kiválasztásnál a speciál lövedékek járnak az élen. Néhány lövedéket még egy lágyvas köpennyel is ellátnak (legtöbbször nikkellel vagy rézzel plattírozott, hogy a csősúrlódást csökkentsék); a modern lövedéket tombakköpennyel, ill. valamilyen hasonló anyaggal (az USA-beli gyártóknál ez gilding) látják el. A tombaknak, mint a köpeny anyagának egy kis hátránya is van (a csőben való lerakódását gyakran vegyi úton kell eltávolítani), de belballisztikai tulajdonságaival szemben túlsúlyban vannak célballisztikai előnyei. A modern lövedékek hatása a célballisztikából megtudható. ^(VL)

golyóspuska-lövészet (_D: Büchsenschießen) - Összehasonlítva a sokkal több mozgást megengedő sörétes lövészettel, ez sokkal „statikusabb” versenyszám (kivétel a futó vaddisznó), amely a nyugodt kéz mellett jó testi adottságokat is igényel, némely nagy kaliberű fegyver célra tartása és visszavágása miatt. Különösen a DJV vadászlövészetein, ahol golyós- és sörétespuskával ugyanazon a napon kell lőni (a vadászathoz hasonló körülmények közepette), kiderül a különbség. A golyóspuska-lövészet a vadászati adottságok szimulációja alatt nem követel a lövésztől olyan nagy gyakorlatot (a leadott lövésszámot is beszámítva), mint a sörétes lövészet, de nagymértékű koncentrációt és testi alkalmazkodóképességet igényel. ^(VL)

golyóstöltény - A jelenleg használatos golyóstöltények két csoportba oszthatók. A sima csövű sörétes puskából lőhető az ún. „Ideál” „Brennecke”, „Witzleben lövedék” és a „gyöngygolyó”, míg a huzagolt csövekből is különféle golyóstöltények lőhetők. Sima ólomlövedékű golyóstöltényt ma a mélyhuzagolású 22 Cal. és más kisöbű golyós fegyveren kívül alig használtak. A 600-800 m/sec. kezdősebességű vékony és vastag vörösréz-köpenyes, valamint a 900-1300 m/sec. vagy ennél nagyobb kezdősebességű acélköpenyes golyóstöltény vékonyan huzagolt fegyvercsőből lőhető ki. Készítenek ólommaggal, legújabban ólomból és acélból kiképzett fémburkolatú, teljes köpenyű, ólomvégű és H töltényt is, melynél a hegyesen végződő golyó csúcsa belül üres vörösréz-sapkával van ellátva. A fémmel burkolt golyóstöltény lövedék kiképzése lehet: hegyes, gömbfejű, lapos, befúrt hegyű és zárt hegyű. Alakja szerint pedig: tompa, hegyes és torpedó formájú. ^(BL:EVFL)

golyóvonarcs (_D: Kugelzieher) - Mellyel a csőben lévő golyó kivehető. ^(BK:VM)

golyva - Tulajdonképpen a gerincesek pajzsmirigyének megnagyobbodása. De golyvának nevezik a fás növények szárképletén (ág, törzs) kialakuló, zárt, hipertrófiás daganatot is. Különböző okok idézhetik elő: rovarok, gombák, baktériumok, sebzések stb. Golyvás képződményt okoz pl. a kis nyárfacincér álcájának rágása a nyárak vékonyabb törzsein, ágain. A virágos élősködők (fehér és sárga fagyöngy) különböző fafajok ágain stb. ^(BL:EVFL)

gombaagancs - Rendesen fejlett agancstövükön csupán apró gombaagancsot fejlesztenek, ezt bár rendszeresen elvetik, évről-évre újra csak ugyanazt a gombot rakják fel, agancsképre tehát ezek is képtelenek (gombaagancsú bikák). ^Sz.Zs.)

gombnyársas - Erősen hibás, nem fejlődő agancs. Mivel öröklődő tulajdonság, az ilyen agancsot viselő vadat le kell lőni, ki kell emelni az állományból. Az ilyen vad agancsának fejlődése a kezdeti „gomb” - állapotában megreked. ^(VE:MSzT)

gombnyársas agancs - Az agancstő felett rövid, szinte gombszerű képződmény fejlődik csak. Gombos baknak vagy bikának is mondják. ^(K:MVSZGY)

gombnyársas agancs - Erősen csökött, fejlődésképtelen agancs. A gombnyársasság a szarvasfélék öröklődő rossz tulajdonsága, ami miatt az ilyen egyedet minél fiatalabb korban ki kell lőni az állományból! ^(Eö:VNy)

gombnyársas bak (_D: Knopfbock) - Különösen gyenge agancsú őzbak, amely csak rövid, gombformájú képződményt, ill. nyársat visel, a hossza nem több 4-5 cm-nél. Az ilyen agancsképződmény csak az első agancsnál az 1. életévben tekinthető normálisnak („gidagombok”). Rossz fejlődésnél ez az első agancs vagy csak a 2. életévben képződik, vagy a másodéves agancs nem lesz említésre méltóan erősebb, mint az első agancs volt. Mindkét esetben a rosszul fejlett bakokat gombnyársasnak nevezik. A gombnyársas-részarány az egyéves bakok között a helyi életfeltételektől függ, helyenként és évenként különböző (takarmányhiány, kemény tél, túlzott vadsűrűség). Kedvező körülmények között ritka. A rossz fiatalkori fejlődés oka lehet a vezető anyaállat korai elvesztése (gyakran közúti forgalom miatt, de meggondolatlan, könnyelmű lelövés által is), elárvult bakgida visszamarad az ezt megelőzőleg mutatott jó fejlődés ellenére is. A másodéveseken kívül, kivételesen idősebb korban is csökött agancsú lehet egy bak. ^(VL)

gombnyársas bak - Gyenge agancsú őzbak, amely csak rövid gomb formájú képződményt vagy nyársat visel, amelyeknek hossza nem több pár cm-nél. Első életévében a „gidagomb" még normálisnak tekinthető, de ha másodéves korában is hasonló agancsot növeszt, akkor selejt bakról van szó, és ki is szokták selejtezni. A gyakoribb okok lehetnek: takarmányhiány, kemény tél vagy túlzott vadsűrűség, de lehet a vezető anyaállat, suta korai elvesztése is. Természetesen a másodéveseken kívül kivételesen idősebb korban is lehet csökött agancsú bak. ^(VKSz)

gombocskák - A bakgidának a tél folytán lassankint hánccsal bevont gombocskát viselő rózsatők képződnek. Ezeket még letisztítja és januárban, illetve februárban lehullatja. Miután a rózsatőkön levő gombocskák nagyon picinyek, ezen folyamat, még szűk helyen, p. o. fogságban levő őznél is, könnyen elkerüli az észlelő figyelmét. Különben is ez csak erőteljes bakgidáknál képződik; a gyengébb, csenevész egyedek nem növesztenek gombocskákat, csak a bőrrel bevont rózsatöveket fejlesztik. ^(DM:AV)

gombos (_D: Knopfer) - Gombnyársas bak. ^(VL)

gombos - Az agancstő felett rövid, szinte gombszerű képződmény fejlődik csak. Gombos baknak vagy bikának is mondják. ^(K:MVSZGY)

gombos orrú sneff - Nagy goda (_L: Limosa limosa) - goda szalonka, lotyó sneff, vonyó orrú sneff. ^(K:MVK)

gombócra görnyeszteni - Telitalálat esetén, túl közelről vagy erős szűkítésű sörétessel gombóccá lőtt szárnyas apróvad. ^(Sz.Zs.)

gondolomra (_D: auf’s geradewohl) - Lő az, ki az sűrűben elsuhanó s czélba jól nem vehető vadra - vagy sok madár közé lő, jó szerencse fejében. ^(BK:VM)

gondolomra lőni - Hevenyében, célzás nélkül odalőni, »hátha« talál! ^(K:MVK)

gondolomra lőni (_D: aufs Geradewohl schiessen) ^(F:VMSZ)

gondtalan (_D: vertraut) - A vad, midőn teljes biztonságban érezve magát, nyugodtan halad az erdőben, a mezőn. ^(H:VM)

gondtalanul - Jő-megy a vad, ha teljes biztonságban érzi magát. ^(K:MVK)

gondtalanul jő, megy - Az őz, ha lassan jár »gondtalanul jő, megy«. ^(DM:AV)

gordon szetter (_D: Gordonsetter, Schottischer Setter) - Skót vizsla.

gordon szetter - ^(BL:EVFL)

gordon szetter kutya - Színe ragyogó szénfekete, gesztenyevörös jegyekkel. Erős és szívós, ugyanakkor kedves és értelmes eb. Különösen hasznos a korai vadászatoknál, de a hőséget is inkább elviseli, mint a többi vadászkutya. Lábai és talpai erősek, jól elviselik a töredezett tarlót is. Ezenkívül sokkal jobban bírja melegben víz nélkül az egész napos munkát, mint bármely más fajta. Ez rendkívül értékes tulajdonság olyan kutyáknál, amelyeknek a nyári forróságban sokszor kell galopptempóban futni. Egy angol kynológiai szakkönyv szerint érdekes jellegzetessége, hogy amikor rátalál a vadra körözni kezd körülötte, és így tartja fogva. az egyetlen vadászeb, amelyet a skótok tenyésztettek ki. A fajtát Alexander, Richmond és Gordon negyedik hercege honosította meg, aki 1827-ben halt meg a Gordon kastélyban. Egész életében fő kedvtelése az volt, hogy ezeket a csodálatos, sárga foltos, fekete kutyákat kitenyésztette. Olyan állatokat akart létrehozni, amelyek nagyobbak és súlyosabbak, mint a többi szetter. A legtöbb fajtának általában van valami "titkolt szégyenfoltja"; a gordonnak ilyen kettő is van. Az egyik az "angolvéreb-beütés", ami a fáma szerint befolyásolta a színét. Egyébként az angol vérebtől származik az a szokása is, hogy földre szegett orral vadászik, ellentétben a többi szetterrel. A másik beütés a "collie-vér" lehet. A történetírók feljegyezték, hogy a herceg egyik juhászának volt egy rendkívül ügyes fekete kutyája, amelyiknek veleszületett tulajdonsága volt a vad felkutatása. Azt írták róla, hogy a szuka olyankor is eredményes munkát végzett, amikor a szetterek kudarcot vallottak. Azt is feljegezték róla, hogy a vad irányában "állás"-ba merevedett, és jelezte, hogy merre van a vad. A fáma szerint ez a szuka rendszeresen részt vett a hercegi vadászatokon, majd végül bekerült a hercegi kennelbe, s a legjobb szetterrel fedeztették, és így született a gordon szetterek "törzsanyja". Miután ezt a szukát "Colley"-nak hívták, minden bizonnyal egy skót juhászkutya volt. Értékes tulajdonságai mindenekelőtt kitűnő vadászkutyává teszik, de mint általában a többi fajtát, kedvessége, ragaszkodása miatt luxuskutyaként is tartják. ^(W:KF)

goromba sörét - Így is nevezik néhol a nagyszemű sörétet, ami azonban tág fogalom, mert kis testű állathoz mérten már a 10-es sörét is goromba. ^(Eö:VNy)

Goró Lajos (1865-1904) – Grafikai művészete említésre méltó (Farkasjáték - illusztráció). ^(VL)

góc (_D: Feuerschloss) - A régi puskákon a kalapács, a kova, az acél és a serpenyő - mint gyújtó szerszám. ^(H:VM)

góc tüzű - Központ tüzű, központgyújtó rendszer (_D: Centralfeuersystem), melynél a gyúszeg a töltényhüvely kupakjában elhelyezett gyutacs közepére csapva lobbantja fel a puskaport. ^(H:VM)

gócztűz (_D: Centralfeuer) ^(F:VMSZ)

gólya (_D: Storch) - Némely vidéken: eszterag, czakó; gázlómadár. ^(BK:VM)

gólya (_Syn: fehér gólya, eszterág, cakó, gagó; _L: Ciconia ciconia) - Majdhogynem „nemzeti madarunk” félig-meddig „házi szárnyas”. Magyar ember nem is bántaná meg semmi áron; annak az oka, hogy mégis bekerül a vadászati szótárba az, hogy volt olyan idő, amikor lőhető, sőt, gyérítendő dúvadnak (!!!) minősítették, szerepelt a nyomtatott lőjegyzékekben, lődíj járt az elejtéséért! Nem valószínű, hogy vadászember komolyan vette egy pillanatra is ezt a rövid életű rendelkezést, még akkor sem, ha volt (van?) a gólyának vadászati kártétele (madárfióka, kisnyúl). Költöző gázlómadár, vízközelben (és emberközelben) él.  Közeli rokona a fekete gólya (_Syn: erdei gólya; _L: Cicona nigra). A zavartalan, ember nemjárta, vízparti erdőkben fészkel. Erősen veszélyeztetett faj. (Kékessy László még azt írja róla, hogy „káros, pusztítandó”!) A gólyák egyik faja sem vadászható, magától értetődően védettek is. ^(VE:MSzT)

gólya (_L: Ciconia ciconia) - Jelentése fehér és fekete tollazatú, hosszú csőrű és lábú vonuló gázlómadár. A név 1585-ben fordul elő először az Eztrag-golia összetételben, 1753-ban gollya, 1766-ban góllya, 1787-ben gója. Alakváltozatai a nyelvjárásokban: gâlya, góla, gólla, goja. Bizonytalan eredetű, talán hangutánzó szó. Esetleg összekapcsolható a hangutánzó tájnyelvi gagó, gagólya, gógó, góga 'gólya' szavakkal. A régi etimologizálás olvasható Miskolczi Gáspárnál, 1702-ben megjelent művének kilencedik fejezetében: „Ez a Madár az, amellyről egy tréfás Poéta régen így versificált vólt: Glottorat immenso de turre Ciconia rostro (azaz: kelepel a tornyon piros orru Gólya tavasszal). Ezzel az ő kelepelésével a Tavasznak elérkezését jelenti, az ő párját örömmel köszönti és az időket bölcsen forgató Istent áldja. … A Magyarok az ő Deák nevezetirőI, a CiconiáróI Cakónak, a maga szava járásáról pedig Gólyának nevezik, mivelhogy szólása közben mind csak galya-galyát láttatik zengeni."

A gólya társneve a tájnyelvi cakó, 1565 óta adatolható: czakô, czákó, ciko 'gólya'. Ismeretlen eredetű szó, nem túl valószínű feltevés szerint a madár kelepelését utánzó hangfestő szó. A keleti nyelvjárásokból adatolt. Összefügghet a cankó madárnévvel. A gólya társneve még a hangutánzó gagó, gagólya; 1833: gagó gólya; góga, gógó. A székely nyelvjárási koszta első előfordulása 1708, majd 1833: koszta gólya. Összefügg vele a koztorat. A bárza társnév elterjedt tájszó a moldvai csángóban, a _RO: barză átvétele, ugyanitt használatos a kokosztirk, szintén jövevényszó, a _RO: cocostîrc került át a magyarba. A népnyelvben használatos még: bockól, bockó góIya, bocog elnevezése.

A fehér gólya (fejérgólya) állattani szakszó, idegen nyelvi megfelelője többek közt az _GB: white stork; _FR: cigogne blanche; _D: Weißstorch; _I: cicogna bianca. A _FI: kattohaikara 'háztetőgóIya' jelentésű. Herman Ottó közli tarka gólya és emeletesveréb nevét (Herman 1914), előbbi színezetére utal, illetve az utóbbi „Azért, mer: a kéményre rakott fészke oldalaiban a veréb fészkel - tehát földszint.” A népnyelvben használatos még papmadara elnevezése is. Tudományos latin nevében tautonímia fordul elő, a gólya _L: ciconia nevéből alkotott terminus. Idegen nyelvi elnevezései között közös etimológiai csoportba tartozik ennek alapján a _FR: cicogne; _P: cegonha; _I: cicogna; _ESP: cigüeña.

A gólyák a gólyaalakúak (_L: Ciconiiformes) rendjén belül a gólyafélék (_L: Ciconiidae) családjába tartozó egyes fajok elnevezése. Hosszú és egyenes csőrű, hosszú lábú gázlómadarak, amelyek többnyire édesvizek és mocsarak közelében költenek. Több fajuk hatalmas távolságot bejáró vándormadár.

A születés és az újjászületés jelképe, mivel vándormadár, s visszatérte egybeesik a természet újjászületésével. A kereszténységben az óvatosság, az éberség, a jámborság, a kegyesség, a szüzesség és a tisztaság madara. Az angyali üdvözlethez kapcsolódik, mert ahogy a gólya a tavasz, a születés hírnöke, úgy jelezte az angyal Krisztus jövetelét Szűz Máriának.

A fehér gólya és a gyermekszületés sok nép kultúrájában összefonódott egymással. A népi hiedelemvilágban a gólyát szerencsemadárnak, Isten madarának is tartják. Ha egy házon fészket rak, az védve van a tűztől és a villámoktól. Ha leverik a gólya fészkét, az szerencsétlenséget hoz a házra. Ha egy fiatal lány látja meg először a hazatérő gólyát, még abban az évben férjhez megy. Az egyetemeken az elsőéveseket, a leendő hallgatókat is gólyának nevezik, ráadásul nemcsak az utóbbi időben, hanem már a XVIII. században is használták ezt a kifejezést (évente a diák-gólya a kollégiumi szobában vagy albérletben „fészket”). ^(RJ:ÁE)

gólya - Fehér gólya (_Syn: cakó, eszterág, gagó, koszta; _L: Ciconia ciconia) ^(MÁSZ)

gólyaalakúak (_L: Ciconiiformes) ^(MÁSZ)

gólyaalkatúak (_L: Ciconiiformes) - A Madarak osztályának egyik rendje. Hosszúlábú és hosszúnyakú madarak. Csőrük is aránylag hosszú, hegyes, tőrszerű. Lábuk mocsarakban, sekély vízben való gázolásra alkalmas. Az ujjak tövét hártya köti össze. A földön lassan lépkednek, sohasem futnak. Röptük egyenletes, nyugodt. Repülés közben nyakukat előre nyújtva vagy S-alakba görbítve, lábukat hátrafelé nyújtva tartják. Kevés kivétellel társaságot kedvelők, telepekben fészkelnek. Kezdetleges fészküket nádasokba, fákra vagy földre rakják. A fiókák fészeklakók. Táplálékuk a mocsarak, vízmenti rétségek állatvilágából kikerülő apróbb, lágytestű állatok, halak, hüllők, kisebb emlősök, esetleg növényi részek. Részben hasznosak, de károsak is lehetnek. Legtöbbjük közömbös. Költözők. Az íbiszek, a gólyák és a gémek családjába oszthatók. ^(BL:EVFL)

gólyafélék (_L: Ciconiidae) ^(MÁSZ)

gólyaorr - Napjainkban már „öreg” kutyások sem ismerik ezt az – enyhén szólva - goromba szerkentyűt: egy hegyes, villás faeszközről van szó, amit a vizsla orrára rögzítettek, mint egy cvikkert, és ezzel (állítólag) a kutyát magasra tartott orral való keresésre szorították. ^(VE:MSzT)

gólyaorr (_D: Storchschnabel) hegyes fadarab, melyet az eb szügyére alkalmaznak, hogy kénytelen legyen magasan keresni. ^(H:VM)

gólyaorr (_D: Storchschnabel) - Kankalék, a turkálva kereső, földön kereső vizsla orrára alkalmazott készülék. A gólyaorr a német »Storchschnabel« egyszerű fordítása. Minthogy jó magyar kifejezésünk van rá, elhagyható. ^(K:MVK)

gólyasnepf - Gólyatöcs. ^(MÁSZ)

gólyatöcs (_L: Himantopus himantopus) - Jelentése gerle nagyságú, hosszú lábú és csőrű, szikes vizeink mellett élő vonuló madár. Az összetett madárnévben (gólya + töcs) a töcs, tőcs utótag a madár hangját utánzó szóból lett madárnévvé. Mint Chernel írja, „hangja a kecs, töcs szótagokhoz hasonlít.” A gólya szó számos társnevének is előtagja; gólyasneff, gólaszalonka, gólyalábú kosztonca, gólyalábú töcs, gólasneff. 1841-ben Vajda tőcs szíjláb néven írta le rendkívül vékony lába miatt. A szíjláb a _L: himantopus név fordítása. Vajda említi is a már Pliniusnál előforduló latin szót. Ebből való a tautonímiával alkotott latin szaknyelvi binómen. Széki gólya nevének jelzője arra utal, hogy ez a madár szikes tavak mellett fészkel. Hosszú lábairól kapta karólábú snyeff elnevezését, ugyanez a névadási szemlélet háttere erdélyi gólyalábú kosztonca nevénél. A gólyatöcs népnyelvi neve még a gyöngyvér lile.

A gólyatöcs a madarak osztályának lilealakúak (_L: Charadriiformes) rendjén belül a gulipánfélék (_L: Recurvirostridae) családjába tartozik. Európa és Ázsia déli részén honos. Sekély édes- és brakkvizek, valamint lagúnák lakója. Telelni Afrikába és Ázsia déli részére vonul. Hosszú lábaival az édes vagy enyhén sós, sekély vízben lépegetve keresi rovarokból, rákokból és lárvákból álló táplálékát. Szikes tavak szigetein, víz közelében telepesen, a talajra készíti fészkét. Március-október hónapokban tartózkodik Magyarországon, rendszeres fészkelő a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon, zsombékos fűcsomók közé, kisebb földkupacra építkezik. Hosszú piros lábai fehér tollazatú testet tartanak a pocsolyák, tocsogós vizek tükre fölött. ^(RJ:ÁE)

gólyatöcs (_Syn: székigólya; _L: Himantopus himantopus; _D: Stelzenläufer) - Dél-Európa fekete-fehér lilealkatú madara igen hosszú, vörös lábakkal. ^(VL)

gólyatöcs (_L: Himantopus himantopus) - A lilealkatúak (_L: Charadriiformes) rendjének gulipánfélék (_L: Recurvirostridae) családjába tartozó gerlenagyságú, de gólyára emlékeztető alakú. Szikes tavaink ritka fészkelője. Kiemelten védett. ^(BL:EVFL)

gólyatöcs (_L: Himantopus himantopus) - Széki szarka, széki gólya, tőcsmadár, gyöngyvér lile, gólyasneff. Színe a fekete és fehér keveréke. Lába sárgásvörös, csőre feketés. Megjön március-áprilisban, elköltözik augusztus- szeptemberben. 4 zöldessárga tojást rak. ^(K:MVK)

gólyatöcs (_Syn: széki gólya, gólyalábú töcs, gólyasnepf, gyöngyvérlile, székiszarka; _L: Himantopus himantopus) ^(MÁSZ)

gólyák (_L: Ciconiidae; _D: Störche) - A gólyaalkatúak egyik családja a gémek és íbiszek mellett. Nagy, hosszú lábú „gázlómadarak”, hosszú csőrrel; repüléskor - ellentétben a gémfélékkel - egyenes, nyújtott nyakkal, vitorlázó repülés, széles szárnyakkal. Fehér gólya (_L: Ciconia ciconia; _D: Weißstorch); fekete gólya (_Syn: erdei gólya; Ciconia nigra; _D: Schwarzstorch). ^(VL)

gólyák - Népszerű madaraink leírását igazán nélkülözhetjük, annyira ismeretesek. Hogy vadász szempontból károsak-e vagy hasznosak: még nagyon sok vita van. Véleményünk szerint több bűn terheli a mi barátunk lelkiismeretét, mint jótétemény: 1. fekete gólya (_L: Ciconia nigra)- barna vagy erdei gólya; 2. fehér gólya (_L: Ciconia ciconia) - házi gólya, eszterág, cakó, koszta, gagó. ^(K:MVK)

gólyázik - Az a kivételes esemény játszódik le, amikor az egyik madárfaj viselkedését egy másikra utalással érzékeltetik. Ezt teszik (tették) a Velencei-tó környékén, amikor a beszálló, előre tartott talpú récékre használják (használták) a gólyázik kifejezést. ^(VE:MSzT)

gólyáznak - A récék, mikor megszállásnál kalimpálódva vágódnak be a vízbe. (Velencei tó) ^(K:MVK)

górláb (_Syn: futóláb) - A lábak zöme „futó” - gyorsan vagy lassacskán futnak, de legalább is lépnek vele. A vadász viszont az olyan madárlábat nevezi így, amelynek nincs hátranéző ujja. Ilyen lába van - többek között – a túzoknak és a struccnak. ^(VE:MSzT)

górnyadozó - Csenevész, görhe, lependék, satnya, kórnyadt, pangó, sindevész, kóradozó, senyveteg, mecsevész a betegséget átállott, vagy nyomorékra sebzett vad. ^(K:MVK)

göbe - Öreg emse (nőstény disznó) népies neve. ^(BL:EVFL)

göbe - Sertés. ^(MÁSZ)

göbe - Emse, eme, koca, gönne a nőstény vaddisznó, mely éves koráig malac, vadmalac, súgó, azután süldő, sűdő s végül emse. ^(K:MVK)

göbe - Egyes vidékeken a házisertés nőstényéhez hasonlóan így is nevezik a vaddisznókocát. A koca elnevezés azonban megszokottabb. ^(Eö:VNy)

göbe -  Eme, helyesebben emse (_D: Bache). Dunántúli kifejezés, az erdei nősténye. ^(H:VM)

göbecs (_D: Schrot) - Vagy serét; kásagöbecs (_D: Dunst); szalonka-, rucza-, nyúlgöbecs sat. ^(BK:VM)

göbecs - Ólomból készített kisebb-nagyobb (1,08-5,02 mm átmérőjű) golyócskák, melyekkel az apróbb vadakat lövik. ^(BL:EVFL)

göbecs (_D: Hagel, Schrot) - Az ólomból készült kisebb-nagyobb szemcsék, melyekkel az apróbb vadat lőjük. ^(H:VM)

göbecs - Régebben a sörétet hívták így, később csak a nagyszemű sörétet (szatyma, fickó, posta), manapság vicces szóhasználatban minden puskából kilőhető golyót is értenek alatta. ^(K:MVSZGY)

göbecs - Régies, de sok helyen még ma is használt, népies elnevezése a sörétnek, éppúgy, mint az, hogy: srét. ^(Eö:VNy)

göbecs általában (_D: Blei, Schrott) ^(F:VMSZ)

göbecs mérce - Az egy tölténybe való göbecsnek megmérésére való szerszám. ^(BL:EVFL)

göbecs mérce (_D: Schrotmass) - Töltésnyi göbecs megmérésére való szerszám. ^(H:VM)

göbecs puska (_D: Schrotgewehr, Flinte) - Melynek csövei belül teljesen simák. ^(H:VM)

göbecs zacskó (_D: Schrotbeutel) - Az elöltöltők korában használt vadászszerelvény,mely szíjra alkalmazott hosszú bőrzacskóból áll ott, amely göbecs mércébe végződött. ^(H:VM)

göbecs-zacskó - Az elöltöltő puskák korában használt vadászfelszerelés, mely szíjra fűzött hosszú bőrzacskóból állt és göbecs-mércében végződött. ^(BL:EVFL)

göbeccsel horzsolni (_D: kämmen) ^(F:VMSZ)

göbecset szórja a fegyver (_D: streuen) ^(F:VMSZ)

göcs - Ággöcs, ág-csomó, görcs. Az ágnak a fa szövetében elhelyezkedő része. A megmunkált faanyag felületén különböző alakú, önálló évgyűrűkkel bíró, rendszerint sötétebb színű faanyag rész. A körülötte lévő szövetekkel különféleképpen nő össze, és eszerint meg lehet különböztetni jól benőtt, részben benőtt és kieső (kihulló) göcsöt. ^(BL:EVFL)

Göcsej - Erdőgazdasági táj. Hazánk Délnyugati részében elhelyezkedő löszszerű vályogból és pannon agyagból felépített dombvidéket nevezzük Göcsejnek. Az ország legcsapadékosabb vidéke. ^(BL:EVFL)

gödény (_D: Kropfgans, Pelikan) - Kétféle: testszínbe játszó és borzas; az úszók rendjéből. ^(BK:VM)

gödény (_L: Pelecanus) - Jelentése: csőre alatt bőrzacskót viselő vízimadár, pelikán. A név első adata 1643-ból való: goedeny, 1767-ben gődény, 1800-ban gördöny. Alakváltozatai a népnyelvben Herman 1914: gődin, gődiny, győtiny.

1702-ben Miskolczi, 1793-ban Grossinger népetimológiás belemagyarázással próbálta a név hangutánzó eredetét igazolni. A gödény szónak érdekes módon ugyanúgy az ótörök kotan lehet az eredete, mint a hattyú szónak. (Az oszmán-törökben a borzas gödény neve kutan, míg a csagatáj török nyelvben a qotan szó 'hattyút' jelent, és a hattyút az ugor nyelvekben is hasonló szavak jelölik _osztj: koden; _vog: hotan; _jak: kütän 'daru nagyságú madár'; _osz:  kutan 'pelikán'; _kir: kïtan 'kócsag'; _ujg: qodan 'vízityúk'. Nyelvünkbe egy ótörök kütän alak kerülhetett, amelynek mássalhangzói zöngésültek, a szó vége pedig palatalizálódott. A török szavak megfelelői megvannak a mongolban és a mandzsu-tunguzban is.

A rózsás gödény (_L: Pelecanus onocrotatus) terminus a _L: szaknyelvi Pelecanus rosells (Brehm) 'rózsáspelikán' mintájára keletkezett, akárcsak a _D: Rosapelokan, Rosapelikan. A madár rózsaszín árnyalatú nászruhás tollazatára utaló név.

A nagy gödény elnevezés alapja hatalmas szárnya; _D: grosser Pelikan, Riesenpelikan. Eszék vidékén batona a gödény. A borzas gödény (_L: Pelecanus crispus) terminus, ahogy hasonnevei, a bodros gödény és fodros pellikán is, a _L: szaknyelvi név ('göndör pelikán') és a _D: Krauskopfpelikan 'göndörfejű pelikán' (Brehm) mintájára alkotott, a fej és nyak hátsó részén felgöndörödött borzas tollazatra utal. _D: frisierter Pelikán; _FR: pélican frisé.

Vízimadár, a szólásban: iszik, mint a gödény.

A gödényfélék (_L: Pelecanidae), hétköznapi nevükön pelikánok a madarak osztályának gödényalakúak (_L: Pelecaniformes) rendjébe tartozó család. Trópusi, szubtrópusi és mérsékelt öveken élnek. Előfordulnak minden földrészen. A Duna-delta két gödényfaja a rózsás gödény és a borzas gödény. Mivel táplálkozásukhoz sok hal szükséges, és nem tudnak víz alá merülni, inkább a sekély tavaknál élnek. Nagy vízi madarak, közülük is a legnagyobb a borzas gödény. A legkisebb a barna gödény. A legszembetűnőbb a 25-47 centiméteres csőrük. Csőrük alatt akár 13 literes torokzacskó található, amely a táplálkozásban segíti őket. ^(RJ:ÁE)

gödény - Pelikán (_L: Pelecanus onocrotalus)  ^(MÁSZ)

gödény - Rózsás gödény (_L: Pelecanus onocrotalus) - pelikán. Főszínük fehér, a vállakon rózsásan árnyalt. Csőre vörös, lábai hússzínűek. A régi szép lápvilágnak ez az ősmadara ma már keveset jár hozzánk, halászaink, halgazdaságaink igaz örömére. ^(K:MVK)

gödényalakúak (_L: Pelecaniformes) ^(MÁSZ)

gödények (_D: Pelikane) - A gödényalkatúak rendjébe tartoznak a szulák és a kárókatonák mellett. Nagytermetű, nagy csőrű vízi madarak, tágítható torokzacskóval, amellyel halakat fognak ki a sekély vízből. Meleg égövi országokban költenek. DélkeIet-Európában két fajuk él: a rózsás gödény (_L: Pelecanus onocrotalus; _D: Rosapelikan), és a borzas gödény (_L: Pelecanus crispus; _D: Krauskopfpelikan). ^(VL)

gödények (_L: Pelecanidae) - Nagytestű madarak. Lapos, kampósvégű nagy csőrük alsó káváján a zsákmány tárolására terjedelmes torokzacskó van. Lábuk evezőláb, mind a 4 ujjat úszóhártya köti össze. Háborítatlan nádasokban, mocsarakban tartózkodnak, halakkal táplálkoznak. Hazánkban kb. 100 éve nem fészkelnek, csak ritkán vetődik el hozzánk egy-egy vendég. Az Al-Duna tájékán fészkel a rózsás gödény (_L: Pelecanus onocrotalus) és a borzas gödény (_L: Pelecanus crispus). ^(BL:EVFL)

gödényfélék (_L: Pelecanidae) ^(MÁSZ)

gödölye (_D: Reh-Kitz) - Az őz borja. ^(BK:VM)

gödölye - Gedó, gida, őzfi, őzolló, zera. ^(K:MVK)

gödölye olló (_D: Rehkitz) ^(F:VMSZ)

gögérzik (_Syn: gunároz) - A madárfajok párzási műveleteinek számtalan megnevezése közül ez a szó a vadlúdszerelem megjelölése. Tájszó és kevéssé ismert - fő, hogy a libák tudják, hogyan és mit kell tenniük. ^(VE:MSzT)

gönne - Emse, eme, koca, göbe a nőstény vaddisznó, mely éves koráig malac, vadmalac, súgó, azután süldő, sűdő s végül emse. ^(K:MVK)

gödröt fürdik - A tyúkféle madár. ^(K:MVK)

gömbölyű hegyű lövedékek (_D: Rundkopfgeschosse) - Hengeres vezetésű és kerek, gyakran félgömb alakú, de elvékonyodó, parabolikus profilú hegyű részleges vagy teljes köpenyű, valamint ólomlövedékek is, szemben a hegyes lövedékekkel és a lapos hegyű lövedékekkel. Előfordulnak maroklőfegyverek töltényeiben és a golyóspuska-lövedékeknél is. ^(VL)

göndör szőrű retriever kutya - Angol vadászkutya. Értelmes, mozgékony, barátságos és olykor igen szilaj természetű kutya. A kan jóval dominánsabb és valamivel önállóbb viselkedésű, mint a szuka. Nagyon jó a szaglása. Erőteljes munkakutya, amely szeret apportírozni és úszni, s a terepen egyszerűen fáradhatatlan. A legnyilvánvalóbb mozgásforma e kutya számára a vadászati gyakorlat. Nem szabad azonban azonnali sikereket várni - beletelhet pár évbe, mire a kutya és a gazdája kellően összeszoknak. Ettől kezdve a legtöbb göndör szőrű retriever megbízható munkakutya lesz, amely szorosan együttműködik a gazdájával. A göndör szőrű retriever nyomkövetésre is betanítható - s ezt a tevékenységet rendszerint élvezi is. ^(W:KF)

görcs - Ággöcs, göcs, ág-csomó. Az ágnak a fa szövetében elhelyezkedő része. A megmunkált faanyag felületén különböző alakú, önálló évgyűrűkkel bíró, rendszerint sötétebb színű faanyag rész. A körülötte lévő szövetekkel különféleképpen nő össze, és eszerint meg lehet különböztetni jól benőtt, részben benőtt és kieső (kihulló) göcsöt. ^(BL:EVFL)

gördülő zár (_D: RollenverschIuß) - Bevált zárszerkezet a Heckler & Koch hátrasiklásos fegyverben; már az MG 42-esben használták. ^(VL)

görény (_L: Mustela putorius L.) ^(DM:AV)

göréIy (_D: Geröll) - Kövecsomlás, mely havasi magas sziklafalak alatt összegyűl s a lejtőt a völgyig fedi. ^(BK:VM)

görény (_L: Mustela putorius; _D: Iltis, Ilk, Stänker, Stinkmarder) - A közönséges görény a menyétfélék ismert faja, különbözik a pusztai (sztyeppi) vagy molnárgörénytől (L: Mustela eversmanni). Hosszú, megnyúlt a teste, bozontos, a testhossz felét is elérő a farka; feje kerek és rövid, profiból kúp alakú. Testének felső része sötétbarna, feltűnően áttűnő sárgás gyapjúszőrzettel, amely oldalt nagyon erősen látszik; alsóteste (fordított színeződés), valamint rövid lábai és a farka sötét- vagy feketésbarna. Orra fekete; álla és szája, szeme mögött levő homlokrésze és gyakran a kis, lekerekített fülei széle fehéressárga. Vedlés tavasszal és ősszel. Mind a négy mancsán öt-öt ujj van, a mancs- és ujjpárnái csupaszok, a lábnyomán erősen látszik a köröm. Általában erősen felfelé görbült háttal fut, ha megijesztik vagy üldözik, akkor bűzlő váladékot fecskendez ki jól fejlett anális mirigyéből. A közönséges görény és molnárgörény, amelyek egy törzsformából származnak, már a jégkorszakban elszigetelődtek egymástól, különböző irányban fejlődtek. A közönséges görény Írországon, a Földközi-tengeri szigeteken, Görögországon, valamint Skandinávia távollevő helyein kívül egész Európában és Marokkóban megtalálható, a 0 foktól egészen a 60 fokig; délkeleten, a déli Elba völgytől elterjedési területe fedi az egész Délkelet-Ázsián áthúzódó, világosabb színezetű molnárgörényét. A sötétbarna színű közönséges görény eredetileg erdei emlős volt. A ligetek, növényzettel benőtt patak- és folyópartok, kiszáradó nádas övezetek, árkokban gazdag rétek, erdőszélek és szántóföldi területek élőhelyein is megtalálhatóak (egészen 2000 méterig). Az emberi települések közelében, kisebb települések baromfiudvaraiban, fácán- és baromfitelepek környékén kártétele jelentős lehet. Szürkületben és éjszaka aktív, a kotoréka (szalmakazlak, farakások, rőzsecsomók, fatuskók, téglarakások alatt) környékén és más fontos pontokon jeleket hagy az anális zacskó váladékával, vizeletével és spirálisan megtekeredett székletével; a bejárt területén egy éjszaka még 1-5 km utat is megtesz. Táplálékkeresése kajtatásszerű, kisemlősöket (egereket, patkányokat), üregi nyulakat, fiatal mezei nyulakat, különböző földön fészkelő madarakat és fészküket, házibaromfit és tojásait, kétéltűeket, gilisztákat, rovarokat, sőt halakat stb. zsákmányol. A nem szigorúan magányosan élő görény párzási ideje március eleje és június eleje között van; a ♀kínálkozik párzásra, azaz a tarkóját tarkóharapásra nyújtja, a ♂ gyakran egy darabig így magával cipeli; a rákövetkező párzás több mint egy óráig tart. 41-42 nap vemhesség után (nincs petenyugvás), akár 10 világosszürke, gyapjas szőrzetű, kb. 10 g súlyú kölyök jön világra, amelyek 29-34 napos korukban kinyitják a szemüket; már előbb is megkezdik a szilárd táplálék felvételét az anyatej mellett. Alkalomadtán két ♀ együtt használ egy fészket. Ha a ♀ elveszti az első fészekalját, második következhet. A hím nem vesz részt a kicsinyek felnevelésében, amelyek 4-5 hétig szopnak, három hónapos korukban önállóak és öt hónapos korukban teljesen felnőttek; az ivarérettség mintegy kilenc hónapos korban következik be. Maximális életkor 12-14 év. A rejtetten élő görények kölyökvesztesége nehezen állapítható meg. A nagyobb zsákmányszerzők, a macskától a farkasig, szirti sasig és uhuig elfogják a görényt. Fertőző betegségek közül a veszettség, a szopornyica és a légutak megbetegedései lépnek fel. Nagyon sok élősködője van: az orr környékén élősködő szívóféreg, számos galand- és hengeres féreg, egysejtűek, a külső élősködők közül pedig a rühatkák. Az állománybecslés hóban a nyomok számbavételével lehetséges; a kormeghatározás nehéz a hosszúra nyúlt kölykezési idő és a négy hónapos korban már befejezett fogváltás miatt. A hímek péniszcsont-mérete ad támpontot, hogy az állat fiatal vagy idősebb. A görény vadászata, amely igen szép téli bundát ad, túlnyomórészt télen csapdával történik. A terítékek az elterjedési terület nagy részén erősen csökkentek; helyenként az állományok veszélyben vannak, ebben a modern agrártechnika hatását sejtik. Németo.-ban 1988 óta védett, mivel az állomány az élőhely tartós elpusztítása miatt lecsökkent. Magyaro.-on csak a molnárgörény védett, a közönséges görény az utódnevelés idején kívül elejthető, befogható. A szalmasárga-barna mezei (molnár)görény kizárólag csak az emberi településektől távol, lucernaföldön, legelőkön, árokszéleken levő, a hörcsöghöz hasonló kotorékokban él. A hörcsög, ürge és a földön fészkelő madarak képezik táplálékát. Ritka faj. ^(VL)

görény (_D: Iltis) - A menyétekhez tartozó dúvad. ^(BK:VM)

görény, közönséges (_L: Mustela putorius Linnaeus, 1758) - _GB: Western polecat; _D: Waldiltis; _I: Puzzola; _FR: Putois d’Europe. A közönséges görény bundája barnásfekete (ezért nevezik fekete görénynek is), oldala világosabb, amit az okoz, hogy a sárgás gyapjúszőrök kilátszanak a fekete végű koronaszőrök közül. Az ilyen prémet ún. nyitott prémnek hívjuk. ^(FS:VÁ)

görény (_L: Mustela putorius) - Jelentése barna szőrű, bűzmirigyes menyétféle ragadozó. A név első felbukkanása írásbeliségünkben 1395 körül: „Gurgurío: geren”, 1429-ben Gewren személynév. Növénynévben 1500 körül geréntfyw és 1595-ben goereny fyu. Ezután 1621-ben gereny, 1724-ben giriny, 1778-ban geriny, 1799-ben göríny. A nyelvjárásokban: girfing, giringy, gërén, gërénd, gërhiny, gërim, gërin, gërind, gériny, girigy, göre, görénygy, görhin, göri, görin, görind, görön, rögény; gërhíny, gëri, girin, gőriny.

Görény szavunk ótörök vendégszó, e nyelvek csuvasos rétegéből. A mai csuvasban már nincs meg, de a _kir: küzön; _tuv: küzen; _bas: köden 'görény, menyét' megfelel egy hajdani _csuv: küren-nek. A szó eleji k>g változásra e körből példa a gödény, güzü szó, a szóvég palatalizálódott.

A _L: szaknyelvi Mustela genusnév a 'menyét, nyest' jelentésű _L: mustela folytatója, a _L: putorius fajnév a hírhedt szagra utal, a _L: putor 'büdös' szó származéka. A görény _D: neve is Stinkmarder, azaz 'büdös nyest'. Az _GB: polecat 'görény' név valószínűleg az _afr: pol, az _ófr: poule 'tyúk, csirke' szóra vezethető vissza, arra utal, hogy az állat gyakori prédája a baromfi. A mezei görény (_L: Mustela eversmanni) társneve a molnár görény, elnevezésének az az alapja, hogy főleg molnárok használták a magtárak védelmére.

Az amerikai görény (_GB: skunk) bűzös nedvkilövellése nem kerülte el a biológusok figyelmét, a tudományos _L: Mephitis mephitis elnevezését is ennek köszönheti, amely ’a levegő megfertőzése, gázszag vagy kellemetlen szag' jelentésű. A csíkos bűzösborz vagy más néven csíkos szkunk a bűzösborzfélék (_L: Mephitidae) családjához tartozó, nagyon elterjedt faj Kanadában és az Egyesült Államokban. Az algonkin indián seganku nevet vette át az angol, az állat _GB: skunk neve terjedt el. A bűzös jelzőt azért kapta, mert - mint minden faja a családjának - arról híres, hogy bűzmirigyeiből undorító folyadékot spriccel szét. A keleti foltos skunk (_L: Spilogale putorius) kisebb, mint a csíkos görény. A Spilogate putorius jelentése 'büdös pöttyös menyét'. A kis görény (_GB: little spotted skunk, spotted skunk), kis foltos görény, tarka görény neveit azért kapta, mert márványos, fekete-fehér kabátot visel. A csíkos jelző pedig bundájára utal, feje teteje fehér, és ebből válik le két fekete csík, amely csak a farka végén találkozik újból. A homlokán fehér csík van.

A közönséges görény vagy európai (erdei) görény (_L: Mustela putorius) a ragadozók (_L: Carnivora) rendjébe, a menyétfélék (_L: Mustelidae) családjába és a menyétformák (_L: Mustelinae) alcsaládjába tartozó faj. Alfele melletti mirigyeiből bűzös, kiállhatatlan szagú folyadékot választ ki. Szürkületi állat, rendszerint erdőkben, szántókon, lápokon fordul elő. Folyópartok oldalába vagy fák gyökere alá ásott odúkban él. A zorilla vagy csíkos görény (_L: Ictonyx striatus) Afrika szubszaharai területein él. Közeli rokona a hermelinnek, a vidrának és a nyércnek. ^(RJ:ÁE)

görény (_L: Mustella putorius) - Testhossza 35-45 cm. Felül barnás, alul sötétebb. Gazdasági épületek alatt, farakásokban, ürgelyukakban lakik. Éjjeli vadász. Fán nem tud kúszni. Vérengző. Vadászterületén minden rágcsálót kiírt. Üregi nyulak pusztításában páratlan eszköz. Fácántelepeken károkat okoz. A ritka, de a görénynél hasznosabb, szalmasárga színű mezei görény (_L: Mustella eversmanni) mezőkön, földbe vájt lyukakban tanyázik. Háziasított változata, albínó alakja a fehéres vadászgörény (_L: Mustella eversmanni var. furo). Ez az üreginyúl ugratásnál hasznos vadásztárs. ^(BL:EVFL)

görény (_L: Mustella putorius) - Házi görény. ^(MÁSZ)

görény (_L: Putorius putorius) - A menyétfélékhez tartozó ragadozó. Testhossza 60-62 cm. (ebből 18 cm a fark). Színe a barna, sárga és fekete keveréke. Az emberi lakóhelyek közelében fészkel. Pacsmagolási ideje március, a nőstény májusban 4-6-ot kölykezik. Mint minden apróbb vad és baromfi vérszomjas ellensége: minden eszközzel irtandó. ^(K:MVK)

görény - Két változatát ismerjük, egyik a mezei- vagy molnárgörény, a másik a sötétebb közönséges vagy fekete görény. A molnárgörény többnyire a szabad természetben ver tanyát, a másik viszont szeret emberközelben megtelepedni. Pacsmagolásuk ideje március, miközben a párok sokat marakodnak egymással, akár a többi rokonaik. Verekedés közben hangosan rikácsolnak, őket a legtöbbször ez, telephelyüket pedig szálláshelyük szádája árulja el, ahonnan a hazahordott dögök bűze, és a döglegyek raja áramlik ki. A görényeknek átható szagot kibocsátó bűzmirigyük van, amely védelmüket szolgálja. ^(Eö:VNy)

görény (_D: Iltis) ^(F:VMSZ)

görény csapdázása - A görényre (közönséges vagy házigörény) hasonló nagyságú ládacsapdát használunk, mint a nyest fogására, de csalinak húst tegyünk a kioldóra, vagy alá élő verebet, esetleg egeret, süldő patkányt. Jó a laboratóriumi fehér egér és patkány is. Oda tegyük, ahol garázdálkodik a ház körüli baromfiban, a fácánosban. A kényszerváltót ő is járja, irányítható vele. Mivel örökké éhes és rámenős, mint a legtöbb menyétféle, nem nehéz ládacsapdázni. Az emberközelséget jól elviseli, de a határban is megtalálható. ^(VSzT:VGy)

görényes üreginyúl-vadászat - Eredményesen ejthetjük el az üregi nyulat vadászgörény segítségével, héjával vagy kutyás egyéni vadászat során. Ez utóbbi az óvatos cserkelés és les kombinációja. A rómaiak által kitenyésztett vadászgörény tulajdonképpen a házigörény szelídített változata. Színe az eredeti sötét mellett már majdnem mindig fehér vagy sárgásfehér, szeme piros. Zömök albínó, könnyen szelídíthetők, jól tarthatók. Fogságban eredményesen szaporíthatók, és mód van visszanyúlni a házigörényhez is, hiszen vele szaporodóképes utódokat hoznak létre. Fő táplálékuk a nyers hús, a tojás, a forralt és lehűtött tej. Főleg madárhússal etessük vagy marhahússal. A nyers sertéshús sok betegséget közvetít. Táplálékként számításba jöhet a tengerimalac, a fehér patkány és a fehér egér, amelyek tenyészetből származnak. Idomításuk egyszerű, mert a foglalkozások elsősorban a szelídséget célozzák. Sokat kell kézben tartani a fiatalokat, simogatni, foglalkozni velük. Ölni hamar és maguktól megtanulnak, bár ez nem előny a velük való vadászat során. Hívóhangként általában egércincogást alkalmazunk, ami lehallatszik a kotorékba is, de lehet más hang is. Ezt a táplálkozás ideje alatt gyakran hallassuk, így kialakul a feltételes reflex. Ily módon könnyebb begyűjteni őket munka után vagy közben. A görénnyel való üregizés során feltétlen kell valaki segítő, aki engedi, illetve befogja a görényt vagy görényeket. Nagyszámú görénnyel nem szabad vadászni. egy vagy kettő elegendő. A kolóniát megközelítve, majdnem mindig az üregi nyulak vesznek észre bennünket először, és bemenekülnek kotorékaikba. A vadász jó rálátással helyezkedjen el, mozdulatlanul, lehetőleg takarásban álljon. A segítő engedje ezután a kotorékba a görényt. Az előle menekülő üregi szinte kipattan a lyukból, és máris igyekszik ismét a föld alá kerülni egy másik bejáraton. Ez a rövid idő áll a rendelkezésünkre, hogy lőjünk. Jó reflex kell az elejtéséhez. Vigyázzunk, mert több is menekülhet, és a görény akár az üregi hátuljába ragadva vontatja ki magát - nehogy meglőjük szelíd görényünket. Nagy figyelmet, koncentrálást igénylő vadászati mód ez. Üregizéskor rengeteg meglepetés érhet bennünket. Előfordul, hogy sem az üregi, sem a görény nem jön ki. Valószínű, hogy ilyenkor a felnőtt nyúl a járatokban elmenekült, görényünk pedig menekülni képtelen fiatalokat talált. Ezeket megölte, belakmározott és elfeküdt a vacokban. Olykor csak este, de még inkább másnap jön elő. Ilyenkor célszerű a nyílásokat eltömni, és reggel megbontva azokat, a görény már rendszerint ott várakozik. Ha az üregi kotorékrendszere nagy, szerteágazó ragadozó segítőnk rejtve is elhagyhatja azt. Ilyenkor a felszínen találjuk meg később, de vissza is mehet. Szoktak a görény nyakába apró csörgőt kötni. Ennek a zaja menekülésre készteti a nyulakat. Hátránya, hogy görényünk valamely földalatti gyökéren felakadhat és elpusztulhat. Jobb esetben csak a csörgő vész el. Kis segítőnk viszonylag hamar kifárad. Délelőtt és délután is csak két-két órát dolgozhatunk vele. A földalatti munka során sérülhet is, ezeket a sebeket fertőtleníteni kell. A görények tartása során ugyanolyan állatorvosi ellátásban kell részesíteni őket, mint a kutyákat, azaz szükségesek a rendszeres védőoltások. Üregizéskor szoktunk hálóba is ugratni, bár ez szinte teljesen elfelejtett mód. Ilyenkor élve fogjuk meg a nyulakat. Sokkal érdekesebb és nagyobb tudást, összehangoltságot igényel a héjával és a görény segítségével folytatott vadászat. Itt még inkább elkel a segítség. A lyukból kipattanó üregit csak a lerohanás módszerével dolgozó héja képes elkapni. Indítható kézről, de még inkább közeli fáról, ahonnan jobban lát, és nagyobb lendülettel indulhat. Vigyázni kell, mert a görényt is zsákmánynak tekintheti. Segítsünk az üregit markolászó héjának - solymásztőrrel szúrjuk le a nyulat. A les és a cserkelés kombinációjával is vadászhatunk üregire. Ilyenkor jó széllel, lehetőleg nappal a hátunk mögött közelítsük meg a kotorékok környékét, hogy a kint táplálkozók közül egyet-kettőt puskavégre kapjunk. Lényeges a nesztelen közlekedés vagy esetenként a mozdulatlanság, a környezetbe illő ruházat és a nagy türelem. Az üregi nyúl minden érzékszerve jó, és még a léptek keltette rezgéseket is érzi. A lövések leadása után jobb felkeresni egy másik kolóniát, majd jóval később ismét próbálkozhatunk a legelsővel. Tízes sörét elegendő, alkalmanként a 12-es is. A gyors kapáslövéshez nagyon kézhez álló, viszonylag rövid csövű fegyver kell. ^(VSzT:VGy)

görényezés (_D: frettieren) - Üregi nyúl vadászata vadászgörénnyel. A vadászgörény, amelyet egy hordozható ládában magukkal visznek, becsusszan az üregbe, amelyből a nyúl menekülve kiugrik, amelyet lelőnek, gyakran fogóhálóval elfogják. A hosszabb ideig tartó görényezéskor több görényt felváltva dolgoztatnak, vagy több vadászgörénnyel egyidejűleg dolgoznak. A vadászgörényeket nyakszalagra kötött kis csengettyűvel látják el, hogy a nyulak idejében felfigyeljenek rájuk. Olykor szájkosarat is kapnak, hogy a nyulat ne tudják megfogni és megtépni. Azok a vadászgörények, amelyek mindezek ellenére a nyúl üregében maradnak (fáradtak, vagy mert a nyulat zsákmányul ejtették), legtöbbször hosszabb idő múlva az odakészített szállítóládát ismét felkeresik, de el is vadulhatnak. Egyes példányokat patkányozásra is használják. ^(VL)

görényketrec (_D: Frettchenzwinger) - Drótból készült kalitkák a görények elhelyezésére: két, cölöpökön álló, esőtől védett szekrénnyel, szétválasztva egy bedrótozott futóval, az egyik szekrény hálóhelyiségül, a másik etetőhelyiségül szolgál. A változatosság kedvéért a vadászgörényt nappal egy pázsitrészen is el lehet helyezni, A görényketrecnek a kutyakennel mellett kell állnia, mivel igen fontos, hogy a két állat a vadászat alkalmával ismerje egymást. ^(VL)

görg- Görög, üzekedik, búg az emse disznó nemi ösztönének megnyilvánulásaképpen. Jelenti azt is, hogy párzik a disznó. ^(BL:EVFL)

görg vagy (_D: brunsten) - Görög, búg az erdei, midőn fajfenntartási ösztönből közösül. ^(H:VM)

görgés - A vaddisznó szerelmi életének bőséges szótárában a görgés elsősorban a koca gerjedelmét jelzi. A balkáni (kaledóniai) disznók már az ókorban is „kétszeresen” görgéztek. ^(VE:MSzT)

görgicsél - Fejét víz alá dugva görgicsél a sekély iszapban az úszóréce. ^(BL:EVFL)

görgicsél - Bukdácsol, bukdosik a vadkacsa, mikor a víz alá bukik, hogy csak hátulja és kalimpázó lábai látszanak. ^(K:MVK)

görhe (_D: Japper) - Gyenge, elsatnyult vad, különösen a hím ivarú csülkösvadra mondják {csenevész, csökött is). ^(VL)

görhe (_D: Kümmerer) - Pangó, mecsevész, sebesülés vagy élelemszűke miatt gyengélkedő vad. ^(BK:VM)

görhe (_Syn: girhes, gehernye) - A sovány, leromlott vadat nevezik így. Fokozása a gehernye, ez már magát a majdnem csupasz csontvázat jelenti. ^(VE:MSzT)

görhe - A csenevész, lesoványodott vad elnevezése. ^(BL:EVFL)

görhe (_D: Kümmerers) - Csenevész, beteges fővad. ^(F:VMSZ)

görhe - Lesoványodott (zalai tájszó). Csenevész (_D: Kümmerer) a vad, ha rajta ejtett seb következtében valami fogyatkozásban szenved, pl. ha béna, ha korához képest igen csekély vagy fogyatékos agancsot hord. ^(H:VM)

görhe - Csenevész, górnyadozó, lependék, satnya, kórnyadt, pangó, sindevész, kóradozó, senyveteg, mecsevész a betegséget átállott, vagy nyomorékra sebzett vad. ^(K:MVK)

Göring, Hermann (1859-1937) - Német nemzetiszocialista politikus és katonatiszt, „birodalmi fővadászmester”. ^(VL)

görög kopó kutya - Erős, élénk, kitartó, nagyon jó a szaglása és rendkívül szívós. Görögországban kialakult fajta; hazájának határain kívül nem ismerik. Jó szimatú, szívós, kitartó, zengő hangú, nyugodt, békés, kiegyensúlyozott természetű. Mindenféle vadra eredményesen használható vadászkutya. Még a legnehezebb sziklás terepen is megbízhatóan tevékenykedik. ^(W:KF)

görög (_D: brunsten) - Búg, görg az erdei, midőn fajfentartási ösztönből közösül. ^(H:VM)

görögni - Búgni, a vaddisznó párzási aktusának neve, ami megegyezik a házisertés párzásának az elnevezésével. ^(Eö:VNy)

görögni - Búgni, rühetni, zúgni. A vaddisznó párosodása. ^(K:MVK)

görönd - 1: Árterületek kiemelkedőbb dombja, amelyet a közepes vízáradás még szárazon hagy. ^(BL:EVFL)

2: Rendszerint gerendafaragásra - hosszban és vastagságban - alkalmas rönk. ^(BL:EVFL)

3: Vízimalom kerék zápjait magába foglaló tengely. ^(BL:EVFL)

göröngysnepf - Aranylile. ^(MÁSZ)

göthös - A sovány, beteg állat. Az ilyen vadnak kijár a megváltó lövés. ^(VE:MSzT)

gőgérzik - Gunároz, párzik a vadlúd. ^(K:MVK)

gradáció (_D: Gradation) - Populációdinamika, egyes nagy szaporodó képességű fajok robbanásszerű egyedszám-növekedése (mezei pocok). ^(VL)

grain (_D: Grain) - A hüvelykrendszer legkisebb súlyegysége; a házi újratöltők használják a fogalmat, mert eddig csak USA-irodalom és -Iőpormérlegek voltak hozzáférhetők, ezek pedig a hüvelykmértéket használják. Napjainkban a graint a gramm váltotta fel, mert vannak már német házi újratöltési előírások és irodalom, és így a metrikus rendszer felváltotta a collrendszert. 1 grain = 0,0648gramm. ^(VL)

grandli - Németből átvett szó, a magyar megfelelője: gyöngyfog. A szarvasbika és tehén elülső felső két szemfoga, melyet trófeaként tisztelnek, viselnek, és ékszerek készítéséhez is felhasználják. ^(K:MVSZGY)

grandli - Gyöngyfog, mindkét nemű szarvas gömbölyded szemfoga, amelynek felülete a korosodással egyre kopik, és kopásfelülete általában megsárgul. A vadászok a gyöngyfogat is trófeaként becsülik, különösen a tehénét, mivel egyrészt annak ez az egyedüli trófeája, azonkívül gyöngyfoga jóval kisebb a bikáénál, amiért ékszerbe foglaltan tetszetősebb. Többen nevezik még ma is ferdített németességgel „grandli”-nak, ami helytelen és fölösleges, különösen, hogy ilyen szép magyar neve van! ^(Eö:VNy)

grausz - Az angolok „Red grouse”-a (_L: Lagopus scoticus) rendkívül nagyhírű, nemcsak Anglia sportéletében, hanem nemzetgazdaságában, sőt történelmében is nevezetes szerepet játszó madár. Hazai madártanunk „skót hófajdnak” tiszteli, ami nem egészen helytálló. Elsősorban a grouse (ejtsd „grausz”, nem pedig”grúsz”, ahogy nálunk gyakran említik) nem hófajd, csak a skandináv hófajdnak (_L: Lagopus lagopus) közeli rokona. Színárnyalatait csrélgeti ugyan, de télen-nyáron vörösbarnás marad. Magyar nevének „skót” része is igazításra szorul. Mert bár Skóciát lakja legsűrűbben, Anglia egyéb részében, nevezetesen Yorkshire-ban, Walesben, sőt Írországban is előfordul. Így hát magyar nevében csakis a „fajd” állja meg a helyét. Mert noha első pillantásra inkább fogolyra emlékeztet, mégsem a tyúkfélék, hanem igenis a fajdok közé tartozik. Alacsony, erős, végig tollas lábszára, sarkantyú hiánya, és a szeme fölött ívelődő, időnként felduzzadó „szemöldökrózsája” valóságos fajdfélének (_L: Tetraoninae) bélyegzi. ^(Sz.Zs)

Greener - Angol puskaműves, aki két találmányt hagyott hátra: az oldalt elhelyezett Greener-biztosítást, fő ismertetőlegye: kiálló biztosítógombbal elfordítható tengely, amely az elsütőbillentyűket, az elsütőkart vagy az ütőszeget tartja. A Greener-zár billenőcsövű fegyverek meghosszabbított vezetősínjében található keresztzár, greenerzár (pontos csőkampóillesztés esetén általában nem kerül terhe]és alá). ^(VL)

Greguss János (1837-1892) - Vadászképei említésre méltók. ^(VL)

griffmadár - Fakókeselyű. ^(MÁSZ)

griffon (_D: Griffon) - Durva szőrű, holland-belga származású vizsla, sokoldalú vadászkutya, főleg a mezei és a vízi munkában jó. „Jó fogású”, egy kicsit gyapjas, durva szőrű, vastag gyapjúszőrzettel, valamint erős „szakállal” és szemöldökkel: elmosódott, barnásszürke, sokszor teljesen barna „köpeny”-nyel a hátán és a lágyékán: arányaiban valamelyest hosszabb hátú („téglalap alakú”), mint az inkább „négyzetes” felépítésű, egyéb durva szőrű vizslafajták. ^(VL)

griffon - A francia vizslák közül használati ebnek leginkább a griffon felel meg. ^(Eö:VNy)

griffon kutyák - A franciák sokoldalú vadászkutyája, különösen foglyászásra és vízi szárnyasvadra használják. A német szálkásszőrű vizslánál erősebb, fejlettebb, időjárás viszontagságaival szemben ellenállóbb és megbízható nyomkövető. Szemöldökük dús és szakálluk van. Szőrzetük szálkás, nem hullámos, sűrű alszőrökkel (gyapjúszőrrel) is fedett. Színük acélszürke, barna foltokkal, egyszínű barna, tűzdelt barna vagy sárga foltos. Marmagasságuk 50 és 60 cm között. A griffon törpe képviselői a Brabancon törpekutya, a belga griffon és a brüsszeli griffon. Kisnövésűek, szőrük rövid, szálkás, erős szemöldökük és szakálluk van. Súlyuk 5 kg-on aluli. ^(BL:EVFL)

gubancos - Bannyas, lompos, koloncos a medve, kuvasz, komondor. ^(K:MVK)

gubancos - A medve bundája, midőn a szőrt a beleakadt gubancok csomókra kuszálják. ^(H:VM)

gucker - Keresőtávcső. ^(Sz.Zs.)

gukker - Keresőtávcső. ^(?)

gulipán (_L: Recurvirostra avosetta; _D: Säbelschnäbler) - Hosszú lábú, fekete-fehér színű, hosszú, vékony, felfelé hajló csőrű gázlómadár, amely a sekély vízben keresi táplálékát. Tengerparton és szikes tavakon költ. ^(VL)

gulipán (_L: Recurvirostra) - Jelentése szikes vizek fölfelé hajló csőrű vonuló madara. Ismeretlen eredetű. Chernel még azt írta, hogy „mint hangfestő név az Alföld parasztvadászainál közkeletű”. Valószínűleg tényleg a madár hangját utánzó hangsorból keletkezett. Legtöbb társneve hosszú, fölfelé hajló csőrére utal: 1801: kardorr, 1841: európai kardorrú, csutor-orra, Chernel: kardorrú gulipán, hajóorrú gulipán, felhajlottorrú gulipán, hajóorrú sneff, pörgecsőrű sneff, kaszaorrú sneff, pörgeórú sneff, hajóórú snyeff. Idegen nyelvi megfelelő a _D: Säbelschnäbler 'szablyacsőrű', krummschnabel 'görbecsőr', verkehrtschnabel 'fordított csőr' (Brehm). A _L: szaknyelyi avocetta átvétele FöIdi Avozetta terminusa 1801-ben. A _L: szaknyelvi szót a _FR: l'avocette; _I: avosetta 'gulipán' fajnévvé tételével alkották. Vajdánál is szerepel 1841-ben. Tarka gulipán neve tollazata színezésére utal.

A gulipán a madarak osztályának lilealakúak (_L: Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a Gulipánfélék (_L: Recurvirostridae) családjába tartozó faj. Európában és Ázsia középső részén honos. Lagúnák, iszapos tengeröblök, szikes tavak madara. Telelni Afrikába és Ázsia déli részére vonul. Lépegetve a sós, sekély vízben, jellegzetes csőrével kaszáló mozdulatokkal keresi táplálékát. Szikes tavak, elöntések szigetein, sziklapadkákon, víz közelében telepesen, a talajra készíti fészkét. Fészekalja 4 tojásból áll, melyen 22-24 napig kotlik. Évente egyszer rak fészket, a fiókák fészekhagyók. Március-november hónapokban tartózkodik Magyarországon, rendszeres fészkelő a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon. ^(RJ:ÁE)

gulipán (_L: Recurvirostra avosetta) – A lilealkatúak (_L: Charadriiformes) rendjének gulipánfélék családjába tartozó, felfelé perdülő csőrű, fehér-fekete tollazatú, kékes-színű lábán úszóhártyás madarunk, szikeseink egyik ékessége. Védett. ^(BL:EVFL)

gulipán (_L: Recurvirostra avosetta)  ^(MÁSZ)

gulipán (_L: Recurvirostra avocetta) - Kardorrú-, pörgecsőrű-, hajóorrú-, kaszaorrú-, nagy fehér sneff. Főismertető jele a kardszerűen felhajló csőr. Megjön áprilisban, elköltözik szeptemberben. 3-5 rozsdás sárga foltozott tojást rak. ^(K:MVK)

gulipán szalonka (_D: Wasserbläser) ^(F:VMSZ)

gulipánfélék (_L: Recurvirostridae) ^(MÁSZ)

gumiagancs (_D: Gummigeweih) - Ritka agancsképződési rendellenesség, amikor az agancs (bőrcsont) nem rendesen, csontosan keményedik, hanem keménygumiszerűen elasztikus marad, vagy csak mintegy 36-48 órával hordozója elejtése után válik keménnyé. ^(VL)

gumikesztyű - Puszta kézzel a rókát ne fogjuk meg, ne nyúzzuk, mert veszett lehet, megfertőzhet! Gumikesztyű használata kötelező! ^(VSzT:VGy)

gumó (_D: Hasenlosung) - Nyúlganéj. ^(BK:VM)

gumó - Egyértelmű köznyelvi gyűjtőnév, sok-sok vonatkozással. A vadászatban nem növényi, hanem állati produktum (nyúl, őz stb.). A gumó ami a nyúleledelből a felhasználódás végén lesz és kis kupacokban javítja a termőtalajt. A növényi gumó vadászati vonatkozása csupán annyi, hogy a csicsóka gumója kiváló vadeledel. ^(VE:MSzT)

gumó (_D: Hasenlosung) - Nyúl hullatéka.  ^(F:VMSZ)

gumó - Mogyoró, bogyó a nyúl hullatéka (ganéja). ^(K:MVK)

gumó (_D: Hasenlosung) a nyúl ürüléke. ^(H:VM)

gunár (_Syn: kakas) - A hím daru. ^(K.L)

gunár - A vadludak hímjét »gunár«-nak nevezik. ^(DM:AV)

gunár (_D: Gänserich) - A vadlúd hímje. ^(BK:VM)

gunár (_D: Gänserich) - A hím vadlúd. ^(H:VM)

gunár (_D: Gänserich) ^(F:VMSZ)

gunár - A lúdfélék apjók-ja (Szatmár megye) hímje. ^(K:MVK)

gunároz - Gőgérzik, párzik a vadlúd. ^(K:MVK)

gunározás - »Hogy minden egyéb madarak természeti ellen minden gunározás nélkül teremjem. (Miskolczi Gáspár: »Egy jeles vadkert«) ^(K:MVK)

gunyaszt - A madár, midőn gubbaszkodva felborzalt tollai közé dugja fejét. ^(BK:VM)

gunnyaszt (_Syn: gubbaszt, darvadozik) - A beteg madár, fejét-nyakát behúzza a válla közé, szomorkodik. ^(VE:MSzT)

gunnyaszt - A réce, a lúd, ha féllábon állva fejét szárnya alá dugja. ^(K:MVK)

gur-gurol - A szajkó feleselő hangja (lehet, hogy csak költői szóhasználat - Vadvilág 1993/6, Szügyi Gyula). ^(K:MVSZGY)

gurgulyabagó - Kuvik. ^(MÁSZ)

gurgulázás (_D: rodeln) - Nyírfajd dürgőhangja. ^(VL)

gurgulázik (_D: kullern) - Durukkol (nyírfajd). ^(VL)

gurrog - Az örvös galamb (Székács). ^(K:MVK)

gurrog - A gerle (hang). ^(Sz.Zs.)

gurulat (_Syn: geller; _D: Abpraller) - Többnyire helytelenül keresztbe csapódó lövedéknek vélik, amely a cél előtt akadálytól vagy fagyott földről stb. visszapattan, mert nem tudott behatolni. A gurulat azért olyan veszélyes, mert bizonyos körülmények között ellenőrizhetetlen irányváltozásokkal és alig valamivel lassabban repül tovább, és a háttérben vagy a körben állókat veszélyezteti. A teljes köpenyű lövedékek, gyöngygolyók és sörétszemek különösen alkalmasak arra, hogy gurulat keletkezzen. ^(VL)

gurulat - Csak úgy gördül az ember szájából ez a szép, „nyelvújítás-hangulatú”, magyar szó, nem recseg, mint a németből kölcsönzött geller, és ugyanazt jelenti mind a kettő. A jelentése már nem olyan kellemes tartalmú, mint a hangzása, mert a gurulat sok súlyos baleset okozója, forrása. A golyó, a sörét a cél elhibázása esetén, de olykor találat mellett is megpattan, eltérő irányban csapódik be valahová. Ha pedig ebben a „hamis” irányban élőlény - „lelkes állat” - tartózkodik, a lövés véletlen, súlyos sérülést, akár halált is okozhat. A golyó, gyakrabban a sörét sokszor kaphat gurulatot kemény, jeges, fagyos talajon (szántáson), bokrok, fák ágain, de még a víztükrön is. ^(VE:MSzT)

gurulat - A geller erőltetett magyar elnevezése. A magyar”katonai nyelvújítás” hozta létre, de hetven év alatt sem fogadta be a köznyelv. Amellett a fogalmat sem fedi, mert a gellert kapott golyó vagy sörétszem mindent inkább csinál, mint gurul. ^(Eö:VNy)

gurulat - Gellert (gurulatot) kap a golyó, amikor becsapódáskor más irányba pörögve repül tovább, rendszerint sípoló hangot adva. Szerencsétlen esetben súlyos sérülést is okozhatnak a lőirányon messze kívül esőkön is. ^(K:MVSZGY)

guvat (_D: Wasserralle) ^(VL)

guvatfélék (_L: Rallidae; _D: Rallen) - Tyúkfélékre emlékeztető „vízi-mocsári” madarak családja, amelyeknek egyik faja, a szárcsa úszómadár. A többiek a sűrű parti növényzet vagy a nedves rétek lakói. Guvat (_L: Rallus aquaticus; _D: Wasseralle); pettyes vízicsibe (_L: Porzana porzana; _D: Tüpfelsumpfhuhn); kis vízicsibe (_D: Kleines Sumpfhuhn); törpe vízicsibe (_D: Zwergsumpfhuhn); vízityúk (_L: Gallinula chloropus; _D: Teichhuhn); haris (_L: Crex crex; _D: Wachtelkönig). ^(VL)

gúnár (_D: Gauter) - A vadlúdfajok hímje. ^(VL)

gúnár - A libafélék hímje. ^(BL:EVFL)

gúnár - Hím lúd. ^(MÁSZ)

gúnár - A liba hímje. ^(K:MVSZGY)

gúnár - A vadlúd hímje. ^(Eö:VNy)

gügyevágás (_Syn: dinkavágás) - Céltávcső okozta sérülés a szem környékén, amikor a fegyvert helytelenül vettük vállhoz és nem jól fogtuk be a vállgödörbe, vagy túlzottan belehajoltunk a fegyverbe. Lövéskor a puska hátrarúg és a céltávcső pereme komoly sérüléseket is okozhat. A céltávcső szemlencséjénél ráhelyezett gumi rátéttel ez megelőzhető. ^(VSzT)

gürüzdölés (_Syn: köszörülés, csiszolás) - A siketfajd dürgésekor a „csattintás” közvetlen folytatása mely távolról hallatszó sarlóköszörülést juttat eszünkbe. Írásban ez így adható vissza: „siki-siki-siki...”. ^(Sz.Zs)

gürüzdölés - Köszörülés, csiszolás, keszegés, harsitás, a fajdkakas dürgésének utolsó része, mikor a vadász előre mehet. ^(K:MVK)